Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-02-14 / 6. szám

Ahol összhangban van az egyéni és társadalmi érdek

'A tél a kertészkedök' életé Ъеп is a számvetés, a tervezgetés, a tavaszt munkákra való felkészülés Időszaka. Most zajlanak a Gyümölcstermesztők és Kertbarátok Szlovákiai Szövetsége alupszervezetetnek évzáró taggyűlései Is, amelyek egyik fontos témája az, hogy a termelésben az egyéni boldogulás mellett a kertészkedök menynyire alkalmazkodnak a társadalmi, illetve a vásárlói igényekhez.

Ez a sezmpont dominál a Zlaté Klasy központi község csenkei (Cenkovce) alapszervezetének munkájában is, amelynek elnöke Vass Tibor agrármérnök — az egységes földműves-szövetkezet gyümölcsös szőlőtermesztő ágazatának vezetője. Az 6 szakmai hozzáértésének és ambiciózus munkájának is köszönhető, hogy a céltudatos termelés és az új formák keresése terén a legjobbak közé tarttoznak a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járásban. Az elnöknél először is az iránt érdeklődtem, hogy az olyan szervezetben, mint a csenkei — ahol a kerttulajdonosok zömével helyben dolgoznék és tagjai az egységes földműves-szövetkezetnek, vagyis a földművelés a szakmájuk —•, milyen előnyeik vannak a kertészkedőknek, és ez milyen Irányt szab a háztáji termelésben.

— Tény az, hogy ez munkánknak sajátos jeligét ad. Hiszen a szövetkezet olyan anyagi juttatásokban részesíti tagjait, amelyek a kerttel rendelkezők t mentesítik pl. a gabonafélék termesztésétől. Következésképpen kertjükben olyan mennyiségű zöldséget tudnak termelni, amely nem csupán a családi szükségletet elégíti ki, hanem nagy mennyiségben marad eladásra is. így a háztáji kertészkedés a jövedelemszerzésre irányul. Ezt támasztják alá a következő adatok Is. Szervezetünk 130 tagja évente 150 tonna zöldséget, 25 tonna szőlőt és gyümölcsöt értékesít a felvásárló üzemekben. De nem kevés az a mennyiség sem, amit a piacokon egyéni vásárlóknak adnak el a kískertéezek.

• Ebben az esetben, amikor a* embereket a jövedelemszerzés ösztönzi a termelésre, hogyan hat az alapszervezet az irányba, hogy a kertészkedök egyéni érdekeiket a piac és a vásárlók érdekeivel hangolják össxe?

— Ennek érdekében a vezetőség elsősorban a vásárlást és eladási szerződések előkészítése, Illetve megkötése idején felvilágosító munkát fejt kt. Kijelenthetem — folytatja az elnök —, hogy e téren az emberekkel nincs gond, s ezt az idei szerződések Is tanúsítják. Tagjaink 95 tonna zeller, 10 tonna paradicsom, 10—10 mázsa gyümölcs, és 20 ezer darab karfiol eladására vállalkoztak. A termelési kedv és a társadalmi célok összhangjáról tanúskodik az is, hogy a múlt évben, az aszály ellenére túle teljesítettük az eladási tervet; a zellerből 25 tonnával, gyümölcsből pedig 10 mázsával. A tagság rugalmasságát mutatja az Is, hogy az Agrofrigor évközben jött kérésére szerződésen kívül 20 tonna céklarépát termeltünk.

A felvilágosító munkánk továbbá arra Irányul, hogy a tagsággal megértessük: nem rentábilis sokféle zöldséget termeszteni, hanem fóleg olyan fajtákat kell, amelyek a helybeli klimatikus viszonyoknak a legjobban megfelelnek. Nálunk fólia nélkül a zellernek kedvez a talaj, így tagságunkat ennek termesztésére sikerült megnyerni. Piaci termesztésre szervezetünkben jelenleg ez a növény dominál, jelentős még a karfiol- és a papríkatermesztés is, de ez is inkább csak fólián kívül folyik. Ezzel magyarázható az Is, hogy községünkben fóliasátras termesztést alig látni.

• Elnök elvtárs, ma, amikor a népgazdaság fejlődését az intenzív termelési mód határuzza meg, mennyire tudják ezt a kertészkedök érvényesíteni?

