Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-12-31 / 52. szám

1987. december 31.

SZABAD FÖLDMŰVES

fáíiff\U ц íi c\aÍ€ut

ereje teljében nevelgette őt kezes asszonykává. Mondja is mindig, nem minden az erő. a szívósság a fontos, a drága Józsi óta öt férje volt, izomkolosszus valahány, mégis sírba tette mindnyájukat

A papa elméleti szakember. Be nem áll a szája a film közben: figyeled ezt a kidolgozást, ezt a logikát, szórja ez a kulcs, a sztori kulcsa a fontos, mondja, ha azt megtaláltad, megvan a gyilkos. Valami lehet is a dologban, mert néhány évtizedes krlminézői ténykedése alatt egyszer fordult elő csupán, hogy két perccel a kezdés után nem tudta megmondani, ki a gyilkos: a Piroska és a farkas című mese modern átdolgozásban. A bűnügyi filmet követő szépirodalmi műsor közben viszont általában aggályai támadnak, melyik bandához ta Hozott az a négy véletlen járókelő, akivel a rendező a gyér délutánt forgalmat akarta érzékeltetni.

A mama érzelmileg kötődik gyilkoshoz-rendőrhöz egyaránt. Megvédi azokat a filmeket is, amelyeket a pajta — elég gyakran — gyengeséggel vádol Híres kijelentése — miszerint a Nobel-dífat Colombo hadnagy érdemelné meg leginkább, mert ötven perc alatt garantáltan kiderít mindent, tehát zseni — a megfelelő helyen eddig nem talált kellő megértésre

A harmadik generációt a kamaszfiú képviseli. Neki az a véleménye az egészről, hogv a cowboyok gyorsabban lőnek, mint a gengszterek, kanyarban viszont lohn Ulcapt vezet a legbtztosabban. Amiből az a végkövetkeztetés. hogy nem érdemes matematikát tanulni.

Szorong a család a szűk szobában, és felszabadultan adja magát az egész héten visszafojtott borzongásnak, amit csak a •vértől csöpögö csodaláda látványa kénes kiváltani.

Kezdődik. Elhagyott, sötét vá rosrész, fiatal lány bukdácsol az utcán. A távolban autő lámpái sejlenek fel.

neki, csavargó! — folytatja a nagymama s olyan lendülettel vett szét a karjait, hogy az még a megvadult Józsit is megriasztotta volna.

Oj kép Egv férfi 01 az asztalnál. — Pészeg — véli a papa.

— Fuj, narkós — így a nagymama.

— Csend! — lövi le őket a mama. — Normális a hapsi, csak meditál

Valaki belép a szobába. — Itt van — szól a pajw — Leszúrja.

— Lövi — véli a mama.

— Fojtja — szótagolja lassan a nagymama.

A férfi fölkel és Iszonyatos pofont ad a belépőnek.

— Szép — mondja a papa.

— Tűrhető — találja mama.

— Visszaadja — megy a dolgok elébe a papa. s igaza lett: jóformán ki sem mondta, az inzultált félig estében óriási pofonnal válaszol.

— Majdnem, mint a Józsi — rebegi könnyes szemmel a nagymama.

— Apu, miért nem mentél te meteorológusnak? — kérdi a mama, aztán legyint egyet: ahol víz fölvik vér helvett.' ott a papa előrelátó képessége rendszerint csődöt mond

Oj ‘helyszín. Kgy malom lóg premier plánban a plafonról.

— Ez ml? — hitetlenkedik a papa'.

— Ezt látja — fgy a nagyi. — A narkós.

— Emlékezik — véli a mama Is. — Pszichológia. Freudizmus.

A kamera közelebb mezv: valami van a majom farkán.

— Djnamit — találja a papa.

— Adó vevő — véli a mama.

— Távirányítású bomba — esküszik a nagymama. — A majom ugrik, a bomba felrobban, meglátjátok.

A majomnak azonban esze ágában sincs leugranla.

— Mire vár? — idegeskedik a papa. Lassan eltelik a két perc és nemhogy gyilkos, de még hulla sincs.

— Vár — szól a mama is, sokkal nyugodtabban.

— Mire vár? — türelmetlenkedik a papa.

— Hogy jöjjön a lány — véli a nagymama.

— Milyen lány? — értetlenkedik a papa, s mindjárt hozzá is teszi: — Hülye tilm.

— Tudom már, ez a gyilkos lelke — csap a homlokára a nagymama, aki fiatalabb korában spiritiszta szeánszokat is látogatott. — Lélekvándorlás. Majommá változott a gyilkos.

— Miket beszélsz itt össze, miiyen gyilkos? Hiszen még :enkit sem öltek meg — szól i papa, akit az említett tény ;zemmelláthat61ag erősen kiho:ott a sodrából.

Újra a sötét utca. A lány megy, léptei kopognak az aszfalton. A sötét falból kinyúlik egy kéz, valami villan, a lány sikolt(ana), de összeesik. Vér mindenütt.

— Végre — szól a papa. — Már azt hittem, elfilozofáljék.

— Szúrta — zárta le az ügyet a nagymama.

— Vágta — ellenkezik a papa.

— Ne vitatkozzatok, az a fő, hogy megvan a hulla — véli a mama.

— De ki a gyilkos? — kínozza magát a papa.

Ojabb kép. A lány egy marcona férfi kocsijában ül.

— Ez meg mi, föltámadt? — kérdi jogos fölháborodással a papa. — Hülyék ezek?

— összecserélték a tekercseket — véli nem alaptalanul a nagymama. — Fogadjunk.

Fékek csikorognak, a lány kiugrik. Rohan fölfelé egy épülő toronyház lépcsőin. A férfi utána.

— Szent ég, ezek lezuhannak — sikolt fel a mama.

— Csak azt ne, olyan szimpatikus lány — véleményezi a nagymama. — Egész megszerettem.

A férfit mutatják közelről.

— Az Ilyeneket csak lelőni — mondja a papa.

— Kitolom a szemedl — rázza öklét a képernyő felé a nagymama.

A férfi baltát vesz elő, élesíti.

— Szent ég, ez megöli! >— ijedezlk a mama.

Közelkép. Furcsa fény villan a férfi szemében.

— Ez megerőszakolja! — jajdul fel a nagymama. — Hej, te ...! Ezt az aranyos kislányt! Lennék csak én ott a helyében.

A férfi beteszi a baltát a direkt e célbői odakészftett hegedűtokba. Aztán odalép a lány elé.

A szobában vágni lehet a feszültséget. A papa is fölhagy a reménnyel, hogy megértse az eddigieket. Fölemelkednek ültükből, húzza, vonzza őket a villogó képernyő, hatalmas, földöntúli erővel.

A gyilkos hirtelen mozdulattal átkarolja a lányt, megcsókolja.

A család megáll a levegőben, aztán^ visszaernyednek a kényelmes fotelokba.

— Hát mégiscsak — szól a mama.

— De hát kit, mivel, mikor? — kap észbe a papa. Csak a nagymama törölgeti meghatottan a szemét.

— Akárcsak szegény Józsim... Szép film volt — csúszik ki aztán belőle.

— Szép — bólint rá a mama. — Nagyon.

A papa is elégedetten teszi keresztbe a lábét. Maradnak ennyiben.

Állati!...

_________

Zöld mezőben rozsdavörös majom — akár címernek Is elmenne egy-két intézmény homlokzatán. Ne célogzgassunk azonban, mert ez nem egy címeres majom: ez egy lírai lelkületű orángután, egy bozontos széplélek! Amely szereti a virágot, tehát rossz majom nem lehet. Tessék...? Hogy tulajdonképpen nem Is szagolgatja, hanem — uram bocsá* — zabálja? Hát ha ő így szereti...

Karinthy Frigyes: így írtok ti

Somlyó Zoltán

Született Atokjalván: apja a kalocsai érsek, tizenhárom éves korában a barmiévá alkalmából elkergette hazulról. Erre megátkozta születését, a világot, apját, anyját, s a Vagyunk című lap főszerkesztőiét. Pece Andort. Végleg szakítva az Irodalommal, a Független Magyarország táncrovatába merült, melyben évekig fuldoklóit, míg végre felszínre került. Később Balzac példáján lelkesülve vakmerő financiális spekulációba kezdett. „Mea, a vödör“ c. versét N. Bélának, a New York fizetőpincérének adta bizományba, de a vállalkozás nem sikerült, ötvenéves korában tisztelőinek nagy meglepetésére szakított régebbi irodalmi és költői meggyőződésével, és megadta az öt koronámat.

Szilveszter estén a kávéházban

És hazamentem és nem volt vacsor S szóltam a szívemnek: Te beteg fasor.

Mint régi, mázas emlékek csorognak Emlékei kihamvadt vacsoroknak.

Vacsor, vacsor, te rokokó ftcsúr,

Mea szobájában porló régi csűr.

Emlékeim kútján úgy ülsz le mostan,

Mint ferde luk egy eldobott hatosban.

A hold. e négyszögű vas, énekel,

Oly messze a közel, nem érem el,

Jöjj, gallérom, te fekete madár,

Mea, keringő úton szent batár.

Mea, te bég, leggazdagabb nyomor,

Most az agyam szorong, mint egy gyomor Ö, lábam, te szörnyű, ferde kar,

Nadrágom rongyos... De nemes szívet takar.

A krimi áleknemesítő és értelemcsiszoló hatásáról ugyanezeken a hasábokon már olvashattak egy tudományos igényű eszmefuttatást. Hogy az abban foglaltak mennyire igazak, azt ez a kép Is bizonyítja: lám, szabadidejében még a plüssmaci is krimit olvas. Igaz, könnyű neki: velünk, emberekkel ellentétben ő nem hülyülhet el tőle ...

í— ss)

Imádom EmesétI Ezért udvarolok nyolc lánynak. Nem tetszenek érteni? Hogy miért udvarolok nyolc lánynak, ha csak egyetlenegyet Imádok, az Emesét? Hát kérem, megpróbálom elmagyarázni.

Ügy kezdődött, hogy Emese tudtomra adta: imádja a Bon amit. Igen, azt a finom cukorkát. Természetes, hogy elhatároztam: kerítek Emesének Bon amit, ha törik, ha szakad. Akkoriban ugyanis ez még pult alatti áru volt. Az önkiszolgáló élelmiszerboltban kiszemeltem egy szép, magas, göndör fürtű kislányt, Hajnalkát, aki a cukorkás részlegen szolgált ki. Megdicsértem a frizuráját, tettem egy két udvarias megjegyzést a jó alakjára, majd a kosaramba dobtam egy zacskó pemetefű-cukorkát. Attól kezdve mindig szánt rám egy mosolyt, egy hét múlva este nyolckor találkoztam vele az Azúr étteremben. „Udvarlásomnak“ meglett az eredménye: másnap három csomag Bon amit csúsztatott a bevásárlókosaramba, Amikor este átadtam a cukorkát Emesének, ugrált örömében.

— Táncra perdülnék — mondta boldogan — de, sajnos nem tehetem. — Ibolyakék szemeire a gond felhője kúszott. — Kiégtek a táskarádióm ceruzaelemei — mondta szomorúan. Csilla, az elektromos árucikk-----------------------:------------boltjának csinos, szőke elárusítónöje megértőnek bizonyult. Féltucat bókomat féltucatnyi ceruzaelemmel honorálta. Este már együtt hallgattuk a táskará-Amikor elbúcsúztam szívem szerelmétől, Emese pironkodva visszatartott:

— A női divatáruboltba külföldi harisnyanadrágok érkeztek. Azt nem tudnál szerezni?

Olyan lágyan és mégis izgatóan tapasztotta ajkát az enyémre, hogy eltökéltem magamban: ha a hétjejü sárkánynyal kell megküzdenem, akkor is megszerzem Emesének a külföldi harisnyanadrágot.

Melitta, a divatárubolt hollófekete hajú elárusítónője nem hasonlított a hétjejü sárkányra. Kedves, csicsergős, feltűnően szép lány volt. Csodálkoztam is, hogy rögtön ráállt: este 6 órakor, zárás után megvár az autóbuszmegállónál. Vidéki kislány volt ugyanis, az autóbusza fél hétkor indult, addig jól elszórakoztunk az Üstökös eszpresszóban. Három, bókokkal bélelt beszélgetés az Üstökösben meghozta az eredményt: a hét végén két gyönyörű külföldi harisnyanadrággal kedkeskedhettem Emesének.

Persze Emese most is mondott valamit, ami tüstént szöget ütött a fejembe. Elpanaszolta, hogy nem tudja minden héten megvásárolni a regényújságot, mert amint megérkezik a lap az újságárushoz, rögtön szét is kapkodják.

— Tudod, Jenő, a múltkor sem tudtam meg. hogy ki volt Mr. Salisbury gyilkosa — mondta szemrehányóan.

Miután Zsuzsával, a csinos újságárussal is megismerkedtem, s megtudtam, hogy igen kedveli a dobostortát, néhányszor meghívtam a Búzavirág cukrászdába, ahol pillanatok alatt valóságos dobostorta-he-Sági Tóth Tibor:

Imádom

gyeket volt képes elfogyasztani. Persze, ez részemről sem volt passzív befektetés, hiszen attól kezdve Zsuzsától minden héten megkaptam a regényújságot.

Emese boldogan mutogatta nekem a lap egyik számát:

— Nézd, Jenő, micsoda muris fotók vannak ebben a számban. Látod, milyen emberi grimaszt vág például ez a banánt hámozó majom?

Távolba révedö tekintettel tette hozzá:

— Nem is tudom, mikor ettem utoljára banánt...

Amália, a gyümölcs- és zöldségbolt igen szemrevaló elárusítónője megoldotta ezt a problémát is. Mivel imádott moziba járni, egy hétig minden este együtt ücsörögtünk a moziban. Imádott Emesém ettől kezdve dúskált a banánban, citromban és narancsban.

Egyik este éppen citromos

teát szürcsölgettünk Emesével, amikor imádott egyetlenem így szólt hozzám:

— Jenő, ismered azt a remek; számot, amelynek az a címe, hogy Tea kettesben? Egy most megjelent lemezen is, de képtelen vagyok megszerezni.

A hanglemezbolt elárusítónője — őszintén szólva — nem volt a zsánerem. De mit meg

Emesét...

nem tesz az ember a szerelméért? Az elárusítónőt Euláliának hívták, förtelmes ízléssel öltözködött, zenei ízlése és műveltsége is sok kívánnivalót hagyott maga után. De én nem róttam meg őt ezekért a hiányosságaiért. Így aztán rövidesen együtt gyönyörködtünk Emesével az új lemezben, mely a Tea kettesben című számon kívül még sok gyönyörű világszámot is tartalmazott James Last világhírű zenekarának előadásában.

Andreával akkor ismerkedtem meg, amikor Emese kinyilvánította abbeli óhaját, hogy aranypántos báli cipőt szeretne, Szilviát pedig azóta kísérgetem, amióta mint a könyvesbolt rendkívül kedves és előzékeny elárusítónője elteszi számomra, azaz Emese számára az összes Berkest- és Szilvásikönyvet. E két utolsó „szerelmem" a legkevésbé befektetésigényes. Andreának lepecsételt bélyegeket hordok ellenszolgáltatásként az öccse bélyeggyüfteménye számára, Szilviának pedig szalvétákat a kishúga részére.

A napokban különös kalandban volt részem. Üldögéltem az Üstökös eszpresszóban, amikor hirtelen csodaszép, angyalarcú szőke leány penderült mellém.

— Elnézést — mondta lágyan muzsikáló hangján. — Nem fizetné ki a kólámat?

Arcát enyhe pír borította el.

— Nehogy félreértse a helyzetet. En nem vagyok afféle nő. De itteni pénzem nincs. Nem vagyok ugyanis idevaló. Egyébként Angyalka a nevem.

— Nem idevaló? — kérdeztem bambán.

— Nem — mosolygott Angyalka.

— Hát honnét jött? — érdeklődtem.

— Onnét — és kecses ujjacskájával felfelé mutatott.

— Csak nem ... csak nem .. — hebegtem. — Angyalka — angyalka — csaptam a homlokomra. — Mindjárt gyanús volt nekem a dolog.

Nahát, ez nagyszerű — villant át agyamon a gondolat. Hiszen előfordulhat, hogy Emese egyszer azt fogja kívánni: hozzam le neki a csillagokat az égről...

— Mondja csak, Angyalka, nem tudna nekem szerezni egykét... tétováztam, hogy folytassam-e.

— Csillagot? — kérdezte ül* diman.

— Eltalálta. Csak egyet vagy kettőt..-.

— Szerencséje van. Így, karácsony táján nálunk nagytakarítás van, s kicserélünk néhány elöregedett, hunyorgó csillagot. Ezeket kiselejtezzük, de néha egészen jók is vannak még köztük...

— Hozna nekem belőlük? —< kérdeztem reménykedve.

... Felberregett az ébresztőórám. Angyalka, az álomkép —* tovatűnt. „Ejnye — korholtam magam. — Már túlzásba viszed ezt a sok barátságkötést és udvarolgatást Emese miatt. Slussz, ennek véget kell vetni!“

Sajnos, még mindig nem lehetett. Emese tegnap este ugyanis így fogadott:

— fenőI Itt lenne az ideje, hogy jeleségül vegyél. Éppen ma hallottam, hogy mostanában sokat forgolódsz mindenféle boltoskisasszonyok körül. Az egyikkel állítólag még a cukrászdában is láttak téged. Hát ennek vége! Ha a vőlegényem vagy, házasodjunk össze. Karácsonykor esküszünk! Holnap rendeld meg a nyomdában az értesítéseketI

Most Mónikával randeoúzga* tok mindennap. Emese ugyan* is valami egészen különleges házassági értesítést eszelt ki, Mön'ka rendkívül bájos, ked* vés szőke kislány. Talán mon* danom sem kell, hogy itt dől* gozik —« a nyomdában...

•i

«

m ombat este kigyulla XT a képernyő és kihún a fény az agyakbar Szombat este az otthon ölén krl mit néz a család.

A szűk szobában három, kri min edzett nemzedék szívja íz gatottan egymás elől a ievegőt A nagymama régi Idők tanúja nagy gyakorlati szakember: az mondják, viharos lánykora volt tény viszont, hogy szakszerűéi megbírál minden pofont, rúgást elhajlást, mindegyiket a drágí Józsi mozdulataival hasonlítv; össze, egyszersmind fiatalkoré ra Is emlékezve, amikor sze gény megboldogult ura még

CSÄKY PÄL:

1 — Világos — szól a papa. —

i Géppisztoly, hangtompítóval.

— Fenét — sipít közbe a - nagymama. — Erőszak, nemi erőszak!

A kamaszflű izgatottan húzza maga alá a lábait erre a hlr. re.

, — Váltságdíj — szól közbe

: higgadtan a mama. — Félmillió Kloroformmal kábítják el.

Az autó közelebb ér és le. fröcsköli a lányt. — Neveletlen gazemberi — ordít fel a nagymama. A papa Is csalódottan rágja a szája szélét. — Lennék csak én a szegény ártatlanság i helyében, majd megmutatnám :