Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-10-24 / 42. szám

1 A2 SZSZK MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMA • - • • VT... r- . • .... INAK hetié APIA 1987. október 23. ★ 42. szám ★ XXXVIII. évfolyam * Ara 1,— Kfía A pártmunka részeként Irta: Fekete Zoltán, a Lúcsi (Lúč na Ostrove) Eísz elnöke A CSKP Központi Bizottságának Titkársága 1987. május 26-i ülésén határozatot hozott az új pártoktatási év előkészí­téséről. A határozat hangsúlyozza, hogy az új pártoktatási évben szükségessé válik az előadók alapos elméleti és főleg módszertani felkészítése. A határozat ismét egységes tanul­mányi programot ír elő a marxizmus—leninizmus esti egyé­nién kívül minden más oktatást forma számára. E határozat­ból kiindulva egységes földmőves-szövetkezetünkben már a nyár folyamán megkezdtük a felkészülést az új pártoktatási évre. A szövetkezetünkben elért — országosan is jegyzett — kiváló gazdasági eredmények elemzése mellett, az üzemi párt­­bizottság különös gonddal vizsgálja tevékenységének azt a hatását, amely az emberek szocialista tudatában tükröződik. Érthető, hogy a bizonyítható gazdasági sikerek mellett fontos eredménynek ismerjük el azt, hogy a szövetkezet dolgozói szinte kivétel nélkül nemcsak helyeslik a CSKP XVII. kong­resszusán megerősített politikánkat, hanem készek erejükhöz és tehetségükhöz méltóan részt venni, cselekvőén részt vál­lalni gyakorlati megvalósításában. Elismerik és helyeslik a párt vezető szerepének azt a gyakorlatát, amelyet az ország helyzetében és szövetkezetük irányításában naponta tapasz­talnak. A tömegpolitikai munkán belül a pártoktatás szemléletfor­máló módszerei szövetkezetünkben már évekkel ezelőtt kiala­kultak. A szervezeti keretet az idén is egy alakulatban való­sítjuk meg, melybe 38 párttagot — ebből három a tagjelölt — és két pártonkívülit soroltunk be. A besoroltak kivétel nélkül önkéntesek abban a tanulásban, amelyben az eszmei, a világ­nézeti. a gazdaságpolitikai, a tudati alapozás és továbbkép­zés áll a középpontban. Párttagságunk szakműveltsége így egészül ki. „töltődik fel“ a marxista—leninista világnézet ismeretanyagával, a mindennapi politikai, ideológiai tájékozó­dás nélkülözhetetlen tudnivalóival. Az oktatás egészén belül az idén kiemelkedő jelentőséget tulajdonítunk a gazdaságpo­litikai — a közgazdasági szemléletet formáló — ismeretanyag­nak. Mégpedig kettős értelemben. Egyrészt bonyolulttá vált és megnehezült belső és külső gazdasági feltételek között a je­lenségek, összefüggések és törvényszerűségek ismerete — konkrétan az eligazodás képessége — nélkül nem tudnánk összhangot teremteni vágyaink és lehetőségeink között! Nem tudnánk biztonságosan felismerni a gazdasági célok megva­lósításában személyes feladatainkat, a legjobb hatásfokkal latba vetni erőfeszítéseinket. Másrészt pedig — meglátásom szerint ez sem másodlagos — nem ragadhatunk meg a sző­kébben vett mezőgazdasági élet síkján. Gyakorlatilag ezért szükségszerű megmutatni ennek politikai, ideológiai, erkölcsi vetületeit is, vagyis széles kitekintéssel a társadalmi folya­matok bonyolult összefüggésrendszerére kell törekedni és rá­világítani. Ezért az olyan gazdasági kategóriák, mint a terv­­szerűség, a szervezettség, a hatékonyság és a gazdaságosság — nem jelenhet meg elvont iskolás fogalomként az előadá­­sokhan. A felsoroltakat a résztvevők eleven problémáiként kell előtérbe helyezni és a helyi viszonyokból kiindulva szé­leskörűen elemezni. A politikailag képzettebb ember — ez ma már teljes mér­tékben érvényes a mezőgazdaságra is — a munkáját tudato­sabban végzi. Ezen túlmenően megnő a műveltségi igénye, javul a nyelvi kifejezőkészsége — ez utóbbi a pártnnkívüliek mozgósításában elengedhetetlen —, nyitottabbá válik a kö­zösség irányába, s alkalmasabb a szakma, főleg a tudomá­nyos-műszaki haladás legújabb gyakorlati vívmányainak be­fogadására. További módszer és követelmény a pártoktatásban az el­méleti gondolkodás, a politikai, ideológiai ismeretek gazdagí­tása mindazzal, ami a gyakorlatból, a szövetkezeti dolgozók több évtizedes tapasztalataiból és a társadalmi tudat fejlődé­séből lakad. S ez sem öncél. Arra szolgál, hogy az elméleti és politikai gondolat felvilágosftóan mozgósítson, megújítóan hasson a mindennapi gyakorlatra, a józan észre, a mezőgaz­dasági termelés korszerűsítése érdekében. Hangsúlyt kell he­lyeznünk mindenekelőtt a megújításra. Létezik nálunk egy olyan közfelfogás is. amely általában csak a szakmai művelt­ségre tartja érvényesnek a már megszerzett tudás elavulá­sának törvényszerűségét, ugyanakkor kevésbé érzékeli, ismeri fel, hogy a felejtés törvényei a politikai, ideológiai művelt­séget sem kímélik. Például a gazdasági mechanizmus átalakí-' tása. a gyorsítás stratégiája új elméleti-politikai kérdéseket hoz felszínre Íme néhány: a tulajdon- és az érdekviszonyok a fejlett szocialista társadalomban, az egyenlősdi és a mun­ka szerinti elosztás, a gazdasági hatékonyság, a szocialista integráció, a világpiac és a népgazdaság stb. Jelzésül talán annyi is elég ahhoz, hfigy érzékeltetni tudjuk a megújítás, a politikai továbbképzés fontosságát. A politika, az élet és a mezőgazdaság minden területén, minden részletében fellelhető. A politikai és a dolgos hét­köznapok összefüggése tehát elismert és nem felismert. A po­litikai művpltség jelentőségének a felismerése sajnos gyakran — és több mezőgazdasági üzemben — elmarad ettől. Szilárd meggyőződésem, hogy ennek leküzdésében segíthet igény és szándék, egy olyan közfelfogás kialakítása, amely a politikai műveltség megújítását természetesnek tartja. A hat témakör — amely az idei tananyagban szerepel — megismerése, leginkább attól függ majd, hogy a hallgatóság ne csak „hallgasson“, sokkal inkább kérdezve és véleményt nyilvánítva szilárdítsa marxista meggyőződését. Ez azért is fontos, mert a pártoktatást azok is figyelemmel kísérik, akik nem személyes résztvevői. Szövetkezetünkben egyébként október 16-án „csengettünk“ a politikai önképzésre. Már a megnvitó napján kitűnt, hogy az eddiginél is jobban közüggyé vált a pártoktatás. A 8—7. OLDALON beszámolunk az első ízben megrendezett Bratislavai Városi Kulturális Napok nyitórendezvényéről, egy másik nemzetközileg is jelen­tős eseményről, a BIB ’87- ről, közöljük Spiró György egyik elbeszélését, s meg­emlékezünk Arany János halálának 105. évfordulójá­ról. A 11. OLDALON „Két ágazat közös gondjai“ című írásunkban az erdő­­gazdaság és a fafeldolgozó ipar együttműködésének tisztázatlan kérdéseivel fog­lalkozunk. Kommentárunk­ban a belkereskedelmi üz­lethálózat korszerűsítési tö­rekvéseiről, jegyzetünkben pedig a vidéki áruellátásról olvashatnak. ♦ A 12-13. OLDALON „Gabonaprogram a tények tükrében“ című írás a Ko­máromi (Komárno) járás gabonatermelésének helyze­tével foglalkozik. A 13. olda­lon közölt „Országos szója­­fajta-bemutató“ címen kö­zölt cikk a magyarországi Bólyi Mezőgazdasági Kombi­nát kísérleti parcelláira ka­lauzolja az olvasót. IGÉNYES ÓRÁK Bizony, szükségünk lenne még az éltető őszi napsu­garakra, vallottük, amikor meglepett az október eleji hűvös időjárás. S óhajunk — legalábbis, néhány napra — valóra vált. A nap sugarai például október kilence­dikén is valóban perzseltek. Az említett napon indul­tunk útnak a Galántai (Galanta) járásba, hogy bepillan­tást nyerjünk az őszi mezőgazdasági munkák menetébe. Kíváncsiak voltunk arra, miképpen haladnak a munkála­tokkal, s vajon hogyan befolyásolta (ja) az időjárás a mezőgazdásági dolgozók számára olyannyira igényes idő­szak mindennapos mozzanatait. l. Nem keltünk túl korán útra, így amikorra a járásba értünk, már zajos határkép jellemezle a vidéket. A Deáki (Diakovce) Egységes Földműves-szövetke­zet határában álltunk meg az első beszélgetésre. Nagy Elek és Pavel Mikulás éppen egy SPS-35-ös géppel bajlódott. — Ami a jelenlegi munka­végzést Illeti: a lucerna negye­dik kaszálása teljes ütemben folyik — elegyedett szóba Nagy Elek. Tudjuk, hogy ez az idő­járás kedvező, de már minden­képpen szükség lenne a csa­padékra, amely igazából átáz­­tatná a földeket. Úrlási a szá­razság. erről bizonyára meg­győződhettek az utak mentén, a szántó traktorokat kísérő porfellegek láttán. Egyébként az elmúlt héten a cukorrépa betakarításéhoz is hozzálát­tunk. Száz hektáron felül ter­mesztünk az Idén. Eredetileg több Is volt, de mintegy negy­ven hektárnyit ki kellett szán­tanunk, mivel az óriási erős­ségű szélvihar pótolhatatlan károkat okozott. A termést nem minősíteném jobbnak a tavalyinál. De jó lenne, ha té­vednék ... A továbbiakban megtudtuk, hogy a silókukorica betakarí­tását szintén megkezdték, de le kellett állni, mivel a kuko­rica nem felel meg takarmány­nak. Az az általános vélemény, hogy a vegetációs lemaradást nem sikerült pótolni, s ez még most is „meghaladja“ az egy hónapot. Nagy Eleket illetően arról Is tudomást szereztünk, hogy már több éve bekapcsolódik mind az aratási, mind pedig az őszi munkák végzésébe. A kenyér­­csatában az idén is szalmabe­gyűjtőként szorgoskodott — si­keresen. Az aratás időszaka alatti kooperáció keretén belül másodszor segédkezett a kalá­szos gabonafélék betakarításé­nál Pferovban, amelynek egy­séges földműves-szövetkezeté­vel a deáklak évek óta baráti kapcsolatban vannak. Igaz, ta­valy nem volt szükség a segít­ségnyújtásra, de tavaly előtt bekapcsolódott a morvaorszégi gabonabegyűjtésbe, Pavel Mikulás nemrégiben ölthette magára újfent a civilt. Ö többek között elmondotta, hogy a gépeik már viszonylag megviseltek, elöregedettek. — Ez az SPS-35-ösünk már vagy négy esztendeje szolgál, az SPS-420-asunk pedig körül­belül nyolc éve áll redelkezé­­sünkre. Tehát Igazán elkelné­nek’ az új masinák, de remél­hetőleg a rendelkezésünkre ál­ló gépezettel is sikeresen helytállunk az idei őszi mun­kacsúcs során. A szilázsolás talán eltart még egy hétig, a cukorrépát pedig ebben a hó­napban szeretnénk betakarí­tani. 2. Ä Tesedíkovói Efsz székhá­zéban — egyéb elfoglaltsága miatt — sem az -elnököt, sem az agronómust nem találtuk. Rögvest a zöldségkertészet központját jelöltük meg úticé­lul, ahol, szó, ami szó, nem ép­pen a megszokott képsor fo­gadott: az üvegházak melegé­ben paprikát érleltek, pirosra — Kénytelenek vagyunk az ilyen „műveletre“ — fogadott Csiésola Gabriella, a kertészeti részleg egyik aktív dolgozója. — Hiszen a Sládkovičovói Kon­zervgyár már nem hajlandó tő­lünk megvásárolni a zöld pap­rikát, ezért érleljük az üveg­házakban pirosra. Az idén ren­geteg paprikánk termett. — Valóban, ilyen termésünk még talán nem volt, s több mint valószínű, hogy jó ideig nem is nagyon lesz — fűzte hozzá Kovács Éva. — Igaz, most már egy-két hete kényte­lenek vagyunk válogatni, de így is sokat szállítunk a konzerv­gyárnak. Csongár Tivadar részlegag­­ronómus szintén örül a nagy­szerű termésnek, de ... — Tényleg elégedettek lehe­tünk az idei év paprikatermé­sével. Bosszantó viszont az, hogy a másodosztályú paprika valahogy nem talált vevőre. A Zelenina som vette meg tőlünk, pedig voltak évek, amikor a mostani — másodosztályúként elkönyvelt — termés első osz­tályúnak is megfelelt volna. De hát így van ez már. Ha terem, az is baj, ha nem, az meg két­szeressen ... 9 Milyen a zöldségkertészet területi elosztása? — Tízhektárnyi a paprikánk. A Citrina fajtát helyeztük elő­térbe. Hát ami az Indulást ille­ti, Igazán nem volt valami sze­rencsés. A palántálást követően az állomány jelentős része tönkrement, a viharok követ­keztében. A szárak eltöredez­tek, ám szerencsére épségben maradtak a gyökerek, valamint a szárból úgy 8—10 centimé­ter. A terület egy'bizonyos ré­szén utópalántálásra is szük­ség volt, de mindenekelőtt az emberi akarat, a kitartás, az önfeláldozó munka játszotta a döntő szerepet. Kiskapákkal egyengettük a talajt, ápolgat­­tuk a sérült palántákat, s íme: a csodálatos termés. Persze, azért a növényvédelmet és az öntözést sem hanyagoltuk el. Mindkét tényező jelentős mér­tékben befolyásolta a termés­hozam alakulását. (Folytatás az 5. oldalon) I t i

Next

/
Thumbnails
Contents