Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-08-08 / 31. szám
Szabad földműves AZ SZSZK MEZŐGAZDASÁGI CS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK HETILAPJA 1987. augusztus 8. * 31. szám XXXVIII. évfolyam Ara 1,— Kés Előtérben az élelmiszerek minőségének javítása Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma — a korábban jóváhagyott alapelvek értelmében — július végén Nyitrán (Nitra) tartotta meg az élelmiszer-ipari termelési-gazdasági egységek vezérigazgatóinak szlovákiai aktívaértekezletét. A tanácskozás napirendjén mindenekelőtt azoknak a problémáknak a megvitatása szerepelt, amelyek az idei évi feladatok teljesítésével kapcsolatosak. A résztvevők ezen kívül foglalkoztak az 1988. évi állami végrehajtási terv előkészítésével is. Az aktívaértekezleten részt vett többek között Július Varga, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere, Štefan Rešovský, a CSKP KB és Július V a č к o, az SZtKP KB munkatársa. Tekintettel arra, hogy a tanácskozáson a lakosság élelmiszerekkel történő ellátása szempontjából nagyon fontos kérdésekről volt szó, olvasóinkat egy kissé részletesebben tájékoztatjuk. A tanácskozás első részében Varga elvtárs tartalmas beszámolójának bevezető részében hangsúlyozta, hogy az élelmiszeriparban az első félévi árutermelési feladatokat — az előzetes adatok alapján — 1,4 százalékkal sikerült túlteljesíteni. Az Időterv teljesítésében a sör- és malátagyárak 8,4 százalékkal, azaz 92 millió koronával elmaradtak. Ugyanakkor ezt a mutatót 16 élelmiszer-ipari vállalatnál nem ie'jes'tették, a lemaradás 232 millió korona értékű volt. A Jelzések értelmében úgy néz ki, hogy az egész évi feladatokat az élelmiszeripar nem teljesíti, főleg a sör- és malátagyárak, a tejipar, a malom- és sütőipar jóvoltából. A miniszter azonban felhívta a figyelmet arra, hogy az Ilyen állásponttal nem lehet megelégedni, mert minden termelési-gazdasági egység keretében elegendő nyersanyaggal és kapacitással rendelkeznek. Lényegében hasonló a helyzet az árualapokba történő szállítással kapcsolatban is, ahol az első félévi feladatokat 0,8 százalékkal sikerült túlteljesíteni, ugyanakkor a sör- és malátagyárak esetében 302. a szesz- és konzervgyárak esetében pedig 69 millió korona értékű lemaradás volt tapasztalható. A termelési-gazdasági egységek az egész évi feladatokat csak 97,8 százalékra kívánják teljesíteni, főleg a sör- és malátagyárak, a szesz- és konzervgyárak, a borászati üzemek jóvoltából. Varga elvtárs ezzel kapcsolatban nyomatékosan aláhúzta, hogy a termelési-gazdasági egységek részéről kifejtendő aktívabb és rugalmasabb kereskedelmi politikával a feladatokat nemcsak teljesíteni, hanem túlteljesíteni is lehetne. Ez azonban számos vonatkozásban új hozzáállást követelne meg. A miniszter felhívta a vezérigazgatók figyelmét arra, hogy azonali intézkedéseket foganatosítsanak a tervfeladatuk teljesítése, esetleges túlteljesítése érdekében, gondolva többek között a saját elárusító helyek nagyobb városokban történté létesítésére is. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter beszédének további részében bíráló igényességei és konkrét példákon keresztül értékelte az élelmiszerek minőségét. Az első félévben az egész évre tervezett 98,3 százalékos standard minőséget csak 98,8 százalékra sikerült teljesíteni. A legnagyobb arányú lemaradás a hús-, a tej-, a malom- és sütőiparban, a szesz- és konzervgyárakban, a sör- és malátagyárakban volt tapasztalható. Mindez főleg a technológiai fegyelem és az ellenőrzés lazaságával Indokolható. Varga elvtárs részletes elemzésnek vetette alá a külkereskedelmi tevékenységet és a beruházásokat is. Míg at előbbi kedvezően alakult, addig az utóbbiban lényeges volt a lemaradás. hiszen az első félévben az egész évi feladatoknak csak 31.1 százalékban sikerült eleget tenni A baromfiipar kivételével minden további termelési-gazdasági egységben lemaradás volt tapasztalható. Sajnálatos, hogy a kötelező és a központosított építkezéseken a feladatokat csak 28 százalékra teljesítették. A leenagvobb problémák a tőketerebesi (Trebisov) és a losonci (Lučenec) húskombinát, a kežmaroki hűtőipari üzem, a nagykürtösi (VeTkf Krtíš) tejüzem és a kassai (Košice) pékség építésében, valamint a Tőketerebesi Cukorgyár felúiításában mutatkoztak. Nem sikerült teljesíteni az építkezések befejeztével kapcsolatos feladatokat sem. Az első félévben 11 énítményt kellett volna átadni, a valóságban egyet sem sikerült átadni... Varga elvtárs felhívta a vezérieazeatók figyelmét arra, hogy veszélyben forog az egész évi feladatok teljesítése. Ez azzal párosulna, hogy tovább csökkennének az 1988-as évre tervezett építkezési keretek, amelyek a 8. ötéves tervhez viszonyítva már így is 225 millió koronával csökkentek. A miniszter felhívta a figyelmet arra Is, hogy míg a múlt év első felében az élelmiszeriparban egy baleset végződött halálesettel, addig az idén már hét. ebből három a malom- és sütőiparban, kettő a sör- és malátagyárakban, egy egy pedig a borászati üzemekben és a húsipariján. Rámutatott a-ra Is, hogv a termelési-gazdasági egységek 3 százalékkal elmaradtak a módosított saját teljesítmények tervezett teljesítésétől, ugyanakkor a tervezettnél nagyobb bérmerítést eszközöltek. Köztudott, hogy az idén számos népgazdasági ágazatban emelik az alapbéreket. Erre az élelmiszeriparban október elsejétől kerül sor. A 32 millió koronából az Jdei évre 8 millió korona Jut. Az említett összeget a műszakok számának növelésén keresztül főleg az alapeszközök jobb kihasználására, a nehéz fizikai munkát végzők és a munkásfoglalkozásúak előnyben részesítésére kell felhasználni. Sajnálatos, hogy a műszakok száma az élelmiszeriparban egyre csökken. A múlt évben 1,29-re * * (Folytatás a 11. oldalon) Szemvaszteség ellenőrzése a dercsikai (Jurové) Barátság Efsz-ben A gabonatáblák susogását hallva Ezer búzakaldsz ... millió kalász... sok-sok kalász, annyi, hogy megmozgatta az egész országai. Megmozgatta a falvakat, a városokat, megmozgatta a gyári munkást és a szövetkezeti földművest, a diákot és az újságírót, róla beszél, vele foglalkozik mindenki. A nyári napfényben fürdő mezőt, zúgó rohammal bevették a gépek. Kipufogójuk kék füstjét látni mindenfelé, egyhangú Zúgásuk ingerli a fület; az igénytelen kalászok engedelmesen jeküsznek a gyorsan pörgő kaszákra. Apró, acélkemény, pirosas magocskák ülnek a kalá-ШШШ szókban, s várják, hogy megkezdhessék vándorútjukat a hengerek, rosták, toklászok és a ventilátorok fújta áramló levegőoszlopok között. Végigjárják vándorútjukat, hogy aranyló zuhatagként fejezzék be a magtárakban. Nincs jontosabb most nálatok, aranyló búzaszemek. Rólatok írnak az újságok, rólatok beszél a rádió, ti peregtek a televíziós készülékek képernyőjén. Aratás folyik a mezőn... egy ország figyeli utatokat, amely a pergő kaszák alól a magtárakba, majd a malmokba vezet. Az idei aratás szikrázó napsütésben kezdődött. Most, amikor — július utolsó szombatján — a Lúcsi (Lúč na Ostrove), a Dercsikai és a Várkonyi (Vrakúií) Egységes Földműves-szövetkezetben, valamint a Gabčíkovói Állami Gazdaságban tett aratási körutamról íróm a beszámolót, lakásom ablakán heves zápor kopog. — Szövetkezetünk a gabonafélék termesztésében az országos élvonalhoz tartozik. A tervezett hozamok elérésére az idén is minden feltétel adott. Amikor a feltételekről szólok, akkor elsősorban az értéket teremtő emberre, a szorgos efsz-tagokra gondolok. E néhány hónapos tapasztalatom meggyőzött arról, hogy a lúcsi emberben él a közösségi szellem, s érzelmileg is kötődik a szövetkezethez és falujához — fogalmaz tempós szavakkal Fekete Zoltán, az efsz elnöke, aki a Gabčíkovói Állami Gazdaságban végzett többéves „szolgálat“ után, a közelmúltban került a Lúcsi Efsz élére. A gabona mindig szívügye volt ,,A kiváló munkáért“ állami kitüntetést viselő elnöknek. Mindig szerette, gyerekkora óta megszokta illatát s susogását, megszokta, hogy az a „tápláló anya“, a jólét forrása. — Az idén is magasra állítottuk a mércét. Búzából 6,5; árpából pedig 5,6 tonnás átlagos hektárhozam elérését irányozza elő a tervünk — mondja az elnök, s szeme harcias vidámsággal simogatja az aranysárga kalásztengert. A kegyetlenül zúgó gépmonstrumok több méteres vágószerkezete valósággal falja az árpa- és a búzaszálakat. Messzire száll a por. Csuromvizes a négy „előkaszás“: a Kitalovics Oszkár—Mészáros Attila; Balogh László—Lukács Ferenc kombájnoskettős. A fülsiketítő motorzajban igencsak kell figyelniük, hogy minden rendben legyen. — A legkisebb veszteséggel járó betakarítás mércéjét az határozza meg, hogy hány szem marad egy négyzetméteren. Ha mindössze 4—5, akkor minden rendben, nincs szükség a változtatásra, de ha több ennél, — akkor vagy a beállítás vagy a sebesség megválasztása hibás. S ha már a veszteségekről van szó. fontos, hogy egy-egy fajtát a lehető legrövidebb időn belül tudjunk betakarítani. Ezért nem a napi 8 óra munkaidő a meghatározó, hanem az esti harmat közeledte. A napi' 14—15 órás munka az aratás időszakában általános. S hogy ez sok-e? Azt hiszem, Fekete Zoltánban nem, csak a kívülállóban vetődik fel a kérdés. Kulcsár Sándor agrármérnök tájékoztatása szerint az aratásban 85 dolgozó vesz részt: A gazdasági vezetés és az üzemi pártbizottság naprakész politikai-szervezési tervének, valamint a dolgozók felelősségteljes lelkiismeretes munkájának köszönve az aratás dinamikáját követve, folynak a járulékos munkák: szalmabe-CSIBA LÁSZLÖ (Folytatás az 5. oldalon) Látogassa meg Nitrán az AGROKOMPLEX ’87 országos mezőgazdasági kiállítást 1987. augusztus 15-től 30-ig И 1
