Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-11-14 / 45. szám

tartani, hogy a melléküzemági termelésből származó gazdasági hasznot ne a termék Iránti fokozott kereslet hatáiozza meg, hanem elsősorban annak kiváló közhasználati minősége.

Szükségszerű, hogy a mezőgazdasági üzem prosperitásának, gazdasági biztonságának alapját a mezőgazdasági termelés biztosítsa. A melléküzemági termelésnek csak akkor van létjogosultsága, ha a tervekben a mezőgazdaosági termelés fejlesztési forrásaként szerepel, s a termelés hatékonyságának a növelését célozza, jelenleg sajnos több helyen' ennek éppen az ellenkezőjét tapasztalhatjuk. A mezőgazdasági termelés jövedelmezőségének csökkenésével arányosan igyekeznek a kedvezőtlen gazdasági helyzetet jövedelmező melléküzemági termeléssel ellensúlyozni. Az anyagi esközök megszerzésének a könnyebben járható útját keresik. A mat direkt Irányítási rendszerben — főleg a mezőgazdasági igazgatóságok révén — a melléküzemági termelés az egyedüli terület, ahol az üzem kifejtheti vállalkozó készségét.

A melléküzemági termelésben fennállása óta sok ösztönszerűség tapasztalható. Gyakran véletlenszerűen fejlődött. Rendszerint hiányzott a termelési program teljes ciklusának komplex összekapcsolása, fóleg a termelés anyagi-műszaki kérdéseinek megoldásában, valamint a munkafolyamatok szervezésében egészen az értékesítés hosszú távú tervezéséig. A 84-es számú kormányhatározat kitűzte a melléküzemági termelés továbbfejlesztésének irányát. Ez olyan tevékenységek fejlesztésére irányítja a mezőgazdasági üzemek figyelmét, amelyek elősegítik a mezőgazdaság és az élelmiszeripar anyagi-műszaki ellátásának a megoldását, a választék bővítését, támogatják a hiánycikknek számító termékek gvrtását, továbbá elősegítik a nemzeti bizottságok munkáját a lakossági szolgáltatások szervezésében. A fejlesztési irányzat a koncepclózusos együttműködésre helyezi a hangsúlyt. Ennek értelmében a mezőgazdasági üzemek a vállalatközi együttműködésben a melléküzemági termelés fejlesztésének közös, hosszú távú programjai révén vesznek részt.

A MELLÉKÜZEMÁGI TERMELÉS FEJLŐDÉSE A 7. ÖTÉVES TERVIDŐSZAKBAN

A statisztikai adatok jelentős aránytalanságokra utalnak a melléküzemági termelés fejlesztésében az egyes köztársaságok, kerületek, járások, sőt a szövetkezeti és az állami szektor között is. A másik oldalon viszont a melléküzemági termelés a 7. ötéves tervidőszakban dinamikusan fejlődött. Kitűnik azonban, hogy ez a fejlődés Szlovákiában gyorsabb volt, mint Csehországban. Ennek okát elsősorban abban kell látni, hogy a Közép- és Kelet-szlovákiai kerület egyes falvaiban sok az olyan munkaerő, amely a nem mezőgazdasági jellegű tevékenységben is érvényesülhet. Szlovákiában a vállalatközi együttműködés folyamatosan fejlődött. Csehországban a hatvanas években a felsőbb szervek nyomására a mezőgazdasági üzemek többségében beszüntették a melléküzemági termelést. Ennek következtében hosszú távon csökkent a mezőgazdasági üzemek vállalkozó kedve.

A melléküzemági termelésben jelentős eltérések tapasztalhatók az egyes kerületek között is. A melléküzemági termelés elmaradt főleg a Nyugat- és a Dél-csehországi kerületben. Mindkét kerületben a mezőgazdasági termelés a határmenti területek sajátos feltételei között történik. A mezőgazdasági nagyüzemeket az állami gazdaságok alkotják. Ezekre a területekre a munkaerőhiány a jellemző, mivel jelentős ipari települések jöttek létre, amelyek elvonják a munkaerőt a falvakból Is. A határmenti állami gazdaságok munkaerőlétszáma csupán az állattenyésztés és részben a növénytermesztés egyes munkafolyamatainak az elvégzéséhez elegendő. Munkacsúcsok Idején társadalmi munkára szorulnak. Ezen túlmenően jelentős állami támogatásuk Is eléggé szilárd gazdasági helyzetet teremtett, s így nem jött létre a gazdasági kényszer a melléküzemági termelés fejlesztésére. Említést érdemel viszont a Dél-morvaországl kerület melléküzemági termelése, amely Csehország melléküzemági termeléséből 1905-ben 56 százalékos arányban részesedett.

jelentős különbségek tapasztalhatók a szövetkezetek és az állami gazdaságok melléküzemági termelése között is. A*

1985-ös adatok alapján Csehszlovákia 1685 szövetkezete közül 1317-ben, tehát az efsz-ek 71,S százalékában volt melléküzemági termelés, amelynek összteljesítménye elérte a 16 milliárd 869 millió 700 ezer koronát. A 163 állami gazdaság közül mindössze 86-ban, tehát 50,2 százalékában folytattak melléküzemági termelést 1 milliárd 35 millió koronás összteljesítménnyel. Ha figyelembe vesszük, hogy az állami gazdaságok Csehszlovákia mezőgazdasági területének egyharmadán gazdálkodnak, láthatjuk, hogy a vállalatközi együttműködés területén még jelentős tartalékokkal rendelkezünk. A melléküzemági termelés az össztermelés értékének a csehországi szövetkezetekben 16, Szlovákia efsz-eiben pedig 25 százalékát tette ki. A legnagyobb, mintegy 7,5 százalékos teljesítményt a Kelet-szlovákiai kerületben, továbbá 33,8 százalékkal a Közép-szlovákiai kerületben és 27,2 százalékkal a Dél-morvaországl kerületben érték el.

A vállalatközi együttműködés, de főleg a melléküzemági termelés jelentős mértékben hozzájárult a mezőgazdasági üzemek jövedeleinképzéséliez. Számtalan mezőgazdasági üzem

kielégítő gazdasági eredményt ért el csakis a melléküzemági termelés jóvoltából. Kedvezőtlen évjáratokban is, amikor a növénytermesztésben nagy Ingadozások tapasztalhatók, különösen nagy volt a melléküzemágból származó nyereség részaránya a gazdasági eredményeken. A melléküzemági termelés nyeresége 1985-ben az 1980-as évhez viszonyítva a csehországi efsz-ekben 1,8 szorosára, a szlovákiai szövetkezetekben pedig 2,2-szeresére nőtt. A melléküzemági termelés nyereségének a részaránya a szövetkezetek összjövedelmén 26 százaléktól 40 százalékig terjed. A Közép- és a Kelet-szlovákiai kerületben az üzemek többségében ez a jövedelem fedezte a veszteséges mezőgazdasági termelést. Említést érdemel, hogy azon kerületekben, ahol nem fejlesztették a melléküzemági termelést, ott a jövedelemképződés is alacsony volt.

Az elemzésekből azonban az is kiderült, hogy a melléküzemági termelés kétharmada a mezőgazdaságon kívüli szervezetekre jutott. Különböző Ipari, gépipari és építészeti szervezetek rugalmasan kihasználták a mezőgazdasági üzemek melléküzemági termelés Iránti nagy érdeklődését. Hozzájárultak a műhelyek gépekkel és eszközökkel való felszereléséhez, s segítséget nyújtottak a termelés beindításához a megállapodott programok szerint. A melléküzemági termelés keretében azonban több olyan tevékenység található, amely az agráripari komplexumot szolgálja. Ilyen például az élelmiszeripari létesítmények építése, a csomagolóanyagok gyártása, a gépjavítás, a földi munkák végzése, a fémfeldolgozás stb. Ezen a téren azonban még sok tartalék tapasztalható. Előtérbe helyezték a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a szolgáltatások együttműködésének az elmélyítését. Ezt az együttműködést a hosszú távú programok kidolgozása, valamint a kooperációs és integrációs kapcsolatok elmélyítése révén kell fejleszteni.

A vállalatközi kapcsolatok a mezőgazdasági és élelmiszeripari komplexum szervezetei között jelentősen deformálódtak az irányítás direkt módszerei és a gazdasági szerződések adminisztratív lebontása következtében. Ilyen feltételek között nem jöhettek létre az adásvételi tárgyalások, és így a gazdasági szerződések a szerződő felek egyoldalú előnyeit rögzítették. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar irányító szervei nem Igazították hozzá az új irányítási rertdszerhez tervezési és irányítási módszereiket. A szervezetek közötti kapcsolatok alakulása továbbra is az adminisztratív utasítások és a gazdasági szerződések direkt lebontása alapján történik. Ezért nem sikerült hatékonyan fejleszteni az adásvételi kapcsolatokat az őstermelő, valamint a feldolgozóipar és a szolgáltatások között. Ezért maradt el a mezőgazdasági és élelmiszer-ipart komplexumban az együttműködés a melléküzemági termelés terén Is.

A mezőgazdasági és élelmiszeripari vállalatok közötti együttműködés fejlesztésében jelentős szerepet tölt be az integrációs alap. Az élelmiszeripar és a szolgáltatások összes termelési-gazdasági egységében pénzalapot létesítettek az integrációs kapcsolatok támogatására. A felvásárló vállalatok feltehetően arra használják föl majd az integrációs alapot, hogy legalább részben fedezzék a jobb minőség biztosításával járó költségeket. Továbbá, hogy szorgalmazzák a felvásárlás kiegyensúlyozottságát és a határidők betartásét. Számításba jöhetnek a felvásárló által támasztott, a termény előkészítésére vonatkozó különös igények Is a nemesítési és hibridizációs programok megvalósítása, kis sorozatban gyártott, hiánycikknek számító termékek gyártása stb. Tavaly a rendelkezésre álló integrációs alap Csehországban 575 millió korona, Szlovákiában pedig 210 millió korona volt. Feltehető, hogy ez az alap a jövőben növekszik. Az eddigi tapasztalatok jelzik, hogy az integrációs alap által előmozdított anyagi ösztönzés mindkét szerződő fél számára előnyösnek bizonyult.

Sajnos az integrációs alap képzésére fordított anyagi eszközök nagymértékben korlátozottak, ezért az elképzelések megvalósítása is lassú ütemben halad. Számos feldolgozóipari vállalat gazdasági nyűgnek tekinti az integrációs alap képzését, nem pedig a feldolgozóipar és a mezőgazdasági termelés gazdasági fejlesztésének a felgyorsítására szolgáló hatékony eszköznek. Egyes vállalatok azonban tudatosították az Integrációs alap jelentőségét. Konkrét intézkedéseket dolgoztak ki az integrációs alap eszközeinek hatékony felhasználására. Az integrációs alapnak operatív szerepe is van. Szükségszerű, hogy a vállalatok rugalmasabban reagáljanak a piaci követelményekre, főleg akkor, ha egyes termékekből viszonylagos többlet mutatkozik. Az alapvető cél nem csupán a nyersanyag mennyisége, hanem főleg minősége. A hiányosságok közé sorolható az integrációs alap szabályzatának hoszszadalmas megvitatása, jóváhagyása és pontosítása. Az 1986-os év gazdasági szerződéseinek az aláírása idején már nem álltak rendelkezésre az alapszabályzatok. Ezért az integrációs elképzelések ösztönzése is elmaradt.

