Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-09-19 / 37. szám
Szüreti előkészületek Most, amikor országosan a várinál jóva< kisebb szőlőtermésre íehet számítani, különösen nagv fig\ elmet kell fordítani a szüreti előkészületekre, hogy a termelés minél nagyobb része kerüljön károsodás nélkül feldolgozásra, majd pedig erjesztésre a pincébe. ' PINCE, PRÉSHÁZ, ESZKÖZÖK A bor készítésére és tárolá lására használt helyiségekben végezzünk nagytakarítást. A falakat meszeljük le. Töröljük tisztára a hordókat. Az abroncsokat rozsdáttanítsuk és fessük be zománcfestékkel. 100 köbméteres helyiségben, két helyen egy-egy fémlapocskán vagy éghetetlen anyagú, lapos edényekben, összesen 4—5 dkg darabos ként vagy kénszeletet helyezzünk el 40—50 cm magasságban. A szellőzőket zárjuk be A ként meggyújtva, az ajtókat egy napig szintén tartsuk zárva. Ezután szellőztessünk. A földes padozatú pincék elszennyeződött talaját 3— 4 cm vastagságban frissel cseréljük ki. A gépeket 'rozsdátlanítsuk. A megkopott, festett részeket vonjuk ét zománcfestékkel. A gépek helyes működését ellenőrizzük. A kenőhelyeket lássuk el kenőanyaggal. A faedényeket váltott vízben duzzasszuk. Az abroncsokat húzzuk meg. Hideg vízzel, gyökérkefével az edényeket — klvül-belül — gondosan súroljuk meg. • A műanyag- vagy gumicsöveket töltsük meg (áztassuk) 1—2 százalékos, langyos szódaoldattal. Egy két nap múlva az oldat cseréjével a műveletet — új csöveknél két-háromszor — ismételjük meg. Végül alaposan öblítsük ki a csöveket. A használt csöveket nedvesített csőkefével belül is ajánlatos kitisztítani (Ilyet házilag Is készíthetünk palackmosó-кеГе felhasználásával.) ERJESZTfj-, TAROLÖTARTÄLYOK A használt fahordót, ha rendszeresen kéneztük, akkor is gondosan vizsgáljuk meg. 60—80 cm hosszú. vékony drótra kössünk egv gyertyát. Az égő gvertvát eresszük a hordóba Belenézve a kivilágított hordóba, mindenről meggyőződhetünk. A töltőképes hordó levegője egészséges borillatú, fáia tiszta, rajta legfeljebb bnrknkristálvnk csillognak. Az ilyen állapotú hordót használatbavétel előtt elegendő tiszta vízzel kiöblíteni. A régóta, 2—3 hónapja üresen álló, egészséges hordó kiszikkad. Mielőtt ilyet használatba veszünk, hideg vízzel töltsük meg (duzzasztás), majd egy nap múlva távolítsuk el belőle a vizet. Ennek elmulasztása jelentős must- és borvesztesége; okoz A száraz hordó ugyanis „megissza“ a must, a bor számoitevő részét. A penészes hordó nagyon gondos kezelést Igényel. Ha csak kis mértékben penészes, vagyis a kivilágított hordóban csak Itt-ott látunk friss penész-szigeteket, akkor a kezelés a következő lehet. A hordóba aprószemíi láncdarabokat vagy mosott tiszta к avicsot teszünk. Néhány liter hideg vizet öntve a hordóba, erősen mozgatjuk, hogy a penészt a hordó fájáról mechanikai úton sikerüljön eltávolítani. Ezután a láncot, a kavicsot a vízzel együtt kiöntjük a hordóból. Kiforrázzuk a hordót és gondosan kiöblítjük. A módszer hibája, hogy a lánc” vagy a kavics nem távolítja el tökéletesen ^ penészt. Egyéb, egyszerűnek vélt eljárások, mint a bordó kimeszelése, mésztejjel való megtöltése, még olyan eredményt sem adnak, mint a lánc vagy a kavics. A legbiztosabb módszer, és ez a nagyon penészes hordó esetében elkerülhetetlen, ha a hordó, első fenekét eltávolítva (kifenekeive] a penészt elóbb szárazon lekaparjuk (például derékszögben meghajlított végű abroncsdarabbal), és hideg vízzel, gyökérkefével gondosan kitisztítjuk (a kivett feneket se felejtsük el megtisztítani!), majd a feneket gyékénnyel tömítve visszahelyezzük, vagyis befenekeljük a hordót. Vizet öntve a hordóba, a befenekelés helyességét ellenőrizzük fcsepegésmentesség). Ha nincs ebben gyakorlatunk, forduljunk járatos szakemberhez (kádárhoz. ) к A sikertelen kivilágítás, vagyis ha az oxigénhiány miatt a gyertya elalszik, mindenkor hordóhtbát jelent. Ekkor a művelethez elemlámpát használjunk, vagy tegyük lehetővé a hordó levegőjének kicserélődését. Ilyenkor a csapdugót Is el-e távolítjuk, így léghuzat keletkezik a hordóban; esetleg gumicsövön vagy lopőval többször belefüvunk a hordóba. A kissé ecetes hordó rend behozatala azonos az úl hordó előkészítésével. Ha a hordó határozuttan ecetes szagú, nem tehetünk mást, selejtezzük ki. Az új hordó kezelése. Megtöltjük hideg vízzel, majd 2—3 nap múlva legalább egyszer kicseréljük a vizet. 100 literenként 10—15 liter forró vizet öntünk a hordóba. Az akonanyílást bedugjuk, majd erősen hengergetve, táncoltatva jól megmozgatjuk a hordóban a vizet, negyed óra múlva kiengedjük. Ezt a műveletet kétháromszor megismételjük. Ezután az előbbi mennyiségben 2 százalékos forró szódaoldatot (például trlsós vizet) öntünk a hordóba és úgy lárunk el, mint az előbb. A lúgmaradékot általában két háromszori forróvizes kezeléssel távolítjuk el. Ezután hideg vízzel töltsük meg a hordót. 1—2 napig hagyjuk állni, hogy a dongák pórusai ö&zehúzódjanak. Végül ürítsük ki a hordót csöpögőre állítva (két párhuzamos gerendán az akonanyilásával lefelé fordítva) hagyjuk néhány óráig klsztkkadni. Égessünk el henne 100 literenként negyedfél azbeszt kénszeletet. A leggondosabb kezelés után is tanácsos az új hordóba először a leggyengébb mustot tenni, mert az új hordó csak erjesztés után lesz töltőképes. MÜAblYAGTARTÄLYOK 0 Az új tartályt be kell avatni. 50—60 C-fokos (nem melegebb!), körülbelül 12 százalékos szódás (trisós) vízzel megtöltjük a tartályt és lehűlés után kiürítjük. E műveletet két-három alkalommal megismételjük. Ezután a tartályt — kétszer-háromszor — 50—60 C-fokos Vízzel kiöblítjük, hogy a lúgot eltávolítsuk. Végül hiheg vízzel néhányszor alaposan öblítsük kL A pórusok feltöltésére ajánlatos az új tartályt először egyszerű, egészséges borral teletölteni. Néhány napos tárolás után a bort a tartályból eltávolítjuk. A használt tartályt, megtöltés előtt langyos vízzel addig öblögessük, amíg tökéletesen szagmentes lesz. A műanyag tartályok tói a leírt műveletek elmulasztásakor a bor mellékízt (műanyagízt, sztirolíztl kap, amelynek eltávolítása soha nem vezet teljesen megnyugtató eredményre. 'Hosszabb idejű (több hónapos) bortárolásra csak a poliészterből. erre a célra gyártott tartá lyok alkalmasak. (Kertészet és Szőlészet 1987/35) No0gsgw-VÍUB2BIUNK K. K. fmelyi (Imef) olvasónk afelől érdeklődött, mi okozhatja fóliasátor alatt termesztett paprikatöveinek elszáradását. A paprika hervadását és pusztulását két kórokozó idézheti elő, mégpedig a Fusarium exysporum és a Sclerotinia sclerotiorum nevű gombák. Mivel mindkét kórokozó először hervadást okoz, a tünetek alapján nehéz őket egymástól elkülöníteni. A fuzáriumos hervadás tünetei általában gyors felmelegedés után jelentkez- „ nek. Ez azért van, mert a Fusarium gomba fertőzésekor a növények edénynyalábjai eldugulnak és felmelegedéskor ezek a többékevésbé eldugult szállító szövetek nem bírják a növények тестпоурк^пи vízigényét kielégíteni. A fertőzés általában a gyökereken keresztül, a talajból Indul meg. Ezért az első tüneteket — bámulás formábban — a gyökereken észlelhetjük. A Sclerotinia gomba a növény bármely részét fertőzheti, de leggyakrabban a gyökérnyakon vagy a száron található, ahol először világosbarna folt, később pedig — főleg nedves környezetben — fehér vattaszerű gomba bevonat keletkezik. A betegség előrehaladtával a növények szárában fekete kitartó kéoletek, ön. szkleróciumok kéD- ződnek, melyek a rabiban több évig életképesek maradnak. Hasonló a helyzet a Fusarium spórába) is. Ezért, ha a paprikát több évig ugyanazon a helven termesztjük, akkor a f-г'Д. zött növények száma évről évre nő, és a harmadik-negyedik évben erős mtsrtntás miatt már nem is érdemes paprikát termeszteni. A betegség, Illetve a nftvénypusztulás megelőzése szempontjából legfontosabb teendő a paprika termesztési helyének évenkénti változtatása. Annál is Inkább, mivel vegyszerekkel — higiéniai okokbúl(H — a Vérokozók ellen nem harcolhatunk. Nem kevésbé fontos a műtrágyák ésszerű használata, ugyanis bebizonyosodott, hogy a tálát tüHrágyázása nagvban elősegíti a gyökerek fertőzését A hajtatott paprikát — elsősorban a Sclerotinia miatt — rendszeresen és lehetőleg árasztással öntözzük, a hajtatft-berendezéseket kiadósán szellőztessük és a növényeket ne ültessük nagyon sűrűn. (M. Gy.l A krizantém védelme Amikor már a kerti kultúrák permetezése befejeződött, akkor válik időszerűvé a krizantém vegyszeres védelme. A gombabetegségek közül a szeptóriás levélfoltosság, a lisztharmat és a szürkepenész ellen kell a krizantémot kezelni. A szeptóriás levélfoltosság kisebb-nagyobb sötétbarna foltok formájában általában az alsó leveleken jelentkezik. Csapadékos időben gyorsan terjed és a fiatalabb leveleket is megfertőzi. Ellene Dithane M-45, Novnz!r MN 80, Perozin 75 B, Orthocid 50 vagy Sápról használható. Permetezni legkésőbb az első tünetek észlelésekor kezdünk és a kezeléseket 1П—14 napos Időközökben többször megismételjük. Érdemes a készítményeket felváltva haszná’ni , \ lisztharmat más növényekhez hasonlóan a krizantémon is, fehér gombabevonat formájában, a levelek színén fordul elő. A gombának nem a sok eső, inkább a magas páratartalom és a hőmérséklet ingadozása kedvez. A lisztharmat ellen a szeptóriánál említett Saprolt, valamint Snlikol К-t, Fnndazol 50 WP-t, Rubigan 12 ЕС-t, vagy Baycor 25 WP-t használhatunk. A szürkepenész a virágbimbókat és a virágokat fertőzi. Elsősorban esős Időben vagy akkor szaporodik el, ha a fó(-Id- illusztrációs felvétele) liasátrakat nem szellőztetjük eléggé. A szürkepenész ellen azért a permetezéseken kívül. kiadós szellőztetéssel is harcolhatunk. A permetezésre Eurapen, Ronilan 50 WP vagy Rovral 50 WP használható. Az első kezelést a virágbimbók megjelenésekor végezzük, és 7—10 nap múlva megismételjük. A kártevők közül elsősorban a krizantém-levélfonálféreg érdemel említést főleg azért, mert — az anyanövényekről — például dugványokkal — könnyen átvihetjük яг üj ültetvénybe. Nehéz ellene harcolni, ha már a növényeken fonálféreg jelenlétére utaló tüneteket fa levelek érközi sárgulása, majd barnulásra) látunk. A vegyszeres harcot az Is nehezíti, hogy az ellenük hatásos készítmények — Eantane 90 WS, Temik 10 G, Vydaté L, Vydaté 10 G, Anthio 25 — közül az első három az ún. erős mérgek csoportjába tartozik, ezért a kertészkedők ezeket nem használhatják. Marad tehát csak az Anthio, amelyet permet formájában rögtön a tünetek észlelésekor használunk. A kezelést egyszer vagy kétszer megismételjük. A Vydaté 10 G nem permet, hanem granulátum, amelyet (300—400 grammot 100 négyzetméterre) közvetlenül a növények kiültetése előtt bedolgozunk a talajba. A krizantém-levélfonálféreg a növénymaradványok között a talajban telel és több évig életképes marad. Ezért 4—5 évtől hamarabb ugyanazon a területen krizantémot nem szabad termeszteni. Az is nagyon fontos, ^ hogy mindig egészséges szaporítóanyagot használjunk. A szakirodalom szerint a fonálférgekkel fertőzött dugványokat melegvizes fürdőbe kell helyezni (43 C-foknál 15 percre, 52 C-foknál 3 percre). A kezelés azonban csak akkor hatásos, ha munka közben az előírt hőmérsékletet ellenőrizni és tartant tudjuk. A hőmérséklet túllépése ugyanis a növények pusztulását okozhatja. A' levelek és virágbimbók szívogatásával a krizantémpoloska károsít. Szívása helyén sárga pontok keletkeznek és a levelek erősen torzulnak. A virágbimbók sokszor annyira el vannak torzulva, hogy értéktelenné váluak. Ezért ellene rögtön az első kártétel észlelése után Metationnal, Actelic EC- vel, vagy valamelyik piretroiddal (Ambush 25 ÉC, Decis 2,5 EC, Ripcord 25 ЕС) permetezünk. A Metation és az /^ctellic széles hatáskörű, ezért használatukkal egyúttal a levéltetveket és a hernyókat is pusztítjuk. Ha csupán a levéltetvek ellen kell harcolni, akkor Pirimort használunk. Maflák György agrármérnök által okozott megbetegedései Az akváriumi A gyakorlott akvarista több élősködők által okozott megbetegedést sikeresen gyógyíthat, hiszen azok felismerése viszonylag könnyű. Még mielőtt azonban hozzálátnánk ezek leírásához, a gyógyítási módok Ismertetéséhez, fel kell hívnunk az akvaristák figyelmét azokra a gyakran elfeledett alapszabályokra, amelyek a kezelés sikerét közvetlenül befolyásolják; ■ csak friss, ismert töményséeíi Ikoncentrációjú) és összeté'olü gyógyszert használjunk; * a készítményt, amelyet alkalmazni szándékozunk először c> ak néhány, azonos fajú és korú példányon próbáljunk ki; laz egyes fajok és korcsoportok a gyógyszer iránt erősen el"‘"V reakciót mutatnak); » a halak gyógyítását végétén * nélküli medencében végezz" k. mivel ezek a gyógyszerek kezdezőtlenü! hatnak az ak' •>->iimi növényekre; -■ abban az esetben, ha a gv — vitás kapcsán növelni kell a víz hőmérsékletét, ne feledkezzünk el a medence szelloztptAcrrnl sem hiszen a hőmérséklet növekedésével a víz oxlgé"'e-«aln»a csökken; * - evftevszereket ez elfrtkisebb tňménvsévhen. vagy '•o-szabb ideig ne alkalmazzuk. halak élősködők ugyanis így velük szemben rezisztencia (ellenállás) alakulhat ki, vagy pedig az állatok szervezetét erős károsodás éri; ■ nem ajánlatos a különböző szerek együtt történő alkalmazása sem. mivel Így erősen mérgező vegyületek keletkezhetnek, amelyek a halak pusztulását okozzák; ■ gyógyszeres kezelést csak akkor végezzünk, mikor alkalmunk van az állatok megfigyelésére (tehát neon éjszaka, vagy mikor munkában vagyunk); ■ ha a kezelés alatt halaink viselkedése megváltozik — pipálni kezdenek, mozgási nehézségek, görcsök lépnek fel — akkor azt szakítsuk meg; a halakat helyezzük át vagy a medence vizét cseréljük ki; ■ ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a betegség idejében történő felfedezése és gyógyítása Jobb eredményhez vezet, ugyanis az erősen beteg állatok a kezelés folyamán — a szervezet erős megterhelése következtében — elpusztulnak. A HALAK OOD1NÔZISA (ún. Colisa-betegség) Ez az akváriumi halak — elsősorban az ivadék — egvtk leegvakortbb megbetegedése. Okozója egy ostoros egysejtű élősködő, az Oodinium pillularis, amely a halak bőrét és kopoltyúját támadja meg. A csepp alakú parazita keskenyebb végén egy vagy két fonál található, amellyel a halak bőrén megkapaszkodik. A felnőtt alakja 0,05—0,07 mm nagyságú. Általában beteg halakkal kerülhet a medencénkbe, ahol 24 C-fokos hőmérsékleten osztódással gyorsan elszaporodik (egy-egy példányból több tucat fiatal egyed jöhet létre) és aktívan halainkra támad. {Ha 12—14 órán belül nem találnak gazdára, akkor elpusztulnak — a szerk. megjegyzése.) Az állatok nyugtalanok lesznek, testüket gyakran különböző tárgyakhoz dörzsölik, étvágytalanok — tgy lesoványodnak, s bőrükön apró pontok, sárgásbarna bevonat látható. A megtámadott fiatal példányok úgy néznek ki, mintha darával lennének beszórva. Az élősködő erősen károsítja a bőrt és a kopoltyúkat, és ha a beteg állatokat nem gyógykezeljük, akkor annyira legyengülnek, hogy elpusztulnak. A véglény által károsított bőrön kórokozó baktériumok és gombák is megtelepülhetnek. Az Oodinium pillularis-t mikroszkóp segítségével — százszoros nagyításnál — a beteg halak bőréből vett kaparékban két ostora és vörös szemfoltja alapján könnyen felfedezhetjük és meghatározhatjuk (a szerk.). Ellene a következő — viszonylag hatásos — gyógyszereket használhatjuk: ф Trypaflavín (Akriflavin); ebből 100 liter vízhez 1 grammot adjunk, s a gyógyítást 2—3 napig végezzük. Ф EMC: oldat, amely 1 liter 36—40 százalékos formaiinból, 3,7 g metllénkékből és 3,7 malachitzöldből (oxalát) áll. Ebből az oldatból száz liter vízre három-három alkalommal másnaponként 1—1,2 ml-t adunk. Az FMC oldat az oodlnőzis és a különféle más parazitáris és gombabetegségek ellen nagyon hatásos. Kékgálicot, amelyet egyes esetekben az élősködők által kiváltott betegségekkel szemben ajánlanak, inkább ne használjunk, mivel a halakra, a különféle vízi szervezetekre és növényekre erősen mérgező hatású. Az említett megbetegedést — váltakozó sikerrel ugyan — néhány nagy tömegben előállított gyógyszerrel Is kezelhetjük (Antloodin, Contra Ick, Tatra Tonik st.). ' (Chovateľ 1987/8)
