Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-15 / 2. szám

I

I

1988. január IS.

.SZABAD FÖLDMŰVES.

ALGÉRIAI UTAZÁSOK

2. Blidától Tlemcenig

Tlpáza — a maurltánial ki rályok temetkezési helye

Blida — a Nagy Mecset

i'lemcen — a Manszúra erőd romjai

Fotó: a szerző (1) és Michal Tüma

ASGÜTHY ERZSÉBET:

Add tovább a lángot l

Hogy gyújtó csak vagy faggyúgyertya fénye, sercenő mécs, vagy szikra, pislogó, mindegy. De: tűz, mely fényt vet a sötétbe, láng: mely biztatva ég, ha tomboló

vihar dúl kint a százados határba.

Csak éleszd, támaszd, fújtasd szüntelen!

Ne hagyjátok elaludni a lángot.

Apák! Fiúk! A láng, az szent legyen! .

Ne hagyjátok elaludni a lángot!

Szurokba mártsatok ezer husángot!

Ezer staféta hordja szüntelen

az égő fáklyát őstől unokához.

Testvér! rohanj! és add tovább a lángot! Hordozd körül a völgyön, bérceken,

Lobogtasd meg! S tán égig érő máglyát gyűjt lángra szívig harsanó szavad:

A lángnak kialudni nem szabad!

Brešťák Sándor: Atalaknlfisok (hidegtű)

|(Vass Gyula reprodukciója)^

*

I

Vidéki vándorlásunkat Budában, e húszezer lelket számláló provinciális kisvárosban kezdtük. A fővárostól hatvan kilométerre elterülő város és környéke elsősorban mezőgazdasági termeléséről ismert. Számtalan szövetkezeti jalut hagytunk magunk mögött, ahol rendezett sorban épültek fel a házak, az istállók, a fóliasátrak, s természetesen a mecset. Ma kb. 6 ezer szövetkezeti falu létezik 30—50 házzal, ahol a valamikori nincstelenek ma emberhez méltó körülmények közt élnek és dolgoznak. Mindenütt serény munka folyt a földeken, takarították be a zöldséget, végezték a talajelőkészítést, s szorgalmasan gondozták a gyönyörű szőlőskerteket, olivaligeteket. Mindenütt férfiak dolgoztak, s zömmel kézzel végezték a munkát. A mezőgazdaság gépesítése még várat magára. 1971-ben volt a földreform, s attól számítható a szövetkezeti mozgalom elterjedése és a mezőgazdaság gyorsabb ütemű fejlődése. A Teli- Atlasz 3—4000 méteres hegyei között lenyűgöző utazást tettünk. A félelmetes szerpentinek meredek sziklafalak közt kanyarognak, s közben teljes szépségében tárul elénk a csodálatos hegyvidék. A meredek sziklák s a mély szurdokvölgyek közt itt-ott patakocska csörgedezik, s a Majmok Patakjánál bohókás majmok serege szórakoztatja a kíváncsi turistákat. Elvezettel pózoltak a fényképezőgépek előtt, s szemtelenül nyújtották felénk mancsukat egy kis harapniualőért. E vadregényes tájon, egy sűrű erdő mélyén rejtőzködő eredeti kis algériai kávéházban kedvesen fogadtak bennünket, s a főnök vendégei lehettünk egy erős kávéra. Mire az esti fílidába visszaérkeztünk, már méhkasként forrongott a város. A miiezzin messzehangzó fiivó szavára a férfiak sokasága indult a város csodálatos, egytornyú Nagy Mecsetébe, hogy az esti imáját elmondja. A helyt szakban, bazárban tanácstalanul nézelődtünk az óriási árubőség között. Minden kapható itt, mi szemnek-száfnak ingere, az alkudozás pedig elengedhetetlen feltétele a jó vásárnak. Késő este, újabb meglepetés várt bennünket. Szállodánkban nagy volt a sürgés-forgás, s mint megtudtuk, lakodalomra készülődtek. A környék leggazdagabb lányának a fejét kötötték be, hogy ezután a sző szoros értelmében lefátyolozva, a világtól, a közösségi élettől elzárva élje le életét az új .családja körében. Algériában, mint minden muzulmán országban nagyon nehéz a nők helyzete. Mint lányok tanulhatnak, sőt a főiskolákon és az egyetemeken is egyre többen szereznek diplomát, de amikor férjhez mennek, a helyi szokások szerint lefátyolozzák magukat, gyerekeket szülnek, lehetőleg minél többet, s a családi tűzhelyet őrzik. Az új pár az esküvő napján költözik közös fedél alá, s az új ház ajtaja nemcsak jelképesen zárul be a fiatal feleség mögött. Ma még kevés nőnek adatik meg, hogy a kitanult szakmájában dolgozzék. Algériában az iszlám államvallás, s a hagyományok béklyóba kötik a családi és társadalmi kapcsolatrendszert. Ma már

hivatalosan ntncs többnejűség, de vidéken még előfordul. S itt is nagyobb az öröm, ha fiú és nem kislány születik. Csoportunk nőtagjai meghívást kaptak a lakodalomra, ahol kb. 300 arab nő gyűlt össze. Ahogy a terembe beléptek, úgy hulltak le a selyem leplek, melyek elegáns, francia divathatású ruhakölteményeket, s

bogárfekete hajú, nagy szemű arab nőket takartak. Helyi szokások szerint ugyanis a nők is és a férfiak is külön ünnepük a leány- és a legénybúcsúztató lakodalmi szertartást, s maid az éjszakába nyúló ünneplés után, másnap került sor az esküvőre. A vallási esküvő a hivatalos, bár ezt állami is követheti. A lakodalom nagy élmény volt. Mint a színházban, úgy játszották el a nő rokonok a menyasszony lány- és leendő asszonyéletének egy-egy mozzanatát, míq közben az ara ötször átöltözött. A zenekar olykor fájdalmasan szomorú, máskor pedig az extázisig felforrósodó hangulatú algériai népdalokat játszott. Az arabok vendégszeretetét — amely végigkísért bennünket egész utunkon — Itt éreztük igazán először. Hisz mi, 23 európai nő, egyenrangú vendégnek számítottunk a lakodalomban a rokonsággal. i

Következő napi programunk is sok érdekeset ígért. Ti pácába, a gyönyörű fekvésű római kori romvárosba Igyekeztünk. A várost a föníciaiak alapították, bár fénykorát a rómaiak uralma alatt élte. Mikor az arabok a Vili. században megjelentek e vidéken, már romfaiban hevert a valamikor gazdag település. Ezer évig volt eltemetve, s mikor a múlt században feltárták a romokat, rengeteg értéket találtak, melyek hagy része a helyi múzeumban látható. A feltárt épületek: a színház, az aréna, a fürdők, a mauzóleum romfai, az oszlopmaradványok, a pilléreken nyugvó háromhajós Fórum bazilika, a főtemplom, Szent Szelszela temetkező bazilikája, a kis kápolnák rommaradványai egy hatalmas park karéjában őrzik a múlt emlékét. Csodálatos sétát tettünk az antik világban, s bár nyugalmas csönd honolt mindenütt, nem volt nehéz elképzelni, milyen mozgalmas vallási, társadalmi, kulturális és sportélet folyhatott itt évszázadokkal ezelőtt.

Kaktuszok, leánder- és levendulabokrok, égbenyúló pálmafák közt találtunk rá a mauritániai királyok temetkezési mauzóleumára, ahol II. Joruba berber király és felesége, Szeléné. Kleopátra lánya sírja is található. 1860-ban tárták fel a 260 méter magas, 50 ión szobor közé ékelődő, kör alakú temetkezési helyet. Körsétát tettünk a sírboltban, ahol a homályos folyosókról kis helyiségek, sírboltok nyílnak, melyekben valamikori nagy királyok nyugosszák örök álmukat. A több mint kétezer évvel ezelőtti berber birodalom legmonumentálisabb emléke nagy hatással volt ránk. I. e. 112- -ben Joghurta berber király meghódította Algériát, s Tu~nlsszál, valamint Marokkóval egységes birodalmat hozott létre. Halála után a hatalmi _ harcokban II. Joruba győzött, ’ aki még egy ideig kezében tartotta a hatalmat, pártolta a művészetet és a tudományt. Görög művészeket hívott udvarába, s megalapította Cherchelt, a királyok városát, melyet ma is hellenisztikus levegő leng körül. I. e. 46-btan azonban a rómaiak elfoglalták a területet, a művészi alkotások nagy részét elpusztították és Africa nova néven provinciát alaktíottak ki.

Oránba, Algéria második legnagyobb városába a 400 kilométeres festői, sziklás, hegyesvölgyes tengerparton vezet az út. Sok érdekes falut, kisvárost hagytunk magunk mögött, s mindenféle bibliai kép tárult elénk — szamárfogatok, népviseletbe öltözött emberek, szorgos parasztok. Egyik legmegrázóbb élményünk El Asram városa volt, ahol hét évvel ezelőtt szörnyű földrengés rombolta földig á várost, több ezer emberéletet követelt. A romvárostól pár kilométerre építették fel az újat, a régi város hasonmását.

A történelmi hangulatú, szép fekvésű tengerparti Órán 632 ezer lelket számláló kikötőváros; mindig is stratégiai jelentőségű hely volt. 901-ben alapították az arabok, 1509-ben Pedro Navro foglalta el és 1721-lg volt spanyol kézen. A spanyolok erődöket és templomokat építettek, mert féltek a harcias, ellenálló törzsektől, s a vallással is hatalmukat erősítették. Az erődök ma is ott magasodnak a város fölött, s katonai célokat szolgálnak. Mi kacskaringós úton jutottunk fel a Santa Cruz erődhöz és a Vierge de Santa Cruz katolikus kápolnához. A 372 méteres magasságbői csodálatos szépségében tárul elénk a város és a tenger. Belvárosi sétánk során eljutottunk a nyomorúságos néger és zsidó negyedbe is. A város főterén a gyönyörű, díszes színház, s a Baba Haszszán bej által építtetett nagy mecset, a Dzsámi el Pasa ejtett ámulatba bennünket. E délspanyol hangulatú várost európaiak, elsősorban spanyol népek lakják. Stratégiai-katonai jelentőségét máig megőrizte, s mint kikötő is a legforgalmasabbak közé tartozik Észak-Afrikában.

Egy éjszakát az 1500 férőhelyes, minden kényelmet és szórakozást biztosító Les Andalouses tengerparti üdülőben töltöttünk el. Egy jót fürödtünk a tengerben, majd ismét buszra szálltunk, elhagytuk a szép oráni tengerparti sétányt, hogy 10 napra eltávolodjunk a tengertől, s minél délebbre jussunk, felfedezni az Ismeretlen Szaharát, a világ legnagyobb sivatagát,

Utazásunk következő állomásáig, Tlemcenig az ország legtermékenyebb mezőgazdasági területén haladunk át, ahol főleg gabonát, szőlőt és citrusféléket termelnek. Tlemcen az algériai kultúra gyöngyszeme. A 270 ezres, többségben berberek által lakott város ma ipari-mezőgazdasági központ; a hét kapu városának is nevezik. 800 m tengerszint feletti magasságban fekszik; hegyes-völgyes lankáin finom és drága bor terem, amely iránt Európában is nagy az érdeklődés. A VII. századi kis település a XII. századra érte el fénykorát, majd a spanyolok idején 1239 és 1982 között a mai tylahreb országok /Marokkó, Algéria, Tunisz] fővárosa volt. A legjelentősebb berber uralkodó a zajditák családjához tartozó Jarmurásin ibn Zajján volt, aki pompás épületekkel díszítette fővárosát, tudósok, művészek tevékenykedtek udvarában. 1299-ben építette a város körüli nagy erődítményt, a Manszúrát, mely a katonai építkezés csodája és a maghrebi uralkodók fényűzésének hű kifejezője. Fénykorában 4 km hosszúságú várfalból, 60 toronyból és négy kapuból állt, s vette körül az uralkodó palotáját, a fürdőket, a mecsetet és a piacot. Ma már romokban hever, de még így is monumentális, s ahogy idegenvezetőnk ontja a legendákat és a történelmi tényeket a berber királyok fénykorából, úgy elevenedik meg képzeletünkben a régmúlt uralkodóinak, harcosainak és a szegény népnek az élete, a fennmaradásért folytatott állandó küzdelme. Az erődbeli séta után megcsodáltuk Algéria egyetlen középkori egyetemét, az 1347-ben építtetett mecsetet és medreszét, melyben még ma is Korán-iskola működik. Az iskola gazdagon díszített, a kő- és facsipkés falakon és mögöttük gyönyörű bútorok, csodaszép mozaikok,

aranybetűs Korán idézetek, в mekkai zarándoklat kegytár* gyai, kézműves csillárok, keleti szőnyegek találhatók, és lát* tunk itt Mekka felé néző ima* fülkét is. A tiszteletet parancsoló imám szívesen fogadott bennünket és készségesen vá* laszolt kérdéseinkre. Megtudtuk tőle, hogy már kétszer is járt Mekkában zarándokűton. Meg• illetődöttségünket és csodálkozásunkat látva búcsúzóul any* nyit mondott: finden népnek megvannak a hagyományai, amelyeket őrizni, ápolni kell. Mindannyian mások vagyunk, más szokásokat hordozunk magunkban, más a hitünk, de mindannyian emberek vagyunk, S össze kell fognunk, hogy béke legyen a világban és a lel* kekben.“

Újra úton vagyunk. Magunk mögött hagyjuk a zöldellő szó* lőskerteket, narancsligeteket, s csupasz hegyek közt vezet utunk. Sehol egyetlen fa, bokor, de még csak egy szál fű sem. A Szaharai Atlaszban fá* runk, amely már nehezen jár* ható kősivatag; valamikor kara* vánütak vezettek itt, ma ts a vándorló nomádok hazája. Találkoztunk egy, a tevecsordá* fát terelgető tuareg pásztorralt akinek a hazája a végtelen sivatag. Ott tér nyugovóra állataival együtt, ahol az éjszaka utoléri, s másnap ismét folytatja véget nem érő vándorlását.'

A fojtó homokviharból ts Ízelítőt kaptunk. Elsötétült a ot* lág, lépésben haladt az autó* buszunk, s a porcukor finomságú homok mindenhová befér« kődzött. Számunkra szinte kt* bírhatatlannak tűnt, míg a pár órás, forró homokvihar tombolt. Mintha az egész sivatag a levegőbe emelkedett volna, A sivatagi embert gyakran sújt* ja ez a kellemetlen természeti csapás, bár ők öltözködésükkel és a zárt, alacsony kis ablakos házaikkal védekeznek ellene.

(F olytatjuk) HORVÄTH MÄRTÄ