Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-09-26 / 38. szám

SZABAD FÖLDMŰVES.

1987. szeptember 26.

• VADÁSZAT Ф VADASZAT @ VADÁSZAT © VADÁSZAT © VADÁSZAT ® VADÁSZAT • VADÁSZAT Ф VADÁSZÁT Ф VADÁSZAT Ф

A

C*' a 2 * & Lm

ш

Azt hiszem. nem szüksége* különösképpen bizonygatni, hogy mai rohanó, műszaki vívmányokkal telített világunkban mily nasv jelentőségű természeti környezetünk védelme és alakítása ftvni kell a természetet. becsülni annak kincseit, védeni a pusztulófélhen lévő vadállományt. Igen. a jelszavakból talán ennvit, bár mindannyian |ó! tudjuk, hogy a tárat rögvest bővíteni lehetne tó néhány frázissal, amelyet szinte nap mint nap hailunk-olvasunk Azt viszont már ritkábban mérjük fel, mennyire széles körű a cselekedetek skálája.

Bizony, eléggé lehangoló a kép egy egy erdei, illRtve határheli séta alkalmával: vajon élnek-e állatok az erdő sűrűjében. a mezók bozótjaiban, s ha Igen, hogyan gondoskodik róluk, hogyan fogadja berkeibe azokat a természet mindenkori formálója-alakftója — az ember. Egyáltalán gondol-e arra a huszadik század végén, hogy ha elpusztítja ez erdőt mezőt, Illetve annak lakóit, ha csupán a panelhézak egyhangú, unott rengetegére összpontosít, megbontja az évszázadok kialakította harmóniát, a legtöbbet saját magának ártva ezáltal?

ilyen gondolatok közepette vártam riportalanyaimra a Demand! (Demandinel Helyi Nemzeti Bizottság épületében: Kosfith Lajosra, a Szlovákiai Vadászok Szövetsége helyi vadásztársaságának elnökére, valamint Stutika Pál alelnökre. Érkezésüket követően szóba került a vadállomány alakulása a deméndi és a környékbeli határban, továbbá számos egvéb kérdés az említett vadásztársaság vonatkozásában.

9 Először legyenek szívesek néhány szóval bemutatni a helyi vadásztársaságot.

— Társaságunknak 3!i tagja van. Persze. Ilyen összefüggésben nem beszélhetünk állandó létszámról, mivel az szinte, évente változik igaz, se nagyon többen, se nagyon keve sebben nem szoktunk lenni Altaiáhan a középgenerációhoz tartozók válnak tagjaivá va dásztérsaságunknak Három község — Százd (Sazdtce). AI sfiszemeréd | Dőlné Semerovce) és Deménd — vadászait tömörítjük szervezetbe. Őszintén

megvallom, hogy fokozott figyelmet szentelünk a tagfelvétélnek, tehát úgyis fogalmazhatnék, Igényesek vagyunk.

Ügy gondoljuk, erre mindenképpen szükség van. Ezt a munkát — mert én annak nevezem — csakis teljes odadással lehet végezni, ez nem csupán szórakozás a szó szoros értelmében. Arra szerintünk más összejövetelek és rendezvények szolgálnak.

ф Ebből arra lehet következtetni, hogy a vezetőség által megjelölt feladatokat maradéktalanul el kell végezni?

— Nem fontoskodásnak szá nőm, de valóban ekképpen elmélkedünk. A tagok például aktívan bekapcsolódnak a Nemzeti Front választási programjának teljesítésébe. Társadalmi munka keretén belül minden évben bekapcsolódunk a szériabetakarítási munkálatokba. Minden egyes vadásztársasági tag biztosít bizonyos mennyiségű szénát télire az állatoknak. Általában minden esztendőben benevezünk a járási agyaggalamb-lövészeti versenybe, igaz, ez ideig különösebb sikert nem értünk el.

szempontjából, a télre való felkészülés számunkra nem okoz különösebb problémát. Egyébként éppen a nemzeti bizottsággal és az állami gazdasággal karöltve minden esztendő végén megrendezzük a vadászbált, amely a falu lakossága körében is nagy népszerűségnek örvend.

