Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-09-05 / 35. szám
щ baktériumok által oko- Д zott fertőző betegségek közül a víziszárnyasokuál kevesebb fordul elő, mint más baromfiaknál. Néhány ezek közül azonban nemcsak állat-egészségügyi gondot jelent, hanem az emberek megbetegedésének is a forrása lehet (salmonellózis, urnitózis). Mások, mint például a baromfikolera komoly járványokat, jelentős veszteségeket okoznak. Az utóbbi hol heves járványok formájában jelentkezik, hol szórványosan fordul elő. Nálunk elsősorban a háztájiban szedi áldozatait, a nagyüzemekben egyre ritkább. Ebben nagy szerepet játszik az, hogy a háztáji állományok nem zárt tartásűak, s így a fertőzésre sok az alkalom A betegség iránt nemcsak a háztáji szárnyasok, de a tyúkfélék és a vadon élő madarak is fogékonyak A járványok nyár végén és ősszel okozzák a legtöbb veszteséget. Ezért a járványok terjedésének kedvező évszakában történő elhullás mindig gyanút keltő. A heveny barnmíikolera kórokozója a Pasteurella mnltocida baktérium. Több Pasteurella törzset ismerünk, de ezek kórokozó képessége lényegesen különbözik Míg például a heveny fertőzésből kitenyésztett törzs még mllliószoros hígításban is elhullást okoz, addig az idtilt kórformából, vagy az egészséges állatok légcsövéből kitenyésztett kórokozók nagy mennyisége is ártalmatlan — illetve csak kivételesen okoz elhullást — a kísérleti állatok.nál. A kórokozó ellenállúképcssége csekély, így 60 C-fok hő hatására 10 percen belül elpusztul. Hidegben azonban akár egy évig is életben maradhat. A dögben és a fertőzött trágyában is, akár egy hónapig életképes. A szokásos töménységben alkalmazott fertőtlenítőszerek gyorsan végeznek vele. Az esetek többségében a betegséget a fertőzött baktériumhordozó hurcoUa be. Kisebb távolságra azonban a kórokozót az ember ruhájával. lábbelijével. ragályfogó tárgyakkal is közvetítheti. Nem elhanyagolható veszélyt jelent a fertőzött konvbai hulladék, a sekély állóvizek és a vadon élő madarak szerepe. A fertőzött állomány sorsa a fertőzés mértékétől és az állomány ellenáUóképességétő! függ. Az állatok ellenállását gyengítő tényezők közül már említettük az ősz elején fellépő szélsőséges hőmérséklet Ingadozásokat Télen pedig a nagy hideg et'eni védelem hiánya érvényesülhet. A* anyagforgalmi zavaruk és az A-vitamin hiánya is hajlamosít a fertőzésre. Ez csaknem kizárólag a szájon át vagy belélegzés útján történik. Kifejezetten heveny baromfikolera esetében a tünetek — a betegség gyors lefolyása miatt — alig jelentkeznek. Az este még egészségesnek látszó állományban reggelre akár tömeges elhullás is bekövetkezhet. Nappal is esetleg csak 1—2 órás bágyadtságot észlelünk. A túlélő egyedeknél náthát, enyhébb-súlyosabb hasmenést figyelhetünk meg Az Ilyen járvány után gyakori az idült okoz megbetegedést. Míg a baromfitífusz elsősorban a tyúkfélék S. gallinarum okozta fertőző betegsége, addig a salmonella csoport egyéb tagjai a libák, a kacsák, a vadon élő madarak (különösen a fácán) paratífuszát okozzák. Galambállományban a paratífusz hasonló jelentőségű, mint a tyúkállomány tífusza. A paratífusz elsősorban fiatal állományban jelentkezik tömegesen. Másodlagosan sok egyéb fertőzéshez is csatlakozhat. A növendék és felnőtt állatoknál is előfordul. A keltető tömeges fertőzés forrása lehet, A baktériumok okozta betegségek kolera. Ilyenkor a beteg egyedek csonttá-bőrré soványodnak és állandósulhat a felső légutak hurutja. Ízületgyulladás fejlődhet ki, sőt az agyhártyán keletkezett elváltozások következményeként Idegrendszeri zavarok is előfordulhatnak. Kővbonctanilag változó nagyságú vérzésekkel találkozunk. Több belső szerven és a májban elhalásos gócok figyelhetők meg. Az elváltozások jellege a fertőzés lefolyásától függ. A gyógykezelés során a még egészséges egvedek megvédését és a további veszteségek megelőzését igvekszünk elérni, hiszen mint ahogy említettük heveny esetben a beteg baromfiak gyógyítására nincs idő A lóból termelt immunszérufn használata egyre inkább hát? térbe szorul. Csak rövid ideig nyújt védelmet és a fajidegen fehérje is kedvezőtlenül hat a szervezetre. A kórokozó érzékeny a szulfonamid-származékokra, ezek azonban, ha hoszszabb Ideig használjuk őket, rontják az állatok étvágyát. Közülük legszélesebb körben a sulfaquinoxaiin használatos. Takarmányba, vízbe adagolják vagy olajos injekció formájában alkalmazzák. A védőoltás sem nyújt azonban megbízható védelmet. A baromfikolera elleni védekezés legfontosabb és leginkább célravezető módja az, ha az állomány fertőződését megakadályozzuk. Mivel a kórokozó tojás útján nem terjed, a fő szerepet a baktériumot hordozó állattok játszák. Salmnnellósisnknak nevezzük azokat a betegségeket, amelyeket elsődlegesen a salmonella csoportba tartozó baktériumok okoznak. Ezeknek a száma ma már 400 körül van. körmük azonban sok egyáltalán nem mivel a kórokozó tojással vagy a keltetőből származó hulladékkal is terjed. A piszkos, nedves, bélsárral szennyezett környezet elősegíti a kórokozó szaporodását. Döntö szerepet a fertőzöttt bélsár játssza. Az alulméretezett, állóvizű úsztatókban ezért nyáron oly mértékben elszaporodhatnak a salmonellák, hogy ez előbb-utóbb fertőzéshez vezet. Fertőzés forrása lehet a takarmány is. a vágóhídi hulladék etetése, vagy a baktériumgazdák. Fiatal libáknál és kacsáknál nem ritkaság az önálló paratífusz sem. Szövődményként egyéb bántalmakhoz is könnyen csatlakozhat. Kezdetben csak általános tünetek mutatkoznak: láz, étvágytalanság, levertség. Ezt súlyos hasmenés, ingadozó járás a lábak gyengesége követi, majd az elhullás előtt teljes bénulás alakulhat ki. Fejlett kacsában és libában tünetmentesen zajlik le a betegség, vagy a fertőzésre csak átmeneti hasmenés utal. Kőrbonctanilag szembetűnő a bélhurut, a máj, és a lép duzzanata. Később a belső szervekben elhaíásos gócok keletkeznek. Gyógykezelésre Furazolidont, antibiotikumokat, vagy a szilifonamidokat lehet igénybe venni. A védekezésben legfontosabb az állat-egészségügyi követelmények szigorú betartása. Elsősorban. mint a fertőzés leggyakoribb forrását az úsztatókat kell tisztán tartani. Ugyanezt elmondhatjuk a tojőfészekről, a tojásról és a keltetés higiéniájáról is. Vérpróbák segítségével az állományból eltávolítjuk a baktériumeazdákat. E-> zek felkutatását elősegítheti a bélsár laboratóriumi kivizsgálása is. Több Salmonella-foj az emberben ún. húsmérgezést okoz. Közülük legveszélyesebb a kacsában előforduló Salmonella enteritidls, ezért a kacsatojást étkezési célokra csak főzés után szabad felhasználni. A tünetek nagyon korán, a fertőzést követő 24 órán belül jelentkezhetnek. Enyhe esetben láz, étvágytalanság, hányinger, hasmenés mutatkozik. Súlvos esetben különösen a gyerekeknél gyakoriak a belső szervek elváltozásai és a csontvelő gyulladása. A kellő sütés, vagy főzés a szalmonellákat elpusztítja. A máit században az ornitnzist szórványosan jelentkező súlyos emberi megbetegedésként észlelték. A papaeáiok által terjesztett fertőzésnek tartották, ezért pszittakőzisnak nevezték el. Később azonban kiderült, hogy a baromfiak is hordozói lehetnek. Leginkább a libák és a kacsák fertőzöttsége gyakori, de eddig több mint 100 madárfajban is megtalálták. A betegség kórfeilődése a lappangó fertőzöttség iskolapéldája A kórokozó szájon át jut a bélbe, ahol megte!ensz!k és szaporodik, de semmiféle egészségi zavart nem okoz. A fertőzött madarak időnként azonban nagy mennyiségit kórokozót juttatnak a külvilágba. Különböző gvongítő ténvozök hatására, gyakran salmoiie'lák társulásával, azonban náluk is bekövetkezhet a vér fertőzése. Kacsa- és libaállományokban a lappangási idő után (7—14 nap) bágyadtság, hasmenés,kötő- és szaruhártya-gyulladás jelentkezik. Ez 15—50 %-os elhullást is okozhat. Boncoláskor a májban és a lépben apró, elhálásos gócok találhatók. A' paratífuszos szövődmény gyors pusztuláshoz vezet. Ilyenkor az ornitózis kórképe nem alakulhat ki. A gyógyításra a széles körben alkalmazott antibiotikumok használhatók fel. Az emberek elsősorban a kacsafcldolgozáskor fertőződhetnek. amikor nagy mennyiségű kórokozó kerül a levegőbe. Magas láz. pszichikai zavarok. tüdőgyulladás állhat he. Szerencsére az idejében felismert betegség gyógyítható. Az állat egészségügyi rendszabályok megkövetelik a fertőzött állományok felderítését. Erősen szigorított Intézkedések vonatkoznak a papagájokkal folytatott kereskedelem ellenőrzésére. mivel a papagájoktól származó fertőző anyag az emberre különösen veszélyes. Dr. Kórősi Rudolf állatorvos УГ A gladiólusz károsítóiról Ä giadióluszt több kórokozó, illetve kártevő veszélyezteti. A vírusbetegségek közül iegelterjedtebbb a gladiólusz fehércsíkussága. Ez a leveleken és a virágszirmokon egyaránt feltűnő csíkozottságot, ritkábban foltosodást okoz. Levéltetvekke) és növénynedvvel, valamint beteg gumókkal terjed. A védekezés a levéltetvek irtásából és a beteg növények megsemmisítéséből áll. A levéltetvek ellen Pirimorral, Bi 58 EC-vel, Metationnal vagy Anthiovaí harcolhatunk. A készítményeket lehetőleg felváltva használtuk A gumókat leggyakrabban a Pseudomonas marginata nevű -baktérium fertőzi. Az általa okozott foltok kör alakúak vagy oválisak, színük sötétbarna Később a foltok néhány milliméternyire behatolnak a gumó húsába, innen azonban késsel könnyen kipattinthatók. Nagyobb mértékben általában esős években, nedves, nehéz talajon termesztett növényeknél jelentkezik. Mivel a kórokozó a gladiólusz gumóit a talajból fertőzi, ugyanazon a területen ezt a növényt leghamarabb 4—5 év elteltével termeszthetjük újra. Az erősen fertőzött gumókat semmisítsük meg. a gyengébben fertőzöttekből pedig az ültetés előtt a fohnkat pattintsuk ki. Utána a gumókat néhány óráig tartsuk száraz és meleg helyen, hogy a sebek gyorsan beszaladjanak. Kerüljük a túlságosan nedves talajokat és ne öntözzünk túl sokat. Míg a pszeudomonászos beteeségnél a gumók nem pusztulnak el. a Fusarium oxysporum nevű gombával fertőzötteket már unni lehet megmenteni, ugyanis a gomba miréliuma a gumóban — de elsősorban az edénynvalábekban — gyorsan tered és az egész növény pusztulását okozza. Ez a kórokozó is talajlakó. Mivel a gomba a talajban 3—5 évig A gumó fuzáriumos rothadása életképes marad, itt is nagyon fontos a 4—5 éves vetésforgó betartása. Azért, hogy a gumókat át tudjuk vizsgálni, el kell róluk távolítani a burokleveleket. A fertőzés ui. csak a gumó felületén — fehér vagy rózsaszínű gombabevonat formájában — látható. Mivel a gyengén fertőzött gumókat sem lehet megmenteni, ezeket is meg kell semmisíteni. A fuzáriumos rothadás és növénypusztulás ellen a gumókat ültetés előtt 30 percig 0,2 százalékos Fundazol 50 WP-vel csávázzuk. Kizárólag csak egészséges ültetőanyagot használjunk, mivel e veszélyes betegség a szaporítóanyaggal is terjed. Ä kártevők közül, a vírusbetegségeknél említett levéltetveken kívül, legnagyobb károkat a gladtólusztrlpsz okozza. Szívásával elsősorban a virágszirmokat károsítja. Kártételét súlyosbítja az a tény, hogy rejtett életmódot folytatva (egyébként is'a legkisebb rovarokhoz tartozik) a jelenlétére utaló tüneteket általában csak a növények virágzásakor észleljük. Ilyenkor azonban már a védekezéssel elkéstünk. Hazai viszonyaink között a gladiólusztripsz kizárólag a tárolt és a meg nem tisztított gumókon telel át; 10 C-fok feletti hőmérsékleten szívogat, sőt szaporodik Is. A károsított gumó felületén a buroklevelek eltávolítása után fekete ürülékcseppek találhatók. Tavaszsza! a gumókkal kikerül a kertbe. Szívogatását a fejlődő leveleken kezdi, később pedig a viráekezdeniényeket támadja meg Évente több nemzedéke fejlődik. A védekezés részben a gumók csávázésából, részben pedig a növények permetezéséből áll. A csávázásra az UHracid 40 WP 0.1 százalékos, vagy a Basudin 60 ЕС 0,15 százalékos oldatát használjuk. A csávázási, amely 30 percig tart. a Pszeudomonászos foltosság tart és ezalatt több egymás akkor a tripszek ellen csáváz- _ után következő kultúrát káro- ni, majd utána újra szárítani síthotnak. kell.J Végül a gumókat vékony A hernyókat a gladiólusz- rétegben helyezzük el a tárotriosz ellen ajánlott készítmé- lóban. A tároló relatív páranvek jól irtják, a drótférgek tartalma 60—70 százalékos leellen viszont a talaiba Harsban gyen. Arra nagyon vigyázzunk* 5 G nvfonate 10 G vagy Ba- hogy a hőmérséklet sohase kosudin 10 G granulátumokat zelítse meg a fagypontot, mert (30—40 grammot 10 négvzet- ilyen esetben a gumók könyméterre. szükséges bedolgozni, nyon fagykárt szenvedhetnek. (A szerző felvételei) (Megjegyezzük, hogy ezek a Matlák György agrármérnök A gladiólusz csíkozottsága gumók kiszedése, szárítása és megtisztítása után végezzük. A vegetációs idő alatti permete zésekre a Bi 58 ЕС, az Antbio 25, a Metation E 50, az Actellic 50 ЕС, az Ultracid 40 WP vagy a Basudin 60 ЕС használható. A kezeléseket akkor kezdjük, amikor a növények elérik 20—30 cm-es magasságot, és kéthetes időközökben a virágzás kezdetéig folytatjuk. A gladiólusz alkalmi kártevői a bagolylepkék hernyói. Általában a leveleket károsítják. Alkalmi kártevők a drótférgek is, ha a gladiólusz olyan területre kerül, ahol a talajban ezek a férgek tartózkodnak. Fejlődésük 3—5 évig készítmények a kertészkedők számára nehezen hozzáférhetők és ráadásul az fgy kezelt talajon a következő évben nem szabad gyökérzöldséget termeszteni.) A gladiólusz károsítói ellen nemcsak vegyszerekkel, de helyes tárolás előtti kezeléssel és tárolással is harcolhatunk. A gumókat kiszedésük után rögtön meg kell szárítani. A szárítást 30 C-fok körüli hőmérsékleten 4—6 napig végezzük. (Ezalatt a gumók eredeti súlyuk egyharmadát elveszítik. A szárítást a tisztítás követi. Tanácsos az összes buroklevelet eltávolítani, majd a gumókat átválogatni. Ha szükséges,
