Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-10-03 / 39. szám

1987. október 2. SZABAD FÖLDMŰVES 3 Kormányprogram és adóreform a kibontakozás érdekében A magyar népgazdaság fejlődését — a nemzetközileg figyelemre méltó eredmények mellett — hosszabb idő óta halmozódó feszültségek és ellent­mondások kísérik. A megnövekedett követelményekhez a gazdaság — a vi­lág sok más országához hasonlóan — lassan alkalmazkodik. A gazdasá­gi mechanizmus, az irányítási .rend­szer fejlesztése felemás módon erőt­lenül ment végbe, olykor visszalépé­sekre is sor került. A kialakított esz­közrendszer nem volt képes mara­déktalanul közvetíteni a gazdaság­­politikai célokat. Nem teremtett kel­lő ösztönzést és kényszert, kiszámít­ható feltételeket a vállalati gazdál­kodás fejlődéséhez. A szabályozó­­rendszer ellentmondásait a központi irányítás eseti beavatkozásokkal, csak részben volt képes ellensúlyoz­ni., A gazdaságpolitikai célok eseten­­kéAt nem voltak összhangban a tény­leges gazdasági helyzettel és a lehe­tőségekkel, az ország hosszabb távú gazdasági fejlődéséhez fűződő érde­keivel. Ezt ismertette részletesen a Minisz­tertanács az Országgyűlés őszi ülés­szakán 1990-ig szóló munkaprogram­jában, amelyet az MSZMP KB 1987. július 2-i állásfoglalásából kiindulva dolgoztak ki, hogy elősegítsék a ki­bontakozáshoz szükséges gazdasági alapok megteremtését és meghatároz­zák a gazdaságpolitika fő cselekvési irányait Ismerős célok, a Szovjetunióban és Idehaza is mércéül választott muta­tók jelölik a legfőbb tennivalókat Ma­gyarországon' is: gazdasági növeke­désük a termelés minőségi jegyeiben, a külpiaci versenyképességben, a munkaerő-, anyag- és eszközmegtaka­rításban elért eredményektől függ — mutat rá a kormány programja. Azonban figyelmeztet Is egyben: ebben a szakaszban még programjaik következetes megvalósítása esetén sem várhatnak számottevő gazdasági növekedést. A népgazdasági terv, a gazdasági mechanizmus, a pénzügyi rendszer az eszközöket és a munka­erőt elsősorban az exportképes ter­melés, valamint a műszaki megúju­lásban húzó hatású, technológiailag élen járó, versenyképes termelésbe csoportosítja át. A szerkezetátalakí­tási folyamatok kibontakoztatása az állam szerepének erősítését is meg­kívánja. A magyar kormány a rendelkezés­re álló valamennyi eszközzel törek­szik a szocialista országokból szár­mazó import bővítésére. Közvetlen struktúrapolitikai felelőssége kiterjed a stabilizáció és a kibontakozás kö­vetelményeinek érvényesítésére, a népgazdaság fejlesztésének fő irá­nyait és arányait meghatározó dönté­sekre; a KGST-ben vállalt és a szo­cialista viszonylatú államközi kötele­zettségek teljesítésére; az energetika, az alapanyagipar, a mezőgazdaság, a védelmi célokat szolgáló termelés és a termelő infrastruktúra tervszerű fejlesztésére. Továbbra is nagy fon­tosságúnak tekinti az élelmiszer-gaz­daság fejlesztését. A pénzügypolitikának a gazdasági stabilizáció követelményeit kell kö­vetkezetesen érvényesítenie. A belső pénzügyi ellensúlyt a kormány meg aka^a teremteni és fenn kívánja tar­tani: ennek érdekében folyamatosan összehangolja az állami, a vállalati és a lakossági megtakarításokat és hiteleket. A fejlesztéspolitikában nö­vekvő szerepet fog játszani a hitel­szféra és a tőkepiac, a társulások elterjedése, valamint az exportpályá­­zatt rendszer. Kiépíti és kibontakoztatja a sza­bályozott piaci mechanizmusokat, s egyszerűsíti, tartós alapokra helyezi a vállalatok, intézmények, vállalko­zások és a lakosság pénzügyi kap­csolatait a költségvetéssel. Oj, egy­séges általános forgalmi adó életbe­lépését terjesztette elő. s egyidejűleg megszünteti majd a vállalati vagyon­adót, felhalmozási adót, béraáót^és mérsékeli a nyereséget terhelő elvo­násokat, ugyanakkor csökkenti a még meglévő különféle vállalati támoga­tásokat. Megszűnnek az elkülönített vállalati pénzalapok. A költségvetés bevételeinek jelen­tős hányada a forgalmi adóból fog­származni; az egységes személyi jö­vedelemadó bevezetése pedig bizto­sítja, hogy az állampolgárok hozzá­járulása a közkiadásokhoz valóságos jövedelmeikkel arányos legyen, s vi­lágossá teszi mindenki számára, hogy mekkora terhet visel a közösség ér­dekében. A pénzügyi eszköztár kibővül, ha­tása és az egyes eszközök összhang­ja erősödik. A költségvetés újraelosz­tó szerepe a gazdasági szférában csökken, a tartós és átmeneti hiá­nyok fedezése fokozatosan tartós megtakarításokra, jegybankon kívüli forrásokra Is épül. A nemzeti jövedelem elosztásában a következő években előnyben akar­ják részesíteni a külgazdasági egyensúlyi és termelés-korszerűsítési követelményeket, ezért a közösségi és a lakossági fogyasztás színvona­lának megőrzéséhez lényeges telje­sítménytöbbletre van szükség. E többletek létrejöttéig átmenetileg a lakossági fogyasztás és a reáljöve­delmek mérséklődésével számolnak. A mai egyensúlyi viszonyok miatt el­kerülhetetlen Magyarországon az ár­színvonal emelkedése. Az 1988-ra tervezett átcsoportosítással és adóre­formmal összefüggő jelentősebb ár­változásokat követően az árszint­emelkedés — a gazdasági teljesítmé­nyek javulásának függvényében — mérsőklődhet. A gazdasági stabilizáció, egyben a későbbi kibontakozás megalapozása kiegyensúlyozottabb szociális viszo­nyokat követel, ezért a magyar kor­mány megújítja a szociálpolitikát. Család- és népesedéspolitikai céljai­val összhangban fokozatosán meg akarja teremteni a családi pótlék vá­sárlóértékét megőrző rendszert, ki­terjeszteni a családi pótlék, a gyer­mekgondozást díj és segély folyósí­tását. A központilag szabályozott szociálpolitikai rendszerek korszerű­sítésével egyidőben növeli a taná­csok szociálpolitikai jogkörét és erő­forrásait. A foglalkoztatáspolitikával összhangban T988-ban törvényjavasla­tot terjeszt elő a nyugdíjrendszer változtatására, amelynek célja, hogy elősegítse az alacsony nyugdíjjal rendelkezők helyzetének javítását, a nyugdíjak reálértékének fokozatos megőrzését, az ehhez szükséges for­rások oly módon történő megterem­tését, amely tekintettel van az adott időszak gazdasági helyzetére, az ak­tív korú lakosság terheire, a foglal­koztatás szempontjaira. A lakásépítési és -gazdálkodási, la­káspiaci rendszer továbbfejlesztésé­vel kívánja segíteni a lakáskörülmé­nyek javítását a kormány programja. Ezek az időszerű feladatok és tár­sadalompolitikai célok megkövetelik a társadalom általános, s különösen mnnka- és magatartási kultúrájának emelését. A következő évek nehéz erőpróba elé állítják a magyar társa­dalmat, de a kormány eltökélt szán­déka, hogy megoldja a kibontakozás megvalósításából reá háruló felada­tokat. Az ország nyilvánossága előtt folyt a vita az előterjesztett adóre­form-tervezetről, amelyet végül jóvá­hagytak a kormány programjával egyetemben. TÖRTÉNELMI ÁTTÖRÉS J. Cserepanov rajza A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Allamelnökségének és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége KB Elnökségének meghí­vására Gnstáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára, a CSSZSZK elnö­ke 1987. szeptember 21—23. között hivatalos baráti látogatást tett a Ju­goszláv Szocialista Szövetségi Köztár­saságban. Ebből az alkalomból még nagyobb érdeklődéssel fordultunk e baráti or­szág felé, amelyhez több évtizedes — a sznf-ben, közös harcokban edzett, majd a felszabadulás után tovább fej­lődő — kapcsolat fűzi hazánkat és dolgozó népét. Figyelemmel kísérhet­tük gazdasági helyzetük alakulását, turistaként megismerhettük csodála­tos üdülőhelyeiket, vendégszeretetü­ket. Néhány évvel ezelőtt dolgozták ki a gazdasági helyzet javításának és tővábbi fejlesztésének stratégiáját a gazdasági stabilitás hosszú távú prog­ramjában. E dokumentum, valamint a JKSZ XIII. kongresszusán hozott ha­tározatok alapján mélyreható válto­zásokat hajtanak végre Jugoszláviában a fejlesztési és gazdaságpolitikában, a gazdasági rendszerben, valamennyi gazdasági és társadalmi szubjektum egymáshoz való viszonyának megha­tározásában. Céljuk a gazdasági rend­szer működésének hatékonyabbá té­tele a piaci törvények szabadabb ha­tásának biztosítása, a fogyasztásnak a tényleges lehetőségekhez igazított módosítása, az infláció csökkentése, az életszínvonal emelése, valamint a dolgozókollektívák gazdasági ösztön­zésének és anyagi erejének a foko­zása. A program egyben a termelés el­engedhetetlen struktúraváltását és korszerűsítését feltételezi annak ér­dekében, hogy a jugoszláv gazdaság lépést tudjon tartani a világban vég­bemenő technológiai változásokkal és még eredményesebben kapcsolódjon be a nemzetközi munkamegosztásba. Csehszlovákia és Jugoszlávia egy­más számára igen jelentős gazdasá­gi partner. Tavaly Jugoszlávia külke­reskedelmi partnereinek sorában a negyedik helyen állt. Rendkívül fon­tosnak tartják.az együttműködés sta­bil és hosszú távú fejlesztését. Gustáv Husák elvtárs látogatása le­hetővé tette a véleménycserét, az együttműködés további lehetőségeinek feltárását. A látogatásról kiadott kö­zös nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a CSKP és a JKSZ viszonya fontos ténye­zője a két ország kapcsolatainak, a­­raelyek a kölcsönösen elfogadott de­mokratikus elvek alapján sikeresen fejlődnek. Husák elvtárs tájékoztatta a jugo­szláv vezetőket a CSKP-nak a XVII. kongresszuson kitűzött programja megvalósítása során végzett tevékeny­ségéről, valamint a gazdasági mecha­nizmus és más területek átalakításá­ról, a szocialista demokrácia és ön­igazgatás, a nyilvános tájékoztatás és ellenőrzés elmélyítésére irányuló Az nemzeti Ünnepi méltatás helyett most is­merkedjünk meg közelebbről a dol­gozók élet- és munkakörülményeinek javításával az NDK intenzív szakosí­tott kertészeteiben. Az NDK történel­mi fejlődésének, szocialista építése jelentőségének néhány aspektusával nemrégiben foglalkoztunk. Számunk­ra pedig érdekes tanulságokat hor­dozhat éppen ez a terület, amelyhez hasonlókon olvasóink közül is sokan dolgoznak. A Német Szocialista Egységpárt XI. kongresszusa hagyta jóvá az NDK to­vábbi fejlesztésének gazdasági stra­tégiáját, amelynek megvalósítása so­rán a legfontosabbnak azt tartják, hogy biztosítsák a gazdaság- és szo­ciálpolitika egységét, amely a jó eredmények elérésének alapfeltétele. A Német Demokratikus Köztársa­ságban napjainkban kb. 60 ezer hek­táron szabadföldön zöldségnövénye­ket, 57 ezer hektáron pedig gyümöl­csöt termesztenek, ezenkívül még 1350 hektárnyi üvegház áll rendelke­zésre zöldség és dísznövény termesz­tésére, emellett 2 ezer 350 hektáron termesztenek dísznövényeket, köztük fásszérú dísznövényeket is. A szán­tóföldi zöldségtermesztésben mintegy 15 ezer állandó munkás dolgozik, a gyümölcstermesztésben 13 ezer (a be­takarítás idején, június—júliusban és szeptember—októberben még kb. 35 ezer idénymunkás), az üvegházak­ban 25 ezer embert foglalkoztatnak. A termelés koncentrálásának és az egyes folyamatok gépesítésének eredményeképpen, elsősorban az ész­szerűbb szervezés eredményeként si­került részben kiküszöbölni a nehéz fizikai munkát, valamint Javítani a munkakörülményeket a szabadföldi NDK ünnepén zöldség- és gyümölcstermesztésben. Az üvegházakban a még alacsony gé­­pesítettségi fok (15—20 százalék) és a termelés sajátosságai miatt a mun­ka anyagi körülményeinek átalakítá­sában végbement fejlődés még jelen­téktelen. Ez mindenekelőtt az 1970 előtt épített üvegházakra vonatko­zik, amelyek területé körülbelül 800 hektár. Azonban jelentősen javultak a munka anyagi-műszaki körülmé­nyei a talajművelésben, a növényvé­delemben, a gyümölcsfák és -bokrok gépesített ültetésében, a cseresznye és a ribiszke gépesített szüretelése, valamint a 'gyökérzöldségek, a bim­bóskel, a spenót, a zöldborsó, a bab és a fejes káposzta teljesen gépesí­tett betakarítása által. Sikerült csöikkententük a zöldség- és gyümölcstermés szállítása által ke­letkezett veszteségeket, pneumatikus ollókat alkalmazni a gyümölcsfák metszésénél, a levágott ágakat gépi erővel eltávolítani, a zöldség- és gyümölcsfélék feldolgozását gépesíte­ni, elkezdték az első robotok alkal­mazását is a feldolgozásnál és a tá­rolásnál. Az üvegházak 30 százalékában be­vezették a mikroklíma automatikus vagy félautomatikus szabályozását. A csonthéjasok és a káposzta szállí­tásánál és tárolásánál kiküszöbölték a nehéz fizikai munkát, a rakodás­nál a rakodólapok segítségével, vala­mint a zöldség- és gyümölcsfélék vá­logatása, osztályozása és tisztítása során a gépesítés felszabadította a dolgozókat az 'egyoldalú fizikát és pszichikai megterhelés alól. Amit még nem sikerült megoldani, az üvegházakban az alacsony gépesí­tettség! fok különösen a nyári idő­szakban a kedvezőtlen míkroklimati­­kus tényezőkkel párosulva (Igen ma­gas hőmérsékletű helyek), egyelőre kedvezőtlenné teszik az ott dolgozók munkakörülményeit. És ennek a ter­helésnek egyelőre a nők vannak ki­téve. A termelésben, a feldolgozás­ban és a tárolásban is ők azok, akik a legkevésbé gépesített munkálato­kat, a manuális munkát végzik. Ezért intenzíven keresik annak a lehetősé­gét, hogy őket is megszabadítsák a görnyedés, a statikus megterhelés, a monoton munkavégzés nemcsak fá­rasztó, de sokban egészségkárosító hatása alól. Amíg erre nem kerül sor, addig fokozott szociális- és egészségügyi gondoskodással köny­­nyítik és javítják élet- és munkakö­rülményeiket. Ügyelnek arra, hogy hatékonyab­ban, gyorsabban létesítsenek minde­nütt megfelelő helyiségeket, ahol a dolgozók átöltözhetnek. Az adott te­rületen lévő más szervezetekkel együttműködve meleg-hideg ételt biz­tosítanak a szabadban dolgozóknak. Mivel az NDK-ban állandóan nő a zöldség és gyümöcs fogyasztása, nagy szükség van arra, hogy a szakosított kertészeteket ezeknek az igényeknek a növekedésével párhuzamosan in­­tenzifikálják. A két folyamat — a termelés tntenzifikálása alap- és készlettakarékos technológiák segít­ségével, valamint a munka termelé­kenységének növelését és a szemé­lyiség fejlődését elősegítő élet- és munkakörülmények létrehozása — tervezését és irányítását megbontha­tatlan egységben valósítják meg. Olyan körülményeket akarnak létre­hozni, amelyek kedvezően hatnak a munkakedvre, a dolgozók kezdemé­nyező kedvére, munkafegyelmére. A tudományos-műszaki haladás eredmé­nyeinek bevezetése a nagy, szakosí­tott zöldség- és gyümölcstermesztő gazdaságokban, valamint e kertésze­tek szoros együttműködése az adott terület más szervezeteivel, nagy le­hetőségekét kínál e kitűzött célok megvalósítása számára. intézkedésekről, valamint a CSKP ak­tivitásának kibontakoztatásáról és sze­repéről azokban a mélyreható társa­dalmi változásokban, amelyek a párt kezdeményezésére és vezetése alatt mennek végbe. A CSKP KB főtitkára és Lazar Moj­­szov, a JSZSZK Államelnökségének el­nöke megelégedéssel állapította meg, hogy a CSSZSZK és a JSZSZK közötti viszony és együttműködés eredmé­nyesen fejlődik, s kifejezték készsé­güket ezek fokozására az egyenlőség, a függetlenség, a szuverenitás, a be nem avatkozás, a szocialista építés sajátos útjainak és a két ország kü­lönböző nemzetközi pozícióinak tisz­teletben tartása alapján. Ezek az el­vek tartós és a gyakorlatban bevált alapját képezik a baráti kapcsolatok sikeres fejlődésének, ami egyaránt szolgálja Csehszlovákia és Jugoszlá­via népeinek, valamint a béke, a tár­sadalmi haladás és a szocializmus ér­dekeit. A tárgyalások során rámutat­tak: minden területen további nagy lehetőségek vannak a sokoldalú és mindkét fél számára előnyös együtt­működés további fejlesztéséhez. Gustáv Husák elvtárs tájékoztatást adott a szocializmus csehszlovákiai építése új szakaszának programjáról és céljairól, valamint az ezekkel ösz­­szefüggő feladatok megoldásának módszereiről. Elsősorban a társadal­mi-gazdasági fejlesztés dinamikájának meggyorsítását, a gazdaságirányítás mechanizmusának átalakítását, vala­mint teljesítőképességének fokozását célzó intézkedésekre mutatott rá, amelyek a dolgozók életszínvonalának emelését szolgálják. A JSZSZK Allamelnökségének elnö­ke hasonlóképpen tájékoztatást adott Jugoszlávia jelenlegi helyzetéről, táv­lati fejlesztéséről, a szocialista ön­igazgatás és a közvetlen szocialista demokrácia továbbfejlesztésének fő irányairól, a gazdasági stabilizáció politikájának megvalósításáról és a politikai rendszer azon stratégiai dön­tések szellemében történő tökéletesí­téséről, amelyeket az ország Joszip Broz Tito vezetésével valósított meg. Megállapították, hogy eredményes az együttműködés a parlamentek és kormányok, a társadalmi-politikai szervezetek, a járások és a városok, a kulturális és művelődési szerveze­tek, 'valamint más intézmények kö­zött, ami széles alapokat teremt a kö­zelebbi kölcsönös megismeréshez és a kölcsönös kapcsolatok szilárdítását szolgáló megértéshez. Mindkét fél nagy figyelmet fordí­tott a gazdasági kapcsolatok idősze­rű kérdéseire. Pozitívan értékelték a gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés elért szintjét és hang­súlyozták mindkét fél készségét to­vábbi fejlesztésükre, fűleg a bosszú távú kooperáció és szakosítás for­májában, a tudományos és technoló­giai eredmények szélesebb körű cse­réjével és más együttműködési for­mák, a gazdasági szervezetek közötti közvetlen munkakapcsolatok útján, beleértve a közös vállalatok létreho­zását és a harmadik piacokon való közös tevékenységet is. Ez lehetővé tenné a gazdasági együttműködés sta­bilizálását, zavartalan menetét és szüntelen növekedését, ami lényege­sen kihat a két ország kölcsönös ba­ráti kapcsolataira. A CSSZSZK és a JSZSZK gazdasági és tudományos-műszaki együttműkö­désének hosszú távú, 2000-ig szóló programja, amelyet a látogatás alkal­mával írtak alá, jó alapot és keretet jelent e célok megvalósításához. A két vezető nagy jelentőséget tu­lajdonít a kultúra, a tudomány, a művelődés, a tájékoztatás, az egész­ségügy, a sport és az idegenforgalom területén fenntartott kölcsönös kap- . csolatok és együttműködés eredmé­nyes fejlesztésének a két ország né­pei sokéves és gazdag hagyományai szellemében. A tárgyalások során külön figyel­met szenteltek az időszerű nemzet­közi kérdéseknek és meggyőződésü­ket fejezték ki, hogy a közepes ható­távolságú és a harcászati-hadműveleti rakéták felszámolása kérdésében a Szovjetunió és az USA között elért у elvi megállapodás, amelyet Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Ronald Reagan, az USA elnöke ta­lálkozója alkalmából írnak alá, áttö­rést jelent és történelmi jelentőségű a nukleáris leszerelés folyamatának tényleges megkezdése, a feszültség enyhülése és a nemzetközi helyzet javítása szempontjából. Mindkét fél síkraszállt azért, hogy valamennyi ország részt vegyen a le­szerelési problémák megoldásában az ENSZ és más nemzetközi fórumok ke­retében, azzal a céllal, hogy megta­lálják a nukleáris és a hagyományos fegyverzet hatalmas arzenáljainak fel­számolásához, a fegyveres erők csök­kentéséhez, valamint az így megtaka­rított eszközöknek a társadalmi-gaz­dasági fejlesztésre történő kihaszná­lásához vezető utakat, ami megfelel­ne az egész emberiség, a béke és az egyetemes haladás érdekeinek. Rá­mutattak, hogy ebben a törekvésben az ENSZ-nek pótolhatatlan a szerepe. Kölcsönös kapcsolataink további fejlesztéséért

Next

/
Thumbnails
Contents