Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)

1988-10-21 / 42. szám

2

(Folytatás az 1. oldalról)

Miloš Jakeš beszédének további részében személyi kérdésekkel foglalkozott. Tájékoztatta a központi bizottságot arról, hogy Ľubomír Štrougal, a CSKP KB Elnökségének tagja és a CSSZSZK kormányának elnöke felmentését kérte e tisztségek alól. A CSKP KB Elnöksége nevében Javasolta Strougal elvtárs kérésének elfogadását és ezzel összefüggésben nagyra értékelte a magas párt- és állami tisztségeket végzett sokéves áldozatos munkáját, a szövetségi kormány élén kifejtett tevékenységét, a válságos Időszak utáni konszolidác'ós folyamatban és a kommunista párt politikájának alakításában és megvalósításában játszott aktív szerepét.

Jakeš elvtárs tájékoztatta a központi bizottságot arról is, hogy a CSKP KB Elnökségének és az SZLKP

SZABAD FÖLDMŰVES

KB Elnökségének tagja, a CSSZSZK kormányának elnökhelyettese és az SZSZK kormányának elnöke tisztsége alól felmentését kérte Peter Colotka. A CSKP KB Elnöksége javasolta, hogy a központi bizottság tegyen eleget a kérésnek. Ebből az alkalomból a CSKP KB főtitkára megköszönte Colotka elvtársnak a párt politikájának alakítása és megvalósítása során végzett eddigi munkáját és aktív tevékenységét.

berek áttérjenek a gazdaság más területeire, főleg progresszív ágazataiba, amelyek döntenek a népgazdaság intenzifikálásáról, a tudományos-műszaki haladás érvényesítéséről. Meg kell erősítenünk a szolgáltatásokat, a tudomány, az informatika, a közlekedés és a távközlés területéni Is.

Ezzel összefügg a tervezés és általában a népgazdasági terv értelmezésének kérdése. A tudományos prognózis és a népgazdaságnak a progreszszív, dinamikus, kiegyensúlyozott fejlődésre való céltudatos Irányítása nélkül nehezen oldható meg a mélyreható strukturális és minőségi változások problémája, a fejlesztési és gyártáskorlátozó programok, az olyan fejlődés biztosítása, amely megfelel a nép szükségleteinek és érdekeinek. Ebből következik annak szüksége, hogy idejében készítik elő a legfontosabb beruházást döntéseket és az elvi jelentőségű programokat. Ilyen értelemben a tervnek a nép érdekeit kell kifejeznie, a társadalom szociális struktúráinak, a gazdaság fellendítésének eszközévé kell válnia, respektálva az ökológiai szempontokat.

A reform kulcsfontosságú kérdése kétségtelenül az árak problémája. A XVII. kongresszus elvi álláspontra helyezkedett ebben a kérdésben š nincs semmi okunk ezt kétségessé tenni. A közgazdászok egy része azt a leegyszerűsített nézetet vallja, hogy a reform részeként a valós költségek szintiére kell emelni a kiskereskedelmi árakat. A probléma azonban nem a dotált termékekben, hanem a magas költségekben rejlik. A megoldást az olyan gazdasági feltételek megteremtése jelenti, amelyek között megakaáályozható, hogy pazarolianak a beruházásokkal, a munkaerővel, az energiával, az alapanyagokkal. így kell korlátozni az aránytalanul magas dotációkat. Általánosságban érvényes, hogy a termékek, így tehát a közszükségleti cikkek árának is meg kell felelnie a költségeknek, természetesen a társadalmi szempontból szükséges költségeknek. Nem vehetjük tehát figyelembe a mai magas költségeket, nem háríthatjuk át a megoldás terhét a lakosságra. Erőfeszítéseink fő irányvonalát ez Jelenti, hogy nyomást kell gyakorolnunk a termelésre, amelynek eredményeként csökkennek a költségek, nő a magas használati értékű termékek választéka, hogy a dolgozók a becsületesen megkeresett pénzükért megfelelő árut vásárolhassanak. Ezzel függ össze az is, hogy ügyelnünk kell a munka és a fogyasztás mértéke közti összhangra, hogy ne keletkezzen aránytalanság az árualapok és a lakosság vásárlóereje között.

A CSKP XVII. kongresszusa a gazdaság szociális szempontjaira helyezte a hangsúlyt, valamint arra, hogy a szociálpolitikának ösztönöznie kell a gazdasági fejlődést, a munkatermelékenység növekedését. Olyan aktív szociálpolitikát kell megvalósítanunk, amely a lakosság tudatában erősíti a meggyőződést, hogy társadalmunkban érvényesül a szociális iagzságosság elve és az ember értékelésének legfőbb kritériuma, a társadalom javéra végzett munkája.

A szociálpolitika alapelvének, a szociális igazságosságnak feltétlen érvényesülését mindenekelőtt az egyenlősdi, továbbá az elvégzett munka szerinti javadalmazás elvének megsértése akadályozza. Ha a Javadalmazásban gondot fordítunk az igazságos különbségekre — amelyek a szükségletek kielégítésének egymástól eltérő lehetőségeiben tükröződnek —, azt nem lehet a „kispolgári magántulajdonosi szemlélet“ felélesztéseként értelmezni. Ezt az Ideológiai előítéletet fel kell számolni. Ez az új gazdasági mechanizmus eredményes működésének egyik feltétele. Ez nem lesz könnyű, ami azoknak az élenjáró munakhelyeknek a példáján Is lemérhető, amelyek éppen az egyéni, a csoport- és a társadalmi érdekek megfelelő és érzékeny összekapcsolása, az átgondolt ösztönzési rendszer alapján rendkívüli eredményeket érnek el, s az áldozatkészséget, az öntudatos munkafegyelmet az érdemeknek megfelelően Ismerik el a lavadalmazásban is. Ennek illusztrálásaképp munkahelyek hosszú listáját lehetne felsorolni — szocialista munkebrigádokat, a legkülönbözőbb területeken dolgozó kollektívákét. Említsük meg név szerint a Slušoviceí Agrokombinát Efsz-t. Ebben, az erőfesztítésetkben nincsenek egyedül. Hasonlóan tevékenykedik a Vágsellyel (Sala) Efsz, a Galántai (Galante) Járásban, az Oticei Efsz az Opaval Járásban és több más vállalat.

Figyelmünk homlokterében állnak a szocialista demokrácia továbbfellesztésének kérdései is. Tudatosítjuk, hogy itt sem lehet megállni, tökéletesíteni kell társadalmunk politikai rendszerét, főleg működési mechanizmusát, meg kell szabadítani a bürokratikus rozsdától, rugalmasabbá és nagyobb teljesítményekre képessé kell tennünk. A szocialista állammal, a népi közigazgatással és a szocialista törvényesség ellenőrzésével kapcsolatos lenini gondolatokból indulunk ki.

1988. október 21.

Hangsúlyt helyezünk e munkásosztály, a dolgozó nép, mint a hatalom szuverén szubjektuma szerepének helyes értékelésére. Ebben látjuk a szocialista önigazgatás alapját, amely a nép széles rétegeinek a polltikaféletbe történő bevonásával fokozatosan formálódik. Ehhez létre kell hoznunk a feltételeket, meg kell tennünk a szükséges jogi intézkedéseket. Az állami vállalatról és a szövetkezetekről szóló törvények elfogadásával, valamint a nemzeti bizottságokról szóló törvény módosításával erre az útra léptünk.

Politikai rendszerünk stabilitása, további fejlesztése szempontjából kulcsfontosságú a nemzetiségi kérdés marxista-leninista megoldása. A szocializmus egyik legnagyobb vívmánya az a tény, hogy országunk nemzetei és nemzetiségei között megértés és kölcsönös együttműködés uralkodik, hogy soraikban a közös haza fejlődéséért vállalt felelősség tudata, az összetartozás érzése érvényesül.

Tudjuk, hogy nem volt könnyű ennek a kérdésnek a megoldása, s azt Is tudjuk, milyen robbanékony és destabilizáló hatással lehetnek a nemzetiségi problémák, ha elhanyagolják őket. Hiszen nincs egyetlen olyan komolyabb kérdésünk sem, amelynek ne lennének nemzetiségi szempontjai is. Még mindig hatnak azok az erők, amelyek országunk nemzetei és nemzetiséget egysége számára bizonyos potenciális veszélyt jelentenek. A különböző Indíttatású nacionalista elő« ítéleteknek mély gyökereik vannak, s meggondolatlan lépésekkel könynyen lehet ezeket feléleszteni és felbolygatni. Legfontosabb kötelességeink közé tartozik annak a megóvása, amit a föderációval egyesített államunk életének minden területén elértünk, úgy kell cselekednünk, hogy a nemzeteink és nemzetiségeink közötti kapcsolatok erősödjenek. Világos az az irányvonal, amelyből kiindulunk — a nemzeti önrendelkezés, minden nemzet és nemzetiség fejlődése sajátosságainak a tiszteletben tartása, s ettől elválaszthatatlanul egységüknek és mindannak az erősítése, ami összeköti őket. Az egyik kérdést nem lehet elszakítani a másiktől. A nemzetiségi politikában különösen nem engedhető meg az érzéketlenség és a meggondolatlanság.

Társadalmunkban a politikai pluralizmus a szocialista demokrácián alapul. amely a burzsoá demokráciától eltérően semmilyen formájában sem engedi meg a szociális diszkriminációt, amely az ember Jogait nemcsak kinyilatkoztatja, hanem a szociálisgazdasági rendszer által a valóságban Is biztosítja. Ez semmiképp sem Jelenti, hogy társadalmunkban a demokratizmus önmagától érvénvesül. Ez a kulturális-politikai fejlődéssel, az állampolgárt, főleg a Jogi tudat formálódásával, de mindenekelőtt a politikai hatalom gyakorlása mechanizmusának tökéletesítésével függ össze: a társadalomnak szociális, szakmai, nemzetiségi és nemzedéki tartózkodása ellenére egészségesen fejlődő, élő szervezetnek, szüntelenül megúiulő egységes egésznek kell lennie. Ennek — s ezzel együtt a szocialista demokrácia további feilesztésének és az állam politikai stabilitása megszilárdításának — alapvető feltétele a párt mint a társadalom politikai és szellemi élcsapata vezető szerepe. Amint azt a CSKP KB 9. ülése hangsúlyozta, ha a párt teljesíteni kívánja ezt a szerepét, a politikai vezetés módszereit kell érvényesítenie.

Az átalakításnak hozzá kell Járulnia szocialista kultúránk és művészetünk fellendüléséhez, mindennemű művészt tevékenység lehető legjobb feltételeinek kialakításához, minden tehetség kibontakozásához és érvényesüléséhez. Továbbra is védelmezni és fejleszteni fogtuk kulturális örökségünk nagy értékeit. Ez az örökség nemzeteinknek a szabadságért és állami önállóságért vívott történelmi küzdelmében, a szocialista forradalom céljainak teljesítésében Jött létre.

E területen a pártmunka elsőrendű feladata, hogy a dolgozókat és a művészeket a nagyfokú Igényesség és a társadalmi felelősség irányába vezesse, az egészséges bírálathoz, annak a mély megértéséhez, amire a pár* tunk törekszik és amit tőlük elvár. A kultúrát és a művészetet nem lehet sablonokba szorítani, sem gúzsba kötni a bürokratikus elírásokkal, s épp így nem lehet beletörődni a szocializmus elveitől, esztétika! normáltól való elvtelen elhajlásokba vagy azok tagadásába.

Az alkotőszövetségeknek bátrabban be kellene kapcsolódniuk azoknak a kérdéseknek a megoldásába, amely a művészek társadalmi helyzetével, munkájuk anyagi és erkölcsi elismerésével, a fiatal alkotók felkészítésével és érvényesülési lehetőségeivel függnek össze, egyszóval véleményt kellene nyilvánítaniuk mindarról, ami a művészettel, a társadalom és a művészet viszonyával kapcsolatos. A jelentős művészegyénlségektől, akik széles körű elismerésnek örvendenek,

(Folytatás a 3. oldalonJ

A CSKP KB Elnökségének jelentéséből

Miloš lakeš elvtárs, a CSKP KB főtitkára megnyitó beszédében értékelte azt az utat, amelyet pártunk és társadalmunk az utóbbi hat hónap alatt tett meg. Megindokolta a jelentős káderváltozások, valamint azon szervezési változások szükségességét, amelyekről döntenünk kell. Tanácskozásunk napirendjén az ideológiai munka kérdései is szerepelnek. A CSKP KB előző üléseiből indu'unk ki, a 7.-ből, amely megtárgyalta és jóváhagyta a gazdasági mechanizmus komplex átalakításának és társadalmunk demokratizálásának programját, a 8.-ból, amely felmérte a szocialista építés negyven évét, és a 9,ból, amelyen határozatokat hoztunk a pártmunka átalakításáról.

A párt központi bizottsága 1980 márciusi ülésén átfogóan foglalkozott az ideológiai kérdésekkel. Azóta_ nem telt el hosszú idő, de mégis sok minden megváltozott. Bár az akkor elfogadott határozatokat meghatározta az adott időszak, mégis helyesek voltak.

Ezzel azonban nem igazolhatóak az ideológiai munka fogyatékosságai — a rendszerint formalizmussal párosuló kampányszerűség, az élettől való elszakadás, a szócséplés. Amennyiben a propaganda olyasmit hirdet, emit az élet lépten-nyomon megcáfol, akkor nem teljesítheti szerepét, sőt nem kívánatos reagálást válthat ki.

Ezzel többször találkozhattunk és jelenleg Is találkozunk. A társadalmi tudatot elsősorban az emberek enyagl létfeltételei határozzák meg.

Nem lehet közömbös, hogy az emberek hogyan értelmezik az átalakítást, hogyan ítélik meg azt, hogy miért kezdtünk hozzá az átalakításhoz. Nem mindegy, hogy szükségességét fejlődésünk figyelembevételével tudatosítják-e, látják-e megvalósításának bonyolultságát, azt, hogy átgondolt, megfontolt eljárásra van szükség, amelyet nem veszélyeztethet az ösztönösség. Tudatosítaniuk kell, milyen igényeket támaszt az átalakítás velük szemben.

A felmérések, amelyek eredményei rendelkezésünkre állnak, azt mutatják, hogy az emberek döntő többsége az átalakítást összekapcsolja annak szükségességével, hogy végre kiküszöböljük a rossz gazdálkodást, a rendetlenséget, a népgazdaságban előforduló fogyatékosságokat. Nemcsak az aggasztja őket, amit környezetükben látnak, hanem Csehszlovákia jövőjére, a szocializmus távlataira is gondolnak. A CSKP KB 7. ülésének határozataira úgy tekintenek, mint annak bizonyítékára, hogy a párt vezetése tudatosítja felelősségét társadalmunk további fejlődéséért.

Energikusán kell megoldanunk a jóváhagyott programokat, a CSKP KB 7. és 9. ülésének határozatait, nem szabad vesztegetnünk az időt, de ugyanakkor felelősségteljesen kell megfontolnunk minden lépésünket. A remények rendszerint illúziókkal kapcsolódnak össze, nem veszik figyelembe a nehézségeket, amelyek sokszor nagyobbak, mint amilyeneknek a kezdetben tűnnek; egyesek megkísérlik átugrani az egyes fejlődési szakaszokat. Ezért a múltban nemegyszer nagy árat fizettünk. Ma is fel kell lépni az olyan nézetek ellen, hogy a megvalósítandó alapvető változtatások rövid idő alatt végrehajthatók, elegendő ehhez néhány tör* vény jóváhagyása és központi határozat. Ha elterjedne az ilyen elképzelés, ez demobilizálóan hatna, végeredményben megerősítené az adminisztratív utasításos módszereket, a központ mindenhatóságába vetett hitet. Előbb vagy utóbb csalódást váltana kt.

Semmi esetre sem szabad figyel* men kívül hagynunk, hogy az emberek elégedetlenek az átalakítás meg* valósításával. Nem kevesen gondolkodnak így. Azt mondják, hogy sokat beszélünk és írunk az átalakításról, de a helyzet egyelőre nem változik, a népgazdaságban nem kevesebb a nehézség, sőt Inkább több. Kétségek merülnek fel a demokratizálás folyamatával kapcsolatban Is. Sokan bírálják, nem világos hogyan folytatódik majd az átalakítás, hogy nincs politikailag és szervezésileg előkészítve, Nem bíznak abban, hogy az irányítószervek becsületesen alapvető változtatásokat akarnak végrehajtani és ez megnyilvánul abban, hogy bizonyos bizalmatlansággal viszonyulnak a párt- és a gazdasági szervekhez, a párt politikájához, annak ellenére,

hogy a CSKP KB 7. és 9. ülésének határozatait pozitívan fogadták.

A központi bizottság elnöksége és titkársága az utóbbi Időben Intenzíven foglalkozik ezzel a helyzettel. Több rendkívüli intézkedés született, ezekről tájékoztattuk a közvéleményt. Tudatosítjuk, hogy az adott helyzetben a népgazdaság egyensúlya hiányénak növekedése szükségszerűen az átalakítás lelassulásához vezetne, megnehezítené a vállalatok áttérését a teljes önelszámolásra. Ezért, az egész irányításban fokozott figyelmet kell fordítanunk a terv minőségi mutatóinak teljesítésére, javítani kell a szervezőmunkát, sehol sem szabad megtűrni a fegyelemsértést. Következesesen figyelemmel kísérjük, hogy valósítják meg az intézkedéseket és a felelőtlen megnyilvánulások esetében szigorú következtetéseket vonunk le.

Az ideológiai ráhatás valamennyi eszközének, főleg a tömegtájékoztató eszközöknek hozzá kell járulniuk a gazdasági mechanizmus új elemeinek érvényesítésével kapcsolatos Ismeretek terjesztéséhez, az átalakítással összefüggő tapasztalatok terjesztéséhez. Az utóbbi években a tájékoztató eszközökben fontos szerep jut a gazdasági kérdéseknek. Ez helyes, a gazdasági propaganda és agitáció jelentősége tovább nő, de mindenütt foglalkoznünk kell a színvonalával Is. Sok helyen felületes és túlságosan általános. Döntő fontosságú, hogy az Irányítás minden szintjén a gazdasági vezetők és az élenjáró szakemberek bekapcsolódjanak a gazdasági propagandába.

Fontos, hogy mindenki tudatosítsa, az átalakítás nálunk Is megmásíthatatlan folyamat, érinti a társadalom életének valamennyi oldalát. Ezt már a CSKP KB 7. ülésén világosan kimondtuk. Azzal a tudattal kezdtük megvalósítani az átalakítást, hogy nálunk is számos akadály gyülemlett föl, amelyet — amennyiben nem akarjuk elmélyíteni nehézségeinket — habozás nélkül ki kell küszöbölni. Mindent fel kell számolnunk, ami fékezi a szocialista társadalmunk fejlődését, ami veszélyezteti és ami akadályozza hogy megfelelően reagáljunk a tudományos-műszaki haladásra, a tudományosan megindokolt prognózisokból eredő feladatokra. A fékező mechanizmusok helyett ösztönző mechanizmusokat keli mozgásba lendítenünk, meg kell teremtenünk a feltételeket a szocializmus előnyeinek és lehetőségeinek teljes kihasználásához és további fejlesztésükhöz, az 1948 februárjában megkezdett forradalmi folyamat következetes folytatásához.

Az alapvető társadalmi változások között rendkívül fontos szerepe van a gazdasági mechanizmus átalakításának, a gazdasági reformnak.

Tudatában vagyunk annak, hogy a reform halaszthatatlan. A gazdasági fejlődés extenzív típusa, amelynek annak idején bizonyos jogosultsága volt, kimerítette lehetőségeit és érvényesítése egyre kárpsabh anakronizmussá válik. Ezért a XVII. pártkongresszus a gazdasági szociális fejlesztés meggyorsításáról, az irányítási és a tervezési rendszer megváltoztatáséról döntött.

A problémák egész komplexumát kell megoldani. Így az ösztönzők új rendszerét, az árképzést, a központi tervezés és a vállalatok új viszonyát. Ezen a téren semmit sem szabad elhamarkodni, szolid elemzésekből kell kiindulni, nagyon körültekintően kell eljárni, nem szabad megengedni, hogy csökkenjen a központ szerepe és tekintélye. Országunkban, amelynek gazdasága különösen érzékeny a külső hatásokra, nem engedhetjük meg, hogy a bürokratikus centralizmus kiküszöbölésével együtt a demokratikus centralizmus is megszüntessük. A teljes önelszámolás nem feltételezi a .központ szerepének leszűkítését, azt, hogy a központot a vállalati szféra segftőszervévé degradáljuk. Semmi esetre sincs szó a központi irányítás szerepének gyengítéséről, csupán elavult módszereit és formáit kell megváltoztatnunk. A népgazdaságot egységes terv szerint kell Irányítani.

Mindenekelőtt a gazdaságot a népgazdasági fejlődés végeredményeire kell Irányítanunk. A gazdasági tevékenységben a teljesítményt a növekvő volumennek, a nemzeti jövedelem célszerű struktúrájának és jó minőségének, a munkafeltételek javulásának, az ökológiai problémák eredményes

megoldásának, a gazdaságban és a társadalmi éleiben a szükséges, tudományos strukturális változások végrehajtásának keil kifejeznie.

Nyilvánvaló, hogy az ilyen változások elképzelhetetlenek anélkül, hogy mélyrehatóan és nem egyszer a konfliktusokat Is vállalva avatkozzunk be a munkaszervezésbe, új igényeket támasszunk a vezetőkkel, a fejlesztésben és a tudományok területén dolgozókkal, valamint a munkásokkal szemben. Ezek a változások ilyen vagy olyan formában mindenkit érintenek. Ezzel számolni kell, ugyanúgy, mint azzal is, hogy az adminisztratív utasításos irányítás évei alatt keletkezett 14 maradiság, sztereotípiák és szokások lélektani akadályába ütközünk. A direktív irányítás gyakorlatilag csak az utasítások teljesítése keretében követel meg kezdeményezést, sokakat opportunista passzivitásra tanított. amikor az ember alkalmazkodik ahhoz a helyzethez, amelyben valaki más dönt helyette és vállalja a felelősséget is. A kényelmesség, az alibizmus, a viták kerülése, az egészséges kockázatvállalás mellőzése — mindez nemcsak a személyes fogyatékosság, ezek egytútal társadalmi jelenségek is. Nemcsak Ideológiai eszközökkel harcolunk ellenük, mindenekelőtt céltudatosan át kell alakítani azt a környezetet, amelyben ezek a jelenségek születnek.

Ez megköveteli, hogv figyelmünket arra irányítsuk, hogy az etpberek új módon viszonyuljanak a társadalmi tulajdonhoz. Igazi gazdáknak érezzék magukat, akiknek szerepét az határozza meg, hogy személyes és kollektív érdekeik összhangban állnak az egész társadalom érdekeivel.

E feladat megvalósításában sok mindennel adósak maradtunk még. A minőségi, becsületes, társadalmilag hasznos munkát a- szocializmus legnagyobb értékének, a szocialista életmód formálása alapjának nyilvánítottuk ugyan, de ugyanakkor sok helyen éppen ebben az alapvető kérdésben megtűrjük, hogy ellentét legyen a között, amit hirdetünk és a valóság között. A gazdasági reformnak hozzá kell lárulnia az ilyen ellentmondások megszüntetéséhez. Ebben rejlik Jelentős társadalmi, erkölcsi funkciója, amely azonban csak akkor valósul meg, ha ehhez megteremtjük a megfelelő légkört.

A minőség kérdését kell a propaganda, a politikai nevelőhatás középpontjába állítani. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy ez a kérdés szorosan összefügg az embereknek a szocializmus Iránti viszonyával és erős ideológiai hatása van. Általános tapasztalat, hogy a társadalmi rendszerek a történelem távlatában a munkatermelékenység révén érvényesülnek. A termelőerők fejlődése és a termelést viszonyok ennek megfelelő jelleg« határozza meg döntően a történelmi fejlődést. Mindez szüntelenül nagyobb teljesítményt, Jobb minőséget jelent.

Az önelszámolás a dolgozók látókörét nem szűkíti be az üzem falat közé, azt szolgálja, hogy a dolgozókollektíva érdekei révén saját érdekeit összekapcsolja a társadalom érdekével. A propaganda felelőssége éppen abban rejlik, hogy a személyes és csoportérdekeket túllépő széles látókört alakítson ki az emberekben, arra ösztönözze őket, hogy népgazdasági kategóriákban gondolkozzanak és a társadalmi érdekek figyelembevételével cselekedjenek.

A gazdasági reform új ismereteket és megközelítéseket követel meg az elméletben és a gyakorlatban is. A közgazdaságtudománynak és a propagandának, amely az objektív elemzésekre, a lehető legpontosabb adatokra és megbízható statisztikákra támaszkodik, meghatározó mértékben kell részt vennie ezek kialakításában. Napjainkban a legidőszerűbb feladatok közé tartozik a gazdasági reform távlataival és megvalósíthatóságával kapcsolatos szélsőséges nézetek elleni fellépés.

A régi termelési struktúrák, a gazdaságilag nem hatékony részlegek megszüntetése természethesen az egyes ágazatokban a munkaerő számának csökkenésével jár. Ez azonban nem kerülhető el, ezt kívánatos fejleménynek kell tartani. Nagyon felelősségtel lesen, tervszerűen kell küzdeni az idejében megszervezett átképzéssel, a szociális feltételek megteremtésével ahhoz, hogy ezek az em