Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-03-04 / 9. szám

I SZABAD FÖLDMŰVES 1988. március L • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADASZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT % VADÁSZAT Ф Március Vadtenyésztés, vadvédelem. A ta­vasz első hónapjában a vadászat na­gyobbrészt szünetel. A magasban fel­tűnnek Ismét azok a lassan vagy se­besen vonuló mértani alakzatok, me­lyeket a vonuló madarak csapatai al­kotnak. Jó Időjárás esetén e hónap­ban a medve elhagyja telelőbarlang­ját. A borz Is kljárogat már vacká­ból egy kis élelem után. A róka többnyire bent fülel, de szép meleg napokon ő Is elhagyja sáncait. A far­kas távoli helyekre vonul, s a legsű­rűbb vágásokat bújja. A nyúl a szán­tóföldeken fekszik. A fogoly legin­kább vetéseken tanyázik vagy csen­deresek, vágások és egyéb fészkelésl helyek környékén tartózkodik. Ä fácán fiatal erdők, nádasok közt lappang. A siket- és nyírfajd kezdi folytatja párzását. A madarak közül párzlk és fészkel a fácán, fogoly, csá­­szármadás, nyírfajd, vadgalamb, né­mely vadkacsa fajta, vadlúd és az erdei szalonka. A ragadozó madarak nagyobb része szintén márciusban kezdi a párosodást. A vadásztársaságok tagjainak tekin­tet nélkül az Időjárás alakulására, folytatniuk kell a vad téli etetését. A legsürgősebb munka a sózók rend­betétele, hogy a téli száraz eledel után, a mohón behabzsolt zsenge fű okozta sokszor halálosan veszedelmes hasmenéstől megóvjuk a nagyvadat, továbbá könnyítsük a vedlést és elő. segítsük az agancsérést. Ha a téli takarmányféléből maradt még tölgy­makk vagy vadgesztenye, helyezzük azt vadjaink elé. A takarmányozásnál sok nedvességet tartalmazó táplálé­kot — például répát és burgonyát — ne adjunk a vadnak. A vadászható vad. Márciusban Szlovákia területén az SZSZK Mező­­gazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­riumának a vadfajok vadászati Idejé­ről, módjáról és feltételeiről szőlő 1975/172-es számú hirdetménye értel­mében a következő vadfajok vadász­hatók: róka, nyestkutya, pézsmapo­cok (befogással), görény, hörcsög, ürge, varjú, szajkó és a szarka. Már­cius tizenhatodikétól engedélyezett az erdei szalonka vadászata. Az önálló és elismert fácánosokban vadászható a borz, a sün, a menyét és a sirály. Héjakosarak alkalmazásá­val befogható a héja, egerészölyv és a gatyás ölyv. A tartósan és alaposan körülkerített szőlőskertekben a nyúl egész évben lőhető, ám a nyulakat csak a vadgazda és a vadőr lőhetl kt. A vadászati Jog gyakorlása. Azok a kötelezettségek, amelyek a vadászati jog gyakorlásából a vadgazdálkodás előírásaiból, valamint a vadászati eti­kából erednek, minden vadász számá­ra mérvadók. A törvény felhatalmaz­za a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztert arra, hogy Indokolt eset­ben megváltoztassa a védelem Ide­jét, módját és feltételeit. Ezért szük­séges, hogy minden vadász állandóan figyelemmel kísérje a szaksajtóban bizonyos Időszakonként megjelenő hirdetmények tartalmát. felkeresni dürgésl helyeit. Az erdei szalonka száraz Időben alacsonyabb, nedves Időben magasabb helyeken tartózkodik. A vízivad a nyílt vize­ket lepi el. A szárnyas ragadozók részben még átvonulóban, részben pedig telepedőben vannak. A szőrmés és szárnyas vadnak március a leg­főbb párosodási, Illetve fészkelésl hó­napja. A farkas, róka és a nyuszt nőstényei pocakosak. A yadmacska, a nyest, a görény és a menyét még SZAKLEXIKON Dürgés. Így nevezzük a legtöbb szárnyasvadnak, e darunak, a fajdnak, a túzoknak, a császármadásnak, az erdei szalonkának, a fácánnak, vala­mint a fogolynak a nászát. E fajok kakasainak nászhangját Is dürgés­­nek nevezzük, azt mondva, hogy dürrögnek. Legtöbbjüknek ez a hangadá­sa lényegesen eltér a máskor hallatott hangjától. Némelyikük más mó­don Is kifejezi nászát, mégpedig násj tánccal, sátörozással, vagy a fácán­kakas a messze elhallatszó, gyors szárnyveréssel. Szalonkacsillag. Az esthajnalcslllag vadászati elnevezése, mert amikor az alkonyatban ez klgyúl, akkor kezdődik a szalonkák esti húzása. Zsfrzótoll. Az erdei szalonka zsírmlrlgyén nőtt, barna színű, kisecset formájú toll, amelyet sokan a szalonkatollekkal együtt trófeaként gyűj­tenek és őriznek meg. '(a, j.) Szalonkavonulás idején A természetet járó ember: erdész, madarász vagy vadász egyaránt nagy Izgalommal várja kedves vándorma­darunk, az erdei szalonka érkezését. Az erdei szalonka néhány északt sziget kivételével Európa minden or­szágában, valamint egész Észak- és Közép-Ázsiában honos. Elterledése egybeesik az eurázstat kontinens méi)l sékelt övével. A szalonkák zöme meg­közelítően a 45. és 60. szélességi fok között fészkel. Európában a Pireneu­­sok és Közép-Svédország magasságá­ban húzhatjuk meg költésének határ­vonalát. Általában lomberdőben fész­kel, de északon vagy magasabb hegy­vidéken kevert, sőt tiszta állományú fenyvesben is megtaláljuk. Enyhe teleken előfordul, hogy egész éven át több példánya fészkelő­helyén marad. Az Ilyeneket téli sza­lonkáknak nevezzük. A nagy többség azonban minden ősszel útra kel és Ázsia délnyugati vlléketn, Dél-Euró­­pában és Északnyugat-Afrikában telel át. Visszavonulásukat már februárban megkezdik. Tavaszi átvonulásuk Szlo­vákiában általában március közepétől április közepéig tart. Biztos és pon­tos időpontot nem jelölhetünk meg, mert a szalonka, az érkezését szá­­montartó vadászt, minden tavasszal új rejtély elé állítja. Vonulást útjuk is nagyon változó. Előfordul, hogy azon a helyen, ahol minden életfeltétel adott, az egyik évben nagyon sok a szalonka, másik évben egy sem fordul elő, pedig a kö­\ rülményeket tekintve az ellenkezőjét várnánk. A vonulása szoros összefüg­gésben van az időjárás alakulásával. Rendszerint akkor tetőzik, amikor az Atlanti-óceán meleg légtömegeinek első hullámat már az Uralt Is elérték. Gyakran ismétlődő Időváltozáskor az átvonulás ts szakaszossá válik. Az er­dei szalonka majdnem kizárólag éjjel, széles frontokban vonul. Útvonalait síkságok és alacsonyabb hegyek fölött választja, ott, ahol lép­­ten-nyomon találhat sajátos táplálko­zásának megfelelő, lágy talajú mo­csaras helyeket. Ahol az nincs, gyor­san tovasurran. A táplálékbőség vi­szont elldöztett. Magas hegységek és tengerek terepakadályainál a széles frontban érkezők keskeny folyosókba tömörülnek és a hágók, hegyszoro­sok meg a legrövidebb tengeri útsza­kaszok megkeresésével igyekeznek enyhíteni az átkelési nehézségeken. A tavaszi vonulás egyben a nász kezdetét ts jelenít. Az észak felé nyo­muló szalonkák útközben találnak rá párjukra. Pihenőhelyeiken napközben a langyos, déli fekvésű hegyoldalak, vágások, fiatalosok sűrűjében rejtőz­nek, és késő alkonyaikor mintegy ne­gyedórán át hajnalban közismert hú­zásuk alkalmával történik a nászre­­ptilés. Ilyenkor három-négy hím Is űzi egymást a tojóért. Később a föl­dön is folytatódik a nász ceremóniája, amikor a hímek fellazított tollazattal páváskodva udvarolnak. Csak a tojó kotlik, mert a hím, mire teljes lesz a fészekalj, elhagyja a párját. Szlovákiában a szalonka leggyak­rabban a mérsékelten hideg, nem túl száraz talajú középhegységek erdei­ben költ, de hazánk magasabb fekvé­sű erdeiben ts költ szórványosan. Fé­szekhelyéül leginkább a ritkások, a tisztások, erdőszélek közelségében le­vő, aljnövényzettel benőtt helyeket választja. Szülőföldjükön csak néhány hóna­pot töltenek a szalonkák, és szep­tember végén, október eleién, amikor északi költőhelyeiken végig süvítenek az első hideg szelek, elindulnak délen fekvő téli szállásaik felé. A szalonka érzékelőkészsége, finom ösztöne lehetővé teszi azt, hogy rej­tett életet éljen. Amikor lelapul, mes­terien érti a rejtekhely megválasztá­sát, mintha tudatában volna annak, hogy fakéreg színű tollazata kitűnő védelmet nyújt számára. A gazdagon beidegzett szalonkacsör már önmagá­ban is jellemzt a faj táplálkozásmód­ját. A lágy talajú erdei tisztásokon néha rátalálunk az élelem keresésé­ről tanúskodó,' jellegzetes apró lyu­kakra, ahol a madár csipeszként hasz­nált csőrével a felső talajszintben ku­tatott. Fő tápláléka a földigiliszta, de számos apró rovart, férget, csigát, lárvát és magfélét ts- fogyaszt. Szlovákiában az erdei szalonka va­dászata tavaszt húzáskor március ti­­zenhatodlkától április végéig engedé­lyezett. Ennek a szárnyas vadnak, ha csekély is a gazdasági jelentősége, a vadászat szempontjából annál fonto­sabb, mert kedvelt célja a tavaszi va­dászatoknak, és az új Idény szimbó­luma. Az utóbbi évtizedekben kontinen­sünk szalonkaállománya feltűnően megfogyatkozott. A hazat statisztikák is híven tükröztk ezt a folyamatot. Ezért minden természetvédő, ornttoló­­gus és vadász támogatja mindazokat a hazai és nemzetközi törekvéseket, határozott beavatkozásokat, amelyek az elkövetkező generációk számára Is lehetővé teszik a szalonkahúzás örö­meit. ALAKSZA JÁNOS A Szlovákiai Vadászok Szö­vetségének Központi Bizott­sága értesíti a tagságot, hogy az SZVSZ V. kongresszusára 1S88. október 15—18 án Bra­­tislavában kerül sor. Cséfalvay József és Füle Sándor A vadászat oroméi Az utóbbi Időszakban mind több szó esik a vadállományról, a vadá­szatról, illetve a vadgazdálkodásról. Ez érthető, hiszen napjaink egyik sarkalatos kérdése és feladata az élő­világ óvása, a vad pedig a természet részét képezi, Azt, hogy a vadászat természetvédelem-e avagy régi korok űj passziója, nehéz eldönteni, mert esetenként mindkettő Igaz lehet. A Felsőpatonyi (Horná Potflii) Vadász­­társaság tagjainak munkájára nem a dzsentrimajmolág, hanem az ésszerű vadgazdálkodás és -védelem a Jel­lemző. A természet tisztelete, a ya­­dászetika szabályai betartásának a fontossága érződött Füle Sándor, va­lamint Cséfalvay József szavaiból, akiket a közelmúltban kerestünk fel. Füle Sándor vagy három évtizede vadász. Egy Időben' volt vadgazda, most pedig a vadásztársaság elnöke. Cséfalvay József a hetvenes évek ele­­étől tag, jelenleg pedig a titkári eendőket látja el. Mindketten a he­lyi egységes földműves-szövetkezet dolgozót, az előbbi az öntözőcsopor­tot vezeti, az utóbbi pedig közgaz­dász-mérnökként a szövetkezet öko­­nómusa. A protokoll mellőzésével, közvetlenül beszélgettünk Jőről-rossz­­ről egyaránt. — Majdnem kétezer ötszáz hektá­ron gazdálkodunk — tájékoztatott Cséfalvay József. — Ennek nagy ré­sze mezőgazdasági terület, s hozzá­vetőlegesen 40 hektár erdőnk van. Mindezt a tőzegbánya tavai, a mes­terséges kanálisok, a Kis-Duna vize, valamint nádas-mocsaras rétek tar­kítják. A szántó jobbára a folsőpato­­nyt szövetkezeté, négyszáz hektár pe­dig a Dunatôkési (Dunajský Klátov) Állami Gazdaság patonyréti részlegé­hez tartozik. A huszonnyolc tag több­nyire szövetkezeti földműves, illetve munkás vagy műszaki dolgozó. Az ügynevezett jobb körökből nincs ta­gunk, ellenben egy hölgytaggal dicse­kedhetünk. Az utánpótlásunk biztosí­tott, rövldebb-hosszabb várakozás után valamennyi kérelmezőt a so­rainkba tudunk venni, természetesen csak az erkölcsileg feddhetetleneket. A vadállományról, Illetve a terület eltartőképességéről Füle Sándort, tősgyökeres helybelit kérdezem, aki­nek az édesapját Is a nemes szenve­dély fűtötte, s kinek lánya a családi hagyományt folytatva szintén vadász, (ö az egyetlen hölgytagja a vadász­­társaságnak.) — Jobbára apróvaddal gazdálko­dunk. Régebben messze földön híres volt a túzokállományunk, ám számuk napjainkra 10—15-re csökkent, s így a faj teljesen védett. Nyulaink száma növekszik, a fácán megállapodott, bár a terület többet is el tudna tartani. Sajnos, alig akad fogoly, fürjjel pe­dig igencsak ritkán találkozik az em­ber. E becses klsszárnyasnnk nem. vagy pedig alig tud alkalmazkodni a megváltozott, táhlásftott földművelés­hez. Ellenben otthonosan érzi magát a rőtvad, kivált az őz, de a szarvas sem idegen, sőt néha egy-egy vad­disznó is ellátogat körzetünkbe. Vízlmaradaink közül említést érde­mel a vadkacsa (tőkés réce), a vízl­­tyűk, átvonuláskor pedig a vadlibával Is szerencsénk szokott lenni. Érdekes­ségként ide kívánkozik, hogy télen 20—30 nagykőcsag telel át, e fekete gólya ugyancsak meghonosodóban van. Ritkaságszámba megy, hogy né­hány nagypőllnc fészkelt nálunk a nyáron. Egypár éve rendszeres ven­dégünk a dankasirály. Az őshonos gőlya pedig a mocsaras területről jön, s bizony az aprővadutődokat sem ■ kíméli. Ezen mielőbb el kell gondol­(Fotő: Anda Lajos/ kodnunk. A valamikori népes bíbto­­hadbél már csak mutatóba akad. Ä víziszárnyas az élőhely függvénye. Mivel változóban van a táj arculata, egyes képviselői eltűnnek, s helyükbe újak lépnek. A természetvédelmi moz­galom felerősödése láttán bizakodó vagyok, hogy lesz mit átadnunk örök* ségül a következő nemzedék tagjai­nak. — Körzetünk vadeltartó-képessfige megfelelő. Leállították a kevésbé át­gondolt láplecsapolást, a mocsár fel­szántását. A szélfogók ültetése Jobb körülményeket teremt a vadállomány­nak. A legtöbb vad a kevésbé nyug­talanított területeken található. A Kis- Duna menti körzetünkben, sajnos, észleljük a hétvégezôk Jelenlétének negatívv Jelelt, illetve következmé­nyeit A kőbor kutyák és macskák, vala­mint a varjak és szarkák helyzetével kapcsolatban Ismét Cséfalvay Józsefet kérdeztem. — Nem Is lehet eléggé hangsúlyoz­ni, hogy mennyire ártalmas és em­bertelen cselekedet a megunt háziál­lat „szabadban felejtése“. Az állator­vossal való megegyezés szerinti meg­oldások sokkal ésszerűbb és megfe­lelőbb módszereknek bizonyulnak. Körzetünkben a kóbor állatokat álta­lában gyorsan puskavégre kapjuk. Aggaszt bennünket viszont a dolmá­nyos (szürke) varjak és a szarkák dézsmája. A fészekből nem szabad kilőni őket, s portyáikon, mivel óva­tosak, nehéz elbánni velük. A többi ragadozót, mint például az Olyvet, vércsét, rókát a kívánt egyensúlyban tudjuk tartani. A rókára kotorékeb­bel vadászunk. Terjedőben van a nyuszt, s az állományt vissza fog kel­leni szorítani. Milyen a viszonyuk a földterület tulajdonosaival, a mezőgazdasági üze­mek képviselőivel, érdeklődtem Fül* Sándortól. — Az együttműködés akár példás­nak is minősíthető. Eleséghulladékkal segítik az állomány gondozását, mi pedig szélfogókat Ültetünk, őrizzük a termést, segítünk a munkacsúcs ide­jén. A fontosabb teendőket mindig közösen megbeszéljük, s így sikerül elkerülnünk a sárlódásokat. A leg­fontosabb, hogy mindkét fél képvise­lői tudatosítsák, hogy csakis közös erűvel lehet ésszerű vadgazdálkodást folytatni. A vadásztársaság elnöke a vadgaz­dálkodásban elért kiváló eredménye­kért már több ízben kapott kitünte­tést, Illetve elismető oklevelet. Ha­sonlóan a trófeái is nem egy esetben nyertek első díjat. 1976-ban például Ceské Budöjovlcén őzbaktrőfeájáért ezüstérmet kapott. A szervezeti élet­ről elmondhatjuk, hogy az elmúlt év­ben egy sikeres kiállítást rendeztek a' helyi művelődési házban, ahol át­fogó képet Igyekeztek adni a vadász­­társaság tagjainak munkájáról. Kez­deményezésük nagy visszhangra ta­lált, mert élénk érdeklődést tanúsí­tottak a látogatók — tudtam meg be­szélgetőpartnereimtől. Minden évben nagy figyelmet szen­telnek a vadgazdálkodás, illetve a vadetetés időszerű tennivalóinak. Több hazai és magyarországi vadász­­társasággal tartanak fenn élénk kap­csolatot. Az együttműködés ezen a téren is eredményesnek mondható. Az írott és íratlan szabályok következe­tes betartását bizonyítja, hogy a va­dásztársaságban még nem fordult elő baleset. A Felsőpatonyi Vadásztársaságban tett látogatásom során meggyőződhet­tem arról, hogy a mezőgazdasági üze­mekkel való szoros együttműködés kamatozó befektetésnek bizonyul. Re­mélhetőleg másutt is igyekeznek kö­vetni példájukat. CSIBA GÉZA (Viliam Steffek felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents