Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-02-05 / 5. szám

1ЯВ8. február 5.-SZABAD FÖLDMŰVES-13

EGY SERTÉSTELEP FELLENDÍTÉSÉNEK TAPASZTALATAI

Jet, élet, bitóiét...”

Ä Királyhelmeci (Kráľovský Chimec) Állami Gazdaságban a sertéstenyésztés kiemelt ágazatnak számit. Nem tudom, ismerlk-e az ptt dolgozók a híres kanásznólát, néha-néha rágyú]tanak-e a kondások gyöngyéletéről zengedező d alra? Annyit tudok azonban, hogy az ebben a sertéstenyésztő nagyüzemben dolgozó munkás és a hajdani kondás között oly hatalmas a különbség, mint egy hályogkovács és egy agysebész között. De a rideg konda aranyszőrű malaca, s a királyhelmeci süldő között is égtájnyi a táv. Minderről ottjártamkor magam is meggyőződhettem.

Bevallom, nem minden viszolygás nélkül szántam rá magam a királyhelmeci sertéstelep meglátogatására, mert a korábbi években riportutaim élményei nem voltak a legjobbak. Az üzembehelyezés utáni időkben többszőr jártam arra. De még a beindulás nehézségeinek a figyelembevételével sem lehetett elnézni azt a „rendetlenséget“, ami a környéket uralta Akkor azzal vigasztaltak, hogy ez a hasonló sertéstenyésztő nagyüzemek természetes velejárója. Sajnos, a termelése sem érte el a tervezett szintet. A későbbi évek sem kedveztek, nemegyszer emlegették őket a nagyüzemi sertéstenyésztők tőketerebesl (Trebišov) kudarcaként.

S lám, ottjártamkor először a szociális épületbe kellett mennem. Gumicsizmát adtak, fehér köpenyt, fehér sapkát. És ez nem a vendégnek kijáró megkülönböztetett figyelem jele, hanem kötelező, az üzemi házirendhez tartozó, mindenkire vonatkozó szabály.

Az első, ami meglepett érkeztemkor, az a példás tisztaság volt. Jártam én már nem egy ilyen üzemben az országban, de ennyire „szagtalan“ sertésüzemme] még nem találkoztam. Itt épp csak a „jellegzetest“ lehet érezni, ami könnyen elviselhető. Az ■ istállók előtt és között is példás a rend és a tisztaság. Mintha az egész farm az itt dolgozóké lenne Az is, mondotta kísérőm, Bohács István, a farm vezetője. Hiszen az elért eredményektől függ az itt dolgozók jövedelme. márpedig ki nem akarna többet keresni, lobban élni.

De több érdekesség is magára hívja a figyelmet. Például az istállók végében épített napelemtelepek, amelyek segítségével az év nyolc hónapján keresztül megoldódott a víz melegítése Említést érdeme! az egészségügyi csoport operatív olajozott munkája, a karbantartók készenléte, aminek kösznöhetően meghibásodás esetén percek alatt működőképes lesz a technológiai berendezés bármely láncszeme. Azon a délutánon megismerkedtem néhány fiatal szakemberrel, Bohács Istvánnal, a telep vezetőjével, Kondás Lászlóval, a farm egyik zootechnikusával. Csizmadia Valériával, a farm közgazdászával valamint Feke Gáborral, Borsos Istvánnal, Tóth Istvánnal és Remák Józseffel, a legpéldásabb karbantartókkal és még néhány dolgozóval, mint pédául Dócs Ilona és Juhász Mária zootechnikussal, brigádvezetővel, továbbá Radi Erzsébet és Terebesi Efela gondozóval. Róluk mondta Bolán József, az állami gazdaság Igazgatóhelyettese később: belevalók, valamennyien aktív részesei a sertéstelepen végbemenő gyökeres változásnak.

Bohács István farmvezetőtöl megtudom, hogy az elmúlt évben a gazdaság hústermelési tervét maradéktalanul tejesltette, pontosan 1475 t húst adtak a közellátásnak. Ez először fordult elő a gazdaság történetében. A malacnevelési tervet 1s teltesítették. Pontosan 13 ezer 240 malacot neveltek fel, 835 darabbal többet az előző évinél. Egy kocától 17,9 malacot választottak el, Jóval többet az országos átlagnál. De a ktrályhelmeclek ezzel sem elégedettek, az idén már 19-re szeretnék növenl a malacelválasztási arányt.

A sertésfarm két részből tevődik össze: az egyik a szaporító részleg, a másik a hizlalda. Az eddig elmondottak a szaporítörészleg zökkenőmentes munkájáról, kitűnő szervezettségéről - vallanak. Végeredményben ez képezi az alapját a sertéshúsnak Nem véletlen, hogy a gazdaság már megkezdte az állomány bővítését. Jelenleg 738 anyakocát tartanak. Ez Ideig a tenyészáílományt vásárolták. rövidesen saját maguk fogják a tenyészállatokat kinevelni. Évente mintegy 400 koca felnevelésével számolnak Ezzel lényegesen csökkentik majd a termelési költségeket. Az állománybővítéssel kettős célt követnek Egyrészt javítani szeretnék a selejtezést. másrészt pedig emelni a tenvésztöl munka színvonalát A te nyészállatok ugyanis jó pénzért értékesíthetők Ezáltal pedig növelbe

tő a sertéstenyésztés jövedelmezősége-A hizlalda munkájáról csupa jőt mondtak a vezetők. A hlzlalási ciklus nem egészen hat hónapos, ami kiváló eredménynek számít. A hízókat 115 kilős átlagsúlyban értékesítik. Tavaly 588 grammos átlagos napi súlygyarapodást értek el, ami nemcsak járási méretben, de országos viszonylatban is kiváló eredménynek számít.

Kétségtelen, hogy a sertéstelepen gyökeres változás ment végbe. A változásról a legllletékesebb, Bohács István így nyilatkozott:

— Az építkezések kezdetétől a telepen dolgozom, valamennyi munkaszakaszon végigmentem, és hamar felismertem a problémákat. A kezdeti években nem sok beleszólásom volt a farm munkájába. Az alkalmazott technológia veszteséggel járt. A sertéstelepet „Mäsoprodukt“ néven a járás mezőgazdasági üzemei közös vállalatként építették és üzemeltették. Akkor azt mondták, hogy a maga nemében a legkorszerűbb létesítmények közé tartozik. Néhány éves gyakorlat azonban azt Igazolta, hogy nem is olyan korszerű. Az állandó ráfizetés miatt szanálni kellett és 1983. január

1-én vette át a Királyhelmeci Állami Gazdaság. I

Tehát 1976-től 1983-ig ráfizetéssel üzemelt a sertésfarm. De mihelyt átvette a Királyhelmeci Állami Gazdaság, minden jóra fordult, elkezdődött a fejlődés. Vajon minek a hatására? Erről a farmvezető ezeket mondotta:

— Eredetileg a szaporító részleg ezer anyakoca tartását irányozta elő, míg a hizlalda tízezer férőhelyre volt tervezve. Egy ketrecben 11 malacot kellet tartanunk. Az állatok össze voltak zsúfolva. A hizlaldában nyolc hőnapra volt szükség, mtg a malacok elérték a vágősúlyt. Nagy volt a malacelhullás. A technológiai berendezések sem feleltek meg a követelményeknek. Szóval 1983-tól mindent elölről kellett kezdenünk.

— Mondana néhány konkrét példát?

— Hozzáfogtunk a dolgozók továbbképzéséhez. Saját inszeminátorokat neveltünk, mint például Lengyel Gyula, Fülüp József és Szilágyi László. Csökkentettük a kocaállományt, viszont odafigyeltünk a malacszaporulatra. A malacelhullás a minimumra csökkent. Kedvezőbb tartási feltételeket teremtettünk, s ma egy ketrecben 7—8 malacot tartbnk. A ketrecekben homogén csoportok vannak, így nem esnek vissza a fejlődésben. Az elmúlt öt év folyamán korszerűsítésre több mint 10 millió koronát fordítottunk. Többek között kicseréltük a rostokat, felújítottuk a vízvezetékhálőzatot. A takarmányszállftó és adagoló berendezéseket, a régi kazánokat és a padlózatot kicseréltük. Napkollektorokat szereltünk fel. Jelenleg folyamatban van a légkondicionáló berendezés cseréje, és újabb napkollektorok felszerelése.

Bélán Józsefnek, az állami gazdaság igazgatóhelyettesének Is volt mondanivalója:

— A sertéstelepet annak Idején 70 dolgozóval vettük át, ma már csak 57-en dolgoznak Itt, ebből mindössze 23 állatgondozó. Két műszakban folyik a munka. A technológiai előírásokat a dolgozók maradéktalanul betartják, talán ennek is köszönhető, hogy az eredmények évről évre jobbak. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy ma már minden rendben volna. Még mindig elég magas az egy kiló hús előállítására fordított takarmánymennyiség, ami pontosan 3,80 kiló.

— Ml mindent elkövettünk a termelési eredmények Javításáért — szólt közbe Kondás László zootechnikus.

— Például?

— Többek között naponta szállítjuk a tejipart melléktermékeket, a savót, az Írót, naponta 10 ezer litert. Ezeknek az intézkedéseknek az eredményeként a súlygyarapodás jóval nagyobb, mint amennyit a takarmányipari táp lehetővé tenne. Szeretnénk

zöldlucernát is takarmányozni, póttakarmányként. Lényegében fehérjepótlásról van szó. Ezen intézkedések révén a súlygyarapodást lényegesen lehetne növelni, és az egy kiló hús előállítására felhasznált takarmánymennyiséget legalább 10 százalékkal csökkenteni.

Szólni kell még a progresszív munkaszervezés előnyeiről, vagyis a brigádszerű munkaszervezésről és javadalmazásról. Iván István agrármérnök, az állami gazdaság állattenyésztési főágazat-vezetője sorolta a tényeket:

— Hagytuk, hogy a dolgozók maguk alakítsák ki a brigádokat. Ahol az új szervezési forma beindult, ott komoly fejlődés mutatkozott. Ma a sertésfarmon két brigád tevékenykedik.

t

A szaporító részlegen Dócs Ilona brigádjában találtuk Radi Erzsébetet és Terebesi Etelét, a brigád többi tagja szabadnapos volt. Elmondták, hogy a malacelhullás jóval a tervezett szint alatt volt. A súlygyarapodás és a takarmányfelhasználás ugyancsak hihetetlen mértékben javult. Hozzátették, hogy sokkal többet dolgoznak, mint a korábbi években, de a keresetük is jóval nagyobb.

A hizlaldában Juhász Mária brigádjában Körmendi Máriát és Béres Margitot találtuk munkában. Ők ketten már többször voltak kitüntetve.

— Ml nem a lapát hátával hizlaljuk a disznót, mert azáltal csak dagad! — mondják rátartien. Hangjukra a süldők úgy rohannak feléjük, mint a csibék a kotlához.

A brigádvezető szeretettel vakargatja az elégedetten röfögő süldőket, amikor pedig kimegyünk az Istállóból, nem felejti el eloltani a villanyt. Ekkor látom, hogy csakl minden harmadik égő világított.

— Kicsavaruk a többit, mert az áramot is nekünk kell fizetni — világosit fel Juhász Mária.

— Még mindig nincs minden megoldva — mondotta legyintve Bohács István farmvezető, amikor szóvá tettem látogatásom tapasztalatait, nevezetesen azt, hogy mennyi minden megváltozott Itt a legutóbbi-látogatásom óta.

— A kőolajffltést gázzal kellene helyettesíteni, ezzel a fűtési költségeket 50 százalékkal csökkenthetnénk, Továbbá meg kell rövidesen oldani a takarmányellátás kérdését is. Nem tudtunk annyi szemes takarmányt termelni, hogy saját erőnkből biztosítsuk a tervezett takarmányalapot. Így drágán kell a központi alapból vásárolni a takarmányt, ami évente 6 millió többletkiadást eredményez. Én azonban derűlátó vagyok, és remélem, hogy belátható időn belül az az előforduló problémákat sikerül majd saját erőnkből megoldani.

ILLÉS BERTALAN

Újítások

Önműködő

tárcsabehúzó

Az újftási Javaslat Ján Mi к olaj mérnök nevéhez fűződik. A kapušanyi Augusztus 29. Egységes Földművesszövetkezetben megvalósított újftási Javaslat megjelölési száma: ZN 1/89. Lényege, hogy a kitámasztó orsót elvágják és megröviditik. Az így módosított orsóra rázhúzzák a rugót, és behúzzák az aoyát. Ezáltal bizonyos rugózás érhető el, ami önműködően behúzza a tárcsákat Az újítással mellőzhető az anya naponkénti behúzása.

A bővftett újítási javaslat az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának „Informácie“ című kiadványában jelent meg.

Kép és szöveg: —blm

Borús, esőre hajló délután robog autóbuszunk a Kárpátaljai-sík. Ságon, a láthatáron felismerhetők a Tisza kanyarjait követő ártéri erdők. Hirtelen lekanyarodva érkezünk meg Papi /Popovol község kolhozközpontjához, egyben művelődést házához, ahol a tanácselnö. kön kívül А. I. Hricenkó, a „Lenin útja" kolhoz elnöke, és Kiss József, a kolhoz szociális bizottságának elnöke fogad bennünket. Nincs sok idő beszélgetésre, mert a kultúrműsor szereplői már türelmetlenül várják csoportunkat. Beülünk a padsorokba, és nézzük a műsort. Feltűnik, hogy kevés kivétellel fiatalok a szerep-Vendéglátóban a Kárpátalján

lök. Sorra felhangzónak az orosz, ukrán, sőt szlovák dalok és versek, de igazi fénypontja a műsornak a citerazenekar jól összehangolt előadása és a színjfompás magyar népviseletben tarkázó lányok parázs hangulatú táncbemutatója, persze a legények kíséretében. Hatalmas taps jutalmazza a fellépéseket, elhangzanak a köszöntők, és jó hangulatban hagyjuk el a termet.

Már a műsor közben sikerül né. hány szót váltanom Kiss Józseffel, és feltétlenül beszélni szeretnék a kolhoz elnökével. Kisebb keresgélés után elő is kerül és készségesen áll rendelkezésemre. Legnagyobb meglepetésemre tökéletes magyarsággal üdvözöl, nevetve magyarázza, hogy csaknem tív éve él itt, felesége is magyar, Igy könynyen elsajátította a nyelvet. Csoportunk busszal folytatja útját, engem külön „gazik"-ba invitáltak, hogy elbeszélgessünk.

— Kolhozunk hozzávetőlegesen 3 ezer hektáron gazdálkodik — mondja az elnök —, talajaink roszszak, folyami üledék, kötött típus, mint általában az Északkelet-alföld.

A növénytermesztésben elsősorban a gabonafélékre specializálódnak, az ez évi átlaghozam elérte a 4,15 tonnát, kukoricából 6,5 tonnát takarítanak be hektáronként. Nagyon sikeres a dohánytermesztés — és az állattenyésztésen kívül — ebben az ágazatban van a legjobb keresett lehetőség. Nagyon fontos ágazat az állattenyésztés. Valóban, szinte egész úton mindenütt látunk haza igyekvő csordákat. Megcsodálom a tehenek sötét színét. Az elnök készségesen elmagyarázza, hogy amerikai génbankból nyert keresztezett állatokról van szó, és ezeket elsősorban hústenyésztésre

tartják, talán ezzel magyarázható a szerényebb, egyedenkénti átlagban 3 ezer literes tejhozam. Kisebb mértékű a sertéstartás, de a juhállomány már több mint 2 ezer egyedet számlál és „igen megéri'

— mondja az elnök. Van melléküzemáguk is, polietilén fóliák előállítására.

Kiss Józsefhez fordulok, beszéljen a szociális kérdésekről. Nyugtázza megfigyelésemet, hogy sok a fiatal.

— Nálunk alig van elvándorlás

— mondja hiszen a kolhoz nemcsak munkát, de lakásszerzési lehetőséget és jó megélhetést nyújt. Kár, hogy nem később jöttek, már az új kultúrközpontukban fogadhattuk volna magukat. A szakszervezet munkája szerteágazó, Igen jó feltételeket teremtettünk főleg az állattenyésztésben, ahol korszerű zuhanyozóink, öltözőink és büféink vannak a dolgozók számára. Támo. gátjuk a lakásépítést, de vannak szolgálati lakásink is, most is átadtunk néhányat. Tagjaink évente rendszeresen hegyi üdülőkben pihenik ki a fáradalmakat.

Három község tartozik a kolhoz vonzáskörzetéhez, lakosságuk 00 %-ka magyar nemzetiségű, mindenütt van magyar tanítási nyelvű alapiskola, ezeket anyagilag támo. gatja a kolhoz, akárcsak a könyvtárt és a művelődési házat. Jónak mondható a bolthálózat minden községben.

Érdeklődöm a külföldi kapcsolatok iránt. Igen. Magyarországgal, konkrétan a Vámosgyürei Magtérmesztő Mgtsz-szel igen jó az együttműködésük. Látok néhány cigányszármazásűt is a falvakban, irántuk ts érdeklődöm. Meglepődve hallom, nincs velük gond, — a „mieink", ahogy Kiss József foaalmázott, tói alkalmazkodtak, rendes dolgozók. Közben az út mentén a szénatárolókban is dohányt látok száradni. — Kevés a helyünk — jegyzi meg az elnök, ezért sok helyen szárítunk, de meaérí, mert hiszen 105 hektárról 165 tonnát takarítottunk be.

Fényképezni szeretnék, de kinti munka már nem folyik, borús az ég ts. ezért a kolhoz félévén állunk meg, itt a leisorakozott pépek közt örökítem meg beszéloető partnereimet. A fedett szerelőcsarnokban folyik a munka, ez is nemrég létesült, ahoqy meatudtam. a szociális program keretein belül. Az autó a kolhoz méheséhez visz minket. Itt finom gulyáslevest tálalnak, a szürkületben felhanozlk a vidám ének. küldöttséatink tagjai igen ió emlékekkel, kedves embereket megismerne távoznak szálláshelyük, Nagyszőlős /VinogradovaI felé. Bogoly János