Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-08-22 / 33. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 12-Űrrá lenni a gondokon A Rozsnyói (Rožňava) járásban a CSKP Központi Bizottságának 5. ülése ntán került napirendre a tudományos-műszaki fejlődés ügye, A járási pártbizottság és a járási mezőgazdasági igazgatóság az idén már több (zben is foglalkozott a hatékony gazdálkodás eredményességének javítását szolgáló feladatokkal. Ennek egyik eszköze a műszaki fejlődés meggyorsítása. A 8. ötéves tervidőszakra kidolgozott járási állásfoglalás, programtervezet témája az, hogy mit kell most tenni a műszaki fejlődés közgazdasági és társadalmi feltételeinek biztosítására. Nem új célok megfogalmazására, hanem a meglévők elérését segítő eszközrendszer fejlesztési feladatainak meghatározására került sor. Leegyszerűsítve a bonvo'ult összefüggéseket: meghatározott társadalmi feltételek szükségesek ahhoz, hogy a létrehozott technika gazdaságosan, eredményesen működjön. E dokumentumban a társadalmi-politikai tényezők — a közgazdasági feltételek, a vezetés színvonala, a szervezettség, a munkakultúra, a fegyelem, stb. — állnak előtérben. Ä 8. ötéves tervidőszak első esztendejében a legújabb tudománvos-mGszakf ismeretek gyakorlati alkalmazásával — az előirányzott tizenkét feladatból csupán ötöt sikerült megvalósítani — a járásban 424 ezer korona költségmegtakarítást értek el. Kilenc mezőgazdasági üzemben tértek át a konténeres belüzemi anyagszállításra. Megkezdték — az operatív Irányítást elősegítendő — adö-vevős rádióhálózat kiépítését, továbbá a mikroszámítógépeit bevezetését. A tudományos-műszaki fejlődésre mindeddig kevés figyelmet fordítottak a járásban. Néhány Idevágó bizonyság a növénytermesztésben (gabonafélék, takarmánynövények 1 nagy hozamingadozások tapasztalhatók; kevésbé hatékonyan kamatozva térülnek meg a modernizálásra költött milliók; csak lassú ütemben javul a termékek minősége; aránytalanul nagyok a betakarítási tárolási veszteségek; az állattenyésztésben szezonjellegű termelés folyik, és baj van a minőségi mutatók, főleg a hízóáilatok, az üszők és a malacok esetében. E helyzetértékelő jelentésből kitűnik, hogy a tudományos-műszaki tsmeretek gyakorlati alkalmazásában tapasztalt fáziskiesés, az élvonalhoz viszonyított növekvő elmaradás — az anyagi-műszaki feltételek hiányával, az erőforrások nem kellő hatékonyságú felhasználásával, valamint az irányító munka fogyatékosságával, és a kutatóintézetek, illetve a mezőgazdasági üzemek részéről tapasztalt érdektelenséggel függ össze, avagy magyarázható. Az Idén újabb nekifutás, próbálkozás már jelentőségtellesebb elképzelésekkel számol. A termelő egységek által 114 kiemelt témakörben tett javaslatból a kutalőintézetek 80 feladat meeoldásá/a kötöttek gazdasági szerződést a mezőgazdasági üzemekkel, amelyek felzárkózásukat csak szelektív módon érhetik el. Amennyiben ez — a fontossági sorrend betartást sürgető — szemlélet nem érvényesül a fejlesztési gyakorlatban, már önmagában is komoly ténvező lehet az elmaradás konzervál sáhan. A műszaki fejlesztés elsősorban vállalati kategória Eredménye a szövetkezeteknél, állami gazdaságoknál, szolgáltató üzemeknél realizálódik: új technikában, technológiában. Itt dől el a kérdés tényege is: hogy gazdaságosan vagy sem. A mezőgazdasági üzemek felelősek a terményszerkezet megújításáért, a hatékonyság és Jövedelmezőség növekedéséért stb. Ehhez azonban olyan körülményekre van szükségük, amelyek kedveznek a műszaki fejlődésnek, amelyek kényszerítik és érdekeltté teszik a gazdasági egységeket, termelési ágazatokat a műszaki haladásban. Közvetlen és közvetett módon, szabályozás útján olyan helyzetet kell kialakítani, amely az erőforrások jobb összpontosítását, a tudományos intézmények és a vállalatok céltudatosabb együttműködését eredményezi; hogy a fejlődőképességüket már bizonyított vállalatok és szövetkezetek, kedvezőbb körülmények közé jutva, még előbbre jussanak. Nem a lemaradók állami támogatással történő életben tartása, hanem az élenjárók erejének kibontakoztatása az elsődleges feladat. Aki jobban és versenyképesebben termel, annál maradjon több az eredményből. Ez húzóerőt jelent a műszaki fejlődés számára és az egész társadalomban megalapozza a teljesítményekhez igazodó értékrendszert. A teljesítményeknek ez a fajta elismerése és kezelése segíti a kollektívákat reális önértékelésük kialakításában. Igazi érdekeltséget toremt a munkahelyt teljesítmények tartalékainak feltárásában. A fejlődés nem általános, minden területre kiterjedő haladást jelent, hanem az ésszerűnek és a gazdaságosnak előnyben részesítését és az indokolt viszszafejlesztések gondos összehangolását. A járási mezőgazdasági igazgatóság egy műszaki-fejlesztési csoport. Illetve központ létrehozásán fáradozik — káderhiány miatt mindeddig sirkertenül. Ennek célját, szerepét így határozták meg: koordinálná a kutatóintézetek és a mezőgazdasági üzemek együttműködését; Irányítaná az újítómozgalmat és a melléküzemági termelést; alkatrészek és műszaki berendezések prototípusainak az elkészítésével is foglalkozna; állandó figyelemmel kísérné a hazai és külföldi szakirodalmat, összegezne és széles körben propagálná a tudományos ismeretanyagot. Mint már említettem, összesen nyolcvan műszaki-tudományos jellegű feladat vár megoldásra a járásban, ezenkívül a mezőgazdasági üzemek 53 saját célprogram megvalósítására tettek ígéretet. A termelési rendszerekbe való belépés előkészítése, a tápanyagok és növényrendszerek környezetkímélő felhasználása éppúgy szerepel a teendők között, mint a termelési és minőségi mutatók javítása; a rostos Istállók átépítése szilárd almozott állásúakra; az élelmiszer-ipart melléktermékek és hulladékanyagok, valamint az energiahordozók ésszerűbb felhasználása; a hulladékhő és a napenergia fokozott hasznosítása, s nem utolsósorban a IНДШШАТ0К SZELLEMÉBEN számítástechnika kiterjedt alkalmazása ... A műszaki fejlesztés közgazdasági feltételei a szabályozórendszer folyamatban lévő korszerűsítése nyomán feltehetően nem pótolható szerepük van abban, hogy a technikát működtető ember felkészültsége, képzettsége a technikával párhuzamosan korszerűsödjön. Hiszen az is fontos, hogy a korszerű technika működtetésében az emberi hozzáértés, a munkafegyelem hiányosságai miatt ne keletkezzenek veszteségek. Ezért bővíteni kell a műszaki fejlesztés Iránti befogadóképességet. A tudás általános tekintélyének növelése érdekében Is nagy szerep hárul a vállalatokra, üzemekre. Az anyagi érdekeltség ne csupán önmagában a képesítést, a végzettséget honorálja, hanem a teljesítmény váljon igazi differenciáló tényezővé. Oj jelentsőséget kap a rend és a fegyelem is. A műszaki színvonal fejlettebb fokán a fegye1987. augusztus 22. lem hiánya nagymértékben növeli a társadalom veszteségeit. Oj minőségben kell megjelennie az emberi felelősségérzetnek, hiszen a kis fegyelmezetlenség, a technológiai fegyelem megsértésének kis hibájából jelentős mulasztás történhet. A tudományos kutatásra és a műszaki fejlesztésre rendelkezésre álló erőforrások anyagiak tekintetében korlátozottak, szellemiek tekintetében azonban — ami a kihasználási lehetőséget illeti — szinte korlátlanok. Éppen ebből következik egy lényeges feladat, hogy a műszaki anyagi eszközöket a szellemi erőforrások növelésével sokszorozzuk meg. A nagyobb gond nem is annyira a műszaki fejlesztésre fordítható pénzügyi erőforrások szűkössége, hanem a felhasználás nem megfelelő hatékony-1 sága. S ez az emberi felkészültség minőségének problémája is. Alakításában nagyobb szerepet kell játszania a teljesítményekhez igazodó anyagi elismerésnek a műszaki értelmiség körében. A tudományos kutatásra és a műszaki fejlesztésre rendelkezésre álló pénzeszközöket a 8. ötéves terv időszakára még tavaly elosztották. A feladat továbbra is az, hogy a feltételek javításával és kihasználásával ezt az összeget mindenütt hatékonyan használják fel. Azt a szemléletet kell erősítenünk, hogy a műszaki fejlesztéstől „megtakarított“ pénz már ma sem nyereség, de holnap biztosan veszteség. S van itt még valami, mit csinálnak, mennyire vannak kihasználva a mérnökök és a főiskolát végzett mezőgazdasági értelmiség?... Sajnos az a tapasztalat, hogy a munkaidejük jelentős részében adminisztrációs munkát kénytelenek végezni, ugyanis több tucatnyi szervezet, intézmény kéri tőlük folyamatosan az adattömkeleget. Pazarlás egy képzett szaktudású emberrel táblázatokat szerkesztetnt. Egy „mérnöknap“ — szerényen számolva is — ezreket ér, azaz annyi érték születhet az adott munkaidő alatt a mérnök keze-esze nyomán. Am semmiféle érték nem jön létre azzal, ha az emberünk olyan munkát kényszerül végezni, amely leginkább az adminisztráció profiljába Illene. Talán nem lehet koronákban kimutatni, hogy mivel jár az efféle pocsékolás. Azt azonban megállapíthatjuk, hogy mi az oka, Leggyakrabban a szervezetlenség. Igaz, máskor meg a munlcaerőh'ány. A CSKP XVII. kongresszusán ezzel kapcsolatban már megfogalmazták, hogy a társadalmi-gazdaság' előrehaladás alapfeltétele a legfontosabb termelőerőnek, az emberi alkotóképességnek és szorgalomnak a hasznosítása, a jobb munkaerő-gazdálkodás anyagi, erkölcsi, szervezeti feltételeinek megteremték A un ink-’...“> b vékonyabb foglalkoztatása megkívánja a munka ésszerűbb megszervezését, a munkaidő céltudatosabb kihasználását. Nemrég még élt és hatott egy olyan elmélet, amely szerint p ar .is többet tudni annál, mint ami éppen ahhoz a munkához kell, amivé1 megbíztak bennünket. Ma ezt .megfordítjuk: az megy a zsebünkre, ha tudásunk szintjénél igénytelenebb a munkánk. De megvan-e minden, szakemberben a kellő tudásszint? Pazarlás a megszerezhető ismeretek elhanyagolása is. A legújabb párthatározatok megállapítása szerint a műszaki haladás gyorsításában, a szellemi és anyagi tartalékok mozgósításában alapvető szerepe van az érdekeltségnek, az emberi tényezőnek. A műszaki-mezőgazdasági értelmiség teljesítményekhez igazodó anyagi és erkölcsi megbecsüléséért a mezőgazdasági üzemek tehetnek a legtöbbet. Sürgető a felismerés: törődni kell azokkal, akik magas szintű tudás birtokába jutottak, s képesek alkotni fs. Mert a passzivitásba kényszeritett tudás is pazarlás. Ahhoz azonban, bogy a megfelelő embéreket megfelelő munkával lássuk el, stílusváltásra van szükség az Irányításban is. Nem kell feltétlenül félteni a vezetői posztokat attól, ha a fiatalok elfoglalják. Nem is ez a legfőbb céljuk. Tudásukhoz méltó, képességeiknek megfelelő, személyre szóló feladatokat kérnek. Adni kell nekik. A műszaki fejlődéssel várhatóan együttjáró konfliktushelvzetekre is fel kell készülni. A közösségek ezeket ne sorscsapásként, hanem a fejlődés természetes velejárójaként fogják fel. Ne passzívan szemléljék, hanem aktívan alakítsák a folyamatokat, csökkentve ezzel kedvezőtlen hatásukat. Csak így adhat a társadalom, a mezőgazdaság pozitív választ a műszaki fejlődés új és új kihívásaira. A kérdés nem az, hogy vállaljuk-e a gondokat, hanem, hogy úrrá legyünk rajtuk. KORCSMAROS LÁSZLÓ Л tudományos-műszaki fejlesztésben egyre nagyobb szerepet töltenek be az agrolaboratöriumok Fotó: —kim— A Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat gondozásában a közelmúltban jelent meg Major István: Mindennapi termőföldünk című könyve. Az előszóban Stefanovits Pál akadémikus többek között hangsúlyozza. hogy a szerző könyvében ráirányítja a figyelntet a termőföldre, jól érthetően leírja fontosabb tulajdonságait. és rámutat azokra a teendőkre, amelyek mindenki számára kötelezőek, ba biztosítani akarjuk mai és holnapi kenyerünket, valamint jó környezetünket. A „Mindennapi termőföldünk" című fejezetben e szerző többek között kiemeli: A termőföld sajátossága, hogyha leromlik, belátható időn belül nem tehető újjá, csak nagyon nehezen és bosszú idő alatt javítható meg. Fokozottan figyelembe kell venni azt e tényt, hogy a meglevő tér möterűleteken kell eazdáikpdni még hosszú időn keresztül. A második Fejezetben a szerző ismertet' a termékenység titkát a talajképzű tényezőket, így a Földtani, a domborzati, az éghajlati és a biológiai tényezőket, továbbá a talajok korát, az emberi tevékenységnek a talajra gyakorolt hatását és a talajok változatosságát. A „Homok, por, agyag“ című fejezet a talajok kötöttségével, a talaj szerkezetével, a talaj és a víz, valamint a talaj és a levegő kölcsönhatásaival. az agyaggal, az agyagásványok felépítésével, az agyagminőség szerepével, a „Földalatti vegyi üzem“ című Fejezet pedig a makrotápelemekkel (nitrogén, foszfor és kálinm), a mező- és mikrotápelemekkel (kalcium. magnézium, kén, bár. mangán, réz, molibdén, cink, kobalt Fluor, klór és fód), a talaj kémhatásával, az abszorpciós viszonyokkal, a talaj redoxviszonyaivat, a talaj termékenységét gátió tényezőkkel (só, kőpad stb.) és a talajok termékenységével foglalkozik. Az olvasó választ kap arra a kérdésre is. hogy miből áll a humusz. A kémhatás alapján a szerző a tatainkat a következők szerint csoportosítja 4.5 pH alatt erősen savanyú. 4.5—5,5 pH savanyú. 5.5—6,5 pH gyengén savanvú, 6,5—7,5 pH semleges. 7,5—8,2 pH gyengén lúgos, 82—9,0 pH lúgos és 9,0 pH felett erősen lúgos talajok. A negyedik fefezet — „Élőlények a tataiban, a termőföld élete“ — a baktériumok a sugárgnmhák. a gombák az algák és a talajlakó állatok tevékenységét, valamint a talaj élovi'áeának eevéogs rendszerét, az öföd>'k fejezet pedig Magyarország talajait ismerteti. A felosztás értelmében a zonális talajok közé tartoznak a csernozjomok (öntés-, kilúgozott, mészlepedékes és réti csernozjomjés az erdőtalajok (csernozjumos barna erdőtalaj, barnaföldek, agyagbemosődás barna erdőtaiajok, podzolos és pangővizes barna erdőtaiajok és a kovárványos barna erdőtaiajok), az azonális talajok közé tartoznak a szikes (a szoioncsák talajok, a szoloncsák-szolenyec talajok, a szolnnyecstalajok és a másodlagosan elrendkívül érdekes témát ölel fel, meri a víz és a szél bkozta talajpusztulást, az elsavanyodásból, a másodlagos szikesedésből vagy az elsivatagodásból származó termékenységcsökkenést, valamint a földkivonásokból származó területcsökkenést ismerteti. A szerző a víz okozta talajpusztulás keretében részletesen leírja a felületi réteg- (lepeleróziót) és a vonalas eróziót, valamint a szél okozta talajpusztulás következményeit. A fejezet fejezet a nap sugara energiájának megkötésével, a tápanyag-utánpótlás biológiai úton való megoldásával, a szére hozzáférhetővé léteiével és az energiafelhasználás csökkentésének lehetőségeivel foglalkozik., A könyv Stafanovlfs Pál akadémikus, a talajtan professzorának ajánlásaival fejeződik be. Ha mindezt megfogadjuk, az utánunk következe nemzedék számára is lesz mindennapi termőföld: Mindennapi temildik szikesedett talajok), a Téti talajok, ( a szaloncsákos és szolonyer.es réti talajok és a típusos réti talajok — esernozjom réti talaj, réti csernozjom talaj, öntés réti talaj stb. —a láptalajok és a romtalajok (köves-sziklás. illetve kavicsos váztalaj, földes kopár és futéliomoktalaj, a lejtőhordalék- és öntéstalajok, a humuszos homoktalaj), „A Föld talajtakarója“ címíi fejezet az örök fagy világénak jellegzete talajformáival, az erdők világával, a sztyeppékkel, a prérikkel, a pampákkal, a szavannákkal, a terjedő sivatagok birodalmával és trópusokkal foglalkozik. majd a fejezet végén ismerteti azokat a nagy változásokat (őserdőirtás. szülőföldhasznosítás stb ), amelyek az emberiségnak hatalmas károkat okoztak. A „Talajpusztulás, a termőföld védelme“ című fejezet végén áttekintést nyújt. Magyarország talajpusztulásáról. „A termőföld orvosat“ című fejezet a mechanikai talajjavítással (homokjavítás. ta’ajcsövezés stb.), az öntözéssel, a kémiai talajjavítással ja savanyú talajok esetében meszezés, a szikes talajok esetében pedig a sárgaföld elterítése, mészkőpor használata, gipszezés) és a komplex talajjavítással. a „Vegyszerek, vegyszerek, vegyszerek“ című fejezet a talaj és a műtrágyák, a herbicidek, a fungicidek és az inszekticidek kölcsönhatásaival, a „Hétvégi talajtan“ című fejezet pedig a termőföld ismeretével foglalkozik. Ezen utóbbi fejezet többek között ismerteti a talajjelző ínitrngénkedvelő. mészjelző. a savanyú kémhatást jelző és a sójelző) növényeket. „A holnapi termőföld" című utolsó — Ne foglalj el a természettől több és jobb földet, m'r.t amennyi okvetlenül szükséges! — Ne engedd, hogy a víz elrabolja a termőföldet a gondjaidra bízott területről! —• Ne hagyd, hogy a szél elhordja a földet! — Feleslegesen ne taposd, ne tömörítsd a talajt! — Csak annyi trágyát vigyél a talajba, amennyit az elvisel, é; amenynyit a növény kíván' — Csak jó vízzé! öntözz, és csak annyival amennyivel ke'I! — Ne keverj a talajba e! nem bomió anyagot, hacsak nem javítási céllal teszed! — Ne mérgezd a talaj élővilágát! — Őrizd meg a talaj 'érmékén-»»égét, és ha lehet, még nőve':! hjvább! — Ne feledd, hogy a talajon nem csak állsz, hanem élsz is! (bara)
