Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-01-31 / 4. szám

t 14 SZABAD FÖLDMŰVES 19&7. január 3Í. VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADASZAT О VADÁSZAT • VADÄSZAT Több mint kedvtelés A közelmúltban egy igaz hideg, téli nap délelőtt jén találkoztam, ponto sabban Ismerkedtem meg Mér, József dtóspatohyi IOrechoví Potôň) vadásszal, kinológussal A vadászebek tenyésztésével nevelésével, vásárlásával vagi pedig hasznosításával foglalko iáknak nem kell öt különöseb­ben bemutatni, hiszen az ér­deklődők, tájékoztatást és ta­nácsot kérők sokasága arról tanúskodik, hogy élénk figye­lemmel kísérik sikeres kinoló­­giai tevékenységét. A Szlová­kia különböző vidékeiről érke­­ző levelek bizonyítják, hogy a kívülállók számára is érdekes­nek tűnő kedvtelésnek viszony­lag sokan hódolnak. Jegyzeteimet lapozgatván, igyekszem felidézni január ele­ji beszélgetésünk egyes részle­teit, de gondban vagyok, mert rá kell döbbennem a régi mondás igazságára, mely szerint a szó elre­pül, az írás meg­marad. Riportala­nyom olyan elra­gadtatással, él­mény szerűen is­mertetett meg a kinológia szépsé­geivel, hogy füze­tembe csak ritkán jegyeztem le egy­­-egy mondattöre­déket. Most tehát e kusza jegyzet­­foszlányok alap­ján próbálom visz­­szapergetni gondo­latban az esemé­nyeket. Valószínűleq nagyapjától örö­költe az állatok 'rárrti szeret étét. A nagyapa uguan­­is ismert vadász, illetve kutyatulaj­donos volt. Iqy az unokák már gyer­mekkorban megis­merhették. measze­­rethették az álla­tokat, különösen a kutyákat, Méri Józsefnek így nem is kel­lett a kedvtelések közül válasz­tania, hiszen a kutyákhoz fűző­dő barátsága eleve meghatároz­ta — ma már nyugodtan leír­hatjuk — az egy éleire szóló hobbit. Tavaly ünnepelte va­dásszá válásának tizedik évfor­dulóját, mivel 1976-ban lett a díóspatonyi és mihályfai (Mi­chal na Ostrove.) nimrödok Bé­ke Vadásztársaságának tagja. A megközelítően harminc va­dászt tömörítő társaságba való bekerülés jelentős esemény, mivel errefelé is sok a vadász, kevés a vad. Szinger János, az SZVSZ Du­­naszerdahelyl / Dunajská Stre­da) Járási Bizottságának titka-Rókafogás közben (Fotó: M. J.) та, a Béke Vadásztársaság el­nöke 1976-ban feladatul adta Méri Józsefnek, aki gyermek­kora óta kutyaneveléssel fog­lalkozott, hogy vadászebek, il­letve kotorékebek tenyésztésé­vel is foglalkozzon. Nem kel­lett töbszöri biztatás, mivel az úidonsült vadásztársasági tag nagy lelkesedéssel hozzálátott a tennivalók végzéséhez. Ter­mészetesen számos helyen ér­deklődött s jő ideig bújta az ezzel kapcsolatos szakirodal­mat. fau a legfontosabb alap­­feltételhez, a néaylábúnk iránti szeretethez, rövid idő leloraáso. gintt kellő szakértelem is páro­sult. Az első ebtenyésztési sikerek egy Borka nevű cseh bajszos­sal, illetve az utódjával elért eredményekhez fűződnek. Az 1980-as év jelentette a szakmai körökben is elismerést szerzett tenyészstkerek kezdetét. Nyit­­rán {Nitra f, az országos kiál­lításon szerzett győzelemmel, majd ugyanebben az évben az őszi vizsgákon elért első he­lyezéssel felhívta magára az ebtenyésztők figyelmét. Era, Borka utóda 1983-ban szintén első helyezést ért el a nyitrat országos seregszemlén. Az őszi vizsga és az úgyneve­zett harciasságvizsga, melynek során Era négy perc alatt meg­fogta a számára kisorsolt macs­kát, ismét nagyszerűen végző­dött. Az erdei vizsgán 12 órás vérnyomon kell megtalálni az elrejtett vadat. Era itt is kitü­nően vizsgázott, s Nagymegye­­reri f Galovo j csoportgyőztes lett. Az elmúlt évet is nagyszerű eredménnyel zárta a dtöspato­­nyt kinológus, hiszen az ősszel Bratislavában megrendezett or­szágos kiállításról ismét győze­lemmel tért haza. Ezúttal egy drótszőrű tacskója végzett az első helyen. Az országos sereg­szemléken elért diadal termé­szetesen az állatok törzslapjá­ba is bekerül. Méri Józsefnek a fagdterrierrel, az univerzális német vadászebbel is nagyon jó tapasztalatai vannak. A Znoj­mo közeléből oásároli harcias eb szintén meghálálja gazdája féltő gondoskodását. Amikor arról érdeklődtem, hogy mit tart a legfontosabb­nak és meghatározónak a sike­rek elérése során, egyértel­műen az állatok, esetében az ebek szeretetét emelte ki. Tu­dom, hogy számos kutyaszerető szívesen venné ha részletesen leírnám Méri József sikerének titkát, közölném tanácsait, el­ismerést eredményező módsze­rének szakmai fogásait. Ennek részletezését azonban termé­szetese^ nem kértem tőle szá­mon. Véleménye szerint ugyanis a legfontosabb az állatok szere­­tete, mivel a többi ebből adó­dik. Mindig a helyzet határoz­za meg a legmegfelelőbb te­nyésztési módszer alkalmazá­sát. Az ismert kinológus sze­rint általános érvényű útmuta­tás, univerzális recept nincs. Mindenkinek — képességeit, szakértelmét s lehetőségeit fi­gyelembe véve — egyedül kell döntenie, hogy mikor milyen módszer szerint jár el. Annyit azonban elárulhatok, hogy ri­portalanyom soha nem veri az ebeket, s az „aporiját“ sem szokta elhajítani, hanem in­kább elrejteni. A Nagymegyeren levő müko­­t.orék rendszeres felkeresése nagyszerű lehetőséget biztosít a kotorékebekként iái bevált drótszórü tacskók felkészítésé­re. A kistermetű négylábúak­­nak szükségük is van az alapos felkészülésre, mert a rókajogás jelentős mértékben igénybe ve­szi a tacskókat. A Kot névre Méri József és a jagdterrier hallgató drót szőrű .tacskóval elért országos győzelem ismét bizonyította, hogy mit jelent a rendszeres gyakorlás, a szak­szerű nevelés. Méri József az eddigiek fo­lyamán több mint hetven ebet tenyésztett, s az országos se­regszemléken, bemutatókon, il­letve vizsgákon elért eredmé­nyei is nagy szakértelemről, gazdag tapasztalatokról tanús­kodnak. A vadásztársaság kör­zetében jócskán elszaporodott, rókaállomány ritkításából is oroszlánrészt vállalt. Tíz év óta nyolcvan darab rókát fo­gott el a kotorékebek segítsé­gével. Tavaly például tizenhat rókát „könyvelhetett el" segí­tőjével, Csömör József vadhaf­­tóval közösen. A dél-szlovákiai kinológus számára a vadászidény nem korlátozódik néhány hétre vagy hónapra, mert egész évbén kap­csolatban van az állatvilággal. Az ebtenyésztés, az őszi vizs­gákra, és az országos kiállítá­sokra váló felkészülés rendsze­res gondoskodást és nagyon sok gyakorlást igényel. A négylábúakhoz fűződő sze­retete, kedvelt időtöltése által számos új barátot szaktársat ismert meg, akikkel szívesen megosztja eddig szerzett ta­pasztalatait. Nemcsak hazánk­ban, hanem a határainkon túl is több kinológussal tart fenn élénk kapcsolatot. A magyar­országi Ikrényben élő, szép eredmnéyeket elérő Péter Géza általános iskolai igazgatóhoz, kinológushoz például szoros barátság fűzi. Az ebtenyésztér és -nevelés Méri József számára jóval több mint kedvtelés, hiszen e nélkül már el sem tudja képzelni az életét. A család többi tagjai is segítenek, bekapcsolódnak pél­dául a négylábúak gondozásá­ba, szükség esetén vállalják az etetést. — Igaz, hogy sok le­mondást és gondoskodást, ál­landó törődést igényel az eb­tenyésztés, de a természettel, az állatvilággal való szoros kapcsolat felüdülést, leírhatat­lan örömet nyújt — foglalta össze tömören és találóan a lé­nyeget Méri József, s ehhez nem szükséges semmilyen kom­mentár. BÁRDOS GYULA «I HORGÁSZÁT # HORD ASZ AT # HORGÁSZÁT # HORGÁSZÁT » HORGÁSZÁT HORGÁSZÁT horgászát horgászát horgászát Napjainkban a sporlhor­­gászat mindenki számá­ra megvalósítható és hozzáférhető időtöltést jelent A túlfeszített napi munka után k’kapesnlódást. felüdülést je lent a vízparton eltöltött idő, a természetben való tartózkodás. Legtöbben pihenni, megújulni térnek vissza a természethez, ahol élményt , kalandot keres­nek. A zsákmányszerzés öröme általában m’nden gondot, prob­lémát feledtet. A vérbeli hor­gász nem a haszon kedvéért, hanem magáért a halfogás iz­galmáért ül órák hosszat a víz­parton. Sajnos, olyanok is akadnak, akik nem törődnek az érvé­nyes előírások betartásával. Horgászati engedély nélkül horgásznak, s gyakran tiltott eszközökkel is megpróbálnak zsákmányt szerezni. Az ilyen felelőtlen „horgászok" nem tö­rődnek azzal, hogv törvénybe ütköző cselekedetükkel megrö­vidítik a valódi pecázókat, s társadalmunknak jelentős a­­nyagi károkat okoznak Az ez­zel kapcsolatos időszerű prob­lémákról beszélgettünk a kö­­ze'múlthan Szűcs Istvánnal, az SZHSZ Marcelházi (Marcelová) Aiapszervezetének elnökével, aki többek között az alábbia­kat mondta: — Alapszervezetünknek je­lenleg 180 tagja van, a pionír­­horgászok száma meghaladja a húszat. Tagjaink többsége be­csületesen lel fesítl kötelessé­gét, de ezért vannak közöttünk olyanok is, akik nem mfnd'g tartják magukra nézve kötele­zőnek a horgászati előírások betartását Sokan például nem a valóságnak megfelelően ve­zetik a fogási naplót, s ezzel akaratlanul is megkárosítják alapszervezetiinket Nem tuda­tosítják ugyanis eléggé hogy a szervezet a kifogott hal mennyiségnek megfelelő hal­­ivadékot kap. További gondot okoznak a tiloshan horgászók, akik még tilalmi időben is megjelennek, a partokon; s. meg. nem engedett módszerekkel igyekeznek zsákmányt szerez­ni Kü'önftsen az éjszaka leple alat próbálkoznak sajátos mód­szereikkel. Minden tőlünk tel­hetőt megteszünk annak érde­kében, hogy gátat vessünk az ilyen törvénybe ütköző csele­kedetek elterjedésének. Igyeke­zetünk, sajnos, nem minden esetben jár sikerrel. Amennyi­ben sikerül kézre kerítenünk az engedély nélkül, meg nem engedett módszerekkel zsák­mányolni igyekvő „horgászt”, az ügyet a közrendészeti bi­zottság elé terjesztjük, ahol a büntetés nem marad el. Súlyo­sabb kártétel esetén a Bíróság foglalkozik a tettesek megbün­tetésével. — A legtöbben azonban jót nevetnek a markukba, mert a ják ikráikat, s így viszonylag könnyen megfoghatók. Továbbra is tisztázatlan kér­dés a Vág, a Nyitra és a Zsitva folyók vizének minőségi javí­tása. Ezen folyók behalasítása addig teljesen meddő kísérlet lenne, s fölöslegesen nagy a­­nyagi ráfordítást venne igény­be. Addig, amíg törvényerejű rendeletekkel nem kötelezik a folyópartok közelében levő üzemek, vállalatok vezetőit ar­ra, hogy kivétel né'kul korsze­rű szennyvíztisztító berendezé­seket létesítsenek, addig hiába minden kísérletezés. Bírságok­kal ugyanis nem lehet a szeny­­nyezett vizet megtisztítani. Vizeink, halaink védelmében Szigorúul ellenőrzéssel kiszabott alacsony összegű bír­ságot a zsákmány árából köny­­nyen megtérítik, s tovább foly­tatják a tiltott módszerekkel való horgászatot. A kifogott hal kilogrammját 25 koronáért értékesítik a község lakosai körében, akik nem tudatosít­ják, hogy így elősegítik a tör­vénytelen Halfogási módszerek terjesztését. Véleményem sze­rint a kiszabott bírság a leg­több esetben nem arányos az okozott kárral, ami újahb tör­­vénye'lenes tettekre serkenti az elkövetőket. Mivel közsé­günkben sok cigány származá­sú polgár lakik, jelentős prob­lémát okoz a tiltott módszerek megakadályozása, s a zsák­mányszerzők megbüntetése. Bár. sokat beszélünk h meg­győző: neyelomunkáról. mégsem tudjuk a . legnagyobb- hiányos­ságokat kiküszöbölni. Amint az elnökkel való beszélgetésem során megtudtam, az elmúlt évben a Virti-tóba nagyobb mennyiségű pontyot telepítet­tek, de közben fölvetődött a kérdés, hogy vajon érdemes-e, amikor Ilyen nagy méreteket ölt a tiltott módszerekkel és tilalmi időszakban folytatott halfogás.- Aj. legsajnálatosabb, hogy íváskor tapasztalják a legtöbb kihágás! kísérletet, mi­vel a halak ilyenkor a part kö­zelében levő növényekre rak­Szűcs Istvánnal valő találko­zásom során arról is meggyő­ződhettem, hogy a marcelhá­­ziak rendszeresen foglalkoznak az utánpótlás nevelésével. A pionírhorgászokkal megismer­tetik a legfontosabb horgászati tudnivalókat, s a horgászetika meghatározó. írott és íratlan szabályait. A jövő horgászai alaposan megismerhetik az e­­gyes halfajokat, s elsajátíthat­ják a fogásukkal kapcsolatos tudnivalókat. A pionírok szá­mára évente néhány alkalom­mal versenyeket rendeznek, a­­hol értékes díjak várják a leg­ügyesebb ifjú horgászokat. Pista bácsi azon lelkiismere­tes horgászok közé tartozik, akiknek nem mindegy, hogy milyen lesz az elkövetkező idő­szak halállománya. Az alap­szervezet elnökeként nagy fi­gyelmet szentel a halőrök e­­redménves munkájának. Főleg a tilalmi időszakban van erre fokozott szükség, hogy meg­akadályozzák a halak ívás köz­beni zsákmányolását. Sokak szerint bővíteni kellene a Mal­őrök jogkörét, hogy eredmé­nyesebb harcot vívhassanak a törvénysértőkkel szemben. Vég­re már ezen a téren is rendet kellene csinálni, hogy a becsü­letes horgászok valóban élvez­hessék a halfogás örömét. ANDRISÉIN JÓZSEF Az utóbbi évek­ben egyre többet beszélünk és Írunk a savas esőkről, pusztuló erdőkről, szennyvízcsatorná­vá változtatott fo­lyókról. Szívjuk a városi szmogot, és kilométerekről visszük haza az artézi vizet, hogv a csapból folyó vízzel ne mérgez­zük meg apró gyermekünket. Mégis közömbösen megyünk el a par­kok halódó fái mellett és ösztönü­­sen eltapnssuk a sétányon átíoutó bogarat. A hétvégi csúcsforgalomban autónkban ülve minden lelkiisme­­ret-furdalás nélkül püfögtetjük a leve­gőbe a szénniono­­xidot, Káromko­dunk, ha reggeltől estig a vízparton Téli halpusztulás ülünk és mégis zsákmány nélkül térünk haza, de a kiürült szú­­nyogűzos üveget, műanyag zacskót behajítjuk a nádasba, s mikor elhajtunk letaposott fű, s jó, ha csak tenyérnyi olajfolt marad utánunk. Persze, mentségünk akad bőven! Mik ezek az „apró” vétségek egy olajfinomító hétköznapi szeny­­nyezéséhez, egy tankhajó ka­tasztrófájához képest?! Azt hisszük nem tragédia, ha egy—egy méret alatti halacskát is hazaviszünk. Ha pedig egy olyan akad horogra, kerül a hálónkba, amelyet még sosem láttunk — pedig régente akadt belőle bőven — érdeklődve fi­gyeljük fuldokló vergődését a homokon (megenni kicsi, csali­nak jobb a bodorka). A követ­kező kapásnál már el is feled­keztünk róla, pedig lehet, hogy fajának utolsó példánya volt. (Andrejkovics Pál felvétele) zása, a sokat emlegetett bioló­giai egyensúly felbomlóban van. Fokozottan érvényes ez a vizeinket benépesítő állatvilág-Hazánk vizeiben a nem is olyan távoli múltban a Körszá­­iúak (Cyclostomata) osztályá­ban 6, a Halak (Pisces) osztá­lyában pedig 71 faj élt. Közü­lük napjainkig 2 körszájú és 6 halfaj pusztult ki és továbbia­kat is fenyeget — főleg • a Duna hazai vízrendszerében — hasonló veszély. Helyükbe igénytelen, gyakran kevésbé értékes fajok lépnek. Gazda­gabbak lettünk ngvan 15 bete­lepített, i'lelve behurcolt faj­­jat, de némelyiküktől ma már szívesen megválnánk. Vannak jó, kellő szigorral bíró halászati, horgászati, ter­mészetvédelmi törvényeink. Az utóbb:aknak a ha'akkal kap­csolatos védelmi rendetkezé“ei kevésbé ismertek. Maguk a vé­dett fajok is oly ritkák manap­ság, hogy öreg „vízeniáro” le­gyen a javából, aki ma felis­meri őket. Ezt tapasztalatból tudom. A Csallóköz vizeinek világát kutatva éveken át nyo­moztam egy ujjnyi halacska, a lápi póc után. de hiába kér­dezgettem a halászokat, horgá­szokat alig akadt valaki, aki ismerte volna. Pedig a hatva­nas években a csal’óközi kaná­lisokban százezer számra élt. A törvények értelmében a Lampetra nembe tartozó vala­mennyi körszájú és 8 halfaj él­vez teljes vagy részleges védel­met. Fennmaradásuk, az ember és a tudomány érdekében fon­tos. Szintén lényeges, hogy ezeket a fajokat horgászaink felismerjék. Ez a szándék ve­zeti lapunkat, mikor következő számainkban részletesen bemu­tatjuk őket. Dr. POMICHAL RICHARD Folyóvizeink összhosszának egyharmadát a két legrosszabb vfzminőségi osztályba sorolhat­juk. Egyre jobban terjed az eutrofizáció, mert a gondatla­nul kiszórt műtrágyával a víz­ben élő algákat és a hínárt juttatjuk bővebb táplálékhoz. Egyre több az olyan technikai létesítmény és beavatkozás, a­­mely megváltoztatja az egyes fajok életterét, elpusztítja táp­lálékukat és gátolja szaporodá­sukat; végeredményben megti­zedeli vizeink faunáját. A természetben minden ösz­­szefügg. A ritka, kipusztulóban lévő fajokat nem véúhetjük meg életterük megóvása, féltő gondozása nélkül. Sajnos, ma már sok helyütt nem elég csak passzívan megőrizni az „ősi” állapotokat, mert számos élő­hely közösségének önszabályo-

Next

/
Thumbnails
Contents