Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)

1988-10-07 / 40. szám

I 1988. október 7. SZABAD FÖLDMŰVES 5 Gazdaság látogatáson az őszi munkák kapcsán Szeptember második felét lelzl a haptár. Paláston (Plášfovce) a víz tócsákban áll a földeken, a dűlők al­jában, a táblák hajlataiban. Nem Irigylésre méltó a mezőgazdasági üze­mek helyzete. A palásti székhelyű egységes föld­műves-szövetkezetben az őszi mun­kák menetéről érdeklődtem. — Módfelett aszályos volt a nyár, heteken ét egyetlen csepp eső sem esett — jegyzi meg Zounek Tibor mérnök, a Béke Egységes Földműves­szövetkezet növénytermesztési főága­­zat-vezetője —, most viszont, néhány nap leforgása alatt, földjeinkre több mint 100 milliméter csapadék hullott. A négy falu határát egyesítő gaz­daság 4 ezer 300 hektár földterület­tel rendelkezik, melyből egészen pon­tosan 3 ezer 239 hektár a szántó. Ebből mintegy 1900 hektáron kalá­szos gabonaféléket termeszt a közös. — Kalászos gabonafélékből Idén — büszkélkedik a fiatal agrármérnök — a kedvezőtlen időjárás ellenére Is jó hozamokat értünk el. Természetesen, s ezt mindenképpen hangsúlyozni szeretném, csak a ml viszonyaink­hoz képest jelentősek az eredmé­nyek. A szövetkezet ugyanis, fennál­lása óta először. 5.12 tonnás átlagos hektárhozamot ért el. Főképpen „Da­­nubia“, „Viginta“, „Agra“, „Iris” és „Roxana” fajtákat termesztettünk. — A kalászosokon tűi — veszi át tőle a szót Pavol Hudec alelnök =-» hüvelyesek termesztésével is foglal­kozunk: az Idén például 290 hektá­ron lencse termett. Szőlészetünknek 51 hektár az összterülete, 55 hektá­ros gyümölcsösünkben pedig alma érik. Aránylag nehéz körülmények között termetünk, sikereinkre éppen ezért módfelett büszkék vagyunk. Zounek Tibor javaslatára határ­szemlére indulunk. Felsőtúr (Horné Túrovce) falu határában egy alig né­hány hektáros gyümölcsös végében állunk meg először. Pergő nyelvű fiatal és korosabb asszonyok szedik vödreikbe a termést. — Többnyire „Starking“ és „Golden Delicious“ fďjták alkotják almáskert* jeink zömét — fog magyarázatba ki* sérőm —, nem rendelkezünk spécié* lis talajművelő, faápoló, esetleg gyü­mölcsszedő gépekkel, a szedést lá­nyaink. asszonyaink kézzel végzik. Egyébként szövetkezetünknek 743 tagja közül 400 nő. Sajnos, a nők nem győzik a munkát, hiszen ilyen­tájt többféle dolog elvégzésénél is égető szükség lenne rájuk. Ezért kénytelenek vagyunk a környékbeli, főleg az Ipolysági (Šahy) üzemek dolgozóinak, valamint a különböző iskolák diákjainak a segítségét is igénybe venni. Jő termés ígérkezik, csak lassan már egyáltalán nem lesz kifizetődő almatermesztéssel is fog­lalkozni. A boltokban 9—10 kqro-Ä szántás alapo-, san próbára tesz embert és gépet egyaránt náért árulják annak az almának a kilóját, amelyet tőlünk 3 korona 60 fillérért vásárolnak fel. A hullott al­mának kilójáért viszont csak nevet­ségesen alacsony összeget, 90 fillért kapunk. A csupamosoly asszonyoktól elkö­szönök — s továbbindulunk. A dűlők között aszfaltozott bekötő­­utakon haladunk. — Az oroszlánkörmeit próbálgató, még elég rövid ideig együtt dolgozó vezető-irányító gárdánk reális célo­kat tűzött maga elé — tudom meg útközben a főágazat-vezetőtől. — Azaz igyekszünk dolgozóink számára minél jobb munkalehetőségeket és körülményeket biztosítani, hogy érez­zék, tapasztalhassák: nálunk lehet keresni, mi megbecsüljük a jó dolgo­zót, ám csupán a valóban minőségi munkáért vagyunk hajlandók fizetni. Lógósokra nincs semmi szükségünk. Az út menti, szépen fejlődött siló­kukorica-tábla szélén betakarítógépek vesztegelnek. „Egyszerűen leragad­tunk“ — kiáltja a személygépkocsi­ból kilépő agronómus felé az egyik jármű vezetője. — Hiába — vakarja meg Zounek Tibor a feje búbját —, nagyon fel­ázott a talaj, éppen ezért most csak­is a teheneink etetésére szükséges mennyiséget vágjuk le. Ismét továbbhajtunk, most a Borő­­kás-dfilő felé robogunk. — A betakarítási, valamint a ta­laj-előkészítési és vetési munkálato­kat — panaszolja a szakember —' nagyban késlelteti a hűvös, nyirkos, esős időjárás. A Palásti Efsz a Lévai (Levice] járás talán legnagyobb lencseter­mesztő mezőgazdasági üzeme. — Elsősorban előveteményként hasznos nálunk — állítja Zounek Ti­bor —, de nagyon munkaigényes. Jö­vőre csökkentjük is a vetésterületét. Érése rendszerint egybeesik a gabo­náink érésével. De — vált témát a mérnök — beindult a szüret is. A gazdaság zömmel „Müller Thurgau“, „Rizling“, „Leányka" és „Zöld Velte- Hni“ fajtákat termeszt. Persze, a sző­lő is sok munkát igényel. Ápolása, szedése, talán mondanom sem kell, kézi erővel történik. Az idén 20 hek­táron szántóföldi bab és 10 hektár­nyi területen uborka termesztésébe is belefogtunk. A bökkenő megint csak az, hogy egyidőben érnek be. A Borókás-dűlő egyik szögletében épp ebédszünetet tartanak a trakto­rosok. — Jövőre is az ideihez hasonló jó gabonatermést szeretnénk elérni — szögezi le a járműből kiszállva Zou­nek mérnök —, ám ennek egyik alapvető feltétele a kellő időben el­végzett vetésen kívül éppen a meg­felelő talaj-előkészítésben rejlik. Ép­pen ezért most nagy körültekintéssel dolgozunk. Az őszi takarmánykeveré­kek már a földben vannak, most a többi magvakon a sor. Az idén el­kezdtük gépparkunk „kicserélését“ és járulékos épületeink fokozatos felú­jítását is. Persze, nem megy minden egyszerre, máról holnapra. Sok a szabálytalan alakú, erdő övezte táb­lánk, sekély kavicsos talajainkról évente több teherkocstnyi követ sze­dünk fel, nehéz barnaföldjeinken gyorsan rongálódnak a drága gépek. Bizalmat szavazott nekünk a tagság, ml pedig jö eredmények felmutatásá­val igyekszünk bizonyítani. A gépjárművezetők közben befe­jezték az étkezést. — Nálunk csorbul az ekevas elegyedik beszélgetésbe az 58 éves Saliga József traktoros —, de raj­tunk nem lehet egykönnyen kifogni. Makacs emberek vagyunk, élni a szü­lőfalunkban akarunk. Huszonnyolc esztendeje ülök gépjárművek . nyergé­ben. ■— Én meg — kap a szőn legfiata­labb társa, Antal Károly — 28 esz­tendős vagyok, öt éve vagyok trak­toros. Három apró gyerekem van, palásti vagyok, ragaszkodom az ott­honhoz. Egyébként Józsi bácsi a pél­daképem. Váltunk még néhány szót; aztán ä volán mögé ülnek az emberek. — Sok most a tennivaló — szól vissza még elmenöben egyikük —, nem érünk rá tereferélni. Hát, további jó munkát, palástiak! ZOLCZER LÄSZLÖ Vándorol a szőlőj csurran a must Sikeres volt az idei aratás, re­kordterméssel fizetett a föld, ám a mezőgazdasági dolgozók nem örülhettek gondtalanul sokáig az el­ért sikernek. Alighogy megfonták az aratási koszorút, már az elkövetkező újabb „nagy csatára“ kellett össz­pontosítaniuk: beért a szőlő, megkez­dődött a szüret. Ä Nagykürtös! (Vefký Krtfš) járás azon vidékek közé tartozik, ahol je­lentős területen terem a szőlő. A Közép-szlovákiai kerület e legkisebb járásában a mezőgazdasági üzemek és a kistermelők közel kétezer hek­tár szőlőt művelnek, melyről a ter­més betakarítása, szállítása, feldolgo­zása aratással felérő munkaszerve­zést igényel. Már csak azért is, mert a szüret még igencsak kézimunkaigé­nyes. A termés betakarítását a mező­­gazdasági üzemek nem is képesek saját erőből elvégezni, szükség van a védnökségi üzemek, a melléküzem­­ágban dolgozók, a nyugdíjasok, eset­leg a- főiskolások segítségére is. Itt van hát a szüret, szeptember 19-e óta gyakran érkeznek a járást székhelyen lévő borászati üzembe a szőlővel megrakott járművek. A ko­rán érő fajtákat már ugyan előbb fel­vásárolták, Igaz, abból nem volt je­lentős mennyiség, csak amolyan „fő­próbát“ jelentett. Most azonban már nincs megállás, hiszen a mezőgazda­sági üzemek többségükben a borá­szati üzemnek adják el termésüket — persze azért a közös pincéje se marad szárazon —. csupán a Luka­­nényei (Nenince) és az Alsópalojtai (Dolné Plachtince) Efsz dolgozza fel a termése nagy részét saját pince­­gazdaságában. Nagy tehát a forga­lom, de Milan Toldy. a borászati üzem agrotechnlkusa csak szakit egy kis Időt, hogy a szürettel kapcsolat­ban tájékoztasson. Ж gazdag aratás után, úgy lát­szik bő szőlőtermés Is ígérkezik —1 mutatok az egyre-másra érkező