Eddigi tapasztalataink azonban arra engednek következtetni, hogy az Integrációs eszközöket nem lehet úgy értelmezni, mint a felvásárló vállalat anyagi hozzájárulását a mezőgazdasági üzemnek. Szükségszerű, hogy ezek a pénzeszközök a feldolgozó és a termelő közötti integrációs kapcsolatok megteremtésének a módszereivé váljanak. Elsősorban Л a tárgyi és gazdasági kérdések közös megoldásában, a mező- £ gazdaság nyersanyag biztosításában, valamint ennek hatékony

kihasználásában a feldogozóiparban. Az integráció programját úgy kell összeállítani, hogy az alapvető célok tekintetében mind a két fél számára előnyös legyen.

A VÁLLALATKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS TÄVLATI FORMAI A MEZÖGAZDASÄGBAN

A CSKP KB Elnökségének és a szövetségi kormánynak a gazdasági mechanizmus átalakításáról szóló dokumentumai több olyan intézkedést trtalmaznak, amelyek a vállalatközi és a nemzetközi együttműködés elmélyítésére irányulnak.

A gazdasági és szociális fejlesztés meggyorsításának stratégiája — amelyet a CsKP XVII. kongresszusa tűzött ki — teljes egészében a mezőgazdaságra és az élelmiszeriparra is vonatkozik. Az élelmiszer-termelés hatékonyságának és minősége javításának a meggyorsítása egyben a belső piaci igények jobb kielégítését, az anyagi költségek és a munkaerő-felhasználás csökkentését Is jelenti. A mezőgazdaságban a fejlesztés irányzata a mennyiségi mutatóktól a növénytermesztés és az állattenyésztés minőségi javítására terelődik át. Tehát elsősorban a veszteségek csökkentésére, a gépek és berendezések gazdaságos kihasználására, valamint a mezőgazdasági termékek gazdaságos feldolgozására.

A mezőgazdasági termelés tntenzifikálásl folyamatában a biotechnológia, a génsebészet, az elektronika és az automatizálás megkülönböztetett jelentőséggel bír. Az Intenzifikálás korszerű eszközeit elsősorban a gazdaságilag erős mezögazgdasái üzemek vezetik be. Az élenjáró mezőgazdasági üzemeknek módjában áll finanszírozni egynéhány kutatást, s kísérleti alapon kipróbálni a tudományos-műszaki haladás eredményeit, így a tudományos kutatás a termelési folyamatok szerves •részévé válik. A tudomány és a termelés kapcsolatainak aránylag gyakori példáival találkozhatunk a gazdasági állatok takarmányozásának és szaporodásbiológiájának Irányításában. Ugyancsak gyakrabban fordulnak elő a növényvédelem, a tápanyagpótlás, a mezőgazdasági termények tartósítása és tárolása kérdéseinek megoldásában.

A vállalatközi együttműködés távlati fejlesztési irányzatait a mezőgazdaság ágazatában, valamint a mezőgazdaság és az élelmiszer ipari komplexum keretén belül az alábbi területeken alkalmazzák majd:

в a tudomány és a termelés együttműködésének integrálása területén, főleg az olyan új gépek, berendezések és anyagok gyártásában, amelyek a tudományos kutatás és a fejlesztés eredményeként jöttek létre. Ezen új termelési eszközök széles körű gyakorlati alkalmazásával és hatékony kihasználásával számolhatunk;

@ a mezőgazdasági termékek késztermékké való feldolgozása és az egyes mezőgazdasági termékek közvetlen eladása terén;

• a hiánycikknek számító eszközök gyártásában, főleg a mezőgazdaság és az élelmiszeripar számára;

a tervező és az építészeti tevékenységben;

О a korszerű termelési rendszerek alkalmazásában, főleg a növénytermesztésben és az állattenyésztésben;

• a lakosságnak nyüjtolt szolgáltatások fejlesztésében, főleg a falvakban;

• a gépek, berendezések és anyagok gyártásában más népgazdaosági ágazatok vállalatai számára, beleértve a kiskereskedelmi tevékenységet és a közvetlen, az üzleti hálózaton keresztüli eladást.

A VALLALATKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS FEJLESZTÉSE A TUDOMÁNY ÉS A TERMELÉS SZAKASZÁN

A mezőgazdasági üzemek, a tudományos és kutató Intézetek, a szolgáltató és feldolgozóipari vállalatok, továbbá a kereskedelmi és a szállító vállalatok között a tudományos és termelő tevékenység területén az együttműködésnek kétféle formája kezd kibontakozni:

• a kutatási-termelési egységek;

• a tudományos-termelő társulások.

A kutatási-termelési egységek olyan szervezési és gazdasági kapcsolatok formáját képezik, amelyek a kutatási és fejlesztési alap szervezetei, valamint a termelés között jönnek létre. Az ilyen kapcsolat kedvező feltételeket teremt a tudományos-műszaki haladás minden egyes szakaszának — fejlesztés, kutatás, termelés, felhasználás — gyorsításában. A tudományos ismeretek hosszadalmas gyakorlati alkalmazáénak az okát a tudományos-műszaki fejlesztés és a gyakorlati alkalmazás létező önálló tervezési rendszerében kell látni. Ezeket az akadályokat hidalja át a kutatási-termelési egységek kialakítása. Ezen szervezetekben mőd nyílik a- terményfelújítási folyamat komplex Irányítására, továbbá a kutatás és fejlesztés eredményeinek hatékonyabb gyakorlati alkalmazására. A kutatási-termelési egység keretében a kutató szervezet hatékonyabban irányíthatja a tudományos-kutatás eredményeinek gyakorlati alkalmazását. E cél elérése érdekében a tagszervezetek kutató, fejlesztő és termelő kapacitásait kapcsolja össze.

Ezen szervezetek kialakítása a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari komplexumban lehetővé teszi gyorsabb ütemben áthidalni a tudományos-műszaki Ismeretek gyakorlati alkalmazásában tapasztalt lemaradást. A szakosított kutatóintézetek aktív szerepének a megszilárdítása feltételezi ezek

szervezési és gazdasági összekapcsolását a termeléssel. Ezen intézetek tudományos-kutató tevékenysége egyidejűleg felveszi a gazdasági tevékenység jellegét Is, amely a taggazdaságok közötti hosszú távú szerződéseken és a belüzemi önelszámolás elveinek az érvényesítésén alapszik. A kutatási'termelési egységek tevékenysége a következőkre Irányul:

■ az új termékek, technológiák, biológiai anyagok kutatására és fejlesztésére;

■ a próbagyártásra;

Я a tervdokumentációk és módszertani utasítások kidolgozására;

■ az üj technológiai berendezések gyártására és ezek próbaüzemeltetésére;

Я a biológiai anyagok kipróbálására;

H a technológiai berendezéseket sorozatban gyártó és a biológiai anyag nagyüzemi előállító szervezetek közötti szerződéses kapcsolatok megteremtésére;

Я a szolgáltatások nyújtására, valamint a saját termékeik áruforgalmazásának lebonyolítására.

A mezőgazdasági és élelmiszer-ipari komplexumban a kutatási-termelési egységeket csak kivételes esetekben hozzák létre. Ezek ugyanis a tudomány és a termelés kapcsolatának magas szintű integrálási formáját jelentik. Gyakrabban fordulnak azonban majd elő a kutatási és fejlesztési bázis szervezeteiben. Szervezeti szempontból kutatási részlegre — a tudományos kutatás biztosítása — és termelési részlegre — az eredmények keresztülvitelezése — tagolódnak. Az ilyen kutatási-termelési egység Igazgatójává következetesen a kutatási részleg vezetőjét kell választani. A kutatási-termelési egység az egyesítő szerepét tölti be, egyidejűleg azonban a tudományos-műszaki ismeretek gyakorlati alkalmazásának fő szervezője is. Gondoskodik arról, hogy a kutató és a fejlesztő tevékenység szervezetileg a termelésre kapcsolódjon. Ezáltal az egész ciklus lerövidül, a kutatási eredmények kipróbálásától kezdve a sorozatgyártás beindításán át egészen a késztermék szállításáig. Mindez feltételezi, hogy a kutatási-termelési egység szerződéses alapon összekapcsolja kutató és fejlesztő tevékenységét a termékek sorozatgyártását biztosító gazdasági szervezetekkel. Ez az együttműködés elsősorban a mintapéldány előállításának műszaki előkészítését, a próbagyártás biztosítását, a tapasztalatok átadását és a műszaki segítségnyújtást érinti.

A kutatási-termelési egység a külföldi kutató és fejlesztő szervezetekkel létesített együttműködés formáiról Is dönt. Gazdasági szerződéseket köthet a tudományos-kutató bázis szervezeteivel a kölcsönös együttműködés tárgyával, továbbá a gazdasági szervezetekkel az új termékek gyártásának biztosításával kapcsolatban. Ezen túlmenően licenceket vásárolhatnak és szerződést köthetnek a saját kutatási eredményeik eladására.

A kutatási-termelési egység tervszerű Irányításának alapja az ötéves terv. Az egység fő tevékenységét termelési szerződések támasztják alá. Ezért az egység ötéves tervének az előkészítése során megvitatják az adásvételi kapcsolatokat, elsősorban a szállttó szervezetekkel — a kutatás, a fejlesztés és a saját termelő tevékenység biztosítása érdekében —, továbbá a felhasználókkal és azon gazdasági szervezetekkel, amelyek a sorozatgyártást biztosítják. A kutatási-termelési egységek finanszírozása a kötelező állami kutatási feladatok és az állami terv részfeladatainak megoldása esetén a központi pénzalapból történik. A többi feladat finanszírozását a megrendelő a gazdasági szerződések alapján biztosítja.- Ha a feladat megoldása az egység belső szükségleteit elégíti ki, akkor a költségeket saját eszközeiből fedezi.

A kutatási-termelési egység létrehozását az illetékes tudományos-műszaki beruházási és fejlesztési állami bizottság a pénzügyminisztériummal közösen vizsgálja felül. A kutatásitermelési egységek létrehozásának reális feltételei vannak elsősorban a biotechnológiai anyagok kutatása, fejlesztése és gyártása terén, továbbá ezek gyártási technológiájának és a felhasználás kérdésének a megoldásában. A génsebészet kutatása és gyakorlati alkalmazása is felgyorsítható az állattenyésztési és növénytermesztési kutatóintézetek tevékenységének a termelő részleggel való szerves összekapcsolásával. Egyelőre még nem rendelkezünk a mezőgazdaság és az élelmiszeripar ágazatában átfogóbb tapasztalatokkal a tudomány, a kutatás és a termelés Ilyen jellegű összekapcsolásával összefüggésben. Ezért fokozott gondot kell fordítani a kutatási és termelési egységek kiépítésére. A legfontosabb, hogy pontosan megfogalmazzuk az ilyen szervezet céljait, kijelöljük a szükséges eszközöket, s részletesen kidolgozzuk az egvség szervezeti szerkezetét, továbbá a technológiai folyamatok, a tervezés és a finanszírozás irányításának rendszerét.

A tudományos-termelési társulások Ideiglenes vagy állandó jellegű formái a szerződéses együttműködésnek, amelyek a tudományos kutatás és a fejlesztési feladatok megoldásán keresztül a tudományos-műszaki eredmények hatékony és széles körű gyakorlati alkalmazását szorgalmazzák. Alapvető küldetésük a kutatás, a fejlesztés, a tervezés, a műszaki tervdokumentáció, a gyártás és a tanácsadás koordinálása az új ismeretek gyakorlati alkalmazása során. A társulások a közös pénzeszközökből kutató és fejlesztő kapacitásokat, információs közoontokat és a szakemberek továbbképzésre szolgáló