Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-04-08 / 14. szám

1988. április 8. SZABAD FÖLDMŰVES e\ Medvesalji barangolás A medvesalji dombvilágra, rétjeire, szántóira, erdeire, kicsi falvaira nyí­ló legszebb kilátás a gyér vizű Gort­­va patak fölött magasló AJnácskö várának a romjairól tárul a szemünk elé. Ha árnyaltabb képet akarunk nyerni az Itt élő nép hagyományvilá­gáról, közösségi gondolkodásmódjáról és a mai valóságban megnyilvánuló történelmi létélményéről — fel kell hogy másszunk eme múltbaemeló ki­látóra . Eredetét a monda a magyar honfoglalás Idejére, a 890-es évekre teszi, nevét Huba vezér lányától, Haj­­nácskától származtatja. Ezt az ék­szer-szépségű várat feltehetően a bolondóci vár környékbeli várjobbá­gyai építették a tatárjárás idején, hogy megvédjék magukat. Később a Hontpázmány nemzetség birtokába ke­rült, a Balassáké is volt, majd török kézre Jutott. Visszafoglalása után a Széchyek az ural. 1645-ben újr a tö­rökök parancsolnak benne. Hasszán bég gyújtotta és robbantotta fel. Az­óta rom, s egyre Jobban pusztul. Olykor a békesség nyugodt évei. más­kor a harci zaj évtizedei váltak úrrá a völgykatlanba. 1845-ben itt is Járt Petőfi. Így emlékezik meg erről: „... Hajnácskö... most már nem is rom, mert tulajdonosa ledöntötte végképp... Amint vissza Várgedére mentünk, figyelemre sem éltattam Hajnáesköt, pedig míg Salgót néni láttam nem győztem bámulni a mere­dek, cukorsüveg alakú bércet, hol a vár volt." Ila Bálint szerint „A min­den oldalán hegyekkel körülvett gó­­möri föld zártsága a népi hagyomá­nyok megőrzése szempont tóból külö­nösen kedvező volt... Megyénk e legtisztább etnikumú vidékének fej­lődését ... kedvező körülmények szabták meg... A török ugyan talán ttí pusztított a legkegyetlenebbül, de ez nem hozott változást, mert a kö­zépkort nemesi és jobbágy család эк egy része mindig visszatéri falva'ba és átmenti az etnikai haayományokat az utókorra“. Cselényi László pedig Így ír a medvesaljai népi élet érté­keiről: „Erdőkkel, dombokkal, vad­vizekkel van körülbástyázva, elvágva a külvilágtól, s így természetes ta­lán, hogy ezek a falvak őrzik tájain­kon a legteljesebb népköltészeti anyagot, a régi dalokat és táncokat, a már-már feledésbe merült népi já­tékokat, szokásokat, hagyományo­kat...“ Az idevonatkozó statisztikai, föld­rajzi és történeti leírások egyaránt kiemelik, hogy e tá) földrajzi adott­ságai Jóval kedvezőtlenebbek voltak a paraszti gazdálkodás számára, mint pl. a Rima vagy a Sajó völgyének falvaiban, s a gazdasági fejlődésnek korlátokat szab.ak a kedvezőtlen földbirtoklási viszonyok is. A parasz­ti emlékezet szerint a falvak la­kosságának döntő hányadát s?egény- és kisparasztok alkották. A gazdálko­dás így még a két világháború kö­zötti időszakban sem lépte túl az ön­ellátás szintjét. Az árutermelés és az árucsere hiánya, a paraszti társada­lom rendkívül konzervatív belső vi­szonyai erős zártsághoz vezetlek. A paraszti kultúra konzerválódásában nagy szerepet Játszott a nagycsalád és az arra alapuló gazdálkodás is. Ez a családforma, amely jelentősen meg­határozta a falvak lakosságának tel­jes életvitelét, csak az első világhá­ború után bomlott fel teljesen. Fel­tűnő azonban, hogy a népi kultúra huszadik századi lassú átformálódá­sa elsősorban az anyagi szférát érin­tette, de a szellemi műveltségben alig figyelhető meg, és ezért az em­berek mindennapi életének kapcsola­tában a kollektivizálásig alig mutat­ható ki számottevő változás. Az ajnácskői dombvidék vulkáni Jellegű, alapkőzete a bazalt, igy mel­lékei, a medvasalji területek is ke­vésbé termékenyek. Határa hegyes, s a záporoktól sokat szenved. Ez a szegénység csakúgy hozzátartozott a tájhoz, mint a szépség. A föld két­­annyi munkával feleannyi termést hez. mint síkságokon. A földrajzi feltéte­lek mindenütt parancsolnak, beleszól­nak a fejlődésbe és a társadalom ki­alakulásába. A rosszul művelhető föld sokszoros munkát, ráfordítást, családi összefogást igényelt. Az élet, ami itt folyt, dombok közé húzódva, elszigetelten a szomszéd világoktól, néha még a szomszédok életétől is elkülönült. Medvesalja egy zárt vi­lág (volt). Az elzártság, a gazdasági szint konzerváló hatása egészen nap­jainkig érvényesül, A szorosan egy­más mellé épített falvakban — a kö­zeli területi kapcsolat — lehetőséget kínált szoros gazdasági-társadalmi­­kulturális viszony kialakulására... A mezőgazdaság szocialista átépíté­se után a lakosság egy része, a meg­alakuló kisszövetkezetekben, majd később az összevont nagyüzemekben folytatta a gazdálkodó életformát. A négy falut — AJnácskö (Hajnáčka), Péterfala {Petrovcej, Dobfenék (Dub­­no) —■ egyesítő Gömöralmágyl fGe­merský Jablonecj Egységes Földmű­ves-szövetkezet közel hétszázötven fős tagságának mintegy a fele nyug­díjas. Közülük kétszázra tehető azok­nak a száma, akik már nem vehet­nek részt a termelésben, ám rájuk is kiterjesztik a szociális-kulturális gondoskodást. Minden évben immár hagyománnyá szépülő találkozón lát­ják vendégül a még élő alapító tago­kat, akik kifelé tartanak már az élet­ből, és velük kifelé tart valami pó­tolhatatlan is ebből a tovatűnő, de el nem múló időből. A köszöntő és szó­rakoztató hajlandóságban van virág és rigmus, népi tánc és humoros kán­kán, kabaré és csasztuska, nóta és múltidézés___ Az idős emberek közül senki sem szorul külön gondviselésre, hiszen va­lamennyien családi körben élnek. Az ő kikapcsolódásuk is szolgálandó, a szövetkezet néhány évvel ezelőtt sa­ját klubot alapított, amelynek veze­tője Szó Ágnes. Évente 20 ezer ko­ronát fordítanak a fennartására. Ezen­Steinek Ilona: Tanya (olaj) kívül százezer korona befetketéssel zeneíelszerelést vásároltak, és a fa­lusi népkönyvtár ezidőtájt ezerhat­­száz kötetes kínálatának gyarapítá­sára esztendőnként több mint három­ezer koronát áldoznak. A magyaror­szági Szécsényl Könyvtár ajándék­küldeményei (és a szaklapok soka­sága) is ide találnak. A Szabad Föld­műves minden családba eljut a szö­vetkezet jóvoltából. Az így kialakított művelődési „fé­szek“ az efsz-hez tartozó (mintegy háromezer lelket számláló) négy te­lepülés élénk kulturális vonzáscent­rumává nőtte ki magát. Évente szá­mos hagyományőrző és népművészeti Jellegű programkínálattal Jelentkez­nek. Az igazságnak tartozunk azzal, ha elmondjuk, hogy a nyugdíjasok (érdekes módon meglepően kevés kö­zülük a férfi, javarészük özvegyasz­­szony!) csak az őket kifejezetten érintő programokon teszik tiszteletü­ket, aminek magyarázata az imént felvázolt történelmi visszatekintésben található... A közösségi szokásrend ükét kiala­kító régi hagyományok, mint amilyen például a fonó volt, napjainkban, a régi tartalom megőrzése mellett a do­hánycsomózásban (mintegy nyolcvan idős asszonynak biztosit elfoglaltsá­got) nyertek új formát. Az unalmukat elűző, magányosságukat feloldó mun­kavégzés közben beszélgetnek. Most is közös a sorsuk, kfözösségi emlé­kezetük fókuszába gyűjtik a múlt* (juk)at és újból szétsugározzák azt, amire a fiatalabbak többsége szeren­csére még fogékony. Az évszázadok alatt erős szálakká sodort — egész faluközösségeket egybetartó és meg­tartó — szellemi kötelékeken támadt szakadásokat ilyen alkalmakkor buz­gó igyezettel javítják ki, avagy „csomózzák össze“. Ha pedig elfogy a csomóznivaió dohánylevél, elláto­gatnak egymáshoz. Égő gyertyák fé­nye mellett énekelni, a szeretettel erősített Jóságot továbbadni. Ha ezek utárj képzeletben újra visszatérünk a vár fokára, és lelki szemeinket végighordozzuk a törté­nelmi tájon — élni kezd minden. És ebben az évszázadok óta tartó em­lékezés folyamatában az Itt élő nép — az elfolyó patak vizének múlandó­ságával és egyidejű állandóságával — sorsával Is benne van, mint Kőmí­ves Kelemenné vére Déva várának hírhedt habarcsában. KORCSMAROS LÁSZLÓ Makszim feorklj s főműve. Az anya című regény szorosan összefonódott a szocialista rea­lizmus fogalmával. Gorkij ezzel az alkotásával rakta le az új irodalmi irányzat alapjait, amelynek lényegét így határozta meg: „A szocialista realizmus igényli az életet mint cse­lekvést, mint alkotó munkát, amely­nek célja az ember le|értékesebb ké­pességeinek állandó fejlesztése, hogy legyőzhesse a természet erőit, egész­séges és hosszú életű legyen, boldo­gan éiien a földön, amelyet szükség­letei szüntelen növekedésének megfe­lelően teljesen az egy családdá egye­sült emberiség gyönyörű otthonává akar varázsolni." Gorkij — polgári nevén Alekszej Makszimovics Peskov — 1868. már­cius 28-án született Nylzsnyij Novgo­­rodban, az egyik legősibb orosz vá­rosban, amelyet ez író halála után Gorkijnak neveztek el. Szülei korán elhaltak, így gyermek­éveit a nagyon vallásos, kegyetlen zsarnok és betegesen fösvény“ anyai nagyapjánál töltötte, ahol szeretetet csak a „csodálatosan jő“ nagymamá­tól kapott. Nyolcéves korában inas­nak szegődött, s ettől kezdve „embe­rek között“ élt: volt kifutófiú. Ikon­­festő, hajósinas és teherhordó, gya­log bebarangolta Oroszország külön­böző tájait és a Kaukázust. Gorkij A szocialista realizmus megteremtője \ , 120 ÉVE SZÜLETETT MAKSZIM GORKIJ „egyetemének katedráin a volgai kikötő rakodómunkásai, a nagyváros favágói, péklegények és a forradal­mi diákság, a kaszpl-tavi halászok váltották egymást. Aztán a vándorlá­sok híres korszaka következett — az Alsó-Volga vidék, a Don mente, Ukrajna. Besszarábia, a Fekete-ten­ger partvidéke ... Fokozatosan Írás­sá érnek benne a hosszú út során felhalmozódott élmények: 1892-ben megjelenik a Makar Csudra című el­beszélése, amelyet „Gorkij“, azaz „Keserű" névvel Irt alá. Ettől kezdve ezt a nevet használja, végleg elhagy­va családi nevét. Gorki! szálka volt a cárt rendőrség szemében. Mindent megtettek azért, hogy elhallgattassák. Amikor az Aka­démia tiszteletbeli tagjává választot­ta, a cár személyes utasítására ér­vénytelenítették a döntést. Erre szá­mos Irő, köztük Csehov is lemondott az akadémiai tagságáról. Gorkij eb­ben az időben Ismerkedett meg Lev Tolsztojjal és Leninnel is. Az 6 ba­rátságuk nagyban hozzájárult íréi tehetsége kibontakozáséhoz. Az 1905-ös vérbefojtott forradalom aktív résztvevője volt — a terror elől menekülnie kellett. Capri szige­tén élt, és egymás után Irta műveit. Az 1917-es októberi forradalom Ide­jén visszatért hazájába, és a szocia­lista kultúra megteremtésén fárado­zott. Megromlott egészségi állapota miatt 1921-ben ismét elhagyta a szü­lőföldjét; több helyen — hazánkban is — kezeltette magát. 1928-ban, nemzetközileg ünnepelt íréként tért végérvényesen haza. Bekapcsolódott az új tfpusú állam építésébe, e nem­zetek és a nemzetiségek önállóságát hirdetve, a nemzeti öntudat ápolá­sának követendő példájává vált. Drá­maíróként az Éjjeli mendékhely és a Kispolgárok c. alkotásaival hoz létre maradandót. Regényei közül ki­tűnik Az Artamnnovok című család­­regény és a már említett Az anya, amelyet a világ valamennyi kultúr­­nyelvére lefordították. Főhőse Pela­­geja Nyilovna kisemmizett, félénk asszony, egy fiatal bolsevik forradal­már anyja, aki a mű végére hosszú vívódások után a forradalom eszmé­jét megértő, abban életének értelmét megtaláló, szimpatikus hőssé maga­sodik. Gorkij önéletrajzi trilógiája — Gyermekkor, Az emberek között. Az én egyetemeim — a cári Oroszország hű tükörképe. A műben a kis Aljosa Peskov fokozatos önmagára eszmélé­­sének, emberré válásának gondosan megrajzolt pályája mellett az orosz valóság „őlmos aljassága“ vonul vé­gig — ugyanakkor a műből sugárzik Gorkijnak az emberekbe, a boldo­gabb jövőbe vetett hite Is. 1925-től haláláig dolgozott a befe­jezetlenül maradt Klim Szamgin éle­te nagyszabású regénykrőnlkáján, amelyet életműve összegezésének te­kintett „Valamennyi osztályt, minden áramlatot, irányzatot ábrázolnom kell. Megmutatni, hogyan éltek, mint gondolkodtak, milyenek voltak belül­ről ezek az emberek“. A mű a forra­dalom előtti orosz társadalom fél év­századának viszontagságaiba nyújt bepillantást. Gorkij, mint önéletrajzában Is Írja, sokat töprengett Oroszország, az orosz milliók sorsán: ..........A falu éle­te sivárnak tűnik előttem. Nemegy­szer hallottam és olvastam, hogy fa­lun egészségesebben és bensősége­sebben élnek, mint a városban. De most — látom a parasztokat a szü­net nélküli fegyenc-munkában, sok közöttük a beteg, agyonhajszolt és egyáltalán nem vidám ember. A váro­si Iparosok és munkások nem dol­goznak kevesebbet, de vidámabban élnek, és nem panaszkodnak olyan fásult unalommal az életre, mint ezek a komor emberek. Ügy veszem észre, a földműves élete egyáltalán nem egyszerű: megfeszített figyelmet követel a föld Iránt és sok finom ra­vaszságot az emberekkel való bánás­ban. És ez az értelemszegény élet nem Is bensőséges, — megfigyelhető, hogy minden falusi ember tapoga­tózva, vak módjára él. mind fél vala­mitől, nem hisz egymásnak, van ben­ne valami farkasszerü .. Gorkij 1936-ban halt meg. A Vörös téren százezrek kísérték utolsó útjá­ra a szovjet irodalom óriását, akinek életműve a világirodalom kincsestá­rának legjelesebbjei között foglal he­lyet. Dr. Pénzes István Kotrusz Sándor: A Vág tavasz elején (olaj) SZITÄSI FERENC: Hiány S most, jtessék, itt vannak a fák vihar és Jégeső nélkül. Kopáran. Aszottan, mint az öregasszonyok az út mentén, amikor fiaikat várják. Szemük él, de belül már égnek —; finom hamu-tenyerükben haldoklik az élet. Vörös Miroslav: Eső ntán (olaj) (V. Gy. reprodukciói) s i f ti

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents