Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-08-08 / 31. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1987. augusztus 8. 14 • MÉHÉSZÉT m MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET Ф MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • Otven éve írták és ma Előszó: Az alábbi cikk a Szlovenszkői és Kárpát-ukrajnai Méhészeti Egyesületek Központja kötelékébe, tartozó magyar nyelvű szaklapban, a Méhészetünk című folyóiratban 1937 áprilisában je'ent meg Reiter Sándor tollából. (Akkor még ilyen is létezett!) Olvassuk csak mi volt már a probléma és a vita tárgya, hiszen ez napjainkban is nagyon időszerű. „MILYEN KAPTÄRT ÉS KERETMÉRETET HASZNÁLJAK?“ Ľudovít Brauner előadást tart a fiatal nemzedék képviselőinek »Ez a kérdések kérdése, mely minden kezdő méhésznek fejtörést okoz és piely kérdés véglegesen és teljesen még ma sincs megoldva és talán nem is lesz soha, ha figyelemmel szemléljük az egyes vidékek méhészeti jelenségeit, ha megszemléljük a használatban lévő "különféle kaptára к sokaságát, azt látjuk, hogy úgyszólván minden vidéken más és más kaptár van használatban, sőt majdnem azt mondhatjuk: ahány méhésy. anvnyiféle kaptár! Éfe ha a kezdő méhész a fenti kérdéssel már tapasztaltabb haladó méhészhez fordul útbaigazításért, akkor is az egyik méhész a Balogh-kaptárt, a másik Boczonádi kaptárát ajánlja, a harmadik Zander kaptárára esküdözlk, a negyedik Cerstung kaptára mellett tör lándzsát, nem említve a sok más egyéni rendszerű kaptárt, mely mind csak azért látott napvilágot, mert a legtöbb méhész nincs megelégedve a használatba vett kaptárával. Ha méhészkedése során valamely kudarc éri őt. melynek oka esetleg magában a méhész helytelen kezelési eljárásában keresendő, mégis a legtöbb esetben az általa használt kaptárban látja eredménytelenségének alapokát. Az ilyen méhész a legtöbb esetben aztán más rendszerű kaptár után nyúl, s ezzel próbál ismét szerencsét és ha-e kaptár sem valósítja meg a hozzá fűzött reményeinek teljesedését, esetleg ismét egy újabb rendszerű kaptárhoz folyamodik. Így aztán sok méhész 3—4 féle kaptárban is méhészkedlk és 3—4 féle keretméret található méhészetében. Egyik rendszerű kaptárra vonatkozólag sem sajátította el alaposan a gyakorlati méhészkedés minden csínját-bínját, fogásait, szinte bábeli zűrzavar áll elő. Az ilyen méhész mindig kutatva a neki megfelelőbb kaptár után, b' legtöbb esetben csak felesleges kiadást okoz zsebének és csak szaporítja felesleges munkáját. Hiszen. ha szorosan vesszük a dolgot, a minden tekintetben, minden szempontból teljesen megfelelő és minden igényt száz százalékig kielégítő „ideális“ kaptár még most sincs feltalálva, mert a legtöbb, most használatban lévő kaptárnak megvan a maga több, vagy kevesebb előnye mellett valamely árnyoldala is. Ezért lehet most gyakrabban olvasni a méhészeti szaklapokban a kaptár racionalizálásáról, amikor egyes méhészek arra törekednek. hogy a legegyszerűbb rendszerű — keretű kaptárt megalkossák. A kaptárrendszer felesleges, sőt az alábbi esetben egyenesen már káros változtatásának hibájának azonban nemcsak a kezdő, de némelykor még a tapasztaltabb, haladó méhészek is áldozatul esnek, amit igazol azon tény Is, hogy az 1933. évben erlangeni tanulmányútjukről hazatért méhészek, a mi viszonyaink mellett már teljesen bevált Balogh-kaptár használata dacára, a Zander-kaptárnak csináltak olyan propagandát, hogy a „Méhészetünk“-höz mellékelt, s az 1936. évre szóló „tagsági jelentkező lapon“ külön felhívást intézett a Méhészeti Központ az egyesületi tagokhoz, hogy a többek között „hány dr. Zander-féle kaptárt gondolnak megrendelni az 1936. év folyamán?“ Hogy a Zander-kaptár mennyire felel meg, vagy nem felel meg az itteni méhészeti viszonyok mellett, ennek elbírálására szerény méhészeti ismereteim és tapasztalataim mellett, nem érzem magam hivatottnak, de mint hűséges olvasója a „Méhészetünknek“ és figyelmes szemlélője a méhészeti jelenségeknek, jőleső érzéssel olvastam a „Méhészetünk“ 1934. évi 7. és 8, számában a „Méhésznap a Paszekán“ és ugyancsak a „Méhészetünk“ 1936. évi 7. és 8. számában „A Balogh-kaptár és a racionalizálás“ című cikkeket, amelyekben a mai, mindenki által csak nagyrabecsült szerkesztőnk Baiogh Bálint úr fényesen mutatta ki, hogv a Zander kaptárnak nálunk való terjedése nem haladást, hanem évtizedes viszszaesést jelent. Érdeklődéssel olvastam a Méhészetünk-et továbbra is, figyelve azt, hogy a Zander-kaptán propagálása milyen további hullámokat fog vetni, de a „Méhészetünkében erről többé nem esett szó, és minthogy a Paszekán továbbra is tartandó kaptárkészítő tanfolyamokon ezentúl is a méhész sajátkezűleg készítheti el az egyszerű Balogh- és nem a komplikált Zander-kaptárt; feltételezem, hogy az utóbbi kaptár propagálás!, mozgalma is ellanyhult úgy, mint annak idején a „szalma“ körüli harc is azzal végződött, hogy a még használatban lévő szalmakaptárak száma mindinkább fogy. A Zander-kaptár egyébként az itteni vidékünkön sem terjedt el, dacára annak, hogy nagyon is alacsony 20 cm-nyi keretmagasságot most már 25 cm-nyire, racionalizálták. A legjobb kaptár az, amelyik a legkevesebb munka árán a legnagyobb hozamot adja! Ez olyan igazság, araelyet minden méhésznek és így a kezdőnek is el kell fogadnia. És ezzel a kezdő méhész, máris közelebb jutott az általa feltett kérdésnek a megoldásához: „Milyen kaptárt és keretméretet használjak?“ — miután a jelenleg használatban lévő nagy kapillusztrációs felvétele tárak közű! a minden tekintetben már évek őta kipróbált Bologh-kaptár a maga egyszerű alakjában, az ő 35X35 cm keretméretével a fészkében és 35X17,5 cm, hizlalt 40 mm vastag félkereteivel a mézkamrá'jában közelíti meg eddig legjobban az előbb hangoztatott igazságot. Ha tehát Te, kedves Kezdőméhész színién azon töröd a fejedet, hogy milyen kaptárban és milyen keretméret mellett kezdjed meg méhészkedésedet, akkor ne törd sokat e kérdésen eszedet, ne fordulj e tekintetben Pontiustól-Pilátusig, hanem nyúlj bátran a Balogh-kaptár után és ha aztán betartod az e kaptárhoz fűződő kezelési utasításokat, nem lesz okod panaszkodni, hogy rossz kaptárt választottál és nem leszel kényszerítve más rendszerű kaptárhoz folyamodni.“ MEGJEGYZÉSEIM A KÖZÖLT ÍRÄSHQZ Ez volt az ötven évvel ezelőtt közölt írás. Nem azért választottam ezt az érdekes cikket jelenlegi példának, mert a Balogh-kaptár híve lennék, de mióta a faodús, vagy kasos méhészkedéstől a kaptárrendszerre tértek át, állandóan vita volt a kaptárkérdés. Már a század elején is harciaskodott két-liárom méhészkiválóság, hogy melyik a legjobb kaptár. Természetesen, mindegyik a saját készítményű kaptártfpusait dicsérte, és már ekkor elkezdődött a zűrzavar. Ahogy az írásból kitűnik, ötven évvel ezelőtt sem volt rőzsásabb a helyzet a kaptárkérdésben, mint ma. is időszerű Akkor a legújabban szerkesztett Balogh-kaptárt dicsőítették, talán azért ts, mert maga Balogh Bálint volt az akkori Méhészetünknek a főszerkesztője, és nagy mértékben síkra tudott szállni kaptára mellett. Én magam is ezzel a kaptártípussal kezdtem a méhészkedést, ami édesapámról maradt rám. JEgy példányt mai napig is őrzök emlékül.) Napjainkban is gyakran lehel olvasni. vagy hallani és látni is az újítók és feltalálók kunferenciáin a kaptár racionalizálásáról. Ifi is egyes méhészek, csak a jó tulajdonságait dicsérgetik kaptáraiknak, de a roszszat elhallgatják. Jelenleg még több kaptártípust sorolhatnék, mint ölvén évvel ezelőtt. Használatban vannak az ün. Budeőák-, Standard-. Univerzál-, a Tacbov-féle kaptár, a Csehszlovák Egységes, ami szerintem legjobban bevált kaptár, Szlovákiában elterjedt B normalizált, több fele változatban. És jön a racionalizálás: TU-85, vékonyfalú alacsony méztérrel. Optimál, a fészekben 42X27,5 cm keretmérettel, К 39—42, aztán a különböző törpefiókos rakodókaptárak, és ki tudná még sorolni ezeket a káros változásokat. Mert.mire jó ez? Azért, hogy a méhészet terén ne lehessen közös nevezőre jutni a kaptárkérdésben? És valóban a kezdő méhész sem tudja magát kiismerni, hogy milyen kaptárral is kezdjen méhészkedni. Hazánkban, úgy gondolom két legelterjedtebb kaptártípus a Csehszlovák Egységes és а В normalizált, amelyek körülményeinknek is legjobban megfelelnek. (Lehgt. hogy tévedek?) A B-nnrmalizáltnak csak az a hátránya, hogy npm hátulról otetős, mint az előbbi. Pedig a tíz keretesnél már ez is mego'dható. Erre kellene törekedni az SZMSZ Központi Bizottsága mellett működő rac'onalizációs bizottságnak is, egvszerűsiteni azt ami jó és amit lehet, mert sokkal előnyösebb és könnyebb kantárbuntás nélkül etetni, mint felülről. Így a nyári serkentés alkalmával nem szennyezzük a mézkamrában lévő mézkészletet cukoroldattal, mert a méhek a legközelebbi sejtekbe igyekeznek azt elraktározni. Ezzel mindkét kaptártípusnál megoldódna az etetők gyártása, és így kifizetődőbb és gazdaságosabb lenne az előállításuk. Fontos volna ez, mert napiafnkban már teljesen eltűntek a -méhészeti kellékek közül ezek az etetők. Ugyan miért hiánycikk, mikor különösebb külföldi anyag nem szükséges hozzá? Továbbá a B-normalizált kantárakat is el kellene látni olyan pántokkal, vagy zsanérokkal, hogy ne kelljen a méhésznek a mézkamrát emelgetni. Ezeket az újításokat én saját magam mind elvégeztem és nagyon meg vagyok elégedve, mert jól beváltak. Ezeket kellene tehát ésszerűsíteni, hogv jobbá és kényelmesebb kezelésűvé tegyük a jó bevált kaptárainkat. Nagyon találóan írja ötven éve a cikk írója, hogy „A legjobb kaptár az, amelyik a legkevesebb munka árán, a legnagyobb hozamot adja!“ De azért az igazság az, hogy szerkeszthet bárki, akármilyen kaptártípust, ha az időjárási tényező kedvezőtlenül alakul, továbbá ha a meglévő méhlegelő területet felelőtlenül vegyszerezik ... Bízom benne, hogy a Szlovákiai Méhészek Szövetsége Központi Bizottságának valamely tagja olvassa a Szabad Földműves méhészeti rovatát, és a korábban is megje<ent. „Melyik a jó kaptár“ című írásom javaslatáról előbb-utóbb szó esik. VICÉÉN ISTVÁN HIRDETÉS Értesítjük a tisztelt méhész»ársakst hogy a beküldött viaszból megrendelésre 10,— koronáért — sonkolyból pedig kilónként 12,— koronáért ló minőségű mülépet készítünk, s azt kívánatra fertőtlenft|0k A mfllépei megrendelés szerinti méretre vágluk s he partnereink kívánlak foszforral fel|awft|uk hogv a méhek egészségesen szaporodónak. A viaszt, a sonkolyt. s a megrendelést ez alább! címre küldjék: VgroMta medzistlenok 991 na ItUtti Telelőn: 931-14 Sikeres tevékenység A Szlovákiai Méhészek Szövetsége Lévai (Levice) Városi Szervezetének több mint félezer tagja van, akik ötezer háromszáz méhcsaládot gondoznak. Az elmfilt évben 84 ezer 622 kilogramm mézet és közel 300 kg virágport értékesítettek. Ezenkívül méhpempöt és propoliszt is értékesítettek a lévai méhészek, július Ondrejkátől. a városi szervezet elnökétől a vele folytatott beszélgetés során megtudtam, hogy a vezetőség tagjainak figyelme leginkább a szaktanácsadásra, a szakirodalom beszerzésére s az utánpótlás nevelésére összpontosul. A vezetőség által szervezett rendezvények mindig hasznosnak bizonyultak az elmúlt esztendők során. A Lévai Városi Nemzeti Bizottság külön irodahelyiséget biztosít a vezetőség rendelkezésére, ahol minden hétfőn négy órától hat óráig fogadják az alapszervezet tagjait. Tavaly csaknem minden hónap végén megszervezték a méhészkedők estjét, ahol filmvetítésekkel egybekötött szakelőadásokat tartottak A tizenhat kfsfilmet és hat előadást köze! négyszáz méhész tekintette, illetve hallgatta meg. A legsikeresebb e'őatlások közül megemlíthetjük Valent Čavojský Ha tehetjük, a napraforgó virágzása nlán menjünk lucernára. Ennek a mézelése már sokkal bizonytalanabb. Ha a virágzás előtt jól megázntt és folyamatosan 30 C-fok feletti hőmérséklet van. esetenként jól mézel. Л- zonban a mézelése roppant szeszélyes. Például hiába van nagy meleg, ha a levegő páratartalma alacsony. Jó telelő családok kialakítására augusztusban mindig jó я maglucerna. Gondos gazdaság már a virágzás kezdete előtt védekezik a betegségek és a kártevők ellen. Gyakran előfordul, hogy a magfogásra kijelölt lucerna a sok eső miatt felnyurgul és a virágzás kellős közepén levágják. Ilyenkor sok kijáró méh is áldozatul esik. Augusztusban döntő a méhcsalád népességére, hogy van-e folyamatos hordás (esetleg helyette etetés), éneikül ugyanis a Hasítás rohamosan csökken. Aki ilyenkor a fiasltás fenntartására nem fordít gondot, csak gyenge családot teleltet be. A méhcsaládokat ebben az időben legyengítheti a fiasítást kiszorító, nagy tömegű méz. vagy éppen az é'elem és a folyamatos bordás hiánya. Ha ió hordási eredmény van, pergetni kell. Hordástalan időben pedig rendszeresen etetni. A telelő élelemnek legalább a felét (ha nincs hordás) serkentő etetés formájában adjuk be a családoknak. így a beadott élelem a család megfelelő népességét és összetételét is elősegíti. Az élelem minőségére figyeljünk! Ha úgv ítéljük meg, hogy telelésre nem alkalmas (pl. édesharmat), cseréljük le. A cukoretetéssel — idejében, augusztusban. szeptember első felében — beadott szörp igen jó telelő élelem, riem kristályosodik. A fészket rendezni kell, azok a lépek maradjanak, amelyekben majd a család telel. Ezek lehetőleg egyöntetű, zsemleszínűek legyenek. Az anyák cseréjével ne várjunk tovább, igyekezzünk befejezni Az idei anya, ha jó, még augusztus közepéig, vagy tovább is lendületesen petézik. A nyári nagy melegben különösen kandidátusnak, a Liptovský Hrádok-i Méhészeti Kutatóintézet igazgatójának beszámolóját a tudományos alapokon történő szakszerű méhészkeclési módszerekről, valamint a méhbetegségek gyógyításáról, amely tránt nagy volt az érdeklődés. Szintén nagy visszhangot váltott ki Jnraj Bartos és dr. Alt Ernő szakelőadása, amelyben a kaptárak alka'mazásáról volt szó. A vezetőség tagjai sikeres tanulmányutat szerveztek a Szenckirályfaí (Kráľova pri Senci) Méhészeti Skanzenbe, ahol a résztvevők többek közölt meghallgatták Juraj janink jogász szakelőadását. Az elmúlt évben a Liptovský Hrádok-i Méhészeti Kutatóintézetbe és a Slatinai Méhtenyésztő Állomásra is ellátogattak a városi szervezet tagjai, ahol a társadalmi munkából is kivették a részüket. A galántai (Galanta) Medos mézfeldolgoző üzemben megtekintették a méz átvételét, tisztítását és csomagolását. A sikeres rendezvények közé tartozott A méh az ember szolgálatában című kiállítás is. Az érdeklődők megtekinthették a régebbi és a legújabb méhészeti eszközöket és méhtermékeket. s szakemberek válaszoltak a látogatók kérdéseire. A kiállítással egyidőben sütőtanfolyamot is szerveztek. A sikeres rendezvénynek több mint ezerhatszáz látogatója vo't. Császár Ernő fontos, hogy a méhek ivóvízhez jussanak. Ha nincs a környéken természetes víz, az itatót rendszeresen töltsük tel. Ebben az -időszakban a családok kezelését nagv körültekintéssel végezzük, mivel a kutatási hajlam a bordásfalán időben, napszakban igen nagy. Ha erős kutatás alakult ki, a kezelést fejezzük be. Egyszerre a káplár teljes tetejét ne nvissuk (el, vagy takarjuk le azokat a kévétekét. me'veket már megnéztünk. A méhek egészségi állapotára elsősorban a méhésznek kell figyelnie. Kezelés alkalmával a fiasltás vizsgálatára fokozott gondot fordítsunk. Ha bármilyen gyanú merül fel, forduljunk a méhegészségügyi felelőshöz. Különösen a fertőző méhbetegségek miatt veszélyes a vándorlás. A folyamatos vándoroltatás alatt igen sok helyen megfordul és találkozik állományunk lelkiismeretlen emberekkel, akik a méhcsalád betegségét eltitkolják, és hurcolják tovább A jó erőben levő. 1—2 éves anvával rendelkező családok a betegségeknek is jobban ellenállnak. A méhegészségügyi felelős munkáját segítsük! Ebben az időben egyes vidékeken, különösen szárazság esetén naey számban jelennek meg a darazsak. A kisebb családokat (esetleg anvatartalékoló) esetenként elpusztítják. Jellemző volt az 198B-os év. amikor a soha nem látott számhan támadták meg a méhcsaládokat a darazsak. Pergetéskor még a méhészt is megszúrhatják. Tömeges megjelenésük esetén csandát kell készíteni. Világos színű, félliteres üvegekben cukros vizet, sört kell kihelyezni, s ezekbe tömegesen fulladnak bele. Nvárnn és nyár végén a viaszmnfV kártétele is fenyeget. Nagy állománnyal. de kevés idővel rende1- kező, esetleg hanyag méhésznél előfordul, hogy a méhek nélkül lévő kereteit a viaszmnly elpusztítja. Gusztustalan. csúnya látvány és nagy kár a viaszmoly pusztítása. Nyár fo'yamán keretet soha ne hagyjunk méhek nélkül, üres ládában, kaptárban. —rd — Pomichal Richárd IDŐSZERŰ TENNIVALÓK