sző­lővel megrakott jármüvekre. ^ Ä felmérések azt mutatják, hogy nemcsak gabonából lesz Idén rekord­­termés, de a lágy kenyér mellé 1ut bőven zamatos szőlő, később pedig hangulatkeltő borocska is. Az augusz­tusi becslés alapján ugyanis úgy tű­nik, hogy az 1983. évi rekordtermés után ez az év lesz a legeredménye­sebb: hektáronként a termés elérheti az 5 és fél tonnát Is. Felvásárlási tervünkben 7150 tonna szőlő átvétele szerepel, melyből 250 tonnát a kis­termelőktől várunk. A jő termés ki­alakulásához kedvezett az időjárás, nem voltak kemény fagyok, melyek kárt tettek volna a szőlőskertekben. Igaz, a lisztharmat ráijesztett a ter­melőkre, annál is Inkább, mivel nem állt rendelkezésükre elegendő vegy­szer. J61 jött viszont az augusztus végi csapadék, félő viszont, hogy a szőlőszemek a gyors növekedés kö­vetkeztében megpattennak, és gyor­san rothadásnak Indulnak. A szőlő minősége összhangban lesz a mennyiséggel? f-i Az eddigi eredmények alapján el kell mondani, hogy az Idei ter­més cukorfoka elmarad a korábbi évekétől. A kampány elején felvásá­rolt „Irsai Olivér“ cukorfoka például csupán 13—14 fok körüli. — Mikor érkezett az első szállít­mány és a tervek szerint meddig tart a szőlőkampány? — Az Idényt szeptember 19-én kezdtük, de előtte már vásároltunk fel kisebb mennyiségű csemegeszőlőt. Ha az időjárás nem húzza keresztül számításainkat, 35 munkanap alatt szeretnénk végezni a szürettel. Ennek érdekében naponta átlag 200 tonna szőlőt kell felvásárolni és feldolgoz­ni. Ez viszont azt jelenti, hogy a me­zőgazdasági üzemekben naponta mintegy 720 szüretelő szorgoskodjon a szőlő szedésében. Honnan várják a legtöbb szőlőt? •— Több mezőgazdasági üzem ren­delkezik nagyobb szőlőterülettel, Ä legtöbb szőlő az lpolybalogí (Balog nad Ipfom), az óvári (Olováry) a kő­­keszl (Kamenné Kosihy), az Ipoly­­nyéki (Vinica) és a závadkai szövet­kezetből érkezik. Ä borászati özemnek nincsenek átvételi, feldolgozási gondjai? — Ä szüret minden évben jő mun­kaszervezést igényel, ugyanis a meg­lévő személyállománnyal nem len­nénk képesek folyamatosan felvásá­rolni és feldolgozni a beérkezett szőlőmennyiségét. Mint más években, idén is felvettünk Idénymunkásokat, akik többségükben már dolgoztak itt szüret idején, Így munkájukkal igen­csak hozzájárulnak az igényes fel­adat zavartalan végzéséhez. Legtöbb­jük nyugdíjas, akik Básty Lajos, a préselő részleg vezetőjének Irányítá­sa mellett végzik majd feladatukat. Segítségükre .nagy szükség van, ugyanis a korábbi évektől eltekintve. Idén a színes szőlőt is felvásároljuk, ami mintegy 200 tonnát tesz majd ki. — A nagykürtösi feldolgozónak mekkora rész jut a kassai (Košice) üzem keretében a felvásárlásból, il­letve a feldolgozásból? — Az üzem keretében mi vagyunk az „élcsapat“, ugyanis a felvásárlás­ra kerülő szőlő 47 százaléka hozzánk érkezik. Termelési kapacitásunk ke­reken 10 ezer tonna, tárolási lehető­ségünk viszont mindössze 7500 ton­nányi. Meg kell azonban mondanj, az Itt feldolgozott szőlő levét Kassára kell szállítanunk, ahol palackozzák.. Szin­te naponta indulnak a hatalmas ta­karmánykocsik az Itt palackozásra előkészített borokkal keletre, ami ugyancsak Jelentős kiadást, anyagi költséget Jelent. Minden bizonnyal kifizetődő és gazdaságos lenne Itt biztosítani a bor palackozását is, a szállítást költségek az évek hosszú során jóval jelentősebb összeget - emésztenek fel, mint üzemrészünk keretében egy palackozó létrehozása. Bennünk is kellemesebb érzést vál­tana ki, ha a környékünkön termett és nálunk feldolgozott szőlő leve in­nen is indulhatna az ország külön­böző pontjaira. ;• •• Beszélgetésünk alatt egyre sűrűb­ben érkeztek a szőlővel megrakott Járművek, befejeztük hát a helyzet­­elemzést. Az édes teherrel ’ érkező traktorok arról is tanúskodtak, hogy valóban jó a termés és a mezőgaz­dasági üzemek jól szervezett munká­val végzik a szőló szüretelését, szál­lítását. BÖJTÖS JANOS „A hullott alma kilójáért 90 fillért fizetnek(A szerző felvételei) (A szene felvitt- Ш itt) -4 ц

Next

/
Thumbnails
Contents