Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-11-14 / 45. szám

1987. november 13. SZABAD FÖLDMŰVES 5 Hadd valljam be: korábban szenvedélyes gyűjtője voltam a régi könyveknek. Ebben, a gyűjteményben számos lexikon Is van, így nem volt nehéz utánanézni, Illetve összevetni az adatokat egy olyan város történelmével kapcsolatban, a­­melyik az Idén ünnepli fenn­állásának 750. évfordulóját. El­csodálkoztam például azon, hogy a Pesti Hírlap Lexikona — az 1930-as felmérésekre hi­vatkozva — közöl egy adatot (3 ezer 668) —, amely a mai Galánta (Galanta) lakosainak számát jelzi. Ugye. szinte hihe­tetlen, hiszen ma már a Ga­­lántai járásban több olyan fa­lu van, amelyik a jelzettnél több lakossal rendelkezik. Ha­bár aránylag rövid írás kere tén helül nem lehet mélyebbre merülni a történelembe, ám egy Ilyen jeles évforduló al­kalmával mégiscsak illik emlé­kezni. MUNKANÉLKÜLIEK VAROSA — 1Я45 ELŐTT A ma embere számára fenn­maradt Írásos okmány jelzi, hogy Galántát 1237-ben avat­ták várossá. A IS. században a város középületeinek, termő földjeinek nagy része néhány földbirtokos család vagyonát képezte. A 17. srázad elején „vásárjoggal“ hatalmazták fel a várost. A 18. században meg­alakultak a céhek: 1828-ban például már 50 iparos tevé­­kenvkedett Galántán. 1850-ben a várost „bekötötték“ a vasút­hálózatba. A település emellett továbbra Is megőrizte agrár­­jellegét, ahol a kapitalizmus tipikus vonásaként nagy volt a munkanélküliség Az agrárpro­letariátus szervezett akciókkal jelezte elégedetlenségét: 1919 és 1938 között 80 liven jellegű megmozdulás, három alkalom­mal éhségsztrálk volt. 1945. április 2-án Galántát felszaba­dította a szovjet hadsereg — s a történelem ettől a dátum­tól kezdődően már csak piros betűkkel Irta a folyamatos fej­lődés eredményeit: a várost iparosították, felépült a szer­számmegmunkáló gépek gyára, a mezőgazdasági gépek javító­­központja, a bútorgyár, több élelmiszer ipari üzem, a helyi szolgáltatóvállalat stb. ÉPÜL, SZÉPÜL, GYARAPODIK... 'Galánta és e járás lakossága még nagyon sokáig fog emlé­kezni arra a kiválóan megszer­vezett ünnepségsorozatra, a­­melynek keretén belül megem­lékeztek a város megalakulá­sának 750. évfordulójáról. Ig­nác janák, a CSKP KB Elnök­ségének póttagja, az SZLKP KB titkára vezetésével párt- és ál­lami szervek képviselői vettek részt az ünnepségen, amelyen Mézes Sándor, a Galánta! Vá­rosi Nemzeti Bizottság elnöke mondott ünnep! beszédet Töb­bek között hangsúlyozta, hogy Galánta mint járási székhely fontos politikai, adminisztratív és társadalmi szerepet tölt be. Szólt arról a jelentős társadal­mi munkáról melyet a város lakói végeztek el, téliesítettek A nemrég átadott bevásárlóközpont lakóhelyűk szépülése, gyarapo­dása érdekében. Ha az ember galántaiakkal beszélget, rendszerint az a vég­kicsengés, hogy jó galántalnak lenni. Ez a kurta mondatocska sok mindent reit magában. Például azt. hogy a város lakó­telepei rendezettek jól műkö­dik a szolgáltatóhálózat, de azt Is, hogy megvan a település­nek az a sajátos hangulata, ami ideköti az embereket — fiatalokat, időseket egyaránt. Hosszú, küzdelmes évek után több olyan nagyközség — Far­­kasd (Vlöany), šoporňa, Teše­­díkovo, Negyed (Neded) — ta­lálható, amely kielégíti a kör­nyékbeli kisebb települések szociális és kulturális igényelt. Ezek a falvak korszerű isko­lákkal, egészségügyi közpon­tokkal, kulturális intézmények­kel rendelkeznek. A járásban 40 mozi és 61 állandó jelleg­gel működő könyvtár van. A FORRADALMI HAGYOMÁNYOKHOZ HŰEN Mindannyiunk előtt közis­a város — s egyben a járás — lakossága eldicsekedhet azzal, hogy Szlovákia egyik legjob­ban felszerelt kórháza éppen Galántán van, ahol szakképzett orvosok gondoskodnak a bete­gekről. A város vezetői az ű] bevásárlóközpontot egymás kö­zött elnevezték a jubiláló vá­ros „ajándékcsomagjának“. Nem véletlenül, hiszen ezzel az új létesítménnyel kiegészült a vá­ros — korábban hiányos — üzlethálózata. A jednota Fo­gyasztási Szövetkezet új üzlet­­központja nyolc részlegből áll. Az összesen 22,5 millió korona értékű komplexum Mladosť vendéglátórészlege 194 ülőhely­­lyel rendelkezik. A jÄRAS LELKE Galánta ma 13 ezer lakossal rendelkezik. 1960-ban vált já­rási székhellyé, 983 négyzetki­lométernyi területű. Habár a Nyugat-szlovákiai kerületben ez a legkisebb járás, a sűrűn lakott területek közé tartozik — 135 ezer lakosával A Járás ipari-mezőgazdasági jellegű. Az új gyárak és üzemek létreho­zásával csökkent ugyan a me­zőgazdaságban dolgozók szá­ma, de emellett nőtt a terme­lés volumene. A járás két leg­nagyobb ipari központja a vág­­sellyei (Safaj Duslo. valamint a seredi Nikkel Kohó. Amint már említettük, a járásban A Csehszlovák- Szovjet Barátság Háza mert, hogy mind Galánta, mind pedig a járás jelentős forra­dalmi hagyományokkal rendel­kezik. Major István, Ján Gallo, František KubaC neve piros betűkkel íródott be az ellen­állási mozgalom emlékkönyvé­be, a kosúti (Košúty) véres eseményeket egyetlen jó érzé­sű ember sem feledte el. A ga­­lántaiak a forradalmárok ha­gyatékát nemcsak őrzik, becsü­lik, hanem szocialista ember módjára teljesítik napi munka­­kötelességeiket, hogy hű utó­dai lehessenek szebb jövőért harcoló elődeiknek. Mivel az idén ünnepeljük a nagy októ­beri szocialista forradalom 70. évfordulóét, amikor Galántán jártunk, a CSSZBSZ Galántal járási Bizottságára Is ellátó­(A szerző felvételei) gattunk, ahol arról informál­tak, hogy milyen konkrét tet­tek bizonyítják az itt lakók a forradalmi hagyományokhoz és a Szovjetunióhoz fűződő hűsé­güket. A CSSZBSZ járás) szervezete összesen 22 ezer tagot tömörít, amelynek egyharmad része harminc éven aluli fiatal. Ján Pilárik, a CSSZBSZ járási bi­zottságának titkára szerint igyekezetük arra irányul, hogy az alapszervezeteik valóban konkrét tevékenységgel bizo­nyítsák rátermettségüket, s ne csak statisztikai kimutatások „szépítésében“ legyenek aktí­vak. Pilárik elvtárs beszélt a Galántai és a szovjetuntőbeli Petrovszki járás közti baráti kapcsolatokról. Példamutatónak nevezete a vágsellyei Duslo és az Azof Kamerovo közti együtt­működést, a vágsellyei Efsz és a Pantilov Kolhoz hosszú évek­re visszanyúló barátságát. A Járásban több olyan szövetke­zet van, amelyben kiválóan te­vékenykedik a CSSZBSZ üzemi szervezete. Ezek közé tartozik a Hidaskürti (Mostová), a Sók szelőd (Selice) és a Nagygu­­rabi jVelký Grob) Efsz. Kitű­nő munkát fejt ki a CSSZBSZ Galánta! Várost szervezete Is. amelynek tagjai — a város megalakulásának 750. évfordu­lója alkalmából — felújítottak a Galántán található forradal­mi emlékhelyeket, s a tagok tömegesen vettek részt a vá­rosszépítést munkálatokban. Páka Vilmos, a járási pártbi­zottság vezető titkára emlttette egyik beszámolójában: „Galán­ta fejlesztését illetően az utób­bi évtizedekben nagyszerű e­­redményeket értünk el; A vá­ros biztató Jövő elé néz, hiszen a 2000-lg kidolgozott tervek további űj létesítmények, a köz és a lakosság Jólétét, esz­mei fejlődését szolgáló létesít­mények létrehozását foglalják magukban“. Hadd kívánjuk mindannyian azt, hogy ezek a szép tervek maradéktalanul teljesüljenek, s a jubiláló város tovább fej­lődjék, gyarapodjék. KALITA 'GABOR alkalommal megrendezett or­szágos szántóbajnokságon Libá­nk Páter, a köbölkút! fGbelce) Győzelmes Február Egységes Földműves-szövetkezet trakto­rosa a harmadik kategóriában ~ 40—50 kiloneurton erősségű traktor, 6—8 eketest — állt rajthoz. Tapasztalattal nem na­gyon rendelkezem — vallotta a felkészülés-összpontosítás u­­tolsó pillanatban — Hiszen mindössze harmadik alkalom­mal várom a rajtot jelző pisz­­tolydördűlést. Tavaly Csúzon /Dubník) megnyertem a Járást versenyt, s néhány héttel az országos szántóbajnokság előtt — úgyszintén a Csúzi Efsz szántó­földjein — zajlón a kerületi verseny. Az a véleményem, hogy a szóban for­gó egységes föld­műves-szövetkezet valóban Jól felké­szült mind a járá­si, mind pedig a kerületi bajnokság­ra. A szervezéssel kapcsolatosan nem voltak problémák, s a versenypólyá­nak kijelölt föld­területek ts gon­dosan el voltak ké­szítve. Tehát vég­képp nem volt okunk panaszkod­ni. Ahogy végig­néztem a mostani verseny előtt a ha­tárt, a éachticelek ugyancsak kellőképpen előké­szítették a földeket... Libánk Péter az erős me­zőnyben nem ért el helyezést Cachticében az országos szán­tóbajnokság harmadik kategó­riájában. A versenyt követően az arcáról mégsem olvastunk le csalódottságot. — Részt vettem— a köbblkútt szövetkezetei s a Járást képvi­seltem — és jómagam ezt mindennél fontosabbnak tar­tom. Be kell Ismernem, hogy nálam Jóval tapasztaltabb és felkészültebb versenyzőkkel ho­zott össze a sors, így a siker­telenség nem bosszant. Egyéb­ként a felkészülésnek nagy Je­lentőséget tulajdonítottam, s ilyen viszonylatban nyilatkoz­hatok a szövetkezet vezetősé­géről Is, amely megértő hoz­záállást tanúsított. — Mióta tagja a szövetke­zetnek? — Ezerkiíencszázhetvennyoíc­­tói. Kezdetben érdekesen ala­kult a dolog, hiszen a Stúrovót Papír- és Cellulózgyárban ta­nultam ki a lakatosszakmát. De ezt a munkahelyet mindjárt ott is hagytam. Az Ivanovól Állami Gazdaságba kerültem, majd a Köbclkúti Efsz tagja lettem. Nagyon szeretem a mostani munkámat és munka­helyemet, valamint a munka­társaimat. Tennivaló mindig akad bőven, de a legigénye­sebb számunkra az őszt mun­kavégzés időszaka. Ilyentájt érik be tulajdonképpen egész évi igyekezetünk gyümölcse, ekkor látjuk-tapasztaljuk, meny­nyit ts ért a fáradozásunk. És a jövő évi termés ugyancsak jelentős mértékben függ a mos­tani napok-hetek mozzanatai­tól. No de az őszi betakarítást és talaj élőké szító munkálato­kat követően stnes állj, mivel a gépek azért rakoncátlankod­­nak is, tehát a téli műhelyek» ben mindig akad orvosolnivaló. S a körfor.qás újra beindul.., -— A család? — Van egy fiam, hatodik osztályos. Lányom hároméves. A feleségem háztartásbeli. Már mindannyian megszokták, hogy olykor-olykor, ha szólít, a kö­telesség, hiányzók a szombati­­vasárnapi ebédnél. De hát ezt vállaltam, ezt kell szeretni. En­nek tudatában vagyok, a mun­kámat örömmel csinálom. ť susla) (A szerző felvétele) A város korszerű középületekkel rendelkezik fa j színfolttal gazdagodott J a komáromi (Komárno) vendéglátás, amikor a Reštaurácie vendéglátó-ipart vállalat kísérletképpen meg­nyitotta kis-dunai vízimalom­­-vendéglőjét. Történt, hogy a Vörös Flottllla sziget (egykori Erzsébet-sziget) kis-dunal ol­dalán lévő. múzeumi célokat szolgáló vízimalmot vendégfo­gadóvá rendezte be. így a ne­vezett vállalat egy kalap alatt eleget tett mind a múzeum el­várásának, mind pedig Becchus csábításának... A fent említett sziget észak! oldalán található kipányvázott hajót, malmot a Komáromi Nehézgéptpari Művek Steiner Gábor Hajógyára készítette né­hány évvel ezelőtt az egykori dunamocsl (Moöa) vízimalmok maradványai alapján, hűen az eredeti formához, funkcióhoz, a beavatottak szerint mintegy 3,5 millió koronáért. Arról, bogy annak idején az ily jelle­gű malmok milyen értéket képviseltek, hadd szóllon a krónikás. (A Mindenes Gyűjte­mény 1790. évfolyamából Idé­zünk. „A malmok, melyek a Dunán vágynék, Igen nagy hasznára vágynak a körülbelől lévő helységeknek ... Tsak Ko­márom alatt többet forognak szüntelen húsz malomnál; eggy­­nek felállítása pedig telik mint­­eggv 1500 Rh forintba.“ Mint látogatót Vincze Péter, a vendéglő főnöke előbb a házhajóra, majd a völgyhajóra kfsért. A házhajó a nagyobb, a tulajdonképpeni őrlés Itt tör­tént. Az őrlőszerkezetet a ge­­rendő hozta mozgásba, a ge­­rendőt a rászerelt lapátkerék forgatta. Tehát a gerendő a házhajón és völgyhajón nyug­szik, azaz forog, a 8—9 méter távolságot ívelt át, lapátjait a hajók között átfolyó vfz hajtja. A továbbiakban megtudtam. mind a zslndelytetös hajóhá­zat, mind pedig a fedél nélküli völgyhajót, noha a hagyomá­nyos halpaprikást és a „mó­­nárcsuszát“ nem a készség­deszkáján főzik, hanem a kö­zéit Neptunban és a hetényl (Chotfn) Paprikacsárdában. A „konyhatitokba“ Renáta asz­­szony (Vincze Péterné) avatott be. Elmondta, hogy egyelőre a Malomvendéglő a Dunán hogy régebben két malomkő őrölte a gabonát, majd a múlt század második felében hen­ger váltotta föl a követ, mint­egy fölszabadítva a molnárle­gényeket a malomkerék rovát­­kázásának nehéz fnapi) mun­kájától. A henger parasztra és szitára őrölt, az előbbi dur­vább, míg az utóbbi finomabb lisztet jelentett. Egyébként a malomköveket és szitákat a Felvidékről f Szlovákia) sze­rezték be a tulajdonosok — hagyományosan. A vízimalmok télen szüneteltek, a bekötés után végezték az elengedhetet­len karbantartást, a szükséges felújításokat. A tavaszi jégzaj­lást követően kötöttek ki, min­dig a völgyhajó került a folyó közepe felé, a házhajó a part­­oldali részen volt (persze, a Duna belsőbb szakaszában ts üzemeltettek, a vízállástól füg­gően). A vendéglő birtokba vette pacalpörköltet és a reszeltmá­­jat a Neptun vendéglőben ké­szíti el, ahol egyébként ő a szakácsnő, s hozza át (ott van főállásban, s délután a nyitás­kor látja el eme feladatot); de bizakodó, hogy a jövő Idény­ben már mód lesz a hajón Is klsebb-nagyobb sütésre-főzésre, ugyanis bevezetik a vizet. No és a mostani papírpoharakat üvegre cserélik, stílszerű asz­talokat és székeket is megren­delnek, a milóhöz Ulőeket. Most sokan kérdezhetik, miért Írunk éppen kocsmáról? Éppen azért, mert elüt a megszokot­taktól. Csöndes és hangulatos, előzékeny a felszolgálás, mond­hatnám családias, érdemes ide betérni. Ogy vélem, hogy a vendégek nem Is az ivás ked­véért jönnek be, hanem Inkább egy kis beszélgetésre. Minden korosztály lói érzi magát, mint­egy elfogadva a bölcs Salamon király Örök érvényű intelmét: „Ne légy azok közül való, akik borral dőzsölnek ... tobzód­nak.“ Az utóbbi időben a bor mintha elvesztette volna az őt megillető rangját, méltóságát; itt visszakapta. Kár, hogy a kezdeti hordósbor-kínálatot rö­videsen a gyári fiaskó váltotta föl. A levegőt nem szennyezi cigarettafüst, mert a faépít­ményből adódóan tilos a do­hányzás. így az abroszok tisz­tán, vlrágcsokros vázával dí­szítve várják az érkezfot, a po­gácsa is a terítéken van. Lé­nyegében ez az a többlet, amit érdemes észrevenni, no meg azt a ,hiányt“, amit másutt a decire féldecit rendelők társa­sága „nyújt“, félig ürített sö­röskorsókkal, temérdek égő­­-elnyomott csikkel... Hogy a kép teljes legyen, el kell mondani: szombaton­ként Botié János és Sárközi Jó­zsef muzsikálása teszi hangu­latosabbá az estét. Botló János fiatal kora ellenére tapasztalt hegedűs, Sárközi Józsefet — mindenki Dodó bácsiját — pe­dig nem szükséges különös­képpen bemutatni, zongora- és harmonikajátéka önmagáért be­szél. Az Idényjellegű vendéglő ide­je lejárt, bekötötték. Bízunk abban, hogy tavasszal a mos­tani „szeplőit“ befedve nyit aj­tót, s osztáiyárában sem kúszik (eddig IV. osztályú) majd a csillagok felé... Csiba Géza „Ezt vállaltam...”

Next

/
Thumbnails
Contents