Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-09-19 / 37. szám

2 .SZABAD FÖLDMŰVES 1987. szeptember 19. A mezőgazdasági szövetkezeti törvény tervezetének indoklása (Folytatás az 1. oldalról) melyek kielégítik a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termelés szükség­leteit e termelést előkészítő és köve­tő szakaszban, valamint a kiszolgáló és kisegítő tevékenységekben. Tevé­kenysége kiterjed a szövetkezet által előállított áru értékesítésére Is. A szövetkezet más gazdasági tevé­kenységet is kifejthet, ha ez nem akadályozza a tulajdonképpeni mező­­gazdasági teremlést, és ha ehhez a tevékenységhez beleegyezést kapott az illetékes állami szervtől. A tulajdonképpeni mezőgazdasági termelésen kívül a szövetkezetek ugyanolyan gazdasági feltételek kö­zepette fejthetnek ki gazdasági tevé­kenységet, mint a népgazdaság többi ágazatának szervezetei, beleértve az állami költségvetésbe való befizetése­ket is. A törvénytervezet ezáltal meghatá­rozza a szövetkezetek tevékenységé­nek komplex értelmezését, célszerű bevonásukat a társadalmi munka­megosztásba nemcsak a mezőgazda­­sági és élelmiszer-ipari komplexum keretében, hanem azon kíviil is, be­leértve a nemzetközi munkamegosz­tást is, s ezáltal a szövetkezetek és a közös vállalatok termelési és munka­erő-kapacitásának jobb kihasználását. A szövetkezetek nem használják ki gazdasági helyzetüket az államot, a szervezeteket vagy az állampolgáro­­aat megkárosító jogtalan előnyök megszerzésére. A szövetkezetek és a közös vállalatok viszonya az államhoz A szövetkezetek és a közös válla­latok kötelességeit a társadalommal szemben mindenekelőtt az állam iránti viszonyuk fejezi ki. A törvény­­tervezet abból indul ki, hogy el kell mélyíteni a központ munkájának kon­cepciós jellegét, s fokozni kell az irányítás gazdasági módszereinek szerepét. Az illetékes állami szervek az állam gazdasági politikáját minde­nekelőtt az alábbiak révén érvényesí­tik: — a gazdasági és szociális fejlesz­tés állam) tervével, amely meghatá­rozza a hosszú távú normatívumokat, a döntő jelentőségű névre szóló fel­adatokat és a korlátolt források li­mitjeit; — a megteremtett források felhasz­nálására vonatkozó szabályokkal, a­­melyek az adók és befizetések rend­szere által meghatározzák a források felosztását a társadalom és a szövet­kezet között, továbbá a fejlesztést alap képzésére és felhasználására, valamint a felhalmozás, a személyi és vállalati társadalmi fogyasztás közti arányra vonatkozó szabályok­kal; — az árak meghatározásával, az árképzés és módosítás szabályaival, a többi gazdasági szabályozó, vala­mint az adásvételi kapcsolatok alap­elve! érvényesítésére vonatkozó el­vekkel; — a szövetkezetek megalapításával kapcsolatos jogkörökkel, a tevékeny­ség és a hatáskör meghatározásával a gazdálkodás különleges mód)a ese­tében olyankor, amikor a szövetkezet nem képes hosszabb távon önállóan gazdálkodni. Az állam nem avatkozik be a szö­vetkezetek és a közös vállalatok ope­ratív tevékenységébe, s ezért nem vállal gazdasági és jogi felelősséget gazdálkodásukért. A törvénytervezet egyúttal felada­tul ad|e a mezőgazdasági szövetke­zeti szervezeteknek, hogy együttmű­ködjenek a nemzeti bizottságokkal az adott területi egységek fejleszté­sében. A nemzeti bizottságok a tör­vényben meghatározott jogkörüket érvényesítik a szövekezetekkel és a közös vállalatokkal szemben. Az állam az illetékes szervek révén ellenőrzi majd a szocialista törvé­nyesség betartását. Az állami szervek ellenőrző tevékenységében szükség szerint részt vesznek a szövetkezet vagy a közös vállalat ellenőrző és revíziós bizottságai annak érdekében, hogy nagyobb legyen tájékozottsá­guk, emelkedjen szakmai színvonaluk és főleg megerősödjön az ellenőrzés­nek a felismeréssel és a helyzet javí­tásával kapcsolatos szerepe. A szö­vetkezet és a közös vállalat ellenőr­ző és revíziós bizottságainak azonban nem áll jogukban, hogy beavatkozza­nak a külső ellenőrző szervek hatás­körébe. Ugyanakkor az állami szerv a törvény által meghatározott hatás­körét túllépve nem avatkozhat be a szövetkezet vagy a közős vállalat te­vékenységébe. A szövetkezetek és a közös válla­latok kötelessége, hogy szociális és gazdasági információkat adjanak az illetékes állami szerveknek. Az ilyen információk kikérésének és előter­jesztésének Terjedelmét tiülön sza­bályzat határozza majd meg. A szövetkezetek és a közös vállalatok helyzete, gazdasági és társadalmi kapcsolatai A szövetkezeti kollektíva vagyona szocialista szövetkezeti tulajdonban van, a szövetkezeti kollektíva önál­lóan gazdálkodik vagyonával, és ezért magára kell vállalnia a gazdálkodás­sal járó kockázatokat és felelősséget. A külső kapcsolatokban a szövet­kezeti kollektíva felel a vagyonnal kapcsolatos valamennyi kötelezettsé­géért. A vagyont az képezi, amit a szövetkezetbe bevittek fa föld kivé­telével) s mindaz, amit a szövetkezet gazdálkodásával megteremtett. A szövetkezeti vagyon védelmének megerősítése érdekében a törvényter­vezet rendelkezik a szövetkezeti va­gyonnal való gazdálkodás nem szok­ványos módjáról is azáltal, hogy a vagyon felhasználásáról választott szerv dönt. Vagyontöbblet alatt a szövetkezetnek azt a vagyonát érti a tervezet, amelyre a szövetkezetnek már nincs szüksége saját feladatai teljesítéséhez a gazdasági és társadal­mi tevékenységben; felhasználhatat­­lan vagyon pedig az, amely a terme­lés! folyamatban (erkölcsileg vagy fiztkatlag) elhasználódott, és már nem tölti be az eredetileg meghatá­rozott szerepet. A törvénytervezet továbbá megha­tározza a termelés és a jövedelem felhasználásának sorrendjét úgy, hogy előnyben kell részesíteni az állam Irátni kötelezettségeket, valamint a gazdaság! szerződésekből eredő köte­lezettségeket. A szövetkezet csak ez­után használhatja fel a megtermett forrásokat a bővített újratermelésre, valamint tagjai társadalmi és egyé­ni szükségleteinek kielégítésére. Tekintettel a tulajdpn és a gazdál­kodás szövetkezett formájára, a tör­vény csupán a fejlesztési alap kiala­kításának kötelességét határozza meg. A további alapok kialakítása és ezek felhasználásának raődja a szö­vetkezetek jogkörébe tartozik. Ezzel összhangban a tervezet azt javasolja, hogy a javadalmazás jobban függjön a szövetkezet gazdasági eredményei­től. A szövetkezet nem fordíthat több eszközt a javadalmazásra, mint a­­mennyit maga megteremtett, és a tag csak olyan összegű Javadalmat kaphat, amely megfelel annak, hogy munkájával személyesen milyen ér­tékben járult hozzá a források kép­zéséhez. A javadalmazás konkrét formáit és módjait a szövetkezetek a közgyűlés által jóváhagyott szabályzatukban ha­tározzák meg. A szövetkezetek saját jogkörükben, de az általában érvé­nyes elvek keretében határozzák meg a természetbeni juttatások feltételeit. Az érdemek elvéből kiirrrlulva módo­sul a háztáji gazdálkodás rendszere is. Azokban az esetekben, ha a szövet­kezet hosszú távon nem tudja meg­teremteni a feltételeket az önálló pénzügyi gazdálkodáshoz, a törvény­­tervezet számol a gazdálkodás külön­leges rendszerének bevezetésével. Az e rendszer alapján dolgozó szövetke­zetnek az állam pénzügyi eszközöket nyújthat a problémák megoldására és a gazdálkodás konszolidálására. Eb­ben az esetben azonban az illetékes állami szervnek jogában ált, hogy részben korlátozza a szövetkezet jo­gait, részt vehet az államtól kapott eszközök felhasználására vonatkozó döntésekben fa konszolidációs prog­ram révén), valamint a szervezés és az anyagi ösztönzés terén eszközölt változásokban. Amennyiben a konszo­lidációs program megvalósítása sem vezet a gazdálkodás eredményeinek kívánatos javulásához, a szövetkezet megszűnhet. Az új gazdasági mechanizmusban az Igényes feladatok eredményes tel­jesítésének feltétele a szövetkezeti földművesek és a közös vállalatok dolgozóinak magas szintű munkakez­deményezése és társadalmi elkötele­zettsége. A szövetkezetekben és a közös vál­lalatoknál működó pártalapszerveze­­tek egyesítik és befolyásolják ezt a közös törekvést, biztosítják a káder­politika megvalósítását és ellenőrzik a CSKP politikáiénak megvalósítását a szövetkezet és a közös vállalat minden tevékenységében. Ezért az al­kotmánnyal összhangban a törvény­tervezet rögzíti a párt vezető szere­pét az összes mezőgazdasági szövet­kezeti szervek gazdasági és társadal­mi tevékenységében. A szövetkezett földművesek munkahelyi és társadal­mi kezdeményezésére hatást gyako­rolnak a Nemzeti Front társadalmi szervezetei is, mindenekelőtt a Szö­vetkezeti Földművesek Szövetsége és a szocialista Ifjúsági Szövetség. A szövetkezeti demokrácia A szövetkezeti demokrácia elmélyí­tését fejezi ki mindenekelőtt a köz­gyűlésnek, mint a szövetkezet csúcs­szerve jogkörének további bővítése. A közgyűlés eddigi jogköre kiegészül a szövetkezeti alapok létesítésével, az ezek képzésére és felhasználására vonatkozó szabályok meghatározásá­val, a szövetkezet földalapjának ki­használására vonatkozó döntésekkel. A közgyűlés kizárólagos jogköre magába foglalja a szövetkezet fej­lesztésének valamennyi döntő kérdé­sét. így lehetőség nyílik arra, hogy az összes tag véleményt mondjon ezekről a kérdésekről, részt vegyen a döntésekben, valamint ellenőrizze a jóváhagyott döntések és határoza­tok teljesítését. A szocialista demokrácia elmélyíté­sének részét képezi a szövetkezeti szervek választási rendszerének töké­letesítése. A választások elvben titko­sak lesznek. Ismét az alapvető szer­vezeti egységek munkakollektivái vá­lasztják majd a küldöttek testületé­nek tagjait. Ennek a változtatásnak az a célja, hogy a küldöttek testüle­tének tagjai nagyobb felelősséget érezzenek saját munkakollektívájuk­kal szemben, és ugyanakkor a tagság nagyobb mértékben vegyen részt köz­vetlenül ennek a választott szervnek a tanácskozásain, döntéseiben és ha­tározatainak valóra váltásában. Megerősödik az elnök helyzete, aki az egyedüli felelős vezető. Ilyen ér­telmezésben az elnök teljes mérték­ben felelős a szövetkezet választott szervei határozatainak megvalósítá­sáért és megfelelő teret kap ahhoz, hogy megválassza a határozatok meg­valósításának módjait és eszközeit. A tervezet egyúttal abból indul ki, hogy az elnök és a. szövetkezet .veze­tősége maga választhatja ki a legkö-, zelebbl munkatársait. Ezért vezetik be, hogy a vezetőség nevezi ki, illet­ve váltja le a szövetkezet alapvető szervezeti egységeinek vezetőit. Az alapvető szervezeti egységek vezetőinek hatáskörét úgy határoz­zák meg, hogy ezek a vezetők a jó­váhagyott gazdasági terv, a szerve­zeti szabályzat és a kollektív szervek határozatai keretében önállóan, min­den további korlátozás nélkül irá­nyítják a rájuk bízott -munkaterülete­ket. Utasításaik és rendelkezéseik kö­telezőek minden tag számára, és bír­ságolási jogkört is kapnak, határoza­taik teljesítéseinek kikényszerítésére. Az alapvető szervezeti egységek ve­zetőinek feladata, hogv a rájuk bí-' zott területen teljesítsék a szövetke­zet tervfeladatait és a szövetkezeti szervek határozatait. A szervezeti egységek kollektívái javaslatot ter­jeszthetnek a vezetőség elé a vezető­ség kinevezésére, illetve leváltására. A törvénytervezet módosítja a Szö­vetkezeti Földművesek Szövetségének helyzetét. A szövetség a szövetkezeti tagok társadalmi szervezete és a köz­ponti államigazgatási szervek partne­re a társadalmi érdekek érvényesíté­se során. A központi állami szervek kötelessége, hogy megtárgyalják a Szövetkezeti Földművesek Szövetsé­gével a szövetkezet gazdasági és tár­sadalmi életének alapvető kérdéseit. A szövetség tevékenységét ez a tör­vény és a szövetség alapszabályzata határozza meg, amelyet az efsz ek országos kongresszusa hagyott jóvá. Tekintettel arra, hogy a törvény meghatározza a szövetkezetek döntő alapelveit, vagyis az állam és a szö­vetkezetek viszonyát, a szövetkeze­tek keletkezésének, gazdálkodásának és megszűnésének feltételeit, a szö­vetkezeti demokrácia ás önigazgatás elveit, a szövetkezet és a tagság vi­szonyát. nem adnak ki kötelező jog­szabályként mintaalap-szabályzatot, az efsz-ek szervezési és munkasza­bályzatát stb. A törvénytervezet egy­úttal lehetővé teszi 22 érvényes ren­delet hatálytalanítását, s ezáltal egy­szerűbbé válik a mezőgazdasági szö­vetkezetek jogi szabályozása. A közös vállalatok ás társulások A törvénytervezet meghatározza a közös vállalatok és társulatok viszo­nyait, helyzetét, feladatait és terveit. Közös vállalatokat a szövetkezetek és velük együtt más szocialista szer­vezetek alapíthatnak. Az alapítók az önkéntesség és gazdasági előnyösség elve alapján létesíthetnek közös vál­lalatokat, és olyan, tevékenységet fejthetnek ki, amilyent az alapítók az állami szerv által jóváhagyott szerződésben meghatároznak, és ame­lyet bejegyeznek a vállalatok nyil­vántartásába. A közös vállalatok ke­letkezésének, tevékenységének és fe­lelősségének alapelveit az alapítók­nak a szerződésben kall rögzíteniük. Az alapvető felelősség az alapító­kat terheli és ezért döntő szerepük van a vezetőségben, amely az alapí­tók és a munkakollektíva akaratát képviseli. Az alapítók mindegyikét egy küldött képviseli. A munkakol­lektíva a vezetőség egyharmadát sa­ját soraiból titkos szavazással vá­lasztja meg. Hasonló az eljárás az el­lenőrző és revíziós bizottsággal kap­csolatban. Ezért a legfontosabb dön­tésekhez a szavazatok háromötöde szükséges. A szerződés meghatároz­hatja, milyen további, kérdések tar­toznak a jogkörébe. A felsorolt alap­elvek szerint a vezetőség lesz a kö­zös vállalat legfelsőbb képviseleti, önigazgatási és végrehajtási szerve. A feltételezések szerint a már mű­ködő közös mezőgazdasági vállalatok a törvénytervezet által megbatározott határidőn belül alkalmazkodnak a közös vállalat új értelmezéséhez. Ez többek között megköveteli, hogy ala­posan felülvizsgálják a mezőgazda­ságban az eddig megkötött együtt­működési szerződéseket. A kétségek kizárása végett a ter­vezet meghatározza, hogy a közös vállalatnál munkaviszonyban lévő dolgozók dolgoznak. Ezért jogaikat és kötelességeiket a munkajogi, és nem a szövetkezeti rendeletek hatá­rozzák meg. Az általános alapelvek keretében az alapítók dönthetnek a közös vállalatok dolgozóinak egyes igényeiről figy például a közös szö­vetkezeti vállalat vagy az alapító ter­mékeinek megvásárlásáról stb.). A törvénytervezet egves további módosításai A szövetkezetek gazdasági és társa­dalmi élete alapvető kérdéseire és a tagok munkafeltételeire vonatkozó felsorolt változásokon kívül a tör­vénytervezet számos más módosítást is tartalmaz. Ilyen például a próba­idő bevezetése a tagság keletkezése­kor, a tagok alapvető jogainak és kö­telességeinek törvény általi meghatá­rozása, a szövetkezetből való kilépés batáridejének lerövidítése, a szövet­kezetből való kizárás törvényes indo­kainak bővítése, a döntőbizottsági el­járás bevezetése, a nagyüzemi terme­lésre alkalmatlan gazdasági épületek kihasználásának és a földdel való gazdálkodásnak javítása, a szövetke­zeti fegyelemre vonatkozó rendelke­zések módosítása. A'törvénytervezet néhány változta­tást eszközöl a földterületek és más ingatlanok szövetkezetek általi ki­használásával kapcsolatban. Ezeket a változásokat tükröznie kell a föld­terület és más mezőgazdasági vagyon termelésben való kihasználásáról szó­ló 123/1975. Tt. számú törvény módo­sításának is. * + * A nyilvános vita összegezése után a törvénytervezetet kiegészítik, majd a legfelsőbb párt- és állami szervek elé terjesztik. A Szövetségi Gyűlés előreláthatólag 1988 első félévében vitatja meg, majd jóváhagyja úgy, hogy 1989. január 1-től hatályba lép­hessen. A törvény hatályba lépése előtti időszakban a szövetkezeteknek ki kell dolgozniuk szervezeti szabály­zatukat és más szövetkezeti rendel­teiket úgy, hogy a törvényt életbe léptethessék. Ez egyúttal lehetővé te­szi, hogy a 9. ötéves terv előkészíté­se összhangban álljon a mezőgazda­sági szövetkezetek új jogi szabályo­zásával. A CSKP KB Elnöksége és a CSSZSZK kormánya meg van győződve arról, hogy szocialista társadalmunk de­mokratizmusának elmélyítése szelle­mében a törvénytervezet vitája hoz­zájárul tartalmának javításához, va­lamint ahhoz, hogy a szövetkezeti földművesek, a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari komplexum dolgozói teljesítsék a 8. ötéves terv feladatait. Steiner Gábor születésének 100. évfordulójára emlékezve Komáromban |Komárno) ünnepi nagygyűlést tartottak Steiner Gá­bor. a kommunista és munkásmozgalom kiemelkedő személyisége születésének 100. évfordulója alkalmából. A nagygyűlésen részt v«t1 az SZLKP KB küldöttsége Ľudovít Pez­­lárnak. az SZLKP KB Eln“k«ége tagiának, a KB titkárának vezeté- I sével, valamint a Nyug?’ »lovákiai kerületi pártbizottság küldöttsé­ge Ivan Knoteknek, a kerületi pártbizottság vezető titkárának ve- I zetésével jelen volt Kovács Béla. a Magyar Népköztársaság cseh­szlovákiai nagykövete, továbbá politikai, társadalmi és kulturális életünk számos más vezető képviselője. Ä forradalmár emléke előtt tisztel­gőket Anion Hlaváč, a komáromi Já­rási pártbizottság vezető titkára kö­szöntötte, felidézve Steiner Gábor küzdelmes életútját. Ezt követően Ľudovít Pezlár mondott ünnepi be­szédet, hogy tisztelettel adózzon Stei­ner Gábor életének és munkásságá­nak. „Gyümölcsöző tevékenysége a kom­munista mozgalom történetének, álla­munk, valamint a Csehszlovákiában élő nemzetek és nemzetiségek törté­nelmének elválaszthatatlan része. Az olyan személyiségekről, amilyen ő volt, joggal mondhatjuk, hogy művük napjainkban Is jelen van, mivel a forradalmi küzdelmek során formál­ták a történelmet, létrehozták szocia­lista jelenünk alappilléreit“ — mon­dotta bevezetőben Ľudovít Pezlár, majd így folytatta: „Napjaink és a között a kor között, amelyben Steiner Gábor élt, megbonthatatlan történel­mi, politikai és eszmei összefüggés van. Folytatódik a harc a világban azért, hogy a dolgozókat felszabadít­sák a kizsákmányolás és az elnyomás valamennyi formája alól. Mély forra­dalmi jellege van társadalmi életünk átalakításának is, amelyet most kezd­tünk meg. Ezért a forradalmárok elő­ző nemzedékeinek munkássága szün­telenül jelen van mai életűnkben is. Tudatosítjuk, hogy az átalakításnak a CSKP XVII. kongresszusa által kitű­zött igényes feladatait teljesítve min­denekelőtt bátor, becsületes, áldozat­kész. a szocializmus ügyét lelkesen támogató emberekre, olyan emberek­re van szükségünk, mint Steiner Gá­bor és nemzedékének képviselői vol­tak.“ A továbbiakban a München előtti Csehszlovákia bonyolult gazdasági, politikai és társadalmi viszonyait ele­mezte, a CSKP harcát az elnyomás, a nyomor, a munkanélküliség ellen, amelyhez szervesen kapcsolódott Stei­ner Gábor munkássága és tevékeny­sége is. „Mint a párt magyar nemzetiségű tagja és tisztségviselője, Steiner Gá­bor megkülönböztetett figyelmet szentelt a nemzetiségi kérdésnek“ — mutatott rá beszédében Pezlár elv­társ, majd párhuzamot vont a bur­­zsoá köztársaság viszonyai és a fel­­szabadulás utáni Csehszlovákia kö­zött. „A szocializmusban dinamikusan fejlődött és fejlődik Dél- és Délkelet­­-Szlovákla is, ahol sok magyar nem­zetiségű állampolgár él, A köztársa­ság ezen részének további gazdasági fejlődéséhez kétségtelenül hozzájárul a Gabčlkovo—Nagymaros Vízlépcső­­rendszer, amelyet szomszédunkkal, a Magyar Népköztársasággal együttmű­ködve építünk. A felismerhetetlensé­glg megváltozott a szocialista építés éveiben Steiner Gábor szülővárosa, Komárom Is, amely ma fejlett Iparral rendelkező, korszerű, szocialista vá­ros, lakosságának magas az élet- és kulturális színvonala“ — mondotta. A nemzetiségek helyzetéről szólva hangsúlyozta, hogy „A CSKP XVII. kongresszusa é* az SZLKP kongresz­­szusa határozataival összhangban to­vább tökéletesítjük Csehszlovákia belső internacionalizmusát, elmélyít­jük a nemzetek és nemzetiségek egy­ségét, megszilárdítjuk a szocialista csehszlovák államiságot.“ Az eredményeket ismertetve szólt a problémákról Is, például, hogy vi­szonylagosan kevés a magyar nemze­tiségű hallgató a felsőoktatási intéz­­ményekbon. Végezetül a kor követel­ményeként jelölte meg, hogy tovább mélyítsük á lakosságnak az Interna­cionalizmus, a szocialista hazafiság és a csehszlovák államiság szellemé­ben való nevelését.

Next

/
Thumbnails
Contents