Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-02-14 / 6. szám

SZABAD FÖLDMŰVES. 1987. február H. az, ungvári magyar iskolában Új feladatok a XVII. pártkongresszus után Ä CSKP XVII. kong; resszusán hangzott el: a szocializmus egyik célja az imperializmussal ví­vott osztályharcban való győzelem. E harcban az egyik legfőbb fegyver a sürgető társadalmi, gaz­dasági és szociális prob­lémák forradalmi meg­oldására való mindenko­ri képesség. Ne#m szabad azonban elfelejtenünk — olvashatjuk ugyancsak a kongresszusi határoza­tokban —, hogy az im­perializmus még minci'g nem adta fel a szocial iz­mus, mint ideológiai és világrendszer katonai eszközökkel történő meg­semmisítésének tervét. Ennek tudatában a szo­cialista országok — így természetesen hazánk is — mindent meg kell hogy tegyenek biztonsá­guk, társadalmi vívmá­nyaik védelme érdeké­ben. Ahhoz, hogy e köve-1 telroénynek valóban ele­get tudjunk tenni, pusz­tán egy ütőképes hadse­reg léte önmagában nem elegendő. A lakosság legszélesebb ré­tegeit is fel kell ruházni az alapvető honvédelmi ismeretekkel, s állandóan „frissen” kell tartani azokat. Pótol­hatatlan szerepet tölt be ezen a té­ren a Honvédelmi Szövetség. A XVII. pártkongresszus határoza­tai a szövetség tavaly megtartott szlovákiai, illetve országos kongresz­­szusa számára Is iránymutatóak vol­tak. A HSZ előtt álló feladatokat ezek értelmében nagy vonalakban így lehetne felvázolni: a szövetség­ben folyó politikai-nevelőmunka ha­tékonyságának további növelése, a sorköteles fiatalok katonai előkép­zése színvonalának javítása, a szem­léltető agitáció és mindennemű pro­pagandamunka hatékonnyahhá tétele, a hazafiságra és a proletár nemzet­köziségre való neve’és elmélyítése. A kongresszusi határozatok kiemelten foglalkoztak a szövetségben folyó munka anvagi-mííszaki bázisának ja­vításával. Itt az egyre szerteágazóbb szakköri tevékenység feltételeinek ja­vításáról van szó, hiszen a szakkörök többséeének működéséhez megfelelő anyagi bázisra van szükség. Ezeknek a feltételeknek a megteremtése nem lesz egyszerű feladat, és nem megy majd egyik napról a másikra. Mint ahogy azonban azt a XVII. pártkong­resszuson is hangsúlyozták, korunk egyik legfőbb követelménye a tudo­mányos-műszaki haladás eredményei­nek a gyakorlatban történő mielőbbi felhasználása, s ez nemcsak a nép­gazdaságra, de társadalmi életünk minden területére vonatkozik. A Hon­védelmi Szövetségben folyó munkát tekintve ezt az általánosságban meg­fogalmazott feladatot nagyon is köny­­nyű konkretizálni. Mindenekelőtt a szakkörök azok, amelyek tevékenysé­ge túlnyomórészt műszaki lellegű. s ahhoz, hogy valóban hatékonyan és érdemlegesen működhessenek, a kor követelményeivel lépést tartó techni­kai színvonalat, felszereltséget kell a számukra biztosítani. Ez több tekin­tetben minőségileg is teljesen új szmeléletet jelent, hiszen nem pusz­tán többletről, hanem sok esetben teljesen új tevékenységi formák be­vezetéséről, illetve meghonosításáról van szó. jó példaként szolgá’hatnak erre a Honvédelmi Szövetség azon szakkörei, amelyek munkájához — va­lóban hatékony, érdemi szintű mun­A Honvédelmi Szövetségben folyó tevékenység egyik hagyományos formája a kutyaidomítás ügy rozsdabarna épület előtt álldo­gáltam és gyönyörködtem a délutánt nagy forgatagban, amikor az első 'emeleti nyitott ablakon át kiszürem- 16 daüamfosilányra lettem figyelmes. Ungváron, a Szovjetunió Kárpátontúlt területének legnagyobb városában in­kább ukrán beszédhez szokott a fü­lem. s oroszhoz a szám. Hogyne dú­dolnám tehát az ismeretlen éneklők­kel együtt a magyar népdalt: Által­­mennék éri a Tiszán ladikon, ladikon, de ladikon ... Ürülök a magyar szó­nak. — • — *— A mt iskolánkat tetszik keresni? Három vörös nyakkendős pionír vesz körül, egy mosolygó szemű kis­fiú és két kislány; a lányok hajfona­ta tökéletesen egyforma lenne, ha a szőke selymessége nem ütne el a barna bársonyosságától, ök zökken­tenek ki szemlélődésemből. — A ti iskolátok? — kérdezem vissza. — Igen, ez az épület a ml isko­lánk — mutatnak az éneklő ablakok­ra. — A ml iskolánk, a 10. számú Zalka Máté Középiskola. — Középiskola? Ti legfeljebb hato­dikosok lehettek, — Ok igen — mutat copfos társat­­ra a kisfiú —, de én már hetedikes vagyok. Nálunk tíz osztály van. A kts szőkének gyanús a tájéka­­tatlanságom. Megkérdezi: — Magyarból tetszett jönni? Intek, hogy nem, majd jó hango­san mondom, hogy Csehszlovákiából, pontosabban Kelet-Szlovákiából. — • — — 'A Szovjetunió egyetlen magyar nyelvű középiskolája a miénk — mondja néhány perccel később, már az épületen belül, a vezetése alatt álló intézményről Takács József igaz­Minden esztendőben ellátogatunk az 1981-ben a Rimaszombati (Rím. Sobota) Mezőgazdasági Szakközépis­kolához csatolt Kövecses! (Strkovecl Magyar Tannyelvű Mezőgazdasági Szaktanintézetbe, ahol immár két év­tizede folyik a szakmai képzés. Arra a kérdésre, hogy fennállása óta mi­lyen sikereket értek el az alma ma­ter falai között, s mivé „fejlődött” a járás egyetlen magyar tannvelvű szaktanlntézefe, már választ adtunk előző írásainkban. Most az oktatő­­-neveiö munka kulisszák mögötti rej­telmeit és tényszerű nehézségeit, a korszerű pedagógiai módszerek be­­vefzejtésének nyilvánvaló kudarcát, valamint egy sajátságos patthelyzet kialakulásának Iskolapolitikai utóha­tását bátorkodom felvázolni. tóczv György iskolavezető és né­hány jelenlévő tanár előtt ez alka­lommal is kijátszottam a helyi álla­potok alakulására vonatkozó kérdé­semet. Mint az előző években, most is megkaptam rá a hagyományossá áporodott „kátyús" — választ, azaz Kövecsesen a helyzet változatlan! Emlékezetül csupán annvtt, hogy a hetvenes évek közepéig jól csengő neve volt ennek az iskolának, míg­nem a rossz nyelvek az intézet meg­szűnéséről kezdtek el sutyorogni. A következmény: tanerőcsökkenés, pe­dagógiai hiányosságok — elszlnvona­­latlanodás. A szülök részéről: boj­kott, A kedvezőtlen körülmények ha­tására megszületett a kövecsest szak­tanintézetet beárnyékoló előítélet... Ezerkilencszáznyolcvanhat. Lóczy György: — Ebben a tanévben két szakon, öt osztályban, közel száz tanulóval kezdődött meg az oktatás. A szakis­meretszerzésre „fanyalodők” javaré­sze cigányszármazésú. A hároméves ..mezőgazdasági gépész" szakra az alapiskolák nyolcadik, a kétéves „me­zőgazdasági termelés” szakra pedig hatodik és hetedik évfolyamának — többnyire bukott — tanulói jelent­keznek ide. Az „alapanyag” minősí­tése: írni-olvasnt alig tudó, pszichi­kaiig sérült magatartásbeli és jel­lembeli zavarokkal küszködő, de­viáns, összeférhetetlen fiatardk egy­velege. A' szaktanintézet státusa: mindezen tanulók gyűjtőhelye, ugyan­akkor nem kisegítő iskola minősítés­ben. hanem (ó egek!) középiskolai szintre erőltetve a besorolást, ahol gató. 'A szimpatikus és végtelenül kedves fiatalember történelem sza­kos tanár; az Ungvári Állami Egye­temen végzett, 1971 óta irányítja hat­száz tanuló és negyvenöt tanár mun­káját. — Ha levelet kapunk Kelet­­-Szlovákiából, és g borítékon csak annyi áll: Zalka Máté Iskola; Ungvár — már megtalál bennünket a postás. Egyébként több kelet-szlovákiai Isko­lával tartunk baráti kapcsolatot és a tanulóink nagyon sok kelet-szlováktat tanulóval barátkoznak, leveleznek. Többen már személyesen is találkoz­tak. A „Zalkában“ 7 éves koruktól at érettségiig egy évtizedet töltenek el a gyerekek. Nemcsak magyar anya­nyelvűek Unqvárról, Beregszászból, Nagyszőllősröl, Husiiról, Perecsény­­bői, aztán a kisebb falvakból: Kel er­­gényből, Nagyrátról, Szűrtéről, Ho­mokról és máshonnan, hanem más ajkúak is. — Nálunk Is tíz-ttzenegy nemzeti­ség van, de miként a Szovjetunióban bárhol, az tskolában sem a nyelve szerint határozzák meg az embert — folytatja az Igazgató. — Az oktatás nyelve természetesen a magyar. Oroszt heti öt órában tanulnak a gyerekek, háromban az Irodalommal, kettőben a nyelvtannal Ismerkedve. Saját tankönyveink vannak, mt lát­juk el oktatási anyagqal a moszkvai kolóniát ts. Az ungvári 10. számú középiskola — az Ungvári Allamt Egyetem gya­korlóiskolája — fő feladatának a továbbtanulásra való előkészítést te­­ktntt. A diákoknak a negyedik, ötö­dik, hatodik, hetedik, nyolcadik és kilencedik osztály befejezésekor tan­­évzáró vizsgát kell tenniük. A tanieru is eltér a csehszlovákiaitól. Mások az arányok, más a felépítés, a tago­eddig sorra csődöt mondott vala­mennyi hagyományos pedagógiai pró­bálkozás. Kerekes Imre tanár, nevelő: — Évről évre gyengébb képességű gyerekeket kapunk, akikneH az ér­dektelenségét szerfölött nehéz fel­adat fogékonyságra változtatni. So­kuk az alapműveltség minimumát sem éri el. A tanulók kilencven szá­zaléka falusi, de sokan még a búzát sem ismerik fel, és nem egy közülük „betegesen fél a tehéntől. — Csínytevésüket, rendbontó tevé­kenységüket viszont órarendbe Illő rendszerességgel gyakorolják. A !e­­zserséget. a negatívumokat keresik, és azt hogyan lehet a pedagógust óra közben zavarni. Ezért napról napra, óráról őrára. a mindenkori helyzet­nek megfelelő „trükköket” kell be­vetnünk figyelmük ébren tartására. — Sikerélményünk? Amikor egyál­talán fegyelmet tudunk tartani, vagy amikor eljutunk odáig, hogy egyik­­-másik analfabéta már le tudja írni á nevét, megtanulja a szorzótáblát... Számolni? Fogalmazni? Definiálni? Elemezni?! összefüggéseket feltárni? Az ismeretanyagot reprodukálni?... Ott és azzal kell folytatnunk a „szel­lemi kúrát”, ahol és amivel abbama­radt náluk az alapiskolákon. Nálunk teljesen értelmetlen dolog a magas színvonalú ofitatási formákat erőltet­ni. Az egyedüli járható út: furfangos pedagógiai módszerekkel, a szakma! tudnivalók humorossá tételével, vagy­is a néhai öveges professzor stílusá­val, meseszerűen előadva próbáljuk valamelyest elmélyíteni agytekervé­­nyeik sekélyke emléknyom-vájatalt. Az iskolán kívüli tevékenység ered­ményes megszervezésétől pedig olyan messze vagyunk, mint Kövecses ama bizonyos bibliai várostól. — Részünkről alapos oktatói ráter­mettséget, makarenkói fortélyosságot és végtelen türelmet igényel a ránk bízott „ifjú gárda” utánnevelése, pót­tanítása és új ismeretekkel való fel­­tarisznyázása. A képletes beszéd le­pereg róluk. A konkrét, gyakorlatias dolgokat még úgy-ahogy befogadják A saját „nyelvükre”, az ő elvonatkoz­tatás] szintjükön kell szervírozni, szinte tálcán felkínálni a boldogulá­sukat szolgáló alapismereteket... Né ha úgy jövünk ki egy-egy óráról, mint egy bikaviadalról. Orvosoknak, pszichológusoknak, parodistáknak, zódás. Negyedikben például már dió­­héjnyl világtörténelmet, nyolcadikban szovjet állampolgári és jogi ismere­teket, a tizedik osztályban pedig tár­sadalomtudományi Ismereteket ts ok­tatnak az ungvári magyar nyelvű is­kolában. — • — Munkára nevelés — írhatnám a be­fejező rész élére, ha összegezni akar­nám mindazt, amit az iskola klubhe­lyiségében Ladányi Ibolyától hallot­­lottam. O/dons/llt kalauzomat előbb tizedlkesnek, azaz másodikos gimna­zistának néztem. Csodálkoztam Is az­tán, amikor az igazgató ''ügy mutatta be: legközvetlenebb segítőié, néhány éve érettségizett, s jelenleg az iskola függetlenített flj pionírcsapat-vezetö­­je, itteni elnevezéssel: piontrtitkár. A csinos és mindig mosolygós Ibolya azonban nemcsak az iskola pionír­­életét szervezi, hanem mindazt, ami a tanuláson kívül a gyerekek minden­napi életéhez hozzátartozik. Elmondja például, hogy nyaranta a tanulók egyhónapos nyárt munkán vesznek részt. A szállítást és étke­zést költségeket az iskola fedezi, a kereset viszont a gyerekeket illett meg. Eqy évre 284 ezer rubel az Is­kola költségvetése, ebből 18 ezret a nyolc napközis csoportra, illetve a kisebb jövedelmű szülők gyermekei­nek szociális segélyezésére fordíta­nak. A jövedelmi különbségek eltün­tetésére vezették be a kőtelező isko­lai egyenruhát is. A finom kasmírból készült praktikus köpeny és a sötét szoknya, illetve nadrág mindennapos pionír ölt özet. Az Iskolát az ungvári ruhagyár patronálja. Az iskolának ez évi több ezer rubel támogatás. Cserében h ki­­lencPdikes lányok, akik gyakorlati tárgyként szabás-varrást tanulnak, nyaranta a gyárban dolgoznak egy hónapot. A fiúk gyakorlati érzékét sem hagyják parlagon heverni: autó­szerelésből akár szakmát is szerez­hetnek az érettségivel egyidejűleg. Ladányi Ibolya elújságolja, hogy az Iskola pionírjai miridig előkelő helye­zéseket értek el a tanulmányt és sportversenyeken, hogy az Iskola kó­rusa a harmadik a városban, és sze­repelt az unavári • televízió magyar adásában Is. Örill,őiogy hírt adhat egy hatszáz tagú lelkes közösség minden­napi éléléről. Örömében a hírvivő is osztozik. ILLÉS BERTALAN rendőröknek és pedagógusoknak kell lennünk egy személyben. Szellemileg és testileg egészséges, teljes embert követel ez a ténykedés, amely ninps megfizetve. Ezért is nehéz ősszever­­buválni egy erős tantestületet. — Hovatovább sarokba szorulunk, egyre gyakrabban meg kell hátrál­nunk a tanulók előtt, hiszen azok a fiatalok vannak többségben, akik nem tűrik a társadalmiasítást, a „szo­cializáló kalodát”. S miután hatályba lépett a tízosztályos kőtelező iskola­­látogatás, még az Iskola diákottho­nának elhagyására sem kötelezhetjük a csínytevő antitanulókat, akik ezzel a helyzettel visszaélve élósködésre (Ingyenes étkeztetés, üdültetés, mun­karuha, zsebpénz stb. ] rendezkedtek be. ' ’ — Sajnos, a családi háttérben ts sok a visszahúzó erő, az iskola törek­véseit, a lelkes pedagógiai tüsténke­­dést semlegesítő ellenhatás. A kör­nyezeti hatások súlypontját többnyi­re a sivár otthonok és az otthoni mostoha bánásmód képezik. Gyako­riak a hiányzások, és nagyfokú az évközi Jövés-menés, a tanuióvándor­­lás. Sokan veszik a batyujukat, és helyüket, vagy Inkább „szerepüket” valamelyik szakmunkásképzőből — többnyire útilapuval menesztett — érkező „veszi át”, A család és az is­kola együttműködése? Az osztályom­ban a legutóbbi szülői értekezleten mindössze három szülő jelent meg. Így lehetetlen az együttműködés; az egyik szülő nem tud írni, a másik baltával akarja agyonverni a fiát... A régi önállóságra, továbbá szak­képzett tanerőgárdárp volna szükség ahhoz, hogy a kövecsest szaktaninté­zet újra visszanyerhesse színvonalá­nak, tekintélyének egykor! patináját, S nem utolsósorban arra, hogy szön jön meg a leggyengébb képességű alapiskolák „felvevőhelye” lenni. Már többször leírtuk: bizonyíthatóan nagy szükség van (lenne) erre az elsor­vasztott, degenerált iskolára, hiszen a járás mezőgazdasági üzemeinek fo­lyamatos munkaerő-utánpótlása érde­kében társadalmunkban senkinek sem lehet közömbös a Kövecsesl Me­zőgazdasági Szaktanintéze.t sprsa. A nyomasztó gondok enyhítését, a „csavargók telepének” minősített is­kola egykori tekintélyének a vissza­állítását már csak az is indokolja, hogy a végzős „mesterleveleseket’' a mezőgazdasági üzemekben, a szerve­zői és a gépjavítói-erőgépkezelői ; posztok helyett a vasvilla és a lapát mellé állítják ... kájához — ma már elválaszthatatla­nul hozzátartoznak az elektronika vívmányai. A modellezésre, a rádió« szakkörökre, a hi-fi klubokra, illetve az általános értelemben vett elektro­nikai szakkörökre gondolunk, ame­lyekben ma már az alig néhány év­vei ezelőtti munkaformák is elavult­nak tekinthetők, a műszaki felsze­reltségről nem is beszélve. Folytatva a párthatározatokból ere­dő feladatok konkretizálását, feltét­lenül szót kell ejtenünk az eszmei­­-politikai nevelőmunka azon formái­ról. amelyek a Honvédelmi Szövetség számára — éppen annak sajátos hely­zetéből, illetve társadalmi küldetésé­ből adódóan — gyakorlatilag önként adódnak. A lakosság honvédelmi ne­velésének ideológiai összetevőjéről van itt lényegében szó, s ebben a szövetség több százezres tagbázisára rendkívül fonto< szerep hárul. A szer­vezeti élet elválaszthatlan részét kell hogy alkossák például az olyan elő­adások, szemináriumok, találkozások, beszélgetések, amelyek során a la­kosság legszélesebb rétegéi ismerhe­tik meg a szocialista országok béke­­politikájának lényegét, a világbéke megszilárdítására tett erőfeszítésein­ket, az imperializmus agresszív szán­dékait. Az ilyen, következetes és ha­tékony eszmei-politikai nevelőmunka nagy segítséget nyújthat a jelenlegi bonyolult világpolitikai helyzetben való tájékozódásban, s ami a legfon­tosabb: világosan rámutat a szocia­lista honvédelmi politika lényegére. Az ebben a kérdésben való tájéko­zottság és tisztánlátás elengedhetet­lenül szükséges ahhoz, hogy megért­sük: állandó honvédelmi készenlé­tünk. — beleértve nemcsak az ütőké­pes néphadsereg fenntartását, ha­nem a polgári lakosság honvédelmi alapismeretekkel való felruházását — nem agresszív, militarista jellegű tö­rekvés, hanem éppen ellenkezőleg: a béke megőrzésének jelenlegi leg­hatásosabb eszköze az ismperialista katonai fenyegetéssel szemben. Ter­mészetesen az eszmei-politikai neve­lőmunka más fórumain is van lehe­tőség az ilyen irányú agitációra, de kétségtelen, hugy ezen a téren a Honvédelmi Szövetség tehet a legtöb­bet. Az egyik legalapvetőbb társadal­mi küldetéséről van szó. VASS GYULA! A sorköteles fiatalok katonai előképzésének egyik terület! központja Korcsmám* László Köbölküton (Gbelce) (д szerző felvételei) Szerelűkulcs befyett - vasvilla... AVAGY: MÉG EGYSZER EGY RANGJAVESZTETT SZAKTANINTÉZETRÖL >

Next

/
Thumbnails
Contents