Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-12-19 / 50. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1987. december H # MÉHÉSZÉT • MÉHÉSZÉT © MÉHÉSZET ® MÉHÉSZET ® MÉHÉSZET @ MÉHÉSZET © MÉHÉSZET © MÉHÉSZET © MÉHÉSZET © 14 ecember harmadlka van. Amlff kor Jókára JJelka / érteni az idő hosszú búslakodás után újra kiderült. A jelásott kertekben hatalmas Jóliac sont vázak ívelnek. E- rótlen napsugarak cirógatják a szólóágakon csüngő, rozsdába halt leveleket. Lassan mély, téli álomba fordul a környező világ. A jegenyéjük hajában hintázó varjúsereg bősz tanácskozást folytat. Talán azt vitatják, hol lehetne valamilyen élelemhez jutni. Ez az ö évszakuk, a gyászvitézeké. Varga Ferenc méhészt odahaza találom, éppen az ebéd utolsó falatjait fogyasztotta el. Az előző fogásokra a levegőben terjengő illatoktól következtetek. Mikor megtudja, hogy méhek után járok, fáradt legyintéssel nyilvánítja ki nézetét; nem a legjobbkor érdeklődöm. De talán éppen ez ad értelmet látogatásomnak — gondolom. A házigazda mintha olvasott volna a gondolataimban, hoszszabb vonakodás után mégiscsak kötélnek állt. Könnyű dolgom volt, mivel a felesége és az anyósa Is bekapcsolódott a beszélgetésbe. Hamar kiderült, mindnyájan ismerik a méhészet csinját-bínját. Az elhangzott vélemények egyértelműen az elmúlt évtizedeket állították kedvező megvilágításba napjaink méhészkedésével szemben. Elmondták, hogy amíg a méz felvásárlási ára 25. korona volt, eddig kevesebb problémájuk volt annak értékesítésével, mint mostanában. A méhészkedés szempontjából kedvezőtlenebb jelen miatt magától értetődő, hogy nosztalgikus hangulatban telnek a percek. — A mi családunkban már az őseink is méhészkedtek — jelenti ki Varga Ferenc mosolyogva. — Az apósomnak hatvan méhcsaládja volt. Nagyon szerette a kis rovarokat. Nemegyszer megfigyelhettem, hogyha talált az udvaron egy meagémberedett méhet, akkor azt skatulyába dugta, behozta a meleg konyhába, s csak akkor engedte kt újra, amikor az magához tért. A méhészekre gyermekkoromtól felnéztem, mert számomra ők jelentették az ideális állatbarátot, akinek esze ts van, mert ezt anélkül nincs értelme csinálni. Azokban az években tlsztesfütöl virított a határ. Ma meg annyi sincs, hogy megmutathatnám az unokáimnak. Őszintén megvallva, szomorú vagyok, hogy ebbe az irányba változott az életünk. Néhány évtizeddel ezelőtt nem ismertük az etetés problémáját, az Idén meg 500 kilogramm cukrot kellett a meglévő 18 családdal megetetni. Sajnos, jó Ideje már Keserű a méz nem úgy jövedelmez a méhészkedés, mint szeretnénk. Sokkal többet kell befektetnünk, mint amennyi a hasznunk. — Emlékszem, kislánykoromban az édesapám ki-kivágott a kristályos, érett mézből egy jégkrém nagyságú darabot, amit mi, gyerekek nagy örömmel szopogattunk el — szól közbe a háziasszony, mintegy továbbtolva egy lépéssel az emlékezés szekerét. — A harmincas évek vége felé — később már nem — a méhészek jutányos áron kaptak cukrot az állomány etetéséhez. Ezt a cukrot kisebb kövekkel vagy homokkdl keverték, hogy főzéshez, ízesítéshez ne lehessen használni. — Az édesapám kasokban tartotta a méheit — veszi át újra a szót Varga Ferenc, — Ö még úgy ellenőrizte a méhek áltat összegyűjtött méz mennyiségéi, hogy kézzel megemelte a kast, s ha már elég nehéznek találta, akkor kifüstölte, azaz megfullasztotta benne a családot. Ez úgy történt, hogy előbb két ásónyom mélyen leásolt a földbe, belehelyezte a kast, s kénnel elpusztította a méhekét. Kegyetlen, de ugyanakkor egyszerű és kényelmes megoldás volt. Méh ugyanis volt elég, mivel a kasokban tartott családok évente több alkalommal is rajoztak. így nem okozott különösebb nehézséget a kiölt családok helyébe újakat telepíteni. Kezdetben — a családi minta példájára —természetesen én is kasokban tartottam a méheimet. A sors azonban később olyan méhészekkel hozott össze, akik akkor már Balogh-kaptárokat használtak, melyeket gyakorlati hasznuk és előnyük tett közismertté és egyben kedveltté. Ezért az első kínálkozó alkalommal nyolc kaptárt vásároltam egy környékbeli méhésztől. Nem sokkal utána — az ötvenes évek elején — behívót kaptam, s , mire leszereltem, az összes család elpusztult. Akkor új családokat vettem, s folytattam tovább a méhészkedést. A múlt további faggatásra kínálta magát. December elején már úgysincs ,tennivaló a méhek körül. Ez a pihenés, a figyelés és a türelmes várakozás időszaka. Hátrasétáltunk a kertbe. Élveztük a derült eget, a kellemes, friss levegőt. A kaptárok mozdulatlanságba öntve őrizték a gyomrukban szunnyadó családokat. Meglepetten bólogatunk, amikor a terepszemle után a meleget árasztó konyhában helyet foglalunk, s a 85 éves nagymama emlékezik; — Régen akácvirágzáskor napi 9— 10 kilogramm mézet is összegyűjtött egy család, A Tnai tapasztalatokból kiindulva hitetlenkedve hallgatjuk, mily bőkezű volt a természet akkoriban. A továbbiakban arra is kitért, hogy a méhészkedésben mintegy 15—20 évvel ezelőtt következett be jelentős változás. Azóta rendszeres etetés nélkül egyszerűen lehetetlen sikeres évet zárni. HIRDETÉS Az SZMSZ Dolné Strhárn-I alapszervezete értesfti a tisztelt méhésztársakat, hogy a beküldött viaszból megrendelésre 10,— koronáért, sonkolyból pedig kilónként 12,— koronáért jé minőségű mfllépet készít. A míílénet megrendelés szerinti méretre vágjuk, s ha partnereink ógy kívánják, a minőséget foszforral javitiuk A mii lapkészítést állategészség-iigy! szakemberek ellenőrzik. A viaszt, a sonkolyt s a megrendelést az alábbi cfmre küldjék: Výrobňa medzistienok 991 Ofi Zelovce okres Veľký Krtíš — Ma már csak a repce, az akác és a napraforgó számít fontos legelőnek a közelben — szól közbe Varga Ferenc. — Sose vándoroltattam, nincs rá időm. Pedig lépten-nyomon a vándoroltatás előnyeiről hall az ember. A meglévő méhcsaládok gondozása így is épp elég terhet ró rám. Az utóbbi években nehézséget jelent számukra a méz értékesítése. Amikor erről tudomást szereztünk, egyáltalán nem lepődtem meg, mivel hasonló véleménnyel már másutt is találkoztunk. A méz minőségének megállapításánál a felvásárló néha még az ízét is kifogásolja. Ez persze azt jelenti, hogy hiába megfelelő a méz cukor- és víztartalma, akkor sem vásárolják fel az árut. Beszélgetés közben az asztalra kerül egy pohárnyi abból a mézből, melyet ,/ossz íze“ miatt nem adtak el. Már a színe és a halmazállapota ts arra utal, hogy finom, érett a méz. Sőt, az íze ts kitűnő. Ugyanakkor szemet szúr, hogy vannak olyan kezdő méhészek, akiket a gyors meggazdagodás vágya késztetett méhészkedésre. Ok a rengeteg etetéssel kitermelt mézet mindig értékesíteni tudják. Ámbár senki sem kényszeríthető arra, hogy az eh ső osztályú mézért 35 helyett csak 30 koronát vegyen át, ami nagyobb mennyiségnél bizony ezreket jelent. Több olyan becsületes méhészre lenne szükség, akik csak a portékájakért kijáró ősszeg fejében hajlandók a mézüket eladni. Evekkel ezelőtt lábra kelt a hír, hogy az erdei méz értékesebb az Itteninél, s hogy azt a Medos mind felvásárolja. Sokan még azt az áldozatot is meahozták, hogy a dombvidékes területeden mézet vásároltak fel, s azzal felezték a sajátjukat, csakhogy el tudják adni. A házigazdának a viasz értékesítésével kapcsolatban Is van kellemetlen élménye, amely nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy kedvszegett legyen, s a méhészkedés abbahagyásának gondolatival foglalkozzon. Mert azt ts meg lehet elégelni, ha valakinek csak a „fájdalom, csípés, izzadtság, daganat“ fut ki. Mindig is lehangoló számomra, ha olyan emberek kiábrándultságával találkozom, akik szeretik azt, amit csinálnak, csak éppen az objektív körülmények lehetetlenné teszik, hogy abban továbbra is örömüket leljék. MACSICZA SÁNDOR mi TAPASZTALATOK A méhésznek télen nincs sok dolga. Ilyenkor csak az a feladata, hogy méhei nyugalmáról gondoskodjék. A tél nagy próbára teszi állományt, különösen akkor, ha a hideg napok sokáig tartanak. Tavaly télen is a hőmérő hignnyszá la jó ideig nem emelkedett fagypont fölé. A nagy hideget még a viszonylag vastag hótakaró is tetézte. Mindezt azért említem, mert sok méhésztárs kevésbé számol a tél viszontagságaival, s így a saját kárával fizeti meg a tandíjat. Fontos, hogy a tél folyamán ne zavarjuk fölösleges kíváncsiságunkkal a méheket. Ha bőven elláttuk az állományt élelemmel, megfelelően rendeztük a fészket, a felsőtakarást Is szakszerűen végeztük, és nem utolsósorban a noszéma és az atka elleni védekezést sem hanyagoltuk el; nincs okunk aggodalomra. Az elmúló év tapasztalatai éppen erre figyelmeztetnek bennünket. Nem akarom a kedves olvasót azzal untatni, hogy Tijra leirom a beteielés körüli munkákat, hiszen ezeket előző írásaimban részletesen Ismertettem. Most csak a tanulságot akaromJfpvonni a helytelen beteielés következményeiből. Mivel az időjárás minden évszakban kiszámíthatatlan, nagyon fontos a mébekről való rendszeres gondoskodás. Igaz, a vadon élő méhcsaládokról senki sem gondoskodik, és mégis rendszerint áttelelnek, tavaszszal szaporodnak, kirajzanak és mézet gyűjtenek. Fz sokszor így van, ám nem mindig. Ha figyelemmel ki sérünk egy-egy odvas fába betelepedett méhcsaládot, rájövünk hogy az Ilyennek bizonytalan a léte. Méhesemtől egy kilométerre az erdőben van egy vastag, odvas cserfa, amelyben gyakran tanyázik méhcsalád. Ezt az odvas fát minden nyáron figyelem, sőt néha még ősszel is. Az a tapasztalatom, hogy egy méhcsalád legfeljebb két telet tud átvészelni ilyen körülmények között, mert aztán elpusztul. Két-három év elteltével általában valamilyen kóbor raj szokott újra betelepedni az odvas fába. Ez így volt évszázadokon, sőt évezredeken át. Az bizonyos azonban, hogy egy méhgeneráciő hosszabb Időn át képtelen dacolni az időjárás viszontagságaival. A méhészeknél a kaptárakban levő méhcsaládokat évtizedekre vissza lehet vezetni, ha megfelelő gondoskodásban részesültek. Ez elsősorban a folyamatos állománykezelésnek az eredménye. Nem mindegy tehát, hogy miként törődünk az állománnyal, gondoskodunk méhcsaládjainkról. Ha esetleg van olyan méhésztárs, aki a méhcsaládokat csak sorsukra bízza, vagy időhiány miatt keveset tnd foglalkozni a méhekkel, annak eiőbb-utóbb a szeszélyes időjárás megtizedeli az állományát. Gyakran csak az üresen maradt kaptárak jelzik a méhészkedés valamikori szépségeit. De nemcsak az idő hiánya érezteti kedvezőtlen hatását, hanem gyakran a szakértelemé is. Néhány méhésztársnak volna is kedve a rendszeres ápoláshoz, de nem tudja, mit, mikor és hogyan tegyen. Sokszor hiányzik a tapasztalat és a szakértelem. Jól tudjuk, hogy a méhészet olyan kedvtelés, amelynél mindig figyelembe kell venni az időjárási viszonyok alakulását. Néhány elméleti jellegű könyv, valamint a szakirodalom tanulmányozása után azonban még nem válunk tapasztalt méhészekké, ha nem tudjuk alkalmazni a tanultakat a gyakorlatban. Erre ,ls gondolni kell az elméleti ismeretek elsajátításakor. A telelés a méhek életének kockázatos szakasza, amikor némely méhcsalád a megszokottól eltérően viselkedik. Ilyenkor a méhész feladata, hogy megkeresse ennek okát, s ha szükséges, idejében beavatkozzon. Ha mindez nem így történik, több méhcsalád van kitéve a pusztulás veszélyének. Az egy évvel korábbi hosszú, kemény télnek is ez volt a következménye. Én a méhészkedés során „a minden a maga idejében“ mondásnak • a híve vagyok. Ezért a fészekrendezést, a szűkítést a helyt viszonyok szerint mindig Idejében elvégzem, így nem ér később kellemetlen meglepetés. A tavalyi rendkívülien asszályos nyár és a hosszú, száraz ősz sok méhésztársat megtévesztett. Többen a téli élelem kiegészítését is ennek alapján végezték. A későn beadott élelem már nem tudta megfelelően pótolni a korábbi hiányosságokat. Az állomány nem tudta kellőképpen sűríteni az élelempótlást, ezáltal az megsavanyodott és használhatatlanná vált. A szakszerűtlen szűkítés is bonyodalmakat okozhat. Régebben velem is megtörtént, hogy az üres kereteket nem tudtam hói télen raktározni. Ezért az oldalszűkítő után két-három üres keretet hagytam. Ennek az volt az eredménye, hogy több méhcsaládnál bizonyos idő elteltével a szűktlőn kívüli lépekre odatelepedett a fél család és némi mézet is vitt a fészekből. Amikor visszaraktam a lépőket, a méhek újra átvonultak és a család kettészakadt. Ezért kénytelen voltam a fészekén kivüli lépőket késő ősszel kiszedni, hogy ezt megakadályozzam. Azóta soha nem hagyok lépeket a szűkítőn kívül, s még az üres helyet Is melegítővel töltöm ki. A probléma okát keresve megállapítottam, hogy a fészket elhagyó családoknál a túl nagy élelemkészlet okozta a kedvezőtlen jelenséget, mert minden keret teljesen lefedett mézeslépből állt. Következtetésem szerint, a zsúfolt népességű méhcsaládok szinte Irtóztak attól, hogy a hideget tároló fedett mézeskereten alakítsák ki a telelőfürtöt. Előző írásomban már utaltam arra, hogy a méhek Igénylik az olyan lépeket, amelyeknek legalább az alsó harmaduk üres. A kiürült sejtekbe bújva jobban tudják egymást -melegíteni, s a szomszédos léputca hőjét Is hasznosítják. Ezek a tapasztalatok igazolják több évtizedes beteleléseim helyességét. A méhcsaládok pusztulásához, főleg az utóbbi időszakban az atkafertőzés is hozzájárult. Emellett a gyomorvész Is több méhészetben gondot okoz. Fontos, hogy időben megtegyük a szükséges óvintézkedéseket. Az elmúlt években több kezelési eljárást próbáltam ki, azt, hogy melyik a legjobb, döntsék el a tisztelt méhésztársak. Az első években felülről végeztem a füstölést. Mivel a fészek rámás takaróval volt fedve, ennek a hátsó felét pedig sűrű drótháló alkotta, ezen keresztül végeztem a füstölést. Ezt a módszert tartom a legcélszerűbbnek ma is, mert a méhek nem juthatnak a letakart, égő szalaghoz, s így nincs elhullás. Az alulról végzett ÍUstölés során a következőképpen jártam el. A szalagot tető alakúra meghajtva egy műanyag lapra helyeztem, később rostaszövet darabkákat vagdostam 5X15 cm-es nagyságban, és ezekre tettem a szalagot. A meggyújtás után így helyeztem be az égő szalapot a kaptárba. Ezt a módszert nem találtam jónak, mert a füstölő anyag miatt a méhek „felzúdultak", s szárnyrezgetésükkel a gyengén égő anyagot eloltották. Ahol pedig a szalag elégett, ott a behelyezett papírlapon sok volt a méhhulla. Kísérleteztem az ún. fújtatés módszerrel is, amely eléggé munkaigényes. Minden kaptárnál ugyanis meg kell várni azt. amíg a szalag elég, s a füstöt a tartályból ki kell fűjatni. Ennek a módszernek az alkalmazását, a hétvégi méhészeknek nem ajánlom, mert sok időt igényel. Annak, akinek van elegendő ideje és szeret újításokkal foglalkozni, szintén lehetősége nyílik megfelelő módszer kipróbálására. Jó volna, ha a méhésztársak szintén közölnék ezzel kapcsolatos véleményüket, s lehetőség nyílna az eddiginél szélesebb körű tapasztalatcserére. Viczén István <
