Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-11-04 / 44. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1988. november 44 \ A KETTŐS TERMESZTÉS TAPASZTALATAI A hatékony és intenzív termelésre valő átállás ma a mezőgazdaságban éppen annyira fontos követelmény, mint az iparban vagy egyéb népgazdasági ágazatban. Csakhogy a mezőgazdaságban sokkal nehezebb a helyzet a többi ágazattal szemben, mert a szokványos problémák mellett a számtalan kedvezőtlen külső tényezővel — időjárás, termőhelyi adottságok, betegségek, kártevők — is meg kell küzdenie. Ez azonban korántsem Jelenti azt, hogy adottságaink küzütt az intenzív termelés megvalósíthatatlan. Sőt, nagyon is reális össztársadalmi követelmény, amelyhez jnbbára adottak az anyagi műszaki feltételek. Az intezfv gazdálkodás reális voltát több élenjáró mezőgazdasági nagyüzem progresszív termelési módszerei, de legfőképpen kimagasló eredményei igazolják. Ä Légi (Lehnice) Agrokombinát, Csehszlovák—NDK Barátság Egységes Földműves szövetkezet Is kétségtelenül a meggyőző példák egyike. Hogy ne maradjunk csupán a puszta szavaknál, hadd soroljunk fel legalább néhány adatot. A szövetkezet kedvezőtlen termőhelyi adottságok között gazdálkodik. Talajaink jelen-Iési módszereket fejlesztettek ki és alkalmaztak. Ma az agrokombinát több termelési rendszernek a gazdája. A közelmúltban megrendezett új technika napjain azért gyűltek össze Szlovákia minden tájáról a szakemberek, hogy éppen az egyik legprogresszívebb, leghatékonyabb technológiáról, a kettős termesztés mődszeréjozef Mudroch agrármérnök, az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának növénytermesztési osztályvezetője (balról a második) méltatta a Légi Agrokombinát úttörő munkáját a kettős termesztés fejlesztése és népszerűsítése terén tős része kavicsos és a sekély termőréteg humusztartalma nem haladja meg a 2 százalékot. A termőhelyi osztály tekintetében a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás 33 mezőgazdasági nagyüzeme között a 22. helyen van, viszont a mezőgazdasági termelés Intenzitását Illetően a harmadik helyet foglalja el. Az idén kalászos gabonából 8,2 tonnát takarítottak be átlagban a több mint 1400 hektárnyi területről. Száz hektárra 98 darab szarvasmarha jut. Háromezer szarvasmarhát és több mint ezer darab sertést tartanak. A tehenészetben az egyedenkénti évi fe|ési átlag 4 ezer 700 liter. Évente 505 tonna marhahúst és közel kétezer tonna sertéshúst értékesítenek. Az Ilyen nagymértékű állattenyésztés tömérdek takarmányt emészt fel. A légiek a tömegtakarmányokat a termőterület 21-százalékán termelik. Amellett, hogy az állattenyésztésüket egész éven át erő- és tömegtakarmányokkal bőségesen ellátják, ötezer tonna takarmányt — többnyire takarmánylisztet. szilázst — még értékesítenek ts. A hogyan kérdésre a válasz egyértelmű és egyszerű: a Légi Agrokombinát szakemberei céltudatos munkával, szerteágazó kísérletezéssel és nagyarányú beruházásokkal a növénytermesztés szakaszán a szó legszorosabb értelmében Intenzív térmérői újabb Ismereteket, tapasztalatokat szerezzenek. A légiek 1985-ben alkalmazták első ízben nagyobb területen a kettős termesztést. Ma a termelési rendszer keretében 40 partnergazdasággal működnek együtt és 3 ezer 500 hektárnyi területre komplett szolgáltatásokat nyújtanak, 16 ezer hektárra pedig vetőmagot biztosítanak és szaktanácsadást szolgáltatnak. A kettős termesztésnek alapvető célja a termőterület maximális kihasználása, következésképpen az egységnyi területről a maximális hozam elérése. Vagyis a módszer arra Irányul, hogy az egész tenyésztdő folyamán egyetlen hektárnyi terület se legyen növényi takaró nélkül. Jóllehet, sokan felvetik, hogy a hangzatos megnevezés tulajdonképpen a tarlónövények termesztését jelenti, tehát semmi új a nap alatt. Ez részben Igaz. Csakhogy, míg a hagyományosan termesztett tarlő- vagy másodnövények ez Időjárás alakulásától függő termése többnyire bizonytalan és sok esetben hasznot nem hozó költséget jelent, addig a légiek kidolgozták a kettős termesztés komplett technológiáját, amelynek alkalmazása nagy és stabil hozamokat biztosít. Feltétlenül szükséges megemlíteni azonban, hogy a kettős termesztés csakis az öntözéses gazdálkodás feltételei között hozhatja meg a várt eredményeket. Hiszen az ilyen Intenzív technológia már nem bízható a véletlenre. Ha figyelembe vesszük, hogy Szlovákiában az öntözhető terület mintegy 220 ezer hektár — ami a szántóterületnek egyötöde —, akkor már szép számban vannak azok a mezőgazdasági nagyüzemek, ahol ezt a módszert alkalmazhatnák; már azért Is, hogy megszüntessék takarmányozási gondjainkat. A költséges öntözőberendezések hatékony kihasználásáról már nem Is beszélve. A Légi Agrokomblnátban az egész területet öntözik. Az öntözőberendezések kihasználásával, az öntözés szervezésével kapcsolatban is sokat lehet tőlük tanulni. Az eltelt évek folyamán számtalan növénykultúrát és ezeknek különböző kombinációját próbálták ki a légiek a kettős termesztés rendszere keretében. Ezzel a módszerrel nemcsak takarmánynövényeket, hanem étkezési célokra szánt növényeket is termelnek. De igen nagy jelentőségük van a zöldtrágyázásra szánt kultúráknak Is. A kettős termesztésben sikeresen termelik többek között a kukoricát, a napraforgót, a repcét, a levelest, a szóját, a takarmány- és étkezési borsót, a lóbabot, a hajdinát, a burgonyát és a csemegekukoricát. A másodnövények az őszi és a tavaszi keverékek, valamint a borsó és a kalászos gabonafélék után vetik. Az utóbbi években a silókukorica és a cukorcirok együttes termesztésével Is próbálkoznak. Ez a kombináció ugyanis nagyon hatékony és nagy hozamokat biztosító termesztési módnak mutatkozik. A zöldanyag hozama eléri az-50—60 tonnát hektáronként, cukortartalma pedig a silókukoricáéhoz viszonyítva 7—10 százalékkal magasabb, ami nagymértékben elősegíti a stlőzás erjesztés! folyamatait s ennek következtébeű a tartósított takarmány minősége is javul. Ha a kukorica és cukorcirok keverékét 40— 45 tonna hektáronkénti zöldtömeget Albín Hlavička mérnök, az „UKSUP" munkatársa mutatja, hogy ilyen hatalmasra nőtt a május végén vetett kukorica és cukor cirok (A szerző felvételei) Andrássy Sándor agrármérnök, a tudományok kandidé« tusa, az efsz elnöke (balról) és Ambróz Marko mérnök, a tudományok kandidátusa, az „0KSÜP“ vezérigazgatója szakmai eszmecsere közben A légiek készségesen adják át másoknak a tapasztalataikat. Veszprémi Imre agrármérnök az agrokombinát növénytermesztési ágazatvezetöjn a termesztési technológia titkaiba avatja be az érdeklődőket adó őszi vagy tavaszi keverék után vetik, akkor egységnyi területről több mint 100 tonna tömegtakarmány nyerhető. Már éz a mennyiség is önmagáért beszél s érzékelhetően Jelzi az Intenzív takarmánytermelés számtalan kiaknázatlan lehetőségeit. Az agrokombinát szakembereitől megtudhattuk, hogy a kukorica és a cukorcirok együttes termesztésének többféle módja lehetséges. Hogy melyik előnyösebb, azt elsősorban a rendelkezésre álló vető- és betakarltőgépek döntik el. Az első változat szerint mindkét növényt ugyanabba a sorba „emeletesen“ 70 centiméteres sortávolságra vethetik úgy hogy a kukorica fölé a cirok vetése kerül. A másik módszernél a kukoricát 70, a cirkot pedig 40 centiméteres sortávolságra vetik. Egyelőre viták tárgyát képezi, melyik eirokhibridsk felelnek meg a legjobban. A külföldi és hazai tapasztalatok alapján egyértelműen a bugát nem képző hibridek előnyösebbek, mert kevesebb rostanyagot tartalmaznak és később öregednek. Hátrányuk, hogy csak behozatalból szerezhetők be és áruk legalább háromszorosa a bueahánvó hibrideknek A Légi Agrokombinát szakembereinek 4 tapasztalata szerint azonban a bugába szökő hibridek is alkalmasak, fel« téve, ha в betakarítást 30 százalékos szárazanyag-tartalom elérésekor vé^« zik. Ezt az elvet betartva a „TÄPIÖ ‘, a Kunsági 440, 460“, valamint az „SO-29“ hibridek sikerrel termeszthetők. A 30 százalékos szárazanyag-tartalomnál 50—60 tonnás hektárhozam és 7—10 százalékos cukortartalom, érhető el. Adottságaink között a legjobban bevált hibridek a „Kunsági 460“, e „Marlon“, az „SO-29“ és a bugát nem képző „G-28“, Ä rendezvényen felszólaló szakemberek a kettős termesztésben legjobban bevált növényfajokról és fajtákról, az öntözőberendezések hatékony kihasználásának a lapé Iveiről, a kettős termesztés gazdasági vonatkozású kérdéseiről tájékoztatták a résztvevőket. A szakelőadások után az agrokombinát nagyüzemi kísérleteiben megtekinthették a legkiválóbb külföldi takarmányciroklhibrideket, valamint a kukorica és a cirok együttes termesztésének változatait. KLAMARCSIK MÄR1A' Az Intenzív műtrágyázás á növénytermesztés hozamainak elérése mellett több komoly ökológiai és higiéniai jellegű problémát von maga után. A műtrágyákkal együtt ugyanis toxikus hatású nehéz fémek is bekerülnek a talajba. A táplálkozási láncba bejutva — a növényi és állati termékek révén — az emberi szervezetre káros hatást gyakorolhatnak. Eddigi ismereteink alapján az emberi szervezetre elsősorban a kadmium, az ólom, a higany, a króm. és az arzén veszélyes. Közismert tény, hogy a talaj nehéz fémekkel való szennyeződésének 60— 80 százalékát az ipari és kommunális hulladékok okozzák, amelyek a szennyezett levegő és víz révén kerülnek be a talajba. Éppen ezért az ipari és a sűrűn lakott települések körzetében lévő talajok a legjobban szennyezettek a nehéz fémekkel. Ezeken a területeken a szennyeződés mértéke többszörösen meghaladja a standard feltételek közötti talajokét. A műtrágyák 25—35 százalékos arányban felelősek a talajok nehéz fémekkel valő szennyeződéséért. A növények tápanyag-u'ténpőtlása során főleg a kadmium és a króm, elsősorban a foszfátoxid-tartalmú műtrágyákkal egvütt kerül be nagyobb mennyiségben a talajba. A toxikus hatású nehéz fémek közül a táplálékon keresztül az emberi szervezetbe bejutva a kádium a legveszélyesebb. japánban például az 1946 és 1960 közötti években a lakosság jelentős részén csontsorvadással és elégtelen veseműködéssel járó megbetegedést észleltek. A betegségben főleg a mezőgazdaságban dolgozó nők szenvedtek. Alapos vizsgálatok nyomán kiderült, hogy a kóros Szennyező elváltozásokat a táplálékban, de főleg a rizsben nagyobb mennyiségben előforduló kadmium okozta. Különösen veszélyes lehet a marhavesében felhalmozódott kadmium, amely dán vizsgálati adatok szerint elérheti égy kiló szárazanyagra számítva az 1,1 milligrammot. Hazánkban a táplálékkal 120 milligramm kadmiumot vesz fel naponta az emberi szervezet, holott 51,2 milligramm a határérték. Dániában ezzel szemben 60 milligramm, az USA-ban és japánban pedig 50 milligramm a személyenként és naponta „elfogyasztott“ kadmium mennyisége. A kadmium többnyire a vesében, 0 májban, a csontokban, kisebb mértékben pedig az izmokban rakódik le. A Csehszlovák Állami Szabvány értelmében az élelmiszerek kadmlumtartalma nem haladhatja meg kilogrammonként a 0,02 milligrammot. Vizsgálatok alapján a szennyezett talajok kadmlumtartalma kilogrammonként 0,1—1 milligramm között ingadozik, kritikus értéke lsedig 3 milligramm. Ami a krómot Illeti, az oldható krómvegyületek a legveszélyesebbek oxidációs hatásuk nliatt. A króm a szervezetbe bekerülve gyomorhurutot műtrágyák és fekélyeket Idéz elő, de vese és májbántalmakhoz is vezethet. A legnagyobb veszélyt azonban a karciogén hatása jelenti. Az ólom a legrégebben Ismert Ipari mérgek egyike. Az emberi szervezetben megbontja, a fehér és a vörös vérsejtek képződését, valamint az ásványi anyagcserét. De károsan hat az emésztőszervek, a vese és a belső elválasztású mirigyek működésére. Élelmiszerekkel és ivóvízzel naponta 0,3 milligramm ólom kerül be az emberi szervezetbe. A napi 1—2 milligrammos ólomadag néhány év elteltével krónikus mérgezéshez vezet. Az arzén különösen károsan hať az emberi szervezet biokémiai anyagcsere-folyamataira. Elsősorban a cukrok és a zsírok anyagcseréjét bontja meg. Bőr-, tüdő- és orrdaganatok kialakulását idézheti elő. Ä higany a legjelentősebb Ipari mérgek közé tartozik. Egy grammnyi mennyiségben gyors halállal járó mérgezést Idéz elő. De már 150— 200 milllgrammnyi mennyiségben Is halálos mérgezést okoz. A Csehszlovák Állami Szabvány értelmében az arzén határértéke 5 milligramm, az ólomé pedig 25 milligramm kilónként. A Vágsellyei (Safa) Duslo nemzeti vállalatnál gyártott műtrágyáknak a toxikus hatású nehéz fémekkel valő szennyezettségét vizsgálták. Megállapították. hogy valamennyi foszfortartalmú műtrágya főleg kadmlummal és krómmal szennyezi a talajt. Míg a nitrongétartalmú (karbamid, LAD, DAM-390) és mangántartalmú (NMg)műtrágyákban a krómtartalom nem haladta meg a kilogrammonkénti 5 milligrammot, addig a foszfortartalmú műtrágyák krómtartalma 73—74 milligramm között Ingadozott. A foszfortartalmű műtrágyák legnagyobb szennyező anyaga azonban a kadmium. Mennyisége a foszfátoxidtartalom emelkedésével arányosan nő. A műtrágyák gyártásához felhasznált nyersanyagot Illetően még a legkevésbé szennyezőek a Kola foszfátok. Ezzel szemben a nehéz fémeket a legnagyobb mennyiségben az extrahált foszforsavak tartalmazzák, így például az NPK 8,5-23-23 kombinált műtrágya egy tonna foszfátoxtdra jutó kadmlumtartalma 5,72—15.13 milligramm, krómtartalma pedig 24,9--70,1 milligramm közötti. Ha veszszűk, hogy egy átlagos műtrágyaadaggal évente 80 kilogramm foszfátoxid kerül be hektáronként a talajba, könnyen kiszámítható, hogy ezáltal egyidejűleg évente 2,0—5,6 gramm kadmiumot, illetve 20—56 gramm krómot juttatunk be egy hektárnyi termőföldbe. A vizsgálatok során megállapították, hogy a Duslo Vegyiművekben gyártott műtrágyák közül a legnagyobb, és a talajszennyeződés szempontjából már jelentős mennyiségű kadmiumot és krómot az NPK 12 — 19,5 — 19,5 ez PNK 8,5 — 23 — 23, a cseppfolyós NP 10 — 32 — 0 és az NP 8 — 24 — 0 műtrágyák tartalmazzák. Az egyelőre hozzáférhető foszfát nyersanyagok nem teszik lehetővé az olyan műtrágyáknak a tartós gyártását, hogy a foszfátoxid 80 kilogrammos hektáronkénti adagja esetén a talajba kerülő kadmiummennyiség ne haladja meg a kritikus értéket, azaz a 3 grammot hektáronként. A műtrágyák gyártásához jelenleg felhasznált, foszfátok révén a kritikus mennyiségnek a kétszerese, vagyis évente 6 gramm kadmium kerül be hektáronként a talajba. Ebből a szempontból a Kola foszfátokból gyártott NPK-1 86. NPK-1 87, az NPK-2 86, az Amofos 86 és az Amofos 87 műtrágyák a legkedvezőbbek. (Agrochémia)
