Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-09-05 / 35. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1987. szeptember 5, Az első Szeptember elsején valamennyi iskolánkban a békének szentelték az első tanítási órát. Tudom, köttök klasszi­kussá vált, közismert és gyakran Idézett versein kívül nagy gondolkodók mondásait éppúgy segítségül hív­hatja mondandója hatásának fokozásához a pedagógus, de eriélkül is — kevés is ehhez egyetlen tanítási óra — adatokkal, tényekkel bizonyíthatja, fennállása óta meny­nyit tett a Szovjetunió a békéért. Mennyi javaslattal, milyen erőfeszítésekkel igyekszik a lenini békepolitika eszméjét és tételeit megvalósítani és a többi szocialista országgal együtt elöbbrevinni a leszerelés ügyét, meg­őrizni Európa és a világ békéiét. Elég é az az egyetlen óra? Aminek az elmondására, továbbadására kijelölték, arra bizonyára elég. A leszere­lési javaslatok, a genfi és g bécsi tárgyalások, a béke­mozgalmak jelentőségét bele lehet sűríteni. Azonban azokra a kérdésekre, amelyek ennek az órának a kap­csán a gyermekekben, fiatalokban felvetődnek, majd a többi tanítási órán, a tanév többi napján kell felelni. Mert valószínű, hogy megkérdezik a pedagógusoktól e jóra, szépre és nemesre szomjas gyerekek azt is, amit egy békenagygyűlésen kérdezett egy ötgyermekes édes­anya: „Eljöttem a gyűlésre, s mindig elmegyek, hg a békéről van szó. Aláírásommal is követelem, ha szük­ség van rá. De úgy érzem, ez kevés. Azt mondják meg, hogy én, személy szerint és konkrétan mit tehetnék a békéért?“ A cselekvő ember tenniakarását sürgető kérdés ez, és mielőtt még elhangzik — vagy ha fölteszik a kérdést —, felelni kell rá. Jó lenne, ha- sallangtalan szavak,nélkül, egyszerűen sikerülne elmondani, hogy a béke viszály­kodás nélküli, nyugalmas együttélést, egyetértést is je­lent. Hogy az ország biztonságát és ereiét népének be­csületes munkája, az emberi-társadalmi kapcsolatok tisztessége gyarapítja. A társadalmi tulajdon szétlopko­dói, a hanyagok, a felületesek, a közömbösek — a munkamegosztás minden szintjén a selejtet gyártók, a munkaidőt ellógók, s csupán önmaguk hasznát kere­sők gyengítik hazájukat. Áttételesen tehát munkánknak, magatartásunknak van köze, köze van a békéhez. Konkrétan és személy szerint mindannyian ügy és annyit teszünk érte, ahogyan dol­gozunk. Magatartásunk, jellemünk alapvonásai már is­kolás korunkban felismerhetők. Apát, anyai példa, az iskolai nevelés formálja. Mégis, hogy mennyi lesz ben­nünk felnőtt korunkban a „Sors, nyiss nekem tért / hadd tehessek az emberiségért valamit“ szándék és hi­vatásérzet, sok minden mástól is függ. A szülő, a peda­gógus, a történelem és az irodalom kínálta példák mel­lett meghatározó a kot társadalmi ösztönzése. Az időé, amelyben élünk. Szükebb környezetünkben becsületesen dolgozó és ha­rácsoló egyaránt akad. Felnőtt értékítéletünk taszítja egyik vagy másik felé a figyelő gyermeket. Kiről'szó­lunk elismerően és megbecsüléssel, kiről elítélően. Kit dicsérünk és kit vélünk nevetségesnek. Melyik példát véljük elérhetőnek tágabb horizontok felé tekintő fiunk és lányunk számára. Mert szárnyaló kedvét szeghetjük, ha eleve azzal „biztatjuk“, minek lelkesedsz, minek tö­röd magad, azt úgysem érheted el; pedig miért ne le­hetne Szent-Györgyi Albert kapacitású tudós? Nagy példaképek, nemes küzdelmeket Vállaló szemé­lyiségek, tragikumukban is fölemelő sorsok korában élünk. Martin Luther Klngtől Olof Fáiméig kínálják a másokért élni, nagy ügyekért síkraszállni magatartás­­mintáit a politikusként, polgárjogi harcosként, tudós­ként és művészként közismert emberek. Az atomhalál, a pusztulás réme ellen, a béke érdeké­ben fordítsuk felnövekvő nemzedékeink figyelmét a nemes emberi értékre, s mindazokra, akik ennek védel­mezői és hordozói. Mert csak az ezeket felismerő és megbecsülni tudó ember értheti meg és érezheti át a maga teljességében, mit óvunk és őrzünk, amikor a békét féltjük. —haraszti— Olof Palme-békemenet „A kiváló politikus előtt tisztel­günk, de egyúttal azt is kifejezésre szeretnénk juttatni, hogy mennyire óhajtjuk az európai atomfegyvermen­tes övezet létrehozását — s ennek érdekében szervezzük meg az Olof Palme-békemenetet“ — hangsúlyozta Martin Kapiaš, a Szlovák Béketanács alelnöke azon a sajtóértekezleten, amelyet az elmúlt héten tartottak meg Bratislavában. A jelen lévő újságírók többek kö­zött megtudhatták, hogy az első Pal­­шн-békemenet a Szlovák Szocialista Köztársaságban augusztus 28-án in­dult Érsekújvárból (Nové Zámky) Lévára (Levice). Szeptemberben pe­dig Szlovákia további 23 községében és városában rendeznek hasonló bé­kemenetet. Amint azt a sajtóértekez­let szóvivője kiemelte, hazánkon kí­vül az NDK-ban, Ausztriában és a Német Szövetségi Köztársaságban szerveznek hasonló békemenetet. A A Honvédelmi Szövetség Szlovákiai Központi Bizottsága az idén immár negyedszer szervezi meg a honvédel­mi heteket. A rendezvénysorozatra először 1984-ben, a szlovák nemzeti felkelés 40. évfordulója tiszteletére került sor, és már ekkor nyilvánva­lóvá vált, hogy a kezdeményezés élet­képes. Szlovákia-szerte nagy tömegek — elsősorban fiatalok — kapcsolód­tak be és vettek részt a rendezvé­nyek tucatjain, amelyek változatosak, sokrétűek és vonzóak voltak. Csak egy adat: már az első évfolyam során mintegy 200 ezer volt a résztvevők száma, amely évről évre növekedett, s tavaly elérte a 900 ezret. A kezdeményezésről annyit még feltétlenül el kell mondanunk, hogy a mintát a szovjet honvédelmi szö­vetség, a DOSAAF szolgáltatta. A Szovjetunióban ugyanis már hosszú idő óta létezik hasonló mozgalom, amelyet a legjobban a honvédelmi ak­tivitás hónapja elnevezés fejez ki. Szlovákiában ennek mintájára először 1983-ban rendezték meg a „honvédel­mi aktivitás hetét“ néhány kiválasz­tott járásban; a következő évben, mint már említettük, az sznf és a kárpát-duklai hadművelet 40. évfordu­lója tiszteletére egész Szlovákiában megrendezésre került. Minden évben más központi jelszó jegyében zajlik, tematikai irányvonalát pedig az idő­szerű nemzetközi és világpolitikai események adják, különös tekintettel a béke és a biztonság kérdéseire. Ennek megfelelően az idén a rendez­csehszlovákiai rendezvények egy ré­szén az említett országok képviselői Is részt vesznek. Viszonzásképpen hazánk is küld békeharcosokat a szó­ban forgó országok rendezvényeire. — Tudjuk-tapasztaljuk, hogy mi, akik békében élünk, nem is nagyon tudatosítjuk, mily értékről van szó. Szinte automatikusnak vesszük, min­dennapi életünk szerves részeként könyveljük el — húzta alá Martin Ka­piaš. — Persze, annak is tudatában vagyunk, hogy a békét veszélyeztető erők mennyire hatalmasak. Éppen ebből kifolyólag leszögezhető, hogy az Olof Palme-békemenet elsődleges célja:; a békére való nevelés. Arra, hogy széles tömegeket vonjunk be a béke megőrzéséért, a jövőnk bizton­ságáért folytatott harcba. vények — elsősorban természetesen az elméleti jellegűek: előadások, be­szélgetősek, szemináriumok — fő té­mái a Szovjetunió békepolitikájával, a szocialista államok honvédelmi stra­tégiájával, az imperialista államok agresszív katonai törekvéseivel, vala­mint az űrfegyverkezés veszélyeivel kapcsolatos kérdések lesznek. A ren­dezvénysorozat központi jelszava az idén így hangzik: „A szocializmus vé­delme — egész népünk ügye.“ Az ed­digi évek gyakorlatának megfelelően az események Szlovákia-szerte au­gusztus 29-én a szlovák nemzeti fel­kelés kitörésének évfordulóján — kezdődtek meg, és október 6-án, a ha­zánk felszabadulásának kezdetét je­lentő kárpát-duklai hadművelet év­fordulóján, a csehszlovák néphadse­reg napján fejeződnek be. S hogy mire számíthatunk a több mint öt hét során? Lapunk megjele­nésének időpontjában több rendez­vényről már múlt időben beszélhe­tünk, de a gazdag, változatos ese­ménysorozat java még kétségtelenül előttünk áll. Már az előkészítő mun­ka folyamán az az elv vezette a ren­dezőket — elsősorban természetesen a Honvédelmi Szövetség valamennyi szintű szervezetét és bizottságait —, hogy ne csupán szokványos rendez­vényeket kínáljanak, hanem minél több legyen az attraktív, valóban nagy tömegeket vonzó látnivaló. Néhány példa erejéig lapozzunk bele a hon­védelmi hetek bratisiavai programjá­ba: Aki részt vesz a békemenetben. fel­hívást írhat alá annak érdekében, hogy Európában hozzanak létre atom­fegyvermentes övezetet. Bratislavá­­ban erre a rendezvényre szeptember kilencedikén kerül sor, amikor a Béke téren gyülekeznek a főváros öt kör­zetének polgárai. Ebből az alkalom­ból az osztrák békemozgalom három­tagú küldöttsége látogat el Szlovákia fővárosába. S még néhány helyszín és időpont, ahol szintén Olof Palme-békemenetet szerveznek: szeptember 10.: Galánta (Galanta) és Dnnaszerdahely (Dunaj­ská Streda), szeptember 11.: Malacky, szeptember 12.: Rimaszombat (Rim. Sobota), szeptember 18.: Komárom (Komárno), szeptember 29.: Losonc (Lučenec). (Susla) • Szeptember 21—25.: Filmhét a Metropol Filmszínházban, amelynek során honvédelmi témájú, illetve a csehszlovák és a szovjet hadsereg életét bemutató filmeket láthatnak az érdeklődők; ® Szeptember 19—20.: Kiállítás a városi honvédelmi szakkörökben fo­lyó munka eredményeiből, különös te­­kinntettel az eletronikára és a rádió­­technikára (Művelődési és Pihenő­park); • Október 3.: Országos kntyakiálli­­tás a ligetfalusi (Petržalka) lóver­senypályán; • Október 6.: „Nyitott kaszárnyák napja" (Vajnory); • Szeptember 27.: Az RC V2-es re­­pülőgépmodellek nyilvános versenye (Vajnory); • Október 3.: Kismotorosok ügyes­ségi és tájékozódási versenye (Exnár utcai autóiskola). Már ennyiből is nyilvánvaló, hogy valóban változatosnak és sokrétűnek ígérkezik a programajánlat, s feltehe­tően ez nemcsak Bratislavában lesz így, hanem valamennyi járásban. A tömegesség az idén a tavalyinál is nagyobbnak Ígérkezik, mivel a ren­dezvénysorozat ideje alatt Szlovákia valamennyi üzemében és iskolájában tartanak egy honvédelmi napot; fon­tosabb azonban, hogy az idei honvé­delmi napok központi jelszava és ve­zérgondolata minőségileg is magas színvonalat ígér. VASS GYULA (Befejezés az 1. oldalról) tünk egy kis földet. Végül sikerült befutnom a csucsomi fGuémaj anti­­тбп-bányába, ahol kereken 24 évet dolgoztam a föld alatt. AZ ESZMÉLÉS ÉVEI — A bánya egy biztos — bár ko­rántsem biztonságos — munkahely­nek számított. A háborút is elkerül­tem, mert a fö munkásokat nem hív­ták be. Amíg nem volt autóbuszjárat, tizenegy éven át télen-nyáron biciklin jártam be a munkahelyemre, és on­nan haza. Ez naponta 32 kilométert jelentett. Amikor műszak után kijöt­tem az aknából, a nadrágomból csur­góit a víz. Biciklire ültem, s amíg hazaértem rámfagyott a ruha. A fele­ségem úgy húzta le rólam. Nuáron, a bányából a mezőre vitt az utam, ahol sokszor még éjjel is dolgoztam, s másnap onnan mentem munkába. Mindez olyan keserűséqesen fárasztó volt, hogy naponta úgy éreztem: már nem bírom tovább. Azt pedig a negy­venes évek táján még álmomban sem reméltem, hogy meg tudom majd ten­ni azt a negyvenéves küzdelmes, em­beri utat, amely jellemezte további életemet, ami rám várt. A kicsi szobában, ahol most beszél­getünk, hirtelen elalszik a villany. Kint vihar tombol. Lajos bácsi gyer­tyát gyűlt. Közben mindketten hall­gatunk. Alakja, árnyéka rávetül a fa­lon lévő esküvői képre, a több mint fél évszázados emlékre. A feleségét tizenegy éve kísérte ki a temetőbe. Azóta egymagában lakta a szerény portát, a faluban élő Borbála lányá­nak gondviselését élvezve. Kintről hűvös sötétség úszik be a gyertya­fényhez. A csend ismét beszélgetésbe lágyul: — Elünk, vagyunk, tesszük a dol­gunkat, és maholnap lehanyatlik a bennünk égő láng. Ennyi az élet? — mondja kérdőn, s kicsit bánatosan, de pici bajusza tartja magát, mint őszi erdőben a sombokor. Jólesik neki a sző. Hiszen régóta nem volt ilyen ■— múltjára kíváncsi — álhatatos be­szélgetőtársa. Kérdéseket csiszolga­­tok. Keresem a szavát, a véleményét arról az oldaláról, amelyet még nem ismerek. — Gyermekkorom élményei foly­tán érzékennyé váltam az igazság­talanságokra és az aránytalanságok­ra. Egyszer egy kocsmában egyik cimborámmal arról elmélkedtünk, hogy miért gazdag a gazdag, és mi okból szegény a szegény?! Meghallot­ták ezt a sarokban ülő csendőrök, ránktámadiak, összevertek lazítás ürügyén. Ez volt az első ráeszmélő­­sem arra, hogy valami „különöset“ kezdek hangoztatni. A bányászok kö­zül elsőként léptem a kommunista pártba. Az alapszervezetet egy Fran­ciaországból hazakerülő, Rusznyák József nevű bányász alakította. Titok­ban tartottuk gyűléseinket. A munká­sok meggyőzését (a propaganda tevé­kenységet) helyeztük tevékenysé­günk előterébe. Harcoltunk a munká­sok önkényes elbocsájtása ellen. Szerveztük a május elsejei felvonu­lásokat. Ekkori pártmunkánkban és meggyőzdésünkben még több volt az ösztönösség, mint a tudatosság. Két évig működő szervezetünket 1936-ban a csendőrök feloszlatták ... Mindez csak rövid tömörítése an­nak, ami Mogyorósi Lajossal élete el­ső 38 évében történt. A „front után" háromhónapos politikai tanfolyamon vett részt Kassán (Košice). Alapító tagja, s egy ideig elnöke is volt a fa­lusi pártszervezetnek. Ekkor már érezte azt a társadalmi, forradalmi erőt, amely később politikai valóság­gá érett. — Mindig az élet sűrűjében dolgoz­tam. Nehéz évek voltak az efsz-szer­­vezésének, a falu szocialista átalakí­tásának az évei. Sokat dolgoztunk. Soknak ráment az egészséged Ёп bír­tam erővel. Éjjel-nappal dolgoztam, jártam a falut, a határt, hogy most utólag visszagondolva: nem tudom ho­gyan bírtam. LERAKTUK AZ ALAPOKAT — A szövetkezet megalakítása irtán egy évig nem tudtuk fizetni, de a nép — le a kalappal a kiskovácsvá­­gásiak előtt — nem hagyott bennün­ket cserben. — Másoktól tudom, hogy „az ala­pok lerakásánál“ mennyire lelkiisme­retesen végezte feladatát, mennyire törődött az emberekkel. — Bizony, azt az alapot, a szocia­lista fundamentumot a párt rakta le, amelynek szerény munkása voltam mindvégig. Bátran merem mondani: jók voltak a kapcsolataim az embe­rekkel, jártam a házakat. Mindenho­va be mertem menni. Minden mező­­gazdasági munkához értettem. A já­rásban az elsők között hozzákezdünk egy hatalmas — ma is párját ritkítja a környéken — kultúrház építéséhez. Akkor még iskola is volt a faluban, ma már óvoda sem létezik. Néha megittunk egy-egy pohár bort. Ezt nem utasíthattam vissza, mert az sér­tés lett volna. De semmi mást soha senkitől el nem fogadtam. Nagyon szegényen éltünk az asszonykával, hat gyermekünket neveltük, akik so­kat nélkülöztek. Valamennyien párt­tagok. — Mégis szeretik, megbecsülik.., — Ha nem így lenne, nem lett vol­na 46 családtag — gyerekek, kilenc unoka, tizenhárom dédunoka... — a 80. születésnapomon. Azóta már ke­vesebbet búsulok a közelgő elmúlá­son, s egyre több derűvel áraszt el a családi összetartozás érzése. Arca most sokkal fiatalabb, mini ősz haja sejtetni akarja. Nehezen megnevezhető elégedettség meg bol­dogság sugara fonja körül. ÉRDEMES VOLT — Huszonhat éve vagyok nyugdíj jas, de azóta még egy napot sem hiá­nyoztam a munkahelyemről. Kezdet­ben a szövetkezetben voltam csoport­­vezető, maid — ioqutódjában — az állami gazdaságban vállaltam mun­kát. Jelenleg nappali őr vagyok egy szarvasmarha-telepen. Álmatlan éj­szakáimon sokat tűnődöm öregsége­men, néha halálraítéltnek érzem ma­gamat, de ha reggel fél ötkor meg­­csörren az ébresztőóra, menten el­szállnak sötét gondolataim. Felöltö­zöm, megiszok egy feketét, s újra fel­szabadult vagyok. Jólesik, életerőt ad számomra a munka. A születésnapi ünnep szépsége szét­terült az arcán. A sovány szülőföld, a keserves sors, a szigorú élet, a ne­héz évek, a veszélyt árasztó tárnák. Sorskönnyítő emlékezés:.. — Aztán túl a nyolcvanon, már minden kicsiségnek örül az ember. A jó szónak, a puha kenyérnek, min­dennek, ami az aggastyánnak szívét még melegíti. — Mennyi ennek a nyolcvan esz­tendőnek a summázata? — Ha az anyagiakra gondol, szinte semmi. Nagyon mélyről jöttem, nyo­morból, a nélkülözök, a kisemmizet­tek rétegéből. Az unokáim alig hiszik el, hogy én még felnőtt fejjel is szol­ga voltam. A 80-ból negyvenkettőt szabadon éltem meg, de nagyon ne­héz körülmények között változtattuk meg körülöttünk a világot. A csend ellopott pillanataiban szép reménységgel, lappangó agaódással összefonia ujjait, lelkének árva ka­paszkodásával belenéz a gyertyaláng­ba, majd a megöregedett ember böl­csességével még ezeket mondja: — Bizsereg bennem valami, amit boldogságnak szoktak nevezni, a sok szép új ház, a virágzó kertek, a kor­szerű gazdaságok, a qazdasáaon ter­mő földek láttán. Néha — nem szé­gyellem — egy-eqy könnycsepp is kibuggyan a szemem sarkából. Meg­érte. Nincs már cselédqyerek, a sze­génységnek az a mélysége, amit mi még megéltünk,. Ha másért nem, en­nek az eléréséért érdemes volt élni. Korcsmáros László Megkezdődtek a honvédelmi hetek ■ Gustáv Husák, a CSKP KB fő­titkára, köztársasági elnök munkalá­togatást tett a Dél-csehországi kerü­letben. A vendéget a kerület határán Miroslav Slavik, a kerületi pártbi­zottság vezető titkára. Miroslav Šen­­kýŕ, a kerületi nemzeti bizottság el­nöke és a Píseki járás tisztségviselői fogadták Dél-csehországi körútját Husák elvtárs a čfžovái November 7. Egységes Földműves-szövetkezetben kezdte meg, ahol arról beszélt, hogy szeptember elején közzéteszik és nyil­vános vitára bocsátják a földmiives­­ves-szövetkezetekről szóló törvény te zetét Innen a píseki Jitex vállalatba látogatott és ttt is szívélyesen elbe­szélgetett a dolgozókkal. Ezt köve­tően Gustáv Husák elvtárs Ceské Вц­­déjovicében megtekintette az Éltető Föld országos ipezőgazdasági kiállí­tást. ■ Politikai párt-aktívaértekezletet tartottak Prešovban a járás idei fej­lődéséről, amelyen részt vett Vasil Bifak, a CSKP KB Elnökségének tag­ja, a KB titkára, Ignác ]anák, a CSKP KB? Elnökségének póttagja, az SZLKP KB titkára, Ján PirC, a kelet­­-szlovákiai kerületi pártbizottság ve­zető titkára és több más vendég. A tanácskozáson Vasíl Btfak elvtárs is felszólalt és tolmácsolta Gustáv Hu­sák, a CSKP KB főtitkára, köztársa­sági elnök üdvözletét. Társadalmunk átalakításával kapcsolatban kiemelte, hogy ez az emberektől nemcsak vi­tát, hanem — és elsősorban — cse­lekvést követel meg. Hangsúlyozta, hogy ez a folyamat több joggal és demokráciával, egyszermind azonban több kötelességgel és felelősséggel jár. Az állami vállalatról szóló tör­vény tervezetével foglalkozva rámu­tatott, hogy ilyen törvényre Szüksé­günk van, de önmagában, az embe­rek kezdeményezése és arra irányuló erőfeszítése nélkül semmit sem old meg, hogy ne csak önmaguknak, ha­nem egyúttal az egész társadalom számára dolgozzanak. ■ Prágában a Valdštejn-palotában tartottak ünnepi gyűlést a szlovák nemzeti felkelés 43. évfordulója al­kalmából, amelyen részt vejt a CSKP KB, a Csehszlovák Nemzeti Front KB és a szövetségi kormány küldöttsége, Josef Kempnýnek, a CSKP KB Elnök­sége tagjának, a Cseh Nemzeti Ta­nács elnökének vezetésével. Ünnepi beszédet Zdenék Horení, a CSKF KB Titkárságának tagja mondott, amely­ben hangsúlyozta, hogy a szlovák nemzett felkelést a csehszlovákiai nemzeti és demokratikus forradalom kezdetének és a szocialista változá­sok bevezetőjének tekinthetjük. ■ Bratislavában a Csehszlovák Rá­dió hangversenytermében tartották meg azt az ünnepi gyűlést, amelyet a szlovák nemzeti felkelés 43. évfor­dulója alkalmából rendeztek. A fő­város és a Nyugat-szlovákiai kerület dolgozói és fiataljai itt emlékeztek meg e történelmi eseményről, amely mélyreható társadalmi változásaink erőforrása ma is. A díszemelvényen foglalt helyet többek között Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZSZK mi­első titkára, Peter Colotka, a CSKP KB Elnökségének tagja, a SZSZK mi­niszterelnöke, valamint a CSKP KB Elnökségének, tagjai, a Szlovák Nem­zeti Tanács és az SZSZK Nemzeti Frontja KB neves személyiségei, tiszt­ségviselői. Ott voltak a felkelés részt­vevői, veterán párttagok és élenjáró dolgozók, valamint számos vendég. Beszédet Ivan Goňko, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a Szakszerveze­tek Szlovákiai Tanácsának elnöke mondott, amelyben méltatta a szlo­vák nemzeti felkelés jelentőségét és rámutatott: népünk saját meggyőző­déséből választotta a népi demokrá­ciát és a szocialista távlatok felé ve­zető utat, amelyre 1948 februárjában lépett. Mönnvitő emlékezés

Next

/
Thumbnails
Contents