Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-09-05 / 35. szám

1987. szeptember 5. SZABAD FÖLDMŰVES Emberi méretű vágyak Forró augusztus elsejei napon ko­pogtattunk Kun István agrármérnök­nek, a hroboňovói Csehszlovák-Szov­jet barátság Efsz elnökének ajtaján, hogy szavakba, mondatokba önlsük azt az ötven esztendőt, amely rohanó világunkban az elnök feje felett elzú­gott. 1. Régi igazság: amilyen a gazda, olyan a portája. Napjainkban így mó­dosult e bölcs megállapítás: amilyen az elnök, olyan a gazda. Kun István azt a gazda típusú elnököt testesíti meg, aki az utóbbi hét év­ben jelentős energiát szaba­dított fel a szövetkezeti föld­művesek különböző rétegei­ben, s évről évre figyelem­reméltóbb eredményeket mutat fel. Vezetési módsze­reit nem az ösztönös, hanem a tudatos elemek jellemzik. Fokozatosan tárult ki előtte a horizont, s az ács fiából több mint 1700 hektáros gazdaságot irányító, embe­rek százainak sorsáért, bol­dogulásáért felelősséget vál­laló gazdasági vezető lett. Olyan egyéniség, akiről egy ülésre a festő sem ké­szíthetne hiteles portrét. Ismeretségünk, az első szak­mai jellegű beszélgetésünk óta szüntelenül gazdagodott a róla kialakult kép, minden találkozásunk újabb színe­ket, értékeket adott hozzá. Szemét, éber figyelmét ál­landóan a gazdaságon tartja, s mint a jó röntgenorvos, napról napra lát­leletet készít, olyan tájékoztató ..je­lentést“, amelyből pontosan megálla­pítható, hogy „lélegzik“ a gazdaság, milyen a szívverése", s milyen meg­terheléseket képes elviselni, hol szük­séges beavatkozni. 2. Mint gyér vizű, hegyi erecske in­dult a beszélgetésünk, aztán egyre jobban meglódultak a szavak, az em­lékezés hosszú fonalát fejtette lel Kun István. Elhalkulnak, majd áiiii­­zesednek a szavak. M°sszesugárzó bőlcsessséggel szól az utóbbi hét esz­tendő bátor vállalkozásairól. Olykor felemelkedik, kissé megemelt a vál­lát, mintha újra a „nagy teher“ fel­emeléséhez készülődne. Amint életé­ről, munkájáról beszél, az abca su­gárzik. Szép szabatossággal fogalmaz, szavaiból tartalmas életpálya körvo­nalai bontakoznak ki. Már az első mondatai után az a benyomásom, hogy Kun István nemcsak a szavakban, ha­nem az életében is szigorú, szép ren­det tart. — 1937 augusztusában születtem Kisfaludon /Vieska/. Édesapám ács­ként a helyi egységes földműves-szö­vetkezet alapító tagja volt. Nyolcán voltunk testvérek, s mint a legfiata­labb, bátran vallom, hogy naqy szere­iéiben nőttünk fel. Sosem kívántunk tovább nyújtózkodni annál a képze­letbeli takarónál, amire édesapám 500—600 korona fizetéséből futotta. Az embereket és a természetet min­dig nagyon szerettem, s ez a kettő számomra elegendőnek bizonyult ah­hoz, hogy átlendüljek a nehézsége­ken. az életben ts meaálljam a he­lyem. Már fiatalon tisztában voltam azzal, hogy a lét értelme ott kezdő­dik, hogy az ember munkálkodik. Szilleimre és a tudásra mindig olyan emberi méretű váagual tekintettem, mint a vallás a szentekre. Főiskolás éneiben is szerényen élt, s az ösztöndíjból, valamint az élvo­nalban játszó labdarúgónak kijáró, — akkor még szegényes — juttatásokból ruházkodott. ebből vásárolta a szök­és a tankönyveket. 1961 ben szerzett diplomát a Nyit­­ral /Nitra! Mezőaazdasági Főiskola állattenyésztési karán. Friss dipomá­­val a kezében a Somorjal fSamorjnj Efsz-be került, ahol állattenyésztési áqazatvezető. majd nedia alelnők lett. A szövetkezetek társulásakor a Kék Duna F.fsz főmérnökévé, maid az IvánkaI BaromfitenyésztésI Kutatóin­tézet Hroboňovói l.údnemesítö Állo­másának vezetőiévé lépett elő. Ez utóbbi beosztásban hat évig dolgo­zott. — Az állattenyésztési szakot nem azért választottam, mert az állat nem felel vissza. Hiszen a biológia nagyon Is keményen beleszól az őt irányíta­ni, befolyásolni törekvő ember éle­tébe. A sikerek vaqy éppen a kudar­cok adiák e különös párbeszéd lénye­dét. amely valóban nem más, mint az állatteniiósztésf szakember megméret­tetése. Mi tagadás, jól éreztem ma­gam ebben a „világban", a mellém beosztottakkal kevés szóból is értet­tünk. Amikor 1980-ban a Hroboňovói Efsz élére kerültem, egycsapásra éreztem, hogy megváltozott körülöttem min­den. Ereztem, hogy alapos próbatétel előtt állok. De már az első pillanat­ban tudatosítottam azt is, hogy vé­gül is ott folytathatom, ahol abba­hagytam. Egyik napról a másikra rá­jöttem arra is, hogy az új feltétel­­rendszerben — amikor is a gyakorla­ti eredmény, a mérhető teljesítmény határozza meg a munka minőségét — a vezető és a beosztott igazán gyü­mölcsöző kapcsolatba kerülhet. Olyan termékeny együttműködésre juthat, amely automatikussá teszi egymás jobb megismerését is. Kifejlődhet a gondolatok összhangja, amelynek fő­leg a gyakorlatban lehet hasznát ven­ni. 3. 1980-ig a tőkeszegénység, a kedve­zőtlen talajadottság és a munkaerő­­helyzet határozta meg a Hroboňovói Efsz termelési szerkezetét. Az új elnök azonnal felismerte a dinamikus előrelépés feltételeit, me­lyeket gyakorlatilag a korszerű ter­melési viszonyok bevezetésére alapo­zott. — Azonnal felismertük, hogy példa­mutatóbb munkát; fegyelmet, rendet követel meg tőlünk az elkövetkező időszak. Ezért célul tűztük ki, hogy a megújulási készséget a dolgozók tu­datába kell vennünk, s ezt meg ts kell tartanunk. Miben nyivánull ez meg? Elsősorban abban, hogy folyto­nos megújulást vezettünk be a veze­tésszervezésben, az üzem- és munka­­szervezésben, az érdekeltségi viszo­nyok helyes kialakításában, az új technika iránti befogadásban, ugyan­akkor nagyon fontosnak tartottam és tartom a minőséget, valamint a piac iránti érzékenységet, megújulást. Hosszú folyamatra volt szükséqünk ahhoz, hogy dolgozóink felismerjék azt. hogy az Igényes követelmények­ből kiindulva nem elegendő csak ter­melni, hanem az ökonómiai gondolko­dásra alapozva kell cselekedni is. Az elmondottakkal összhangban a növénytermesztés dinamikus fejlesz­tését állították előtérbe, s a belter­­jesitő tényezők — öntözés, a szerves trágyával való ésszerű gazdálkodás —, az új és korszerű agrotechnikai eljárások, valamint a talajok termő­képességét fokozó módszerek maximá­lis kihasználásával olyan termelési szerkezetet sikerült kialakítaniuk, mely szerencsésen találkozott a ga­bona- és a húsprogrammal, ugyan­akkor környezeti adottságaik ts ked­vezően változtak. A járási átlagot meghaladó hoza­maikra és termelékenységi mutatóik­ra a szűkített önköltség jellemző. Nem véletlen, hogy a gazdaságossá­got tekintve — 22,5 százalékos ren­tabilitással gazdálkodnak — a járás élenjáró mezőgazdasági üzemel közé küzdötték fel magukat. Az egyszerű, de mégis korszerű gaz­dasági szerkezet, a kis önköltségek mellett a qazdákodás eredményessé­gét a beruházások fokozatossága és egumásra épülése is magyarázza. Az elmúlt években több millió koronát költöttek öntözőberendezésekre —­­szántóterületük 80 százaléka öntözhe­tő, 40 hektáron pedig eredményesen alkalmazzák a csepegtető öntözést —, gépekre és építkezésekre. Ezek egy része nem látványos, de a termelés zavartalanságához nélkülözhetetlen. Bekötőutakat, szociális helyiségeket építettek, felújították az álaitartó épületeket. A korszerű géppark gaz­daságos üzemeléséhez alakították át a táblaméreteket, a sok felesleges dű­­lőutat gyűjtöutakkal váltották fel. Nagy befogadóképességű takarmány­keverőt építettek a földgázra átállí­tott szárító mellé. A javítással fog­lalkozó dolgozók jobb munkakörülmé­nyeit, a gépek amortizációjának lerö­vidítését, munkaképességük megőrzé­sét korszerű — gázzal fűtött — mű­hely szolgálja. Az alaptevékenységet jelentő nö­vénytermesztést és állattenyésztést ma már jövedelmezően egészítik kt a sertéstenyésztés fellendítését segítő, új technológiai berendezéseket előál­lító — 6 millió volumenű — mellék­üzemág. összegezésként emondható, hogy nincs veszteséges ágazatuk. Hogy le­het ezt elérni? A titok nyitja a gaz­dasági vezetésben és a pártlrányítás­­ban, valamint a tagság — 320 az ál­landó dolgozók'száma — lelkiismere­tes munkájában található. A dolgozók átlagos életkora 37 év, s csak a nyugdíjba menők helyett vesznek fel — négy jelentkező közül egyet — le­hetőleg szakképzett fiatalokat. így az évek során fiatalodott az efsz, és nőtt a szakmai tudás. Kevesen vannak, így mindenki jól ismeri a másikat, min­denki tudja a dolgát, s becsülettel végzi is azt. A szövetkezet közepes mérete, az egyszerű termelési szer­kezet megkönnyíti a munkaszerve­zést, ezért nincs szükség naqy. ve­zérkarra, s ennek következtében az általános költséqek is alacsony szin­ten tarthatók. Az egy dolgozóra jutó évi átlagos munkatermelékenység 193 ezer, az átlagos munkabér pedig 3 ezer 300 korona. A szövetkezet gazdasági eredmé­nyeinek javulásával párhuzamosan épült—-szépült a falu is. Hat év alatt több létesítmény — óvoda, üzlet- és sportközpont, a járdák portalanítása, s jelenleg az új egészségügyi központ épül — lett átadva, mint az azt meg­előző, 25 évben. Mindez az efsz veze­tésének és a hnb tanácsának jó együttműködését jelzi. 4. — A szövetkezeti mozgalom ha­zánkban nem csupán szavakban moz­galom. Mi csakis közös erővel lép­hetünk előre és boldogulhatunk. Az efsz dolgozóira miňdiq úgy gondolok, mini a közös nagy család tagjaira, a fiatalokat pedig gyakran a fiaimnak nézem, és úgy közelítek gondjaikhoz. Ami bizonyos: nem múlhat el felet­tem nyomtalanul az, hogy járási kép­viselő vagyok, s így alkalmam van megismerni az élet sokszínűségét. Ezért látom azt ts, hogy a kevés is sokszor sokat jelenthet szorult hely­zetben. Segítséget, mintegy „cserébe", én is sokat kaptam. Például azt a tu­datot, hogy mások is nagyon erősen keresik az előrelépés útját, tehát ne­kem sem szabad tétlenkednem, mert lemaradok. Különben számomra az év 365 nap­fa ad munkát és annak minden órá­ja. Olyan elfoglaltságot, amit nem lehet elodázni. Nálunk a napi apró hibák nagyon felértékelődnek. Nem megoldás az sem, hogy a magunk módján szeretünk meghirdetni dolgo­kat. Es kinyilatkoztatni, ellentmon­dást nem törően. Nem elég ma meg­mondani valamit, holnap ellenőrizni is kell, akár újra szólni, majd megint ellenőrizni. Másként nem megy. Ál­landóan ott kell lenni a végrehajtás­nálI Kun István elnökségének hét esz­tendeje új fejezet a Hroboňovói Efsz életében. Ezen időszak alatt az elnök emberi méretű vágyai teljesültek. Megerősödött a gazdaság, kitisztult a látóhatár, világossá vált, hogyan és merre érdemes a szövetkezetei fel­­leszteni. Vezetési módszereinek a tit­ka az, hogy szerénysége, közvetlensé­ge folytán nincsenek titkai. 5i Ötvenedik születésnapja alkalmából a „Kiváló munkáért" állami kitünte­tést kapta, mely jelképezi és magába foglalja az embert és táfat formáló, az emberi méretű vágyak beteljesedé­sét szorgalmazó elnök „életművének* kiteljesedését. CSIBA LÁSZLÓ (Tóth József felvétele) kálgattam. A nagybácsim volt a tanítómesterem, kitűnő zenész volt. Szegény, már tíz éve ha­lott. En jelenleg egy hattagú zenekarnak vagyok a prímása. Hetente egyszer-kétszer jö­vünk össze gyakorolni, lókán, de néha gyakorlunk Nagyfödé­­mesen (Veiké Otanyj is, a Fé­nyesben. Hogy milyen gyakran hívnak bennünket játszani? Mondhatom, nem unatkozunk. Esküvök, búcsúk, névnapok. Mert a falusi ember azért még manapság ts szeret jókat mu­latni. A városokon általában el­szoktak ettől. Az emberek vala­hogy félnek egymástól, élide­genednek, irigykednek egymás­ra. S hogy mennyiért zené­lünk? Az alkalomtól függően. Egy esküvön 2000 —2500 koro­náért. De higgye el, nem csu­pán a pénzért játszunk. A ze­nét csakis szívből lehet igazán jól művelni. Én már gyermek­korom Óta nótáskedoű vagyok. Hej, a Szalal László, Solti Ká­roly, Kovács Apollónia, meg Lakatos Sándor és ifj. Magyart Imre népi zenekara. Azokat hallgatva tudok igazán kikap­csolódni, megpihenni. Sok le­mezem van otthon, ha haza­megyek munkából, mindig meg­hallgatom valamelyiket. Egyet­len fiam van, sajnos, őt nem érdekli a zene. ö nem vonzódik iránta, mint az apja, pedig nagy kár. Családi hagyomány megy ezáltal veszendőbe. Fele­ségem, akt szegény már tíz éve cukorbeteg, úgyszintén kedveli a jó muzsikát. Amire pedig fe­lettébb büszke vagyok: van egy rttkasáaszámba menő hegedűm, 1707-661. Nagyon féltem, vigyá­zok rá, mint a szemem fényé­­re. Nagy érték ez ám. De vár­jon egy pillanatra, talán már a mténket foqla jelentenl. No, végre beállítják. Már éppen tdeje. Háromnegyed öt? Akkor már a buszom is elment Széné­ről. Most várakozhatok a hét­­órástra. Hát nem bosszantó ez az utazás?! Bejegyezte: SUSLA BÉLA KENYERÜNK Nyári szabadság, megy haza Nagykaposrs (Veiké Kapuáany) a család. Az út mentén aratnak. A kombájnok falják a gabonát, az ötéves lányka megkérdi: — Apuka, mit csinálnak ott a bácsik? A válasz rövid, az utat Is figyelni kell: — Aratnak. — Ml az, hogy aratnak? — Vágják a búzát, kislányom. ~ Mi az, hogy búza? — Ebből készül a kenyér. —■ Aztán az apuka kegyes lesz, s hoz­záfűzi: — Zsömle meg a briós. A kislány elgondolkodik. — Az úvőnéni azt mondta, hogy a kenyeret lisztből sütik. — De a liszt búzából lesz! * Néhány órával később a nagykaposl malomnál. A vidéken nótt apa tudását fitogtatja. — Látjátok, itt őrlik a búzát. Búza, malom, őrlés — csupa ismeretlen sző e nagyvárosi bérház! gyermekeknek. Kelés János, a nagykaposl péküzem vezetője büszkén mutatja, s biztat, kóstoljuk csak meg, milyen a kenyér Ize errefelé. Kelén Já­nos harminc éven keresztül dagasztotta, gyúrta és sütötte a finom kenyeret. Ezelőtt hét évvel pedig megbízták a péküzem vezetésével. De ma ts ugyanúgy ott van a sütésnél, mint egykor, közben Intézi a kisüzem ügyes-bajos dolgait. Becsületes, kitartó munkáját több elismerő oklevél és kitüntetés fémjelzi, amelyeket a szakmában el­töltött harminchét év alatt kapott. A raktár mögött teherautó, rakodnak. Egy műszak alatt huszon­négy mázsa kenyeret sütnek, egy nap alatt tehát negyvennyolcat, mert két műszakban dolgoznak. A péküzemnek tíz dolgozója van. Egy műszakban négyen dolgoznak. Egy dolgozó egy műszakban hat mázsa kenyeret süt. De hát nincs mit ezen csodálkozni, hiszen a szövetkezet 1300 hektár gabonáját huszonheten aratják, a többiek a kiszolgáló személyzet, meg a szállítók. — 161 dolgoznak a kombájnosok, de korántsem csak rajtuk múlik a kenyér sorsa — fontolgat André |ános szövetkezeti elnök, majd sorolni tyezdi, hány embernek a tudása, munkája dönti azt el, hogy milyen búzát visznek e malomba. Hol van már az az Idő, amikor az egvént gazda csak önmagát meg az Istent okolhatta a gyenge termésért. Az igaz, maga az aratás csak néhány ember dolga, de amíg a búzából kenyér lesz.. .1 De a péküzemnél tartottunk, ahol fehérbe öltözött férfiak és nők lesnek be a kemencék gyomrába, s mérik boszorkányos gyorsaság­gal a már megkelt tésztát. Ocsenis Emma tizenöt éve süti a ropo­gós, Illatos és jóízű kaposl kenyeret. A jó kenyér titkairól így nyi­latkozik: — Bár a gépi erő mindenekelőtt a kézi erő megkönnyítésére Ikta­­tődlk be a termelésbe, a kenyérsütésnél a kéz legalább annyit ér, mint a lelkiismeret, Jő szem, tapasztalat, vagy akár a tapintat. Mert, ha a pék ráteszi kezét a megkelt tésztára, tudja, milyen kenyér lesz abból. A péküzemben havonta nyolcvanöt tonna kenyeret sütnek. — Tudják, milyen jő érzés, mikor az ember szedi ki a kemencéből a szép piros-barna kenyeret...? Ilyenkor látja, hogy miért tekin­tette ünnepnek anyám a kenyérsütés napját. Boldog volt, mintha csak ú] életet adott volna — mondotta búcsúzáskor Kelén János pék­mester. Délután két 6ra, műszakváltás. Ocsenás Emma Is búcsúzik. Meg­érkezik Margita Jaroiová, megy átöltözni, hogy hófehérben térjen vissza. Kovács Sándorod már a lisztet mért, a kovászt mustrálja, s mire hazaérünk, talán már ki Is sült a második porció. ILLÉS BERTALAN TÖREDÉKEK Várakozás prímással — Ne haragudjon már, hogy megszólítom. De így jobban te­lik a várakozási idő. Látja, nincs fagy, hófúvás — s íme: e héten immár harmadik atka­lommal késik a negyed ötös vo­nat. Ogyszólván mindennap ez­zel a vonattal járok haza. Reg­gel pedig a hatossal jövök. De már fél ötkor fel kell kelnem, mert először fókáról (felka} szükséges elfutnom Szencre (Senec), ott jó tdö várakozás, onnan utazom Brattslavdba. Végképp nincs megfelelően idő­zítve a reggeli buszjárat a vo­nathoz. Szerintem egy kissé kö­­zelebbre lehetett volna tenni a busz Indulásának időpontját a vonatéhoz. Korán reggel feles­legesen várakozik az ember. Es nem tudom, a negyed ötössel meg mi lett. Sosem tartozott a legpontosabban induló vonatok közé, de ily gyakran azért nem szokott késni. Nézze, már húsz perc ma is. Ez a fránya utazás. Higgye el, már nagyon meguntam. Hu­szonhét éve dolgozom itt Bra­­ttslavában, egy épitövdllalatnál seaédmunkásként. Hosszú Idő dm ezt És gondoljon bele, a kőművesek mellett segédkezni nem valamiféle méznualás. A fizetés 2000 körült átlagosan. Nem sok. ugye? Manapság eb­ből megélni?! Tudja, ml vigasz­tal engem. A zene. A iá cigány­zene. jómagam Is zenész va­gyok. Harminckettőben szület­tem, már a háború után muzsl-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents