Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-07-25 / 29. szám

SZABAD FÖLDMŰVES, J 1987. július 21 6 JÁRÁSI DAL - ÉS TÁNCÜNNEPÉLYEKRÓL / ____________________________________________________________ A nyárasdi citerazenekar A népművészet A tavasz és nyár választójaként is­métlődött — az idén immár tizenhe­tedszer — a gyönyörű gabčíkovňi parkerdőben a Dunaszerdahelyi (Du­najská Streda) járás dolgozóinak kulturális ünnepsége. A szövetkeze­ti nappal egybekötött dal- és tánc­­ünnepély fénye mit sem fakult a má­sodik évtizedre Közönsége kitartó, ragaszkodik hozzá. És ebből a pusz­ta tényből is táplálkozik, hogy a rendezők — a lárásl nemzeti bizott­ság művelődési osztálya, a tárást népművelési központ, a Csemadok. a Jednota Fogyasztási Szövetkezet és a Szövetkezeti Földművesek Szövet­ségének járási bizottságai — az ün­nepség háznépeként a kultúra gaz­dagon terített asztalánál sietnek vendégeik választékos kiszolgálására. Az egyre nagyobb 'ekintélvnek és népszerűségnek örvendő gaböíkovői találkozót ebben az esztendőben a nagv októberi szocialista forradalom 70 évfordulója jegyében rendezték. A nyár aranylabdá|a, s maga a gyö­nyörű környezet — a helyszín mé­retei — olyan tartalmi elemét (elen­­tetfék az előadásoknak, amely jó ér­telemben vett monumentalitás és lát­­vánvosság amivel sajátos töltést, iz­zást fűtöttséget kaptak, csillogást, pompát árasztottak az egyes számok. 1 A ľolklórfesztiválok és egvéb nép­­művészeti seregszemlék — közéjük sorolva 9 gaböíkovOít Is — azt blzo­­nvítták. hogy napról napra gyorsuló hétköznapi életűnkben a folklór las­sacskán elveszíti eredeti küldetését, ám számunkra ezzel válik egyáe ér­varázsával tékesebbé. A gondosan előkészített, sokezer nézőközönség előtt megren­dezett XVII. csallóközi Dal- és Tánc­­ünnepély Is azt a célt szolgálta, hogy a lágy hajmásokkal tűzdelt dal­lamok. a féltő gonddal hímzett nép­viseletek. az eredeti néptáncok megmaradjanak az utókor számára is. Ez utóbbi olyan cél, melynek el­érését, lényegét és tartalmát a leg­hűbben Kodály Zoltán felezte ki: „Nálunk még háromszáz éve ugyan­az a dal zengett várban és kunyhó­ban. Azóta a vár rombadőlt: ha áll, lakója idegen vagy Hűtlen lett a ma­gyar dalhoz. Megőrizte a régi kin­cseket, díszruhákat, fegyvereket. A dalt abbahagyta. A kunyhó hű ma­radt, megőrizte a régi kincs értéke­sebb felét, a lélek ősi bútorzatát. Amit háromszáz éve az Esterházy­­palotákban daloltak, azt ott már nem tudják. De tud még belőle Szá­lai Zuza. kis töpörödött öregasszony, a Kolon nevű zoboralji faluban. Tud­nak öreg. harisnvás székelyek. A fa­lu megmentette a tradíció folytonos­ságát. A mi dolgunk átvenni tőle és továbbápolni. A tűznek nem szabad kialudni!“ ' 2.' A tűznek nem szabad kialudni! S, hogy a tűz nem alszik ki, azt gya­korlatilag Is bizonyította Szabó Ildi­kó és Ftízék Ildikó néprialénekes, s e cél érdekében munkálődik és sze­repelt ezen a délutánon a csallóköz­­kürti (Ohrady) az udvarnnki (Dvor­­niky na Ostrove) éneklőcsoport, a nyárasdi (Topolniky) citerazenekar, Dal, tánc a A Nagykürtösi (Velký Krtí.š) járás nemzetiségi kulturális életében az idei év első fele jócskán bővelke deti eseményekben és rendezvények­ben A tavaszi kulturális „évadot“ a nemzetiségi kultúra kétségtelenül legrangosabb és leglátogatottabb ren dezvénye az évről évre a nagycsalo mijai (Veľká Calumiia) Béke park ban mégrendezeti járási dal és tánc­ünnepély zárta Idén a Csemadok ib a társrendezőkkel közösen a noszt 70 évforduló^ tiszteletére rendez’e meg a minden korosztály érdeklődé sét kielégítő dal- és táncíinnepélvt A rendezvényt nyitó „Köszöntjük p noszf 70. évfordulóját“ című műsor részben szavalatok hangzottak el, közreműködött még az ipolynyéki fVinicaj vegyeskar Az „Üdvözlet a gyermekeknek“ című összeállításban az ipolyvarbói (Vrbnvka) Ipoly gyer­­mekíánccsoport fez utóbbi a Gyer­meklakodalmas és Menyasszonvbú­­csúztató bemutatásával), valamint a magyarországi nagvlóci gyermektánc­­csoport lépett színpadra, Lényegében az idei Tavaszi szél... népdal- és népzenei verseny járási fordulóiénak legicbb szólistái, ének­­lőcsoportiai, folklórcsoportiaí szere­peltek a „Dallal, tánccal, muzsiká-Békc parkban val“ című műsorblokkban. A nagy­­csalomijai, a kelenyei (Kleöany), az ipolynagyfalui (Veľká Ves nad !p­­fom) nőj éneklőcsoportnak. Figa Valéria. Gyurász Angelika és Kele­men Ferenc népdaténekeseknek, a szécsénkei (Seöianky) clterazenekar­­nak. a pásztorválasztás szokásait Pel­­e'evenítő nyéki folklóregyüttesnek, a nyéki Hont táncegyüttesnek és a -nagykürtöst Krtfšan dal- és tánc­együttesnek tapsolhatott a közönség. Az esti műsori ismert budapesti színművészek töltötték ki A „Taps­ról tapsra“ című kabaréműsorban versekkel, szavalatokkal és vidám je­lenetekkel Benkő Péter, Hegedűs D. Géza. Inke László, Kalocsay Miklós. Papp Vera és Pécsi Ildikó szórakoz­tatta a nagyérdeműt. Idén sem hiányzott a Béke park­bői a könyvsátor, amelyben ürbán Aladár lelkes pedagógus feleségével, Szabinkéval és Árpi fiával együtt árusította, kínálta a gazdag válasz­tékban kirakott könyveket. Mindent egybevetve elmondható, hogy összeállításával és színvonalá­val az utóbb! évek egyik legjobb tá­rást dal- és táncűnnepélyét tartották meg a nagycsalomijai Béke parkban. Kép és szöveg: BODZSÄR GYULA A szécsénkei clterások a somorjaj (Šamorín) Csallo zene­kar. Repertoárjuk újra igazolta azt a törvényszerűséget, hogy a népművé­szet kincstára legeredetibb őrzőinek szüleinket, nagyszüleinket tekintjük, de a népdal és a néptánc valami cso­dás varázserővel bír: majd egyre töb­ben a szájukba veszik, megtanulják, sőt továbbformálva, tovább csiszol­­gatják. És mert a fiatalok körében — a dunaszerdahelyi Istiglinc, a nagyme­­gyerí (fialovo) Pitypang, a somorjal Csali (I—II) gyermektánccsoportok, a nyárasdi Kis Sarló Ifjúsági citera­zenekar — is őszinte ragaszkodás, érdeklődés tapasztalható a népművé­szet iránt, nem kell tartani attól, hogy az elnéptelenedés fenyegetné fesztiváljainkat. A dal titka nemcsak ennek a fesz­tiválnak, hanem a felsorolt népmű­vészeti csoportok mottójául Is szol­gálna: „... akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások életét is szépnek.“ A Csallóközi Dal- és Táncünnepély kapcsán külön fejezetet érdemel a Csalid, a Csallóközi Dal- és Tánc­­együttes és a Galántai (Galanta) Ma­gyar Tannyelvű Gimnázium tánccso­portjának a fellépése. Az említett tánccsoportoknál az anyanyelvi szintű Füzek Ildikó népdalénekes tánctudás művészi értékmérővé vá­lik Ezt azért hangsúlyozzuk, mert az ő vonatkozásukban ennyiben fogal­mazható meg a művészi célkitűzés — általánosságban. Az eredeti folklór, a tiszta forrás elsősége, hű közvetí­tése mellett tesznek hitet, egész munkájukkal. Örömteli, hogy a „csi­szolásról“ még sokáig nem szeretné­nek' lemondani, az eredeti folklór mi­nél gazdagabb, megfelelőbb, tökéle­tesebb színpadraviteláért folyvást ta­lálnak tennivalót. 3. Hogy a hazánkban élő magyar nemzetiségű lakosság többezres kö­zönség előtt mutathatja be mindazt, amire a kulturális élet területén büszke lehet, ami a sajátja, de ugyanakkor összekötő kapocs a töb­bi nemzetiséggel is, hiszen a nép A csallóközkürti éneklöcsdport művészete bármennyire ts sajátos — egyben internacionalista jellegének is bizonyítéka. Ez utóbbi tekintetében is dicséret Illeti a XVII. Csallóközi Dal- és Táncünnepély rendezőgárdáját. A Gymnik táncegyüttes, a Rába Népmű­vészeti Együttes, valamint a nagy­marosi férfi éneklőcsoport fellépése nemcsak a rendezvény műsorát tette gazdagabbá, tartalmasabbá, hanem nagyban hozzájárult a nemzetek és nemzetiségek kulturális értékének kölcsönös megismeréséhez ts. Ez a funkció, vagy ha t etszlk. misszió a népművészeti sergszemlét. olyan fó­rummá emelte, ahol a különféle nem­zetek képviselői a kultúra, a művé­szet sajátos eszközeivel szolgálták a népek barátságának elmélyítését. Az itt fellépő csoportok a nemzeti és nemzetiségi kultúrák követeiként is­meretanyagot, átfogó képet adtak né­pünk hagyományvilágából, művészi élményt nyújtottak a közönségnek, zelebbről ts megismerték egymás mai életét. Nem utolsósorban: egymás ta­pasztalataival gazdagodva, egyre ha­­gyobb művészi értékek megteremté­sére törekedve tovább gyarapították baráti beszélgetések során pedig kö­­az egyetemes kultúrát. (Tóth József felvételei) 4. Minden évszaknak megvan a maga varázsa: a gyümölcsérlelő ősz tarka szőnyege, a tél sziporkázó hőtakaró­ja, a tavasz rügyeket pattintó üde le­heleté, széppé, kellemessé — változa­tossá teszi az ember életét. A nyár zizegő aranykalászai bizto­sítják az ország kenyerét. A gabőíko­­vói kastély parkerdejének matuzsále­mi platánjai smaragdzöld színt öltve szívják magukba a nap ihlető suga­rát, az épülő gigantikus vízierőmű to­ronydarui hattyúnyakként tekintenek a vén Dunára, s árnyékukban kecses sirályok szellőtől duzzadó szárnyvi­torlája lebeg. Életörömet fejez ki minden moz­dulat. Örömet fejez ki a látvány. A több ezer ember látványa, amely azt igazolja, hogy a szocialista életfor­mának új szórakozási, művelődési életformát teremt. E kibontakozó életformában teljes jogot és helyet nyer a népművészet gondos ápolása. Ezért jött a sok ember. A saját ma­gát tükröző népi alkotás utat talál a szívekhez, az értelemhez. A Ko­dály Zoltán által megfogalmazott vá­rat ezúttal a kastély helyettesítette: „ ... ugyanaz a dal zengett a várban és kunyhóban.“ E dal, a népdal „tit­ka“ vonzotta újra a tömegeket. CSIBA LÁSZLÓ A noszf évfordulójának jegyében A Csemadok Lévai (Levice) Járási Bizottsága, a járási népművelési központtal és az ipolyszakállasi (Ipeľský Sokolec) helyi szervekkel és szervezetekkel karöltve június utolsó vasárnapján rendezte meg a járási dal- és táncünnepélyt. Az im­már 27. alkalommal megtartott ren­dezvényen bemutatkoztak a járás legjobb folklórcsoportjai, együttesei és szólistái, a Tavaszi szél . .. népze­nei és folklórverseny járási döntőjé­nek győztesei. Mivel a hagyományosnak számító járási dal és táncilnnepélyi;e az idén a nagy októberi szocialista forrada­lom 70. évfordulójának jegyében ke­rült sor, ünnepi beszédében Oľga Ha­­dacnvá, a járási nemzeti bizottság al­­elnöke, és Budai Ernő, a Csemadok já­rási bizottságának elnöke is méltat­ta e jelentős történelmi esemény ha­gyatékát. Ugyanezt tették —• csak természetesen a kultúra nyelvén — a járás Csemadok alapszervezeteinek amatőr művészeti együttesei, illetve a vendégszereplő óbarsi (Starý Te­kov) Tekovan folklórcsoport is. Nagy közönségsikert aratott a Csemadok Zselizi (Želiezovce) Alapszervezeté­nek vegyeskórusa, amely Horváth Gé­za karnagy vezetésével а VI. Kodály Napokon aranykoszorús minősítést szerzett. A csoport azóta is folyama­tosan dolgozik, s repertoárjukon szá­mos hazai és külföldi szerző műve szerepel. Ugyancsak elnyerte a kö­zönség tetszését az oroszkai (Po­hronský Ruskov), a kétyi |Kvetná), a nagynlvedi (Veiké Ludince) és a garamgyörgyi (Jur nad Hranom) női éneklőcsoport, valamint a százdi (Sadzice) citeraegyüttes és férfi éneklőcsoport, a szólisták közül pe­­di Tóth Géza és SzHacky Mónika, a Tavaszi szél... járási döntőjének ka­tegóriagyőztesei. Kitűnően Illett a verőfényes délután hangulatába a Far­­nadi (Farná) Magyar Tanítási Nyel­vű Alapiskola tánccsoportjának ,.Ba­­básjátékok“ című összeállítása. S vé­gül, de nem utolsósorban hosszas taps kísérte a zselizi tánccsoport fel­lépését is. —ti— nagy palóc, Mikszáth Kál­mán szülőföldjén a kései utódok cselekvőén veszik ki részüket az író szellemi hagya­tékának és a vidék gazdag iro­dalmi hagyományainak- ápolásá­ból. Ennek egyik megnyilvánulási formája a Csemadok Nagykürtösi [árási Bizottsága kezdeményezésé­re elindított, és a híres szülött ne­véről elnevezett irodalmi és kul­turális napok. Idén negyedik al­kalommal és minden eddiginél gazdagabb műsorral szervezték meg a rendezvénysorozatot. Ennek mintegy záróakkordjaként vendég­szerepelt a békéscsabai Jókai Színház Nagykürtösön. \ Előzetesként annyit mindenképp szükséges elmondani, lassan már hagyománynak számít, hogy a Nagykürtöst járás és a szomszé­dos Nóqrád megye főleg kulturá­lis téren egyre terebélyesedő ba­ráti kapcsolata révén á nyolcva­nas évek kezdete óta minden év­ben vendégszerepel magyarorszá­gi színház a járásban. Először a budapesti Madách Színház szere­pelt a nagykürtösi művelődési ház­­színpadán. Né>jadója születésének 160. évfordulója alkalmából Ma­dách Imre halhatat In müvét. Az ember tragédiáját mutatta be. Egy évre rá a budapesti Vígszínház művészei látogattak el Nagykür­tösre, a miskolci Nemzeti Színház társulata pedig Ipolyvarbón fVr­­bovka) vendéqszerepelt. Sikeres vendégszereplés A békéscsabaiak júniusi vendég­játéka jól beilleszkedett az idei Mikszáth Kálmán Irodalmi és Kul­turális Napok programjába. Már csak azért is, mert nemrégen em­lékeztünk meg Mikszáth születé­sének 140. évfordulójáról, és a bé­késcsabai fókái Színház Szentmi­­hályi Szabó Péter: 0) Zrínyiász, Mikszáth Kálmán azonos című regénye alapján irt áltörténelmi zenés komédiáját mutatta be. A kétrészes darab történik valami­kom a Milleneum után ... egy há­ború előtt. Középpontiéban a részleges feltámadás során leq­­fobb harcosaival új íraj életre kelt a törökverő vitéz, Zrínyi Mik­lós áll. A háromszáz évet átaludt harcosok a föltámadás révén egy számukra új világba csöppentek bele. A kortárs író ezeknek a de­rék vitézeknek az új világ szoká­saival, kifejezéseivel és fogalmai­val való ismeretségét és az új társadalmi rendbe való sikertelen beilleszkedésüket ábrázolja a ko­média eszközeivel. A népes szereplőgárda közül já­tékával kiemelkedett a darabban több szerepet is nagyszerűen ala­kító Jászai-díjas Gálfy László, Zrí­nyi Miklós szerepében Kincses Ká­roly, továbbá Beratin Gábor, Len­gyel István, Mory Pálma és még sokan mások is. A darabot szín­padra állította és rendezte Rencz Antal, Zenéjét Victor Máté sze­rezte. A nézőtérről előadás közben is « gyakran felhangzó és a darab vé­gén szűnni nem akaró vastaps mindennél ékesebben bizonyította a békéscsabai színészek sikerét. Az előadás utáni baráti beszélge­tés közben a rendező elárulta, hogy ilyen sikerük még Magyar­­' országon sem volt, mini itt Nagy­kürtösön. —bgy—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents