Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)

1988-10-14 / 41. szám

14 SZABAD FÖLDMŰVES-1988. október 14. HORGÁSZÁT 9 HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT 9 HORGÁSZÁT HORGÁSZAT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT István a „harcsázókirály“ и A vfzpartl terebélyes füzek egyre gyérülő lombkoronájába jókora lár­más madárcsapat ereszkedik: az ágak közölt seregélyek szállásolják el éj­szakára magukat. A távoli hegyek mögé lenyugvó nap sugarai utoljára cirógatják végig a csendes víztükröt. A túlsó, meredek bozótos parton vidra lopakodik. Lassan lépked, meg­­megáll: prédára les, szimatol. 'Alkonyodtk. Ä nagyforgalmű nem­zetközi fóútról qz Ipolyhoz, Ipolvhíd­­vég (Ipeľské Predmostie) és Tes­­mag (Tešmak) között félúton. Közép- Szlovákia kerülethatáránál épp egy személyautó kanyarodik. A kocsi megáll, s a lármű vezetője, Nemcsok István, a környékszerte „.harcsázóki­­rályként“ emlegetett Ipolysági (Sahy) fiatalember nem Is piszmog sokat: Wartburgja csomagtartójából azonnal pecabotokat húz elő, s hozzá Is lát horgászfelszerelése kicsomagolásá­hoz, összeszereléséhez. jól begyakorolt, gyors mrodulatok­­kal dolgozik. Aztán már röpíti is a vízbe a zsinórt, majd a karcsú fém­­rudat két földbe szúrt Sgvillára he­lyezi. S tovább buzgólkodik. — Drága szerelés ez, mi tagadás — simít végig az épp kezében lévő boton —, horgászszerszámaim több mint tízezer koronába kerültek, ám szép eredményeket kizárólag kiváló minőségű kellékekkel lehet elérni. Pedig — villannak eszébe hirtelen e múlt pillanatai — kis srác korom­ban. odahaza Tesmagon még egész másképp fogtuk a halat. A vakáció idején mi, egyívású gyerkőcök több­nyire libapásztorkodtunk. Reggelen­te. miután degeszre tömték begyeiket lábasjószágaink, az Ipolyhoz tereltük az alig totyogó csapatokat. De nem mentünk ám haza. a füzbokrok vala­melyikéről ostornvélnyl ágat vágtunk magunknak, a legallyazott vesszőre cérnát kötöttünk, a végére behajlí­­tott gombostűt erősítettünk, a tűre pedig szöcskét, vpgv legyet illesztet­tünk. Aztán kezdődhetett a vidám horgászás. Régen volt, talán Igaz se volt mosolyintja el magát a 41 esztendős fiatalember. — A halfajok felismeré­sére a papám tanítgatott. Apu leg­inkább merítőhálóval halászott. ló pár, évig Leginkább heringre specia­lizáltam magam. Errefelé még hábo­rítatlan, ősi medrében kanyarog az Ipoly, Itt a Somos-hegy lábánál több vargabetűt is leír — tekint szét ma­ga körül — s az a hajtűkanyar a kedvenc horgászóhelyem. Enyhe szellő borzolja meg a víz­tükröt. Ogy ismerem már a folyót, nyugtázza elégedetten, akár a tulaj­don tenyerem. Tévedhetetlenül meg­mondom pár pillanatnyi szemlélődés után hol, milyen halra' érdemes „va­dászni“. Autószerelő vagyok, az Ägrostav Ipolysági üzemében dolgozom, nehéz, többtonnás munkagépek javításával foglalkozom, hát szükségem van a kikapcsolódásra. Igazában megpihen­ni viszont csakis 0 vízparton tudok. Felüdülés számomra a horgászat. Mostanság a harcsahorgászat vonz leginkább. A hétvégeken, vagy köz­napokon, munka után, este felé jutok le a folyóhoz, szerencsére a harcsa éjszaka Is remekül horgászható. Tavaly — hessent el egy szúnyogot a keze fejéről —, hetente vagy 8—10 jókora bajszos vfzlakót sikerült ki­fognom. Tavasszal, meg ősszel, mert nyáron sok a vendéghorgász. Ez ideig az összes, magyar nyelven megjelent, horgászattal foglalkozó szakkönyvet megvásároltam. A Szlo­vákiai Horgászok Szövetsége egyre iz­mosodó Ipolysági Alapszervezetének Jelenleg már 360 tagja van. Én ter­mészetesen a szervezet vezetőségé­nek munkájába Is besegítek. Halgaz­da vagyok. Mintegy nyolckilométeres szakasz van a gondjaimra bízva, s nem kis örömünkre, sok jó harcsázóhely is található a területen nyugtázza a lelkes sporthörgász elégedetten. — A harcsa fondorlatos hal, a gyökerek­kel benőtt nagy vizeket kedveli: sok­ммимищпщу szór csapatokban él, s öregekbe, fa­tönkök, hordalékágek alá vackolja el nagy előszeretettel magát. Már az alapiskolában Is tagja vol­tam az Ifjú horgászok szakkörének. Barátaim gyermekkoromtól szinte egytől-egyig a horgászat megszállott­jai, szerelmesei. Kezdő horgász ko­romban kiemelés előtt fárasztottam a halat, ma viszont már módosítottam a módszeremen. Az esztendők során rájöttem: ha esélyt adok a halnak, menekülni igyekszik, gyökerek közé bújik, faágakra tekeredik a zsinór, sokszor el is szakad, s csak saját magamat fárasztom ki az időhúzás­sal. Mi nemcsak fogjuk, horgásszuk, de védjük, óvjuk s neveljük is a halat. Az Ipoly horgászterületünk nagy ré­szén határfolyó is egyben. Ezért alap­szervezetünk a magyarországi test­véregyesülettel közösen telepít a víz­be halivadékokat. Mifelénk még gyakran, szinte tntnden tavasszal, a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak nem kis bosz­­szűságára és kárára, rendszerint kf­­árad girbegurba, kanyargós medréből a folyó. S baracknyilás idején az el­árasztott területeken sok tízezer hal bölcsője ring. A sekély, hamar fel­melegedő vízben ugyanis a fűszálak­ra rakják ikráikat a halak, természe­tes környezetben ívhatnak. Persze vásárolunk is szép. számmal „halcsemetéket“, előnevelt ivadéko­kat; főleg ragadozókat: fogast, süllőt, csukát, no meg egy-, két-, sőt négy­­nyaras pontyokat Is telepítünk az Ipolyba. A magyarországi szaktársak pedig leginkább kárásszal és keszeg­gel gazdagítják az állományt. De így is van ez rendjén, megosztjuk a mun­kát, s aztán természetesen közösen élvezzük a halfogás örömeit is. Mi nem folytatunk rablógazdálkodást. „Leginkább a Sa- Ц mos hegy lábánál szeretek horgász­ni' Az egyik zsinór körül fodrozni kezd a víz. Nemcsok István' a botért nyúl. Pár perc múltán a horogra akadt jókora harcsa már az avaron ficánkol. Szinte még a hold is meg­áll járásában, s elálmélkodlk a fia­talember kézügyességén. щ­— Lehet vagy hatkilós — méregeti я vergődő jószágot a két tenyere kö­zé szorítva —, holnap halpaprikást ebédel a család. Én túlságosan nem rajongok a húsáért, de a feleségem, meg a két gyermek Imádja. Főzve, sütve, tejföllel, vagy paprikásai) egy­aránt szeretik. Minden halfajra két botot tártak, összesen mintegy 15 pecabotom van. Tavasszal — állapodik meg a tekin­tete Wartburgján —, bepakolom я fölszerelést a poggvásztérbe. hogy kéznél legyen, és csak az őszi esők után szedem ki végérvényesem a cso­magtartóból horgászkellékeimet. A kapitális, 28 ki­lós harcsa kitömött fejével (A szerző felv.) el magát — A halon kívül tulajdon­képpen csak fűszer és gomba kell hozzá. Én saját szedésé gombát hasz­nálok hozzá, de megteszi a boltban vásárolható dobozos gomba Is. Az eleddig féltve őrzött recept: „Először Is elkészítjük a gombát, méghozzá félküóúyit, paprikásán, bő lére eresztve. A gombapaprikást egyenletesen elterítjük egy jénai tűz­álló tálban, s erre ráterítjük a mint­egy négy centis kockákra vágott, “ki­filézett harcsaszeleteket. Majd ez egészre egy karikákra vágott, szele­telt citromot terítünk, s az egészet lelocsoljuk egy doboznyi tejföllel. A tálat azután letakarjuk, és az egyve­leget 20 percig sütőben sütjük. Ez után már tálalható Is az fnycslklan­­dő csemege. Bárki kipróbálhatja. Denevér cikázik el a fiatalember feje fölött. Nemcsok István a hirte­len neszre még csak meg te rezdül. — Hiába, nyugodt ember a horgász —• szögezi le — szereti a magányt, nyugalmat, csendet: a természetet. Úgy tűnik, az utánpótlásunk bizto­sított, hisz az Ipolysági Magyar és Szlovák Tanítási Nyelvű Alapiskolá­ban, továbbá a pionírházban és a körzeti alma materekben is működik horgászszakkör. Sokszor csak bebarangolom a kör­zetemet, kt sem vetem a horgot, s figyelem a tájat, gyönyörködöm a vi­dékben. A fiam tizenhat éves, nem jár velem horgászni, a zene a min­dene. Cgy látom azonban, a hatodi­kos Veronika lányom rákapott a hor­gászásra. Még az éjszakai túráimra Is szívesen elkísér. Kilenc éve — csillan fel a szeme —, Ipolyságon, a vasúti híd ajatt, életem eddigi legnagyobb fogásaként egy fii kilós harcsát sikerült horog­ra akasztanom. Csodájára járt a vá­ros, 1 méter 71 centi hosszú volt az óriás. Háromnegyed óráig fárasztot­tuk egymást, s csak azután adtá1 meg magát, akkor sikerült nagy nehezen kiemelnem. Egy vasárnap délután történt mind­ez, vagy negyven horgász figyelte ár­gus szemmel egymáshoz közel a vi­zet. „Figyelj, szóltam egyik szomszé­domnak, leülök és mindjárt ki is fo­gom a harcsakirályt. Aztán, amikor valóban horogra akadt a nagy hal, én csodálkoztam leginkább.“ Ä legtöbb halat, összesen 435 klló­­nylt. négy éve fogtam. Sajnos, az Ipolyban is egyfre inkább fogy a hal. Az orvhalászok mellett a vízbe jutó vegyszerek, műtrágyák is alaposan megtizedelik az állományt. Minden esztendőben azonban akad néhány érdekes horgászélményem. Egyszer például két barát felöntött a garatra ék horgászni indult kapatos fejjel. Na, gondoltam, megtréfálom őkelméket. Mináketten kivetették horgaikat, nem őrizték a botokat, mert elaludtak, elnyomta ókét a buz­­göság. Én pár méterrel lejjebb be­óvakodtam a folyóba és az egyik zsinórt egy jókora tuskóra tekertem. Aztán megrántottam a damilt. Mikor feleszméltek a komák, nekiestek a botnak, s együttes erővel húzni, cl­­bálnl kezdték a „nagy fogást“. ‘Több óráig viaskodtunk egymással 'Mikor teljesen kimerültek szegények, lelep­leztem előttük magamat. Hát. amit akkor nekem mondtak, nem merném megismételni. Mostanság egy 12 éves fiú a tanít­ványom. Volt már neki Is néhány szép fogása. Az tpolyhídvégl határ­őrssel remek a horgászszervezetünk kapcsolata. Ennek köszönhetjük, hogy étjelente Is a folyóparton ücsöröghe­tünk. No de — határozza el magát — a horgászásból már épp elég, hisz mindjárt rámvlrrad. Nemesok István összecsomagolja holmiját, autójába huppan, aztán ha­zafelé veszi az irányt... ZOLCZER LÄSZLÖ ^шяюаяйиими Olvastuk A FRANCIA CSODACSALI Az utóbbi Időben . gyakran szóbeszéd tárgya a gallok föld­jén egy újfajta csalikeverék. E szerint a vízfelszín közelében élő halaknak kétszersültmorzsá­­ból, kukorica- és rizslisztből kell összegyúrni a csalogató eleséget. A fenéken élő halak­nak zsemlemorzsaT mogyorö­­liszt, zabpehely keverékét kell beetetni — és a siker nem ma­rad el... * A VILÄGITÖ CSALI Hollandiában forgalomba hoz­tak olyan műanyag csalihala­kat, melyek éjjel fluoreszkál­nak, vagyis derengő sárgás-zöl­des fényt bocsátanak ki ma­gukból. Az újdonságot a sport­­horgászok a gyakorlatban Is ki­próbálták. A világító möhalak­­ra az éj lepte alatt ráment a süllő, a csuka és a sügér isi * A VESZÉLYBEN AZ ARAL-TÖ HALÄLLOMÄNYA Egyre több aggasztó hír ér­kezik az Aral-tó állapotáról. Mivel Üzbegisztánban egyre több vizet használnak fel öntö­zésre. ezért az Amu-darja és a Szir-darja mind kevesebb vizet szállít az Arai-tóba. Mértéktar­tó becslések szerint a nagy ki­terjedésű tó már csak fele ak­kora, mint korábban volt. A ki­száradás következtében sótar­talma fokozódik — így a halak léte egyre jobban veszélyezte­tett — amit a horgászok, illet­ve a halászok aggodalommal vesznek tudomásul. * A HAL HELYETT GYÖNGY Egy dél-korea! sporthorgész a tengerparton hódolt kedvenc hobbijának. Miközben a kapás­ra várt, a turzásos részen egy jókora kagylóra bukkant. Mi­után a tenyérnyi teknőket szét­feszítette, váratlan meglepetés­ben volt része. Egy nagyméretű fekete gyöngyöt talált a kagy­lóban. Egy szöuli ékszerész sze­rint, a rendkívül ritka fekete gyöngy értéke meghaladja az 50 ezer dollárt! * A KETTŐZÖTT VILÁGREKORD A norvég Terje Norvedt egy 775 kilós, ún. jégcápát fogott. A 40 éves, tapasztalt sporthor­gász nem kevesebb, mint hat heringet erősített 12/0 méretű horgára, majd ezzel a készség­gel próbált szerencsét. A 230 méteres mélységben végül Is volt „vevő“ az ízletesnek ígér­kező csalifürtre. A hatalmas halat másfél órán át kellett fá­rasztani, míg végül megadta magát és nagy üggyel-bajjal — egy daru segítségével — hajó­­fedélzetre lehetett emelni. A mérlegelés után kiderült, hogy Norvedt megkétszerezte a ko­rábbi világrekordot, mert az a Jégcápa „csak“ 261 kilós volt. * A ELTÉVEDT VÄNDOR A Rügen-szlget (NDK) tő­­szomszédságában ritka vándor­ra figyeltek fel az üdülők. Egy porcelánfehér testű fehér del­fin került a szemük elé. Az el­tévedt vándor az Északi-sark térségéből úszott a Balti-tenger vizébe. A 4—5 méterre és több tonnára is megnövő, főként ha­lakat és lábasfejfi állatokat evő . fogas cet nem sokáig tartóz­kodhat a Balti-tenger viszony­lag híg vizében — ugyanis élet­­eleme a sűrűbb, sósabb tenger­víz. Néhány nap elteltével a vándor eltűnt a helybeliek sze­me elől. Valószínűsítik, hogy az Északi-tengeren keresztül vlsz­­szatért a dermesztő észak tér­ségébe. * A SPORTSZERŰSÉGBŐL: JELES Az angol Roy Smith a közel­múltban egy 17,3 kilós csukát akasztott. A termetes hallal le­fényképezték, majd a jelenlevők nem kis meglepetésére a csu­kát visszacsúsztatta abba a vfz­be, ahonnan kifogta. A csodál­kozó embereknek elmondta, hogy a ritkaságszámba menő hal jobb sorsra érdemes. A sportszerű horgászt társai meg­tapsolták, egyesülete pedig di: cséretben részesítette. * Most már nem pöröl az asszony, sót örül szenvedélyemnek. Legalább nem kocsmázom — mondogatja —, ha szóba kerül a mániám. Leggyak­rabban az Ipoly-partra járunk kirán­dulni, nyaralni. Sátrat vérünk egy kies öbölparton, aztán néhány napig csak sütkérezünk, szórakozunk, meg Jobbnál Jobb halételeket eszünk. A vízparton leginkább a félbe vágott, belsőségeitől megtisztított, fóliában 'parázson sütött halat szeretem. Akik már kóstolták a fűztőmet, váltig ál­lítják: remekül el tudom készíteni a pontyot, harcsát, csukát, keszeget... De van sokszor kipróbált, Jól be­vált saját halételreceptem is. Legyen mától „Tejfölös harcsa, Nemcsok módra“ az ételféleség neve — neveti

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents