Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-10-17 / 41. szám
1987. október 16. SZABAD FÖLDMŰVES 5 A nyáron régi ismerősömmel, az egyik nagyobb csallóközi település helyi nemzeti bizottságának elnökével találkoztam „Írok rólatok, írok az eredményeitekről, gondjaitokról“ — ajánlottam föl neki beszélgetés közben. Ű azonban minden álszerénység nélkül hárította el ajánlatomat: „Rólunk még ne írjatok, foglalkozzatok inkább a hroboňovóiakkal. Űk sokkal többet tettek.“ — mondotta. Szavaiban nem volt egy szemernyi irigység sem, sőt érződött belőlük az elismerés. Tanácsát megfogadtam, annál is inkább, mivel régebben többször megfordultam ott. és jól ismerem ezt az érdekes csallóközi falut. E gyorsan fejlődő nagy község tulajdonképpen három kisebb település 1940-ben történt összevonásával jött létre. Az így kialakult közigazgatási egységet 1948-ban Hroboöovonak nevezték el. „Alistál, Felistái és középütt van Tönye“, hangzik az e vidéken közismert településföldrajzi vonatkozású szólás-mondás. Ma már azonban a község három részének volt határvonalát csak a tősgyökeres hazaiak tudnák megvonni, azok közül Is jobbára csak az idősebbek. Azok az autósok, 3kík a fővárost Komárommal (Komárno) -és az országhatárral összekötő 63-as főúton a hétvégeken rendszeresen végigtól, a Hroboňovói Helyi Nemzeti Bizottság elnökétől. — Igen, azt hiszem, e nélkül semmire sem mennénk. Hadd említsem meg az egyik utolsó társadalmi akciónkat: augusztus 29-én a jövendő egészségügyi központ építésén, lm mindenkit — az ebédet főző asszonyokat is — összeszámolok, 318 ember dolgozott. Sokan már reggel ötkor keverték a habarcsot, s mire beesteledett, 120П m2-nyi falfelület vakolásával végeztek Ф Hogyan sikerült a helyi nemzeti bizottságnak az elmúlt években hozzájárulnia a falu szoeiaiisia fejlődése jelenlegi — igényesebb — feltételeinek kialakításához? Mit értek el a CSKP Központi Bizottsága 1982. évi Б. ülése határozatainak végrehajtásában? — Azt hiszem, túlzás nélkül állíthatom, hogy a Dunaszerdahelyi járásban a nemzeti bizottságok a 80-as években mindenütt aktívabbá váltak, növelték részvételüket a társadalmi feladatok megoldásában. Az említett határozat értelmében növekvő felelősségtudattal járultak hozzá a falu fejlődéséhez. Alapvető feladatuknak tekintették a lakosság életfeltételeinek további javítását. — „Z“ akcióban —a helyi földműves-szövetkezet hathatós segítségével - megkezdtük az egészségügyi közAz emberek nagy része már reggel ötkor keverte a habarcsot Fazekas István, a hnb elnöke autóznak, sok mindent megsejthetnek az Itt zajló fejlődésből. Az egyik héten az út jobb oldalán főldhányások, mély árok — s ezért a megengedett sebességet 40 km/órára csökkentették, két hét múlva ennek már semmi nyoma és az első zápor már el is mosta a vízvezeték-hálózat építésének nyomait. Az út bal oldalán — a nvárasd! fTopofnfkv) letérő és a főút közvetlen közelében — hétről hétre, gyakran még szombaton ts, emberek szorgoskodtak. Zúgott a betonkeverő — és nem telt bele két év. elkészült a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás vendéglátási és Idegenforgalmi hálózatának ú) büszkesége — a Kukorica csárda, amelyhez a lövőben szervesen kapcsolódik majd a 36 árny!, - 33 kempingkocsit befogadó, szociális létesítményekkel ellátott táborhely A tervek szerint a kemping 1988 decemberéig elkészül És még valamit észre keli vennie a figyelmes utazónak: a faluvégeken „hiányzik“ я szemétdomb . Ф De mi van még? Mi van a ..kirakat“ mögött, távolabb a főúttól, benn a faluban? Van a közösségi szellem az emeletes házak építői, a „fóliázók“ nemzedékében? — kérdeztem meg Fazekas István eivtárspont építését. Sikerült elérnünk azt is, hogy ott majd gyógyszerkiadás is legyen. Elkezdtük és befejeztük a községi vízvezeték hálózat első szakaszának építését. Salnos, vízórák hiányában az egyes háztartásoknak a hálózatba való bekapcsolása egy ideig várat magára. Befejeztük a Fő utca járdáinak átépítését, a Posta utca felújítását, valamint a „Údom“ utca útburkolatának kiszélesítését és felújítását. Anyagiakban kifejezve csak ezeknek az utóbbi munkálatoknak az értéke közel 3 millió korona volt. Kiépítettünk több mint 300П m2- nyi járdát, bejáratot, illetve parkolót. Ehhez járul még az új csárda előtti parkolóhely^ amelyet október, elején fejeztünk be. Közben sok egyéb dologra is gondolni keltett. Szükségessé vált a hnb helyi gazdálkodási üzemének fejlesztése, hogy a szolgáltatásokat bővíteni tudluk. Asztalos-, festő- és kőművesmunkát végzünk. Persze, van fodrászatunk, borbélyunk ts — és van díszfakertészetünk. Teherfuvarozást ts váltanunk. A helyt gazdálkodási üzem, amelynek jelenleg 7 termelő részlege van, Ollárt Gyula vezetésével 26 embert foglalkoztat Bevételük 1986-ban 2 millió 686 ezer .korona volt. Ennek 16 százaléka a lakosságtól, 77,4 százaléka a hnb megrendeléseiből. 6,6 százaléka pedig más intézményektől, szervezetektől származott. Díszfakertészetünk a falu szépítését szolgálja. A környezetvédelem terén sikerként tarthatjuk számon, hogy megoldottuk a háztáji szemét központi össszegyűjtését, elszállításét és tárolását. (Hadd mondjam itt el, hogy a szorosabb értelemben vett természetvédelemről sem feledkeztek el. A tűzoltószertár közeiében tulajdonosai bontásra ítéltek egy rogyadozó, öreg házat, amelynek kéményén évek óta gólyapár fészkelt. Az ám, de mi legyen a madarakkal? — kérdezte a tulajdonos a helyi nemzeti bizottságon. A megoldás egykettőre megszületett. A helyt gazdálkodási üzemben készítettek egy megfelelő magasságú vaskonstrukciót, amelyet az eredeti fészkelöhely közeiében állítottak föl. A fészket erre helyezték át. A gólyákat visszatértük után kissé meglepte ugyan az új „lakótorony“, de azt biztonságosnak találták és birtokba vették. Még ma Is ott költenek.) — Az utóbbi években tataroztatni kellett a napközit, a volt iskolakonyhát, az alapiskolát, a volt óvodát is — folytatta Fazekas István — Szennygödröket kellett kiépíteni. A falunak traktorra, munkagépekre, tartály- és tűzoltókocsira volt szüksége. A közművesítéshez pótolni kellett két hiányzó trafót, az új utcába kellett a villany, bővítést és felújítást igényelt a telefonhálózat. A munkában megfáradt öregeknek is szükségük volt egy nyugdíjasklubra. Mindezt csak összefogással, szocialista öntudattal lehetett megvalósítani. Polgáraink a Nemzeti Front választási programjának teljesítése érdekében, a különböző jeles évfordulók, a CSKP XVII. kongresszusa tiszteletére az elmúlt időszakban társadalmi munkában évente átlagosan 57 ezer 121 órát dolgoztak le. Tavaly az órák száma ezt az átlagot messze meghaladta; 83 ezer 297 órában közel 1,5 millió korona értékű munkát végeztünk. A polgári ügyek testületé sem tétlenkedett. ^Tavaly volt 17 esküvő, ebből 10 polgári, 13 névadó, és, sajnos, 28 temetés. Köszöntötték a jubilánsokat Is. összesen 87 akciót szerveztek. Az új csárdától néhány száz méternyire,, a stadionnak is beillő sportpálya mellett, évek óta áll a sportolók klubja. Az előtte tévő hatalmas parkolóban hétvégeken autóbuszok, gépkocsi gépkocsi mellett. Ez a forgalom élénk sportéletről tanúskodik. — Nagy hangsúlyt helyezünk a tömegsportra — kezdi tájékoztatóját Sátor Zoltán elvtárs, aki a fain népművelője és a hnb titkára is egy személyben. — Nem ritkaság, hogy egy-egy rendezvényen 300—400 ember is részt vesz. A tömegsport, ezen belül a labdarúgás, eredményeit többek között Szikhart I,njos pedagógusnak, a karate szakosztály megalakítását és működését Hovan József mérnöknek köszönhetjük. Fiatal sakkozóink az 1986—87-es idényben a járási bajnokságban a 2. helyen végeztek. Vezetőjük és oktatójuk Czucz Kálmán, az efsz üzemi pártbizottságának elnöke és Stor László mérnök. Fiatal csapatunk pedig az 1985—86-os bajnokságban az 1. helyen végzett. Október 17-én Immár hatodik alkalommal kerül sor nálunk mezei futóversenyre. Ennek jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a szlovákiai sportesemények naptára is számon tartja. ф Vajon ennyi munka mellett kultúrára, szórakozásra jnt-e idő? — teszem föl. az inkább szónokinak szánt kérdést. — 1986-ban megnyertük a járási népművelési verseny III. kategóriájának 1. helyét, ugyancsak elsők lettünk a járási klubfórumon, Szikhart Zsuzsanna pedagógus és a Csipcsirip gyermekszínjátszó csoport nevét jól ismerik a Tavaszi szél ... országos népzenei verseny nézői és résztvevői. Kiss Béla egyetemi hallgató vezetésével működő Vámbéry-klubunk pedig rendszeresen szervez (rő-olvaső találkozókat, előadásokat (tavaly például 14-etlJ, de rendeztünk Petőfi-emlékestet Is. Ф Ismerik, értékelik-e valón a falunak és vezetőinek munkáját a felsőbb szervek? — ezt a kérdést nem is kellett föltennem. Elég, ha az elnök irodájának falára tekintek: a Nyugat-szlovákial Kerületi Nemzeti Bizottság elismerő oklevele 1983-ból, a Dunaszerdahelyi járási Nemzeti Bizottságé 1984-ből, köztük,, a fő helyen, egy magas szintű elismerés, amelyet a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya 1986 áprilisában adományozott a Hroboňovói Helyi Nemzeti Bizottságnak. Én úgy tudom, hallom a faluban és a környéken is, hogy e sikerek, eredmények nagyrészt Fazekas István elnök személyéhez, munkabírásához, rátermettségéhez kapcsolódnak. Persze. ló dolog, hogy a faluban olyan emberek élnek és vállalnak tisztséget. társadalmi munkát, akik hozzá hasonlóak. Tanúja voltam annak, amikor az elnök zakóban, nyakkendőben, élesnyelvű, „kellemetlen“ kérdéseket feszegető újságíróknak adott gyors és frappáns válaszokat. Alkalmam volt olyan helyzetben is látni, amikor a falubeli idősebb vagy fiatalabb korosztály észjárásához alkalmazkodó türelmes érvelésre volt szüksége. Mindkét esetben megállta a helyét. Mikor a falu fejlesztése terén elért eredményeket elsősorban az ő igyekezetének tulajdonítom — elutasítja. és sorra hozza fel érveit, amellett. milyen jó az összmunka a társadalmi szervezetekkel, az egységes földműves-szövetkezettel, a község területén található üzemekkel A Nemzeti Front választási programjának teljesítésében hogyan vették ki részüket a párttagok és pártonkívüliek, mennyi erkölcsi és anyagi támogatást kapott: a közel 6 millió korona előteremtésében melyik üzem, milyen arányban vette ki részét. Neveket említ, amelyeket én most szándékosan elhallgatok, remélem viszont, hogy az 6 tetteiknek és erényeiknek is lesz majd krónikása. EGY IGAZI KÖZÖSSÉG ELEN A sportpálya mellett lévő klub (Kozma György, Öllé Tibor és a szerző felvétele) POMICHAL RICHARD Kávé(akaratlanul) hígítva Egy alkalommal — nem is olyannyira réges-régen — gondolt egyet a mennyezet, és elf meg) indult. A hol volt, hol nem volt szokványos bevezetésre ezúttal végképp nincs szükség, mivel a szóban forgó „cselekmény" színhelye bizonyára nem különösképpen ismeretlen az olvasó számára. Térfünk már végre a tárgyra, mondják bizonyára a szószaporítást kevésbé tűrök Ilyenkor. Elsősorban arra, mily Jellegű helyszín sugallta ezen sarok íróját a toll kézhez ragadozásához. Egyértelműbben megfogalmazni a dolgot — és megvllágosttani — azt hiszem, nem lehet (és nem is szükségelt etik ): bratislavai főpályaudvar. Miért is indult ott meg a mennyezet, hol, mikor? Ha valaki netán pontos dátumra kíváncsi, az e sorok íróját felelóssségre vonhatja: ha tollat ragad, s valamiről kaplrgál, némileg figyeljen oda. Aki ekképpen vélekedik, szó, ami szó, igaza van. Sajnos, akkortájt a jegyzetíró még nem gondolta, a rejtelmes mennyezetindulás néhány hónap elteltével arra késztett ót, hogy papírra vett e viszonylag szokatlan jelenséggel kapcsolatos gondolatmenetét. „ A pontosításra azonban felettébb szükség van, hiszen a tág, széles skálájú fogalmázásmód tévesztheti a címzettet és az olvasót egyaránt. A bratislavai főpályaudvarnak több helyiséggel adatott meg rendelkeznie — igaz, nem éppen említésre méltókkal —, én most a vendéglő-étterem fedélindulásáról kívánok szót. eftent. Történt egy tavaszi napon, hogy a mennyezet egy bizonyos része lehullott. Nem tudom, éppen ültek-e a „becses" asztalnál, amelyre n vakolat potyogott. Elnézést — vagyishogy szerencsére —, de nem tartózkodtam a főpályaudvar éttermében. Mert ha akkor nem a potyogó malterdaraboktól hökkenek meg, bizonyára a megrémült pine érek-vendégek láttán kerültem volna szívszorongást kiváltó helyzetbe. Szóval mennyezet indul — emberek tjedeznek. De hát csoda? Ma/d következtek az Intézkedések. Igaz, nem valami rugalmasan, de mégis. A lyukas mennyezet alól áthelyezték az asztalt, mit az a négy-öt vendég. Annyival több vagy kevesebb. Ktt érdekel az tulajdonképpen? A padlásról pedig hosszá tdUn dt leselkedhettek volna a többi asztalnál helyet foglalók tányérába, poharába. Szerencsére azt senki ember fia nem tette. A lyuk azonban tátongott, héteklg-hónapokig. Alóla meg hiányzott az asztál — és a néhány vendég. Nem éppen kurta időszak elteltével a tervezök-szervezők (bizonyára mérnökök lehettek) úgy hahároztak, a lyuknak a mennyezeten semmi keresnivalójat Azt gyors ütemben el kell tüntetni. De lehet, hogy nem ts a gyorsaság volt az elsőrendű követelmény. Hiszen mostanság általában minőségi munkavégzésre törekszünk. A komoly munkálatokat követően újfent a régi helyére került az asztal, az elárvult, ismét teljes volt a mennyezet, igaz, friss vakolással. Sebaj, végre erre is rászánta magát valaki, vallották elégedetten a látogatók. Tették ezt addig, míg nem jött a sokak által régóta áhított égi áldás. Amint huzamosabb időre megeredtek az égi csatornák, dühöngtek pincérek és vendégek egyaránt a főpályaudvar vendéglőjében: hiszen belecsöpög a levesembe, a sörömbe, miféle munkát végeztek? Mennyien várták azt a néhány milltméternyi csapadékot. Mily tömegek kívánták főttét, hányán sóhajtottak fel érkezését látván? Persze, minden bizonnyal többen fogadták az esőt meghökkénve, csalódottan. Például azok, akiknek a kávéját a bratislavai főpályaudvar éttermében enyhe őszt zápor hűti és (ki tudja, hányadszor?) hígítja,., I « Susla Béla