Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-08-22 / 33. szám
1987. augusztus 22. ir 33. szám ★ XXXVIII, évfolyam if Ara 1,— Kfis Erkölcsi erő Rövidesen több tízezer Hatal kezdi meg tanulmányait a különböző szintű — szaktanintézetek, szakközépiskolák, főiskolák, egyetemek — mezőgazdasági oktatási intézményekben. A leendő mezőgazdasági szakemberek oktatása — hatalmas szellemi beruházás! Ez különösen telértékelődik napjainkban, amikor az anyagi források meglehetősen szűkösek, és amikor a tudomány szemünk láttára válik közvetlen termelőerővé. Pártunk iskolapolitikájának dokumentumai az oktatás jelentős tartalmi megújítását szorgalmazzák. Mindez a pedagőgiai értekezletek szakmai vitáiban nemesedik majd olyan önálló, de az egész szakoktatásba szervesen illeszkedő rendszerré, amely megtelel az új követelményeknek. Új gondolatok ezek a mezőgazdasági szakoktatásban. Nekem azonban mégis egy régi elképzelés jut az eszembe. Nevezetesen Tessedik Sámuel véleménye erről, hogy mire van szüksége egy jő mezőgazdasági szakembernek: magas fokú szakmai műveltségre és nagy erkölcsi erőre. Mindezt napjaink követelményrendszeréből kiindulva tovább folytathatjuk Turesenko akadémikus gondolataival. melyeket „A tudományos-technikai forradalom és az oktatás forradalma“ című munkájában a következőképpen fogalmazott meg. „Az emberi tényezőnek a termelésre, a tudományra és a technikára gyakorolt hatását a dolgozőknak nem a fizikai, hanem a szellemi képességgel határozzák meg". A fenti állításokat mezőgazdaságunk eddigi fejlődésének termelési eredményei gyakorlatilag is igazolják. Magas fokú szakmai műveltséggel párosuló erkölcsi erő és szellemi képesség. Ezen alapigazságokból kiindulva a szakmai és az általános műveltség jelentőségét ma alighn kelt bizonygatni. De vajon mit jelent a szellemi képesség, és főleg az erkölcsi erő? Sokszor halljuk és tapasztaljuk, hogy ismereteink rendkívül gyorsan elavulnak. A természettudományos alap és az alapozó szaktantárgyak ismerete azonban sohasem lehet felesleges. A lexikális tudás viszonylag egyszerűen megújítható, kicserélhető. A korszerű technológiák fejlesztéséhez szükséges ismeretekhez — minden szintű mezőgazdasági oktatási intézményben — hozzá kell jutni, és ezeket akár mechanikusan alkalmazva is lehet eredményeket elérni. Az igazi fejlesztéshez, alkotáshoz azonban gondolkodni kell. Adottságainkat. esetleges szűkös lehetőségeinket tisztelő, de céljainkról sem lemondó kreatív gondolkodásra van szükség. És ez az. ami nem megy erkölcsi erő nélkül. Ezért a szakközépiskolákat, a főiskolákat és az egyetemeket látogató tanulókat, illetve hallgatókat meg kell tanítani kételkedni és kérdezni, hogy később se elégedjenek meg a sémákkal, a beidegződötté vált módszerekkel. Erő, és nyilván nem kis erő kell ahhoz, hogy valaki megfogalmazzon egy olyan gondolatot. amely eltér a rutinszerű véleményektől. A mezőgazdaságban tehát olyan szakemberekre van szükség, akik a beváltról is megkérdezik, hogy miért nem lehet még jobb. és akik az egzakt tudás birtokában és alkotóképességük kibontakoztatásával képesek meglátni, kifejezni és megvalósítani az újat. Iskoláink ezért a szocialista nevelő iskola szerepét eredményesen csak akkor tudják betölteni, — s ez a mezőgazdasági oktatási intézményekre is vonatkozik — ha a mainál sokkal jobban segítik a személyiség sokoldalú fejlődését, a fiatalok önállóságának. aktivitásának növelését. Ez nem lehetséges másként, csak úgy, ha a tanulók tevékenységükben alkalmat kapnak a kezdeményezésre, ha gyakorolják az önállóságot és az ezen alapuló alkotást. Mindezt azért hangsúlyozzuk ünneprontás nélkül, mert az óvodától az érettségiig — sót a diplomáig tartó oktató-nevelő folyamat tartalmának, alapvető tendenciáinak és törekvéseinek egysége mindmáig sok hiányérézetet ébreszt bennünk. A mezőgazdasági szaktanintézetekben és szakközépiskolákban sok értékes eredmény született Viszont ezen az oktatási szinten csökken a keményen dolgozó, tehetségüket, képességüket az alapkövetelményeket meghaladó mértékben fejlesztő tanulók száma, és mintha csökkenne a diáktársak körében azoknak a diákoknak a becsülete, akik jól tanulnak. Az a meglátásunk, hogy az érettségi ,a főiskolai-egyetemi felvételi visszahatása eltorzítja diákmagatartást, a szülök igényeit, és igen gyakran még a pedagógusok egy részének felfogását is. Az iskolák egy részében mind erősebb a felfogás. hogy a diákok csak az érettségi, illetve a felvételi tantárgyakra koncentráljanak. Ha az agrár-felsőoktatás fejlesztéséről beszélünk, nem feledkezhetünk meg arról a tényről sem, hogy nagy a szakadék az elmélet és a gyakorlat között Ez a tény legszembetűnőbben a dínlomamunkák tartalmában és formájában mutatkozik meg. A szakdolgozatok többsége ugyanis a gyakorlattól eltávolódva. a szakirodalomra támaszkodva íródik, s megvédésük is sok gyakorlati kívánnivalót hagy maga mögött. Több baráti országban. így a Szovjetunióban — a gyakorlati szakemberek kezdeményezésére — a jelölt dolgozatát abban a mezőgazdasági üzemben védi meg. ahol az anyagot gyűjtötte hozzá, s ahol annak haszna a legjobban megvalósítható. Ez a megoldás számtalan új ötlettel segíti a jelölt munkáját. A „baráti“ eszmecserén pedig sokkal könnyebb átgondolni a téma minden apró részletét, buktatóját. Árról nem is beszélve, hogy azok előtt kerül sor a nyilvános előadásra, akik a téma gyakorlati kivitelezésében segítettek. Szólnunk kell a pedagógus kollektívákról is, akik felelősségteljes munkájukhoz — jogosan — nagyobb támogatást várnak. Ha az agrár-oktatás fejlesztéséről beszelünk, nem feledkezhetünk meg arról, hogy a tanulóknak és oktatóknak — a feltételek biztosításával — az elkövetkezendő iskolaévben nagyobb „fordulatszámra“ kell kapcsolniuk, hogy a hallgatók és az ifjú szakemberek hada — Ady Endre szavaival — valóban „a láznak ifjű seregé“-vé váljon. CSIBA LÄSZLÖ üt Jót s jól” Az ég üvegkéken lehajiik á hanvai jChanaoa) határ peremére. A láthatáron hálüányplros folt: egy kombáfn vágja a lóbabot. Nyomában a mező öltönyt cserél, nagy táblák vetkőznek ki a ' száradó-zöld levelekből. Bevárom, amíg a gép fordul egyet, megállítom, s szemtől-szembe találom magamat László Dezsővel, a Lénártjalvai (Lenárt ovce) Egységes Földműves-szövetkezet gépjavítójával „A kiváló munkáért“ állami kitüntetés viselőjével. Leheveredünk a tarlóra, a gép árnyékába, hogy megszólaltassam múlt* fáról, elveiről, munkájáról. Egész lénye sajátságos izgalmat sugall. Szelíd arcából mély tilzíi szemek parázslónak elő. Szeméből még 55 esztendős korára sem tűnt el a gyermekkori csillogás, modorából az elbűvölő játékos könnyedség, közvetlenség. Kívánságom szomjúhozó kérdéseire zamatos palóc tájszólással válaszolgat. Bn az életút kezdetétől, a gyermekkor világából indítom a beszélgetést: — Milyen volt?, i. — Csudaszép és felejthetetlenül munkára szoktató, — minősíti spon-tán nyllatkoztatással. — Elbűvölt az élet lehetősége, minden érdekelt, ami körülöttem zajlott, fó képességű tanuló voltam. A hanvai falusi tanító ajánlására, gazdálkodó szüleim 1943- ban beírattak a Sárospataki Kotlé-1 giumba, ahol nyolc éven át szívtam volna magamba a tudás mézét, de jöuöm örömét szétrombolta a második világháború. Mindössze másfél évetcselekedni tölthettem el a nagy múltú iskola öreg falat között. Talán furcsán hangzik, ha most azt mondom, hogy annak az egy és fél esztendőnek máig érő, meghatározó szerepe volt, s van, egész magatartásomra, gondolkodásomra ... Lepkék himbálóznak a fűszálak hegyén. Lágyan flótázlk az aranymálirikó. A tábla szélén a frissen kaszált szénarendek zöld sávfaiból édes-meleg fuvallat száll felénk, s a levágott fonnyadt vadvirágok, fülledt, kesernyés illata. Dezső bácsi ismét gondolataiba merül. — Öten voltunk testvérek. Az öt fiú közül én voltam a rangidős. Apám jó nebü gazdaember volt. Törzskönyvezett lovait még a háború idején sem vették Ivittékf el. Sokat dolgoztunk ... — A született adottságú sárospataki diákból arató, marokszedő, szántóvető paraszt Ifjúban nem okozott lelki sérülést ez a visszaminősítő sorsfordulót? — Nem, mert nem jutott idő a tűnődésre: művelni kellett a földel. Amikor pedig 1950-ben megalakult Hanván a szövetkezet, és apám is belépett a közös gazdaságba — kovácsinas lettem egy Dulai Zoltán nevű kiváló kovácsmester mellett. Akkor még százhúsz pár ló volt a faluban Innen a kassai fKošice) lovas tüzérséghez rukkoltam be katonának, ahol egy lovas század patkolókovácsa voltam. Itt mélyítettem el tudásomat a szakmában. Leszerelésem után megtanultam traktort vezetni, majd később, folyamatosan, egymást követő tanfolyamokon a legkülönfélébb kombájnok kezelését, is elsajátítottam 'Azóta tavasztól késő őszig ilyen gépeken ülök. Csupán a telet töltöm a javítóműhelyben, — fejezi be felnőtté válásának rövid sűrített történetét, majd elhallgat, mintha feleletet várna tőlem. Keze erein, arcán, apró ráncok incselkednek. A jó ég tudja, hogyan, de minden fénylik benne és körülötte. Az udvariaskodást megvett, semmilyen üres formál nem kedvel. Nem az ajkán viseli a hitvallást, hanem az élményeiben. Szíve középén. — Ahogy egykoron Kazinczy Ferenc mondta „Jót s jóľ. tenni: ez, ennyi az én vezérlő hitvallásom, amelyből szorgos munka, bátorsáa, vállalkozó szellem, és a tudás forrása fakad. A szépség és a jóság az emberi élet célja, úgy kell élni, hogy töb mondanivalónk legyen - egymásnak, mint egymás ellen ... /I ÍFolytatás.a 4. oldalon! Látogassa meg Nitrán az AGROKOMPLEX ’87 országos mezőgazdasági kiállítást 1987. augusztus 15-től 30-ig