— Ml ezt a központi irányelvet úgy érvényesítettük, hogy a föld racionálisabb kihasználására helyezzük a hangsúlyt. Jóllehet, a falusi ember igyekezett a múltban is jól kihasználni a termőföldet, de csak addig, amíg ez az egyéni érdekeit szolgálta. Most, hogy országos viszonylatban növekszik a lakosság egy főre eső zöldségfogyasztása — amit a jövőben nagyobbrészt a háztájiban kell kitermelni —, tí]

módszerek alkalmazására ösztönözzük a kertészkedőket. Arra, hogy az adott területen évről-évre többet termeljenek- Ennek egyik formája a többkultúrás termesztés, illetve a hármas vetésforgó alkalmazása.

örömmel közölhetem, hogy tagságunk többsége már megértette ennek a jelentőségét és alkalmazza is azt. Piaci célokra tavasszal zellert termelnek, ezt júliusban értékesítik, majd helyére őszí karfiolt ültetnek. De léteznek más vetésforgók is, például saláta—paradicsom —téli káposzta vagy fokhagyma—uborka—téli saláta.

• Nem befolyásolja ez negatívan a terméshozamukat?

— Nem. Ott, ahol fertőtlenítik a talajt, megadják a növénynek a kellő tápanyagot, és jó minőségű magból, palántáról termesztenek, ott még a szövetkezetben elértnél is ma gasabb a hektárhozam. Persze ez annak is köszönhető, hogy a kertészkedőknek otthon több Idejük van a termesztésre, minden növényüket Ismerik és naprakészen tudják megvalósítani a növényvédelmet Is. Így sok esetben 50 százalékkal is több termést tudnak betakarítani, mint azonos fajtából a szövetkezet.

• Milyen terveik vannak most, amikor már készülnek az idei termesztésre, milyenek a kilátásaik?

— Elvben az 1987-es évre már felkészült a tagság, és megkötöttük az adásvételi szerződéseket. Valamivel növelni szeretnénk a múlt évi szintet. Fő piaci növényünk az Idén is a zeller lesz, de vállalták a tagok a paradicsom, a paprika, a szántóföldi zöldség és szőlő közellátási célokra való termesztését is. Persze, a kemény tél után nagyon gyors és gondos munka vár mindnyájunkra.

• Nem említette a fokhagymát Mi lesz ennek a sorsa?

— A fokhagyma termesztésének kérdése fájó gond. Ha sok van belőle, gond van az eladással, hd kevés — ami igen gyakori —, akkor fájlaljuk a hiányzó bevételt. Mivel a felvásárló a termelőkkel évek óta mostohán bánik, így az idén fokhagyma eladására nem kötöttünk szerződést. De azért bizonyos mennyiséget szándékunkban áll termeszteni. A tagoknak — akik más zöldséget akarnak értékesíteni — kötelezővé tettük bizonyos mennyiségű fokhagyma termesztését is. A kiutat a jelenlegt helyzetből abban látom, hogy a felvásárló stabil árat hirdet. Ez esetben lesz fokhagyma, és az embereknek nem kell majd csillagászati, 60—80 koronás áron vásárolni a ritkán kapható fokhagymát.

• Arra kérném még, hogy ossza meg tapasztalatait az olvasókkal azzal az újfajta zöldségtermesztőm móddal kapcsolatban, amelyet az egységes földműves-szövetkezettel koooperálva a kertészkedök csenkei alapszervezete alkalmaz.

— Szövetkezetünkben a speciális növénytermesztés nagyon sokrétű, és munkaigényes — Hiszen magas szinten termesztünk almát, őszibarackot, szőlőt és zöldséget —, Így új módszert kerestünk. Mivel a nagyüzemi termesztésben munkaerőhiány, van, ezért a szövetkezet évekkel előbb megállapodást kötött a kertészkedök kel annak érdekében, hogy a szövetkezetre háruló zöldségmennyisőget megtermeljék. A kooperáció keretében a szövetkezei biztosítja a trágyát, a szántást, a vetőmagot, a termények elszállítását és értékesítését. A kertészkedőkre pedig a pontos művelés, a növényvédelem és betakarítási munkák hárulnak. Ez a megoldás mindkét fél számára Igen előnyös. A kertészkedók ezáltal biztonságot nyertek, nincs gondjuk a termés eladásával és nagyobb bevételhez jutnak. A szövetkezet viszont így megoldja eladási kötelezettségeit és a felszabadult munkaerőt fontosabb területeken tudja foglalkoztatni.

Tegyük hozzá, hogy mindez Vass Tibor agrármérnök érdeme is, aki egyszemélyben a szövetkezet speciális növénytermesztési ágazatának vezetője, és a kertészkedök alapszervezetének elnöke. Magas szaktudásának és gondos szervező tevékenységének köszönhető, hogy kezdeményezője volt az egyént és a szövetkezeti érdekek összehangolásának, egy új. gyümölcsöző munkaforma kialakításának.

major Ágoston

«Ül

Energiatakarékos palántaneveiés

A kiskertész számára korántsem lényegtelen az. hogy milyen anyagi ráfordítással tudja kitermelni palántáit, amelyeket később a fóliasátrakba ültet át. „Kiváncsi" fényképezőgépünk egy fél hasznosítható ötletet rögzített, melynek lényege a következő: az illetékes kiskertész kiásott egy öt méter hosszúságú, deréknyi mélységű árkot, s föléle egy alacsony fóliasátrat emelt. A dobozos palántaágyasokat a sátor két oldalán megemelte, így a nafta-, a fűrészpor- vagy a széntüzelésű kályha csöve — amely az árkon van végigvezetve — elegendő hőt juttat a dobozok alá, maga a kályhatest viszont a felső légteret fűti. Szakemberek véleménye szerint az alulról is fűtött palántaág vasok ban a vegetációs idő lerövidül, a így kevesebb energiára van szükség. jkalíta)

(A szerző felvételei

Aranyos (Zlatnú na Ostrove) és Keszi (V. Kositiy ) között tavasztól késő őszig — fiammal a kisülésen — gyakran kerekeztem végig a Duna mellett húzódó töltés keskeny, kavicsos ösvényén. Az egyik oldalon az ártér füzesei, a másikon óriási gabonatáblák. Jelenleg azonban tél van, hó és hó mindenütt, csak a védőgát végtelenbe nyúló szalagja töri meg a láthatárt. A folyam fölött a szél az úr, a hókristályokat a vízhez csapja, de a gátoldalban szánkózó gyerekeket nem tudja haza parancsolni.

A töltés közelében lévő gátőrház pajtából meleg birkaszag árad és halk bégdtés hallatszik, öt éves fiam rögtön készen áll javaslatával: Hagyjuk abba a szánkózást, menjünk be, és nézzük meg a birkákatl

Csepregi Imrével, az aranyosi gátőrrel vagy három éve ismerkedtünk meg. Biciklizés közben csaknem minden hétvégén találkoztunk vele és a nyájával. Birka, birka mellett. Vagy öt tucat száj ropogtatta a silány füvet. Ha egy-egy állat elbitangolt, vagy a nyáj valamitől megriadt és tülekedve nekiiramodott a világnak, a telefonoszlop árnyékából morogva. éleseket vakkantva előrontott egy gubancos, fekete szőrcsomó, hogy megfenyítse a renitenskedőket. Olyankor Csepregi Imre botjára támaszkodva elégedetten nézte Bundás felügyelői ténykedését. .Többet ér, mint három bojtár, egyedül nem bírnék B0 birkával” —

Csepregi Imre és Bundás

segítőtársa,

Birkanyáj a Duna-parton

— Az állattartáshoz az ötvenes években fogtam hozzá. — kezdi a beszélgetést Csepregi Imre. — Nyuiakkal próbálkoztam, de akkoriban ez még nem volt kifizetődő. így áttértem a birkákra. Először csak 18 darabot tartottam. Tizenöt évvel ezelőtt megkaptam a gátőri állást. Ez az állattartás szempontjából bizonyos előnyökkel is jár. Akad itt legelő, és több az időm. Munka közben is egész nap szemmel tarthatom a juhokat. így aztán alkalmam nyílott arra, hogy felfejlesszem állományomat. Jelenleg 65 birkát tartok. Bizony ennyi állat számára nyáron, a legeltetésre engedélyezel szakaszon kevés

Az idei kisbárányok

Imre bácsi, Bundás, я pult, no meg a bárányok örökre belopták magukat fiam szivébe. („Imre bácsinak lovai Is vannak. A múltkor is felvett a kocsira, és megengedte, hogy fogjam a gyeplőt!”)

Most zord az idő, a legelni valót betakarta a tél. A juhok fedett helyen pihennek. Megtörtént az elletés. Húsz csaknem meztelen, fehér szőrű, rózsaszín bőrű kisbárány még csak a pajta homályos, meleg világával és anyja tőgyével ismerkedik.

és száraz а Гб. A hőségtől, főleg a déli töltésoldalban összezsugorodik és megsárgul. [Csak egy arasznyi, tövises cserje, az iglice töri ezt a naptól perzselt partot, de ebből a juhok nem esznek.) A nedvesebb laposokban kövérebb a fű, de ott nem legeltelek, mert könnven megmételyesedhetnek az állatok. Sokat fáradok azért is, hogy a téli takarmányt biztosítsam. Ügy 80—100 métermázsa szénát gyűjtök be. Kazalrakáskor keverek közé másfél mázsa sét, ami az állatok számára nagyon fontos.

— Ä birkatartásban csak magamra, no meg a családomra számíthatok, pedig elkelne a támogatás — sóhajtja. — Véleményem szerint sokkal gazdaságosabban termeljük ki a gyapjút és a húst, mint a szövetkezetek vagy az állami gazdaságok.

A nyáj évi szaporulata 20—30 között van. A kisbárányok nagyon sok munkát, türelmet igényelnek. A fiatal „előhasi” anyák nem akarnak szoptatni,

ne csapódjon le, ne csepegjen vissza az állatokra, ezért a szellőzést is biztosítom.

A birkákat főleg a gyapjúkért tartom. Ha elérik az 5—8 éves kort — ilyenkor a gyapjúhozam már kisebb — leadom őket. A család húsellátásában — legalább is ami engem illet — nem sokat segít a birkatartás. Annyira sajnálom az általam felnevelt állatot, hogy levágni nem tudom. Ha néha-néha mégis le kell vágni közülük egyet, akkor ez Ferenc fiamra hárul, de én ilyenkor sem eszem belőle.

A juhok mellett a szakmámat, a gátőrködést szeretem a legjobban, pedig sok munkával jár. Több mint 7 km-es szakaszom van. A napi munka azzal kezdődik, hogy reggel fél hét tájban kiballagok a folyóhoz, megnézem a vízállást és jelentést adok róla. Utána végigjárom a szakaszom. Magas vízálláskor 24 órás a szolgálat. Figyelni kell a töltést és a víz minden rezdülését. Ha elvonul az áradás a sok visszamaradt gallyat, deréknyi fatörzset, szemetet el kell takarítani a hullámtérből. Szerencsére munkatársamra, Hubik László segédgátőrre jóban-rosszban számíthatok. Sok bosszúságot okoznak a felgyelmezetlen autósok is, akik a behajtást tiltó tábla ellenére feljárnak kocsijukkal a töltésre. Nem értik, meg, hogy ennek javítása az 1965-ös árvíz után milliókba került, és megrongálódása árvízveszély esetén komoly következményekkel járhat. Három évtizede önkéntes határőrként is tevékenvkedek. Szolgálatomat itt is elismerik.

Mielőtt gátőr lettem, postásként dolgoztam 22 éven át. (Többször is kitüntették, megkapta a „Szlovákia Legjobb Kézbesítője” oklevelet Is.) Mikor az ötvenes években átvettem a kézbesítést a faluba csak 29 Üj Szó járt. Az év végéig 240- re emeltem az előfizetők számát. Akkor kedveltem meg az olvasást. Előfizetem az Oj Szót, a Szabad Földművest, a Dunatájat. Ha foglalkozásom és a juhászkodás megengedi, szívesen olvasgatom a napi politH kai eseményekkel és az állattartással kapcsolatos cikkeket — fejezi be önmagáról, munkájáról és juhairól szóló valló* mását Csepregi Imre.

— P. R.-*

(A szerző felvételei)

ezért le kell őket fogni, hogy fiaikhoz hozzáédesedjenek. Sokat fáradok azért is, hogy állataim egészségét megóvjam. A legeltptésből haza hajtom őket megitatni, (a Duna zavaros, helyenként kátrányfoltos vizéből nemhogy ember, de állat sem inna), minden szükséges vitamint megadok nekik, kerülöm a mételyes helyeket, ügyelek a kullancsokra is! Elég sok van itt belőlük, ezért aztán hetente kétszer is befújom a juhokat Arpalittal. Nyáron a karámaljat kéthetente egyszer Szoldeppal permetezem le. Télre a pajtát fóliával fedtem le, hogy megőrizzem a meleget, dé ügyelek arra, hogy a pára