Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-08-15 / 32. szám

14 SZABAD FÖLDMŰVES 19B7. augusztus 15. • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÄSZAT © VADÁSZAT • VADASZAT • VADASZAT • VADASZAT 9 VADASZAT 9 VADÁSZAT 9 Sokrétű tevékenység Ä Kamocsai I Komata 1 Vadásztársa­ság tagjai sikeres vadgazdálkodási tevékenységükkel, a lehetőségekhez képest színvonalas munkával váltak ismertté az Érsekújvári (Nové Zámky 1 járásban. Több mint ezernégyszáz hektáros területen huszonhárom va­dász és két vadászjelölt tevékenysé­gét 7 tagú vezetőség irányítja. A va­dásztársaság vezetőségének élén Fü­­gedi Dezső elnök és Juraj Oros vad­gazda áll. Az ő irányításukkal a hely­beli vadászok sikeres eredményeket érnék el. A kamocsai határban — a környék­beliek véleménye szerint — min­dig szeretett a vad. A vadászterület északnyugati határán a Vág folyó, s a víz menti bokrok, erdők biztosítottak a vadállomány számára kedvező élő­helyet. A szükséges élelmet többek között a mezőgazdasági területen ter­mesztett kultúrnövények is biztosítot­ták. A vidéken így jól érezték magu­kat a nyulak, fácánok, vadkacsák, foglyok, énekes és ragadozó mada­rak. A vadkacsák és vadlibák szívesen tartottak pihenőt a Dunára vonulás idején, a kacsák pedig gyakran fész­keltek az öreg fűzfák odvábán. A nagyüzemi mezőgazdasági termelés módszereinek bevezetése azonban megváltoztatta a körülményeket, s megnehezítette a vadgazdálkodást, jól ismeretes az is, hogy a túlméretezett vegyszerezés szintén kedvezőtlenül befolyásolja az állomány létszámának alakulását. Fügedi Dezsőt a vadász­társaság elnökét arról kérdeztem, hogy mit tesznek a vadgazdálkodás eredményeinek javítása érdekében. Az elnök véleménye szerint a meg­változott körülményekhez legjobban a fácán alkalmazkodott, így az állo­mány megfe’elő. Ezt bizonyítja, hogy tavaly közel 400 fácánt fogtak há­lóba, ami megha­ladja a tervezett mennyiséget. Saj­nos, a nyúlállo­­mányról mindez nem mondható el, mert az elmúlt év folyamán mindösz­­sze 1B0 tapsifülest fgotak be és csak 16 darabot kaptak puskavégre. Ez a vártnál jóval gyen­gébb eredmény is tanúsítja, hogy a törzsállomány vé­delme milyen ko­moly intézkedése­ket vont maga után. A fogoly, a­­mely a határ jel­legzetes madara volt, úgy mint má- A trófeák kiállítása sutt, itt Is válsá­­(A szerzó felvételei) A kamocsai vadászok gos helyzetbe került. A vadgazda szerint a tavalyi évhez viszonyítva a kemény tél következtében idén tavasz­­szal ismét megcsappant az állomány, Bár a fogoly gyérítésében az elszapo­rodott ölyvek és varjúk is ludasak, a kedvezőtlen helyzet okai másutt ke­resendők. Három évvel ezelőtt még tizenöt darab túzokot számláltak, je­lenleg pedig csak háromról van tu­domásuk. Az őz törzsállománya azonban ki­váló minőségű. Ezt bizonyítja, hogy Juras Oros 1984-bcn. Horváth József pedig egy évvel később aranyérmes trófeájú őzbakot kapott puskavégre. A vezetőség tagjai szerint a továb­biakban Is mindent megtesznek az ál­lomány minőségének megtartása és javítása érdekében. A fácánállomány növelését szorgalmazva a Nyárasd nevű határrészben fácánneveidét lé­tesítettek, ahol tavaly már 350 fácán­­csibét neveltek. A szarkák és a var­­iúk elszaporodása is nehézséget okoz. A tagság igyekezete ellenére a kilö­véssel eddig nem sikerült számottevő javulást elérni. A rókaállomány apasztása