Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-12-05 / 48. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES. 1987. december VADASZAT • VADÁSZAT О VADÁSZAT • VADASZAT • VADÄSZAT © VADÄSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT December NAPTÁR Vadtenyésztés, vadvédelem. Egyetlen Időszakban sem szorul a vad oly nagyon az emberi segítségre, mint a most következőben. Míg a természet nem takarózik be fehér téli leplével, addig a vad nélkülözni tudja az emberi támogatást, ezt követően azonban nagy szüksége van a segítségre. Ebben a vad számára inséegs időszakban az lenne a legjobb takarmányozási forma, ha a takarmányokat a termesztésük helyén, vagyis vadföldeken fogyaszthatnák el az állatok. Ä nyárt zöldtakarmányozás tekintetében ez így is van. Viszont télen Is arra kell törekedni, hogy legyen olyan zöldtakarmány, amely biztosítja a nélkülözhetetlen beltartalmi értékeket. Az ilyen takarmány fogyasztása a szálas -és az abraktakarmány hatását fokozza. Erre főleg akkor van szükség, ha nem tudunk szilázsolt, nedvdüs takarmányt adni az állatoknak. A széna etetése nem minden vadásztársaság körzetében azonos fontosságú. A szakemberek úgy vélekednek, hogy a nagyvad megtalálja a számára szükséges rostanyagokat, mivel télen zsigereléskor a gyomorban az abraktakarmányok mellett mindig találhatók falevelek, hajtások, fűfélék, szármaradványok. Ezeket a vad akkor is fogyasztja, ha szénát és egyéb nedvdús takarmányt etetünk. Az a tény, hogy a legdúsabb tápanyagú takarmányok mellett is szükséges e nyersrost a nagyvad emésztése szempontjából, Nem mindegy viszont, hogy a rostanyagokért mekkora utat kell megtennie az állatnak s a táplálkozáshoz mennyi időt használ el a kérődző vadfaj képviselője. A vadgyfljtő körzetekben padlástározós nagyvadetetőket ts helyezzünk el! Az állandó etetőket a vadásztársaságok tagjai általában már a nyár folyamán feltöltötték szénával. Ott etessük az abrakot lehetőleg vályúból, ehol nedvdüs szilázs is található. Vigyázzunk, hogy a nedvdús és áz abraktakarmányt csakis a vad Igénye, illetve szükséglete szerint adagoljuk. A nagyvadetetők mellett az apróvad részére kihelyezett fácánetetőket is időben töltsük fel szemes takarmánnyal, fácántáppal és ocsúval,! Esetenként szilázsolt takarmányt, illetve törkölyt is helyezhetünk az etetőbe. Nagyon hideg, szeles időben, sűrű havazásban, ha a védtelen vad 48 órán belül nem talál megfelelő takarmányť, fennáll a legyengülés, esetleg a pusztulás veszélye.- Ezért nélkülözhetetlenek a vadászterületen arányosan elhelyezett vadetetők, amelyeket ősztől tavaszig .állandóan fel kell tölteni. A téli vadtakarmányozás élőhely-gazdálkodásunk alapvető feladatai közé tartozik. Mivel a kidolgozott tervekben mindig szerepel a téli abraketetés; ügyeljünk arra, hogy állandóan biztosítsuk a vad igényének megfelelő tápanyagokat. A vadászható vad. Decemberben Szlovákia területén az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának a vadfajok vadászati idejéről, módjáról és feltételeiről szóló 1975/172-es számú hirdetménye értelmében a következő vadfajok vadászhatók: szarvas, dám, muflon, vaddisznó, őz, hiúz, nyúl, róka, üregi nyúl, nyest , pézsmapocok (befogással), nyestkutya, görény .hörcsög, fácán, balkáni gerle, vadlúd, héja, vetési varjú, szürke varjú, szajkó és szarka. Az önálló és elismert fácánosokban vadászható a vadmacska, a sün, a menyét, a nyest, a sirály. Héjakosarak alkalmazásával befogható a héja, az egerészö ölyv és a gatyás ölyv. A halastavak területén vadászható a sirály. A vadászati jog gyakorlása. Nagyvadra csak a vadászati engedélyben feltüntetett adatoknak megfelelően szabad vadászni. A csülkös vad csak golyós fegyverrel vadászható. Ebben az esetben kötelező e negyven milliméternél nagyobb átmérőjű töltények használata. Kivételt képez a vaddisznó vadászata, amely szabványos lövedékű sörétes puskával is engedélyezett. / Apróvadra csak társasvadászatokon szabad vadászni. A felsoroltakon túl azok a további_kötelezettségek, amelyeket a vadászati jog, a vadgazdálkodás előírásai, valamint a vadászati etika fogalma magában felölel, minden vadász számára érvényesek. A törvény felhatalmazza a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztert arra, hogy indokolt esetekben megváltoztassa a védelem idejét, módját és feltételeit. Ezért szükséges, hogy minden vadász figyelemmel kísérje a szaksajtóban bizonyos időszakonként megjelenő hirdetmény tartalmát. Kl6NYVrSF0|6 HM lai & fai Érteti encihlspgdia eroszui SZAKLEXIKON Telelőhely. Késő ősszel több vadfaj telelőcsapátokba verődik, és a terület védettebb, déli /fekvésű, melegebb vidékeire, a megszokott telelőhelyre vonul, ahol áttelel. A vándormadarak telelőhelye a miénknél melegebb éghajlatú földrajzi terület. Téli etetés. A vadról történő gondoskodás egyik formája.' Olyan mértékben szükséges, amennyire a vad létszáma, az élőhely természetes tápláléktartalékának a mennyisége és az időjárás megköveteli Zsigerelni. Az elejtett nagyvadat először szabályosan felvágjuk (felbontjuk, de nem feltörjük), majd hím állet esetén a herékkel kezdve kiszedjük az összes belső részét; a belelt, a bendőjét, és a vadászrészt képező nemesebb részeit is, mert a zslgerelés a lelőtt vad teljes kitisztítását, kitörlését és a szállításra való előkészítését jelenti. (A. J.) A barátsági hónap kapcsán általában többet foglalkozunk a szovjet kultúrával, tudománnyal, mezőgazdasággal mint máskor, de a szokásos kiállítások, filmek, színházi bemutatók protokolláris jellegű méltatása mellett gyakran elsiklunk afelett, ami joggal , figyelmet érdemel. Sajnos, ilyen kevéssé méltatott terület a szovjet szakkönyvkiadás is. Az olvasók bizonyára megbocsátják nekem, hogy számos tudományos, illetve szakmai tárgyú kiadvány közül egy tavay megjelent könyvre hívom fel figyelmüket. Amennyiben azonban a hazai üzletekben látható kínálat alapján az orosz nyelvű szakkönyvkiadás jelenlegi helyzetéről beszélünk, okvetlenül szólnunk kell a *>zovjetszkaja enclklopedija sorozatban megjelent két kötetes Lesznaja encikiopedija című munkáról. Ismertetése azért sem veszítette el Időszerűségét, mivel árusítására nálunk csak az idén került sor. Szakmailag, technikailag és képanyagát tekintve is nagy érdeklődést keltett, s egy ideig csak előre jegyzés alapján lehetett megvásárolni. Bírálatot írni egy 3600 címszót tartalmazó enciklopédiáról, amelyet a Szovjetunió neves erdőgazdászai, faipari szakemberei, botanikusai, vadbiológusai és más területek szakemberei állítottak össze, nem könnyű dolog. Már csak azért sem, mivel leülni és végigolvasni — ahogy ez egy recenziónál becsületbeli kötelesség — szinte lehetetlen. Ezért csak ismertetésére törekszem. A hazai erdészeti szakemberek, vadászok, természetjárók számára egy-egy ilyen átfogó jellegű munka megléte a könyvespolcon mindig hasznos. Az erdővédelemmel, a takszációval, az erdőgazdaság gépeivel, az erdészeti közgazdasággal kapcsolatos címszavakkal együtt megismerkedhetünk az ázsiai sztyeppék, a szibériai tajga, a tundra növény- és állatvilágával, a vadbiológia legfontosabb HALÁSZAT © HALÁSZAT HALÁSZAT HALÁSZAT HALASZAT HALÁSZAT HALASZAT HALASZAT HALASZAT I. RÉSZ Néhány évvel ezelőtt a Fekete-tenger partján való nyaralásom alkalmából szerencsém volt megcsodálni a Duna deltáját, több mint ötezer négyzetkilométernyi területét. A jolyú látványa lenyűgöző volt. Utunk a sétahajóval a Szulina középső csatornáján vezetett ki a nyílt tengerre. A Fekete-tenger csodálatos vizére hajónkat buja zöld növényzet, kisebb-nagyobb nádas sziget követte. Hangulatos vidék, gyönyörű látvány! A jelkelő nap csillámló sugarat bevilágították a lassú, hajnali hullámokat és a rajtuk ringó halászhálókat és bárkákat. A hatalmas nádtengerben egyre több halászkunyhó látványa tárult elénk. A kifeszített hálók mintha kerítésül szolgálnának. Halászatkor azonban a halászok vezényszóra együtt igyekeznek a folyó gazdag halvilágát zsákmányul ejteni. E táj a vízzel és a nádassal együtt otthona több száz halászcsaládnak. A felkelő nap sugarait figyelve csodálatos látvány tárul elém. Mintha magam előtt láttam volna ezt a pár évvel ezelőtti képet, akarva-akaratlanul újra elém tárult e csodálatos vízi világ „miniatűr“ formában, amikor idén a Duna eredésénél állva csodáltam a csillámló kis patakocska vizét. Valami hasonló élményben volt most is részem, ugyanis a sűrű erdő Iái közül kíszörödtek a nap sugarai, melyek a szivárvány minden színével elárasztották a kis kúlban a Duna vizét. Méreteiben ellentétes, ám csodálatos, lenyűgöző látvány. Egy XVlll. században épült kastély parkjában márványszobrokkal díszített, kör alakú, hozzávetőlegesen tíz méter átmérőjű, díszes kovácsoltvas korláttal elzárt kútnál, a Duna forrásánál álltam. A kristálytiszta vizű, két méter mély kút felelt egy kis tábla olvasható: Dounat 2850 km. Elég hihetetlennek tűnik, hogy e kis kútban található néhány köbméter víz néhány „nap lefolyása" alatt milyen óriási tömeggé duzzad. A legújabb statisztikai adatok szerint 817 ezer ктг felületű a folyó felszíne, s így a Duna Európa egyik legnagyobb folyója. Otthon, vagyis Komáromban [Komárno J a Duna és Vág összefolyásánál ,a vízpartra kisétálva a két _ élmény után egy harmadikban volt részem. A közepes nagyságú Duna hullámaival komótos tempóban simogatta a hajók oldalát, s útját ismerve biztosan haladt a tenger felé. Ekkor döbbentem csak rá igazán, hogy milyen hatalmas erő is van a természetben, a vízben. Hány ezer, vagy tán milliónyi embernek nyújtott megélhetést az évszázadok során e csodálatos folyó. Ismeretes, hogy Komárom és környéke régen a halászok paradicsoma volt. A Duna, a Vág, a Nyitra, a Kis-Duna és a Zsiva egyedülálló feltételeket nyújtott a halászoknak. Így nem egy komáromi családnak a halászat nemcsak a kereskedelmet, hanem a megélhetést is jelentette. Ezek közé tartozott a Czilling család, ahol apáról fiúra szállt a mesterség több generáción keresztül. Kíváncsian, barátom biztató szavai hatására kerestem fel Komárom egyik legrégibb és legidősebb halászmesierét, hogy megtudakoljam egy halászember, illetve család életét. A Komenský utcai első emeleti lakásba csöngettem be. Míg az ajtó kinyílt, egy gondolat felvillanása erejéig felötlött bennem: ide vezetett egy halászdinasztia, egy igazi vízi mesterség művelőjének sorsa; a halászhálótól, a végtelen síkú víz csillogásától, az örök természetből egy háromszobás lakásba... Egy szerényen berendezett, de kényelmes, otthonosan berendezett lakásba léptem be. Kísérőimmel szinte betöltöttük a kis szobát. Visszaemlékezni jöttünk a régi időkre. Czilling bácsi forgolódott, mert mindent meg akart mutatni készségesen, semmit sem titkolva el, ezzel is kimutatva látogatásunk miatti örömét. Lassan bontakozott ki beszélgetésünk, de aztán egyre jobban „meglódultak“ a szavak és mondatok. — 1898. október 17-én születtem Komáromban, első gyermekként egy négygyermekes családban — kezdte el mondandóját Messzire sugárzó, arccal, örömmel beszélt Bandi bácsi az életéről, munkájáról. Szép, világos mondatokat fogalmazón meg, a eseményekben gazdag 90 évről. Felesége szerint kevesebbet beszél, de sokat olvas. Ennek ellenére teljes frissességgel kezdi mesélni visszaemlékezéseit a halászmester. — Mikor ismerkedett meg a halászat mesterségével? — Jüagyon régen volt az már. Még most is gyakran ábrándozom a régi szép időkről, amikor az életem, munkám a természet volt. Almain\ a nehéz halászélet emlékei mellett gyönyörű élményekkel párosulnak. Olyanokkal, amelyekben már a mai fiataloknak nem is lehet részük, hiszen el sem tudják képzelni milyen is lehetett a természetben élni. A halászcéhbe 1920-ban léptem be, ettől kezdve számítom magamat halásznak. A- hogy visszatértem az első világháborúból, családi örökségül megkaptam a Duna vizét és elkezdtem e csodálatosan szép mesterséget művelni. — Ügy tudom, hogy egy halászdinasztia utolsó sarja. Kik voltak az elődök? — Az édesapám, a nagyapám, sőt a dédapám is halászember volt. Niég ha keresnénk, akkor is csak elvétve találnánk még egy ilyen családot Komárom környékén, mint a miénk. Az oklevelek, a halászcéh iratai és a különböző családi őrt énét i feljegyzések bioznyitják, hogy á család régóta foglalkozott halászattal. IU. Czíl-Itng András már 1868-ban belépett a halászcéhbe. Iff. Czilling András 1885- ben lépet a céhbe. Céhjegyzö volt 1893-tól 106-ig és céhmeseter 1922-ig. Én 1920-ban léptem be a halászok céhébe Hét évig céhjegyző voltam, 1939-től pedig a céhmesteri teendőket láttam el. — Hány éves lehetett, amikor elő* szőr vitték a Duna vizére? — Ügy 3—4 éves lehettem, amikor édesapám alaposan megmutatta a végtelennek tűnő folyót. Gyakran a háló mellett aludtam a halászkunyhóban, kint a szabadban. Ekkor mondta apám: halászemberi faragok belőled. Es így is lett. Ügy 15 éves lehettem, amikor már külön a halászok felügyelete mellett elkezdtem űzni a mesterséget. Ezekből az évekből a legszebb élményem a halászkeresztelő volt, amikor halásszá avattak. — Nem ötlött fel Bandi bácsiban soha, hogy feladja e nehéz mesterséget? I — Nem erre soha nem gondoltam. Kezdetben még nehéz volt, főleg akkor, amikor édesapám segítsége nélkül már egyedül kellett kimennem a folyóra, megküzdeni a természet erejével. De a környezet szépsége kárpótolt mindenért. — Milyenek voltdk a feltételek, hogyan tudta eltartani a családot? — Ez nem volt a legkönnyebb, mert az életben mindig a legnehezebb a természettel felvennt a harcot. Csak halakkal kereskedtünk. Abban az időben a komáromi halászok a kifogott halat főleg az otthoni piacon értékesítették. A fogás minőségétől függően még Bécsbe és Pestre is szállították a halat. Dédapám emlékeiből tudom, hogy az ő idejében a komáromi szekeresgazdák a halat még tovább, egészen Prágába, Varsóba, Münchenbe és még Párizsba is elvitték. A megélhetést a halakkal való kereskedelem biztosította. A család szépen megélt ebből a mesterségből. (Folytatjuk! Szénássy Arpád szakkifejezéseivel, a Szovjetunió vadállományával is. Több tucat tér* képvázlat mutatja be az erdőgazdasági szempontból fontos fafajok és növénycsaládok elterjedését. Olvasóink között ugyan bizonyára kevesen vannak olyanok, akik ezt az enciklopédát minden nehézség nélkül tudnák használni, hiszen még a nyelvet jól beszélők között is nyelvtudós legyen a talpán, aki szótár nélkü tudja, hogy mi a borz, a nyírfajd vagy éppen a kányabangita neve oroszul. Tapasztalatból mondom azonban, hogy a gazdag képanyag, és nem utolsősorbn a latin terminusok segítségével, némi lapozgatás után, az ember megleli, amit keres. Közben pedig gyönyörködhet a Szaján-hegység, a Bajkál vagy éppen Kamcsatka kies tájait bemutató színes fotókban. Az, aki Bratislavában az Október téren rendszeresen látogatja az orosz nyelvű Irodalmat árusító könyvesbolt emeleti helyiségét — és nemcsak olcsó Siskin-másolatokat keres — tanúsíthatja, hogy az újabban megjelenő szakkönyvek egyre hatásosabban propagálják a szovjet tudomány hírnevét. Belelapozva a nyolcvanas évek könyvtermésébe nem kis örömmel vehetjük tudomásul, hogy nyomdatechnikai színvonaluk évről évre emelkedik. Jobb papíron készülnek, egyre több és jobb minőségű színes fénykép és rajz található bennük. A Szovjet nyomdaipar fejlődésére utal az Is, hogy néhány éve már nem érezni a sajtótermékek nehéz festékszagát. Dr. Poinichal Richard > . (A szerző felvétele)
