Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-10-24 / 42. szám
1987. október 23. SZABAD FÖLDMŰVES. ! 3 A forradalom útja Október végén Pétervárott már a legtájékozatlanabb emberek is ^ Bejtették, hogy az annyit emlegetett forradalom már nem késhet sokáig. De vajon mikor fog kitörni? KI lesz a győztes? A válaszokra már nem kellett sokáig várni... Október 23-án a fővárosban ülést tartott a bolsevik párt központi bizottsága, melyen Lenin is részt vett. A párt vezetője beszámolójában részletesen elemezte az ország helyzetét; felhívta a figyelmet arra, hogy Immár nem csupán az osztályharc kiéleződéséről van szó, hanem a forradalmi helyzet kialakulásáról, ezért — mivel a feltételek adottak — a fegyveres felkelést nem szabad tovább halogatni. Lenin javaslatára a központi bizottság feladatul adta valamennyi pártszervezetnek, hogy minden erejüket fordítsák 9 felkelés előkészítésére. Az ülésen megválasztották az új politikai bizottságot, melynek Lenin került az élére. Október 29-én Ismét ülésezett az ezúttal kibővített központi bizottság. Jelen voltak a katonai bizottság, a végrehajtó bizottság és a pétervárl szovjet bolsevik frakciójának képviselői, akik történelmi jelentőségű határozatot hoztak a fegyveres felkelés előkészítéséről. Az ülésen megalakították a Forradalmi Katonai Központot, mely a párt katonai vezető szerve, a forradalom vezérkara lett. Október 29-e és november 5-e között a távol-keleti Irkutszkban zajlott le a szibériai szovjetek I. kongresszusa, ahol létrehozták a szibériai szovjetek központi végrehajtó bizottságát, a Centroszibirt, mely átvette a szovjethatalomért vívott harc irányítását. Október 30-a és november 4-e között Pétervárott tartotta üléseit az üzemi bizottságok I. összorosz konferenciája, melynek résztvevői egyetértésüket fejezték ki a szovjetek hatalomátvételére vonatkozó határozattal és követelték a termelés munkások általi ellenőrzésének megvalósítását. A konferencia küldöttei megválasztották az üzemi bizottságok központi szovjetének tagjait és támogatásukról biztosították a bolsevik pártot. Október 30-án a szovjetek központi végrehajtó bizottsága határozatban jelölte meg a szovjetek II. összorosz kongresszusa kezdetének új Időpontját: az eszer és a mensevik képviselők befolyására úgy döntött, hogy a kongreszszus első napja november 7 e legyen. Ez volt az opportunisták első „győzelme“ a szovjetek vezetőségében; november 7-e után valóban az történt, amit az eszerek és a mensevikek Is előre láttak, s ami miatt a kongresszus elhalasztására törekedtek: befolyásuk, hatalmuk semmivé vált. Október 31-én a moszkvai kormányzóság szovjetéinek rendkívüli kongresszusa határozatban követelte a hatalom átadását a szovjeteknek és a háború azonnali befejezését. valamint a termelés ellenőrzésének bevezetését és a föld átadását a szegényparasztok küldötteiből alakult bizottságoknak. Ebben az időszakban az ugyanilyen tartalmú vagy hasonló követelések az ország egész területén napirenden voltak, s ékesszólóan bizonyították; a népet és képviselőit már nem lehet alázatos hallgatásra kényszeríteni. November 2-án Pétervárott megtartotta elsó ülését a főváros szovjetéinek forradalmi katonai bizottsága, amely a következő napokban fontos szerepet töjtött be a fegyveres akciók koordinálásában, a forradalom győzelmének biztosításában. A bizottság kezdettől fogva szorosan együttműködött a Forradalmi Katonai Központtal. November 3-án a bolsevik párt központi bizottsága a szovjetek И. összorosz kongresszusával kapcsolatos kérdésekről tárgyalt. Ezen az értekezleten számos fontos és alapvető téziseket tartalmazó előadás hangzott el a háború, a földkérdés, , a hatalomátvétel és a nemzetiségi kérdés tárgyköréből. " November 3-a és 5-e között a pétervári Szmoinijban rendkívüli ülésre jöttek össze a főváros helyőrségének katonai bizottságait képviselő küldöttek; a jelenlévők támogatásukról biztosították a Forradalmi Katonai Központot és határozatot hoztak, miszerint a pétervári helyőrség nem ismeri el az Ideiglenes Kormányt. „A mi kormányunk a Pétervári Szovjet. Csak a Pétervári Szovjet Forradalmi Katonai Bizottságának engedelmeskedünk". A fővárosban és környékén állomásozó alakulatok túlnyomó többsége ettől kezdve kizárólag a Forradalmi Katonai Bizottság parancsait követte, a fegyverraktárak csak az ő utasítására adtak ki fegyvert. November elején már gyors ütemben folyt a vörös gárdák megalakítása, a munkások felfegyverzése és kiképzése, nem csupán Pétervárott, hanem vidéken ts. A Katonai Bizottság kidolgozta a felkelés részletes haditervét, és mindent megtett a győzelem biztosítására. Lenin és a párt vezetősége rendszeresen ellenőrizte a katonai irányító szervek munkáját, utasításokat adott nekik s útmutatásokkal, tanácsokkal látta el őket. A forradalom vezérkara az egység szellemében, ,céltudatosan és következetesen dolgozott, míg az ellenfél táborában fejetlenség és fejvesztett kapkodás lett úrrá. November 3-án a Forradalmi Katonai Bizottság a pétervári helyőrség minden alakulatához űn. forradalmi biztosokat küldött, akiknek az volt a feladatuk, bogy a legüntudatosabb, bolsevik érzelmű katonák segítségével győzzék meg a kormánypárti vagy még ingadozó tiszteket a forradalom igazságáról. A biztosok számos alakulatnál elérték, hogy a reakciós gondolkodásü tiszteket menésszék, s helyükbe a nép ügyét támogató katonák kerüljenek. November 5-én a Forradalmi Katonai Bizottság összehívta a vörös gárdák központi parancsnokságának ülését, ahol kinevezték a forradalom hadseregének vezérkarát, mely haladéktalanul munkához látott: mozgósította és harckészültségbe helyezte a vörös gárdák harcosait. Ekkor már az Ideiglenes Kormány tagjai is felismerték, hogy a felkelés küszöbön áll. Kerenszkij és hívei cselekvésre szánták el magukat. A kormány még ugyanezen a napon összeült, s elhatározta, hogy leszámol a forradalom erőivel; biztos volt benne, hogy a rendelkezésére álló csapatok segítségével elsöpri a bolsevikokat és támogatóikat. Hamarosan kiderült, hogy ez csak Illúzió: Kerenszkljéknek egyre kevesebb alakulat engedelmeskedett, s ezek is szinte óráról órára megbízhatatlanabbá váltak. De a kormány egyelőre nem vett tudomást a helyzetről: harcias hangú ultimátumot intézett a Pétervári Szovjethez, amelyben azt követelte, hogy a proletariátus vezetői vonják vissza valamennyi katonai intézkedésüket. Kerenszkij elrendelte a tiszti iskolák hallgatóinak mozgósítását, a frontról megbízhatónak hitt egységeket vezényeltek a fővárosba, melynek utcáin Ismét megjelentek a kozák járőrök. Pétervár minden kerületében katonai parancsnokságot hoztak létre; a burzsoázia vezetői biztosra vették győzelmüket, el sem tudták képzelni, hogy a „csőcselék“ sikerrel ellenállhat a reguláris haderőnek, s le Js győzheti azt. A szuronyok diadalában reménykedtek, de a szuronyok most ellenük fordultak, s hatalmukból már csak órák voltak hátra, A döntő ütközet megkezdődött. G. Kovács László A hangsúly ezúttal az ülésszak elé illesztett Jelzőn, a rendkívültn van. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa 1987. októ-, bér 13—14-én Moszkvában tartott 43. (rendkívüli) ülésszakán nem az éppen soron lévő „központi“ teendőkről, hanem a KGST belső problémáiról cseréltek véleményt a küldöttségek. A megvitatott kérdések — bármilyen bonyolultak és szerteágazóak voltak is — egyetlen mondatban öszszefoglalhatók: a szocialista gazdasági integráció tormái és eszközei megújításra érettek. Ezek a formák és eszközök ugyanis többségükben majd négy évtizeddel ezelőtt alakultak ki, olyan korszakban, amikor a világ még éppen csak felocsúdott a háborúból, amikor a tagországok általános hiánnyal küzdöttek, gazdaságaik szigorúan centralizáltak voltak és a klasszikus tervutasításos rendszerben működtek. Ehhez az állapothoz Igazodtak a KGST módszerei, eszközei. Az államközi együttműködésen alapuló tervegyeztetés, az árucsere körének és mértékének meghatározása, állami, azaz kormányszintű megállapodások keretében történt, amihez egyebek között az elszámolások kétoldalúsága4 az árak stabil tartása járult. 4 Az azőta eltelt évtizedekben azonban rohamosan változott a világ, és fejlődött benne a szocialista országok gazdaságirányítási rendje is. Míg korábban a szocialista gazdasági integráció elsősorban azt célozta, hogy a tagországok jelegendő vagy viszonylag elegendő energiahordozóhoz, nyers- és alapanyaghoz jussanak, és az igények főként mennyiségi kielégítését Igyekezett szolgálni a feldolgozóipari termékek cseréje is, addig ma a tagországok mindenekelőtt korszerű technikához, technológiához szeretnének hozzájárulni, s a menynyiségi kívánalmak mellett a minőségi követelményekre helyezik a hangsúlyt. Ilyen körülmények között fontos szerepet tölt be a népgazdasági tervek összehangolása, melynek egyik előnyös vonása, hogy gazdasági biztonságot jelent a tagországok energia- és anyagellátásában. És amíg korábban a gazdasági együttműködés belefért az államközi megállapodások kereteibe, mára ezeket a kereteket feszegetik az önállósuló vállalatok, amelyek készek a közvetlen vállalatközi együttműködésre, ám ennek egyelőre korlátokat szabnak az adminisztratív-bürokratikus „fékek“, például a rögzített árak. A KGST fennállásának első évtizedeiben még jói szolgálta a közös célokat a tagországok egymást kiegészítő termelése, illetve az erre törekvő termelésszakosítás, később azonvan mind nyilvánvalóbbá vált, hogy ez egyrészt elkényelmesedéshez, másrészt monopolhelyzetek kialakulásához vezethet. Most, amikor a szocialista országok számára létkérdéssé vált a műszaki fejlődés, ezt az elkényelmesedést aligha engedhetné meg magának egyetlen ország is. Hogy a szocialista országok íejlődőképességüket megőrizzék, ahhoz a szocialista gazdasági integrációnak is építenie kell a versenyre, amire akkor van lehetőség, ha nem csupán a mennyiségi kívánalmaknak tesznek eleget, hanem egymás piacaira kölcsönösen, egymással versenyezve termelnek, így a korszerűbb és jobb termékek kiszoríthatják a korszerűtlent, a kisebb költséggel termeltek a drágán A KGST 43. (rendkívüli) ifesraka készítetteket. Ha nem kényszerű csereakciók jellemzik az árucserét, hanem az országok mérlegelési lehetősége: összemérhetik a termékek műszaki paramétereit, árait és azt az árut választhatják, amely számukra a legmegfelelőbbnek ígérkezik. Ehhez — sok egyéb mellett — olyan pénzügyi kapcsolatok is szükségesek, — amelyek lehetővé teszik a sokoldalú elszámolásokat. A sokoldalú elszámolás viszont csak akkor lehetséges, ha a tagországok valutáikat egymás között konvertibilissé, azaz átváithatövá teszik. Valós pénzre van szükség, hogy a piaci kapcsolatok rugalmasabbá válhassanak. Ennek egyik feltétele a korszerű bankrendszer, amely érdekelt az üzleti eredményben, és a hitelnyújtásban azt részesíti előnyben, akitől a legjobb gazdasági eredményt várhatja. Az elmúlt időszakban bebizonyosodott, hogy a KGST-tagországok csak akkor fejleszthetik gyorsabban gazdaságukat, ha kapcsolatot tartanak a világgazdasággal is, ha a KGST változatos formában építi kapcsolatait más gazdasági közösségekkel, és segíti tagországait abban, hogy hasonló törekvéseik kiteljesedhessenek. Mindez az újraértékelt szempont, a megújulás és az átalakítás igénye megköveteli az együttműködés formáinak és módszereinek, valamint eszközeinek korszerűsítését. Természetesen ilyen bonyolult és sokrétű, komplex átalakítás nem lehet egyetlen ülésszak témája. A mostani 43. (rendkívüli) ülésszak közleményéből kiderül, hogy az ú) jelenségekből és követelményekből eredő feladatok megkövetelik számos pótlólagos intézkedés kidolgozását és megvalósítását. Elengedhetetlennek tartják a KGST-tagországok, hogy az együttműködés és a szocialista gazdasági integráció átalakítása, valamint a KGST tevékenységének tökéletesítése fokozatosan, a tagállamok által hozott intézkedések figyelembevételével menjen végbe. Hangsúlyozták, hogy fontos a gazdaságpolitika egyeztetése a kölcsönös együttműködéssel üssszefüggő területeken, a népgazdasági tervek koordinálása, az egüttműködési mechanizmus, s annak tervezési, árn- és pénzeszközei, a valutáris-pénzügyi és a hitelkapcsolatok tökéletesítése. Mindennek hozzá kell járulnia ahhoz, hogy tovább mélyüljön a termelés nemzetközi szakosítása, tökéletesebbik váljon az országok közötti munkamegosztás kialakult profilja és népgazdaságuk szerkezete, teljesebbé váljon az élenjáró technika és technológia, a fűtőanyagok, az energia és a nyersanyagok, az élelmiszerek és az Ipari közszükségleti cikkek iránti szükségletek kielégítése, és hatékoayabb legyen annak a tudományosműszaki potenciálnak a kihasználása, amellyel minden egyes ország rendelkezik. i Előkészítik a szocialista nemzetközi munkamegosztás 1981—2005. évekre i szóló közös koncepciójának kidolgo- 1 sását. • ( ] Az ülésszak szükségesnek tartotta < az európai KGST-tagországok, vala- -A szocialista forradalom tudósítója Életrajzírója, Rosenstone ,д romantikus forradalmár" jelzővel illette John Reed amerikai regényírót és publicistát, a nagy októberi szocialista forradalom hiteles tudósítóját. Neve végérvényesen összefonódott mesteri riportkönyvével, amely a forradalom eseményeinek, az emberek hangulatának hiteles dokumentuma. Száz évvel ezelőtt, 7887. október 22-én született az Amerikai Egyesült Államok Portland városában. A legismertebb amerikai egyetem, a Harward hallgatójaként kezdett el foglalkozni az újságírói hivatás gondolatával — kritikus hangvételű, az ország munkásságának szociális helyzetéről tudósító realista cikkeiért szinte versenyeztek a folyóiratok és a kiadók. Európai riportútfán szerzett angliai és spanyolországi élményeit egyszerűségében ts lenyűgöző beszámolóiban tette közzé. Több lap tudósítójaként is tevékenykedett, legmarkánsabb írásai a baloldali Itberális The Masses hasábjain láttak napvilágot. 1913-ban Mexikóban tartózkodott, a földművesek vérbejojtott tüntetésének résztvevőjeként élte át a megrázó napokat. Élményeit a Viva Villa című könyvében adta közre. Az első világháború alatt Kelet-Eurűpából tudósított. Bepillantott Franciaország, Olaszország és Németország politikai-gazdasági életébe, majd másfél hónapot a cárt Oroszországban töltött. Az 1917-es februári események, a cárizmus megdöntésének hírére Ismét Európába utazott, egyenesen a forrongó Pétervárra. Közvetlen közelről szemlélhette a döntő szakaszához érkezett események alakulását. Járta az üzemeket, beszélgetett a dolgozókkal, éberen figyelte, miként „erjed, készülődik a hatalmas Oroszország az új világ születéséhez". Gyűjtötte az adatokat készülődő könyvéhez, amely ,Jtz nap, amely megrengette a világot" címmel látott napvilágot. E könyv a tömegek hangulatának érzékletes bemutatása mellett egyben az első irodalmi szintű Lenin-portrét is tartalmazza. ,.Bejutottunk a Szmolnijba, s felmentünk a második emeletre. A folyosó végén, az ablaknál, közvetlenül az aula előtt, Vlagyimir Iljics megállt, s elküldött, keressem meg Sztálint meg Trockijt. Mivel nem volt célszerű a folyosón tartózkodni, mindnyájan bementünk az egyik szobába, mely az aulából nyílott. A közepén asztal s néhány szék állt. Vlagyimir Iljics leült az asztal egyik végére, arccal az aulára nyíló ajtó felé, Troekij tőle Jobbra, Sztálin meg én tőle balra ültünk le. Sztálin és Troekij beszámoltak Vlagyimir lljicsnek az eseményekről." — irta dokumentumértékű pontossággal. 1918-ban tért haza, s azonnal élményeinek feldolgozásába fogott. Könyve 1919-ben hagyta el a nyomdát. Az előszót Lenin írta .д világ munkásainak" ajánlva a müvet, amely azóta valóban a világ valamennyi kultúrnyelvére lefordítva eljutott Földünk minden tálára. John Reed részt vett az Amerikai Kommunista Párt megszervezésében, de az állandó zaklatások elöl visszatért a Szovjetunióba. Bekapcsolódott a Kommunista Internacionále tevékenységébe. Azerbajdzsánt küldetése teljesítése közben megbetegedett, a kimerült, túlhajszolt szervezetet a gondos orvost kezelés sem tudta megmenteni. Az ismert, a népszerű riporter-agitátor 1920. október 17-én, pár nappal 33. életévének betöltése előtt meghalt. A Kremlben temették el. Dr. Pénzes István mint a VSZK, Kuba és a Mongol Népköztársaság közötti együttműködés továbbfejlesztését, ezen utóbbi országok szocialista nemzetközi munkamegosztásba való szélesebb körű és hatékonyabb részvételének előkészítését, szem előtt tartva azt a célt, hogy fejlettségi szintjüket fokozatosan ki kell egyenlíteni a többi testvéri országéval. E célból az említett koncepcióval összhangban tervbe vették az európai KGST-tagországok, valamint Vietnam, Kuba és Mongólia közötti sokoldalú együttműködés speciális komplex programjának kidolgozását. Intézkedéseket hagyott jóvá továbbá a KGST-tagországok tervezést együttműködése továbbfejlesztését Illetően .figyelembe véve, hogy számos országban növekszik a vállalatok és a gazdálkodó szervezetek önállóságának, önigazgatásának és önfinanszírozásának szerepe. A résztvevők megállapodtak abban Is, hogy a KGST-tagországok gazdasági és tudományos-műszaki együttműködését három, egymással kölcsönösen összefüggő szinten fogják szervezni. Azt ajánlják a KGST-tagországoknak, hogy biztosítsák a szükséges gazdasági És szervezési-jogi feltételeket a polgári-jogi szerződéses kapcsolatokon alapuló közvetlen termelési együttműködés valamennyi formájának fejlesztéséhez. A KGST munkája hatékonyságának fokozása céljából az ülésszak szükségesnek tartotta a gazdasági közösség szervezeti felépítésének jelentős javftását, a Tanács munkájában a többlépcsősség és a párhuzamosság kiküszöbölését. Hangsúlyozták, hogy el kell mélyíteni az együttműködést a fejlődő országokkal. A különböző társadalmi rendszerű országokkal való békás egymás mellett élés politikájához híven a KGST-tagországok állást foglaltak amellett, hogy továbbfejlődjön a kölcsönös előnyökön alapuló gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés a fejlett tőkés országokkal, s létrejöjjenek a hivatalos kapcsolatok a KGST Tanácsa és az EGK, valamint a KGST-tagországok és a Közös Piao tagországai között. A rendkívüli ülésszak új Impulzust adott a szocialista országok gazdasági együttműködésének, amelynek új formáit és módszereit fokozatosan dolgozzák ki és érvényesítik a gyakorlatban. A tanácskozás folyamán aláírták azokat a megállapodásokat, amelyek már e korszerű Igényekből fakadnak. Ilyen a kölcsönös termékszállítások minősége értékelésének rendszeréről, továbbá a nemzetközi Informatikai és elektronikái központ (1NTEREVM) létrehozásáról szőlő általános megállapodás. Az atomerőművek berendezésének gyártása során megvalósuló sokoldalú szakosításról és kooperációról, valamint e berendezések kölcsönös szállításéról szóló megállapodást meghosszabbították. A megállapodásokkal összhangban a következő, rendes ülésszak Prágában lesz, amelyre a CSKP KB és a kormány nevében Ľubomír Štrougal slvtárs szívélyesen meghívta a KGST- tagországok képviselőit.
