Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-02-12 / 6. szám

14 SZABAD FÖLDMŰVES 1988. február 12. MÉHÉSZÉT О MÉHÉSZET ® MÉHÉSZET @ Mi í5ESZET Ю MÉHÉSZET © MÉHÉSZÉT MÉHésTeT Ф МEiTeSZEt V MÉHÉSZET 4 J г ötvenkilenc esztendős kurta fi bajszú férfi hirtelen elhatdro­­zással feláll a kellemesen duru­zsoló tűzhely mellől, bakancsba búj­­tatfa a lábát, nyilttes fakókék kabátot kanyarft magára, a fejére meg barett­sapkát illeszt, s máris az ajtónál te­rem, a kilincsért nyúl. A küszöbről azért még visszapillant: az ebédké­szítéssel blbelőlő fájós lábú feleségén állapodik meg a tekintete, aztán ki­lép a hólepte udvarra. Góga Ödön á ház mellé csupltott i® Ubi, több - hivatás csűrbe nyit, és az egyik homályos szögletből jó méteres forma préselt­­papír hengert húz elő. Hóna alá csap­ja az üreges tekercset, majd a kert­be stet. Óvatos, vigyázó léptekkel körbesétálja az egymás mellett sorjá­zó kaptárokat. Látom, dünnyögi magában elége­detten„ nem garázdálkodtak kóbor kutyák a méhesben, s rabló madarak sem háborgatták kis fullánkosaim nyugalmát, biztonságát. A friss léptű ember gondosan szem­revételezi birodalmát. — Már öregaoámnak Is volt né­hány család méhe — emlékezik néze­lődés közben a régmúlt időkre —, édesapám éppen tőle örökölte és les­te el a méhészkedés bizony cseppet sem könnyű tudományát. Hej én is, már mezítlábas gyerkőc koromban alig vártam, hogy legalább egy kas­nyi méhem lehessen. „Apuka — kér­leltem egyszer, vasárnap délután pt­­hengető szülémet —, nagyon szeret­nék méhészkedni. Beérném akár egyetlen, gyermekeknek való aprócs­ka fiókrajjal is.“ „0, te bohó — mo­­solyintotta el magát kívánságom jóságos édesapám —, csak a mesék­ben léteznek gyerekeknek szánt já­­tékméhecskék." Aztán egyszer mégis megtörtént a csoda. Nyár volt, s ha jól emlékszem, kilenc éves lehettem. Apu még a té­len részaratónak szegődött az egyik nagygazdához, rendszerint pitymal­­latkor indult hazulról és csak söté­tedéskor járt haza Hát nem igen ért rá napközben szeretett méheivel is törődni. „Ma különösen éber legyél, sasszemmel ügyeld a kaptárokat — bí­zott meg az egyik hajnalok hajnalán —, rajzanak ugyanis méhek, ha kire­pülnek, a nyomukban legyél, hogy este be tudjam majd fogni a szöke­vényeket." Ügy lesz, 4 ahogy kéri édesapám, Vágtam rá ózonnal, s az álom men­ten kiszállt a szememből. Felöltöztem Iziben és elfoglaltam a kasok melletti szllvafa mögött az őrhelyemet. Egy­szer, úgy dél felé, látom ám, hogy meglódul egy raj, s lassan körözve a közeli liget felé veszi az irányt. No­sza, nem voltam rest, utánuk ered­tem menten. A méhek dongva röpül­tek, én pedig alattuk nyargaltam, fu­tottam, ahogy a lábam bírta. Az egyik derékvastagságü sudár fa koronájá­ban megállapodott a csapat. Vártam egy darabig, lestem, figyeltem a moz­gásukat-, majd hazairamodtam. Kisvártatva befogókassal tértem vissza, s hozzáláttam a nagy műve­lethez. Küsznt-mászni kezdtem a tör­zsön fölfelé. Egyik kezemmel az ágakba kapaszkodva az egész raft si­keresen besöpörtem a szalmakasba, aztán hazasiettem és egy üres kap­tárba raktam a szerencsésen befogott kóbor csapatot. Édesapámnak, mikor este előadtam a raj visszatelepítésének a hiteles történetét, még a könnye is kicsor­dult örömében. „Tiszteletbeli méhész­­társammá fogadlak simogatta meg a fejem búbját —. mostantól szabad bejárásod tehet a kaptáiak közé." A szivem, mondanom sem kell, repesett az örömtől. Ettől kezdve szinte mindig mellette tnaskodtam. A füstölői tartottam, a kereteket ellenőriztem ... Családunk hat oyermeke közül én vagyok a leg­idősebb fit}. VékonypénzG 'ember volt az apám, a cipész szakmát tanulta ki, de környékszerte ezermester hírében állt, a barangöntésen kívül tán min­denhez értett. Csinos-takaros kaptáraink zömét a közséffi boltból kapott ládák lemezei­ből építettük magunknak. Egyszer hí­re ment: egy frissen hozott rendelet értelmében az erdészeteknek ts kell méhneveléssel foglalkozniuk. A ml ki­­rendeltségünknél viszont senki sem értett különösképp a méhész kedés­hez, hát apámat szerették volna meg­bízni a feladattal, „öreg ember va­­auok én már az ezzel fárá vándor­­élethez — ágált —, de Ödön fiamat nyugodtan merem magam helyett ajánlani. Húsz éves és már most a kisujjában van a szakma minden cslnfa-bínfa." így protezsált be édesapám maga pótlására az erdészethez — főméhész• пек. A 35 család méhhel a mintegy 30 kilométernyire lévő leleszi fLelesf erdőbe mentem. Fnkali/lbában, bogár­káim kőzetében laktam. . Anyuka persze féltett, s nem ts szí­nesen enaedetl útnak. „Még széttép­nek a vadállatok" — sopánkodott —, de apu hamar megviaasztolta. „Ügyes gyerek, érti a dolgát, hadd menjen, ha akar, nem kell félteni. Meg aztán hoz egy kis pénzmagot, a négy leány­­nők meg, tudod, kell a kelenaye.. Tele volt a körnuék vadvirágokkal, a remek méhleqelőn az év végére százra szaporítottam a csalódok szá-­­mát. Két esztendő múltán kenyéradd gazdáimnak ü) favaslattal álltam elő. Költözzünk a méhekkel közelebb a központhoz, s még olcsóbb lesz a fenntartásuk. Ötletem megvalósult, és én sok százezernyi „munkásommal* a haj­danvolt fürdő környékére, a Hatja­­dűlőbe költözhettem. Mivel már közel voltam a családomhoz, a hétvégeket odahaza töltöttem. De vasárnaponként is ktkerékpároztam a hat kilométer­re lévő kaptárokhoz. Nőtlen voltam, tehettem. Később motorkerékpáron jártam a méhesbe. És közben tanfolyamokon vettem részt, iskolapadban is tanultam a mé­hészkedés titkát. Gyakorlati oktatóim azonban már sok újdonságot nem tud­tak a számomra mondani. Beneveztem az országos szociaüsta versenybe is. Akkoriban a szakembe­rek egy méhcsaládtól hazánkban át­lagosan 12 kiló mézet reméltek éven­te, én viszont 20 kilót adtam le csa­ládonként. Volt is becsületem mindenki előtt, nem tagadom. No meg aztán, a ke­resetemre sem panaszkodhattam. Gógu Ödön (A sgerzö felvétele) ,fe Ödl *— kérdezte egyszer egy kollégám —, áruld már el ne­kem a sikereid titkát." Szívesen, válaszoltam a szaktársnak, hisz nincs ebben semmi ördöngösség: fiatal anyákat tartok, sőt 10—15 csaiádnyl tartalékom is van állandóan. Na és én a méhek etetésére kapott cukrot az utolsó dekáig kis jószágaimnak adom, s nem hordom haza borba, pálinká­nak ... Nem sokkal később ismét fordult a kerék: egy úfabb paranccsal, egyet­len tollvonással megszüntették hiva­talos helyen az erdészetek méhésze-Vállalva a többletmunkát Még a téli hónapokban vagyunk, tehát sok tenniva­ló egyelőre nincs a méhes táján. Viszont annál na­gyobb kíváncsisággal várjuk a tavaszt, ami hozhat kel­lemes, de akár kellemetlen meglepetéseket Is. Pár évvel ezelőtt, ha meg­felelően betakartam és éte­lemmel elláttam a családo­kat, tavasszal alig akadt rendellenesség Most viszont bármilyen szakszerűen Járok ts el a gondozás során, a megszaporodott betegségek miatt az ember önkéntele­nül is a rosszra gondol. F6- leg emiatt szükséges erről beszélni és Imi. Meg kell ismernünk ala­posabban a nyúlós költés­­rothadás tüneteit. Mindad­dig. amíg a kutatók nem ta­lálják az ellenszerét, ml méhészek csupán annyit te­hetünk, hogy idejében igyek­szünk felfedezni a betegsé­get, s nem érjük be az ille­tékes szervek képviselői ál­tal végzett őrzéssel. Mintán a tavaszi hőmérséklet meg­engedi, el'enőrtzzük a csa­ládok fiasftásos kereteit, hogy a sejtfedelek nlncse­­nek-e behorpadva. A sejtbe gyufaszálat szérűnk és óva­­tosan kihúzzuk, hogy nem nyólós-e az elpusztult Hasítás amely­nek betegség után kellemetlen szaga van. Ezt az ellenőrzést a nyár folya­mán is elvégezhetjük. Az enrópai köl-A kaptár kiégetése (Farkas Ottó illusztrációs felvétele) tésrothadás tünetei a nyúlós költés­­rothadás tüneteihez hasonlóak. Ha bármilyen rendellenességet észlelünk, azonnal értesíteni kell a helyi meg­bízottat, hogy csírájában elfojthassak e betegséget, s megakadályozzuk to­vábbi elterjedését. Az atkakór ellen jelenleg már elég eredményesen tudunk harcolni, csu­pán az tisztázatlan, hogy alulról he­lyesebb-e a füstölés vagy felülről. Ugyancsak vita tárgyát képezi az őszi füstöléshez kapott két szalag. Az én nézetem szerint három szalaggal eredményesebben tudnánk küzdeni az atka ellen. Az elmúlt ősz tolyamán elvégeztem a kétszeri füstölést, de még a második füstölés ntán is talál­tam atkákat — sőt nem is keveset -r­­az egyes családoknál. Mivel több sza­lagom nem volt, így meg sem tudtam győződni arról, hogy a harmadik füstölés milyen eredménnyel járt vol­na. Feltételezem, hogy még mindig, lettek volna atkák, mivel köztudomá­sú az a tény, hogy az egyes csalá­doknál nem egyszerre szűnik meg a fiasltás. A tavaszi fiasltás! eredmények után talán okosabbak leszünk, mert én példánt míg ősszel három szalaggal füstöltem, tavasszal már az egyszeri füstölés is elegendő volt az atka ki­­pusztttására. Nem akarom a kezdő méhészek kedvét szegni, de az ismeretek gyara­pítása mindenkinek kötelessége kell hogy legyen. Ha nem -végezzük el a méhek gondozásával járő többletmun­kát, akkor a méhállomány nagyobb méretű csökkenésével kell számol trank. KROKHELY IANOS tett, a mi egész állományunk az ál­lami gazdaság tulajdonába került. Az érdészeti hivatal vezetői megbíz­tak bennem, s nem kontárkodtak be­le a munkába, tevékenységembe. A gazdaság irányító szakemberei viszont télen egyre-másra találtak a számom­ra sok külön elfoglaltságot. Hol ide, hol oda küldtek dolgozni. „A méhek most úgyis alszanak — hangoztatták —-, nem szükséges velük bíbelődni.“ Pedig a kis fullánkosokra télviz ide­ién ts vigyázni kell, érveltem, mert nemtödömségüknek tavasszal mi tsz­­szuk meg a levét. Ám falra hányt borsónak tűnt minden szép szó. So­káig nem nézhettem ezt a felelőtlen­séget és — bár fájt a szívem na­gyon — más munkahely után néztem. A lakatos szakmával kezdtem kacér­kodni. Aztán szakvizsgát tettem, s ha­marosan rám bízta mesterem a leg­igényesebb munkát is. De a méhészkedéssel nem hagytam föl persze. Most, veszi számba Góga Ödön a katonás rendben egymás mel­lett állá kaptárakat, 22 