terén már jobb eredményekkel büszkélked­hetnek. Évente átlagosan 20—22 ró­kát ejtettek el. Remélhetőleg sikerült csökkenteni az állományt, mivel ta­valy már csak öt darab rókát kaptak puskavégre. A vadásztársaság tagjai több ízben panaszkodtak a szívtelen eb-, illetve macskatulajdonosokra, a­­kik a megunt négylábúkat az ország­út mentén „kegyelemből“ szabadon engedik. A kóbor állatok sok esetben okoznak jelentős anyagi károkat. A vadállomány etetésére is nagy gondot fordítanak. Az elmúlt évben a vízgazdálkodási üzem vezetőségé­nek jóvoltából egy hektáron kukori­cát, két hektáron pedig takarmányo­zási célokra árpát termesztettek. A Mezőgazdasági Felvásárló és E'látó Vállalat Šurany! üzeméből 2,8 tonna ocsút kaptak, így a téli hónapokban is volt m<t etetni az állatokkal. A ke­mény té’ben is példásan gondoskod­tak az állományról. Ezen a téren fő­leg Varjú Mihály, Szolár József, Föl­des József és Kiss István tett a leg­többet. A vadásztársaság tagjai a szimői (Zemné! Haladás Egységes Földmü­­vesé-szövetkezet kamocsai részlegén rendszeresen bekapcsolódnak az idénymunkák végzésébe. Az idén is részt vállaltak a gabonabetakarítási munkák végzéséből, segítettek a kaz­­lazásban. A vadászok a községben szervezett társadalmi munkák során is nagy segítséget nyújtanak. A járásban a sokrétű tevékenységé­ről Ismert vadásztársaság tagjai az idén Is szép eredményeket szeretné­nek elkönyvelni. Ennek érdekében javítani akarják—a vadgazdálkodás feltételeit, s továbbra is bekapcsolód­nak a társadalmi munkák végzésébe. A vezetőség véleménye szerint adot­tak a feltételek ahhoz, hogy a vadá­szok tovább öregbítsék a vadásztár­saság jó hírnevét. PAVEL PLAVEC A külföldi szaksajtóban olvastuk VÉDJÜK MEG A FAKÖ KESELYŰT Húsz évvel ezelőtt már-már úgy látszott: a fakó keselyű kihalt Bulgá­riában. Az utóbbi években a Bolgár Tudományos Akadémia munkatársai hosszú kutatás után egy 28 tagú kolóniára bukkantak a Rodope keleti részén A kolóniában akadt egy fészkelő pár is — sőt a tavalyi év során még egy pár kezdett költeni. Európában a múlt század közepén Bulgáriá­ban hozták az első olyan vadászati törvényt, amelyben a keselyűket védet­té nyilvánították. Hiába volt azonban a védelem, a mezőgazdaságban használt vegyszerek és a kártevők ellen kihelyezett mérgek — elsősorban a sztrfchnin — a nagy ragadozó madarak pusztulásához vezettek. A méreg használatát 1965- ben tiltották be. A fakó keselyűk — hasonlóan más nagy ragadozó mada­rakhoz — csak egy tojást tojnak, azt sem minden évben A költés nyolc hétig tart. A fiatal keselyűnek öt-hat év kell, hogy elérje az ivarérettséget. Fennmaradásukat nehezíti a sok gondo* okozó táplálékszerzés Is, hiszen e madarak dögevők, ám napjainkban a farkasok és hiúzok zsákmányának maradékaiból aligha maradhatnának életben. De a faj életképes! Megta­lálta a számára hasznosítható táplálékot — kígyók, gyíkok, egerek, békák, sót bogarak formájában. Bulgáriában a fakó keselyűt védi a törvény. A ter­mészetvédelmi törvény szerint 600 leva pénzbüntetést fizet az, aki elpusz­títja. Azonban még ez is kevés ahhoz, hogy fennmaradjon ez az ősi faj. Annak érdekében, hogy e nagy madarak túlélését biztosítottnak tekinthes­sük, gondoskodni kell nyugalmukról. (Lov i RibolovJ A VADJUH SZARVA A csiga mérete, nagysága meghatározó az egyednek a nyájban elfoglalt hierarchikus helyére. A legnagyobb csigát viselők foglalják el a jó ivó-, illetve fekvőhelyeket. A szinte azonos nagyságú csigát viselők a sorren­det általában verekedéssel döntik el. Fejbőlintással ütik össze csigájukat, vagy kisebb távolságról nekifutva fejelnek össze. Néha csak az egyik csigával, alulról felfelé Irányuló vágásokkal verekszenek. A fiataloknál — ritkán — megfigyelhető a kecskeszerű verekedés, azaz a két hátsó lábukra állva, felülről lefelé bólintva ütik össze szarvaikat. A fejbólintás az ellen­fél felé kihívást jelent. A kihívott vagy elfogadja, vagy odébb áll. Sok esetben a kosok verekedése nem „vérre megy“, csak „lovagi tor­nának“ számít. A nóstény állatok verekedösebbek, mint a hímek, de csak egymás között, esetleg a még nem ivarérett kosokkal küzdenek. A csigák összeütésének zaja egyfajta jeladás Is: az egyedül bolyongó, üzekedni vágyó kos a zaj után talál rá a többiekre. Nagy szerepe van a szarvnak az emberrel vagy a ragadozókkal szembeni támadásban. Ilyen esetek ter­mészetesen csak szorongatott, menekülni már nem tudó állatnál fordulnak elő. Az embert egy-egy ökleléssel, vagy bólintó ütéssel könnyen fel-döntl a juh. Megfigyelték, hogy olykor támadnak is a juhok, ha váratlanul ragadozóval találkoznak. l'grás közben vagy élelemszerzéskor, amikor a juh hátsó lábaira áll, a szarvaknak egyensúlyozó szerepük van. A szarvak használatának „tu­dománya“ veleszületett, ösztönös. (Ohota) VADASZAT AFGANISZTÁNBAN Az Afgán Demokratikus Köztársaság 655 ezer négyzetkilométer nagyságú területe nagyrészt hegyvidék. A magasabb hegyek elérik a 6 ezer méteres tengerszint feletti magasságot. Kisebb sík terület az ország déli, nyugati és északi részén található. Kiterjedt erdőség csak a nyugati országrészben van, máshol csak a folyók partjai mentén találhatók bokros-erdős részek. Az ország élővilága gazdag. 4 Vadászati szempontból különösen érdekes a vörös és a szürke (közön­séges) farkas, a barna és a himaláji medve, a leopárd, a hlúz, az afgánt és a közönséges róka, a párduc, a pödröttszarvű kecske, a szibériai hegyi kecske, a kapitális csigát növesztő Marco Polo vadjuh, a golyvás gazella. Az afgánok nagyra értékelik a medvebőrt. Évente a hivatásos medveva­dászok nagy kaliberű golyós puskával néhányszor tíz darabot ejtenek el. A madarakat hozzávetőlegesen 430 faj képviseli, de nagy részük csak a tavaszi és az őszi vonulás idején tartózkodik az ország területén. A mada­rak vadászatát nem korlátozzák. Az ország keleti részén még ma is vadásznak fúvócsővel. A szakemberek jelenleg dolgozzák ki az elkövetkező időszakra vonatkozó vadgazdálkodási tervezetet. (Ohota) • HORGÁSZAT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT Q HORGÁSZAT • HORGÁSZÁT Ш Sikeres horgászverseny (Egri Péter felvétele ) Ä ponty1 Ä Príroda Könyv- és Lapki­adó Vállalat gondozásában a Horgász könyviéra sorozatban a közelmúltban jelent meg Ján Sedlár. Ivan Stráňai és Andrej Makara: Kapor című könyve. Amint az a bevezetőből is ki­tűnik, a pontynak kizárólagos szerepe van a halfajok közűi. Főleg szaporaságával és jó al­kalmazkodóképességével tűnik ki. A horgászzsákmány 40—42 százalékát teszi ki. A halastavi termelésben részaránya megha­ladja a 90 százalékot. A könyv összesen nyolc feje­zetből áll. A második a ponty alak- és bonctanával foglalko­zik. Az olvasó ebben a részben részletes leírást talál a pikke­lyes, a tükrös, az oldalsoros tükrös és a bőrpontyról. Meg­ismerkedhet a ponty csontvá­zával, izomzatával. emésztő- és légzőszerveivel, vérkeringésé­vel, idegrendszerével és ivar­­szerveivel. A fejezet befejező részéből az olvasó többek kö­zött megtudhatja, hogy a ponty általában 20—30 évig is elél­het. A halastavi ponty átlago­san a következő hosszúságot éri el: egynyaras 70—131) mnt, kétnyaras 140—250 mm, há­­romnyaras 200—380 mm, négy­­nyaras 280—460 mm. ötnyaras 350—500 mm. Szlovákiában ez ideig a legnagyobb tömegű — 31 kilogrammos — pontyot 1958-ban a Dimáhftl fogták k! A harmadik fejezet a ponty számszerű előfordulását és nö­vekedését, a negyedik a halas­tavi pontytenyésztés alapjait, az ötödik a halastavak melio­­ráiását, a hatodik pedig a pon­­tyos tógazdaság beiterjesílésé­­nek lehetőségeit ismerteti. A hetedik fejezet a ponty sporthorgászatának alapelveit taglalja. Az olvasó 47 oldal ter­jedelemben kap választ arra a kérdésre, hogy hol, mikor, mi­vel és hogyan kell a pontyra horgászni, hogyan kell a pon­tyokat egy helyre csalogatni stb. Végül a nyolcadik fejezet a trőfeakészítés csinját-bínját ismerteti. A könyvet melegen ajánljuk a gyakorlati horgászoknak. A köny­­nycbb tájékozódást 25 táblázat és 38 ábra segí­ti elő. A 15 ezer példány­ban megjelent könyv 22.— koronáért vásárol­vesboltokban, vagy meg­rendelhető a kővetkező címen: Príroda, vydáva- Jeľstvo kníh a časopisov n. p., Krizkova 9, 815 34 Bratislava. (A szerző felvétele) A dfjátadás július iizennyolcadikán. szom­­meleg elle­nére sokan vettek részt a légi (Lehnice) Csehszlovák—NDK Barátság Egységes Füldműves­­-szövetkezet halastaván immár hagyományosan megrendezett horgászversenyen, amelyet a szövetkezet vezetősége szerve­zett. Szülők és gyermekek, idő­közeitek, s nagyy izgalommal várták, hogy a kánikulában va­jon kinek kedvez majd a sze­rencse. Többen azt latolgatták, hogy piilyen fogásra számíthatnak, ha tervüknek megfelelően ala­kul a helyzet. Reggel még azok is reménykedtek a horgászsze­rencsében, akik a nap folya­mán csak az ízletes halászlé­ben találtak halat. Jó hangu­latban mintegy hetven verseny­ző figyelte árgus szemmel, hogy vajon lesz-e kapás, sike­rül-e a halat horogra csalni, majd pedig partra emelni. Az izgalmas verseny tizenegy óráig tartott. A „nagy ho-ho­­ho-horgászok“ nagy fogásai vé­gül mérlegre kerültek. A fel­nőttek versenyében az első he­lyet Sárközi János szerezte meg Kiss Zoltán és Rostás Sán­dor előtt. A szervezők külön versenyt rendeztek a gyerme­kek számára, akik derekasan küzdve mindent megtettek a siker érdekében. Az ifjú horgá­szok között végühs Kúrák Ist­ván végzett az első helyen. Az értékes dijakat a nyerte­seknek Andrássv Sándor mér­nök. kandidátus, a szövetkezet elnöke adta át. Valamennyi résztvevő nevében nyugtázha­tom, hogy valóban sikeres ren­dezvény volt az idei. Annak el­lenére, hogy a nagy hőségben az értékesebb zsákmánynak számító halak a tó mélyén hú­­söltek s így nem kerültek ho­rogra. a versenyen megjelen­tek jól érezték magukat, s kel­lemesen töltötték az első hét. végi napot. A szövetkezet dol­gozói s a verseny többi részt­vevői a következő alkalommal Is bizonyára szívesen látogat­nak el a halastóhoz. Csaszny Erzsébet sebbek is fiatalabbak már reg­gel hét óra előtt gyülekezni ható meg a hazai köny- baton, a füllesztő (bara)

Next

/
Thumbnails
Contents