Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-07-04 / 26. szám
1987. július 4. .SZABAD FÖLDMŰVES Könnyelműség: mellőzve ' 'Ä , ’ . Az ntolsö összpontosítás á Járjuk az Érsekújvár! (Nové Zámky) járást, éppen az üdvardi (Dvory nad Žitavou) Egységes Földműves-szövetkezet határát szemléljük. Figyeljük miképpen befolyásolta a későn érkező tavasz, a szeszélyesen kibontakozó Időjárás a növényzet fejlődését — s néhány szóban a várható eredményeket latolgatjuk. Látjuk-tapasztaljuk, a zord tél Itt is megtette a magáét, de egyben örömmel nyugtázzuk, hogy az emberi Igyekezet mennyi mindent helyrehozott. Majd hirtelen alkalmi repülőtérre bukkanunk, közvetlenül az út mentén. Lassítunk, megállunk. Többen aggódva szemlélik a terepet, kémlelik az eget, s bizony nem éppen barátságosan fogadják az olykor-olykor felbőszülő szelet. Ma|d várnak, türelmetlenül és bizakodva. Mintegy félóra elteltével az időjárás kedvezőbbre fordul Mármint a repülőgépes vegyszere zés szempontjáből. Az izgulók kö zött ott van Bulla László, a Slov air érsekújvári részlegének pilő tája, térképpel és ceruzával a ke zében Rácz József mérnök, a sző vetkezet speciális agronómusa és ... Még Jó néhányan. Köztük egy fiatalember, aki úgyszintén gyakran fel-feltekint az égboltra, szót vált a pilótával, tanácsot ad az ágazatvezetőnek, majd a „Dongó“ (Fotó: kaltta) csíllagmotorjéről cserél véleményt — ismét a repülőgép vezetőjével. Bencstk János repülőmechanikus tudja, érzt, mily súllyal nehezedik az ö vállára is mindennemű repülőgépes növényvédő folyamat. Most már az összpontosítás utolsó pillanatai következnek. Még néhány tanács, biztató szó. S a gép óriási porfelleget kavarva a magasba emelkedik. Persze, ezzel a mechanikus végképp nem tekintheti befejezettnek a munkáját. Állandóan éberen figyelnie, összpontosítania szükséges. A soron következő teendőkre. Az általunk szorgalmazott beszélgetésre csakis a permetezés végét jelző „Kész!“ elhangzása után kerülhet sor. — A Slovair érsekújvári részlegének vagyok a repülőmechanikusa. Ezerkilencszáznyolcvankeítő óta vagyok a szakmában. Hogy mi Is tulajdonképpen a feladatom? Előkészíteni a repülőgépet, a permetezőt az igényes munkafolyamathoz, s közben ügyelni a tankolásra, ellenőrizni a motorolaj és a benzin szintjét. S figyelemmel kell kísérnem a gépet az egész munkaidő alatt, hogy kifogástaJanul dolgozzon. Minden órában ellenőrizni szükséges a masinát... Tehát amikor a pilóta lélegzetvételhez jut, a mechanikusnak akkor is akad tennivalója. Amikor kollégája a levegőt nyesi, a mechanikus akkor sem vehet a kezébe újságot. Egyszóval: aktív részese a sikeres mezőgazdasági termelés szempontjából olyannyira nélkülözhetetlen növényvédelmi munkafolyamatnak. — Sokan úgy gondolják: mit egy mechanikus. Kimegy a pilótával a mezőre, elszórakozgatnak, átfutja a gépet, majd leül pihenni, esetleg szundit egyet. Aki ekképpen vélekedik, viszonylag messze jár az igazságtól. Legalábbis az én esetemben mindenképpen, jómagam a szó szoros értelmében együtt érzek a pilótával, úgymond közösen éljük át a fontos láncszem minden egyes mozzanatát. Ezt követően szakemberként vélekedik a repülőmechantkus a repülőgépes kemizáciőről. — Tudjuk, a mezőgazdaságban Is minden percet ésszerűen kell kihasználni a hatékonyság fokozása érdekében. Tehát a repülőgépes vegyszerezésnek éppen a gyors ütem az egyik fő jellemzője. Es nem mellékes az sem, hogy tulajdonképpen százszázalékos hozzáférhetőségről beszélhetünk. Persze, ha egy kissé szelesebb az időjárás. bizony mások is ..megérzik“ a növényvédelmet a környéken. No meg az anyagiak... Minden szövetkezet, amely a növényvédelem ezen módját alkalmazza, tudja, mekkora fába vágja a fejszét. De hét ez a korszerű, ezt kell megfizetni. Már aki nem akar nagyon lemaradni. A repülőmechanikust többféleképpen^ lehet jellemezni: van benne valami a géplakatosból (és nem is kevés], de mezőgazdasági dolgozó is — és természetesen a sporttól sem lehet éles határokkal elválasztani. Vajon Bencsik Jánosnak ml a nézete ezzel összefüggésben? — Sző, ami sző, mi valóban — s ez nem dicsekvés — univerzális emberek vagyunk. Én géplakatosnak tanultam kt. Ismerek azonban olyan repülőmechanikusokat is, akik a sportot választották életcélul, repülősnek tanultak ki — s jelenleg mechanikusként tevékenykednek. Életpályám alakulását nagymértékben befolyásolta a kétéves katonai szolgálat. Az egész Idő alatt repülőmechanikusként szolgáltam — megtoldva még 'két esztendővel. Majd ezt köve tőén kerültem a bratlslavai repülőtérre. A későbbiek folyamán arra is rákérdeztünk, ml a fortélya az A megoldás felé eredményes munkavégzésnek a repülőmechanikus esetében. — Elsősorban is a munkához való becsületes hozzáálés. A lezserség, a könnyelműség mellőzése nagyon lényeges. Nem szabad tétotvázni, ügyelni szükséges minden pillanatra-mozzanatra. Továbbá az is felettébb fontos, hogy jó legyen a megértés a pilóta és a mechanikus között. Hiszen ők ketten úgymond nem tudnak egymás nélkül létezni; Szeretem ezt a szakmát. Két fiam van, az egyik tizenkettő, a másik meg négyéves. Remélem, lesz aki a nyomdokaimba lép. Mi is bízunk abban, hogy a huszonnyolc esztendős géplakatos sok sikeres fel- és leszállást készít még elő. S őhajtjuk, hogy hozzáértésével továbbra Is támogassa a mezőgazdasági dolgozók ténykedését. Bencsik János nem dicsekedett. Univerzális ember. Szerintünk fé’ig mezőgazdasági dolgozó. Vagy tán ... (su-J — Ez Is valami... Takács Miklós szövetkezeti elnök teszi e megjegyzést egy papírről emelve fel tekintetét. S vonatkoznak ezen szavak tizenöt liter tejre. Tizenöt literre csupán. Az előző napihoz képest ennyivel volt nagyobb a tejhozam a telepen. Az „ez Is valamidtől, persze, nagyon távol van még az „ez már Igen“.... Am a valamicskét következetesen hozzá kell adni az előző teljesítményhez. Mindennap. Egyszeriből nem lehet. Az elfogadható helyzetig igen bosszú az út. Mert szinte a legelejéről kell indulni. Pólyán (Poľany)... E bodrogközi községre Is felentős mértékben hatott az iparosítás. Atcsoportosult a munkaerő. Az ipar elcsábított mindenkit, akit csak tudott. Különösen megérezte a fogyást a jószágtartás. Gondozók nélkül maradtak a szarvasmarhák. Csak néhányan — az Idősebbek — nem pártoltak el tőlük. Idegeneket kellett verbuválni. Válogatni nem lehetett. Felvették, aki jelentkezett, többnyire cigánycsaládokat. Kényszerhelyzet volt. S az Ismeretlenek közül többen visszaéltek a helyzettel. Meggyökereztetni őket nem lehetett. Kaptak egy kis pénzt, továbbélitek. Előfordult nemegyszer: a fizetés egy-két nap alatt a kocsmában maradt, s nem volt kit a tehén tőgye mellé állítani. „Ez ts’valami...“ Ha lassan Is, de növekszik az átlag. Június első nap)atban átlagosan 9,5 litert fejtek egyedenként, de ez az eredmény napról napra növekvő tendenciát mutat. — Amikor megbíztak, hogy Irányítsam a Pólyán! Egységes Földmüves-szövetkezetet, tudtam, egy csődben lévő gazdaságról van szó, de a valós helyzetet csak akkor ismertem fel, amikor alaposabban körülnéztem a gazdaság háza táján — magyarázza az elnök. — Már az első napokban láttam, hogy kemány fába vágtam a fejszém. Hiszen elavult, düledezó gazdasági épületeket, hiányos gépparkot,'elhanyagolt határrészeket örököltem. Mindent elölről kellett kezdeni. Valóban nem volt idő a fontolgatásokra, mert a sok éven át felhalmozódott teendőket kellett elvégezni. Elsősorban Is a szakosodást kellett valahogy megoldanunk. Az állattenyésztés szakaszán csakis tejtermelésre álltunk. Hozzékezdtünk az új Istállók építéséhez, és tavaly már átadtunk egy 200 férőhelyes tehénlstállőt, az Idén pedig egy újabb — szintén 200 férőhelyes — tehénlstállő építését fejezzük be. Korszerű silógödröt építünk, 2,5 millió korona ráfordítással. Ez Is valami... Ha lassan Is, de elkezdődött a gazdaság, a gazdálkodás fejlesztése. Üj javítóműhelyt építettek garázsokkal, feltöltötték a gépparkjukat, új, korszerű gépeket és gépi eszközöket vásároltak. Rátértek a korszerű rét- és legelőgazdálkodásra. A legelőiket szakaszokra kerítették. A pólyánl szövetkezetben az elmúlt esztendők az útkeresés jegyében teltek. Születtek jobb és kevésbé jó megoldások. De nézzük, ml a helyzet a növénytermesztés szakaszán? Vajon képesek-e majd megismételni a tavalyt eredményeiket az Idén? ►— Az tdő a gazda — sóhajt az elnök. — Hozzánk a tavasz kerek egy hónap késéssel köszöntött be, de ennek ellenére minden mezei munkát agrotechnikai határidőben elvégeztünk. A hűvös, szeles május nem volt jó hatással a növények fejlődésére, csak a gyomok fejlődését, elszaporodását segítette. Tavaly a növénytermesztés 1,9 millió korona tiszta nyereséget eredményezett. Nem szabad, hogy megtévesszenek bennünket a tavalyt átlagok, hiszen a múlt esztendő errefelé valóban kivételes év volt. Az idén jó közepes átlagos hektárhozamokkal is megelégednénk, s ugye, itt ez a tetemes késés. Egyhónapos lemaradásról van szó szerte a járásban. Valahol Szolnocska (SolniCka) határában szépen gondját viselt mezei úton szalad velünk a terepjáró, mikor egyszer csak sártenger állja utunkat. Az elnök panaszkodik, joggal, hogy a múltkori szél nagy kárt tett a cukorrépában. Különben a szolnocskal határ a Latorca közelében alagcsövezve van, de a víz áradásával a földeken Is megjelennek a belvizek. És bizony a silókukorica Is kt van téve a kiázés veszélyének. Különben kétszáz hektár itt a vizenyős terület. A kötésig érő réti füvet Is már lehetne к >szálni, de szikkadni kéne a talajnak, hogy elbírja a kaszálőgépet. Egyébként a három kaszáló korán reggeltől késő estig munkában van. A legelőket és réteket kaszálják. — A füvek betakarítására komplex gépsoraink vannak. Készítünk szénát, nem sokat, mert a szenázs nálunk mindig jobban sikerül. A lucernát zölden etetjük, s a lóheréből szintén szenázst készítünk. Tavaly a pólyáni szövetkezet legjobb volt a Tőketerebe*i (Trebišov) járásban. Hogy sikerül-e a tavalyt eredményt elérni? Igyekszik mindenki, ha már a természet oly későn ébredt. Ez is valami... (illés) GYŰRŰZŐ ÉVEK Az úfbástt ‘(Nová BaStaj Május 1. Efsz az idén ünnepit megalakulásának harmincadik évfordulóját. Bakóházán kerestem jel a hSskor egyik tanúját, hogy emlékezésre buzdítsam. Vasárnap délután, fél kettő felé állítottam be Varga Sándorral — a szövetkezet üzemi pártbizottságának elnökével — Pelle Zoltánhoz. — Alapító tag, első elnök — mondja a takaros porta kapujában fiatal, szőke kísérőm. Ebéd utáni emésztő szunyókálásából felriadt idős bácsika megjelenésére számítok, de Pelle Zoltán nem ilyen. Ereje teliében főn elénk, nyitjává kaput, betessékel az udvarba, ahol éppen munkában a „körmölő ember". — Vasárnap, nem vasárnap, ezt Is el kell végezni valamikor. Nagyon fáft már a lába szegénynek! — jegyzi meg a házigazda. A birka meaadóan, félig-meddig ülve, nyugodtan tűri a kényelmetlen s bizonyára nem teljesen fájdalommentes beavatkozást. Kisvártatva már a kezdet kezdetéről faggatom Pelle Zoltánt. — Vecseklő (Veöelkovf, Ojbást, Talti (Tachtyf után negyediknek alakultunk. 1947. szeptember 22-én Irtuk alá a belépési nyilatkozatot. Legelsőnek Adám Bálint — az itt lévő Sanyi gyerek nagyapja — Irta le a nevét. Utána a többiek. A belépés aránylag simán történt, bár voltak emberek, akik inkább az erdőre mentek, hogy ne legyenek Itthon. Persze, onnan is vissza kellett egyszer térni. Meg olyanok ts voltak, akik feltételeket szabtak. Mint például a testvéröcsém — neveti el magát. Pelle István belépése immár legenda. Azt a feltételt szabta az Illetékeseknek, hogy csak a szürke lova hátán ülve haflnndó aláírni a belépési nyilatkozatot ... „Ezen ugyan ne múljon!" — mondta az illető, aki nem volt rest — és szaván fogta ... Együtt nevetünk Pelle Zoltánnal. — így lett István testvéremből szövetkezett tag. Nyugodtan megírhatta, nem sértődik meg. Máig a szövetkezetben dolgozik, jelenleg zootechntkusként. Egy szürke lóval sem lehetne elvonszolni onnanI De a fordítottja is megtörtént. Öreg este lett, Adám Jőzsefékhoz valahogy nem értünk el időben a belépési nyilatkozgttal... Hát kora reggel egyszer csak verik az ajtómat. Juli volt az, az Adám lózsl felesége. „Miben spekuláltok? Minket nem akartok bevenni?" — kiabálta. Ismét nevetünk... — 1957. szeptember 27-én volt az alakuló gyűlés (két hétre rá csatlakozott Belezsér pusztai, melyen engem választottak meg elnöknek. Akkoriban még a Füleki (Fiľakovo! járáshoz tartoztunk. F.gy hektár után 3 ezer korona értéket kellett bevinni a közösbe. Beadtunk vetőmagot, ekevasat, állatot. szakajtót, tyúkot, zsákot. Volt két fölösleges ökröm, azt is! S milyen jól tettem, azokból lett az első fizetés! A belépés után meg azonnal hozzáláttunk a munkához, szántottunk, vetettünk. Akkoriban a tagokat nem kellett gyűlésekre összehívni, főttek maguktól, kérdezték, hát holnap hogyan is lesz, mihez fogunk, mit csinálunk előbb, mi a sürgősebb. Október havában eau gyűlésen közölték velem, jó volna, ha összpontosítanánk az állatálloTQűnyt, mert úay látják, nálunk már megvannak az ehhez szükséges feltételek. Hozzáláttunk hát, s elsőként mt összpontosítottunk. Bizony, sokan nehezen váltak meg szeretett, becézett állatkáiktól. A bakóháziak ősei főleg Péterfaláról származtak, szegény zsellércsaládokból. En mondom, akiknek 50 ártól 1 hektárig terjedő földjük volt. azokkal akadt a legtöbb bat. A haauománuokhoz híven folytattuk a dohánutermesztést — ebből származott a fő jövedelmünk —, valamint a gabonafélék és a szemes takarmányok termesztését, három-négy évig kacsát és libát neveltünk, de ez valahogy nem akart igazán sikerülni. — Hát az első zárszámadő közgyűlés? Az hogy sikerült? — Annak ts megvan a maga történetei A dohány már a gyárban volt, de a gyár még nem utalta át nekünk az érte járó pénzösszegei. A zárszámadás időpontját viszont már korábban kitűztük, a tagságot meghívtuk, sőt a kétkedőket és tétovázókat úgyszintén. Munkaegységenként 10 korona előleg mellett 10 korona kiegészítés kezdetnek — más szövetkezetekkel összehasonlítva—.bizony nem volt rossz. „Baj lesz" — mondtam Katezenszky Józsefnek, a járási elnöknek. „A dohánygyár megkésett a fizetéssel. Van-e valami megtakarított pénzed?" „Van" — mondta. „30 ezer korona.“ „Akkor hozzad, hozom én Is az enyémet, nem válthatunk szégyent. Nem hozzuk meg a hitetlenkedöknek ezt az örömei." Es kölcsönöztük a pénzt. Igaz, csak két hétre.^flem igazi" — zúgták a tétovázók. — Hány éves volt akkor? — Harmincnégy. De a tagság zöme Is fiatal emberekből állt, huszonöttől harmincöt éves korig. 1958 tavaszán szerveztek számunkra egy tanulmányi kirándulást Ipolynyékre (Vinica), meanéznt az ottani szövetkezetét, megismerkedni vele. Visszatérőben meaálltunk a környék egyik kocsmájában frissítőre. „Kik maguk, honnan valók?" — kérdezték a kocsmában ücsörgő bácsikák. Megmondtuk, honnan főttünk és mi célból, meg hogy kik vagyunk. Kétkedve néztek ránk. „Az nem lehet,.hogy maguk szövetkezetlek! Ha azok volnának, ilyen öregeknek kellene lenniük, mint amilyenek mi vagyunk!" — Hogy volt tovább? — Mindenhogyt Rengeteg nehézséggel kellett eleinte megküzdenünk. Mi tagadás, sokan lenéztek minket. Megyünk egyszer — a vezetőség egy másik tagja meg én — végig a falun, hát hallom, amint az egyik asszonyság hangosan teszi a megjegyzést: „Itt jönnek ni, a jöttmentek!" „Milyen igazat mond — szólok vissza —, soha még így fején nem találta a szöget. Csak jövünk-megyünk. annyi a dolgunk". „Hát titeket már ezzel sem lehet megsérteni?" — háborodott föl. Máskor meg a munkafegyelemmel volt baj, megpróbáltak becsapni, az asszonyok félnapi munka után a patakba dugták, Tettették a kapájukat és iszkoltak hazafelé. Rajtakaptam őket, sápltoztak: „Délután visszafövünkl’ ,JJem szükséges — mondtam ez a napotok nem lesz beírva." Többet ilyesmi nem fordult elő... — Meddig volt elnök? — Öt és fél évig... Utánam Tóth Balázs következett, majd Adám Bálint, akt 1971-ig, az egyesülésig állt a szövetkezet élén... Egy traktorral meg egy ekével kezdtünk. Hozzáfogtunk két dohánypajta építéséhez, tyúkfarmmal, sertésóllal, tehénistállóval folytattuk... A szövetkezet a falu lakossága segítségével kultúrházat épített, melynek épületében vegyeskereskedés is helyet kapott. 1964-ben Bakóházán, később Belezsér pusztán 'megoldottuk az ivóvízkérdést. A mai napig is ez a központi vízvezeték-rendszer működik. Pelle Zoltán hirtelen elhallgat, maga elé néz. Tekintete előtt évek gyűrűznek ., t Ardámlca Ferenc f