családdal ren­delkezem. Nagyapának még szalma­­kasai voltak, apu már fakaptárakat épített, én meg már típuskaptárakban tartom, nevetem méheimet. Egyszer, 1955-ben, a nősülésem előtti eszten­dőben, elnyertem a Legfőbb méhész kitüntető érmet Is. Prágában vehet­tem ál a miniszetri rangos kitünte­tést. Már az asszony ts meqszokta a fullánkos rovarok iránti határtalan vonzalmamat, ragaszkodásomat. Em­lékszem, mikor pici koromban meg­csípett egy méhecske, éjszaka nem tudtam elaludni, s édesanyám vizes borogatást rakott clpónytra dagadt homlokomra. Evek múltán viszont 10—15 jószág csípését sem érzem fáj­dalmasnak. Sőt, tavaly, meg azelőtt, ha vala­melyik nap nem ért méhszúrás, este csak forgolódtam a fekhelyemen, nem tudtam nyugodtan pihenni. Ilyen­kor aztán szépen-csendben kioson­tam a kaptárokhoz, fogtam egy mé­­het és a lábszáramhoz szorítottam. A csípés után aztán aludtam regge­lig, akár a bunda. Itthon, Bodrog szerdahelyen /Streda nad BodrogomI nincs a méhészeknek alapszervezetük, kevesen vagyunk, s a klrályhelmect /Kráľovsky Chlmecj szervezethez tartozunk. Annak Idején Leteszen többen ép­pen tőlem kaptak kedvet a méhész­kedéshez, de már idehaza is legalább tíz Ifjú kezdő méhészt tanítottam meg a szakma fortélyaira. ' Hiszem, vallom: a méhészet nem csupán hobbi: sokkal több annál, — foalalkozás, hivatás. Állatkáim között elfeledkezem gz esetleges gondokról, balokról, szenvedélyemmé vált ez a foglalatosság. Sajnos, vafmt kenés a remény, hogy a gyermekeim közül bárki is tovább öregbítse a családi méhészkedés ha­­ayományát. Pedig nem szerelném el­kótyavetyélni az állományomat... En zúgásukról, zümmögésükről meg tudom állapítani, mt járatban van egy mellettem elrepülő méhecske. Más hangot ad ugyanis, ha új lege­lőt fedezett fel, társat után siet, vagy éppen támadni készül. A méheknek 'elsősorban a szorgal­mát szoktuk emlegetni. Ám több eré­nyük, érdekes tulafdonságuk ts van. Szinte hihetetlen, de való, testsúlyuk­nak a háromszorosát Is elbírják. Es módfelett fürge rovarok. Mondaniva­lójukat tánccal kőzllk egymással. Az anyanyelvűk Is nagyon pontos. Saj­nos, azonban csak „méhül" tudnak, idegen nyelveket nem beszélnek. A közeli rokon fekete és sárga házíméh véldául jól megfér egymással a közös kasban, csak — olvastam valahol — együttműködni nem tudnak, mivel nem értik meg egymás táncbeszédét Még egyszer körbejárja méhese kaptárait. — Magam készítettem va­lamennyit, ttt az udvarban a két ke­zemmel .,. ZOLCZER LÁSZLÓ HIRDETÉS Az SZMSZ Dolné Strháre-1 alap­­szervezete értesíti a tisztelt mé­hésztársakat. hogy a beküldött viaszból megrendelésre 10,— ko­ronáért, sonkolyból pedig kilón­ként 12,— koronáért Jó minőségű mülépet készít. A műlépet meg­rendelés szerinti méretre vágjuk, s ha partnereink úgy kívánják, a minőséget foszforral javítjuk A műlépkészttést állategészség-Ugyi szakemberek ellenőrzik. A viaszt, a sonkolyt s a megrendelést az alábbi cfmre küldjék: Výrobňa medzisttenok 99108 2elovce okres Veľký Krtfi' Dr. VINCZE ERNŐ: к alacsony keretes rakodókaptár A Mezőgazdasági Könyvkiadó Vál­lalatnál a közelmúltban megjelent könyvben a szerző a „darázsfészek­ként“ jellemzett kaptárkérdéshez szól hozzá. Azt a célt tűzte kt, hogy az olvasókat megismertesse a korszerű típusú alacsony keretes rakodókaptár használatának előnyeivel. A „Képek a múltból“ című első fe­jezet a méhekkel és lakosukkal, a kaptárakkal foglalkozik. A szerző a kaptárakat kezelésük szerint hátulról és felülről kezelhetőkre osztja. A hát­só kezelésüek lehetnek lépre nyílóak, lapozók és vonatos kaptárak. A fe­lülről kezelhető kaptárakat két nagy csoportba osztja. Az egyikbe a fekvő, a másikba a rakodókaptárak tartoz­nak. A szerző a továbbiakban Ismer­teti a kaptárak általános hibáit, majd választ ad a „Milyen célokat kell ki­elégítenie a jó kaptárnak?“ ctmü kér­désre. A második fejezet a méhcsalád fej­lődésével, a fejlődés Irányításával és a fészek nagyságával, a harmadik fejezet pedig a rakodókaptárak faj­táival, így az alacsony fészkű és ala­csony mézkamrájú, a magas fészkű ás alacsony mézkamrájú, a közepes fész­kű és ala'csony mézkamrájú, vala­mint a magas fészkű és magas méz­­kamrájú rakodókaptárakkal foglalko­zik. A 4., legbővebb fejezettel kapcsolat­ban már az ts elegendő, ha megemlítjük az alcímeket: a Hók és a keret; egyes kaptárfaí, kettős (dupla) fal; a fe­nék; a menekülótér; a tető; a fiókok kapcsolása, kapcsolószerkezetek; be­rendezések, tartozékok; az anyarács; elválasztólapok; méhleűző; szöktető; szellőztetők (rostaszövetes keretek); pároztatók. anyatartalékok; vakkeret; etetők; szűkítők; váltókijárós röptető­­keret; eszközök, felszerelések; a fiókos kezelés lényege; mikor engedhető meg a keretes kezelés?; lehetőség vegy­szerezés esetén; építtetés; műanyagok alkalmazása az alacsony keretes ra­kodókaptárban. Az ötödik fejezet a kereskedelem­ben árusított alacsony keretes rako­­dókaptárt mutatja be. majd a fejezet végén néhány, a gyakorló méhész ál­tali észrevételt közöl. A „Termelés az alacsony keretes rakodókaptárban“ című hatodik feje­zet elején a szerző a külföldi tapasz­talatokat Ismerteti, majd részletesen foglalkozik a családok osztályozásá­val, a jelzések és színek alkalmazásá­val, a tavaszi fejlődés Időszakának teendőivel, a főhordás előtti, a főhor­dás alatti (akácon), a főhordás utáni feladatokkal, a napraforgóra való fel­készüléssel, a telelést előkészületek­kel, a beteleléssel, a méz és a fajta­mézek termelésével, a lépesméz-, vi­rágpor-, viasz- és propolisztermelés­sel, továbbá* az anyaneveléssel, ez anyacserével, az anyaválasztással, a méhpempőtermeléssel, a szaporítással és a rajkészítéssel. Az utolsó előtti fejezőben az olva­só a különleges kezelési módszerek­kel, fgy e forgantyús módszerrel és a „gurulós“ rendszerrel Ismerkedhet meg Az „Útravaló“ című utolsó feje­zet bevezetőjében a szerző Őrös! Pál Zoltán tanulságos szavalt Idézi: „Jus­son eszünkbe, hogy a méh élőlény, életét, szokását tehát nem lehet ri­deg szabályokban meghatározni. El kell készülnünk a kivételre, a rendel­lenességre is, és éppen ez teszi szép­pé a méhek világát.“ A szerző ebben a fejezetben rámutat arra, hogy mit kel] tisztázni, ha a méhész saját ma­ga készíti vagy készítteti el a kaptá­­rakát. Végül néhány hasznos tudni­valót közöl a méhek elhelyezésével, a rajzással, a termelési Időszakkal, a rablással, a gazdaságossággal és a szaktudással kapcsolatban A gyakorló méhészek számára ajánlható könyv — amelyben a lobb tájékozódást huszonkét ábra és hu­szonöt fekefe-fehér felvétel segíti elő — Magyarországon 40.— forin­tért vásárolható meg. (bara) r

Next

/
Thumbnails
Contents