Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-10-24 / 42. szám

Hogyan kerülik ei üísznövénveink téli károsodását? Az utóbbi néhány évben a tél bizony megmutatta erejét. Nem ritkán napokig —20 C-fok alatt volt a hőmérséklet Az ilyen zord időjárás a szabad­ban teleltetett lágyszárú éve­lőinket, díszfáinkat, díszbokra­inkat erősen megviselte. Né­­hányuk bizony ki is fagyott. Katasztrofális következmények­kel jártak a fagyok akkor, ha nem volt elegendő hó. Hogy az idén milyen lesz a tél, lesz-e megfelelő hőtakaró? — nem tudjuk. Jó ezért, ha kertünk díszeiről magunk gondosko­dunk. 9 Mit tesz a tapasztalt ker­tész annak érdekében, hogy a fagykárokat elkerülje? — ez­zel a kérdéssel fordultam Bit­ter Ferenchez, aki kedvtelés­ből közel három évtizede fog­lalkozik lágy- és fásszárú dísz­növényekkel. — Dísznövényeink többsége kisebb-nagyobb mértékben ér­zékeny a fagyokra, ezért jó, ha még az első komolyabb le­hűlés előtt fölkészülünk védel­mükre. Ez általában takarással elvégezhető, amely nem igé­nyel sok munkát, sem anyagi befektetést. Kevés fáradsággal így sok kellemetlen meglepe­tést, csalódást megelőzhetünk. # Milyen anyagokat hasz­nálhatunk föl növényeink téli védelmére? — A legkönnyebben besze­rezhető takaróanyag a falevél. Ügyeljünk viszont arra, hogy ne legyen nedves, ezért jó, ha a felhasználásig olyan helyen tároljuk, ahol nem érik az őszi esők. Egyes növényeknek kife­jezetten jó (például a rodo­dendronoknak), ha tőzeggel borítják tövüket. A tőzeg nem­csak a hidegtől védi őket, de tavasszal bedolgozva a talajba, számukra megfelelően befolyá­solja annak pH értékét (savas­ságát). Az érzékeny hagymáso­kat és szegfűféléket fenyőgaly­­lyakkal takarjuk le A tűleve­lűek ágai megvédik a hagymá­kat a rágcsálók ellen is. A szalma szintén jő hőszigetelő A fáklyaliliom (Kniphofia sp.) újonnan osztott töveit ajánla­tos érett komposzttal vagy szalmás trágyával takarni, (ü­­gyeljünk azonban arra, hogy a gyökerek tövébe ne kerüljön az említetteken kívül más szer­ves anyag! — a szerk. meg­jegyzése. ) Általában elég, ha a takaró­anyag vastagsága 5—8 cm. Az évelő lágyszárúak — virágok, díszfüvek, díszsások — szárát ne vágjuk le ugyanis megköti, megfogja a havat, amelyről köztudott, hogy jó hőszigetelő О Vajon az alacsony hőmér­séklettel szemben egyformán érzékenyek e kertünk növé­nyei? Melvikiíket kell fokozot­tan óvnunk és mikor van itt ezeknek a munkáknak az ide­­je? — A faggyal szemben ellen­­áüőak: az őszi kikerics (Col­chicum automnale), a tavaszi hérics (Adonis vernalis), a kúpvirág (Rudbeckia sp.); a fásszárú dísznövények közül például a közönséges fagyai (Lígustrum vulgare), a hamis Jázmin (Philadeiphus sp.), az aranyeső (Forsythía) nem egyes fajainak (F. ovata) faj­tái. Ezeket takarással óvni nem kell. Más fajok, például a tűz­­tövis (Pyracantha coccinea), a japánbirs (Chaenomeles x su­­perba) st., ha megfagynak is, visszametszéS után újra kizöl­­dülnek. Az örökzöldek közül legellenállóbb a mahónla (Ma­­honia aquifolium), amely az alacsony hőmérséklettől alig szenved. Szeles, hó nélküli te­leken levelei ugyan megbar­­nulnak, de ezt a növény káro­sodás nélkül átvészeli. — Fokozatos figyelmet kell fordítani azonban a jácintok védelmére, mivel ezek sokkal érzékenyebbek mint más növé­nyek. Általában vastag szalma­réteggel óvom őket. Szintén nagyon érzékeny az évelő ta­tárvirág (Iberis sempervlrens), némely krizantém (például a Chrysanthemum koreanum) stb. Erősebb fagyok idején ki­fagyhat a díszmák (Pupaver orientale), az Imola (Centaurea sp.), a kankalin (Primula sp.J. A biztonság kedvéért takarni kell a havasi gyopárt (Leonto­­podium alplnum) is. A díszfák, díszcserjék közül a borbolyá­kat (Berberis sp.), hortenziá­kat (Hydrangea sp.) — ezek­nek főleg a gyökereit —, a magyalt (Ilex aquifolium) erő­sebb teleken ajánlatos védeni. A kínai származású szilvarózsa (Prunus (Amygdalus) triloba) zordabb teleken kifagyhat, e­zért gyökérzete fölé emeljünk földkupacot. Különösen hideg vidékeken törzsét szalmakö­­teggel óvjuk. Különös védelmet igényeinek a rododendronok (Rhododen­dron sp.). A fagyok beállta előtt tövüket jó magasan tölt­sük föl tőzeggel, levéllel vagy erdei avarral. A fiatal cserjé­ket fenyőágakkal védjük A szakirodalom szerint a hide­gebb míkroklímájú területeken ajánlatos ezeket a bokrokat körbedeszkázni és szalmával is lefedni. • Riportútjaim sarán egyre gyakrabban találkozom mester­séges tavacskába telepftett ta­virózsával. Ezt a növényt ho­gyan teleltessük? — A tavacska vizét, a hő­mérséklet alakulásának megfe­lelően, engedjük le vagy mer­jük ki. A medencét pedig tölt­sük fel falevéllel, szalmával. — Az említett munkákat az érzékenyebb növények eseté­ben ajánlatos a fagyok beállta előtt elvégezni. A többi növény védelmére elég, ha akkor ke­rítünk sort, mikor a talaj 3—5 cm mélyen átfagy. ф Ne feledkezzünk meg a­­zonban azokról a növényekről sem, amelyeket nyárra a sza­badba ültettünk ki, de télvíz idejében benn a lakásban, pin­cében keli teleltetnünk őket. Ezeket mikor szedjük ki és mi­lyen hőmérséklet mullett telel­tessük? — fordulok újabb kér­déssel Feri bácsihoz. — Röviden csak a legismer­tebbekről szólnék — mondja. Teleltetést Igényelnek a kard­virágok (Gladiolus sp.) hagy­magumói, a dáliák (Dahlia sp.), a gumós begónia (Bego­nia tuberhybrida J. Föld alatti részeiket óvatosan emeljük ki a talajból és szárukat távolít­suk el. Gumókat legjobb fa­ládikában szellős, fagypont fe­letti, de hűvös helyen tartani. A dáliákat csak akkor szedjük ki, amikor az első fagyok le­veleiket már megcsípték. Ä többit októberben, még az el­ső talajmenti fagyok beállta előtt vigyük telelőhelyükre. A hónap utolsó hetében szedjük ki a liliomhagymákat Is. Ne fe­ledkezzünk meg a muskátliról (Pelargonia zonala), a vaníliá­ról (Heliotropium peruvianum), a cserépbe ültetett rozmaring­ról (Rosmarinus officinalis), a leanderről (Nerium oleander!, a karácsonykaktuszról (Epip­­phyllum truncatum) sem. A be­góniák, dáliák gumóit 3—10, a muskátlikat, amelyeket heten­te enyhén öntözzünk meg, és a vaníliát 8—10 C-fokon teleltes­sük. A leándert fagypont körü­li hőmérsékleten, száraz he­lyen tartsuk. A rozmaring 10— 14 C-fokon tartva, ha kellő fény áll rendelkezésére, télvíz idején is díszük. • Végezetül még egy kér­désem lenne: a rózsákat kivé­ve, amelyekről köztudott, hogy október végén, november ele­jén telepíthetők, milyen növé­nyeket ültethetünk el most — az ősz derekán? — A hónap végéig még tele­píthetők egyes hagymás nőszi­romfélék (például az Iris reti­culata) és a madártejnek is nevezett bármák (Ornithoga­­lum umhellatum). Az utóbbiak hagymáit október végén, novem­­ver elején tápanyagban köze­pesen gazdag talajba 10 cm mélyre ültessük. A hagymák közötti távolság 10—15 cm le­gyen. Kedveli a nedvességet. Télen takarást nem igényel. Október végéig ajánlatos a lomblevelű díszfák, díszbokrok telepítését is befejezni. Ezt a munkát ne halasszuk novem­berre, Befejezésül hadd em­lítsem még meg, hogyha a sáf­rányokat (Crocus sp.) még ok­tóberben kiszedjük a földből és cserepekbe ültetjük, akkor ezek benn tartva már február­ban virágozni fognak. Azok a példányok, amelyek csak egy hónappal később kerülnek cse­répbe márciusban bontják ki szirmaikat. Az olvasók nevében köszö­nöm tanácsait. ' PÜMICHAL RICHÄRD д!A A mahónla ellentétben a lomblevelű örökzöldek többségé­vel jól bírja a fagyokat (A szerző felvétele) 9 й pázsit gondozása a tél beállta eitt A pázsit nyaralóink, kert­jeink szerves része. Esztétikai és rekreációs szerepe van. Szé­píti, kellemesebbé teszi kör­nyezetünket, s ezzel hozzájá­rul jó közérzetünk kialakításá­hoz. Esztétikai és biológiai érté­kének megtartásához szüksé­ges, hogy az • ősszel fokozott figyelmet szenteljünk gondozá­sának. A pázsit általában különféle fűfélék, here és néhány gyom­növény társulásából áll. Ez be­folyásolja a kerti szerszámok és a műtrágyák megválasztá­sát. Amennyiben a gyepszőnye­get sorsára hagyjuk, nem gon­dozzuk — elsősorban az orga­nikus anyagok fölhalmozódá­sa. az anaerób viszouyok ki­alakulása, valamint némely tápanyag viszonylagos hiánya folytán — minősége erősen le­romlik. A szerves anyagok a termőrétegben „nyers állapot­ban maradnak és humifikáció­­juk csak a talaj mikroszerve­­zeteinek elszaporodásával tör­ténhet meg. Ez magyarázza meg azokat a jó eredménye­ket, amelyeket a komposzt vagy az istállótrágya őszi ki­szórását követően elérünk. A trágyázást megelőzően a füvet vas szerszámmal legereblyéz­zük. Az így összegyűjtött nö­vényi maradványokat komposz­táljuk. A felszín porhanyúsitá­­sa csak kevéssé válik a pázsit hasznára, mivel levegőre, el­sősorban a gyökérzetnek van szüksége. Erőteljes gereblyé­­zést előnyösebb tavasszal vé­gezni és ilyenkor simítjuk el a vakondtúrásokat is. A moha és a különféle gyom­növények előfordulása elsősor­ban a talajban fennálló ked­vezőtlen levegő-víz aránynak, valamint az elégtelen, illetve egyoldalú tápanyagviszonyok­nak „köszönhető“. A gyepsző­nyegnek 10 négyzetméteren­ként évente átlagosan 160 g nitrogénre, 27 g foszforra, 50 g káliumra és 12 g magné­ziumra van szüksége. A nitro­gén kedvezően hat a fűfélék, a foszfor pedig a here terjedésé­re, növekedésére. A gyep minőségét a trágyák közül elsősorban a komposzt befolyásolja kedvezően. Nem­csak a tápanyagoknak és a humusznak forrása, de a mik­roorganizmusoké is, amelyek a felgyülemlő szerves anyagok humífikációját végzik. A kum­­posztot ősszel — 10 m2-ra 50 litert — szórjuk ki. Kálium- és foszfortartalmú műtrágyaként hasznosíthatjuk a gazdag mésztartalmú faha­mut, amely jó hatással van a herefélékre, köztük a közked­velt fehérherére (Trifolium re­­pens) is. Kisebb mennyiségben jó ha­tása van a trágyalének is. Ilyenkor először eltűnik a mo­ha, majd az alacsony füvek, herefélék kárára terjedni kez­denek a magasszárú füvek (példán! az ecsetpázsit). Ked­vezőtlen hatását azonban a foszfor és a mész nagyobb­részt lecsökkenti. Az utóbbi sokoldalú hatást kifejtő biogén elem. Növeli a talaj termé­kenységét, és serkenti (stimu­lálja) mikroorganizmusainak elszaporodását. Jelentős mér­tékben befolyásolja a foszfor­­tartalmat is . Megakadályozza ugyanis, hogy a foszfor vassal és alumíniummal, sókat képez­zen, amelyek gyakorlatilag old­hatatlanok. Elsősorban őrölt mészkő formájában — 10 nő­ként 2—3 kg — alkalmazható. Porrá vált, égetett mészből csak feleannyit adhatunk. Jó tulajdonságokkal rendelkeznek a cukorgyári mésziszapok is. Alkalmazásukra azonban csuk •akkor kerüljön sor, ha kupa­cokba halmozva a télen jól át­fagytak. Tavasszal így jól szét­teríthetők és gereblyével köny­­nyen bedolgozhatók a talajba. A meszezéssel egyidejűleg a többi tápanyagot (NPK) is be kell biztosítani, ugyanis a mész talajjavító hatását így tudja legjobban kifejteni. Javára ír­ható, hogy gátolja a mohák és a pálkafélék terjedését is. A nitrogén kedvezően hat a fűfélék gyökerezésére és el­burjánzására. Különös jelentő­séggel bír a mésznitrogén és a káliumklorid keveréke, amely gyomirtó hatású. Az összes N-tartalmú műtrágyát tavasz­­szal juttatjuk ki. Száraz (arid) éghajlatú vidékeken nagyobb kockázat nélkül alkalmazhat­juk ősszel is. Ez főleg akkor érvényes, ha a nitrogén az NPK műtrágyák komponenseként kerül ki. A szuperfoszfátokat és ká­liumsókat tartalmazó műtrá­gyákat legelőnyösebb ősszel, komposztra kiszórni. Egyszerre három évre elegendő mennyi­séget — 10 m2-ként 50—80 g foszfort és 100—150 g káliumot — is kijuttathatunk. Abban az esetben viszont, ha a lekaszált füvet takarmányozási célokra szánjuk, ügyeljünk arra, hogy az adott területen a kiszórás­ra kerülő kálium mennyisége ne haladja meg a 100 gram­mot. Az elhanyagolt gyepszőnyeg javítása szempontjából elő­nyös, ha azt télen át szalmá­val, etetésre már nem alkalmas szénával, burgonyaszárral, le­kaszált fűvel borítjuk be. Még jobban hasznosítható erre a célra az istállótrágya, amelyet azonban tavasszal gereblyéz­zünk össze és komposztáljunk. A szuperfoszfátot a karbamid részben konzerválja, s így veszteségét csökkenti. Sajátságos követelményekkel bfr a gyümölcsösök gyepének gondozása. Az árnyas mikro­klíma hiányát részben kompen­zálja. Azokban az esetekben, ha a lekaszált füvet raulcsként •meghagyjuk viszonylag jól biz­tosítható a nitrogénellátás is. Ilyen a N-tartalmú műtrágyá­kat csak óvatosan adagoljunk és növeljük a kijuttatandó foszfor mennyiségét Is. (Záhradkár 1987/9) Követendő példa Figyelemre méltó eredmé­nyes munkát végeznek az ér­sekújvári (Nové Zámky) kak­­tuszkedvelok. Fábián László vezetésével eredménydús hét évet tudnak maguk mögött. Klubjuk 1981-ben alakult. Szak­mai ismereteket nyújtó, tájé­koztató, tagtoborzó jellegű ki­állításaikat évente megrende­zik. — A saját terem hiányában, kölcsön vagy bérbe vett helyi­ségekkel kell beérnünk, s ez nehezíti a rendszeres munkát — mondja Varga Péter, a klub titkára. — Tervezett összejöve­teleinket azonban ennek elle­nére megtartjuk. Az eiső évek­ben csupán saját ismereteink­re támaszkodtunk, ugyanis a kaktusztermelöknek még nincs olyan szervezete és kiépített hálózata mint a Nemzeti Front­ba tömörült többi szervezet-Hogyan készítsünk domboságyat? A melegebb őszi időt domboságy készítésére is kihasználhatjuk. Ezt a munkát egész a fa­gyok beállté g folyamatosan végezhetjük. A domboságy a biokertészkedés egyik sajá­tos — természetesen vegyszermentes — formá­ja. Tehát újból egy kísérletről van szó, amely­ben a nagyobb terméshozam eléréséhez csakis a természetes biológiai metódusokat használ-' juk fel. Ha domboságyat kívánunk készíteni, akkor először kisebb helyen próbálkozzunk. Ez körülbelül 1,5X6 m-es terület legyen. A hely kiválasztásánál a döntő tényező a megfelelő, észak—déli hossztengelyű fekvés lehetősége. Nem lényegtelen az sem, hogy olyan gyepes területet válasszunk, ahol 6—7 éve nem mű­trágyáztak, illetve permeteztek. A kiválasztott helyen 0,2—0,3 m mélyen árkot ásunk. Az így nyert földet az ágyás mellé rakjuk. Később ezt a földet a domboságy takarásánál használ­juk fel. Az árokba 50—60 cm szélességben 0,3—0,0 m magasan, 15—30 cm hosszúságúra vágott különféle gallyat, zöldség- és más nö­vényi hulládékor halmozunk fel. A hézagokat talajjal, Illetve fűrészporral töltjük ki.'Ha füves területen választottuk ki a domboságy helyét a gallyakat és a növényhulladékot gyeptéglák­kal — füves felükkel lefelé rakva — takarjuk be. Az Így elkészített domboságyat ledöngöljük. A letakart földes ágyra 25—30 om vastagság­ban minden oldalról egyenletesen nedves, kor­hadó leveleket halmozunk fel. Időnként a le­velek közé egy-egy lapát földet dobunk, majd az egészet 5 cm vastagon földdel betakarjuk és lapáttal egyenletesen újból ledöngöljük. Erre körülbelül 5 om-es vastagságban érett kom­­posztréteget lakunk. Ezt ismét 10 cm vastag, komposzttal kevert kiváló földdel, iszappal egyenletesen fedjük be. -A kb. egy méter ma­gas ovális formát a talaj könnyű döngölésével alakítjuk ki. Az egyenlőtlen ágyképzésből adó­dó réseket, lyukakat talajjal feltöltjük. A to­vábbiakban kőlapokkal, vagy egyforma deszka­darabokkal lépésnyi távolságra körberakjuk az ágyakat- Az ősszel így előkészített dombos­ágyat a tavaszig pihenni hagyjuk. Az alsó ré­tegek korhadása következtében hő keletkezik, amit koratavasszal a növénytermesztés gyorsí­tására használunk fel. Ez a hozamokat Is emeli. A domboságy készítésénél ügyelni kell arra, hogy a domb ne legyen laza, az eső és később az öntözés ne károsítsa, a tél folyamán ne süllyedjen meg. Kora tavasszal olyan zöld­­ségkultúrákat telepítsünk, amelyek együttélése kedvezően hat a növények fejlődésére és a betegségek ellen való védekezésére. (A növé­nyek kedvező, illetve kedvezőtlen kölcsönhalé­seivel már korábban foglalkoztunk.) (ka) nek. Ma már azonban elmond­hatjuk, hogy baráti szálakkal kötődünk néhány hasonló klub­hoz. Gyümölcsöző kapcsolatunk elsősorban a chrudimiakkal van. Taglétszámunk jelenleg huszonnyolc. Reméljük, hogy a kiállítást követően többen leszünk. A legutóbbi, vásárlás­sal egybekapcsolt rendezvé­nyünkön 1200 kaktuszt mutat­tunk be. Színes diavetítést, szakmai tanácsadást is tartot­tunk. Kiállításunknak volt egy követendő vállalkozása is — a különleges tombola. Ez any­­nyíban különbözött a szokásos­tól, hogy minden szám nyert. Mindenki, aki tombolajegyet vásárolt, kaktusszal tért haza. A hírverés és népszerűsítés követendő példájaként mások lk próbálkozhatnak"ч/alami 'ha­sonlóval. (pénzes)

Next

/
Thumbnails
Contents