Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-09-30 / 39. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1988. szeptember 30. Egy komáromi fiú Szöulban A sportrajongók népes táborának figyelme szeptember 17-t61 Szöulra összpontosul. A világ sportolúi а XXIV. Nyári Olimpiai játékokon mérik össze erejüket. A hazánkat képviselő olimpikonok között ott van a komáromi Szabó Attila is, a csehszlovák sporttörténelem legeredményesebb kajakozója, a „kajakkirály“. Attila az olimpiai út előtt még „hazaugroit“ elbúcsúzni a szülői háztól, a barátoktól, a Vág Duna vizétől, egy mélyet szippantani a hazai levegőből, erőt meríteni a nagy verseny előtt. Azóta már bizonyára ismert, milyen eredményt ért el a világ sportolóinak ezen a legrangosabb seregszemléjén; erről még természetesen nem számolhatunk be, így hát „csak“ bemutatjuk közelebbről is ezt a rokonszenves fiatalembert. (1966. február 19 én született Komáromban, a Dukla Praha- versenyzője, nőtlen, 193 cm magas, 86 kg. hivatásos katona, alhadnagy. Az 1987-es Világbajnokságon Duisburgban egyéni 500 m-en bronzérmes, 10 000 m en ezüstérmes, 1000 m en hatodik.) Я Attila, áruld el hányszoros csehszlovák bajnok vagví* — A krónikát az apu vezeti, de ha jól számolok, huszonkétszer nyertem felnőtt és tizenegyszer ifi bajnokságot. В Mikor szálltát először hajóba? — Ikertestvéremmel, a Zolival együjt kezdtük, tizenegyedik évünkben voltunk. S3 Kik voltak az első edzőid, milyenek az emlékeid róluk? — Soós Tibor mérnök -és Polhammer László Indítottak útnak. Sokat köszönhetek nekik. Edzéseinket a játékosság és a sokoldalúság jellemezte H Milyenek voltak az edzési körülmények a Spartak Komárno színeiben? Köztudott, hogy ez a szakosztály sok sikeres versenyzőt indítóit útnak. — Nekem ebben is szerencsém volt. Elkészült az új csónakház, amelyik az országban az egyik legjobb ilyen ■jellegű létesítmény, így télen Is edzhettünk, amellett volt ott szauna, erősftőterem, klubhelyiség. A válogatott keret ts gyakran jár Komáromba összpontosításokra. В Milyen a Vág vize edzési szempontból. és mi várhaló a „szöuli vizeken“? — Mi kajakosok valóban megkülönböztetünk „könnyű“ és „nehéz" vizeket. A Vág vize nehéz, mfert sekély, Csak az érdekesség kedvéért mondom el, hogy például tengeren játszva lehet evezni. Mivel voltam a szöuli elöolimpián. elmondhatom, hogy otf mesterséges, ásott vizen (előirt mélység 2 m). tehát „nehéz“ vízen fogunk versenyezni. így is készültünk. ■ Melyik versenyszántot szereted a legjobban? — Egyelőre még nincs kedvenc tévőm „Univerzálisnak? tartanak, és úgy érzem, az is vagyok. Kevés versenyző van a világ élmezőnyében, aki indul 500 m en és 1000 m-en is, nem beszélve arról, hogy még „tízezren“ Is. Én ezt .tavaly megtettem Duisburgban a világbainokságon, és bejött. Nagy kár, hogy az olimpia műsorán nem szerepel a tízezer méter. В Otthon nincs méltó ellenfeled, az előző generáció nagy '■csillagét, Félix Masárt is magad mögé utasítottad. de mnndiiik, ha egy világversenyen eltávolodik a dobogó, hogyan vise'ed el? Ad e újabb impulzust a vereség? — Nem szeretek veszteni. Nehezen nyelem le a „békát“, és a még keményebb munkára ösztönöz. Я Vannak-e példaképeid? — Nagyon tisztelem az amerikai Bartont. Hosszú betegség után kezdett el kajakozni, a lába tizenkétszer volt műivé. Erre a 2? éves, szívós versenyzőre mindenki felnéz, tiszteli és becsüli Tavaly Duisburgban megnyerte az 1000 és a 10 000 métert is. Ш Hogyan készültél az olimpiára? — Az edzőtáborban a napi adag 30—40 kilométer volt. В Milyen a kapcsolatod az edződdel? — Ladislav Souček ez edzőm, aki az 1971-es világbajnokságon ezüstérmes volt 500 méteren. Nagyon jól megegyezünk, és én úgy érzem hogy mindenben „egy hajóban evezünk“. H A magyar válogatottban van barátod? — Igen, a magyar válogatottal készültem már tavaly is Dunavarsányban, mindenkit Ismerek. A Csípés meg a Gyulai (világbajnokok) azok, akikkel több mint sportkapcsolat fűz össze. Kemény ellenfelek, de jó barátok. И Attila, voltál-e már a „végkimarülésig“ kifáradva edzés után? — A halálomon még nem voltam, de az már előfordult, hogy szinte úgy kellett kiemelni a hajóból. Nehéz edzőtáborozások után nincs számomra jobb reiaxáció annál, mint hogy ha hazajövök a családi fészekbe, Komáromba. В A „komoly“ kérdések után lazítsunk, evezzünk más vizekre. Mondd csak, hogyan emlékszel vissza a régi iskoládra, a komáromi „iparira“? — Megmondom őszintén, hogy voltak nehéz pillanataim is ebben az iskolában, de azokat már elfelejtettem. Szerettem az osztályt, az iskola légkörét, mindig történt valami, volt valami új, és ez jő volt. Érettségi után nagyon hiányzott az iskola. Я Tanulsz e tovább? Mi a célod az aktív versenyzés befejezése után, meddig lehet szerinted felsőfokon versenyben maradni a világ élvonalában? — Jelenleg a Testnevelési Főiskola távutas hallgatója vagyok Bratislavában, edzői szakon. Az aktív versenyzés befejezése után edzösködni szeretnék itthon Komáromban. Szerintem magas szinten űzni ezt a sportot úgy 30 éves korig lehet, bár vannak kivételek: magam ts ismerek 34, 36 éves kitűnő versenyzőket. В Milyen kedvenc sportágad van még? — Az olimpiára- ki kellett tölteni egy kérdőívet a hobbikról. A labdajátékokat és a teniszt tüntettem fel. Nagyon szeretek teniszezni. Szerelem a diszkózenét is. В Attila, van-e ýajnn „doppingszered“, mondjuk egy csinos leány személyében? — Hm. Persze hogy van. Én is megfordulok minden csinos nő után az utcán. De a szükség törvényt bont, most az Olimpia nevű kislányé az elsőség, csak őrá gondolok, őrá összpontosítok. * ...Hogy milyen eredménnyel, az a beszélgetés meg)e!enésekor már ismert, S legyen bármilyen, érmes vagy szerényebb, egy dol#e elvitathatatlan tény marod: a komáromi fiú hazánk legiobb sportolóival együtt képviselte szfneinket а XXIV. Nvári Olimpiai Játékokon. „ Keresztényi Gábor MIUltAlJS kapcsolataink szép peldaia "Ä rendezvénysorozat, amelyről az alábbiakban szó lesz, néhány nappal ezelbtt fejeződött be,/ s több - szempontból is rendhagyó volt. Hivatalos elnevezése — Csehszlovák—NDK Közös Kulturális Napok — ugyanis időtartamának egy hete alatt tulajdonképpen csak félig voit érvényes. Ennek az egyszerű oka, hogy míg más országokkal a kulturális „árucserének“ zöme egymástól nagyrészt független, addig hazánk és a Német Demokratikus Köztársaság esetén ennek immár több éves közös -- értsd: szervezésiig is közösen — hagyománya van. Ez pedig formailag úgy jellemezhető, hogy 1983 óla, amikor először került sor erre az érdekes próbálkozásra, az év első felében az NDK-ban megrendezett csehszlovák kulturális napokat az év második felében nagyjából hasonló időtartamú, témakörű azonos politikai és kulturális célkitűzéseket követő rendezvénysorozat követi hazánkban, NDK-heli barátain^ részéről. A hat évvel ezelőtt első kísérlet fényesen bevált, s a rendezvénysorozat ebben a formájá-ban évről évre népszerűbbé vált; „első felére“ az idén májusban került sor az NDK-ban, a „másodikra“ pedig szeptember 21—27-e között hazánkban. A nagyszabású kulturális eseménysorozat a Német Állami Opera bemutatkozásával vette kezdetét. éspedig a, prágai Nemzeti Színházban. (Zárőaktusa egyébként ugyanennek az együttesnek a fellépése volt, ezúttal jelképesen a szlovák fővárosban.) Az egy hét során tulajdonképpen három síkon zajlott, felölelve ezzel a két ország kulturális kapcsolatainak valamennyi szintiér és . területét. Az első lényegében a hivatalos kulturális és állami küldöttségek számos találkozója volt, amelyek során hosszú távú kulturális egyezmények egész sora született a két ország között; a felek értékelték a legutóbbi hasonló találkozó óta eltelt időszak eredményeit. amelyekből jól kielemezhe-, tő, milyen téren vannak még tartalékaink. E téren a legmagasabb szintű tanácskozás a két ország kulturális minisztere között folyt le. A második .szféra“ — az idézőjel azért indokolt, mert a rendezvénysorozat természetesen egészében . szerves és oszthatatlan egységet alkotott — a baráti kerületek küldöttségeinek találkozója volt. Ennek értelmében a Nyugat-szlovákia! kerületbe a Hallei, a Közép-szlovákiaiba az Erfurti, a Kélet-szlovákiaiba pedig a Coítbusi kerületből érkeztek több ezren, elsősorban előadó- és képzőművészek. Minthogy több bzlováklai járás is tart fenn baráti kapcsolatot az. NDK hasonló szintű közigazgatási egységeivel, a vendégek csoportja így tovább „osztódott“, s a találkozók egyre kötetlenebbek, családiasabb hangulatúak lettek. A Nyitrai (Nitra) járásban például a baráti Bernburgi járást képviselő több mint kétszáz tagú csoport vendégeskedett. magukkal hozva az otthoniak üdvözletét és a maguk kulturális ajándékcsokrát. « Szervezésiig és műsorkínálat szempontjából egyaránt külön kell szólnunk azokról a programokról, amelyet a Német Demokratikus Köztársaság Bratislaváhan működő kulturális és információs központja szervezett a rendezvénysorozat idején. Az Intézmény sajátos szerepet tölt be a két orszá'g közötti kulturális Információcsere terén, s mint országának első számú szlovákiai reprezentánsa, rangjához méltóan kapcsolódott be az egyhetes kulturális seregszemle lebonvolításába. Az ő szervezésükben zajlott például az a hangversenysorozat, amelvet az NŐK Néphadseregének Központi Fűvősegyüttese adott a bratisla.........................................:» .................... ....... vai bemutatkozást követően Nyitrán, Aranyosmaróton (Zlaté Moravce), Liptovský Mikuláson, Kassán (Košice), Hlohovecen és Késmárkon (Kežmarok). Ugyancsak ők szervezték azt a kiállítást, amelyet a rendezvénysorozat egész időtartama alatt látogathattak az érdeklődők az Intézmény bratislaval székházában, s amelynek során a legutóbbi drezdai könyvillusztráció-kiállítás legjobb alkotásait tekintették, meg. „Vidéki“ rendezvényeik közül említést érdemel а „XIX. és XX. századi rézmetszetek“ című nyitrai kiállítás, a Prešovban bemutatott plakátgyűjtemény, valamint a „Grafika ’87“ címet viselő tárlat Považská Bystricán. Ezek természetesen csak a legjelentősebb rendezvényeik voltak, mivel még közel negyven szlovákiai városban szerveztek valamilyen akciót. Így például fiatal írók és költők egy csoportja látogatott el több járási székhelyre, s bemutatkozásuk, valamint műveik vázlatos ismertetése után csaknem mindenütt izgalmas eszmecsere alakult ki. Nem is csoda, hiszen a német Irodalom új nemzedékének képviselői, elsősorban Rolf Griinneberger és Theodor Fontane napjaink legégetőbb problémáit feszegetik műveikben. S végül, ugyancsak a kulturális központ szervezésében, méltóképpen koronázta az egyhetes rendezvénysorozat szlovákiai részét a világ hangversenytermeiből jól ismert drezdai Sadner-vonósnégyes bratislavai kamarakoncertje. Egyértelműen elmondható tehát, hogy szép hagyomány erősödött tovább a kitűnően sikerült szeptemberi rendezvénysorozattal. Országaink gazdag kultúrája a biztosíték arra, hogy ez a jövőben se szakadjon meg, s hogy a folyamatosság jegyében évről évre kiteljesedjék. (vas*) I sakk nem tartozik a nagy tömegeket mozgató, látványos sportok közé, ám népszerűsége vitathatatlan. A komoly anyagi beruházást, tágas játékteret nem igénylő sport azért is válik egyre közkedveltebbé, mivel műveléséhez egyetlen partner elegendő, a játszótér pedig az asztalon is elfér, de játszható akár ölben, mágneses tábla esetén pedig mozgó járműben is. Műveléséhez fizikai erőre nincs szükség, de mint agytorna komoly szellemi igénybevételt követel. Népszerűségét az Is bizonyítja, hogy már több mint kétszáz éve, 17Q9-ben Kempelen Farkas sakkozóautomatát is szerkesztett, melynek játékos-figuráját senkinek sem sikerült legyőznie. Az automata (amely Amerikában tűzvész „áldozata“ lett) titka mindmáig titok' maradt, az őrdöngős masináról úgy beszélnek mindmáig, mint valami „cső-, daiőnyről“. A nagymúltú játéknak sok hódoló- 1a. van a Nagykürtösi (Velký Krtíš) járásban is. Igaz, komolyabb sikereket még nem sikerült elérni, de a kerületi versenyben már több képviselője is van a járásnak. A sakk népszerűsítésében és a sikerek elérésében jelentős szerepe van Rozkoš Györgynek, a lárást Sakkszövetség alelnökének, !. osztályú játékvezetőnek. Még losonci (Lučenec) gimnazista korában eljegyezte magát a négyzetes táblával, két évtizede pedig a Nagykürtös! járásban szervezi a sakkot. Vezeti a járási bajnokságot, ő a minősítőbizottság elnöke, s nyilvántartja az elért teljesítményeket. — Járásunkban mintegy 400 ember érdeklődik komolyabban a sakk iránt — mondta beszélgetésünk elején —, ezek közül közéj ölvén a fiatalok közül kerül ki. A járási bajnokságokban 12 öttagú csapat nevezett be, ezeknek mintegy a felét tehetséges játékosok alkották, ló látékeről képvisel Kékkő (Modrý Kameň), Nagykürtös, Ipolybalog (Balog nad Iploin), Ipolvnyék (Viuica). Csáb (Cebovce), valamint a Nagykiirtösi Gép- és Traktorállomás csapata. Jelenleg kerületi szinten Ipolybalog, a gtá és Kőkeszi (Kamenné Kosihy) csapata képviseli járásunkat. В A bajnokságon kívül milyen rendezvényeken mérhetik össze erejüket, feileszthetik képességeiket a csapatok, iHetve azok játékosai? — A sakkszövetség járási bizottsága a bafnokságokon kívül igyekszik olyan rendezvényeket szervezni, ahol lehetőségük adódik a játékosoknak találkozni azokkal Is, akikkel a pontokért folyó küzdelemben nem mér. hetik össze tudásukat. Ezek közé tartozik az egyéni járási bajnokság, a különféle tornák, valamint az egyes ■ csapatok más járásokban való tornaszereplése. Ш A fiatalok körében húdít-e a négyzetes tábla? — Elégedettek lehetünk az érdeklődéssel — könyveli el —, hiszen az alapiskolák legtöbbjében rendszeresen foglalkoznak a tanulókkal a sakkosztályok megbízottal. Különösen eredményes az ipolynyéki és csábi alapiskola sakk-köre, de 'az utóbbi Időben Ipolybalogon is fellendülőben van a. tevékenység. A fiatalok között több tehetséges játékos van: Zatyko Róbert és Flórián Csábon, Papp Zsolt Ipolybalogon, Alarám Eleonóra Ipölynyéken, Bornstein Katalin Nagykürtösön, hogy csak néhányat említsek. B A sportegyesülelh,en mi yert feltételek vannak a sakk további fejlesztéséhez, az eredményes szerepléshez? — Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a feltételek egyre javulnak. Igaz, erre nagy ^szükség is van, hiszen legtöbb egyesületben még mindig nem tulajdonítanak komoly jelentőséget a sakknak, különösen a labdajátékok szorítják háttérbe. Bi7.onyos szempontból érthető, hiszen nem népes szurkológárdát mozgató és tűzbe hozó sportról. van szó, az egyes mérkőzéseken, sakktornákon csupán a játék szerelmesei és néhány a sakknak elkötelezett szurkoló van jelen. Meg kell azonban mindent tenni annak érdekében, hogy minél nagyobb tömege-* két vonzzon, akik nem csak szemlélői, de művelői is lesznek elöbbutóbb e szép játéknak. Az egyes játékosok sikerei kedvezően befolyásolják ennék elérését. Jakab István (Csáb) idén I. osztályú minősítést szerzett, 11 játékos pedig II. osztályút.. Dicséretes népszerűsítő tevékenységet fejt ki Ipolynyéken az Alarámcsalád, melynek minden tagja hódol lépésre... a sakknak. Nem is sikertelenül, hiszen az elmúlt év sakkozóinak kiértékelésénél három „leg“ elismerés jutott ki a családnak. Alarám János, az apa a „legjobb edző“ elismerést érdemelte ki, hiszen járási bajnokságot nyert csapatával, (melyben ő is szerepel) és így elnyerte „a járás legeredményesebb csapata“ címet. A harmadik „leg“ a család egyetlen lányának, Eleonórának jutott, aki a serdülők között került az első helyre. De lehetne a neveket sorolni tovább, hiszen egyre többen vannak, akik szép sikereket érnek el. Például Zolczer József Ipolybalogról, aki a mozgássérültek szlovákiai bajnokságán az első helyen végzett. A sakknak ezen örvendetes fellendülésében jelentős szerepe van a Csehszlovák Testnevelési Szövetség járási bizottságának, amely sokoldalúan támogatja tevékenységét, és a járási sakkszövetség elnökének Balogh Gábornak, aki elkötelezetten nagy hozzáértéssel irányítja a járásban lévő sakkszakosztályok tevékenységét. BÖ)TÜS JÁNOS (A szerző felvétele) Családi párosméiközás Alarám János és lánya, Nóri között
