Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-08-08 / 31. szám

1987. augusztus 8. SZABAD FÖLDMŰVES, 3 Hirosima üzenete A Hirosimára dobott atombomba évfordulóján minden esztendőben elhangzanak a figyelmeztető sza­vak. Az emberiséget féltő gondo­latok és intelmek, felhívások és nyilatkozatok formájában járják be a világot. Jelkép és mementó. Halljuk és mondjuk. Néhány percre újra meg újra felkavar a sokszor látott kép: kíntól üvöltő gyermek elégett any­ja ölében. Azután átgondoljuk, ma már nem érhet nagy baj, békemene­tek és békemozgalmak, neves sze­mélyiségek, politikusok békét óvó törekvései megvédenék. Igaz, száz és ezer Hirosima elpusztításához elegendő atomfegyver vár készen­létben a nemzetközi szerződések­kel egymás biztonságáért is fele­lős nagyhatalmak birtokában, de sajnos, olyan országokéban is, a­­melyek agresszív politikájukról ismertek. ' Mégis reménykedünk, megnyugtatjuk magunkat. Valóban van okunk a reménykedésre, az önnyugtatásra? Vagy csak meg­tanultunk az atomfegyver veszé­lyével együttélni? A félelem és a biztonság határai mosódtak el bennünk? Vagy annyi hír és tudó­sítás a különféle háborüs fenye­getésekről szinte közömbössé tett bennünket? Talán az önvédelem csalóka játéka, hogy úgy képzel­jük, minden Ilyen veszély tőlünk távol leselkedik,- htrosimányi tá­volságra, s hogy Perzsa-öböl, ter­rorizmus bennünket nem érinthet. Csupán emberi érzéseinket bor* zoló az öldöklések, az áldozatok számának híre. De — ki hallott Hirosimáról, kit érdekelt Hirosima a borzalmas augusztus 6-a előtt? És akkor, a­­zon a napon vajon a megtorlás­nak, fenyegetésnek száftt tett mér­tékét és tényét ki mérte fel? Az­óta már tudjuk, a bombát ledobó gép pilótája beleörült az önvádba. De a parancsot kiadók tovább él­lek. És most, ma, az egymással har­coló irakiak és irániak fenyegeté­seit, az ellenforradalmároknak jut­tatott fegyverek veszélyét Nicara­guában vagy Pakisztánban ki méri fel? Hirosima óta nincs távol — csak közel. És a száz meg ezer Hirosima lehetősége óta karnyúj­tásnyira van minden veszély, s személyes ügyünk és kötelessé­günk e ueszéy elhárítása. Vannak javaslatok a leszerelésre. Az ez­redfordulóig felszámolható lenne az egész atomfegyver-arzenál. Szi­szifuszinak tűnnek a szovjet erő­feszítések, hogy ez sikerüljön. És ha egy mérhetetlen szenvedéseket átélt ország nem fárad bele ebbe a küzdelembe, azok sem fárad­hatnak bele ennek támogatásába, akik csak a történelemkönyvek lapjairól ismerik, vagy csak doku­mentumképeken látták a háborúk pusztításait. Mert egyszer úgy kel­lene élniük az utánunk jövőknek, hogy sehol se legyenek halálthozó fegyverek, s ne legyenek népeket, nemzeteket „figyelmeztető“ fenye­getések se. — lnne— Mit varunk a bécsi utötaiaikozotai? Hét hónappal ezelőtt kezdte meg munkáját a bécsi utótalálkozó, amely­nek célja, hogy 35 európai ország részvételével előbbre vigye az össz­európai megértést, együttműködést, segítse a helsinki Záróokmányba fog­laltak megvalósítását Földünknek e „neuralgikusnak“ nevezett pontján. Mielőtt „nyári szünetre" indultak volna a bécsi utótalálkoző részvevőt — hogy szeptember 22-e után foly­tassák ismét a tárgyalásokat — fel­szólalt az ülésen Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszter, hogy megossza véleményét, gondolatait a fórum napirendjén szerepló legfonto­sabb kérdésekről, s az együttműkö­dés szellemében kifejtsen néhány el­képzelést, amelyek hozzájárulhatnak e feladatok megoldásához. A mai helyzetből kiindulva megál­lapította. hogy sikerült megállítani a nemzetközi feszültség eszkalációját és megteremteni a feltételeket e fe­szültség csökkentéséhez. Ez reményt­­keltő fejlődés, mondotta, ahhoz vi­szont. hogy stabil és békés világról beszélhessünk, még sokat kell tenni. Szólott a legutóbbi szovjet leszerelési javaslatok jelentőségéről. Kijelentet­te. hogy Csehszlovákia nem nézhet közömbösen a nyugatnémet Pershing 1A rakétákon az amerikai nukleáris töltetek megőrzésére, mivel ezek köz­vetlenül érintik biztonságunkat. Rámutatott, hogy tizenkét évvel ez­előtt írták alá a helsinki konferencia Záróokmányát, s hogy az eltelt idd alatt az európai folyamat bizonyította életképességét, kontinensünk stabili­záló tényezőjévé vált, Jelentős mér­tékben hozzájárult a kölcsönös elő­nyös együttműködés és párbeszéd fejlesztéséhez minden területen. Nem hagyta viszont szó nélkül azt a tényt, hogy a bécsi utótalálkozó kezdete óta a 16 NATO-ország egyet­len javaslatot sem terjesztett elő a katonai biztonság területén. Ez ts mutatja azokat a problémákat és ne­hézségeket, amelyekkel szembe kel­lett nézni, s amelyeket a jövőben mellőzni kellene. E nehézségek áthi­daláséhoz ösztönzést adhat a helsinki konferencián részt vett államok kül­ügyminisztereinek javasolt találkozója, amely dönthetne a fegyveres erők és fegyverzet radikális csökkentéséről szóló összeurópai tárgyalások meg­kezdéséről. Ezzel összefüggésben emlékeztetett ^ Varsói Szerződés tagországainak a NATO-országokhoz intézett javaslatá­ra, hogy kezdjenek konzultációkat a katonai doktrínákról. Ezek elősegít­hetnék a jobb kölcsönös megértést és kedvező feltételeket biztosíthatnának az ilyen tárgyalások megkezdésére és ’megvalósítására. Annál is inkább — hangsúlyozta —, mivel a Varsói Szer­ződés katonai doktrínája az emberi­ség alapvető feladatának megoldásá­ra irányul, ez a feladat pedig a nuk­leáris és a hagyományos háború el­hárítása. A kereskedelmi, gazdasági, Ipari, tudományos-műszaki és ökológiai e­­gyüttműködés jelentőségét méltatva kijelentette, hogy ez nemcsak stabili­záló, hanem ösztönző tényező is Eu­rópában. Ezért terjesztett elő külügy­miniszterünk a bécsi utótalálkozó megnyitásán olyan javaslatot, hogy Prágában rendezni kell egy európaí­­-gazdasági fórumot. Végezetül kijelentette, hogy Európa várakozással tekint Bécsre, azzal a reménnyel, hogy előbbre viszi az összeurópai folyamatot. Tavaly számos kedvezőtlen, el­sősorban időjárási tényező ha­tott a Kubai Köztársaság me­zőgazdaságára. Az aszály ekkor már negyedik éve tartott. Ez alatt a csapadék az évi átlagos mennyiség 82 százalékát érte el. Az 1986-os év még kritikus volt, mivel az első tíz hónapban a csapa­dékmennyiség 32 szaázalékkal ala­csonyabb volt az azonos időszak évi átlagos szintjénél. A Kate hurrikán 1985 novemberé­ben söpört végig az országon, jelen­tős kárt okozva a mezőgazdaságnak, különösen a cukornád-, banán-, cit­­rusz- és zöldségültetvényekben, a szarvasmarha- és a baromfitenyész­tésben. Következményei még ma is érezhetőek, mivel megsérültek a me­legházak, tenyészkertek és más léte­sítmények. Kuba gazdasági helyzete romlott a cukor világpiaci árának esése és egy sor egyéb termék árának emelkedése miatt is. Ennek következtében jelen­tősen korlátozódtak vásárlási lehető­ségei a külpiacokon, ahol egyelőre nyersanyagot, terméket kénytelen be­szerezni, pl. a keveréktakarmány­­-gyártás alapanyagait, peszticideket, berbicideket, alkatrészeket és egyéb árukat. Ennek ellenére az 1986 októberi állapotnak megfelelően a mezőgaz­daság bruttó és árutermelése — a cukornád kivételével — 4,7, illetve 2,6 százalékkal nőtt. A mezőgazdasá­gi termelés növekedése 1985 hasonló időszakához képest 3,9 százalékos volt. 1986-ban fokozódott a termelés nö­vekedése egyes olyan fontos mező­­gazdasági ágazatokban, amelyek a belső igényeket és a külpiaci keres­letet elégítik ki. 430 ezer tonna hán­­tolatlan rizst termeltek, azaz 8 száza­­dékkal többet, mint 1385-ben, citrusz­­félékből 60 ezer tonnával többet gyűjtöttek be, mint 1985-ben; a bur­gonya eladása 5800 tonnával múlta felül az 1985. évi szintet. A kávé igen fontos kubai export­cikk. Az 198d—1987-es időszakban a kiváló minőségű kávé mennyisége az előző évhez képest a tervek sze­rint megközelítőleg 2200 tonnával-nő. Ebből a mennyiségből 1900 tonnát terveznek exportra. A Kate hurrikán által a dohány­­ültetvényeken okozott hatalmas ká­rok ellenére, a földművesek önfelál-A kubai mezőgazdaság fejlődése Irta; MIGUEL RODRIGUEZ, a Kubai Köztársaság mezőgazdasági miniszterhelyettese dozó erőfeszítéseinek és az azt kö­vető kedvező időjárási viszonyoknak köszönhetően a dohánytermelés 1986- -ban 45 ezer tonna volt. Más alap­vető kultúrnövények termesztésében 1986-ban nem sikerült elérni az 1985. évi szintet. A banántermelés pl. 11 ezer tonnával csökkent, a zöldség­­termés kb. 30 ezer tonnával, a gyü­mölcstermelés pedig több mint 25 ezer tonnával volt kevesebb. A szarvasmarha-tenyésztésben is számos nehézség keletkezett, mivel Kubában túlsúlyban van a legelőn­­tartás és a legelőknek mindössze 3 százalékát öntözik. Rendkívüli in­tézkedéseket hoztak: az állatokat a takarmány- és vízforrások szempont­jából kedvezőbb területekre szállítot­ták, kiegészítő kapacitásokat alakí­tottak ki az állatok cukornádhulla­dékkal és egyéb melléktermékekkel való hizlalására, kis víztározókat lé­tesítettek, amelyek révén több mint 200 ezer állatot látnak el ciszternák­ban szállított vízzel. A tejtermelés azonban nem érte el az erre az időszakra tervezett szin­tet, azaz a 20,5 millió litert. Nem sikerült teljesíteni a tervet a tej-, marhahús, gyökgumősok, banán- és zöldségtermelésben. A baromfi- és sertéshús, valamint a tojástermelés az előző év színvonalán maradt. A nehézségek leküzdése érdekében a Kubai Kommunista Párt és a kor­mány fontos intézkedések egész so­rát dolgozta ki, amelyek a termelés­ben rejlő tartalékok jelentős mértékű kihasználására irányulnak. Intézkedéseket dolgoztak ki a me­zőgazdasági irányítási rendszer át­szervezésére, a mezőgazdasági terme­lés koncentrációjából, szakosításából és gazdaságközi kooperációból követ­kező előnyök jobb kihasználására, ezen belül az agráripari komplexu­mok szervezésére. Intézkedéseket hoz­tak a gépek, eszközök és a mezőgaz­dasági termelésben használt egyéb anyagi erőforrások társadalmasítása mértékének növelésére, a munka szö­vetkezeti formáinak és a magánszek­tor fejlesztésére. Olyan Intézkedéseket is hoztak, a-' melyek a beruházások kihasználásá­nak meggyorsítására irányulnak. Szé­les körű mozgalom bontakozik ki a munkaszervezés fejlesztésére és a munkafegyelem szilárdítására. Számos olyan programon dolgoznak, amelyek lehetővé teszik a rendelkezésre álló tudományos-műszaki potenciál jobb kihasználását. Az említett intézkedések az ágazat anvagl-műszaki bázisának fejlesztésé­vel párhuzamosan lehetővé teszik a növekedési ütem jelentős meggyor­sítását, a termelési volumen növelé­sét és az exportra, valamint a belső kereslet kielégítésére szánt termékek minőségének javítását. Mindebben je­lentős szerepe van a KGST-tagorszá­­gokkal folyó együttműködésnek. Ezek az intézkedések lehetővé te* szik az alapvető mezőgazdasági nö­vények — pl. a vetésterületek jelen­tős részét elfoglaló cukornád, rizs, citruszfélék, gyökgumósok, zöldség, dohány terméshozamának növelését. A cukornádhulladékok felhasználása állati takarmányozásban és olyan új takarmány- és más növények ter­mesztése révén, amelyek lehetővé te­szik a kevésbé értékes mezőgazdasá­gi haszonterületek jobb kihasználá­sát, várhatóan jelentősen növekedni fog a sertéshústermelés. ’» Másrészt az említett intézkedések lehetővé fogják tenni a mezőgazda­­sági termékek igen magas önköltsé­gének csökkentését. Ennek érdeké­ben tervezik a mezőgazdasági tech­nika és az öntözőrendszerek kihasz­nálásnak javítását, a technológiai folyamatok végrehajtásánál felhasz­nált eszközök és nyersanyagok még takarékosabb felhasználását, a termé­kek és más anyagok raktárakban va­ló tárolási idejének csökkentését és minőségének javítását, az adminisz­tráció csökkentését, a munkaidő ki­használásának javítását, a szakkép­zett munkaerő hatékonyabb kihasz­nálását. KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁR "35C_ VYĎfeAŤfPROPAGANDA’ (Újsághír: A tömeges munkanélküliség a fejlett kapitalista országokban általános és — szinte állandó ■— jelenséggé vált.) — Szenzációs ! 0 munkát kapott! V. Csakiridisz rajza Mi a különbség? Kérdezheti az olvasó, aki figyelemmel kísér­te az USA iráni fegyvercsem­pészési akcióját és az iraki—iráni konfliktussal kapcsolatos mostani amerikai manővereket is ismeri. Tu­lajdonképpen semmi — válaszolhat a hírmagyarázó —, hiszen akkor is vi­zet prédikált és bort ivott: most is kijelentette a Fehér Ház szóvivője, hogy az „USA nem sajnálj^ az erő­feszítéseket a konfliktus rendezésé­re“, s közben még szövetségeseit is bevonja a Perzsa-öbölben folyó erő­demonstrációba. Teszi ezt annak ellenére, hogy szó­ban egyetértett az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatával, miszerint felszólították Iránt és Irakot, hogy a konfliktus tárgyalásos rendezéséhez vezető út első lépéseként azonnal rendeljenek el tűzszünetet, szüntes­sék meg az összes katonai akciót a szárazföldön, a tengeren és a levegő­ben, s haladéktalanul vonják ki egy; ségeiket a nemzetközileg elismert ha­tárok mögé. A Biztonsági Tanács ha­tározata felszólított minden államot, tanúsítson maximális tartózkodást és ne indítson/ olyan akciót, amely a konfliktus kibővítéséhez vezethetne. És mit tesz erre az Egyesült Álla­mok? Alig egy nappal a határozat közzététele után megkezdi a kuvaiti tartólyhajók amerikai fennhatóság alá helyezését, az ő zászlóik alatt, amerikai hadihajók kíséretében elin­dul az Egyesült Arab Emírségek part­jaitól az első két kuvaiti tartályhajú a Perzsa-öböl északt része felé. Az USA hadihajói azzal a paranccsal vágnak neki az útnak, hogy a lehetsé­ges „ellenséges akciók“ legkisebb je­lére nyissanak tüzet. Két nap múlva aknára fut áz egyik — 400 ezer tonnás — tankhajó, de folytatja útját. A „tankhajóháborúbaii“ eddig több mint 320 hajó sérült meg, de a szem­ben álló felek nem tudták komolyan megzavarni az olajszállításokat. Fi­gyelemre méltó ugyanakkor, hogy a kétonai jelenlét növelését szorgalma­zó Egyesült Államok tizedannyire függ a térség olajától, mint Japán, s csak hatodát importálja a nyugat­­-európai vásárlásoknak. Most a határozat megoldást kínál. Lehetővé tenné a több mint hat éve tartó és több százezer emberéletet követelő konfliktus rendezését, ha. Ha — mint Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár hangsúlyozta — a bé­ke elérése érdekében Irak és Irán széles körben együttműködne. Egy­előre ennek semmi jele, hiszen Irán a Biztonsági Tanács ülésén részt sem vett, s rögtön a határozat meghoza­tala után új offenzívat indított iraki városok ellen. Közben készenlétben állnak a fran­cia hadihajók és a britek is, hogy szövetséges) szolidaritásuk bizonyíté­kaként — ha kell — bekapcsolódja-Pro és kontra nak az amerikai erődemonstrációba. Nyugati kommentátorok persze szebb nevet adnak a „baráti országok“ ak­ciójának; „segítenek majd megtisztí­tani az aknáktól a Perzsa-öböl vi­zét .. A BT határozatának meghozatala után úgy tűnt, Irak hajlik a határo­zat elfogadására. Tarik Aziz iraki külügyminiszter legalábbis így tájé­koztatta az ENSZ-főtitkárt, amikor hangsúlyozta, hogy Irak elfogadja a határozatot és hajlandó a harcok beszüntetésére, ha Irán is hasonlóan cselekszik. Irán hivatalos válasza a­­zonban — amelyet az ENSZ-főtitkár­­hoz intézett levélben küldött meg, s amelyet nem hoztak nyivánosságra — a folytatódó harcokból és a kiszivá­rogtatott hírekből is nyilvánvaló: „Iránnak semmilyen oka sincs a ha­tározat elfogadására“. Ez derül ki Ali Akbar Velajati iráni külügymi­niszter bonni nyilatkozatából. Hiába a határozat, hiába az Arab Államok Ligájának felszólítása, a­­melyben támogatják a Biztonsági Ta­nács határozatát s követelik a har­cok azonnnali beszüntetését és a csa­patoknak a nemzetközileg elismert határok mögé való visszavonulását, a kölcsönös fenyegetőzések folytatód­nak. Tarik Aziz iraki külügyminiszter újságírók előtt kijelentette, Irak fel­újítja a Perzsa-öböl vizein a hajók elleni támadásokat, amelyeket a BT- határozat meghozatala után beszün­tettek. ha ^-án- azonnal nem fogadja el a tűzszünetet. Ali Khamenei iráni államfő pedig Kuvaitot fenyegeti, hogy föld-föld rakétákat alkalmaz ellene, ha nem hagy fel rosszindulatú tevékenységé­vel (mivel szerinte Knvait az egyet­len ország az öböl mentén, amely Irakot támogatja a háborúban). Ku­­vait pedig — bízva az Egyesült Álla­mok védnökségében — tovább „fuva­rozza“ az olajat^ A feszültség — ha ez még egyálta­lán lehetséges — tovább fokozódik e szó szerint is robbanásveszélyes térségben, amely regionális konflik­tusból nemzetközi válsággá alakulhat át, ha tovább növelik a katonai je­lenlétet. Erre figyelmeztetnek szovjet szak­értők és politikusok, akik a helyzet tárgyalásos rendezését szorgalmaz­zák. A washingtoni „érte és ellene“ mögött az a nem is nagyon titkolt, de nehezen is titkolható szándék rej­lik, hogy katonai jelenlétét fokoz­hassa a térségben. Neoglobalista tö­rekvéseinek és taktikai céljainak éppúgy megfelel ez, mint politikai szándékainak. A Pentagon képviselői szerint tárgyalások folynak Szaúd­­-Arábiáva! és Kuvaittal arról, hogy területükön támaszpontokat hoznak létre — egyelőre az aknakereső mű­szerekkel ellátott amerikai helikop­terek számára. A rádió — az utóbbi napokban — arról számol be, hogy 24 óra alatt 108 harci bevetést haj­tott végre az iraki légierő, hogy az iráni tüzérség falvakat lőtt, s hogy katonák ezrei estek el a harcokban. „Támadásra készen“ figyelik az öböl vizeit az irániak és irakiak egyaránt. Elhangzott a BT-határozat, s utána a harcoló felek válaszai és fenyegeté­sei. S tudjuk, az amerikai hadihajók is azt a parancsot kapták, hogy az „ellenséges akciók legkisebb jelére nyissanak tüzet“ Ki mit tekint majd ellenséges ak ciónak, s hogyan reagál? Még talál gatni is félelmetes. Az ENSZ-fő titkárt sürgetik az arab országok, Iá fogasson a térségbe. Vajon azt mi lyen akciónak tekintik majd? Mintha puskaporos hordón ülve töprengene az ember .., H. MÉSZÁROS ERZSÉBET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents