Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-08-01 / 30. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1987. augusztus 1. • HORGÁSZÁT © HORGÁSZÁT © HORGÁSZAT • HORGÁSZÁT . © HORGÁSZAT • HORGÁSZÁT © HORGÁSZÁT © HORGÁSZAT Amit a pontyról tudni kell Már jócskán a horgászidényben járunk. amelyre oly epedve vártak a vérbeli spothorgászok. A halfogást illetően megoszla»ak a vélemények. Egyesek a csukát, mások viszont a pontyot helyezik előtérbe a fogási listán. A megkérdezettek többségének az a véleménye, hogy a ponty a legméltóbb ’ ellenfele még a legtapasztaltabb, jól felkészült sportborgásznak is. Az elhangzott vélemények alapján a ponty teljesen kiszámíthatatlan ellenfél. Ezt a véleményt több sporthorgász saját tapasztalata alapján vallja. Nem egy esetről tudok, hogy amikor a sporthorgász az általa megfogott pontyot kifárasztás után be akarta szákolnt, az, erejének utol só igénybevételével vágott egyet, elszakította a zsinórt, majd elmenekült. . A pontyra jellemző az is, hogy amikor az ártér kiöntésébe kerül ívás céljából, majd a víz visszahúzódása következtében megszakad a vízfolyás, képes két-három méteres távolságot is megtenni szárazon, hogy elérje a kitűzött célt, a folyóvízbe való viszszatérést. jómagam is szemtanúja voltam ilyen esetnek. A ponty gerinces állat. Testét pikkelyek fedik, de vannak pikkely nélküli pontyok Is. Ilyenek például a bórponty. tükörpomy, ezenkívül van még kerekponty, dunai ponty, tőkeponty stb. A pont^ uszonyával mozog a vízben, a farkával pedig kormányozza magát. Szája körül bajuszkák vannak, amelyekkel a vízfenéken eleség után kutat. Kopol tyúkkal lélegzik, ezen keresztül szűri át a vízből az oxigént. Hidegvérű állat, de testhőmérséklete mindig megegyezik azzal a vízhőmérséklettel, amelyikben tartózkodik. Kapási időszaka júniustól októberig terjed — a tilalmi időt kivéve. Legjobban a meleg hónapokban táplálkozik. Az eleségben nem válogatós. Mindent megeszik, ami a vízben vagy a vízfenéken található. Apró férgeket, pici csigákat, moszatokat, magvakat, konyhai hulladékokat; lényeg az, hogy az eleség puha legyen. De igen jó csali számára a tejes vagy főtt kukorica, burgonya, máié, galuska vagy pedig a makaróni. A téli hónapokban igen hosszú időn át kibírja táplálék nélkül is. A ponty szaporodását ívásnak nevezzük. Ez a folyamat május második felében következik be. amikor a víz hőmérséklete kb. 18—20 C-fokra melegszik föl. Ez azonban nem törvényszerű. mert az ívás már korábban is kezdetét veheti, ha erre az időjárási viszonyok kedvezőek. Ilyenkor a pontyok tömegesen vándorútra kelnek, keresve a meleg bozótos, füves területekét, ahol csoportokba verődve vadul kergetöznek. tömeges fürdést rendeznek. Ilyenkor 30—40 nőstény és néhány him jár együtt. A nőstények bozótokra, fűszálakra vagy éppen a folyómeder oldalán található kövekre rakjak le ikráikat, amelyeket azután a hímek megtermékenyítenek. ívás idején a hal beteg, húsa ehetetlen, Kocsis László komáromi sporthorgász 10 kilogrammos pontyzsákmányával sőt sok esetben fertőző hatású. Az ívás Időszaka alatt a hal nem táplálkozik. Meleg. Időben és jó vízállás eselén a lerakott peték — ikrák — néhány nap alatt kikelnek és mindjárt mozognak. Ez a folyamat minden halfajtánál hasonló módon zajlik le. A kikelt embriók közül igen sok elpusztul, de ennek ellenére mégis szapora és gyorsan fejlődik. A PONTY TARTÓZKODÁS! HELYE Erre a kérdésre konkrét feleletet adni aligha lehet, mivel a ponty valódi tartózkodási heiye nem kimondottan a folyóvíz, hanem a folyóvizek holtágai, ahol ilyenek még léteznek. Sajnos, az ilyen holtágak Komé rom (Komárno) környékén a folyómedrek szabályozása következtében igencsak megritkultak. De áradások idején mégis ezeket a vizeket — Vág, Nyitra, Zsitva — keresik föl ivás céljából a pontyok és további halfajták is, mivel az említett folyók vize gyorsabban me'egszik Ш. Ilyenkor csoportokba verődve főnnek föl az Al-Dunáról búvóhelyet és táplálékot keresve. Az ívást követően a vérbeli sporthorgász már megkísérli a halfogást, bár még igen sok ponty k'nt marad az említett ívóhelyeken. Az árvíz lehúzódása után igen sok ponty marad az említett folyóvizekben, ahol bőséges táplálékra lel és továbbfejlődhet. Éppen ezért nem megy ritkaságszámba, ha egy tapasztalt sporthorgász két-három kilós fogással tér haza horgásztatjáról. Igen ritkán előfordul, szép, kapitális fogás is — hat-Tíz kilogrammos ponty. Igaz, hogy ilyen eset csak elvétve fordul elő, de van akinek kedvez a szerencse. Ezek közé a szerencsések közé tartozik Kocsis László, valamint Guderna László sporthorgász. 'Mindketten az Agrozet komáromi üzemének dolgozói, akik az elmúlt évben kapitális zsákmánnyal dicsekedhettek. Míg az előbbi egy hat- és egv tízkilós pontyot zsákmányolt, addig az utóbbi egy 13 kilogrammos harcsát mondhatott magáénak, de ugyanakkor több három-négy kilós pontyot is zsákmányolt. Ezek után nem kell megkongatni a vészharangot, mert egv kis odafigye'éssel, felelősségteljesebb hozzáállással elősegíthetjük a halak védelmét, természetes szaporodását. Ezen a téren igen sokat segíthetne a folyómedrek tisztítása, íszaptalanítása. Igen ám, de hol van ma erre pénz, s főleg munkaerői No és persze a folyóvizek szennyeződésének megóvása is nagyon fontos. Ehhez viszont nincs szükség minden esetben pénzre, csupán egy kis körültekintő gondoskodásra, s főleg fegyelemre. A Vág folyóról közismert, hogy néhány' szakasza kiváló pontyozó be'y Főleg a közúti és vasúti híd közötti szakasz, melynek partoldala ki van kövezve, pontyozásra igen alkalmas, ló idő esetén a Vágóhíd környékét színre ellepik a sporthorgászok, mert a vágóhldról a Vág folyóba ömlő vér. apróbb belsőségek, állati ürülékek idecsábítfák a halakat. Itt leginkább keszegezésre specializálták magukat a sporthorgászok. Jó pontyozó hely volt, de még ma is az, a két híd közötti szakasz, az úgynevezett „Aranysziget“, amely néhány évvel ezelőtt a komáromiak kedvenc kirándulóhelye volt. Ezen a partszakaszon családi összejöveteleket rendeztek, a férfiak közben a horgászat szenvedélyének hódoltak. Nem egy kapitális ponty fizetett rá kapzsiságára, elővigyázatlanságára. Ma már ez a szakasz is kövezett, de a kövek között kinőtt sás, nád, fűzfavessző kedvező lehetőséget biztosít a halak védelmére, szaporodására, s egyben a sporthorgászatra iá. Amint már fentebb említettem, .a ponty legszívesebben a vízfenék közelében tartózkodik. Alacsony vízállás során — főleg augusztus hónapban — megfigyelhetjük, hogy a víz felszínén rendszeres időközökben buborékok jelennek' meg, ami arra utal, hogy a ponty, a vízfenék iszapjában eleség ulán kutat. Ilyenkor azt szokták mondani, hogy a ponty túrja az iszapot. Arról is szó esett már, hogy a ponty méltó ellenfele még a legtapasztaltabb sporthorgásznak is. Alig van olyan sporthorgász, akinek leg alább egy, de több ponty is ne tört volna borsot az orra alá. Főleg a nagyobb pontyfogásnál fordul elő, hogy a kifárasztottnak látszó bal elfekszik a víz felszínén,. hagyja magát a vízpart közelébe krományozni, de amikor a kiemelés műveletére kerülne sor, az elfekvő hal vág egyet magán, s máris oda van a zsákmány.. Előfordul olyan eset is, hogy a horogra akadt ponty nem egykönnyen adja meg magát, igyekszik olyan helyre menekülni, ahonnan a horgász már nem képes elővezelni. A ponty minden furf,ingót megkísérel a szabadulás érdekében, ami sok esetben sikerrel is jár. Mert vagy a horog szakad ki a ponty szájából, vagy pedig a zsinór látja kárát. Tekintettel arra, hogy a ponty puhaszájú hal, igen fontos, hogy a horog jó éles legyen. Az egyik sporthorgász barátom mesélte el a következő esetet. Kora reggel indult el horgászni, amihez az időjárás is kedvezett, s amikor a vízpartra ért megkezdte a szerelés öszszeállítását. 'Már mindennel elkészült, ekkor az egyik fölcsilizott horgot a vízbe dobta és hozzálátott a másik horog felcsalizásához is. Igen ám, de a vízben levő horog zsinórja vészesen pergett le az orsóról. Hirtelen nem tudta mitévő legyen, de végül elkapta a vízben levő horgászhotot és fékezni kezdle a zsinór futását, ami csak percek múlva sikerült, majd kezdeiét vette az egyenlőtlen küzdelem. Ekkor még nem tudta, hogy mi ts akadt a horogra, Közel félórás küzdelem után sikerült felszínre hoznia a horgon levő halat, amely egy igen szép kapitális ponty volt. De hátra volt még a pontynak a vízből való kiemelése, amit megnehezített a kavicsos partoldal. A kiemelési művelet már-már sikerrel járt, amikor emelés közben egy kavicson megcsúszott és ruhástól a vízbe esett. A váratlan baleset következtében is volt annyi lélekjelenléte, hogy a horgászbotot nem engedte el, igyekezett partra vergődni. De mivel a zsákmány is megérezte a szabadulás lehetőségét, azt Is féken kellett tartania. Mintha csak a sors rendelte volna oda egyik horgásztársát, aki motorkerékpárral kerekezett a vízparton. Azonnal segítségére sietett, s együttes erővel sikerült a zsákmányt a kényszerfürdő után a vízpartra emelni. A látvány lenyűgöző volt, mert egy 7,30 kg-os pont* akadt a horogra, ámi igazán megérte a kora reggeli fürdőt. A Vág folyó több ilyen szakasza biztosít a sporthorgászok számára kedvező feltételeket a pontyhorgászat számára. Ilyen szakasz volt az egykori Gólya-csárda környéke is, ahol egy patkó alakú vízszakasz volt. Szintén kedvenc kirándulóhelye volt a természetet kedvelő komáromiaknak. A csárda specialitása közé tartozott az ízletes balpaprikás, a sült hal, a túrós csusza, amelyet zamatos kadarkával vagy jégbehűtött sörrel lehetett leöblíteni. Ezen a partszakaszon Igen sok ponty fejezte be földi, illetve vízbeni pályafutását. Különösen egy vlzbedőlt nyárfa környékén volt nagy mozgás, mert Itt lehetett fogni a kapitális pontyokat. Igen ám, de nagyon vigyáznia kellett a sporthorgásznak, nehogy a horogra akadt zsákmány a tőke alá vegye az irányt, mert ha ez sikerült neki, szegény horgász elbúcsúzhatott a horgon levő szép zsákmánytól. Nagyon sok horgászélményt lehetne föl eleveníteni, amikor a ponty túljárt még a legtapasztaltabb sportho'rgász eszén is. Ha pedig sikerült mégis pgy-egv kapitális pontyot vízpartra emelni, azért ugyancsak meg kellett dolgoznia az illető sporthorgásznak. Ma már megcsappant a kapitális pontyok száma, de a vérbeli sporthorgászoknak azért-minden évben sikerül egy-két szép példányt zsákmányolni. Ugyanis ők értik a módját annak, hogy miként lehet becserkészni a „nagyvadat“ és türelmesen kivárni a kedvező pillanatot. Bizonyítja ezt Kocsis László sporthorgász hat,- illetve tízkilogrammos pontyfogása is. Tehát bármennyire leleményes is a ponty, a tapasztalt sporthorgásszal szemben általában mégis csak alul maradi Andriskin József Ь VADÁSZAT © VADÁSZAT © VADÁSZAT © VADASZAT © VADASZAT © VAPASZAT © VARASZAT @ VADASZAT © VADASZAT • gondolatok a madárvédelemről Madárvéde'em. Fonios és nagy horderejű szó, illetve fogalom, melyet még nem értékelünk megfelelően. Olvastam valahol, hogy hozzávető'ógesen 140 madárfajt már szinte teljesen kipusztított a mezőgazdasági kultúra térhódítása, számos faj kipusztulóban van,- sokat pedig ószl fészkelőhelveik végleges elhagyására kényszerűétt. Sajnos, nagyon gyakran te'jesen índokolatlaifw, sőt oktalanul siettetiiik ezeknek a madaraknak a pusztulását. Az öldőklési vágy alepla igen gyakran a tudatlanság és a babona volt. Máskor elég volt a mező gépesített lármája. Általában a madarak élőhelyét vette el, szántotta fel, csapolta le vagy vágta ki az ember. A mezőgazdasági termelés fokozatos fejlesztése azonban a kipusztult fajok helyébe új és sokszor értékesebb fajok letelepedését is lehetővé tette. Vannak módszerek, amelyekkel az eddigi pusztítást helyre lehet hozni, de vannak hiányok, amelyek már pótolhatatlanok. Itt vannak azonban a meglévő fajok, a szántóföld orvosai, tisztogató munkásai, akiknek létét semmilyen költséggel vagy pedig növényvédő szerrel tökéletesen sohasem pótolhatjuk. Számbavehetjük hasznukat, s helyrehozhatjuk a múlj hibáit, mert elsősorban őket szolgálja a madárvédelem. Egyet le kell szögeznünk: nem nyugtathat meg bennünket semmiféle madárvédfilmi rendelőt, mert annak csak akkor van értelme, ha azt be is tartják. Tudatosan, fehsmerve annak hasznát. m!ndt?nnylunk érdekében. A m^dárvédelom ügye még mindig nem tart ott. hhol kellene. Vannak azonban biztató jelek is Mielőtt beszámolnék ezekről ismerkedjünk meg néhány (részben lehangoló) statisztikai adattal, kimutatással... Szamajdák Gyula mérnöknek, a Rimaszombati (Rimavská Sobota) Járási Nemzeti Bizottság mező- és erdőgazdasági osztálya vezetőjének tájékoztatása szerint a járás 170 ezer hektáros vadászterületén 36 vadásztársaságban összesen 1100 vadász gondoskodik a vad neveléséről. Egy ]9ő2-ben végzett vadszámláló-felmérés szerint, a korábbi öt esztendőben (1978—1982) a nagyvadak túlszaporodása mellett jelentősen csökkent ez apróvad, s ezen belül a vadászati szempontból jelentős szárnyasvad állománya. A költöző fiirjek közül egyre kevesebben térnek vissza. Az állandó védelem alatt álló fogolyállomány alig haladja meg a félezret a monokultúrás mezőgazdasági termelés következményeként. Elszaporodásuk érdekében védő- és etetöhelyek kialakításával a vadászok tehetnének a legtöbbet. Sajnos, eddig még egyetlen fogolyetetőt sem készítettek ... A legjobban elterjedt és ezen a tájegységen a legjelentősebb szárnyas vad a fácán, amelynek állománya a korábban lelzett időszakban — a természetes környezet minőségének romlása következtében — 37 százalékkal csökkent. A tervezett 6 ezer 500 darabbal szemben a jelenlegi törzsállomány még a kétezret sem éri el. Létük veszélybe került. Szinte az utolsó órában született meg a terv egy fácánnevelde kialakítására. Az építési munkálatok végzését már több mint két éve elkezdték, s a befejezést 1989-re tervezik. A továbbiakban Szamajdák Gyula mérnököt a munkálatok menetéről kérdeztem. 9 Ki dobta be úgymond a mentőövet? — próbálom kitudatoklni az ötlet értelmi szerzőjének kilétét. — A válasz egyszerű: a CSKP XVII. kongresszusának az élő környezet fokozottabb. védelmét szorgalmazó határozataiból kiindulva, a Szlovákiai Vadászok Szövetségének járási bizottsága több intézménnyel együttműködve készítette el a tervdokumentációt, így is már késésben vagyunk más járásokkal szemben, ahol már hozzá is láttak a veszélybe kerütl fácánáfiomány feltöltéséhez. 9 Hol lesz a fácános, s milyenek a teltételek? —' A Bátkai Vadásztársaság területén, a 170—282 nfeteres tengerszint feletti magasságban elterülő Zsípi-katlanban 1170 hektáron. Ez a terület takarónövényzetben gazdag, nincsenek híjén a cserjések és a tűlevelű fák sem. A Z-akcióban készülő beruházás anyagi kiadásainak költségvetése meghaladja a 2,5 millió koronái. Eddig elkészült a kétkilométeers bekötő útszakasz, a villanyvezeték és a keltető. A tervek szerint évente 5—7 ezer darabot nevelnek majd fel a fontos szárnyasvadból. Innen fogják majd a fácánokat a járás különböző területeire telepíteni. Kezdetben máshonnan fogják megvásárolni a fácáncsjbéket. de öt éven belül már saját nevelésű tojókkal biztosítják a szaporítást. Erre remélhetőleg még az évtized végéig sor kerül. Am addig sem nézik tétlenül a törzsállomány további fogyatkozását. Átmeneti megoldásként ideiglenes kifutókat és ketreceket készítettek, ahol 2—3 ezer fácáncsibe _ felneveléséről tudnak gondoskodni. 9 Vajon a tartós állománynövetéshez elegendő lesz csupán a szaporításról gondoskodni? — Eb egymagában kétségkívül kevésnek bizonyulhat, amennyiben az érdekelt vadásztársaságokban nem látnak hozzá sürgősen a szárnyasvad környezetének javításához. Az óvó-, búvó- és etetőhelyek kialakítása érdekében fásítani, illetve cserjésíteni kell. A zöldkaszáláskor is jóval nagyobb figyelmet kellene fordítani a vad védelmére. • • • Befejező összegezésként, tanulságként még ennyit: néhány évtizeddel ezelőtt a szántó-vető ember mindennapos kapcsolatban áilt a természettel. Figyelte az Időjárás alakulását, változását, a növények fejlődését, az állatok, s köztük a madarak viselkedését is. A hajnali madárfü’ty és -csicsergés hozzá tartozott az életéhez. Ismerte a fészkelőhelyeket, télen kiakasztott egy kis darab, szalonnát, dióbelet és tavasszal az eget kémlelve várta vissza az elköltözőket. Napjainkban már nem ilyen szoros a kapcsolat a madárvilággal... A madarak pusztulásával kétszeres veszteség iá érhet bennünket. Egyrészt világunk természeti szépségekben szegényedik, másrészt segítőtársakat veszíthetünk el abban a küzdelemben, amelyet az ember gazdasági növényei szempontjából káros rovarok millióival folytatunk. Tudnunk kell, hogy a biológiai növényvédelem nem fejt ki olyan hatást, amely a fajok kipusztításához vezet. Ez semmiféle beavatkozásnak sem lehet a célja, mert ahogy már Herman Ottó fs írta: ....... ott, ahol az anyatermészet szűzen tiszta és érintetlen. ott nincsen sem káros, sem pedig hasznos madár, mert csak szükséges van. Hasznossá és károssá a madár ott lesz. ahol az ember megbolygatja a szűz természet rendjét, és nagy tömegbenWrmeszteui kezdi a maga javára az életet“. összeállította: KORCSMAROS LÁSZLÓ Ha nem vesszük komolyan a madárvédelmet, néhány év múlva csak múzeumokban láthatunk egy-egy madárfajt (Krascseníts Géza felvétele)