9 Térjünk át a — legalábbis szerintem — kényesebb kérdéskörökre. Hogyan lehetne jellemezni a deméndi, illetve a környékbeli erdők-mezuk vadállományát?

— Ezzel kapcsolatosan először is megemlíteném, hogy jelenleg 4 ezer 700 hektárnyi területtel „rendelkezik" vadásztársaságunk. Most pedig az ál-Tröfeakiállítás

(Lalo Károly illusztrációs felvétele)

9 Milyen az együttműködésük a helyi nemzeti bizottsággal és az Ipolysági (Šahy) Állami Gazdasággal, amelynek Beménden van a központja?

— Valóban leszögezhetem: a nemzeti bizottság részéről mindennemű segítségnyújtást megkapunk Igaz, ha viszonzásra van szükség, egy pillanatig sem fontolgatunk. Azt szeretnénk, ha ez a közöttünk kialakult jó viszony a jövőben is megmaradna. Az állami gazdaságról ugyanilyen hangnemben szólhatok. Annak vezetősége kellőképpen tudatosítja szerepünket, — helyzetünket s ebből kifolyólag a takarmány

lományról, egy kis emlékezéssel vegyítve. Szerencsére határainkban még úgyszólván minden megtalálható, tehát sokrétűnek Is nevezhetném a vadállományt. Ez jó, hogy így van. Nekünk vadászoknak azonban mostanság már nem szabad a különleges vadászélnvényekre törekednünk. Elsőrendű feladatunk a Vadállomány minőségének szabályozása és védelme. Felelősséget kell vállalnunk a mezők lakóiért. Hát például a mezei nyúl körüli helyzet, úgy alakult, hogy már több esztendeje nem vadászunk rá. Egyszerűen nem vagyunk képesek állománya gyarapítására. Emlékszem — bár már jó néhány éve történt — egy alkalommal például 300 nyulat engedtünk ki határainkban. S három év alatt csupán egyet sikerült közülük kilőnünk. Amire szintén nem vadászunk, az a fácán. Ezzel kapcsolatosan csupán nagyon kurtán szeretnék fogalmazni: ugyebár a huszadik század mechanfzációja és kemizációja — sajnos —- ilyen összefüggésben Is megteszi a magáét És még valamit a fácán-problemattkát illetően. Vidékünkön rengeteg a ragadozó, amelyek közül elsősorban is a kánya pusztít el sok fácánt. Ha az ember járja a mezőt, a további lehangoló dolog, amire felfigyel: teljesen kimúlófálben van a fogolyállomány. Elvétve látunk megriadt kis csoportokat. Azt hiszem, hogy errefelé éppen ez az állomány a legigényesebb. Szarvasból 7—10, vaddisznóból pedig 12—15 darabot lövünk átlagosan évente. Visszatérve még a ragadozókhoz. A róka és a nyest például olyannyira elterjedt, hogy már a családi házak közelébe is behúzódik. Volt olyan esztendő, hogy 50—60 rókát lőttünk.

9 Arról is értesültem, hogy a községnek van lőtere. Mit jelent ez a vadásztársaság tagjai számára, s mennyire van kihasználva?

— Környékünkön valóban ritkaságszámba menő az ilyen jellegű „létesítmény". Ha a kihasználását emlegetjük, meg állapíthatjuk: viszonylag jó. Hl szén ott gyakorolnak a leendő vadászok, különböző versenyek színhelye, honvédelmi gyakorlalok megszervezésére szolgál. Elmondhatom, nagyon jó a kapcsolatunk a Honvédelmi Szövetséggel is.

® Hogyan fogalmaznák meg krédójukat, mit üzennek a ma és a jövő emberének a deméndi vadásztársaság nevében?

— Mindenekelőtt azt, hogy elsőrendű küldetésünk a természeti környezet védelme és alakítása. De ez nem csupán a ml feladatunk, hanem valamennyi pogárnak szívügyének szükséges tekinteni, ügyeljünk arra, hogy ilyen vonatkozásban se csupán a papírmunkára összpontosítsunk. A különböző kimutatások mellett figyeljünk oda a gyakorlati tevékenységre — hiszen csakis ilyeténképpen védhetjük meg a természetet. S ami úgyszintén felettébb égető probléma: a vadőrkérdés megoldása. Tudjuk, egy hobbi is csupán bizonyos mértékig az. Nem várhatjuk el senkitől, hogy ezen igényes munkát csupán kedvtelésből végezze. Ezt a problémát a mi viszonyaink közepette is minél rugalmasabban szükséges megoldani. És még van egy óhajunk: vadászterületünk egy bizonyos részén fácánost szeretnénk létesíteni. Reméljük, a terveket a közeljövőben sikerül, valóra váltanunk.

SUSLA BÉLA

I

(Fotó:

—kolibár—)

Eredményesen tevékenykednek

Nemrég meghívott egy régi vadászbarátom, amolyan elöszemlére a Verebéfy (Vrőble). Felső Aha (Horný Óhaj), és Dicske (Dyckaj környékén elterülő vadászterületre. Vladimír Vido házigazda és apám társaságában kncsiztunk végig ezen a nemrég még apróvadban bővelkedő, de ma már silány vadászélményt .nyújtó területen. Beszélgettünk minden féléről, a fácánok intenzivebb tenyésztésének szükségszerűségéről, elsiratva a foglyot, a harist. Az egyetlen mesterséges úton tenyészthető szárnyasvadunk. amely némi credménynyel kecsegtet a fácán, jegyezte meg apám, miközben Vlado barátunk hamiskásan mosolygott. Nem tudtuk mire vélni derültségét, de néhány kilométer után megoldódott a nyelve és Verebélyt elhagyva sűrűbben tett eleget idegenvezetői küldetésének. A tajnai ■ patak mellett elhaladva figyelmes lettem egy bozótos, napsütötte domboldalra, ahonnan kotlósok kiáltoztak elcsámborgott csibéik után Egyre érdekesebb, gondoltam, mire kiszállást vezényelt barátunk. hogy időt se engedjen vendégelnek szemlélődésre. Egy rövid séta után már mindent tudtunk.

Ha a vadászterület nem bővelkedik természet adta állománnyal, szükséges a' vadászható apróvad tenyésztése. Mint már nzt említettem, erre legalkalmasabb a fácán, mely szép vadászatot ígér: sportszerűt és emlékezeteset, mely igényli a vadász szemfiilességét és lőtudását.

A verebélyiek sem maradtak restek és a legrégibb nevelési módszert választva, némi módosítással, eredményesen gondozzák a Nyitráról (Nitra) kétnapos korukban érkezett fácáncsibéket. Mi már egész szépen fejlett példányokban gyönyörködhettünk, míg Vlado barátunk elmagyarázta, mennyivel egyszerűbb volt elfogadtatni az élő kiscsibéket a kölcsönkért kotlósokkal. Tavaly

az elhullás jóval nagyobb volt, most pedig alig 10—15 százaléknyi Figyelemre méltó, hogy félnek az embertől, ami biztosítja fennmaradásukat a szabadonbocsátást követően Speciális nevelődákát készítettek, ahonnan a kotlós könnyen szemmel tarthatja védenceit, de maga már nem sétálhat velük.

Fontos az eledel és a víz bőséges adagolása, az állandó ellenőrzés és védelem a ragadozókkal szemben, a terep megválasztása, a természet adta alaptáplálék, és nem utolsósorban az alkonyati órákban történő bezárásuk a kotlós mellé, nehogy az éjszaka hidege, vagy ragadozó végezzen velük A tenyésztőkörzetet hálóval fedték be és búvóhelyeket is készítettek, úgy hogy a későbbiek során szabadon bocsátott kotlósok biztonságosan vezetgessék csibéiket, de ne hagyják el a területet.'A mintegy 250 fácáncsibe jó kezekbe került és a 38 tagú vadásztársaság büszke eredményeire. Mindenki kivette részét a munkából, Néhányan heti szolgálatot teljesítenek, hogy minden a legnagyobb rendben történjen. Reméliük, hogy hasonló módszerekkel másutt Is benépesíthetők az alkalmas- területek. Ä hibák kiküszöbölése folyamatban van. A régi utak mentén széltörönek ültetett akácosok, füzesek természetes búvóhelyül szolgáltak fogolynak, fácánnak, őznek és védték a viszontagságos időjárástól a vetést. Mióta ezen a vidéken kivágták ezeket a bokros részeket, alaposan megcsappant a Nyitra és Zsttva völgyének állandó vadállománya. A fák, bokrok hiánya a mezőgazdasági dolgozóknak is sok gondot okoz, különösen vetéskor

Az utak mentén újonnan kiültetett fák, illetve bokrok egyrészt védelmet nyújtanak, másrészt búvóhelyül szolgálnak. Reméljük, hogy a verebélyi vadászok példáját másutt is követni fogják.

M0TES1CZKY GABOR

A viszonylag álmos békés nyárutó után mintha felgyorsulna az élet a határban. Az-állatvilág persze nem kötődik a naptárhoz, a csillagok állásához, csakis a gének, az ősüktől örökölt törvényszerű viselkedést normák, illetve a szülőktől, faftársaktól eltanult kondíciók szabályozzák tevékenységüket. Mégpedig oly módon, hogy viselkedésük szoros kapcsolatban áll környezetükkel. Vagyis a környezeti változások késése, elmaradása, vagy éppen előrelőtte szabályozza az állatok tevékenységét. A fecskék például fütyülnek Kisasszonynapra, s nem ahhoz kötik vonulásukat. Ám arra már korántsem, hogy szeptemberben milyen idő vanI Szép időben maradnak még egy kicsikét, s ha korán beköszönt az ősz, hűvösek a hajnalok, bizony kibontják szárnyukat és útnak erednek, még akkor is, ha utána kivételesen hosszú vénasszonyok nyara jön, ami alatt bőven találhatnának élelmet maguknak. Arról pedig csak a vadászok tudnának mesélni, hogy milyen összefüggésben áll a szarvasok tvarzása, a bőgés — sőt a bika hangadása is — az időfárással.

Am akár előbb, akár később, szeptemberben mindenképpen igen lelentős változások állnak be az állatok viselkedésében. Mindenképpen útnak indulnak a vándormadarak. Melyik faj előbb, melyik később, aszerint, hogy mit parancsol nekik az ősi örökség. Mert, hogy a madarak vonulását, legalábbis alapfaiban, ösztönösnek kell tekintenünk, az szinte bizonyos. Persze ennek mértéke fajonként, sőt egyedenként változó lehet, s az ornitológusok és etológusok csak mostanság kezdik vizsgálni ennek biológiai finomságát, de az biztos, hogy a nagy téli költözködésbe idegi-hormonális folyamatok is belejátszanak. No, emeltet a táplálékhiány is, meg sok minden egyéb, és ma Is vannak fajok, főleg a rovarevők és a ragadozók között, amelyek mindenféle különösebb ösztönkésztetés nélkül. egyszerűen csak tápláieknllataikat követik, mint hajdan Észak Amerikában a szürke farkasok a bölénycsordákat. Ha azok maradnak, maradnak ők is. Ha nem, úgy szintén vonulnak. Ezeknél egyenesen káros volna a vonulási ösztön kifejlődése.

Vizeink is megélénkülnek ebben az időszakban. A hónap végén szinte áradatszerűen lepik meg őket az északról erre sereglő vadkacsák, vadludak, míg a mieink délebbre költöznek, egy házzal. Nyomukban jönnek a ragadozó- madarak, amelyek mindaddig hálásak az embernek, amíg az táplálékállataikat puskázza, s nem őket magukat. Mert a sebesült vízimadarakból bőven jut az ó asztalukra is. Ugyancsak nagy mozgolódás tapasztalható a<, varjúféléknél! Hosszú ideig azért irtották, gyérltették tavasz idején hazai vetési varjú kolóniáinkat, mert télen, bandákba verődve irdatlan pusztítást végeztek a gyenge vetésben. Csakhogy időközben kiderült, a mieink legfeljebb ha a mediterránum gazdáit boldogítják ilyentájt, míg hozzánk lengyel, és főleg ukrán földön kikelt gyászvitézek érkeznek, útlevél és vízum nélkül természetesen.

A helyben maradó állatok is készülődnek már. Amíg tart az élelembőség, egyre falnak, s nem egy faj hatalmas zsír-, energia-tartalékot halmoz irhája alá a téli időkre. Sok olyan állatot ismerünk, amelyik egyenesen az emberi termelvényekre specializálja ebben az időben magát. Hiszen a szántóföldi növények olyan bőségben kelletik magukat előttük, amilyenben semmi sem természetes környezetükben.

Talán a legérdekesebb folyamat, hogy sok, egyébként magányosan járó fajnál megkezdődik a csapatba verődés. A csapat ugyanis biztonságot nyújtI Egyrészt a táplálék megszerzése során, másrészt pedig a ragadozók ellen. Száz sármány közül az egyednek századrésznyi esélye van arra, hogy öl

markolja ki a karvaly a csapatból, vagy még ennél Is kevesebb, hiszen lehetőségét növeli, ha vannak nála gyengébbek, ügyetlenebbek.

km az energia-háztartás racionalizálásának is hatásos módszere a csapatba verődés. Az összebúvó, egymást melengető állatok lényegesen kevesebb energiát fordítanak hőtermelésre a hideg időben. Nem véletlen, hogy ha csak tehetik szűk odvakban, repedésekben, összebújva, egymást melengetve hajtják álomra fejüket a denevérek, hogy szorosan egymás mellé .keverednek le a csapatokba verődött özek a hóban, s hogy a magányosnak kikiáltott borzok is gyakran hármasával-négyesével húzódnak be egy-egy ősi kotorék alvókatlanába.

A csapat kialakulása, az azon belüli rangsor elrendezése persze hosszú folyamat, nem lehet elkezdeni az utolsó pillanatokban. Mire itt a tél, beköszönt a zord idő, mindennek hibátlanul működnie kell. Éppen ezért szeptember végére többnyire összeverődnek a csapatok, hogy legyen idő még az öszszeszokásra.

Ez az az időszak, amikor az ember egyre többet szidja a ragadozókat. A határban ugyanis felnőttek már a zsákmányállatok, egyre nehezebb prédálni közülük, s a húsevők természetszerűleg ott keresnek maguknak élelmet, ahol bővebb a kínálat. Az ember közelében, vagy a fácántelepen. Ám itt is érvényesek az őst szabályok: — A ragadozók minél kevesebb energiabefektetéssel akarnak élelmet szerezni maguknak! Vagyis többnyire a beteg egyedek kerülnek fogaik karmaik közé. A nem is olyan rég még hevesen dúló ölyv "kontra fácán vitában mindenki véleményt nyilvánított, csak éppen kórbonctani vizsgálat alá nem vetették a megtalált maradványokat. Meggyőződésem, hogy meghökkentő eredmény született volna. Hiszen még a vadászaton lelőtt, egészségesnek látszó tenyésztett fácánok zöme is tüdögyulladásos, orrfoh/ós. vagyis csupa olyán egyed, amely semmiképpen sem maradhatna meg a természetben az ember pátyolgatása nélkül.

—A—