Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)

1988-09-02 / 35. szám

_TT0RnA9 'лт m HORGÁSZAT 9 HORGÁSZAT HORGÁSZAT 9 HORGÁSZÁT 9 HORGÁSZÁT HORGÁSZAT 9 HORGÁSZAT • HORGÁSZÁT 14----------------------------------------------------------------------------—------------SZABAD FÖLDMŰVES---------------------------------------------------------------------—-----1988. szeptember 2. Pisztráng. Ragadozó hal. Több ke­verékfajta van Én most két alapfajta fogásáról írok. fizok közül is a pa­takban élőkről, nem a tavi lakókról. A ml kis kristálytiszta, jéghideg patakunkban kétféle pisztráng él fi sebes pisztráng és a szivárványas pisztráng. A sebes pisztráng teste tor­­pedószerü. Keskeny is, háta mégis izmos. Oldalán pettyek sora. Ezek jó­része piros, mint a friss vér. Más ré­sze sötétbarnás feketés. Szeme dom­borít, elég nagy. Feje tömör. Pikkelye apró. erős Farokúszója nem „V“ ala­kií, inkább euez'ólapát „tollár hoz ha­sonló. btirszerüen érös. Kell is a kö­vek, rtjzseszálak, kavicsok, homokos mederrészek miatt. Ha vékony lenne, egy-kettőre elrongyolódna. A szivárványas pisztráng kisebb létszámú.. Oldala szélesebb. Háta vé­konyabb. Oldalát nagy, karikás ké-. kes-lilás szivárványszerú foltok tar­kítják. Vére lilás, míg a sebes piszt­rángé élénk piros. Szívük izmos. Ha a pisztráng kiemelt szívét tenyerünk­be vesszük, az ér görcsösen zár. A szív jó pár ütemet tovább dohban. Ha megáll a lüktetése, ütésre még kicsit tovább ver. fi pisztráng rendkívül „szemes“, óvatos, villámgyors mozgá­sú hal. Sokszor figyeltem hason fek­ve a fü közül, hogyan csap ki rej­tekhelyéről a csalétkül felkínált szöcskére, lepkére, jó nagy légyre. Egy villanás. A fenék homokszemcséi még kavarognak, de a hal már a rej­tekhelyén eszi a zsákmányát. Elnyeli gyorsan és már friss étvággyal ies új falatra. Falánk a pisztráng. Saját kisebb i fajtestvéreit sem kíméli, Elnyeli ha szerét ejti. Ezért nagyobb, félkilós, háromnegyed kilós pisztráng tanyá­ján apróbb társ nem akadékoskodik. Esetleg valami rák a lakótárs. Ezt barátunk nagy étvágya ellen védi a páncélja, meg a testmérete. A piszt­ráng félméteres vízeséseken simán felúszik. Meglovagolja a víz függöny ívét. Ha elsőre nem sikerül a fel­­úszás, többször próbálja, míg nem si­kerül. Étvágya akkora, hogy ha a gyomra már meg is telt, torkig lakik. Esők után, mikor bő a terített asztal, a giliszta már a kopoltyúján lóg ki, annyit fal. Mindezt azért mesélem el, mert eredményes pisztrángozáshoz jó tud­ni. Csalétekként ott a rét barna, zöld szöcskéje. Van kisebb lepke is. Nagy légy is jó csalétek. Na meg a „mü­­csali“. A szép zöld, izmos lábú „szöcs­ke“, hátsó combjai közt az egyágú, édes, hegyes horoggal. Üszőt vagy nem használtam, vagy csak babszem­­nyit, hogy a zsinórt kissé a felszínen tartsa. Horgom kiskörömnyi. Halvány barna, hosszú, igen hegyes, „ragadós“ hegyű. A szöcske törzsébe rejtem a horgot, átszúrva oldalát. Lepkénél szintén a törzs vastagabb része rejti a horgot úgy, hogy hegye kissé búj­jon elő, de azért szabadon legyen. A pisztráng öblös szájpadlása sűrű, apró foggal bélelt. Villámgyors bevá­gással kell halunkat megakasztani. Le is nyeli mélyen a horgot, ha las­sú a horgász, de ilyenkor már el­pusztul a horog-öl levett hal. A nagy pisztráng rendkívül óvatos. Csak kós­tolgatja a csalit. Az akadások Vi ré­sze a száj elején levő inas szájszélen történik. Beljebb a bő szájüreg fog­bélése nem is teszi lehetővé az aka­­dást. ló még a száj oldalsó, izmos részén történő akadás is. Mikor „eszik" leginkább a pisztráng? Reggel, azaz inkább hajnalban. Nyá­ri időben úgy 5 óra táján. Este pe­dig /alkonyattájt. A nap lemenőben. A fény gyengül. Ilyenkor sok szú­nyog, bogár, hangya esik a vízbe. Les a pisztráng, eszik ts vidáman. Esik az eső. Zavarosodik a víz. Nő a piszt­ráng étvágya. Zavaros a patak. Sod­rása erős. Ilyenkor jár a pisztráng nagyja zsákmány után. 70—80 dekás „öregek" ■ akadhatnak horogra Tisz­tul az eső után apadó patak. Vize opálos. A pisztráng еду-két napig la­­komázott. Étvágya még tart. Ilyen­kor akadhat igazán szép zsákmány. A tudnivalókról írtam már. Most pár példát mesélek el. Patakban a félkilós pisztráng már nagy. A há­romnegyedkilós nálunk már ritka pél­dány. Ilyesfélékről emlékezem most. Zuhog az eső. Híd alatt állunk La­jos barátommal. Féiigmeddiq védve. Nő a patak vize. Telik a meder. Sárgás a víz. Tele apróbb-nagyobb fadarab­kákkal,' kis ágakkal, kimosott jűcso­­mókkdl. Két három jócombú szöcske rángatódzik horgomon. Lemerülnek az örvénybe. A zsinór feszül. Ág lehet? Óvatos bevágás. Aranyhasú „öreg“ sebes pisztráng feje emelkedik ki a vízből. Teste is követi fejét. Gyenge volt a bevágási Már kiesik a horog a szájából. Ugrik a szép hal. Maga­san a fü fölé. Én is ugróm 85 kilóm dobbantása alatt leomlik az alámo­sott part. Derékig a vízben állok. A pisztráng elugrott. Kiöntöm a vizet a gumicsizmámból és megyek tovább Az aranyhasú más­nap már nem jelentkezik. Ki tudja, hot talált új tanyát? Másik esetben felfedeztem egy szép, nagy szivárvá­­nyos pisztrángot. Három hétig jártam utána. Égerfatuskó alatt volt a palo­tája. Pár folyami rák osztotta meg vele tanyáját. Először rákokat szed­tem elő. A rét füvére tettem őkel­­méket, hogy ne túl gyorsan térjenek .haza“. Többször láttam a szép szí­­várványost. Már egyik társam diadal­ordítását is hallottam, de mire a tett­helyre értem, szomorúan mondta: el­ment. Eső után próbálkoztam. Két rák kitelepítése után fitioman rezdült a zsineg. Rázogatva. Na, ez „Öu lesz. Gyors bevágás. A fűben táncot jár a 70 dekás szivárványos. Késem а ко­­poltyúja mögött mélyed a gerincbe. De jó vacsora is lesz a feleségem és Mária leányom számára. Bizony a nagy pisztrángra „vadász­ni" kell. Kiismerni a helyét. Kedvező időt keresni. Megkísérteni a „vadat". Míg horogra kerül. Nagy égerfa négyzetméternyi, piro-. sas, szakállas gyökértömege lebeg a patak ölében. Már tudom, hogy jól­­fejlett sebes pisztráng tanyája e hely. Többször is előjött már, különböző időben, de számomra eredménytele­nül. Eső után csillan a fűszálak csepp­­je. A szöcske lassú ilyenkor, de tói lapul. Azért van már kettő a mar­komban. Horogra velükI Rugdalóznak. Már úsznak is, A sodrás a gyökerek alá mossa őket. A víz enyhén opálos. A zsineg elakadt? Rezdül. Talán az „öreg“ az? Na, lássukl Gyors bevá­gás. A fűbe csússzon a szép sebes pisztráng. Nyolcvan dekát nyom ott­hon a mérlegen. Falusi emberek áll­nak az úton. Nézik, amint átsegítem a forró zsírfürdöre. Verőfényes nyárvégi nap. Van időm. Pisztránggzok kicsit. A víz ala­csony. Tiszta, mint a csillogó üveg. Ma bizony nehéz a feladatom. Nem baj! A réten pásztorfiú terelget pár marhát. Én a patakpartot vizsgálom. Egy helyen beszalad a víz a füves part alá. Két hatalmas légy kerül a horogra. GuruI a csali az odúba. Gyu­fafejnyi az ólomnehezék. Merül. Hú­zom vissza. Rángatás. Ellenállás. No!... Ennek a barlangnak lakója van. Horgomon már csak magányos az előbb még páros légy. Szöcskét kerítek párul. Úsznak már, csusszan­­nak a rögös fenéken, a barlang löt ét mélye felé. Erőszakos rántás. Én is rántom a zsineget. Acélbotom gyufaszálvékony, erős hegye hajlik. Zavaros lesz a szép tiszta víz. Jön már a barlanglakó. Már a fűben táncol. Füstös a háta, Rejtőszín. A pásztorfiú bámészko­dik ... Bácsi, ilyen szép halak vannak eb­ben a kis patakban?? é . Látod! Ez a válaszom. A remete 60 dekát nyom. Hát így pisztrángoztam én valaha. Ma már az erdőgazdaság a víz gaz­dája, Csak szemmel pisztrángozom márt de a régi emlékek csillogása nem fakul meq. Soha. (M. H.) VADÁSZAT 9 VADÁSZAT • VADÁSZAT 9 VADÁSZAT 9 VADÁSZAT © VADÄSZAT 9 VADÁSZAT 9 VADÁSZAT 9 VADÁSZAT 9 V Щ Szeptember NAPTÁR Vadtenyésztés, vadvédelem. E hó­nap a vadászat tulajdonképpeni idő­szaka, hiszen apróvadra és nagyvad­ra. valamint a különböző ragadozók­ra egyaránt vadászhatunk. A vízi va­dászat ugyancsak e hónapban a leg­változatosabb, mivel a legtöbb lehe­tőséget kínálla. Mocsarasokban, lápos területeken szeptemberben a legmoz­galmasabb az élet, A vándormarak életében ez az Időszak már a „nagy üt“ komoly előkészületeit lelentí. A kóborlásoknak az ideje befejeződött. Elérkezett a nagyvad rlgyegetésé­­nek ideje Kezdetét veszi a szarvas­­bőgés A dám, az őzvad, valamint a sörtevad csoportokat, tálkákat, illetve kondákat alkot Az állatok a viszony­lag csendes helyeket keresik fel. Az őzbak magányosan kószál, de szintén az elhagyatott területeket részesíti előnyben, s csak reggel vagy este vált ki a szokott forgóján. A nyúl főleg a kukoricásokat és a burgonya­táblákat bújia. A szárnyas ragadozók kószálása Is kezdetét vette. A szőr­més ragadozók fiataljai telepedésre alkalmas helyet keresnek maguknak. Vadászszenvedélyünk gyakorlásának közepette se feledkezzünk mega vad védelmiéről, óvásáról, valamint a vad­földek, -legelők és csenderesek meg­műveléséről illetve létesítéséről. A körzeti adottságoknak megfelelően növeljük célszerűen a remízek szá­mát. A csenderesek telepítésekor igyekezzünk olyan fákat, cserjéket és egyéb növénytéléket kiválasztani, amelyek a védelem biztosítása mel­lett kisebb-nagvobp mértékben a vad táplálékául Is szolgálhatnak A vadászható vad. Szeptemberben Szlovákia területén az SZSZK Mező­­gazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­riumának a vadfalok vadászati ide­iéről. módiáról és teltételeiről szóló 172/1975-ös számú hirdetménye értei méhen a következő vadfalok vadász­hatók- szarvas óz dám, muflon borz róka. firegl nyúl nyestkutya görény, hörcsög, ürge szirti fogoly, tőkés ré­ce. böiti réce csörgő réce, szárcsa örvös galamb, balkán/ gerle csóka szajkó, szürke varjú, vetési varjú, va­­lamint a szarka. Szeptember tizenhatodikától enge­délyezett a hiűz és a farkas vadásza­ta. Szárnyas vadra {vadrécére) csak társas vadászatokon szabad vadászni, legalább három puskás részvételével. A tartósan és alaposan körülkerített szőlőskertekben a nyúl egész évben lőhető, ám a nyulakat csak a vad­gazda. illetve a vadőr lőheti ki. Szarvasra, őzre és dámra a vadá­szati engedélyben feltüntetett adatok­nak megfelelően szabad vadászni. Csülkös vadra tilos söréttel, szaty­­mával és vágott ólommal vadászni. Szintén nem engedélyezett a vadá­szathoz peremgyújtású vagy 40 mil­liméternél kisebb lövedékeket hasz­nálni. Vaddisznóra azonban szabvá­nyos lövedékű sörétes fegyverrel is engedélyezett a vadászat. Az önálló és elismert fácánosok­ban vadászható a vadmacska, sün, menyét, nyest és a sirály. Héjakosa­rak alkalmazásával befogható a héja, egerészölyv. Illetve a gatyás ölyv. A törvény felhatalmazza a mező­­gazdasági és élelmezésügyi minisz­tert arra, hogy indokolt esetekben megváltoztassa a védelem idejét, módját és feltételeit. Ezért továbbra is érvényes, hogy a vadászoknak fi­gyelemmel szükséges kísérni a szak­sajtóban bizonyos időszakonként megjelenő hirdetmények tartalmát. SZAKLEXIKON Égre törő-nek nevezzük azt a sze­rencsétlen, többnyire fejsérülést szenvedett szárnyas vadat, amelyik a lövés után nem esik le mindjárt, ha­nem elveszítve tájékozódási képessé­gét hosszasan az ég felé repül majd szárnyait hirtelen összekapva élette­lenül esik le a földre Nyomhagyás. Annak nevezzük a vari lábnyomától kezdve a dörzsölé­séig vagy a hullátokig minden kis és nagy cserkészielet. amelyből a vad leien lé téré következtethetünk. Vérkenés. A sebzetten menekülő vadnak a növényzetre, sziklákra ke­nődéit súrlódott, illetve dörzsölődött vérét nevezzük így. (А. I ) A Szlovák Szocialista Köztársaság területén közel ezer pár gólya fészkel. Ezek egyharmada (az 1984-es felmérés szerint) villanvpóz­­nákon, közvetlenül a hálózaton rakta fészkét. Természetvédelmi hatósá­gunk, az ornitológusokkal és a vil­lanyszolgáltató vállalatok szakembe­reivel 1986-ban és 1987 ben gólyafé­­szek mentési akciót hirdetett. A Cél az volt, hogy a hálózatra rakott gó­lyafészkeket, előre, elkészített fészek­tartó szerkezetekre helyezzék át. Ez­zel egyben megszüntették a soroza­tos áramszolgáltatási problémákat (pl. rövidzárlatokat) és hathatósan segítették az amúgy Is csökkenő gó­­lyaállományunk megmentését. A fészekinentési akció javarészt a gólyák által leginkább lakntt vidéke­ken, a Kelet-szlovákiai síkságon, a Kassai (Košice), Losonci (Lučenec) és Nagykürtösi (Veľký Krtíš) járás­ban, valamint a Csallóközben zajlott le. Az áramszolgáltató vállalatok munkatársai a kiszemelt gölyaíészke­­ket a hálózat mellé 5—10 méterre felállított segédoszlöpokra helyezték át úgy, hogy a fészektartó legalább 0,5 méterrel magasabb legyen, niint a környező hálózatvezeték. Szükség esetén (bér ezt a szabvány nem en­gedi) hálózati oszlopra is felszerel­tek néhány fészektartót. Volt ^rra is példa, hogy a*- áramszolgáltatók egy­szerűen kiiktatták a gólya által la­kott vlllanypóznát a hálózatból, s a / huzalokat áthelyezve maradt minden a régiben. Természetesen e munká­latokat költési Időn kívül, szeptem­ber elseje és március elseje között végezték. Fontos még megjegyezni, hogy a fészektartókra minden eset­ben át kellet helyezni magukat a gó­lyafészkeket, esetleg azok egyhar­­mad részét. Nem célszerű arra szá­mítani, hogy az adott fészektartóra a gólya amúgy Is fészket rak. Gó­lyáink ugyanis elég „keményfejűek“ s a történetesen el nem távolított megtartott terepszemlén vitatták meg a szakemberek. Nyárad (Topolovec) volt a cél, ahol a község főutcáján összesen 5 gólyapárt számláló .telep“ található. A résztvevő természetvédők és ornitológusok meggyőződhettek ar­ról, hogy a fészekmentási akciót teljes siker koronázta. Az öt villanyoszlop­ról más betonoszlopokra áthelyezett lakott fészekben összesen 21 fióka volt. Különös figyelmet érdemelt — mint egyedülálló eset — egy hatos fészekalj. 1952 óta nem volt példa, régi fészkükhöz maradnak hűek (lásd a fényképet). Volt eset arra Is, hogy a gólyák vlssza-vtsszatértek a régi hálózati oszlopra. Azért fon­tos, hogy az új fészek megfelelő he­lyen, jó ki- és berepülési lehetőség­gel, kissé magasabban, domináns he­lyen legyen felállítva. A csaknem félmillió koronát fel­emésztő gólyamentési program konk­rét eredményét az ez év júniusában Komáromban j Komárno) rendezett „CICONIA“-konferencián és az utána i ér illetve adat ilyen szapora gólyacsa­ládra. Meg kell még jegyezni, hogy a vizsgált területen a gólyákkal szem­beni emberi magatartás példás. Ezt megerősítette Vlda István Is, a he­lyi nemzeti bizottság elnöke. Csak egy túlságosan is tisztaságkedvelő nyáradi háziasszony zsémbelt a nem egészen makulátlan gólyákra — de mint kiderült, a világért nem enged­né bántani őket1 A több mint száz­éves megállapítás (Osváth, 1875): „a gólya iránt oly kegyeletes a nép, hogy valóságos áldásnak tartja min­denki. ha házára fészkel és azt bán­tani illetlen dolognak tartatik“ — ma is megállja a helyéti Sajnos, gólyaállományunk országo­san csökkenő tendenciát mutat. Az 1934 ben végzett gőlyafelmérés adatai szerint a Csallóközben még 109 gó­lyapár költözött, 1954-ben még 73 pár, az 1984 es leltár szerint viszont már csak 37 fészkelő párról van adatunk. Ez ötven év leforgása alatt 88 szá­zalékos állománycsökkenést mutat! Érdekes a fészkelés! mód változata is. Míg 1934-ben a csallóközi gólyák kétharmada pajtatetőn. Illetve egy­harmada kéményen fészkelt, az 1984- -es felmérés pajtatetőn költő gólyáról már nem számol be. Kéményen is csak 8 pár fészkelt, javarészük (szá­zalékuk 64) azonban áttelepül a vil­lanyoszlopokra. Nos ma már ez a probléma a fészkek mentésével évti­zedekre menően megoldottnak lát­szik. Remélni véljük, hogy gólyáin­kat az értelmes, hagyománvMsztelő, felelősséget hordozó emberi magatar­tás megmenti a végső pusztulástól. Ipolyhídvégen (Ipeľské Predmestie) elkészült a fészektartó váz, hátra van a gólyafészek áthelyezése Stollmann András

Next

/
Thumbnails
Contents