Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-04-08 / 14. szám
AZ SZSZK MEZŐGAZDASÁGI és élelmezésügyi minisztériumának hetilapja 1988. április 8. 14. szám ★ XXXIX. évfolyam ★ Ara 1,— Kčs ■■■анмниаикнааааниавм1инканминвпннмнмтаммняшнин^нн^шиишмам^шшшмнан^ш A kultúra és az átalakítás Az „átalakítás“ kifejezés, bármily sokszor és sok helyen használjuk napjainkban, mindmáig elsősorban gazdasági vonatkozásaiban ivódott a köztudatba. Programot jelent a népgazdaság szerkezetének és irányítási rendszerének módosítására, a feleslegessé vált láncszemek felszámolására; az is teljesen egyértelmű, hogy az állami vállalatokról és a mezőgazdasági szövetkezetekről széló áj törvényjavaslat, illetve a Munka Törvénykönyve módosításának tervezete szintén ennek a jegyében született. Lényegesen kevesebb szó esik viszont az átalakítás szükségességéről, módozatairól és lehetőségeiről a társadalom felépítményének szféráiban. Így például a kultúrával kapcsolatosan. Ahhoz kétség nem férhet, hogy a prioritás az alap — jelen esetben tehát a népgazdaság. a szocialista gazdasági integráció, a külgazdasági kapcsolatok — fejlesztését illeti meg, viszont a CSKP XVII. kongreszezusának határozatai között az is szerepel, hogy: „Tovább kell erősíteni a kultúra szocialista jellegét, komplexen kell azt fejleszteni úgy, hogy pozitívan érvényesüljön a társadalmi élet egész struktúrájában és az új ember nevelésében. A kultúra és a művészet jelentős feladata az új értékek céltudatos megteremtése, a dolgozók szabadideje ésszerű kihasználásához való hozzájárulás. A kultúrának és a művészetnek hatnia kell a dolgozók alkotó aktivitása fejlesztésére és tevőleges életmódjára. Ebből a szempontból tökéletesíteni kell az Irányítás rendszerét, differenciáltan kell fejleszteni a kulturális és művészeti tevékenység egyes formáit és nevelő társadalmi hatásukat. Hatékonyabban és célszerűbben kell felhasználni az erre a célra szánt társadalmi eszközöket.“ Az útmutatás, az irányvonal és a cél tehát adott; a megvalósítás során keresni kell a rendelkezésre álló minél hatékonyabb és célszerűbb eszközöket. Ennek szükségességére — egyben a kultúra, mint terciális szféra szerepének fontosságára, s így a fenti idézetben foglaltak gyakorlati jelentőségére — előbb hadd világítunk rá néhány gondolattal. „A kultúra a nemzet számára olyan, mint a levegő: nem tudatosítjuk a létezését, de nem lehet élni nélküle“ — mondotta Engels. Szavaiból egyben az is kitűnik, hogy a kultúrát, mint egységes és oszthatatlan, intézményrendszerből és közösségi szabályok összességéből álló egészet, más szóval mint eleven, szüntelenül ható társadalmi közeget értette. Fontossága már pusztán ennyiből is nyilvánvaló, de ne maradjunk az általánosftások szintjén, hanem menjünk egy lépéssel tovább. A társadalmat egyének alkotják, és mint tudjuk, a szocialista társadalom egyénideálja a sokoldalúan és harmoniknsan fejlett személyiség. Alapszükségleteit kétségtelenül a megtermelt anyagi javak képezik de ugyanennyire nyilvánvaló, hogy a személyiség megkövetelt sokoldalúságához és harmonikus fejlettségéhez bizonyos szellemi értékek birtoklása is szükséges. Ezek hiánya óhatatlanul a beszűkült, elgéptesedett technokrata társadalomhoz vezet, amelynek vízióját éppen az egyetemes embert kultúra néhány kiemelkedő képviselője — köztük prwell és Madách Imre — rajzoita meg döbbenetes erővel. Az ilyen társadalomban az egyén személytelenné, a nép, vagyis a társadalom pedig pusztán közigazgatási egységgé degradálódik, s benne olyan törvények érvényesülnek. amelyek kizárólag gazdasági megfontolások alapján születtek; minden egyéb „nélkülözhető“ tényező többé kevésbé a háttérbe szórni. A kép tgy természetesen elrajzolt és irreálisan túlzó, mint minden. ami a jobb szemléltetés érdekében történik. Bizonyos párhuzamokat azonban így is felfedezheliink, sőt: Eel KELL hogy fedezzünk. Olyan kétségbevonhatatlan és megcáfolhatatlan tényekre gondolunk. amelyek ellenkeznek az idézett engelsi gondolat szellemével, amelyek nem veszik kellőképpen figyelembe a kultúra mint egyetemes emberi szükséglet fontosságát s nem utolsósorban: őszszeegyeztethetetlenek a párt kultúrpolitikájának célkitűzéseivel is. Az utóbbi kijelentés könnyen paradoxonnak tűnhet, hiszen a szóban forgó — és most már valóban rövidesen a nevükön is nevezett — tények többsége szintén legfelsőbb kultúrpo!i*ikai határozatnak köszönheti létét. Mégsem lehet szó ellentmondásról, hiszen a fogalommá vált „átépítés“ kifejezés eleve elismeri: követtünk el hibákat, amelyeket halaszthatatlanul korrigálnunk kell. Most már valóban konkrétan: arról van szú, hogy évek óta nem adjuk meg a kultúrának azt, ami kijár, amit fontosságánál fogva meg kéne adnánk. Amit megkapott, azt nem áll szándékunkban elvitatni: új művelődési házak egész sorát városokban és falvakon egyaránt, újonnan épült könyvtárakat és még sorolhatnánk tovább. Csakhogy: a gazdasági helyzet szigorodásának következtében ezeknek a művelődési házaknak az üzemeltetésére egyre kevesebb pénz jut. a könyvtárak költségvetése évről évre kevesebb könyv vásárlására futja, télen sok helyen okoz megoldhatatlan problémát a kultúra otthonaiként szolgáló épületek fűtése és így tovább: ezt is hosszan lehetne még sorolni. Anyagi szempontból rendkívül kedvezőtlen az amatőr mővészeti mozgalom helyzete: a csoportok jobbára önerőből léteznek, s szerencsésnek mondhatják magukat, ha — főleg faluhelyen — felkarolja őket az egységes földműves-szövetkezet. Egy szá mint száz: a mai napig érvényes, hogy ha takarékoskodni, csökkenteni, lefaragni kell valahol, akkor azt a legtöbb helyen és szintén a kultúrával kezdjük. Vagyis: ott húzzuk szorosabbra azt a bizonyos képzeletbeli nadrágszíjat, ahol az az első pillanatban látszólag a legkevésbé fáj. Tény, hogy csakugyan ott fáj $ legkevésbé: csakhogy tény az is, hogy hosszú távon viszont helyrehozhatatlan deformációkat okozhat. Mindenképpen eljött az ideje tehát annak, hogy újjáértékeljük a kultúra szerepét és jelentőségét a társadalom életében hogy tudatosítsuk, hogy az annak éltető közege. emberséget, humánumot sugárzó nemes fluiduma, hogy az emelte fel az emberi létet a vegetáció szintjéről, s hogy az egyetemes emberi kultúra értékei azok. amelyek életünket a szó legnemesebb értelmében SZÉPPÉ teszik. Erre a szemléletváltásra óhatatlanul szükség van, mégpedig minél előbb, annál jobb. A gazdasági mechanizmus átépítésének szükségességét már kellőképpen tudatosítottuk, és tettünk is komoly lépéseket az érdekében. Most már csak arra van szükség, hogy ugyanez a szemlélet, ugyanez a friss szellem továbbáramoljnn és átjárja a társadalom valamennyi szféráját. Már csak azért is, mert az egységes és oszthatatlan egész amely csak úgy működhet zavartalanul, ha minden részterülete egyensúlyban van és egészséges. Azért Is, mert látják ezt a társadalom életét irányító legfelsőbb szervek is. amelyeknek módjukban áll mindent megtenni ennek érdekében. És végül, de nem utolsósorban: a humánum szelleme, az emberiség évezredes kultúrájáért viselt közös felelősség is ezt követeli tőlünk VASS GYULA' (Tóth József felvétele) Szereti a földet (5.) Közös feladatunk egyéni értelmezése (6.) Átszervezés előtt au Biotechnológia és a nitrogéntrágyázás (Ш t * 1 j [Tudományos kutatás nemzetközi szinten (13.) ŕ \
