Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-12-31 / 52. szám

1987. decnmber 31.

SZABAD FÖLDMŰVES

Aszázadunk első évtizedeiben még ősinek mondható, naplóinkban pedig már csak romantikusnak tűnő paraszti rend, paraszti életforma nem létezik. A mindem formáló idő. az egyre jobban tért hódító tudományos-műszaki haladás oívmányai alapjaiban változtatták meg az addig csak lasssn formálódó világot. Éppen ezért ma már szinte nem is találunk olyan falut, ahol hagyományos formájában fellelhetnénk a nép életében valamikor törvényszerű életformát, amelynek minden megnyilatkozását az életnek valami sajátos egyöntetűsége, a formák tökéletes harmóniája jellemzett.

„Az embernek, hogy a köznapiasság fölé emelkedhessék — ünnepek kellenek.“ így szokta ezt mondogatni

hajdani tanárom. Ä népnél ezek az ünnepek nem a benső, magányos áhítatnak, a visszavonulásnak az alkalmai voltak, hanem minden esetben közösségi megnyilatkozások. A napi gondok, a hétköznapok feladatai is az évszakoknak megfelelően változtak, s ez bizonyos színt kölcsönzött a mindennapoknak. így az ünnep enyhítette a gondokat, megszentelte, kultikus keretbe foglalta a paraszti élet, a paraszti munka évszakonkénti követelményeit és megnyilatkozásait is. Az évszakok: a tél, a tavasz, a nyár és az ősz periodikus változásaiban a nép már korán fölismerte azt a törvényszerűséget, amelyhez min-* dennapt tevékenységét igazítani kényszerült. E kényszer, s a később, a természeti erők nem ismerése miatt hozzákapcsolódó mágikus, varázsló szokások szinte törvénnyé váltak a falu életében. A szokásvilágban külön törvénye volt az élet minden megnyilatkozásának. A születés, a házasság, a családi és a vallási élet, a halál, a gazdálkodás minden formáfa, így az állattartás Is az ezzel őszszefüggő tevékenység Íratlan törvényeihez Igazodott.

A régi paraszti életrendben az ősz volt az évzárás, a számvetés, de egyben az üfra való felkészülés ideje is. Az őszt követő tél pedig a jól megérdemelt pihenést adta. A téli időszak legnagyobb ünnepe a karácsony. De már az ezt az ünnepet megelőző, ön. feles napok is érdekes hagyományt szokást őriznek. A számtalan emléket őrző népszokás közül az állattartással, az állatokkal összefüqaö hiedelmek is nagyon érdekesek. Mint általában minden szokás, s a hozzákapcsolódó tevékenység. így ezek a hiedelmek is az állatok egészségét^ szaporodását, s vele gazdájuk jólétét, nyuaodt életének a biztosítását szolgálták.

Az őszkezdő jeles napok közül közösségi ünnep volt szeptember 29-e, Mihály napja. Ehhez a naphoz főként a gazdasági élettel ősszefüqqö hiedelmek, valamint tdőfárást megfigyelések kapcsolódtak. Mihály napján hajtották be a jószágot a mezőről az Istállókba. A szolgákat is ezen a napon fnaadták föl. a pásztornép pedig kerülőnapot tartott. A Csallóközben, Boánkon tBodíkyI a cselédfoqadóst Ipoényvásárnak nevezték. Vers is szói róla:

nyi asztalra tett sodrójával megdorgálták a beteg állat fló) hátát, hogy meggyógyuljon. A fokhagymát pedig a farka alá kötötték. A karácsonyi vacsorákon a gazdaszonyok nem keltek föl az asztaltól, hogy a kotlák is nyugodtan üljenek a tojásokon. A Csilizközben karácsony éjszakáján nem lóghattak a ruhák a szekrényben vagy a szárítókötélen, ezeket az ágyra terítették, mert a hiedelem szerint annyi marhabőr került száritékra, ahány ruha lógott. A karácsonyi asztalról lehullott morzsával másnap reggel megdobálták az állatokat, hoau mindig egészségesek legyenek. A medveiek a karácsonyesti bab és gyümölcs héját elégették, meqfustöl ték a tehenek tőgyét, hoqy az ne kövesedien meg, sok tejet adjon. Az asztal alatti magvakból (búza, rozs, zab, kukrica keverékeI és a takar j mányból az éjféli mise kezdete előtt i adtak a baromfiaknak és az állatoknak, ezzel védték egészségüket és a jövő évi termékenységüket. A Csalló- I közben még néhány évtizeddel ezelőtt j is többen hitték az öregek közül, hogy az éjféli misére hívó harangszókor megszólalnak az állatok az istállóban. Elmondják egymásnak hogyan bánt velük gazdájuk az év folyamán. Patason és Nyárasdon /Topoľ níkyj még emlékeztek arra a szokásra is, hogy a szenteste beállta előtt a szomszéd kazlából egy csutak szalmát loptak, ezt a tyűkok alá hin tették, hogy sokat tojjanak.

Karácsonyeste az eladó sorban lévő lány kiment az ólakhoz, megrugdalta az anyadhsznó óljának az ajtaiát, mire a disznó röfögni kezdett. Ahányat röffentett, annyi évet kellett a lángnak a házasságra várnia. Nagykarácsony napján nem volt szabad udvarolni, meri akkor, meabeteqediek. elhullottak az állatok. Az ünnenek alatt összesöprötl. de ki nem dobott szemetét az udvar közepére öntötték. A leány ráállt a kiöntött rakásra, s amely irányból kutyaugatást hallott, arra vitték feleségnek.

Szilveszter az év utolsó napja. Ezen az éjszakán etették meg a jószággal a karácsony estéről maradt asztal alatti eleséqei és magvakat. Délután a fiatatok csörömpöltek, zörgetlek, ostorral cserdítnettek a j 6- ■szógszaporulat érdekében.

Ofév napiához ugyancsak számos állattartással kapcsolatos szokás fűződik. A Csallóközben még sok helyűit. ma sem főznek ezen a napon baromfiból levest, s nem esznek baromfihúst, mert az elkaparja a házból a szerencsét. Csak disznó- és marhahúst fogyasztanak. A disznó uauanis szerencsét túr a házhoz. SUJuben (Sid any I ezt a szokást így mondják: Oiévkor nem szabad tíz lábú levest főzni, csak nyolc lábút. Tehát ezen a napon hiányoznia kellett a baromfinak, a levesből.

A karácsonyi ünnepkör ieles napja a vízkereszt vagy másik nevén a háromkirályok ünnepe. Ilyenkor a Luca napiáról már ismert varrást tilalom is érvényben volt. Aki ezt a tilalmat megszegte, annak a hiedelem szerint elpusztultak az állatai.

* A naptári év minden központi ünnepének tkarácsony, újév, vízkereszt, Húsúét, pünkösdj, valamint a jeles napoknak Mihály, Márton, Vendel, Borbála, Luca stb.) szokás- és hagyományvilága igen gazdag, s magúdban legtöbbször megtalálható a nép korábbi életéből hozott pogány hiedelemvilág is.- Ez a hagyomány, amely századokon át éltette, irányította a falvak népét, töredékeiben még napjainkban- is él.

MARCZELL BÉLA

„Mikor a szógát fogadják, Öcsémuramnak szólítják.

De amikor már megkapták.

Csak főtt krumplinál táplálták A guerayöt pásztorok ..farkasünneppel“ emlékeztek a szentre, hoay a csordát hazatérése ideién megvédje a farkasoktól. Medvéről I Medveďov f származik az a természeti meqfiayelés. hogy Mihály napjától kezdődően akármerről fújhat a szél, az mindig hideaet hoz.

A 18. századtól pan kultusza népünk körében Vendelnek, ö a pásztorok védőszentie. Ünnepe október 20-án van. A leaenda szerinti fr királyfi mint római remete pásztornak szegődött egy gazdához. Szobrát a Csallóközben maid minden falu véaén meg lehetett találni. Csallöközkürtön !Ohrady! és Várknnyhan (Vrakúá! méa ma Is megtalálható. Ezeket g szobrokat egy-eay marhavész után helyezték él, hogy n falut és a barmokat megvédje n dögvészt öl. Körmeneteket ts vezettek a szobor hoz.

(P. R. illusztrációs /elvétele)

Disznótoros galaiims

Dani bácsi Hőbbről) éveken át nagybőgőzött is

A Szlovákiai Állattenyésztők Szövetségének kevés olyan aktív szervezete van, mint a pódafai (Povoda). Alig van rendezvény, kiállítás, ahol ne segédkeznének. Esemény pedig akad bűven! Volt már itt agárverseiiy, országos és nemzetközi kutyakiállítás; láthattak itt nyulakat, galambokat. — A pódafaiak úgy hozzászoktak az efféle eseményekhez, hogy már nem fogadják olyan lelkesedéssel, mint az elején — panaszkodott Benkovszky Erzsébet, a kiállítás egyik szervezője, akivel egy borongás hétvégi napon a VII. Csallóközi Galambkiállításon találkoztam. A kiállítást Zdenek Pichlík, vezetésével a pódafai alapszervezet és a prágai Cseh Sirálykagalamb-tenvésztők Klubja szervezte. A rendezvénynek, mint már annyiszor, ismét a falu kultúrháza adott otthont. Az egész olyan volt, mint egy hatalmas galambdúc, tele harminckilencfajta különböző színű, kistestű és tyúknagyságú galambbal. Volt Itt cseh sirályka és cseh hegyes galamb, komáromi bukó keringő, angol páva, parókás és hegyes galamb, amerikai tyűkgalamb.

A galambok között nézelődve pillantottam meg Virágh Dánielt, a Szlovákiai Postagalambtenyésztők Szövetsége helvi szervezetének elnökét. Dani bácsi örömét lelte a tarka-barka sereglet szemlélgetésében. Hozzáértéssel nézegette a kalitkában sürgölődő, turbékoló madarakat.

Dani bácsiról tudom, hogy már régóta vezeti a sikeresen működő galambászokat. Szenvedélyéről, a szervezet működéséről, valamint a postagalambászatról már meleg szobában, kényelmes fotelekben üldögélve beszélgettünk.

— Helyi szervezetünk 1975-ben alakult. Akkor még csak tízen voltunk. Mára huszonkettőre nőtt a tagok létszáma; hatan pódafaiak, a többiek pedig a környező falvak galambászal. Az alapító tagok közül ma már csak hárman maradtunk a szervezetben: Póda Kálmán, ifj. Póda Sándor és jómagam.

Az idén „tizenhárom plusz egyszer“ röptettünk. Azért mondom fgy, mert az utolsó röptetés majdhogynem félhivatalosan történt. Üzenetet kaptam ugyanis, hogy az utolsó versenyt nem -valósíthatjuk meg. Mt azonban már megbeszéltük a dolgot a budapesti B3-as kerület galambászalval. Nem volt Idő visszakozni, és mivel írásos tiltás nem érkezett — fgy megcsináltuk. E verseny eredményét a napokban tudjuk meg.

Ha madarainkat versenyre küldjük, általában itt Pődafán a tűzoltószertár udvarán gyülekezünk. Ide jön aztán a kamion, amely a galambokat a rajt színhelyére szállítja. A versenyek előtt testben és lélekben „felkészülünk“ az izgalmakra. Gulyást vagy paprikást főzünk, és klsssé „felfrissítjük“ magunkat, közben elbeszélgetünk, tapasztalatot, véleményt cseréjünk sporttársainkkal., tgy kívánunk jő utat és sok sikert kedvenceinknek. Az Idén még egy nehéz próba előtt állunk. A téli versenyek az időlárás viszontagságai miatt a galambok számára elég megerőltetők. Sok jő galamb odavész. Ezt a téli versenyt követi majd az Immár hagyományos „disznótoros galambválás“. Vásárolunk egy jól meghízott disznót, és aszerint osztjuk el egymás között, hogy milyen sorrendben értek haza madaraink Az első helye zett kapja a legjobb falatot, a sonkát, a második a hosszúkarajt és így

tovább. Minél jobb helyezés — annál jobb falat. Természetesen olyan is van, akinek csak a farka Jut..., de azért mindenki kitűnően szórakozik.

Amikor a legjobb galambászok felől érdeklődöm, Dani bácsi csupán két tagtársát — Hegyi Józsefet és Póda Vincét — említi. Én azonban tudom, hogy ő ts a legjobbak közé tartozik. A falakat borító elismerő oklevelek, a polcokon álló díszserlegek, a fiókokból előkerülő emlékplakettek és egyéb jutalmak mind-mind ezt bizonyítják.

— Nagyon jő csapat vagyunk — mondja Dani bácsi —, nem félünk a munkától sem, ha valamit el akarunk érni. Hogy különböző szakkiállításokra, rendezvényekre eljárhassunk, különmunkát vállalunk. Így fedezzük egy-egy kirándulás, a városlátogatások költségét, mert ml nagyon szeretünk együtt szórakozni, viccelődni. Mi egymás között is versenyzőnk, ha még m arad pénzünk, díjakat vásárolunk, aztán szépen elosztjuk. Akinek, legelőször ér haza a galambja, a legszebb, legértékesebb ajándékot kapja.vEzek persze nem afféle ..hagyományos serlegek, oklevelek ...

Problémánk csak az, hogy járásunkban nincs felettes szervünk, mi ugyanis a galántal (Galanta) postagalambászokhoz tartozunk. Ha valamire szükségünk van, hát oda kell mennünk. Pedig itt, Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) ts szükség lenne egy ilyen felettes szervre. A másik dolog ami bánt engem, az utánpótlás kérdése. Kevés a fiatal galambász. Most Is csak hat-hét fiatal tart velünk, de ők sem veszik kellőképpen komolyan ezt a munkát. Csak a most ötödikes Bódis Pityukéban van reményem, aki nagy odaadással foglalkozik a galambászattal. Remélem lelkesedése nem hagy alább később sem.

ф Mi szükséges ahhoz, hogy valakiből jó galambász váljon?

— Hát ez nehéz kérdés. Legfontosabb az állatok szeretete. Ezekről a madarakról állandóan gondoskodni kell. Tiszta, megfelelő- hőmérsékletű helyet, kitűnő minőségű takarmányt Igényelnek. Nagyon fontos a velük való mindennapos kapcsolat. Ez egy Időigényes foglalatosság, én mégis nagyon szeretem és szívesen, lelkesedéssel csinálom. Focirajongó vagyok, DAC-drukker, ám mégis, ha valamelyik versenyző galambomat várom, inkább nem megyek el a mérkőzésre, hanem fülemen a táskarádióval a galambháznál lesem az eget.

Van egy madárházam is tele papagájokkal és kanárikkal. Ezt most készülök átépíteni, kibővíteni, mert újakat hozok. Kissándorpapagá lókat szeretnék vásárolni. Van még nyolc pávám is. Szabadidőm csaknem minden percét madaraimmal töltöm.

Ф És mit szól mindehhez a család?

— Azt hiszem már beletörődtek, hogy én Ilyen csodabogár vagyok. Fiam, lányom már csaknem felnőttek. Feleségem, de a fiam, Tibor is, gyakran segítenek, ha szükségem van rá. Hát... az embernek — ha valamit tenni akar — tudni kell lemondani is... Ha az ember azt akarja, hogy életének értelme legyen, akkor teljes lényével odaadóan kell dolgoznia, azért, hogy ezt az értelmet megszerezhesse, mert nem érdemes elhamarkodva, kapkodva félmunkát végezni.

Póda Erzsébet

Márton napja /november 12.J már a téli évnegyed kezdőnapjának számít. Már az Árpád korban is bérlet- és bérfizető nap volt, de természetvarázsló pásztornap is. A pásztorok ilyenkor vesszőt adtak ajándékba azoknak a gazdáknak, akiknek a barmai kijártak a legelőre a csordába. Ez volt a Márton vesszeje. Volt, ahol a Márton-köszöntőt versben mondták el. Ebben a -gazdára, az egész háznépre, valamint a háziállatokra is áldást kértek, jutalomképpen a gazda „bélesadót“ fizetett vagy „rétespénzt" adott, utána pedig „vendégséget" rendezett. A Márton vesszeje rendszerint több ágú volt. Bacsfán (Báöj a gazda ezzel a vesszővel megveregette a disznókat, hogy egészségesek, edzettek legyenek. A hiedelem

szerint, ahány ága volt a vesszőnek, annyit malacozott a koca. A Csallóköz egyes fafvaiban a gazdák Márton vesszejét a disznóól tetejére szúrták, igy védekeztek a dögvész ellen. Tavasszal pedig ezzel a vesszővel hajtották ki a barmokat először a legelőre, hogy azok ne hulljanak el.

Luca napját (december 13.) a nép körében sok babonás hiedelem, szokás kísérte. Ezek elsősorban varázsló és bajelhárító célzatukkal mindig az érkező új esztendő sikerét szolgálták. Ezen a napon jártak a fehérbe öltözött „Luccák“, ahogy a Csallóközben mondták, s tevékenységükkel /söprögetés a szobában, pókhálózás, a háziak arcának simogatásaj a szerencsét védelmezték, gonoszűzést végeztek. A házba betérő Lucákat a Csallóközben mindig leültették a konyhában, hogy a kotlák is nyugodtan üljenek a tojásokon, s minden tojás Has legyen. Paláson (Pastúchy) az asszonyok ellopták a piszkafát vagy a pemetet (szénvonó, ezzel tisztították a kemencét/, és megpiszkálták vele az „ükön“ ülő tyúkokat, hogy egész évben sokat és egészséges tojást tojjanak. Luca napján az asszonyok nem varrtak, nehogy bevarrják a tyúkokat, mert akkor azok nem tojtak többet. Másutt ezen a napon nem ültettek tyúkot, mert nem keltek kt a csirkék.

Luca napja már a karácsonyt jetzt. A néphagyományban is a legjelesebb ünnep. A múltban nagyon sok máqikus jellegű szokás, cselekmény, hiedelem fűződik ehhez a naphoz.

E szokások közül számos olyan van, amely nem kapcsolódik a karácsony hangulatához, hanem a kö- * vetkező évre vonatkozó termékenység- és terményvarázslás, jóslás, jövendölés. Ezek mindenestül az állattartással kapcsolatosak. Kivétel nélkül az állatok következő évi termékenységét, hasznát és egészségéi hivatottak biztosítani, segíteni. S így összefüggenek az emberi élettel, a jóléttel, és az egészséggel is. Várkonyban már a karácsonyt megelőző estén a Luca-napkor font sugárral pattogtattak, hogy az igavonó barmok ne süllyedjenek meg a sárban. A karácsa-