Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-10-21 / 42. szám
„...NEM TESZEK MÁST, CSAK KISSÉ • A Csilizköz hét falujában aligha akad valaki, aki nem ismeri a csiliznyérasdi (Topolovec) Miklós Gáspár nevét. Sőt nemcsak itt, hanem a gyümölcstermelő szakemberek és laikusok körében Csallóköz-szerte ismert. Nem kell sok bíztatás az újságírónak akkor, ha ilyen emberről írhat. Első próbálkozásomat Gáspár bácsi szerényen viszszautasította. Később azonban „kötélnek“ állt. Egy szép. verőíényes őszi napon fogadott. Kedvemért még az almaszüretet is megszakította. hogy lássam a fákon lévő gazdag termést. Eredményei nemcsak egy kitaposott utat járó, fél évszázados tapasztalatokkal rendelkező régi gyümölcskertész munkájának, hanem a kísérletező kedvének is köszönhetők. — Világéletemben nagyon „hitetlen“ smber voltam. Miniig mindenről magam is meg akartam győződni. Minden új fajtát, oltási, szemzési módot stb. kipróbáltam. Egy-egy alanyra 5—6 fajtát is ráoltottam. Itt van például ez a fa. A tő nem EM alany, hanem 50 évvel korábbi „Jonathán“ magonc, melybe az évek során „Mutsu“-t, „Gloszter“-t, „ldared“-et, „Golden Delicious“-t, „Stark Earlist“-et, „Évá“-t oltottam. Ä körténél is csináltam hasonlót. Ennek a fának a felső része korai „Apabitka“-t, az aiső pedig „Diel vajkörte“-t ad. Ez a kombináció az utóbbi fajtának komoly előnyére válik, mert a gyümölcsök a megszokott nagyságukhoz viszonyítva szinte óriásira nőnek. Birs alanyra először nemes birset tettem, majd erre „Seres Olivér“, „Téli esperes“, dtszgalagonya. naspolya, arra pedig piros berkenye került. A fajtákat általában ősszel szoktam berakni, néha tavasszal, közönséges héj alá oltással. Ha az elért eredményekkel még nem vagvok megelégedve. akkor zöldoltással próbálkozom. fEz majdnem minden fajtánál lehetséges. Még a cseresznyénél is sikerült, de persze meg van a fortéival) így egy év alatt minden rokon fait be tudok rakni, ezért a fa nem veszi zokon. Lehet, hogy többek szemében ez csak afféle játszadozásnak tűnik. Ámde ilyenkor sok mindent tapasztal az ember. Van Itt néhány régebbi fafiám Is. Ä „Sárga szépvirágú"tól azt mondják kiment a divatból, mert nagyon kényes. Kidobták a termesztésre engedélyezett fajták jegyzékéből, s a kertekből is. Nálam még ez a 60 éves példány is szépen terem. Sőt a gyümölcse semepróződott el, pedig úgymond erre hajlamos. Valószínűleg szerencsés kézzel nyúltam a korona kialakításához. Kupolaszerűén szétterítettem, levittem az ágakat a vízszintes alá. Ilyenkor a fa mindig friss hajtásokat nevel, megújul. Szerintem ez az optimális térkihasználás és a gyümölcs sokkal több fényt is kap. Nincs ezen a fán olyan rész, ami ne teremne! Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy maradi módon a régihez ragaszkodjunk. Az almafajták közül kiváló a „Mutsa“. Szinte nincs Is apraja, s májusig eltartható. A kistermelők még csak most kezdik telepíteni. Ennél Is jobb az „Idared". Előnyére válik, hogy gyönyörű piros, s szintén májusig eláll. Nem köt annyi gyümölcsöt, de egyenletes termést ad. A lisztharmatra azonban majdnem annyira érzékeny, mint a „Jonathan“. A „Sparfan“-tél aligha tudok jobb ízű almát elképzelni, de ha „egyet gondol“, már a fa alatt van. A Bőse kobakkörte pedig annyira jé, hogy a körték közül 50—60 százalékban azt kellene ültetni. Igaz, a magház körül — a talajtól függően — kövesedík. Egy háztáji kertben bizonyos esztétikai követelményeknek is eleget kell tenni. Erre még a gyümölcsösben is megvan a lehetőség. A különféle díszbokrokon kívül az utak mentén szépen díszítenek a bogyésgyümölcsűek. Sajnos ezekkel mostanában nagyon mostohán bánnak. Pedig a „Heinemann" pirosrlbizli kiváló termése mellett elsőrangú dísznövény is. A feketeriblzke különféle fajtáit pedig az olyan kertekbe alánlom, ahol a talajvíz a felszín közelében van. Itt — lépünk a kertnek a Csiliz folyócska néhat kanyarulatából kialakított részébe — tavasszal gyakran térdig érő víz áll, a feketeribizke és a birs mégis jól bírja. Az utóbbi hét évtizedben legtöbbet a megfelelő koronatípus kialakításával kísérleteztem. Sokáig azt mondták, legjobb alak a termőkaros orsó. Sokan a Hungária gyümölcsfa-sövény mellett voksolnak. Én azonban azt tartom, hogy nem természetes alakzat. A sövény kialakítása közben a fát természetes formájából kizökkentjük, s ez bizony nem válik előnyére. Igaz, sokak szerint az én „nagy“ kísérletem Is valami hasonló. Nézzük csak meg mit művelek a fák többségévelt Már az öreg almafán mutattam. hogy milyen eredménnyel jár, ha az ágakat „leviszem“ a vízszintes alá. Ezeknél a jóval fiatalabb példányoknál is azt , teszem, csak „drasztikusabb“ formában — vezet Gáspár bácsi egy 15—20 éves, több tucatnyi fából álló telepítésh'ez. (A koronaalak, az Ij szerűen görbült ágak összhatására bizony szokatlan). — Sokan azt! mondják — folytatta az idős kertész —, hogy ez sem természetes, pedig a gyümölcs súlya lefelé húzza az ágakatl Én nem teszek mást, csak egy kissé besegítek a fának. Minél meredekebbek az ágak, annál erőteljesebb a fás növekedés. Nekem azonban nem kell rőzse, ezért az ágat lehajtom, így lelassul a növekedés, a fa friss hajtásokat képez. Ezek mindenütt elegendő fényt kapnak, így nincs olyan hely — még az ágak tövében sem — ahol ne lenne gyümölcs. A térkihasználás optimális, a fa szinte mindenütt terem. Ki ne örülne egy ilyen koronatípusnak a mai néhány áras hobbikertekben?! Óriási előnye az Is. hogyha egy-egy' fajtára már nem tartok igényt, „lesöpröm“ az összes öreg ágat, s a friss hajtásokba hasítékoltással belerakom az ű| fajtát. (Babra munka, de ha van egy kedves fánk, amitől nem akarunk megválni, ekkor a gyökérzetet is felújíthatjuk. A törzstől megfelelő távolságra 40—60 cm mély körárkot ások, s a vastag gyökereket átmetszem. A levágott részt kiadom. Ha van 16 minőségű, teljesen érett trágyám, akkor a gyökérzónát meg Is trágyázom, s csak utána temetem vissza. Igv egy negyvenéves fa további négy évtizedig teremhet.) — Persze az ágak lehajlásának Is megvan a fortélya, de ez viszonylag egyszerű. Az ágak alsó részén, egymástól 1 cm-es távolságban kb átmérőjük közepéig bemetszéseket csinálok, s zsineggel a törzs feló Viiágélctemben nagyon „hitetlen" ember voltam „ BESEGÍTEK A FÁNAK.“ húzva — kikötve — Igényeimnek megfelelően bebajlítom. A művelet látszólagos egyszerűsé- ge ellenére nagyon kell ügyel- 1 ni a részletekre. Például arra, £ hogy a zsineg ne vágjon bele a faba. Csak megfelelő ágit hossznál, kora tavasszal, mikor í- a nedvkeringés már megindulő- I ban van, érdemes hozzáfogni. : Még karvastagságú ágat is meg tudok így hajlítani. A lehajtás szinte minden almásgyümölcsnél beválik. Legkönnyebb a „Jonathán“-nál kialakítani. Ennek a fajtának az ágrendszere ugyanis vékony természeténél fogva is kissé csüngő. A csonthéjasoknál viszont a mézgásodásra való hajlam kockázatossá teszi. Az Igazság kedvéért jegyezzük azonban meg, hogy ez a beavatkozás azért komoly megrázkódtatást jelent a fa életében, s így csak egy idénnyel később fordul termőre. Ezt azonban később behozza. Nem hallottam, nem olvastam róla — pedig évtizedekig dolgoztam gyümölcskertészként —, hogy valaki a szakmában hasonló korona típussal próbálkozott volna. Jártak nálam pomológusok, kutatók Is — számukra szintén új volt. Csodálkoztak, bólogattak, hümmögtek, de többet nem jelentkeztek, pedig meggyőződésem, hogy érdemes lenne vele kísérleti parcellákon, kutatóintézetekben, tudományos alapossággal is foglalkozni, Nekem erre a hetedik X után már nincs módom. Pedig lehet, hogy a nagyüzemi termesztésben is hasznosítható lenne. így azt hiszem nem marad más hátra, csak az, hogy a kiskertészkedők körében meghonosítsam. Végül Is azért vállalkoztam arra, hogy minderről most Itt beszámoljak. Ha a kertészkedők körében akadnak olyanok, akik érdeklődnek módszerem iránt, azoknak szívesen elmondok és megmutatok mindent. Arra kérem viszont őket, hogy jöjjenek 'szervezetten, mert igaz, olyan korban vagyok már, amikor csak dolgozgatni kéne, de én dolgozni szeretek, s egy ekkora gyümölcsösben mindig akad munka bőven. Vajon gondolt-e arra Gáspár bácsi, hogyan keresztelje el ezt a szokatlan koronaalakot? Ha nem, hadd vállalja szerkesztőségünk a keresztapaságot, s mi legyünk az elsők, akik Miklősféle koronatípusként nevezzük. Pomichal Richárd Nincs ezen a fán olyan rész, ami ne teremne (A szerző felvételei) ■ z őszi—téli időszak nemin csak a pihenés, hanem a szakmai felkészülés ideje is, ezért bizonyára szívesen olvassák majd az egyes kártevőkkel, az ellenük való védekezéssel kapcsolatos írásokat. Annál is inkább, mivel az idei kártétel emléke még a szezon végén Is bosszantó, s a következő évadra mind elméleti téren, mind pedig a különféle növényvédő szerek beszerzésésére fel kell készülni. A SZÜLŐ KÁRTEVŐI Közülük feltétlenül első helyen kell említeni az utóbbi évek szinte már „rettegett“ kártevőit, az atkákat. A szabad Kertészeti kártevők V. . MIÉ——■J szemmel alig látható kártevők nyár végi, őszi károsítása nem feltűnő, annak ellenére, hogy az idén ebben az időszakban alaposan elszaporodtak. Tavasszal a fejlődésben visszamaradt, apró levelű, rövid hajtásokra permetezett növényvédő szerek nehezen pótolják a többnyire kitűnő hatású, jól időzített, kora tavaszi lemosó permetezést. TAKÄCSATKÄK A közönséges {vagy kétfoltos) takácsatka (Tetranychus telarius vagy T. urticae és a piros gyümölcsfa-takácsatka (Pannonvchus ulmi) a nyár végére szaparodnak fel oly mértékben, hogy szívogatásuk nyomán a levelek sárgásvörös, majd barnás színűvé válnak. Ezeket a színeket a leveleken sokszor egyidejűleg Is megfigyelhetjük. A termelésben szerzett tapasztalataink alapján sajnos már nálunk Is elmondható: minél gyakrabban használunk foszforsavésztereket vagy piretroid készítményeket, annál nagyobb a kártételük. Ugyanis mindkét vegyszercsoport a természetes ellenségeiket is pusztítja. Számos Irodalmi adat igazolja, hogy a piretroidok pozitívan hatnak a szaporodásukra. Erős kártételüknél előfordulhat, hogy sem a fürtök, sem a vesszők nem érnek be. Ha ehhez még kemény tél járul, a hajtások száma és növekedése csökken, illetve gyöngül, ami végső soron biztosan kihat a terméshozamokra. A fellődő, de a már kifejlett atkák Is. a levél főnöki részén tartózkodnak. Fontos különbség a két takácsatkafaj között, hogy a kétfoltos takácsatka, mindig kifejlett alakban telel, a piros gvümölcsfa-takácsatka pedig a kéreg reoedéseiben pete formáiéban vészeli át a telet. A kétfoltos takácsatka a talaj felső rétegében Is telelhet, ezért is fontos, hogv tavasszal akkor védekezzünk ePennk. amikor már a tőkén tartózkodnak. Nemzedékeinek száma az időjárástői függően 4-15. SZŐLŐGÜBACSATKA (ERIOPHYES VITIS) * Egyes területeken rendszeresen súlyos károkat okoznak a szőlőgubacsatkák, bár hozzá lehet tenni, hogy némi hozzáértéssel és figyelemmel kártételük más fajokéhoz viszonyítva könnyebben megelőzhető. A levelek színén képződött dudorok határozott bizonyítékai jelenlétüknek. A fonáki részről nézve a dudorokban fehér szőrözetet találunk, majd később a fehér szín pirosasbarnává változik. (Ne tévesszük össze a peronoszpőra tüneteivel. A peronoszpóránál soha nem találunk dudort és a gomba „virágzása“ jóval az első gubacsok megjelenése után kezdődik. Időnként a körülményektől függően, egyszerre Is károsítanak.) A szőlőgubacsatka imágóként a rügyekben és azok közelében telel át. Legnagyobb károkat a fakadás idején okoz. A szűznemzéssel szaporodó kártevő szivogatása nyomán a dudorok a levél nagy részét beborítják, így csökken az asszimilációs felület, ami a hajtások rövidülésében és a terméshozam csökkenésében mutatkozik meg. Kellő figyelem és hozzáértés hiányában a megtámadott tőkéken évről évre nagyobb károkat okoz. SZÖLÖLEVÉLATKA (EPITRIMERUS VITIS) Szivogatása nyomán a hajtások rövidülnek, a levelek zsugorodnak. A fény felé fordított leveleken foltokat látunk, melyek lehetnek színtelenek is. de nem ritka a sárgás szín sem. Kártételének tipikus, gyakori tüntete, hogy az alsó levelek megbámulnák, elszáradnak, de a hajtás legfelsőbb levelei még zöldek. A tőkék kérge alatt, repedésekben vagy a rügyek' pikkelyei között telel. Minél szárazabb a nyár és az ősz, annál jobban elszaporodnak. „ A vegyszeres védekezés kezdetének Időzítése az atkák elleni harcban rendkívül fontos. Tömeges elő jövetelénél a ragasztócslkés megfigyelés Igen jő szolgálatot tesz. A téli lemosó permetezés az Arborol M 2. Nitrosen 25 1 (nagyüzemeknél a Nitrosen 50 0,5 százalékos) oldata engedélyezett. A Nitrosannak nincs atkaölő hatása. A kora tavaszi lemosó permetezésekre 10—15 C-foknál napos időben kerüljön sor. Erre a következő készítményeket használluk: Sulka 4—5, a Polybarit 3—5. a Sulikol К 2—3 százalékos oldata. Az Oleoekamet 1 százalékos használata csak akkor indokolt. hogyha a kénes készítmények használatával, ami a rügypattanás előtti napokban aktuális, elkéstünk. Az utóbb említett vegyszer rügypattanástől a haltás 6—7 cm-es nagyságáig használható. Tenvészldő alatt nagyüzemeink eredményesen alkalmazhatták a Thindan 35 ЕС-t. Tenvésztdőben a Ronilannak és a Sulikol К nek az atkákra kifejtett mellékhatása sem lebecsülendő. (Föl y ta t luk ) Szalai László
