Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-09-12 / 36. szám

t U SZABAD FÖLDMŰVES. 1987. szeptember 12. VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADASZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADASZAT mtm Szeptember Vadtenyésztés, vadvédelem Szeptemberben a vadásteat. ke­vés kivétellel szinte mindenütt teljes erővel űzhető. Fokozott figyelmet szentelünk a haszon­­vadállomány védelmének. Az okszerű vadgazdálkodásban nem elégedhetünk meg pusz­tán azzal, amit a természet nyújt vadjainknak, hanem terv­szerű beavatkozással kell Javí­tanunk a helyenként kedvezőt­len természeti adottságokat. Bár haszonvaávnk életfeltéte­leit töbhé-kevésbé biztosítja a természet, közreműködésünk­kel azokat egyrészt állandósí­tanunk, másrészt javítanunk kell. tegyen gondunk arra. hogy a tisztások, rétek, vadlegelők megfelelő állapotban legyenek Az erre alkalmas helyeken lé­tesítsünk mesterséges vadföl­deket. A vadföldek létrehozá­sával egyidejűleg a vadkárok ellen is védekezünk, mert így az erdőkkel határos mezőgaz­dasági területekről a vadat részben elvonjuk. Azokat a terményeket, amelyeket a vad nem fogyasztott el és amelye két téli takarmányozásra kívá­nunk .használni, kellő időben takarítsuk be és megfelelő he­lyen tároljuk. A csicsóka egy részét télire földben ts hagy­hatjuk- a szarvas és a vaddisz­nó megtalálta, kikaparja. Illet­ve feltűrja tél idején is Fácán­jaink vagy fogolyáiiományunk számára lábon hagyhatunk ki­sebb folt kukoricát vagy cir­­kojt. A vadföldeket ugyanolyan gondosan és szakszerűen mű­veltük meg. mint az egyéb me­zőgazdasági területeket. Rendbe hozzuk a meglévő etetőket, Illetve újakat létesí­tünk Feltöltjük a sőzőkat Ete­tőink közvetlen közelébe fel­tétlenül tegyünk sózőt. mert a sőzóhoz szokott vad télen így az etetőt is könnyen megtalél­ja, ami fordítva szintén érvé­nyes. Tartsuk tisztán cserkész­­utainkat! Az adottságokhoz mérten célszerűen növeljük a csenderesek (remízek) számát. A csenderesek telepítésekor Igyekezzünk olyan fákat, cser­jéket és egyéb növényeket ösz­­szeválogatnt, amelyek a véde­lem mellett kisebb-nagyobb mértékben a vad táplálékát Is biztosítják. A vadászható vad. Szeptem­berben Szlovákia területén az SZSZK Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztériumának a vadfajok vadászati idejéről, módjáról és feltételeiről szóló 1975/172-es számú hirdetménye értelmében a következő vad­fajok vadászhatök: szarvas, őz, dám, muflon, borz, róka, üregi nvúl, nvestkutya, görény, hör­csög, ürge, szirti fogciy, tőkés réce. böjti réce. csörgő réce, szárcsa, örvös galamb, balkáni gerle, csóka, szajkó, szürke varjú, vetési varjú és a szarka. Szeptember 16-tól engedélye­zett a hiúz és a farkas vadá­szata. \ Az önálló és elismert fácá­nosokban vadászható a nvest, a vadmacska, a sün, a menyét és a sirály. Engedélyezett to­vábbá a héjakosarak alkalma­zása. Ennek a berendezésnek az előnve, hogy a ragadozómada­rat élve fogjuk be és ha vé­dett fajról van szó, könnyen szabadon engedjük. Olyan tí­pusú héjakosarakat, amelyek a madarat megölik, nem szabad alkalmazni! A vadászati jog gyakorlása A vadra csak a vadgazdálko­dás és a vadászati etika elvei­nek megfelelő módon szabad vadászni. A törvény felhatal­mazza a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztert arra, hogy indokolt esetben megvál­toztassa a védelem Idejét, mód­ját és feltételeit. Ezért szüksé­ges, hogv minden vadász figye­lemmel kisérje a szaksajtóban bizonyos időszakonként megje­lenő hirdetmény tartalmát. ♦ ♦ + SZAKLEXIKON Csenderes (remiz). Kisebb kiterjedésű, több koronaszintű (tehát többféle) fa, bokor és cserjefajból, főleg vadvédelmi célból mesterségesen kialakí­tott kis füves tisztásokkal és nyiladékokkal szabdalt, főleg vadtenyésztés! berendezésekkel éllátott sűrűség, amely legin­kább az apróvad, esetenként az őz tenyésztését is szolgálja, de felhasználható vadászatra is. Cserkészűt. Az erdőt vagy erdőrészt behálózó, terv sze­rint, mesterségesen készített keskeny, lehetőleg fák, bokrok takarásában kanyargó, a terep­­viszonyokat figyelembe vevő és kihasználó, minden vadá­szati ' és vadtenyésztést beren­dezést útjába ejtő, s mindig kezelt, tisztán tartott gyalog­ösvény. Vadföld. Terület, melyen ki­zárólag a vad számára vetett vagy ültetett takarmányféleség van, s amit körülkerítünk, és a vad részére csak akkor tesz­­szük hozzáférhetővé, amikor az takarmányozás szempontjából a legértékesebb, vagy amikor a vadnak arra bizonyos élet­funkció miatt legnagyobb szűk sége van. —alaksza— W......... A vadászat eszközei Egyik dolgozatomban arról írtam, hogy a vadászat eszkö­zei bizony sokat fejlődtek és változtak. A régmúlt Idők va­dászat egykoron nyíllal. íjjal és gerellyel, dákossa! ejtették el a vadat, vagy álltak ki a tá­madó, megsebzett vaddisznó elér. Ma a biztonságns lőfegy­verek. távcsöves puskák meg­könnyítik a vadász feladatát. Mindennek ellenére, a mai va­dásznak is, bőven szüksége van leleményességre és szem­­fülességre, ha eredményesen akar vadászni. A leskunyhók, magaslesek, lesállások építésé­nek őseink is nagymesterei voltak. A csapdázás sem volt ismeretlen számukra. Azonban a nyulak, vagy a szárnyasvad nagy keritőhálókkal történő befogását nem ismerték. Az „uhuzás“ is később jött divatba, ami ma már tiltott módja a szárnyas ragadozók gyérítésének. Egyrészt a hatal­mas termetű bagoly, az Uhu (Bubo bubo) családja egyre ritkul, s a kipusztulás fenye­geti, másrészt valljuk be őszin­tén, hogy uhuzás közben nem­csak héják, karvalyok és szarkák kerültek terítékre, ha­nem sok ölyv, sólyomféle és más védett ragadozó is örökre bánhatta, hogy az uhura vetet­te magát. A Jól álcázott les­­kunyhőkból irgalmatlanul szól­tak a puskák. > A „csalisípok“ használata, A vadásztársaságok tagjai a nyár folyamán Is gondoltak a téli takarmányalap biztosítására ' (Fotó: Belányi János) állandó módosítása is újdon­ságszámba megy, mert a régi vadászoknak nem volt szüksé­gük csalogató eszközre, mivel nagyon Is Jól tudták utánozni a megszorult, makogó, síró nyulat, vagy az őz sutájának és a szarvasteŔônnek a hang­ját, esetleg a konkurens bika barcogását rtgyetés idején. A korral sok minden meg­változott. Jó, vízhatlan, divatos ruhákat és hozzávaló bakan­csot, gumicsizmát árulnak ma már a szaküzletek. Beszerez­hető a praktikus tölténytáska, öv, vagy hátizsák is. Egykoron a fogolyvadászatra legalább két „aggatőt“ vitt magával a vadász, mert sok foglyot kel­lett aggatőra fűzni. Jelenleg az a helyzet, hogy az aggatónak csak a fácánvadászatokon ve­szi hasznát a vadász, ha sze­rencséje van. Az aggató mln­­denképppen fontos eszköze a vadásznak. De láttam már olyan agtgatót is, amelyre a nyulakat fűzték hátsó iábuknál fogva. Kár, hogy kiment a di­vatból, pedig igencsak meg­könnyítette a hajtők dolgát. A háton viselték, mint a hátizsá­kot. A nyulak egy félkör alakú fémszalagra voltak aggatva szabadon és ígv nem pállottak be, mint a hátizsákban hosz­­szabb cipelés után. Akár tíz nyulat fs fel lehetett rá akasz­tani, vagy kötni. Talán akad majd mester, aki újra felfedezi és elkészíti a „nyúlaggatőt“ Kissé bosszantóak, megmoso­­lyogtatóak a giccses dísztár­gyak mellett az olyan vadásza­ti eszközök, melyek Jelentősé­ge és használati lehetősége va­dászati szempontból egyenlő a nullával. Elsőként említem meg a műmadarat, vagy mfibaglyot, amelynek segítségével a var­jak apasztását képzelték el, de úgy hírlik a varjak annál oko sabbak voltak és fütyültek, azaz „károgtak“ a műbagolyra és a kísérlet eredménytelen volt. Igaz az „uhuzás“ egyko­ron nagy szórakozást nyújtott a vadászoknak, de ha ma va­laki szórakozni akar, azaz a lövésben! jártasságát és tudá­sát akarja, próbára tenni, vagy gyarapítani, annak melegen ajánlhatom a „koroaglövésze­­tet“. Igen hasznos és jó szóra­kozás ... Ogy hírlik, hogy a „csalika­csák“ használata Amerikából ered. Akit a téma bővebben érdekelne, a Nimród augusztu­si számában utánanézhet. Rövi­den arról van szó, hogy a nagy műgonddal — fából, gumiból — elkészített, élethű csallka­­csákat kihelyezzük a vízre és várunk, hogy majd a levegő­ben éppen köröző élő társaik leszállnak hozzájuk. Az Ilyen csalikacsás vadászatról szemé­lyes tapasztalataim nincsenek, nem is vágyom utánuk, s a ka­csavadászatnak ezt a csábos formáját én nem fogom kipró­bálni soha. „Vitatkozni lehet, de nem érdemes“ — szögezi le az egyik elmés hirdetés és propa­gálja a rókavas, szarkafészek­­-lehúzó, valamint a hordozható magasles használatát. Bár az ellenpropagációnak semmi ér­telme, mégis leszögezem, hogy a róka vadászatát részemről, csakis lőfegyverrel tudom el­képzelni és helyeselni, minden további más módot: füstgyer­tyát, nsapdázást, rókavasazást kegyetlen eszköznek tartok, eme nemes és értékes állattal szemben. A hordozható magasles elké­szíthető házilag is fából, vagy könnyű, de tartós fémcsövekből egyaránt. Praktikus eszköz, elég egy helyen álló fához tá­masztani, s a megfigyelés, vagy vadászat után áthelyezhető más helyre. Mindannak ellenére, hogy vannak némi hátrányai az állandó magaslessél szem­ben, úgy gondolom, hogy va­dásztársaim körében máris van létjogosultsága. A mozgatható magasles lényegében egy 3^-4 méteres létra, amelynek felső végére kényelmes ülést szerel­tünk, s az így felvértezett lét­ránk, fához támasztva magas­lesül szolgál ... Amikor a vadászat eszközei­ről beszélünk, feltétlenül szük­séges, hogy a vadvédelemmel, vadneveléssel kapcsolatos esz­közökre: etetőkre, sózókra, szárazság idején itatókra is gendoljunk, amelyek a vadgaz­dálkodás szempontjából egyre fontosabbak. Mert a jó vadász végső soron az utóbbiadat tart­ja a legfontosabbaknak. Motesfky Árpád HORGÁSZAT-----------------------«— HORGÁSZAT • HORGÁSZAT Ф HORGÁSZÁT Ф HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT в HORGÁSZAT A süllőzés után a csuka és a har­csa horgászata a legizgalma­sabb ugyan számomra, mégis a baünozás az, amellyel a legkedvel­tebb horgásztevékenységemet általá­ban ki szoktam egészíteni. Hogy mi­ért? Mert ahol süllőzöm. ott rendsze­rint baltn ts van. sőt látványos rab­lásaival Ingerlőén mutogatja magát __Mert az önökre való horgászás számomra rutinfeladat, ugyanis min­dig van nálam bevetésre kész balino­­zé szerelék . .. Mert a horgászata sportos, ka­pása vad és erntelies, fárasztása pe­dig igen élvezetes tevékenység. ... Mert gasztronőmiailag sem ép­pen megvetendő, hiszen búsának mi­nősége. ize, znmata kitűnő és ha ér­tünk az elkészítéséhez, mit sem szá­mít. hogv 143 részben ipszilnnszálká­­fávat e tekintetben hazat halfajaink közül magasan az élen áll. Hát mindezekért szeretem ezt a ki­tűnő spnrthalat és a reá való horgá­szást Most pedig tapasztalataimból, tanulságos, érdekes különös vagy ép­pen Izgalmas ballnkalandjalmból sze­retnék néhány élményt megosztani, hogv aztán a vizek part ián más is talál ion ürömöt a balinozásban. Nincs még egy a hazai halfajaink között, amely olv Jellegzetesen mu­tatná magát tajtékzó, fröcskölő roha­maival. mint a balin Rablása a leg­­megbfzhatóbban azonosítja tettesét, keresőhorgászatunk Iránytűje; és azt Is Jelzi, hogy halunk étvágyánál van. Sajnos, az egyáltalán nem biztos, hogy horogra keríthető, különösen ha dúskál a táplálékban; de láttatja m.agát, Izgatja a horgász fantáziáiét. Hánvan és hányán dobták be már a „törülközőt" az órákig tartó hiába­való dobálózás után, s tehetetlensé­gükben kővel hajigálták a „megfog­­hatatlant". Más esetekben pedig holt­biztos a „látott“ ballnok horograkerf­­tése. A Dunán láttam, amint egy hatal­mas balin úgy sorozta a riadt snecl­ba zuttyant ôkelme, És micsoda da­rab — gyönyörködöm benne, amint ABU-hűzósmérlegem kampóján vereti magát — 4.80 kg-nál áll be a mutató. Milyen horgászöröra tgy kezdeni a napot! A népszerű horgászhelyen néha annyi a ballnrabláa, hogy egyszerűen bosszantja az embert. De megfog­ni. . .1 Nos az nem egykönnyen megy. Tavaly, az egyik szép hétvégi napon valami okból viszonylag kevesen hor­gásztunk, az alsó vizen. Piszkosul ra bolt a balin. Néhányan nagyon ko­molyan nekiveselkedtünk. Volt, aki a legyezés magasiskoláját mutatta be, volt aki pergetett mindenfélével, má­sok vízigolyóval küldtek be snect», sőt sárkánnyal úsztatott legyes elő­liével is próbálkoztak. Mindhiába! Aztán jöttek a wobbler-csodák. Sem­mi. Végül az egyik spori tizenötös zsinórral egy „kopasz“ sneclt úszta­tott orrán, faroknyelén megdrilingez­­ve — minden egyéb cugehőr nélkül Akkora balint vett ki, hogy többen csaknem belefeketedtiink az esetbe — na nem az irigységtől! Én mérle­geltem: 6,80 kg-os volt. Kt ne hallott volna kenyér-, pufl- és kukoricazabáló süllőkről, harcsák­ról, miegymásról. Pont a bálin lenne kivétel az efféle vízparti furcsasá­gokból? Emlékezetes az a körösi ba­­linom, amelyik pontyozó szerelékre, mélyen a fenékközeiben kapott. J6 négyes darab, fis milyen heves volt a kapása! A Balatonon csődöt mon­dott kísérletem a bálin „előírássze­rű“ zsákmányulejtésére, pedig rablás volt bőven. Letettem róluk, s akkurá­tusán pontyozásba kezdtem kenyér­gyurma csalival. Igaz, pontyot se fog­tam, ám az egyik horogfelnézéskor jókora ón vetette magát a nem ép­pen szokványos ragadozó-menüre. Az tán. az egyik borgászversenyen spicc­bottal, parányi horoggal, egy szál szúnyoglárvával kilós példányt sike­rült zsákmányul ejtenem, mfg a szom­szédomnak még a kezdés előtti fe­nékméréskor üres horgára vágott rá egy jé másfeles balin. És még folytathatnám .. (Horgászat) bandát, hogy azok közül jópár a napsütötte zátonyra spriccelt, s csak nagy keservesen tudtak a szélvízbe visszavergődni — vesztükre, mert a közelben ólálkodó jő négyes állat vi­harként sújtott le a szerencsétlen áléit küszökre. Biztos prédák voltak. Aztán az se volt mindennapi esef,­­amit a mohácsi Duea egyik szélvízi, hullámos esésű porongján láttam: a közel hármasra saccolt bálin oly vehemesen rajtolt a sekély, langyos vízben sütkérező Ivadékhalakra, hogy közben ökelme vetődött szárazra. Az eset kora hajnalban történt. A közel­ben lemacskázott csónakból horgász­tam, s a hal vtsszavergödése közben volt Időm fotómaslnám Uzembehelye­­zésére és elkattinfására. ám, sajnos, a kapkodásból csak nagyon életlen kép lett. Még egy érdekes megfigyelés: kő­gátak. töröpartok. hnmokpadok elvá­gó sodnrvnnala mentén láttam izga­tottan cikázó nagytestű balinpéldá­­nynkat. Várták a felfelé húzó Ivadék­­halak felhőit, hogv aztán az erős sodrásba érő és ezáltal haladásuk­ban ■ kissé visszavelet halacskáknak rontsanak. Láttam támadó balint, amint hop­pon maradt, kiesett szájából a ter­metes ktisz. A kétségbeesett snect kacsázó kavicsként siklott volna to­va, de egy másik útonálló rontott rá. Csak azt láttam, hogy a kishal a víz­ből felperdül — valószínűleg a bálin „megorrolta“ — majd visszaestébeti úgy elnyelte a csupasz ragadozópofa, mintha nem Is lett volna Vízi sor­sok. Ezt az „orrolásos“ figurát egyéb­ként többször volt szerencsém meg­figyelni olyankor, amikor a támadó őn elsőre elvétette a bővölt áldoza­tát. A feldobott kishalnak aztán nem volt menekvése! És, amikor őrjönve rabol, de még­A bálin (Pomichal Richard felvétele) A balin horgászata sem kap! Egyszerre csak. mintha egy varázsló beintett volna, sorozni kez­denek a balinok a sziget belső ol­dalán. Rablás rablást követ. Ogy el­hajítom a tehetetlen süllőző pálcát, hogy csak úgy nyekken a csónak­­deszkázaton. Elő a ballnozót, ólmos­­-legyes élőkével, s máris hajítok az önök sűrűjében. Semmi! Illetve annyi, hogy ahová egyre türelmetle­nebbül hajigálok, ritkulnak a rablá­sok. Aztán! kipróbálok vagy egy tu­cat csoda-villantőt, de mindössze né­hány utánanyúlás. Pihentetőül egv jót szalonnázom. Közben, mint a jég­eső verné a vizet, „megerednek“ a balinok. Kissé elnehezülten nyúlok a bot után, de még annyi se, mint ko­rábban. Próbálkozom jiggekkel, eré­­nőkkal. sfreamerekkel — semmi. Vé­gül egy úszó w,ohblerrel sikerül ki­imádkoznom egy másfeles öngyilkost. A múlt év egyik kora őszi napjá­nak hajnalán csendesen ereszkedtem csónakommal a böki Dunán a közeli kőgátra. Élveztem a párás csöndet Egyszerre csak egy goromba rablás alattam, mintegy húsz méternyire. A megtört áhítatban Izgatottan kapko­dok DAM „Airway“-botom után. Kl­­akasztom a ballnőlmos-legyes élőkét és egy kis 61omfe|es hófehér halle­gyet, streamert csatolok vissza. Egész lényem egy atlétlkus dobásban re­meg, amikor újra burványt vet a ba­­llnom. Dobok. Kicsit túlslkerült, de aztán bombaként veti rá magát a tollbojtra a behemót állat. Az akasz­tás nyomán felsivít ABU Cardínal-66 típusú orsóm fékje, ’amint a megseb­zett hal nekirugaszkodik a kemény folyás felé. De jó, hogy úszom az ár­ral! Micsoda élvezetes így a fárasz­tási Hatalmas hal köröz, én meg for­gók körbe körbe, mint egy radarer­nyő, halamhoz igazodva. Jónéhány percembe tellett, amíg öblös szákom-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents