Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-04-29 / 17. szám
Szabad Földműves az szszk mezögazdasAgi Es Élelmezésügyi minisztériumának hetilapja 1988. április 29. 17. szám XXXIX. évfolyam Ara КС* A munka becsülete Dlagznosty. Peresztrojka. Mindenki megtanulta, az egész világ ismeri e két szót. Mi is próbálgatjuk, saját feltételeinkre alkalmazva latolgatjuk, vajon minálunk mit jelenthet, mi valósulhat meg belőle, mit hozhat nekünk az átalakítás? Naponta halljuk, olvassuk, mi mindenen kell változtatnunk, hogy szervezési módszereket irányítási struktúrákat, üzemek kózótti kapcsolatokat, gazdálkodási feltételeket kell átalakítani, kiigazítani, javítani. Hogy nagyobb üzemi demokráciára van szükség, hogy vezető tisztségekbe becsületes, képzett és valóban megfelelő embereket kell választani, hogy a munkásság —• a dolgozók — öntudatát magasabb szintre kell emelni. Ogy gondolom, legfőbb ideje, hogy a munka Is visszakapja a becsületét. Azt az Igazit, valóságosat, amelyet egykor az érte tüntető nemzedékek adtak neki, azt, amelyről nagyapáink, apáink még tiszta hittel vallották, hogy emberségük, erejük, család- és hazaszeretetük, tisztességük mércéje. Ebből a tiszta hittel és mélységes meggyőződéssel végzett munkából született meg mindaz, amit eredményként és sikerként tartunk számon, minden, amire az elkövetkező időszak terveit alapozhatjuk. Azonban „menet közben“ már nem volt minden olyan egyszerű. A munkából és a munkáért élők nevében és helyett olyan döntéseket és Intézkedéseket is hoztak, amelyek által elburjánzott a bürokrácia, a tólsservezés. Az adminisztratív útvesztők szövevényében egyre inkább az ügyeskedők, a más munkájából élők tudtak csak kiigazodni, azok tudták a maguk hasznát megkeresni. fis egyre Inkább terjed az a nézet, hogy fáradtságot nem nézve erejét nem kímélve, saját egyéni hasznával nem törődve csak az dolgozik, aki nem elég ügyes és nem elég okos. A hét közben, anyaghiány miatt gépeik mellett álldogálók morgolódását túlórában kifizetett és hóvégi hajrában elvégzett munkával csitították. Cinkossá tették őket a terv „minden áron“ való teljesítésében úgy, hogy tudván tudták, selejtét szállítanak el — de jelenthették, megadott Időben, száz százalék fölött teljesítették feladataikat. Néhány korona jutalom a vezetőknek járó prémiumból nekik is került. Hogy aztán visszakapták az egész szállítmányt? ... A jutalmat már nem vehették vissza. „Megvallom, mi Is hibásak vagyunk, hogv nem bántuk. Hogy azt mondtuk, ezeknek Így is Щ. Csak néha beszélgettünk el róla meddig bírja az ilyen semmi munkát, az ilven hanyagságot ez az ország“ — mondta egyik ismerősöm, aki több min* húsz éve „ingázik“ nap mint nap faluja és a főváros között. Persze, úgy maguk között az is sokszor szóba hozták, hogy ml lenne, ha néha úgy tstenleazából megmondanák a véleményüket a szakszervezeti gyűlésen vagy a termelési értekezleten. de aztán abban maradtak, nem érdemes, mert az ő vé'eményük semmin nem változtat. Meg is magvarázta nekik néha a gyártásvezető, aki valamikor közülük került ki, s szívesen Járt vissza közéjük. ..Fant kell ezen változtatni", szögezték le. Ä „fent és lent“ azonban csakis kölcsönhatásában képes változtatni a megcsontnsodott bürokrácián, a rossz jutalmazásl módszereken és minden más egyében, ami megérett az átalakításra. Azonban mégis „fent" kell végre összhangot teremteni a szavak és a tettek között, ott kell hitelt adni a cél, a szándék és a tettek egységének. A „fent“ jelentheti egészen kicsiny üzem vezetőjét ógy, mint a legnagyobb vállalatét. Ha majd valóban megkérdezik és meghallgatják a dolgozók véleményét, ha bíráló szavaiért nem csupán a szakszervezeti vezetőknek lesz mentelmi joga, ha a munkáson sem verik el a port, amiért kimondja, amit gondol, akkor valóban erősödik maid az üzemi demokrácia. Ha az 6 kicsiny lopásáért kirótt bírság arányban lesz a vezető nagyszabású visszaéléséért járó büntetéssel, ha valóban olyanok kérik majd számon a munkaidő kihasználását, a józanságot, a szakértelmet, akik mindebben jó példával járnak elöl, akkor azt hiszem, a mnnkáserkölcs és öntudat visszanyeri valódi jelentőségét, s azon a magasabb szinten nyilvánul majd meg, amelyet a jövőben elvárnak tőle: akkor a dolgozó a termelő üzem. a gyár gazdájaként óvja léit! fejleszti és gyarapítja majd a munkája által termelt értékeket. A munka szeretetére nevelt nemzedékek unokáinak most, az átalakítás kapcsán, az elvégzett munkáért járó egyéni részesedést ígérik Nagy ösztönző a pénz, az biztos Ki gondolta volna a szocialista társadalom alapjainak lerakásánál. Azóta azonban megtanultuk hogy a proletár-utódoknak is több kell. mint a munkáért járő mindennapi kenyér. A kor, a civilizáció vívmányaiból joga van részesedni. Miért ne akarna kocsit, külföldi utazást, videót, magnót, hifi tornyot? De azért jó lenne ha az Igényeiket tudó, az elődök hibáit és tévedéseit kritikusan látó fiatalok nemcsak a munka értékét ismernék meg. hanem az örömét is. Ha igaz hogy emberi mivoltnnkat a munkának köszönhettük. miért ne tehetnénk egyre szebbé, érdekesebbé, hogy örömünk is teljen benne? A „játszani Is engedd“ költői óhaja az alkotás, a teremtés gyermeki örömét kéri a szabadságtól. Ha értékrendünkben méltó helyükre kerülnek a fogalmak, ha a nyíltság és a bizalom, s tisztesség és az emberség az lesz. aminek lennie kell, akkor a rangján becsült munka is megtérni újabb gyümölcseit egyénnek és társadalomnak egyaránt. H. MÉSZÁROS ERZSÉBEX Kenderfeldolgozás és vászonkészítés (6.) Növénytermesztési helyzetkép (12.) Az igények előtt járnak (13.) / Az ötlettől a megvalósításig (Ш V, t
