Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-11-07 / 44. szám

1987. november В. SZABAD FÖLDMŰVES 4 3 A forradalom útja November 8-nak reggelén Pétervár látszólag éppúgy ébredt, mint más­kor, de ez csak látszat volt. Ezen a reggelen Oroszország fővárosában kezdetét vette az a világtSZténelmí­­leg is páratlan jelentőségű küzdelem, amely egy új korszak hajnalát jelen­tette, — s amelyben megsemmisült az évszázadokon keresztül uralkodó kizsákmányoló rendszer, s megszü­letett a társadalmi Igazságosság, az egyenlőség, a béke megvalósítását célul tűző új rendszer — a szocializ­mus. Kövessük hát ismét az esemé­nyek menetét, felidézve november 6-a és 7-e sorsdöntő óráit. November 6-án hajnalban Keren* szkij, az Ideiglenes Kormány feje, miután ráébredt arra. hogy a forra­dalom küszöbön áll, cselekvésre szánta el magát: le akarta záratni a Néva hídjait, hogy a külvárosok munkástömegeit elszigetelje a város­­központttól, s ezzel megfossza a „bolsevik összeesküvőket“ attól az erőtói, amelytől Л és kormánya tel­jes joggal félt. Más tervei is voltak még: törvényen kívül akarta helyez­tetni a bolsevik pártot, s meg akarta fosztani a sajtójától. A helyzet azon ban nem a kormányfő elképzelése szerint alakult: a katonaiskolások különítményeinek — melyek még ki­tartottak a kormány mellett — reg­gel fél hatkor sikerült megszállniuk a „Rabocsij puty* szerkesztőségét, de ez a siker csak átmenetinek bizo­nyult: a párt központi bizottsága, mihelyt értesült a támadásról, utasí­totta a Forradalmi Katonai Tanácsot, hogy tisztítsa meg a nyomdát az el­lenforradalom katonáitól, s ez rövi­desen meg is történt; a nyomdáért vívott,/harccal kezdetét vette a fegy­veres felkelés. Ezen a napon a bolsevik párt köz­ponti bizottsága utasította valanteny­­nyl tagját, hogy haladéktalanul je­lenjen meg a KB székhelyén, a Szmolnijban. Határozatot hoztak a Moszkvával kialakítandó átlandó kap­csolatról. Intézkedéseket léptettek életbe a Szmolnlj és a botsevik sajtó védelmére. A forradalom központja felbolydult méhkashoz hasonlított: futárok, parancsnokok, biztosok ad­ták egymásnak a kilincset, minden percben űj hírek érkeztek, katonák, munkások vártak a fegyverraktárak­nak szóló kiutalásokra, a vezetők szünet nélkül tanácskoztak, utasítá­sokat adtak. Lenin a nap nagv ré<-~4t még illegális lakásán töltötte ,ém amikor értesült róla, hogy egyre több katonai egység áll át a bol^evik'''­­hoz, egyre többen csatlakoznak a vä­­rösgárdlstákhoz, az esti órákban úgy döntött, hogy a Szmolnljba megy. Ál­ruhában távozott, s nemsokára ott volt bajtársai, elvtársai körében: ezen az estén Lenin végérvényesen kilépett az illegalitásból, s átvette a felkelés irányítását, belső száműzeté­se véget ért. Ugyanakkor, amikor Lenin a Szmot­­nif felé haladt, a forradalmi egysé­gek elűzték őrhelyeikről a Névén át­ívelő hidakat megszállva tartő jun­kereket. A Forradalmi Katonai Bi­zottság már a reggeli órákban min­den erejét mozgósította a harcra: a. Vörös Gárdát, a balti flottát s a fel­keléshez csatlakozó katonai alakula­tokat készültségbe helyezték. Keren­­szklj kétségbeesve látta, hogy az események elsodorják hatalmát: a frontról kért sürgős segítséget, amit a kormánypárti tábornokok termé­szetesen meg is ígértek, de a felmen­tő csapatok egyre késtek... Keren­­szkilnek s párthívelnek minden okuk megvolt az idegeskedésre: este a for­radalmi tengerészek egyik osztaga elfoglalta a telefonközpontot, s ezzel rendkívül nagy sikert ért el. Az Ideiglenes Kormány összeköttetései jórészt megszakadtak, s Kerenszklj már csak a titkos telefonvonlakban bízhatott A felkelők az előre kidol­gozott terv szerint elfoglalták a pá­lyaudvarokat. körülzárták a tiszti Is­kolákat. a kozákok laktanyátát, s el­foglaltak több erőmüvet A kormány féltésén tehetetlennek bizonyult; a rendelkezésére állő erők csupán szórványos és gyenge ellenállást ta­núsítottak. így érkezett el a sors­döntő nap,' november 7-e. November 7-én hajnalban a Téli Palota ablakából kitekintő miniszte­reknek nyugtalanító kép tárult a sze­mük elé: a balti flotta világhírűvé lett hadihajója, az Auróra cirkáló lehor­gonyzóit a főváros Nyikolajevszklj nevű htdjánál, szemben a palotával. A hidat nemsokára elfoglalták a mat­rózok. rövidesen pedig torpedónaszá­­dok tűntek fel a Néva vizén. A balti flotta által küldött erősítés megérke­zett, csakhogy ez az erősítés a for­radalomért harcoltA reggeli órákban a forradalmi csapatok el­foglalták az Állami Bankot, az dn. Palota-hidat és a Varsói-hidat. Lenin ezalatt a forradalom első proklamá­­dóját írta, amelyet a Forradalmi Ka­tonai Bizottság délelőtti ülésén hoz­tak nyilvánosságra; a proklamáció az „Oroszország polgáraihoz“ címet viselte. Lenin kiáltványa az ország valamennyi lakosának tudtul adta, hogy „az Ideiglenes Kormány meg­dőlt. Az államhatalom a Petrográdi Munkás- és Katonatanács szervének, a petrográdi proletariátus és a hely­őrség élén álló Forradalmi Katonai Bizottságnak a kezébe ment át!“ A ktáltvány javaslatot tartalmazott a háború azonnali befejezésére, az igazságos béke megteremtésére és a szovjethatalom bevezetésére. Ugyan­akkor, amikor a kiáltványt nyilvá­nosságra hozták, Kerenszkij az ame­rikai követség gépkocsijában —• mely diplomáciai mentességet élvezett — ..rangrejtve elhagyta a fővárost. Vi­lágos volt előtte, hogy a kormány­párt! erők képtelenek szembeszállni a „lázadással“, ezért igyekezett mi­előbb „megbízható“ csapatokat ösz­­szegyűjteni ez arcvonalról, hogy Pé­­tervárra visszatérve vérbe fojtsa a forradalmat. Az események azonban megelőzték: nem sokkal távozása után a börtönökből kiszabadították a politika! foglyokat, majd elfoglal­ták a Mária-palotát, ahol az ún. elő­­partament ülésezett, melyet haladék­talanul feloszlattak. Délután a felkelők megszállták a városközpontot: a Téli Palota körül bezárult a gyűrű. Ezzel egyidöben Kronstadtból több hadihajó érke­zett, fedélzetükön mintegy ötezer matrózzal, s lehorgonyoztak az Auró­ra mellett. Az Ideiglenes Kormány ellenállása reménytelenné vált, a burzsoá miniszterek azonban még bíztak a felmentó sereg megérkezé­sében, s nem is sejtették, hogy a pé­­tervári szovjet fél háromkor megkez­dődött ülésén Lenin bejelentette a kormány bukását és a forradalom győzelmét: „Elvtérsafe! A munkás- és parasztforradalom, amelynek szüksé­gességét a bolsevikok mindig hang­súlyozták. végbement.“ Este fél hét­kor az ostromgvííröbe zárt Téli Palo­ta védőit felszólították a fegyverle­tételre, bárom órával később pedig, miután a felszólítás hiábavalónak bi­zonyult, a Péter-Pál erődből és az Auróráról figyelmeztető lövéseket adtak le a palotára, nem sokkal ez­után pedig kezdetét vette a palota ostroma. Ugyanabban az órában, amikor megkezdődött - a harc a kormány székhelyének elfoglalásáért, a Szmol­­nljban megnvfH a szovjetek П. össz­erósz kongresszusa, amely a megal­kuvó eszerek és mensevlkek teljes bu­kását hozta magával. Miközben folyt a tanácskozás, a Téli Palotánál utol­só harcukat vívták a felkelők és a kormány katonái: éjjel két órakor a forradalmárok győztes rohama elsö­pörte az ellenálló junkereket, s né­hány perc múlva a vörösgárdisták, katonák és matrózok már a palota urat voltak A kormány tagjait letar­tóztatták és a Péter-Pál erődbe kí­sérték — a forradalom győzött. Haj­nalban a szovjetfeongresszus képvise­lő! viharos lelkesedéssel hagyták jó­vá annak a kiáltványnak a szövegét, amely tudtul adta. hogy a szovjetek átvették a hatalmat. A munkásokhoz, katonákhoz, parasztokhoz és vala­mennyi polgárhoz szólő proklamáció nemcsak a hatalomátvétel tényének bejelentése volt. a világtörténelem új korszakának kezdetét hirdette. Az emberiség történelmében új lap kez­dődött. megszületett földünk első szocialista állama, létrejött a mun­káshatalom. Az új hatalom első cse­lekedete a békéről és a földről szőlő dekrétum elfogadása volt e két törté­nelmi jelentőségű dokumentum Jelez­te. milyen célokért küzd a fiatal szovjet állam, amelyre még hosszú éveken át vívott nehéz, súlyos áldo­zatokkal járó harc várt. 1917 novemberének forradalma a világtörténelemben először valósítot­ta meg e kizsákmánvolás. a társadal­mi-gazdasági elnyomás nélküli társa­dalmat, példát mutatva ezzel a világ valamennyi elnyomott, kiszipolyozott népének. Vajun mit jelentenek számunkra a hetven évvel ezelőtti korszakalkotó események? Korántsem csak a dicső múltat, a hősi harcok emlékét ha­nem legalább annyira jelentenek múlhatatlan érvényessségű tanuisá got, felettheteflen példát, eleven ösz­tönzést. hiszen e nagy Idők hercosat­­na örököseiként ngyanazon célok megvalósításáért fáradozunk, dolgo­zunk ma Is. G. KOVÄCS LÄSZLÖ A kedvezi folpnitóat tovább kei fejlesztem AVarsöi Barátsági, Együttműkö­dési és Kölcsönös Segítségnyúj­tási Szerződés tagáilamainak külügyminiszteri bizottsága 1387. ok­tóber 28—29-én Prágában tartotta soros ülését. Az ülésen részt vett Petr Mladenov, a Bolgár Népköztár­saság, Bnhnslav Chüoupek, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság, Vár­­konyi Péter, a Magyar Népköztársa­ság, Oskar Fischer, a Német Demok­ratikus Köztársaság, Marian Orze­­chowski, a Lengyel Népköztársaság, loan Toto, a Román Szocialista Köz­társaság és Eduard Sevardnadze, a Szovjetunió külügyminisztere. Az ülésről közleményt adtak ki, amelyben az európai és a világhely­zet alakulásáról mondtak véleményt. Megelégedésüket fejezték ki a nem­zetközi életben tapasztalható re­­ménytkeltő mozzanatok fölött, ami­kor a történelemben először került közel a megvalósításhoz a nukleáris leszerelés gondolata. Folyik a mun­ka az európai fegyveres erők és ha­gyományos fegyverzetek csökkentésé­vel foglalkozó tárgyalások mandátu­mán. Előrelépés történt a vegyi fegyverek betiltásával foglalkozó tár­gyalásokon. Aktivizálódott a háborús konfliktusok rendezése és az álla­mok közötti vitás kérdések politikai eszközökkel, tárgyalások útján való megoldása lehetőségeinek kutatása. Erőteljesebben vetődik fel a nemzet­közi gazdasági kapcsolatok egyenjo­gú. kölcsönösen 'előnyös alapokon történő átépítésének feladata. Mind jobban felismerik a globális problé­mák közös megoldásának szükséges­ségét, beleértve a környezetvédelmet is. Mindez az új politikai gondolko­dás megnyilvánulása, hozzájárul az új tipusú nemzetközi kapcsolatok létrehozásához, erősíti azt a felisme­rést, hogy minden egyes ország biz­tonságát valamennyi ország bizton­sága alapián lehet elérni. Ez hoz­­záfárnl a nnkleáris fegyverektől és az erőszaktól mentes világhoz vezető legrövidebb ntak kereséséhez. Mindamellett a világban továbbra is vannak megoldásra váró súlyos problémák. Továbbra is aggasztó mé­retű a fegyverkezési verseny, folyta­tódnak a versenynek a világűrre va­ló kiterjesztésére Irányuló kísérle­tek, folytatódik az erőpolttlka és a belügyekbe való beavatkozás, válto­zatlanul nem enyhülnek az energeti­kai, környezetvédelmi és más globá­lis problémák. Eduard Sevardnadze, a Szovjetunió külügyminisztere tájékoztatta az ülés résztvevőit az 1987. október 22— 23-án Moszkvában tartott szovjet­­amerikai tárgyalásokról, amelyeken előrehaladást értek el a közepes és rövid hatótávolságú rakéták felszá­molásáról kötendő szerződés előké­szítésének befejezéséről. A Varsói Szerződés tagállamat támogatták a Szovjet álláspontot az új szovjet kez­deményezéseket illetően és kifejez­ték reményüket, hogy a nukleáris ra­kéták közepes és rövid hatótávolsá­gú osztályának felszámolásáról kö­tendő egyezményt mielőbb aláírják. Aláhúzták annak szükségességét, hogy e szerződés aláírása mellett rögzítsék a hadászati támadófegyve­­rekről és a fegyverek világűrbe tör­ténő kijuttatása megelőzéséről kö­tendő egyezményekkel kapcsolatos álláspontokról szóló megállappdást. Megerősítették eltökéltségüket a nemzetközi béke és biztonság átfo­gó rendszerének létrehozására. Sík­­raszállnak minden állam biztonsága egyenlő alapon történő szava tol ásá­sáért a nemzetközi kapcsolatok min­den területén. A biztonságos világ megteremtése feltételezi a nukleáris, vegyi és egyéb tömegpusztító fegyverek meg­semmisítéséről, a fegyveres erők, a hagyományos fegyverzetek radikális csökkentését és a katonai kiadások megfelelő csökkentését, a katonai szövetségek feloszlatását és az ide­gen területen lévő támaszpontok fel­számolását, az összes külföldön ál­lomásozó csapatok hazatérését, a bárminemű agresszió megelőzését szolgáló hatékony mechanizmusok létrehozatalát, a békének a fegyver­zetek jelentősen alacsonyabb szint­jén történő fenntartását. Az átfogó biztonság rendszerének kialakítását elősegítené az országok széles körű és valóban egyenjogú együttműködése a humanitárius kér­dések terén. Kiemelték annak fontosságát, hogy az ENSZ-közgyűlés most folyó 42. ülésszakán konstruktívan tekintsék át a szocialista országok közös kez­deményezését, amely az átfogó biz­tonsági rendszernek az ENSZ-tagál­­lamo-k kollektív erőfeszítése útján történő kialakítására irányul. Első­rendű feladatnak tekintik az euró­pai fegyveres erők és fegyverzetek lényeges csökkentését. Felhívják a vegyi fegyverek teljes betiltásáról tárgyaló feleket, hogy teljesítsék az ENSZ ezzel kapcsolatos elvárásait. Megerősítették, hogy készek előse­gíteni a Lengyel Népköztársaság ál­tal előterjesztett terv megvalósítását, a Csehszlovákia és az NDK által elő­terjesztett kezdeményezést, valamint a Szovjetunió azon javaslatát, hogy Észak-Európában és az Antarktiszon egészében radikálisan csökkentsék a katonai szembenállás szintjét, és ezt a térséget változtassák a béke és együttműködés övezetévé. Cgy vélik, hogy most minden ed­diginél sürgetőbb az a feladat, hogy minden állam határozottan fokozza erőfeszítéseit hatékony leszerelési lépések megtétele érdekében. Az ülés résztvevői emlékeztettek arra, hogy tanácskozásuk a nagy ok­tóberi szocialista forradalom 70. év­fordulója előestéjén zajlik, amely új szakaszt nyitott az emberiség életé­ben, megnyitotta a népek társadalmi és nemzeti felszabadulásához, a há­ború és a fegyverek nélküli világhoz vezető utat. A cél: mozgósítani a nép alkotóerejét „Előre a kínai jellegzetességö szo­cializmus útján“ — e gondolat je­gyében tartotta meg XIII. kongresz­­szosát a Kínai Kommunista Párt, a­­melyen 48 millió kommunista képvi­seletében 1936 küldött vett részt. A beszámoló szerint, amelyet Csao Ce-jang, a KKP KB megbízott főtit­kára -terjesztett elő, az utóbbi kilenc évben új szakasz nyílt Kina történe­tében, hatalmas változások mentek végbe az ország életében. Annak eredményeként, hogy a gazdaság fej­lesztését helyezték a középpontba, folyamatosan és stabilan fejlődik Kí­na gazdasága. Kilenc év alatt gya­korlatilag megkétszereződött a brut­tó nemzeti termék, az állami bevétel, valamint a városi és a falusi lakos­ság átlagos jövedelme. A termelés növekedése nyomán megkezdték több régóta vaiúdó tár­sadalmi és gazdasági probléma meg­oldását. Egyebek között sikerült egé­szében biztnsftani az egymilliárd fő­nyi lakosság élelmezését és ruházko­dását. munkaheletöséget teremteni 70 millió városi, illetve 80 millió fa­lusi ember részére. Javult a piaci ellátás és az egyen­súly a népgazdaság különböző szek­torai között. Ebben a kilencéves Idő­szakban gyorsabban növekedett a termelés, és a nép anyagi jóléte, mint a Kínai Népköztársaság kikiál­tása óta bármikor. A mezőgazdasági termelésre fordított fokozott figye­lem eredménye is ez, hiszen Kína el­sősorban a belföldi termelés növe­lésével akarja kielégíteni az ország gabonaszükségletét. Az idei év első nyolc hónapjában ugyan még 9,59 millió tonna gabonát importált {az előző évben bevitt 6,09 millió tonná­val szemben), de ez annak is tulaj­donítható, hogy az alacsony világ­piaci árak vonzóvá tették a vásár­lást. Emellett különböző természeti csapások miatt nem tudták teljesíte­ni az idei évre kitűzött 405 millió tonnás tervet. Hosszú távon azonban telies önellátásra törekszik a hatal­mas ország, g ennek érdekében az idén emelik a felvásárlási árakat. Csökkentik a terménybeszolgáltatást kötelezettséget. Jelenleg az állam 50 millió tonna gabonát vásárol fel a 200 mtllíó várost lakos ellátására. E változások a reform szükséges­ségét is jelzik, s azt. hogy a válasz­tott út eredményes lehet. A kongresz­­sznsi beszámoló szerint azonban a feform útja hosszú és nehéz. Ktna még mindig az elmaradottság álla­potában van, mert a múltban sok Időt veszített. Napjainkban a mű­szaki forradalom gyors fejlődése, a fokozódó ptact verseny és a változé­kony politikát helyzet jellemzi. Kína nincs ugyanabban a helyzetben, mint a többi szocialista ország. Az 1950-es évektől számítva legalább száz esz­tendőre lesz szükség ahhoz, hogy befejezzék a termelőerők magántu­lajdonának szocialista átalakítását, a szocialista korszerűsítés valóra vál­tását. Jelenleg a tő ellentmondás a nép növekvő anyagi és kulturális szükségletet és az elmaradott terme­lés között van. A szocializmus kezdeti szakaszá­nak hosszú távra szóló irányelveit megjelölve a. legfontosabbnak azt tartják, hogy a korszerűsítésre össz­pontosítsák az erőfeszítéseket, t a termelőerők fejlesztése kerüljön a munka középpontjába. Rámutattak, hogy ki kell tartani az átfogó reform mellett, amely sürgető társadalmi szükségszerűség, amely nélkül nem lehet megszabadulni a merev gazda­sági szerkezettől. Ragaszkodni kell továbbá e külvilágra való nyitás po­litikájához, mivel a gazdasági kap­csolatok jelenlegi szakaszában egyet­len ország sem fejlődhet zárt ajtók mögött. Erőteljesen fejleszteni akar­ják a tervszerű árutermelő gazdasá­got, amelyben a köztulajdon tölti be az uralkodó szerepet. A stabilitás és az egység alapján a demokrácia to­vábbfejlesztésére fognak törekedni. Folytatni akarják a fejlett kultúrával és ideológiával rendelkező szocialista társadalom építését a marxizmus irányítása alapján, s mozgósítani a nép alkotó erejét. A beszámoló gazdaság! fejlődéssel foglalkozó része megállapította, hogy Kina jelenleg kettős feladattal néz szembe, egyrészt véRre kell hajtania a hagyományos értelemben vett ipart forradalmat, másrészt fel kell zár­kóznia a világban végbemenő új tí­pusú technológiai váltáshoz. A jövő század közepéig érvényes gazdaságfejlesztést stratégia első lé­pését — a KB beszámolója szerint — Kína már végrehajtotta. Megdupláz­ták az 1980-as év bruttó nemzeti ter­mékét, alapvetően meeoidott a kínai nép élelemmel és ruházattal való el­látása. Л második lépés az hogy a XX. század végéig a mostani bruttó nemzeti termék értékét is megkét­szerezzék. a következő század köze­pére pedig az egy főre jutó bruttó nemzeti termék tekintetében el akar­ják érni a közepesen fejlett országok szintjét. A gazdaság átalakítását Illetően a kínai szocialista építés jelenlegi, kez­deti szakaszában, a termelőerők fej­lettségi szintjét alapul véve, elkerül­hetetlennek tartják a különböző tu­lajdonformák létezését az országban, azonban a szocialista gazdaság alap­ja a köztulajdonon alapuló tervezett érugazdaság, olyan rendszer, amely integrálja a tervezést és a piacot. Az új kínai gazdasági mechanizmus­ban az állam szabályozza a piacot, és a piachoz Igazodr.Sk a vállalatok. A beszámoló szerint a folyamatban lévő gazdasági reform elmélyítése sürgető feladatként vet! fel a poli­tikai struktúra reformját, mindenek­előtt a szocialista demokrácia fej­lesztését. Ennek célja, hogy jobb fej­lődési lehetőséget biztosítsanak a ter­melőerők számára, és jobban kihasz­nálják a szocialista rendszer maga­­sabbrendűségét. A dokumentum sfkraszállt a válasz­tási rendszer további demokratizálá­sáért, hangsúlyozta, csak a demokrá­cia intézményesítése biztosíthatja, hogy a munkások és a társadalom más rétegei az ország valódi gazdái­nak érezzék magukat, hogy kibonta­kozzon a lakosság kezdeményező­készsége, tartóssá válfék a társada­­dalom egysége és stabilitása. Fontos feladatként jelölte meg Kínában élő nemzetiségek egyenjogúságának biz­tosítását és a regionális autonómia további fejlesztését. A kínai kommunisták tanácskozá­sát az SZKP KB is üdvözölte a szov­jet kommunisták nevében. Az üzenet hangsúlyozza, hogy a szovjet embe­rek nagy figyelemmel és rokonszenv­­vel követik, hogyan oldja meg a kínai nép a kommunista párt vezetésével a szocialista építés hatalmas felada­tait. Az SZKP XXVII. kongresszusá­nak határozataitól vezérelve a Szov­jetunió következetesen arra törek­szik. hogy helyreállítsa a Kínai Nép­­köztársasággal a kölcsönösen elő­nyös jószomszédi együttműködést. A jóakarat és a kölcsönös bizalom szel­lemében kész megoldást keresni a felmerülő problémákra, hogy fokoza­tosan továbbfejlődjenek a szovjet— kínai kapcsolatok a két ország né­peinek javára, a szocializmus és a béke érdekében. A CSKP KB üdvözlő táviratban köszöntötte a kínai KP XIII. kong­resszusát. л

Next

/
Thumbnails
Contents