Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-10-10 / 40. szám
4 szabad földműves' 1S87. októbsr 9. Ezogazoas Röviddel azt követően vettem részt az SZFSZ Rimaszombati (Rimavská Sobota) Járási Bizottságának soros ülésén, hogy nyilvános vitára bocsátották a mezőgazdasági szövetkezeti törvény tervezetét (a továbbiakban „törvénytervezet“). Bár a tanácsadás (6 napirendi pontja a tudományos-mQszaki fejlesztés meggyorsítására kidolgozott programjavaslat volt, emellett a szövetkezetek képviselői az ú) törvénytervezettel kapcsolatos általános jellegű véleményüket is elmond (hat )ták. Mivel a szövetkezeti dolgozók észrevételeinek összegyűjtésére még néhány hetet várnunk kell, most — a teljesség igénye nélkül — az „első reagálás“ hangulatából vettünk mintát az említett fórumon. • Mag Erzsébet, a Gömöralmágyl (Gemerský Jablonec) Egységes Földműves-szövetkezet személyzeti osztályának vezetője helyesli és támogatja a tagfelvétel három hónapig terjedő próbaidőhöz kötését, ami sok fölösleges jogi procedúrától kímélné ■meg a szövetkezetei. — A fegyelmi büntetések kiszabásának egyszerűsített és célszerűsltett tervezete alapvetően javíthatja a munkafegyelmet, amelyre az eddig hatályban lévő törvénycikketek nem bizonyultak hatékonyaknak. Örömmel fogadjuk a nagyobb önállóság megadását, hiszen Így olyan termelési struktúra kialakítására nyílik mód, amely a veszteséges gazdálkodás felszámolásának az irányában hathat. Például a 105 hektár dohányt — a termelés intenzitásának fokozása mellett — lecsökkentenénk 85 hektárra. Az így felszabadult területen takarmánynövényt vagy gabonafélét termesztenénk. Továbbá a 4—5 éve teljesen lefagyott 36 hektáros szőlőültetvényt, s a helyére Intenzív növénykultúrát telepítenénk. Javaslatom: egyszerűsíteni kellene a gazdasági épületek rekonstrukcióját engedélyező, bonyolult Jogi szabályozókat, adminisztratív eljárásokat. További megjegyzésem: az 1. cikkely negyedik és a 13. cikkely második rendelkezése, valamint a 2. cikkely utolsó bekezdése a tagság szociális-kulturálls és társadalmi szükségleteinek, érdekeinek a kielégítésével foglalkozik. Ezzel kapcsolatosan azt a meglepő tájékoztatást kaptuk az SZFSZ Szlovákiai Bizottsága és a já* rásl bizottság Illetékeseitől, hogy a kulturális-szociális alap fejlesztését a jövőben a jövedelmezőség nagyságától teszik függővé. Ezzel nem értünk egyet. Ez azt jelenti, hogy a jövőben megszüntetik, hatályon kívül helyezik az eddig, tagonként 750 koronában meghatározott (állandósított) pénzmennyiség biztosítását?!... Így a lemaradozó, nyereség nélkül gazdálkodó szövetkezetekben a tagság szociális-kulturális „létbizonytalanságba“ kerülne, ami viszont elleneid tétben van a törvénytervezet politikai-gazdasági célkitűzésével. A -munkaerő stabilizálása és folyamatos utánpótlása érdekében eme pénzalap feltöltése legalább olyan elsőbbséget kell(ene) hogy élvezzen, mint a tudományos-műszaki fejlesztésre és beruházások fedezésére létrehozandó alapok ellátása... Szövetkezetünk a 750 koronás „fejadagból“, alapból, kamatmentes kölcsönöket folyósít családi házak építésére, berendezésére, munkaruhák és védőeszközök vásárlására, az üzemi étkeztetés dotálására, a szövetkezeti klub fenntartására, valamint a sajtótermékek előfizetésére. A járási illetékesek már azt is kifogásolják, hogy dolgozóinknak előfizetjük a Szabad Földművest. A törvénytervezet remélhetőleg az ilyen kontárkodó ráhatások, adminisztratív „befolyásolások“ kivitelezésétől is megvédi a szövetkezetei. 9 Reisz Miklós mérnök, főgépesítő a Rimaszécsi (Rimavská SeC) Egységes Földműves-szövetkezet képviseletében ezeket mondta: — A törvénytervezet bővíteni szándékozik a szövetkezetek jogkörét. Lehetőséget kínál termékeinek a külföldi és belföldi piacon való még nagyobb megmérettetésére. Bár ehhez, véleményünk szerint, szükséges volna jó néhány — adminisztratív, bürokratikus jellegű — szerv és intézmény megszüntetése. A kibontakozó, megújuló gazdasági folyamatban még tisztázatlan a járási és a kerületi mezőgazdasági igazgatóságok átértékelésre szoruló szerepe. A szövetkezet irányításában és szervezésében eszközlendő változtatások (titkos szavazás, személyes felelősség, közvetlen számonkérés stb.) minőségi előbbrehaladást eredményezhetnek a szocialista önigazgatás, valamint a szövetkezeti demokrácia alapelveinek szélesebb körben történő, formalizmusmentes érvényrejuttatásában. Mindamellett úgy látjuk, hogy a jelenleg érvényben lévő jutalmazási rendszer neim teszi lehetővé teljes egészében az elvégzett munka'szerinti differenciált bérezést, mivel az „átlagfizetés“ meghatározás (garantált „befagyasztásával“) jogilag támogatja, úgymond „sugallja1’ az átlagos teljesítményt. Számunkra az sem elég világos, hogyan (kik által) lesznek meghatározva az állami tervből eredő kötelező feladatok, amennyiben az efsz „saját gazdasági terve szerint gazdálkodik“ (13. cikkely első bekezdés). Mert: ha a szövetkezet saját tervet készít, akkor félő, hogy néhány élelmiszer-alapanyag átmenetileg hiánycikké válhat; ha pedig előírják számára (termékcsaládok szerint) a „főbb“ tervmutatókat, akkor meg „latenssé“ válik a fennen hangoztatott önállóság. A törvénytervezettel egy időben a felvásárlási árak is átértékelésre szorulnának. Mivel csak a reális termelési, költségekkel való összehangoltság által megszabott felvásárlási árak biztosításával érhető el a piaci igényekkel összehangolt állattenyésztési, növénytermesztési árutermelés. —o— A további hozzászólásokat, véleménynyilvánításokat, javaslatokat — általánosítható jellegük miatt — nevek megjelölése nélkül adom közre. 'A törvénytervezettel általánosságban egyetértő kijelentések mellőzésével, itt és most a vitás megállapítások, kérdések következnek: A szövegezésben — sokan úgy vélik — sok az általánosítás; a belemagyarázásokra, a téves értelmezésekre is okot adó, nem egészen egyértelmű fogalmazás. Néhány idevágó példa. A 8. cikkely: Együttműködés a nemzeti bizottságokkal. Mennyire s kik által kötelezhetők a szövetkezetek a nemzeti bizottság területi körzetének gazdasági és szociális fejlesztésében. És itt van ez a mondat: „Tevékenységüket folytatva kötelesek figyelembe venni az illetékes nemzeti bizottságok saját hatáskörükben hozott döntéseit.“ Törvényerőre emelése esetén nem fognak tudni mit kezdeni vele. Az 1. cikkely, harmadik bekezdés: „A szövetkezet saját számlájára gazdálkodik, s az esetleges gazdasági veszteségek kockázatát is viseli... , s egy bekezdéssel élőbbről idézve: „A szövetkezet köteles ... teljes mértékben ... gondoskodni a környezetvédelem követelményeinek betartásáról.“ Most hát mi legyen a tájvédelem alatt álló mezőgazdasági földterületeken. A szigorú természetvédelmi előírások betartása esetén miként vállalja kötelező érvénnyel az ebből eredő gazdasági veszteségeket, amennyiben a kiírt tervfeladatokban nem érzékeltetik a különbségeket. A titkos szavazással történő választáshoz: Az elnök személyére ki(k) tesz(nek) javaslatot? Amennyiben továbbra is kívülálló szervek döntenek ebben, a tagság részéről (titkosan) történő esetleges elutasítás mennyire lesz kötelező érvényű a javaslatot előterjesztők számára? A 14. cikkely második bekezdése így szól: „A szövetkezet a fölösleges vagy felhasználatlan vagyontárgyait átruházhatja más szocialista szövetkezetekre vagy állampolgárokra, ha azokra tartósan nincs szükség.“ Konkrétan mit? Eladhat például egy kimustrált traktort, mondjuk a hnb-nek lakossági szolgáltatásnyújtás céljából? Javasolják továbbá, hogy — az eredményesebb gazdálkodást elősegítendő, folyamatos szakemberpótlás biztosítása érdekében — a Nyitnál (Nitr'a) Mezőgazdasági Főiskolán, a me zőgazdasági üzemek előzetesen felmért igénylései szerint, területi bontásban, törvényesített keretek között határoznák meg a felvételre kerülők aráuyszámát. Lejegyezte: Korcsmáros László TÖREDÉKEK Nosztalgikus hangulatban Számunkra az idős emberekkel folytatott beszélgetés mindig élményszámba megy, hiszen tőlük, akik a második világháború ideje alatt életük legszebb éveit fecsérelték el, akaratuk ellenére, mindig tanulhatunk. Ez az a korosztály, melynek sok rossz élményben volt része, mely mélyen belevésödött az emlékezés palettájába. Tény, ahány ember, anynyiféle bölcs mosoly, ahogy mai életünk hétköznapjainak nehézségeire tekintenek, Ök nem jártak orvoshoz, nem is tudták, mi az betegnek lenni. A közelmúltban a sors egy ilyen emberrel hozott össze bennünket. Gyurcsi Júlia hetvenkét éves rétéi (Réca) lakos. Hosszú éveken át a helyi egységes földműves-szövetkezet zöldségkertészetében dolgozott egészen nyugdíjig. Vidám nevetéssel kísérve felidézi a régi népszokásokat, Kiderült, hogy a legnagyobb kópéságok Luca-napján és a farsangi időszakban történtek. Aztán kissé коmorabb történetek is előkerültek az emlékek féltve őrzött „tulipánosládájából“. Mivel a család szegény volt, tizenhárom évesen kiállt az Iskolából. A Dóka-majorba járt napszámba; reggel fél hattól este fél hatig tartott a robot, potom nyolc koronáért. Hol egyelés, hol kapálás volt napirenden. Ekkor már az aratásban is részt kellett vennie. Kacagva, huncut szemmel idézi fel, hogy vézna volt a termete, alig tudta arrébb tenni a markot. A többiek, az idősebbek kt is nevették emiatt, de amikor látták, mily ügyesen és kitartóan mozog, hogy szinte ég a munka a keze alatt, az öregek is elismerően bólogattak. Néhány évig ez így ment minden évben: napszám, aratás. A teleket a sokgyermekes rokoncsaládoknál töltötte, ahol segített a háztartásban. A vége az lett, hogy egy szép napon Bratislavába ment el szolgálni. Ekkor már havi 150 korona fizetést kapott, aminek a család örült a legjobban. A több pénzért meg is kellett dolgoznia. Mindennap ablaktisztítás, szőnyegporolás, amihez a szőnyeget a szomszédos udvarba kellett hordani. Akkora hó volt, hogy porolás közben a lábukra fagyott. Az orvos eltiltotta ettől a munkától. A rákövetkező nyáron már vígan aratott a falubeliekkel. 1937-ben férjhez ment. Öt gyermeke közül az első kettő meghalt. A háborút három gyerekkel vészelte át úgy, hogy hónapokra a szoba-kónyhás lakásban három német katonának át kellett engednie a • hálószobát. A katonák csak a front közeledtekor hagyták el a házat, A „mese" fonala Itt megszakadt, mintha mindaz, ami a későbbiekben történt, nem volna lényeges. Pedig férjét a háború után korán elveszítette. Leesett a háztetőről, majd sérüléseibe belehalt. Nem tehetett mást, neki kellett gondoskodnia három gyermekéről. Úunkába állt. A kertészetben mindig a legügyesebbek között emlegették. Jött a nyugdíj, s csak néhány év rádolgozás ulán szánta el magát, hogy otthon marad, amikor már úgy érezte, bizony a végtagok már nem úgy , mozognak, ahogy szeretné. Befejezésül hadd szóljon ő: ' — Nehéz világ volt régen, de az emberek mégis boldogabbak voltak. A világ nem volt ennyire erőszakkal átitatott. Az emberek nem voltak irigyek egymásra, mint napjainkban. A sok munka mellett mindig találtak időt a családi összejövetelekre, a meghitt beszélgetésekre. Ma ehelyett — főleg a fiatalok — inkább televíziót néznek, mindenkit csak az anyagiak érdekelnek. Persze, fisztelet a kivételnek, amelyől kevés van. Am nem akarok ítélkezni embertársaim felett. Mindaz, amit az imént elmondtam, saját tapasztalataimra alapul. Ugyanakkor meg vagyok győződve, hogy a korombeliek többsége nekem ad igazat. Lejegyezte: MACSICZA SÄNDOR IP (A szerző felvétele) Űrömmel versenyez Az utolsó összpontosítás. A rajt elßtti feszültség fokozódik. így van ez mindennemű versenyen. Hasonló kép alakult ki a felkészülés legvégső fázisában a őachticei határban Is, a XVI. országos szántóbajnokságon. — Ügy van ez, hogy aki Indul, titokban mindenki győzelemben reménykedik — vallja Nagy Béla, a Buzitai (Buzica) Egységes Földműves-szövetkezet traktorosa. — Pedig szinte mindenki tudatában van annak, mily erővel bír, s természetesen Ismeri a mezőnyt, a legjobbakat, az esélyeseket. De ennek a versenynek úgyszintén az egyik varázsa éppen a bizakodás, a reménykedés. Azt hiszem, hogy ez Így van rendjén. A katonás sorrendben felsorakozott traktorok, Illetve azok mesterei között nem volt nehéz megtalálni a nyolcas rajtszámot viselő Nagy Bétát. Amikor észrevettem, még a gép körül sürgött-forgott. Szó, ami szó, az Ilyen jellegű versenyeknek nem éppen a leggyakoribb szereplője. És mégis olyasvalamivel dicsekedhet, amivel az ország szántómesterei közül valóban kevesen: már szántó-világbajnokságon Is rajthoz állt, mégpedig négy évvel ezelőtt Dániában. De hogyan Is alakultak sorjában a dolgok? — 1976 óta dolgozom a Buzitai Efsz-ben. Addig — egészen 57-től — pedig az állami gazdaságnak voltam az alkalmazottja. Ami a versenyzést illeti: az első szereplésem a kerületi bajnokságon hat év.vel ezelőtt volt. Akkor-kerületi második lettem. Majd Giraltovcében megrendezett kerületi versenyen szereztem meg a győzelmet — és ennek alapján neveztek be a dániai szánké világbajnokságra. Ezen hír hajlatán valóban •meglepődtem. — Kivel indult együtt a csehszlovák szántók' közül, s milyen eredménnyel? — Václav Mllíkkel közösen vet lem részt a világbajnokságon Eredmériy? Arról nem n,agyon beszélhetünk. Pedig kezdetben jól alakultak a dolgok. Ügy véltem, a középmezőnyben foglalhatok helyet. Csakhogy — ilyen a balszerencse —. a verseny folyamán megállt az őrám, s így hat perccel túlléptem a limitet. S ez rengeteg hibaponttal járt. így az 52 induló közül csak 47. lettem. Azzal még talán kiegészíteném, hogy amíg az országos bajnokságon három kategó'riában versenyeznek a legjobb szántók; a világbajnokságon csupán egyben mérik össze erejüket, tudásukat a legjobbak. — A jó felkészülés egyik alapvető tényezője a sikeres szereplésnek. Mennyire voltak adottak a lehetőségek az edzéshez? — Az Igazat megvallva, valóban nem panaszkodhatom. Kellőképpen felkészültem mind a kerületi, mind pedig az országos bajnokságra. Ebből a szempontból a szövetkezet vezetősége igazán kellő megértést tanúsított. Nagyobb gondok merülnek fel az ekével kapcsolatosan. A baj az, hogy szinte minden versenyen más ekével Indulok. — A családban folytatódik a hagyomány? — Nem valószínű. Bár lehet, hogy majd egykor az unokák a nagyapa nyomdokaiba lépnek. Mert a Ham nem szövetkezeti dolgozó, Kassán (Košice 1 van alkalmazásban, a Kelet-szlovákiai Vasműben géplakatos. Tőle tehát nemigen várhatom a folytatást. És van egy lányom, két évvel fiatalabb a fiúnál, ő meg elárusító egy villamossági szaküzletben. Nagy Béla hirtelen az órájára pillant. Tudom, be kell fejezni a beszélgetést. A buzitai szövetkezet dolgozója helyet foglal Zetor 7245-ös traktorában. Sikeres versenyzést kívánok neki, s újfent felldéződik bennem a gondolat: aki Indul, mindenki reménykedik... (Nagy Béla az Idei országos. szán-' tóbajnokságon az első kategóriában nem ért el dobogós helyezést. De részt vett... És nem a győzelem a fontos ... Talán majd a legközelebbi országos megmérettetésen sikerül.) (susla) A Lévai (Levice) Járás mezőgazdasági dolgozói szeptember 10-én az aratást értékelő járási konferencián adtak számot a nyári munkacsúcs idején elért eredményekről. A tanácskozáson az elért eredményeket a járási párt-, állami és társadalmi szervek, illetve szervezetek képviselőinek jelenlétében Michal Bóna mérnök, a járási mezőgazdasági Igazgatóság vezetője vonta mérlegre. Arról, hogy az idei aratás során a járás mezőgazdasági üzemei rekordtermést értek el, mi sem tanúskodik jobban, mint az a tény, hogy a hektáronkénti átlag 5,54 tonna a kalászos gabonafélékből. Hektáronkénti 6 tonnán felüli termést takarítottak be a Nagyülvedi (Veľké Ludlnce), a Nagysallói (Tekovské Lužany), a Garamkálnái (Kalná nad Hronom), a Sárói (Sárovce), az Alsószecsei (Dolná Seč], a Xurali (Kurafany) és a Győrödi (Velký Ďúr) Egységes Földműves-szövetkezetben. A járás mezőgazdasági üzemeinek nagy része a kalászos gabonafélék termesztésének tervét túlteljesítette, s ezáltal a járás a tavalyi kiesésnek az egyharmadát pótolta. Ez 11 ezer tonna gabonának felel meg. A beszámolóban a pozitívumok mellett a hibákról, a hiányosságokról is sző esett, főleg azon negatívumokról, amelyek elkövetője maga az ember. A főbeszámolőt követően további — a gépek és a technika kihasználásával kapcsolatos — beszámolók hangzottak el. A tanácskozás ünnepi részében elismerések, kitüntetések átadására került sor. A kalászos gabonafélék tervének utóbbi két évben való teljesítéséért elismerésben részesült a Nagyölvedi, a Győrödi, a Žemberovcei és a' Garamkálnai Egységes Földműves-szövetkezet. „A járás érdemes dolgozója“ kitüntetést Vette át Kulcsár Zoltán mérnök, a Garamkálnai Efsz főagronómusa, Ján Škobla mérnök, a Fegyvernek! (Zbrojníky) Efsz növénytermesztési ágazatvezetője, Milan Sloboda mérnök, a Žemberovcei Efsz elnöke és Bajkai Laj03, a Ku-Mérlegelték az aratás eredményeit rali Efsz gépésze. A ^szocialistamunka-versenyben elért kiváló eredményekért elismerést kapott a , Nagyölvedi a Nagysallói, a Garamkálnai, a Győrödi, az Ipolysági (Šahy), aFegyverneki és a Žemberovcei Egységes Földműves-szövetkezet, valamint az Ipolysági Állami Gazdaság. „A járás mezőgazdaságának példás dolgozója“ kitüntetést az aratás során kifejtett példás szervező, irányító és ellenőrző tevékenységéért Daniel Kysel mérnök, a Bátovcei Egységes Földmüveá-szövetkezet agronómusa, Kazlov László mérnök, a Sáról Efsz elnöke, Michal Trnka mérnök, az Ipolysági Efsz agronómusa, Július Rníík mérnök, a Nagysallói Efsz növénytermesztési ágazatvezetője, Miroslav B re sto vský mérnök, az Ipolysági Állami Gazdaság igazgatója, Ľudovít Torma, a Nagysallói Efsz ágazatvezetője, Szalma Ferenc, a Nagyölvedi Efsz agronómusa, Bogár Imre, a Garamkálnai Efsz gépesítője, Bohumil Zelený, а Győrödi Efsz műhelyvezetője és Viliam Bitman, a Tompái (Tupá) Efsz gépesítője vette át. A betakarítási munkák- sikeréhez a legnagyobb mértékben a kombájnosok és szalmabegyűjíők járultak hofczá. A konferencián elismerésben részesültek a legjobbak. Az E 516-os kombájnnal a legjobb eredményt a Dudás László — Gajdos (úzsef kettős érte el a , Garamkálnai Efsz-ből. Ugyancsak kitűnő -munkát végzett a Milan Bešina — Miroslav Krupči kettős a Žemberovcei Efsz-ből. Az E ’ 514-es kombájnok kategóriájában Zsiga László és Zsiga Csaba, a Ntjgysallói Efsz-ből, valamint Ľudovít Mile és Dušan Libo, a Lévai Efsz bői bizonyult a legjobbnak. A további, E 512-es kategória győztesei Štefan Kunkela és Tibor Paulovič a győrödi, valamint Ľubomír Bóna és Pavel Pomothy, a bátovcei szövetkezetből. A. szalmabegyűjtést illetően " a legjobb" eredményt Ladislav Kucman, a győrödi szövetkezet dolgozója érte el. Tóth Ilona A valós igényekhez közelítve
