Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-15 / 2. szám
kos csökkentése. Természetesen az üvegházakban csak olyan növényfajtákat szabad termeszteni, amelyek nappali és éjszakai hőigénye között nincs jelentősebb különbség. b) Termesztésteclinológiai szempontból nagyon fontos, hogy következetesen biztosítsák az optimális nappali és éjszakai üvegházi hőmérsékletet. Abban az esetben, ha az üvegházban nincs automatikus hőszabályoző-rendszer, intézkedni kell, hogy folyamatosan ellenőrizzék a belső hőmérsékletet. Erre főleg akkor kell nagy figyelmet fordítani, amikor a külső hőmérsékletváltozósok jelentős mértékben befolyásolják az üvegházi klíma alakulását. Tudatosítani szükséges, hogy az optimális üvegházi hőmérsékletet akár csak X C-fokkal Is meghaladó meleg akár 6—8 százalékos terven felüli energiamennyiség elhasználását jelenti. A téli vagy kora tavaszi napsütés hatására gyakran gyorsan megváltozik az üveg-' házi hőmérséklet.' Ezért szükség esetén biztosítani kell a szellőztetöberendezések folyamatos üzemeltetését. Ilyen esetben azonban először mindig a fűtést kell kikapcsolni, s .csak ezt követően szabad a szellőzőberendezést üzembe helyezni. A hőmérséklet folyamatos mérésekor nagyon fontos, hogy a hőmérőt megfelelően helyezzük el. Olyan helyre kell a hőmérőt felfüggeszteni, ahol a higanyszálat nem éri a napfény, s az üvegház szerkezete sincs hatással a mérés eredményére. A mérőműszert a nappalt hőmérsékletről az éjszakaira csak a nap megfelelő időszakában lehet átállítani, amikor bekövetkezik az asszimiláció. Üvegházi körülmények között általában 800—1500 lux fényerőre van szükség. A téli időszakban az üvegházakban az asszimilációs folyamat általában borús időben 30 perccel, derűs Időjárás esetén pedig 15 perccel napnyugta előtt következik be. A fajlagos hőenergia-fogyasztás csökkentése érdekében a lehető legnagyobb mértékben hasznosítani szükséges a rendelkezésre álló üvegházak teljes belső területét. Ezt általában az ágyások közötti területek szűkítésével vagy pedig a kihúzható termesztőlapok segítségével érhető el. A téli hónapokban alkalmazni lehet a növények közötti terület részleges talajtakarási módszerét. A fóliaréteg megakadályozza a talaj, illetve növény nagyobb hőingadozásait, védi a talajt a nedvességelpárolgástól s közvetetten elősegíti a magasabb belső hőmérséklet kialakulását. Az üvegházakban megfelelően használt fóliaréteg az említetteken kívül hozzájárul a növények számára kedvezőbb, melegebb, párásabb belső klimatikus viszonyok kialakulásához. Ennek köszönhetően megfelelő használat során az üvegházakban 1 C-fokkal lehet növelni a levegő hőmérsékletét, s így jelentős energiamennyiség takarítható meg, a páratartalom is kedvezőbb, s a növények zöldtömege gyorsabban fejlődik. Mindez együttesen azt eredményezi, hogy az üvegházakban termesztett növényeket korábban lehet betakarítani és a piacon értékesíteni. A rövidebb ideig tartó termesztési időszak jelentős mennyiségű fűtőanyag-, illetve hőanyag-megtakarítást eredményez. A legújabb tapasztalatok szerint a közelmúltban kifejlesztett fóliaréteg üvegházi hasznosítása kedvezően befolyásolja az üvegházi növények nitráttartalmát és vegyi öszszetételét. Hasonlóan számottevő energiamegtakarítást eredményez, ha az üvegházak üveglapjait rendszeresen tisztítják, s a fűtőberendezés melegítőcsöveit világos színűre festik. A legoptimálisabb az, ha a fűtőberendezés még a napfényt is maximális mértékben visszaveti a növényekre. c] A műszaki és üzemeléstechnológiai előírások következetes betartásával is csökkenthető a szükséges energiamenynyiség. Ehhez azonban nélkülözhetetlen a fűtőberendezés kifogástalan műszaki állapota. Természetesen az egész üvegháznak teljes mértékben meg kell felelnie a korszerű, csökkentett energiaigényességű termesztés szigorú követelményeinek. Főleg a szigetelések és csőcsatlakozások ellenőrzésére szükséges megfelelő figyelmet fordítani. A téli Időszakban elég, ha óránként biztosítják az optimális mennyiségű szén-dloxid külső beáramlását. Télen ezt megfelelő szigetelés esetén a 3 m/mp átlagsebességű légmozgás biztosítja. Az üvegfalak és -lapok szigetelésére a gumi vagy pedig a műanyag a legmegfelelőbb. Nagyon fontos, hogy valamenynyi üvegfal és üvegablak megfelelően legyen szigetelve, mert ellenkező esetben a hőelillanás jelentős mértékű energiaveszteségeket okoz. Az üvegbázak hidraulikus nyílászáróit ajánlatos kicserélni a déčíni í empra vállalat által gyártott nyílászárókkal, amelyeket a használati utasítás szerint kell szigetelni és üzemeltetni. Nemcsak az üvegházak rosszul szigetelt falai és ablakai, hanem ajtói Is jelentős energiapazarlással járnak. Főleg a régebbi típusú üvegházak hatalmas ajtói okoznak nagy hőveszteségeket. Az új ajtók felszerelésekor vagy a régebbi típusúak cseréjekor ügyelni kell arra, hogy ne maradjon nagyobb rés az ajtó, Illetve a ráma között. A kétszárnyú ajtók behelyezése nagy pontosságot és szakértelmet Igényel. Ellenkező esetben ugyanis egyrészt az ajtószárnyak, másrészt pedig a ráma és az üvegház szerkezete közötti rések a szükségesnél jóval intenzívebb légmozgást eredményeznek. A szakemberek nagyon ajánlják az üvegházi ajtók elé a fóliafüggönyök felszerelését, amelyek a gyakori nyitás-zárás ellenére is megfelelő hőszigetelőnek bizonyulnak. A különböző mérések és vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy az üvegház megfelelő szigetelésével akár 15 százalékos fűtőanyag-megtakarítás érhető el. Azokban a gazdaságokban, ahol ügyelnek erre, s nemcsak az üveglapokat, ajtókat és ablakokat, hanem az üvegház falazott alapját Is szigetelik (általában 20—40 milliméteres vastagságú habszivaccsal. Nagyon hatékony intézkedésnek bizonyul, ha az oh dalsó üvegfalakra átlátszó polietilén fóliaráteget ragasztanak. A fólia felragasztásakor ügyelni kell arra, hogy az üvegfelület tiszta és zsírmentes legyen. Ajánlatos a használati utasítás valamennyi pontjának a következetes betartása. A fóliarétegnek teljesen az üvegfalhoz kell tapadnia. A LUR típusú egyrészes üvegházakban ezzel a módszerrel 15—16 százalékos energiamegtakarítást lehet elérni. Minél több részből tevődik össze az üvegház, annál kisebb a megtakarítás aránya. Így például az úgynevezett kilenchajós LUR típusú üvegház esetében a megtakarítás már csak három százalékot tesz kt. A kelet-nyugati irányban elhelyezett üvegházakban mindenekelőtt az északi oldalt szükséges habszivacsos fóliaréteggel megfelelően szigetelni A LUR I—2/48 típusú üvegház esetében akár 10 százalékos energiamegtakarítás is lehetséges. A habszivacsos fóllaréteggel történő szigetelés azonban érnyékolja az üvegházban termesztett növényeket. Ezért az említett módszert csak az árnyékot kedvelő, illetve jól elviselő cserepes növények úgynevezett táblás üvegházi termesztése esetében ajánlatos alkalmazni. d) További energiamegtakaritási módszer az oldalsó és elülső kettős üveglapok széles körű felhasználása. Ehhez a módszerhez azonban már az üvegház fémszerkezetének módosítására van szükség. A szakemberek véleménye szerint a módszer használata mindenekelőtt a kisebb üvegházakban ajánlatos, ahol akár 15 százalék feletti átlagos fűtőanyag-, illetve energiamegtakarítás is elkönyvelhető. A nagyobb üvegházakban már csak jóval kevesebb energiát lehet a módszer alkalmazásával megtakarítani. Azt Is fontos megjegyezni, hogy a kettős üvegfal csak abban az esetben alkalmazható eredményesen, ha az üvegházakban a magas hőmérsékletet kedvelő növények vannak túlsúlyban. Ellenkező esetben a kettős üvegfalú módszer anyagi kiadásai csak nagyon lassan, hosszú idő elteltével térülnek meg. Példaként megemlítjük, hogy a 12 Celsius-fok alatti átlaghömérsékletű üvegház esetében a kiadás megtérülési időszaka megközelítően nyolc év. A 20 Celsius-fok feletti átlaghőmérsékletű üvegházban a költségek fedezésének időszaka már jelentősen lerövidül. Az áthelyezhető szigetelőfüggönyök használata is több gazdaságban jól bevált energiatakarékossági módszernek bizonyul. A szigetelőfüggönyök felhasználása szintén belső átalakításokat Igényel. Az üvegház típusától függően ajánlatos, hogy valamennyi oldalszárnyba két soron 3x3 méter átmérőjű szigetelőfüggönyöket elhelyezni. A függöny vastagsága 1—2 milliméter, egy négyzetméter tömege pedig 0,2 kilogramm. Alumínium csőrendszer és huzal segítségével lehet a szigetelőfüggönyt áthelyezni, illetve széthúzni. A szigetelőfüggöny csak az éjszaka folyamán van teljesen széthúzva az üvegházban. Az energiamegtakarítás mértéke az üvegház típusától, nagyságától és az átlagos belső hőmérséklettől függ. A LUR I típusú üvegházaknál — az egyes változatoktól függően — az energiamegtakarítás akár 14—27 százalékos is lehet. A szigetelőfüggöny használatáról azt is el kell mondani, hogy derült Időben 6, borult napok során pedig 2 százalékban akadályozza a fény külső beáramlását. Ám, ha figyelembe vesszük azt, hogy a téli hónapokban csak kevés a derült nap, ez jelentősebb hátrányt nem okozhat. A nyári Időszakban a szigetelőfüggöny árnyékolása sokszor kedvező, mert a növények megfelelőbb mikroklímában fejlődhetnek. A déCínt Sempra vállalat által gyártott szigetelőfüggöny ára nagyon magas, hiszen egy négyzetméter átlagosan 200 koronába kerül. Így a szigetelőfüggöny beszerzése hozzávetőlegesen kétszer akkora anyagi kiadást jelent, mint magáé az üvegházé. A magas ár ellenére is azonban, hosszú távon kifizetődő a szigetelőfüggönyök üvegházi hasznosítása. A számítások szerint olajt ütésnél a szigetelőt üggöny használatakor négyzetméterenként 14—84 korona, gázfűtésnél 17—40, szénfűtés alkalmazásakor 18 Celsius-foknál magasabb átlagos hőmérsékletnél pedig 10—15 korona az átlagos megtakarítás. Az elavult üvegházi fűtési rendszerek cseréje. Illetve korszerűsítése szintén Jelentős mértékben hozzájárul az energiatakarékossági intézkedések hatékonyságának fokozásához. A legtöbb helyen alkalmazott felsővezeiésű csőrendszeres fűtés ma már nem felel meg a korszerű, energiatakarékossági szempontokat is szem előtt tartó követelményeknek. A növények természetes környezetükben, tehát kinn a szabadban a napsugarak révén biztosítják a fejlődésükhöz nélkülözhetetlen hőenergiát. A növények a napenergia egy részét a biológiai folyamatok meggyorsítására, egy részét pedig hőenergiává alakítják. A talajtól és a növények felületétől melegszik fel a levegő, s így teremtődnek meg a termesztés klimatikai feltételei. Ebből következik, hogy a növények optimális mennyiségű hőenergiát vesznek fel, illetve sugároznak ki. Ezt az elvet az üvegházi termesztés viszonyai között is a lehetőségekhez képest a legnagyobb mértékben szem előtt kell tartani. A különböző fűtési módszerek és eljárások alkalmazásakor mindig arra kell törekedni, hogy a növények igényeinek megfelelő, optimális hőmérsékletű (nem alacsonyabb se nem magasabb) levegő legyen az üvegházakban, mert ez a sikeres gazdálkodás egyik alapvető feltétele. Az elavult fűtési rendszerek általában csak a csövek közelébe sugározzák ki a meleget. A helytelenül összeállított, illetve vezetett csőrendszer nem biztosítja az üvegházakban az egyenletes hőmérséklet és mikroklíma kialakítását. Ezért nagy figyelmet kell szentelni annak, hogy fűtéskor a legújabb műszaki ismereteket és lehetőségeket teljes mértékben hasznosítani lehessen. A gyakorlati tapasztalatok szerint a fűtés csőrendszerének alsó vezetéses módszere a korábbi eljárásokhoz viszonyítva jóval energiatakarékosabb megoldásnak bizonyul. Az új módszerek bevezetésével a meleg levegő áramlása és kisugárzása lnt*izívebbé válik, és a mikroklíma kedvező alakulása, az egyenletes belső hőmérséklet és páratartalom megfelelő körülményeket teremt az üvegházi növények gyorsabb ütemű fejlődéséhez. A fűtés csőrendszerét általában az üvegház alsé részében kell elhelyezni, mert így a növények leveleit jobban éri a meleg, s a megfelelő belső hőmérséklet kialakulásához kevesebb fűtőanyag, Illetve hőenergia szükséges. A különböző fűtési módszerek üzemeltetése során mindig figyelembe kell venni a helyi éghajlati viszonyokat, az üvegház fekvését és típusát, s nem utolsósorban a növények optimális hőigényét. A többféle fűtési megoldás közül főleg a hőkisugárzó módszer széles körű alkalmazása mutatkozik a legmegfelelőbbnek. A bordás ffitőcsövek alkalmazása előtt lehetőleg minden esetben ki kell kérni a szakemberek véleményét, mert univerzális útmutatást vagy csőelhelyezési módszert nagyon nehéz ajánlani a helyi éghajlati viszonyok, területi adottságok és lehetőségek Ismerete nélkül. Olyan esetekben, amikor nem megfelelő a hőkisugárzó fűtési módszer, különböző eljárásokkal lehet módosítani (csökkenteni vagy növelni) a kisugárzás mértékét. A fűtőcsövek üvegfal felőli részét sima, speciális anyaggal kell befesteni, s így az üveg ennek következtében már nem veri viszsza olyan erősen a meleget. A cinkkel bevont csövek használata szintén enyhít az ilyen jellegű gondokon, de nem oldja meg azokat teljesen. Egy újítás gyakorlatban történő bevezetése során vékony alufóliacsíkokkal ragasztották le a fűtőcsövek üvegfal felőli részét. Az is fontos, hogy a fűtéshez használatos csöveket rendszeresen átfessük, ezzel is megakadályozva a nem kívánt irányú és intenzitású hőkisugárzást. A festés során kizárólag csak matt, halvány színeket szabad felhasználni. A szakemberek a korábbi évek során szerzett tapasztalatokra építve többnyire a szürkés, barnás árnyalatokat ajánlják. A legutóbbi mérések adatai során az alufóliás csíkokkal leragasztott fűtőcsövek 12—18 százalékkal kevesebb meleget sugároztak a nem kívánt irányba (például az üvegfalra), mint az alufólia nélküli csövek. Az említett módszer megfelelő alkalmazása átlagosan 5—12 százalékos fűtőanyag-, Illetve hőenergia-megtakarítást eredményez. Az új, korszerű üvegházak fűtése már teljesen más módszerekkel történik. A legújabb megoldások már sokkal Inkább hasonlítanak a természetes körülmények közötti napenergia segítségével történő hőkisugárzás módszeréhez. A kísérletek eredményei azt igazolják, hogy a legkorszerűbb üvegházfűtési megoldásokhoz nagyszerűen alkalmazható a 60 C-fok alatti hőmérsékletű hulladékhő. A LEGÚJABB FŰTÉSI MÓDSZEREK GYAKORLATI ALKALMAZÄSÄNAK TAPASZTALATAI A talaj fölötti vegetációs fűtés csöveit 0,1 méterrel az tivegház altalaja felett, tartőkengyelekben helyezik el. A mezőgazdasági üzemek dolgozói általában kör alakú acélcsöveket használnak, amelyek a meleget nem felfelé, a tetőtér Irányába, hanem a növények felé sugározzák. A fűtéscsöveket az ágyások között akár kiskocsik sínéiként Is hasznosítani lehet, ami megkönnyíti a belső munkálatok végzését. A közvetlenül a talajra fektetett padlécsöveket Is több mezőgazdasági üzemben alkalmazzák az üvegházak fűtése során. Nem váltak be azonban a műanyag csövek, amelyek könnyen deformálódnak, s így üvegházi hasznosításuk több probléma forrását jelentette. Műanyag csövek használatakor előnyösebb a padlőszőnyegszerfl talajfűtési módszer alkalmazása, amelynek során több, 10—12 milliméter átmérőjű csövet kell összekötni. A padlófűtés hátránya, hogy a meleg jelentős része a tetőtérbe kerül. Ezért az említett fűtési módszert elsősorban a konténerekben és a teknőszerfl ágyásoR- ba történő üvegházi termesztés során lehet sikeresen alkalmazni. A padlószőnyeges fűtési módszer, főleg a beton-* aljazató üvegházakban járul hozzá az energiatakarékos termesztés hatékonyságának fokozásához, s a jobb gazdasági eredmények eléréséhez. Amikor a talajfűtési módszert olyan üvegházakban alkalmazzák, amelyekben nem konténerekben, hanem közvetlenül a talajban termesztik a növényeket, nem kis gondokat okoz a csövek eltávolítása, a nélkülözhetetlen, vagy rekultivációs folyamatok végzése során. Részben enyhíti az ezzel kapcsolatos gondokat, hogy néhány új típusú talajfűtési csőrendszer huzalok segítségével magasabbra, a tetőtérbe húzható mindaddig, amíg az egyes munkálatokat elvégzik. Ebben az esetben természetesen a fűtöcsövek kizárólag csak könnyű fémből készülhetnek, hogy huzal segítségével lehetővé váljon a tetőtérbe emelés. Az olyan megoldás számít optimálisnak, amikor a fűtésre szolgáló csövek közvetlenül a növények közé sugározzák a meleget. A kétágú csövek alkalmazása az eddigi gyakorlat során viszonylag jól bevált, mert az Ilyen csőrendszer előnye, hogy könnyű, rövid idő alatt áthelyezhető, és hőkisugárzása Is megfelel az ésszerű energiagazdálkodás szigorú követelményeinek. Az energiatakarékos gazdálkodás áj módszerei közé sorolható az üvegházak talajfűtési megoldásának széles körű alkalmazása. A talajba 50 centiméter mélyen 40—50 cm távolságra egymástól szükséges elhelyezni a fűtésre szolgáló csöveket. A fűtőrendszer megfelelő üzemeltetésével a növények gyökerei kedvező hőmérsékleten vehetik fel a fejlődésükhöz nélkülözhetetlen ásványi anyagokat. így jelentős mértékben lerövidül a növények vegetációs időszaka, s kevesebb fűtőanyagra, illetve hőenergiára van szükség, ami anyagi kiadások megtakarítását jelenti. Az említett fűtési módszer további előnye, hogy a talaj hőjét ezt követően is lehet szabályozni, ami ismételt energiamegtakarítást eredményez. Az igaz, hogy a talajfűtés fokoz U vízelpárolgással jár, ennek ellenére 1—2 Celsius-fokkal csökkenteni lehet az üvegház belső hőmérsékletét, ami szintén megtakarítást jelent. Ha a talajfűtésű üvegház növényzete gyérebb a megszokottnál, főliaréteg elhelyezésével lehet biztosítani a későbbi időszakra az altalaj megfelelő mikroklímáját. A fólia elhelyezése nemcsak a hőmérséklet emelkedésével, hanem a páratartalom arányos növekedésével Is együttjár. A sorokban termesztett üvegházi növények esetében a talajfütés speciális, a helyi adottságoknak legjobban megfelelő módszerét kell választani. A sorok közé ugyanis fölösleges volna fűtőcsöveket helyezni, mert így csak a tetőtérbe való hőáramlás fokozódna. Külföldi tapasztalatokból tudjuk, hogy ilyen esetben a fűtőcsöveket akár 80—120 centiméteres távolságra is lehet egymástól elhelyezni, természetesen azonban mindig a növények alá. Szintén a külföldi kutatások eredményeire támaszkodva tudjuk, hogy a talajfűtéshez alkalmazott műaoyag csövek használata milyen veszélyeket rejt magában. Az említett források egyértelműen megállapítják, hogy a műanyag csövek nem megfelelőek a talajfűtés folyamatos üzemeltetéséhez, mert a növények számára ártalmas anyagok is keletkeznek. Meg kell jegyezni azonban azt Is, hogy hazánkban a talajfűtési módszer alkalmazásakor nem használnak műanyag csöveket. Az úgynevezett táblás üvegházi termesztés esetén a növénytáblák fűtése bizonyul a legmegfelelőbb módszernek, amely a hagyományos eljárásokhoz viszonyítva hozzávetőlegesen 10 százalékos energiamegtakarítást eredményez. A módszer alkalmazása során általában a fokozott páraképződés okoz természetes nehézségeket. A szakemberek véleménye szerint a virágágyás tábláinak barázdákkal való megtörése enyhíti a páraképződést. Ezt azonban csak a cserepes virágok, illetve növények termesztése során lehet a gyakorlatban alkalmazni. A külföldi szaksajtóban, főleg az utóbbi időszakban gyakran olvasni arról, hogy az ismert üvegházi fűtési megoldásokat még meleglevegős hőkisugárzással egészítik ki. Hazánkban az Ilyen jellegű újítás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert a meleg levegő jelentős része a nem megfelelően kialakított csőrendszer miatt a tetőtérbe került. Az üvegházi termesztés specialistái figyelmeztetnek arra, hogy a meleg levegő áramlásának szabályozása lehetővé teszi a legkedvezőbb mikroklíma kialakítását. Gyenge nyomás esetén például előfordul, hogy a meleg levegő a tetőtérbe kerül, s fgy azt a növények nem hasznosítják. Tűi erős levegőáramláskor a meleg a növényeken kívül az üvegház falain csapódik le. így tehát csak az optimális nyomás vezethet sikerhez, az előzetes elképzelések teljes mértékű megvalósításához. Megfelelő üzemeltetés esetén a meleglevegős pótfűtés akár 12—14 százalékos fűtőanyag-megtakarítást ts eredményezhet. Ezért a külföldi üvegházi termesztés szakembereinek nagy része napjainkban már az antomatikus irányítású légáram* lásos módszert részesítik előnyben.
