Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-04-22 / 16. szám

1988. április 22. SZABAD FÖLDMŰVES 3 ЯШбМтШ ELNÖKÜNK A SZOVJETUNIÓBAN JÁRT Gustáv Husák. a CSKP KB Elnök­ségének tagja, köztársaságunk elnöke hivatalos baráti látogatáson lárl a Szovjetunióban. Fogadta ót Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, aki kijelentette: a szovjet kommunisták és minden szovjet ember nagyra érté­keli Husák elvtárs hozzájárulását a szocializmus fejlődéséhez, a két párt és nép barátságának és együttműkö­désének erősítéséhez. Köztársasági elnökünk a Kremlben vette át Andrej Gromikótól az SZKP KB PB tagjától a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének elnökétől a Lenin-rendet, emelyet az idén ja­nuárban 75. születésnapja alkalmából adományozott neki a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának Elnöksége. Andrej Gromiko örömét fejezte ki, hogy az SZKP és a szovjet nép barát jának adhatja át a Lenin-rendet. azo­kért a nagy érdemekért, amelyeket a két ország népei közti testvéri ba­rátság és együttműködés fejlesztésé­ben szerzett, továbbá jelentős szemé­lyes hozzájárulásáért a béke és a szo­cializmus megszilárdításához. Válasz­beszédében Gustáv Husák őszinte kö­szönetét mondott az SZKP KB-nak, a Szovletunló Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének és Andrej Gromlkónak a nagy elismerésért. Ebben a magas szovjet kitüntetésben — mondotta — Csehszlovákia Kommunista Pártja po­litikájának értékelését. Csehszlovákia népe iránti testvéri érzelmek meg­nyilvánulását, a szocialista társada­lom építésében elért eredmények ér­tékelését látom. Kijelentette, hogy ma is ösztönöz bennünket az a határo­zottság. amellyel a szovjet kommunis­ták hozzáláttak a társadalmi élet át­alakításához és demokratizálásához. Végezetül sok sikert kívánt az SZKP- nak s az egész szovjet népnek a gaz­dasági és a társadalmi élet forradal­mi átalakításához. Köztársasági elnökünk Moszkvából Taskentbe utazott, ahol találkozott Rafík Nyisanovval, az Ozbég KP KB első titkárával A szívélyes beszélge­tés során véleményt cseré'tek arról, milyen feladatok várnak a két pártra a CSKP XVII. illetve az SZKP XVVI1. kongresszusa határozataiból eredően. A megbeszéléseket követően Gustáv Husák vendéglátói kíséretében koszo­rúzás!' ünnepségen ' vett részt, maid ellátogatott a Lenin nevét viselő Né­pek Barátsága Palotába — szovjet Kö zép-Azsía legnagyobb kulturális köz pontjába. Megtekintette a taskenti iparművészeti üzemet, majd kíséreté vei az üzbég főváros melletti Limo­­narlja kolhoz eredményeivel ismerke­dett meg Az Ozbég SZSZK Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége díszvacsorát adott Gustáv Husák tiszteletére, ami­lyen részt vett Bnhuslav Chiíoupek, a CSSZSZK külügyminisztere és a csehszlovák küldöttség több más tag­ja is. KULTCRÄNK sikere a SZOVJETUNIÓBAN Néhány héttel ezelőtt — lapunk 8. számában — adtunk hírt arról, hogy az idén első ízben kerülnek megren­dezésre a csehszlovák kultúra napjai a Szovjetunióban. Az eseménysorozat­ról akkor még csak előzetes áttekin­tést adhattunk — azóta viszont al­kalmunk nyílt találkozni olyanokkal, akik- nemcsak hogy tagjai voltak a rendkívül népes — több mint ezer­ötszáz tag — csehszlovák küldött­ségnek, hanem az egész akció esz­mei irányítói, fő szervezői- közé tar­toztak Közülük Pavol Koyš.az SZSZK kulturális miniszterének első helyet­tese. valamint Emil Érát. •« kulturá 1 iš minisztérium dolgozója rolí je'en azon a sajtótájékoztatón, amelyen a rendezvénysorozatot értékelték ŕavol KoyS miniszterhelyettes mindjárt a bevezetőben leszögezte: az első csehszlovák kulturális napok rendkívül nagy visszhangot váltottak ki a Szovjetunióban, és_ sikerük túl­zás nélkül várakozáson feliül volt. Már „menet közben“ nyilvánvalóvá vált. hogy messze túlnövik pusztán az eseménysorozat jelentőségét és kultúránk nagyszabású demonstráció­jává válnak. így volt ez mindenütt, Vllniusztól Szuhumilg. ahol bármilyen rendezvényre sor került, az ország más részein é'óket pedig naponta hő terjedelemben tájékoztatta az esemé­nyekről a szovjet televízió központi műsora „Ott is látható volt egyéb­ként — folytatta a miniszterhelvet­­tes — hogy Eugen Suehoň Svätop­luk című operájának előadáséra ez utolsó helyig megtelt a moszkvai Nagy Színház; de azt már csak ml láthattuk — tette hozzá mosolyogva —. hogy az előadás után a közönség egyszerűen nem akarta leengednl a színpadról a Szlovák Nemzeti Színház operatársulatának művészeit, s hogy több mint tizenöt percig zúgott a vastaps ..“ „Ecce homo.. Amikor ezeket a sorokat írom, már tizedik napja tart a kuvaiti Roeinq 747-es repülőgépen túszul ejtettek drámája A terroristák kö­­petptáse. hogy Kuvaitban bocsás­sák szabadon 17 társukat, akiket különböző bűnesetekmém/ekért be­börtönöztek Határidőket adtak és íeltételeket szabtak. Ezek nemtel­jesít ése psetére kilátásba helnéz­ték a túszok meggyilkolását. a ku­rtáit’ uralkodó palotájának önqt/il­­kos lerobbantását úqu. hogy ne­kiviszik a rem'ilögépet. amelyen állítólaa aknák is vannak Naponta, minden híradásban szerepelnek az események króni­kájában az újabb fejlemények. Az első majd a második túsz meq­­qyilkotása. közben, a aéprablók „jásT.ándékánok“ jeleként eay be­teg majd a nők és a gyermekek szabodonbor-sátásu a tárgyalások a ciprusi hatóságokkal, a kuvaiti kormánnyal', a PFSZ szel. az algé­riai külügyminiszterrel A legutóbb Emil Gráf a kiállítások egyik véd­nöké volt, s elmondotta, hogy a há­rom csehszlovák hanglemezkiadó vállalat — a Supraphon, az Opus és a Pánton — pavilonja előtt minden nap hosszú sorok kígyóztak, s hogy több lemezből is kellett utánrende­lési kérni, mivel természetesen vá­sárlásra is mód nyílt. Ugyanilyen népszerű volt a Szubumiban megren­dezett kép- és fotókiállítás: az ér­deklődők közül a megnyitó napján többen is az utcán rekedtek. A cseh­szlovák könnyűzenét népszerűsíteni hivatott háromnapos diszkó első napján viszonylag ■ kevesen jelentek' meg, a harmadik napon viszont +— a két szemtanú szavait idézzük — a közönség „majd szétvelette a Luzs­­nyiki Sportcsarnokot ..“ Minden' szempontból rendkívül eredményesek vo'fak tehát az első ízben megrendezett csehszlovák kul­turális napok a Szovjetunióban. Erről egyénként mindenkinek alkalma volt meggyőződni, ha rendszeresen követ­te a televízió híradásait vagy olvasta a lapokat február 24. és március 6. között. Bőséges terjedelemben adtak hírt az eseményekről, ami azt bizo­nyítja. hogy kultúránknak rangja van a Szovjetunióban, s hogy a szövet nép megbecsü'í és elismeri azt. Szé­pen foglalta össze mindezt I. V. Za­harov a Szovjetunió kulturális mi­niszterhelyettese. amikor a rendez­vénysorozat utolsó napján rendezett ünnepségen ezt mondta: „Az Ilyen napok népeink között megszakítás nélkül, egyfolytában kéne, hogy tartsanak . A csehszlovák kultúra napjairól egyébként negyven perces íTmössze­­állítást készített a Csehszlovák Tele­vízió, s a közeljövőben kerül majd adásra. Már csak az elmondottak alapján sem kétséges: érdemes lesz megtekinteni. (—SS) hallott hírek szerint már „csak" harminckét túsz vár sorsára a gépbe zárva. A félelem és a bi­zonytalanság keserűsége önt el a híreket felolvasók szenvtelen hangját hallgatva. Mit gondolhatnak és érezhetnek ezek a terroristáknak kiszolgálta­tott túszok a kuvaiti, a ciprusi kormányról, hazájukról, a nemzet­közt szervezetekről, az ENSZ-ről, az emberekről — rólunk? Rólunk, akik tétlenül és tehetetlenül vesz­­szük tudomásul, hogy tizenkét év­vel a kétezredik év előtt — ami­kor már a kultúra és a tudomány csúcsait ostromoljuk. — megér­tük a legnagyobb szenvedéseket, s a legpusztítóbb háborúk tanul­ságaiból bástyázunk békét ma­gunk köré — hogy csak úgy egy­szerűen elrabolhatják és íogpa tarthatják, kínozhatják őket? A borzongató szenzáción túl ennyire hidegen hagy bennünket más emberek szenvedése? Ha így van, akármi megtörténhet ve­tünk .. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET Negyven évvel ezelőtt, április 23-án Klement Gottwold és Georgi Dimitrov Prágában írta alá a Csehszlovák Köztársaság és a Bolgár Népköztársaság közötti barát sági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezményt. Ez a második világháborút követően az el­ső külpolitikai dokumentumot jelen­tette a két ország között. Az egyezmény szinte az alapjaitól megváltoztatta a két ország politikai, gazdasági és kulturális együttműkö­dését, s kiindulópontját jelentette a csehszlovák—bolgár kapcsolatok to­vábbfejlesztésének a marxizmus—le­ninizmus és a proletár internaciona­lizmus e'vei alapján. Az egyezmény­nek nagy jelentősége volt Cseh­szlovákia és Bulgária nemzetközi helyzetének megszilárdítása szem­pontjából Is. A csehszlovák—bolgár együttműkö­dési egyezményt 20 éves időszakra írták alá. Az eredeti egyezmény épí­tő jellegű folytatását je'enteíte a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Bolgár Népköztársaság közötti új barátsági, együttműködési és köl­csönös segítségnyújtási egyezmény, amelyet 19B8. április 2B-án írlak alá Prágában, ismét 20 éves időszakra. Az új egyezmény már magába foglal­ta azokat a változásokat, amelyek a Négy évtizede az együttműködés útján nemzetközi és a két ország közötti kapcsolatokban bekövetkeztek. A két ország együttműködésében kulcsfontosságúak a gazdasági kap­csolatok, amelyek az utóbbi években erőteljesen fejlődnek és korszerűsöd­nek. Megvalósításukra a mindkét fél számára előnyös munkamegosztás és a népgazdasági tervek egyeztetése alapján kerül sor. Jelenleg a,gazda­sági kapcsolatok fejlesztésére a Vár­nában 1982. szeptember 23 án aláírt dokumentum és a Szófiában 1985. november 2-én aláírt jegyzőkönyv ér­telmében kerül sor. A Csehszlovákia és a Bulgária kö­zötti gazdasági együttműködést a köl­csönös árucsere forgalom növekedé­se jellemzi a legszembetűnőbben. Például az árucsere-forgalom értéke az 1971—1975-ös években 1,2, az 1978—1980-as években 2,1. az 1981— 1J85-ÖS években pedig 3.5 milliárd rube're növekedett. A jelenlegi öt­éves tervidőszakban a kölcsönös áru­csere-forgalom értéke várhatóan el­én az 5,4 milliárd rubelt. A két ország kölcsönös együttmű­ködést folytat a tehergépkocsi-gyár­tásban. A CSSZSZK szétszerelve szál­lítja a gépjárműveket, a 3NK pedig az első és hátsó tengelyeket szállít­ja. Az autóipar keretében ez az együttműködés a legterjedelmesebb a KGST-tagországok között. A Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság és a BNK között, sajnos, csak ez az egyet­len, nagyobb méretű kooperáció, ami a jelenlegi intenzív fejlesztés idő­szakában nem elégséges ... A két ország közötti kulturális és tudományos műszaki együttműködés a ie'enlegi időszakban [1980—19901 a Prágában 1985. december 6 án aláírt egyezmény alapján1 történik. Meg kell azonban jegyezni, hogy mindkét irányzatban még rengeteg tartalék van. A sokoldalú együttműködésben je­lentős helyet foglal el a turizmus. Bulgáriába évente több miat 400 ez­ren látogatnak e' hazánkből. s ugyan­csak növekszik a Csehszlovákiába lá­togató bolgár turisták száma is. (blra) A vietnami. agpipgázdasüg gymegűjííása Az eddigi legnagyobb horderejű reformintézkedéseket tartalmazza a Vietnami Kommunista Párt Politikai Bizottságának az agrárgazdaság irá­nyításának megújításáról szóló hatá­rozata. Az ország legfontosabb, a1 lakosság nyolcvanöt százalékát foglalkoztató ágazat megújítását célzó határozata átfogó változásokat irányoz elő. az agrárgazdaság teljes vertikumának irányítási rendszerét úgy alakítja át, hogy megszűnik az eddigi, actirhinisZt­­ratív központi mutatókra e’osztásra és beszolgá'tatásra épülő irányítás. A határozat kiegészíti a januárban elfogadott új földtörvény). Elismeri a szocialista és a magánszektorban egyaránt a termelők és egységeik ön­álló érdekeit, az állami irányítást ezek közgazdasági eszközökkel’ való szabályozásával vá'tja fel A régeb­ben szorgalmazott járási önellátás he­lyett až egységes nemzeti piac és az árutermelő mezőgazdálkodás koncep­cióját teszi gyakorlattá A márciuá végén meg'afákälť VTéť-’ nami Párasztszövetség, átíiBlyflek kö­rülbelül tízmillió tagja van, önmagá­ban is jelzi a földművelők érdekei érvényre juttatásának szándékát. A tavaly megalakult Termelőszövetkeze­ti Szövetség az idén beleolvadt a pnrasztszövetségbe. AZ* új agrárpolitika céljai között említi a határozat minden terme’őka­­pacitás felszabadítását és ösztönzését, a formális, erőszakos szövetkezetesí­tés ellenőrzését, a háztáji és magán­paraszti gazdaságok integrálását a szocialista szektorral. Továbbá ösztönözni kívánja az áru­termelő agrárgazdaságok, az Ipar és a mezőgazdaság közötti „gazdasági összhang“ kialakulását. Kimondja, hogy a termelőszövetke­zetek fejlődésének gazdaságilag meg­alapozottan kell végbemennie, a túl nagy méretű szövetkezeteket kisebb egységekre kell bontan!. Az ország déli részén nem szabad erőltetni a szövetkezetesítést, a legjobb forma a jövőben a szakszövetkezet, illetve az értékesítési társulás. Az állam ösztönöz minden állam­polgárt tőkéje, munkaereje és szak-' tudása kamatoztatására a magángaz­daságban. Ezek önállóságuk megőr­zésével társulhatnak egymással, vagy más szektorbeli egységekkel. Minden­falta szövetkezetesítés az önkéntes­ség szigorú betartásával történhet. A külföldöu élő vietnamiak pénz­zel, termelőeszközzel, vagy mással tá­mogathatják rokonaikat mezőgazda­­sági és élelmiszer-ipari vállalkozások­ban. A határozat kiemelten szól a kör­nyezetvédelem, az erdősítés és a komplex vízgazdálkodás fepesztésé­­ről. Ebben, illetve a műszaki-tudomá­nyos fejlesztésben a legkívánatosabb, hogy állami-magán vegyesvállalkozá­­sok létesüljenek. Ezzel a határozattal komplexszé vált a vietnami gazdaságirányítás új rendszere. A politikai-jogi újraszabá­lyozás minden ágazatban megtörtént, így végleg megszűnt a központosított elosztásos mechanizmus. Remélhető'eg most már sikerül el­mozdulnia a vietnami gazdaságnak a holtpontról, s az évek óta tartó, sú­lyos helyzetből kilendítenie az orszá­got. Persze, máról holnapra azért nem tálá'rtak munkát a munkanélkü­liek' níi’Tföt éá’ 'hz élelmiszer-ellátás javulására is várni kell, amíg az új mutatók, szabályozók mozgásba len­dülnek és éreztetik majd hatásukat. Miért kiséri ilyen rendkívüli fi­gyelem, miért előzte meg hosz­­szadalmas, sokrétű, bonyolult és körültekintő tárgyalások sorozata a most történelmi eseményként mi­nősített megállapodásokat az Afga­nisztán körüli helyzet politikai ren­dezéséről — vetődik fel emberben a kérdés, mivel voltak és vannak más regionális konfliktusok, háborús­kodások is, amelyekkel koránlsem foglalkozik annyit a nemzetközi köz­vélemény. Amikor a testvérgyilkos harcok túl­nőttek az ország határain, amikor Af­ganisztánnak egyik oldalról a Szov­jetunió, a másikról — az ellenállók­nak juttatott fegyverszáliítmányok­­kal — az USA nyújtott segítséget, botránykőnek, ürügynek és nagyobb feszültségek, veszélyek lehetséges és valós gócának egyaránt szolgálhatott az afganisztáni konfliktus. Ezért az új politikai gondolkodásmód meg­nyilvánulásaként a Szovjetunió arra ösztönözte az afgán vezetést, hirdes­se meg a nemzeti megbékélés politi­káját. A huszonkilenc tartományból, rend­kívül sajátosan kialakult törzsi struk­túrákból — és erre alapozott hatalmi hierarchiából — álló elmaradott ag­rárországban — ugyanis — az előze­tes értékelésekkel ellentétben — még nem voltak meg a szocialista társadalom kialakításának alapfelté­telei Ezért újra ke'lett gondolni, mi­lyen társadalmi formában lehet meg­valósítani Afganisztán békés fejlődé­sét úgy. hogy az megfeleljen a leg­szélesebb rétegek — a nomád tör­zsek — és a gyorsabb haladást sür­gető. felvilágosultabb értelmiség el­képzeléseinek is. Mindezidáig túl sok volt a tanács­adó. s e létfeltételeikben elbizony­talanodott törzsek, amelyek közül becslések szerint több mint hárorn­­millióan ménekiiltek Pakisztánba, a legvadabb támadásoktól sem riadtak vissza, hogy ősi helyzetüket, szoká­saikat, földjüket visszaköveteljék. Persze, a fegyvert és fedelet, é’elmet adók segítsége nem volt tiszta em­berbaráti gesztus... Tény. bogy most Afganisztán és Pakisztán külügyminisztere irta alá az első és a második számú megá la­­podást a beliigyekbe való he nem avatkozásról és az afgán menekül­tek önkéntes hazatérése feltételeinek létrehozásárúi. A harmadik szánni megállapodást a nemzetközi garan­ciákról a Szovjetunió és az Egyesült Államok külügyminisztere írta alá. Végül az afgán, a pakisztáni, a szov­jet és az amerikai külügyminiszter aláírásával erősítette meg a negye­Nemzeti megbékélés - nemzetközi garanciákkal dik számú megállapodást a kap­csolatok kölcsönös összefüggéseiről, amely magában fog'alja a szovjet csapatok Afganisztánból való kivoná­sának időrendjét. A „genfi csomag“ összesen harminchat oldalt tesz ki. Ez is jelzi, mennyire összetett meny­nyire szerteágazó volt az ügy. ame­lyet — remélhetőleg — most sike­rült rendezni. Ma még nehéz felbecsülni a meg­állapodások jelentőségét, a me Ívtől azt várják Afganisztánban és Afga­nisztán határain túl is, hogy végre elhozza a régóta várt békét, a mene­kültek hazatérnek, s olyan kormányt, olyan társadalmi rendet alakítanak ki, amely szavatolja az ország sajá­tos hagyományai, szokásai, szemléle­te tiszteletben tartása mellett a fej­lődés, a gyarapodás feltételeit. A most befejeződött tíznapos vá­lasztások eredményeiből arra lehet következtetni, hogy e nagyon demok­ratikus afganisztáni választások hoz­zájárulnak a viszonyok további kon­szolidálásához. Azért azt sem lehet elhallgatni, hogy még most is fel-fellángolnak a harcok, vannak szélsőséges csopor­tok, amelyek nem hajlandók mindad­dig letenni a fegyvert, amíg a szovief csapatok ki nem vonulnak az ország­ból. Vajon — azután — nem vár-e megtorlás azokra, akik ezidáig Afga­nisztán demokratikus, szocialista fej­lődéséért küzdöttek? A Szovjetunió alaposan megvitatta baráti kapcsolatainak és együttműkö­désének további távlatait Afganisz­tánnal az új feltételek között. Erről Taskenthen legfelsőbb szinten közös nyilatkozatot fogadtak el. A Szovjet­unió továbbra is kész messzemenő gazdasági segítséget nyújtani Afga­nisztánnak az ország gazdasági he'v­­zetének konszolidálásához, a fejlődés feltételeinek kialakításához, s a ha­gyományos jószomszédi kapcsolatok fejlesztése érdekében megerősíti tá­mogatását, hogy Afganisztán mint független, el nem kötelezett, semle­ges állam fog műjködni. Ezzel kap­csolatban feltételezi, hogy az ország területét soha nem fogják olyan cé­lokra felhasználni, amelyek ellensé­gesek Afganisztán bármely szomszéd­jával. Nehéz megmondani, mi történik majd néhány hónap múlva ebben a kopár hegyi országban, e számunkra teljesen idegen vérmérsékletű, szin­te felfoghatatlanul más életmódot igénylő és folytató emberek hogyan békéinek meg egymással, hogyan il­leszkednek ismét bele szétzilált ott­honuk, hazájuk helyreállításának kö­rülményeibe? A jövendő kormánykoa­lícióban helye lesz a ma még fegy­veresen szemben álló erőknek is. Amiről még a megállapodások aláírá­sa után is nyitott kérdésként tárgyal, nak, az a Pakisztánban lévő mene­külttáborok felszámolása. Ide ugyanis az USA még mindig juttat el fegy­vereket. A nemzetközi garanciáknak most azt kell szavatolni, hogy az af­gán rendezésbe ne szólinn be’e senki, maradjon az afgánok beliigye. * V T

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents