Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-06-20 / 24. szám

SZABAD FÖLDMŰVES,

1987. június 20.

14

HORGÁSZÁT • HALÁSZAT • HORGÁSZAT • HALÁSZAT • HORGÁSZÁT • HALÄSZAT • HORGÁSZÁT • HALÁSZAT ф HORGÁSZÁT

TAPASZTALATOK

Édesvízi halászat Lengyelországban

Az édesvízi halászat a vizek természetes termőképességének maximális kihasználására irányul. Halastavi, tavi és folyami halászatra lehet felosztani. Az első alapvetően összefügg a mesterségesen létesített vízterületekkel és olvan halfajok tenyésztésével, amelyek a vizek termelési potenciál Jéna к leghatékonyabb kihasználását teszik lehetővé (pontvl, valamint nem jelent nagy nehézséget tenyésztésük • szivárványos pisztráng!. A tavi és folyami halászat leggyakrabban a természetes vizekre korlátozódik és sok, mind a halastavi haltenyésztéshez, mind a hagyományos halászathoz kapcsolódó, tevékenységet fog át.

Az édesvízi haltermelés fejlődésének gyors ütemét, egyrészt a kizárólagos gazdasági övezetek bevezetése miatt korlátozott tengeri halfogási lehetőségekkel, másrészt a lakosság lélekszámúnak emelkedésével összefüggésben, az állati fehérje iránti igények növekedésével lehet magyarázni.

Édesvízi halászattal sok országban foglalkoznak, ezek közül 18 ország adja a teljes belvízi halászati termelés közel 80 százalékát. Elsősorban olyan országok, ahol nagyon fejlett az aquakultúra (Kína, Japán, Fülöp-szlgetek). illetve, ahol hatalmasak az édesvíz) tartalékok fSzovjetunió).

Közép-Eurőpában a folyók vize gyakorlatilag nem alkalmas túltermelésre. Az egy sor más feladatot is ellátó tavakban a halászat rendszerint háttérbe szorul. Ezért a halászat számára csak a halastavak és a speciális üzemek maradnak. Lengyelországban a felszíni vizek területe közel 5910 négyzetkilométer. A teljes vízterület közel 75 százalékán található hal, de tervszerű halgazdálkndást és halászétól csak 350 ezer hektáron folytathatnak.

Lengyelország halgazdaságait három csoportra lehet osztani:

— szakosított halgazdaságokra; ezekhez tartoznak az állami halgazdaságok, illetve azok az üzemek, amelyek a Szövetkezetek Központi Szövetségének felügyelete a'á tartoznak;

— olyan üzemekre és intézményekre. amelyek önálló ágazati tevékenységként folytatnak halgazdálkodást. Ezekhez tartoznak a Lengyel Horgász Szövetség egyesületei, különbö>V'v

ми

galóca — szintén ritkán találkozni. Ötszáz tóban található meg a szivárványos píéztráng- és a marénafajok. A pisztrángtermelés fejlődése nagyon intenzív volt. A marénák fogása fmaréna, törpemaréna, peled maréna) szintén növekedett, a szakosított telepeken előállított, mesterséges keltetésből származó ivadékok rendszeres telepítésének eredményeképp. Pénzes pérrel és viasz lazacíélékkel is ritkán találkozni, s gazdasági jelentőségük sem nagy.

A Lengyelországban legelterjedtebb halak a ponytfélék családjába tartoznak Folyókban, víztárolókban, tavakban éppúgy megtalálhatók, mint a halastavakban. Ehhez a család-Halastavi lehalászás

ző hatóságok — erdőgazdaságok. tanintézetek, tudományos intézetek — halászati létesítményei;

— olyan üzemekre és intézményekre, amelyeknél a halgazdálkodás melléktevékenység. Ezek állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, magángazdaságok, illetve különböző állami Intézmények.

Lengyelország édesvízi halászata az egyik legelőkelőbb helyet foglalja el az azonos időjárási feltételek között elterülő országok között. Lengyelország édesvizeiben 15 halcsalád található meg. ezen belül 59 faj, alfaj és változata.

A tokfélék családjából csak egyes egyedek foghatók. A lazacfélék családjának egyes képviselőivel — a lazac és a

(Fotó: CSTK)

hoz köze] 29 faj és alfaj tartozik. Leggyakrabban a pontytyal. kárásszal, compőval, szélhajtó küsszel, dévérkeszeggel, veresszámyú koncérrel lehet találkozni. A pontyot elsősorban halastavakban tenyésztik. Kárászt és compót nemcsak halastavakban tenyésztenek, hanem természetes tavakban és lassú folyású folyókban is halásszák.

A dévérkeszeg a vizek többségében megtalálható, és gazdasági jelentősége is nagy. Hivatalos statisztikai adatok szerint az utóbbi Időszakban fogása 2 ezer tonna körül alakult. Az 1956—1980 közötti időszakban fogása ötévenként átlagosan 223 tonnával emelkedett. A veresszámyú koncér — elterjedt hal. A vizek többségében a halfauna alapvető tagja.

Az angolnafélék családjából Lengyelországban csak az angolna található meg. amely gazdasági vonatkozásban az egvik legértékesebb halfaj. Tavakba történő telepítéssel tenyésztik. A horgászok által kifogott angolnát is figyelembe véve Lengyelországban az édesvizekből meeközelftö’eg több mint L000 tonna angolnát fognak ki.

A sügérfélék családjának tagjai majdnem minden vízben megtalálhatók. Amíg a sügér- és a durbtnesfogások csökkennek, addig a süllőzsákmány éppen ellenkezőleg, emelkedik és eléri évente a 150 tonnát.

Megfigyelték egyes halfajok, mint a dévérkeszeg, veresszárnyú koncér fogásának változását és növekedését, illetve a compó-, csuka-, sügértermelés csökkenését — ami egyértelműen jelzi az eutrofizációt és a vízszennyeződés növekedését. A szivárványos pisztráng, a marénák, a ponty és az angolna fogásának növekedése a piaci keresletnek megfelelő és a vizek haltermelési potenciáljának maximális kihasználására irányuló céltudatos munka eredménye. Az okszerű gazdálkodási intézkedések a fogások jelemöä növekedéséhez vezettek Lengyelországban Az 1961 —1980 közötti időszakban Lengyelországban a gazdaságok halfogásai 22,2 ezer tonnáról

36,3 ezer tonnára 'emelkedtek. Ez annak ellenére történt, hogy a horgászok száma négyszeresére növekedett és háromszorosára a szennyeze*tség miatt hasznosításból kivont tavak területe.

Az édesvízi halak termelésének mennyiségi és minőségi változásai azt bizonyítják, hogy borivóiul! folyamatról van szó. E folyamatra kedvezően hatnak egyrészt a halgazdaságok erőfeszítései — főleg a gazdaságilag értékes halak tenyésztése révén — a vizek termelési potenciáljának maximális kihasználására, másrészt fékező hatású a vizek növekvő szenynyezödése és eutrofizációja. Ez folyamatosan szükségessé teszi a terme'és vizsgálatát a társadalmi-gazdasági feltételek, illetve e vízi közegben végbemenő változások figyelembevételével, valamint a folyamat tudományos elveken nyugvó modellezését Igv a jelenlegieknél nagyobb sikerek érhetők el, nem károsítva a vízi környezetet sem.

— NMSZ -VÉDETT HALAINK

A garda

i

A halászat a magyarság osfosla kozásai közé tartozott. Vidékenként — tájegységenként je'legzetes módozatai alakultak ki. A tihanyi halászok ilyen ősi módszere volt a „látott hal“, a garda fogása, amelyet a „hegyenjáró“ a Tihanyifélsziget fókáról egyezményes jelekkel irányított.

A garda (Pelecns cultratus) késő őszi — Márton-napi — tömeges vonulása a Balatonban már nem az, ami régen volt. A folyókban, ahol ugyan sohasem élt olyan számban, mini a „magyar tengerben“, jelenleg ritkaság szamba megy. I Bár egyes szerzők szerint a Dunában gyakoribb, mint hinnénk, ez azonban nincs kellőképpen bizonyítva. I tgv nem csoda, hogy bekerült a védett fajok jegyzékébe.

A Pontyfélékhez tartozó halak közül a garda sajátos alakjával. életmódjával tűnik ki, ezért minden bizonnyal a család legérdekesebb hazai faja. Teste megnyúlt, oldalról erősen lapított A szája jellegzetes felső állású. Szájának csúcsa szinte agv vonalban van az egyenes háttal. Így az alsó állkapocs nem a felső alatt, hanem előtte áll.

Hossza eléri a 25 — 40, ritkábban az 50—60 om-t. Súlya általában 300—400 gramm, de a nagvobb példányok elérhetik az 1. sót a 2 kilogrammot is. Tíz évnél idősebb példányai is ismeretesek.

Feltűnően hosszú, hegyes mellúszói vannak. Végük ezért eléri a hasúszók eredetét. Farokuszonya szintén eléggé hosszú. V alakban mélyen kivágott. Hátúszója rövid, s az anáiis úszó fölött helyezkedj el. Oldalvonala, amely feltűnően szabálytalan, zegzugos lefutású, nem középen, hanem a has- oldal közelében húzódik. Páros úszói és az aná’is úszója vörhenyes színű, a többi szürkés

A hát „nyakszirtf“ része fémes acélkék vagy kékeszöldbe

játszó. Hátul szürkésbarna. Oldalai ezüstösen csillognak. Toroktéjától a farokúszólg egy pjkeytelen, jól kitapintható él húzódik. Pikkelyei könnyen kihullanak.

A garda külalakjában van valami, ami a heringre emlékeztet.

Zsákmányát a felszín közelében keresi. Erre nial szájnyílásának állása is. Táplálékul kü lönféle p'anktonrákok. apró rovarlárvák vízbe hullott rovarok szolgálnak, de a nagvobb példányok kisebb halakat — nálunk főleg kiiszt — is elfogyasztanak. Ö maga gyakori zsákmánya a fngassüllőnek.

A garda a folyókból résente ősszel rendszeresen a tengerbe vonult. Vonulását ma a vízi erőművek stb. akadályozzák. Tavasszal viszatért. hogy ikráit a folyók sebes szakaszainak homokos aljzatán lerakja. Az ikrák eredetileg csak 1,3—1,5 mm-esek. в vízbe kerütve azonban 4—6 mm átmérőjűre duzzadnak. Számuk 30—60 ezer. Az új nemzedék 3—4 év múltán válik ivaréretté. Nálunk a garda április—májusban ívik.

Régente, az őszi vonuláskor nagy csapatokba verődött. A Balatonhan ilyenkor 10 tonnán felüli mennyiségben is fogták. Szálkás húsa Ízletes, ezévt a tó környékén néptáplátékként volt ismeretes.

Az Arai-tóban, a Balti-, a Fekete-, a Káspi-tenger brakvize!ben, az ide ömlő folyókban terjedt el. Szlovákiában elsősorban a Dunában (Medve — Medveďov; Kispatkó ág; Karva

— Kravany, Štúrovo, Komárom

— Komárno); Kis-Dunában fogták. Egész a Morvába is felúszott. Előfordult a Nyitra-folyóban is. Herman Ottó a Bodrogból és a Latorca torkolatából említi.

Nálunk évek óla védelem alatt áll. Fogását 300 korona pénzbírsággá büntetik. Ha véletlenül horogra akad, dobjuk vissza. Sajátos jegyei alapján könnyen azonosítható, így a jószemü horgász, halász minden nehézség nélkül felismeri. Előfordulását jelentsük a halászati szerveknek.

dr. Fnmichal Richard

VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÄSZAT • VADÄSZAT • VADÄSZAT • VADÄSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT

Imre bácsit kerékpárba, kétcsövű puskája és kutyája. azaz Lord — a patinás, angolos nevű. rövid.szőrű német vizsla — nélkül még ma sem tudom elképzelni. Imre bácsi csősz volt, tavasztól késő őszig őrizte a határt, a szövetkezet vagyonát. A határ különböző dűlőiben mindig kiszámíthatatlanul bukkant lel, minélfogva tartottak is tőle a loloa/ok — kíméletesen szólva — a közös- és magánoagyont megdézsmálni szándékozók.

Lord gazdája azonban nemcsak jó csősz volt. hanem jó vadász is, a sző szoros értelmében a legjobbak közül való. Igaz, eredményességét a körvadászatokon, úgy fele-fele arányban Lordnak köszönhette. Az egykoron igen zabolátlan „vtzslalegény“ о tudományát annyira vitte, hogy nem volt az a sebzett nyúl. szárnyazott fogoly, fácán, amit Lord vissza nem hozott volna. Szenvedélyes ,japortlrozása" mellett kitűnő orrát, jő és rossz szélben egyaránt fegyelmezetten tudta használni lartiot messze környéken a vadászebek példáké* pének tartották.

Pedig nem voltak „papírjai', azaz törzskönyve, s így vizsgákat sem tehetett, de vizsgáztatta őt az élet nap mint nap, téli fagyban és nyári melegben. Egy elkóborolt anyától származott, Imre bácsi közvetlenül a kólykezés előtt a határban talált rá. Nem sokára le is Hallott, eredeti gazdája csak akkor jelentkezett, amikor a vizslakölykök már nagyobbacskák voltak. Imre bácsi Lordot

megtartotta, s azzal búcsúztak, hogy törzskönyvét majd elinté zik, de arra soha nem került sor. Lord tehát fajtatiszta volt, csak a „pedigréje“ hiányzott, ami nagy kár, mert a nagytudású. remek felépitésú kutya nem került be a tenyészet forgatagába és nem maradtak utána utódok.

Abban az időben lettem vadászbajtár. amikor Lord cseperedni kezdeti. Imre bácsi Lord. rigolyáit, zabolátlan természetét időben kiismerte és tántoríihatatlanul de szeretettel faragta, tanította. Mondhatnám, együtt tanultuk a vadászat mesterségét és nem csoda, hogy Lord bizalommal volt irántam, sztnte második gazdájának tekintett. Igaz, nem sajnáltam tőle az ínyenc falatokat sem, és mindig tartogattam számára csemegéi.

Már később, ho vaddszvansorónál ültünk, Lord az asztalok alatt odalopakodott hozzám és meleg, nedves orrával megbökdöste térdemet, s kérő tekintettel nézett. Enyhén megkorholtam:

— Lord, várj a sorodra, még a vadászok sem vacsoráztak! — szavaim hatoltak, félrevonult, és várt türelmesen.

De a közös vadászatok emlé> keit soha nem fogom elfeledni. Neki köszönhetem az első fácánkakasomat is, amit szakszerűen kiállított. A lőtt vadat kihozta a jégtábláktól zajló, decemberi Célényke folyóból Az első őzbakomat is Lordnak köszönhetem, főként azt, hogy megkerült...

Régi emlék, húsz esztendeje

Lord1 a zabo

történt /tóm, mennyire rohan az idői; június utolsó napja volt. A bizonyituányosztás napja. Imre bácsi biztosra vette, hogy meglőjük a kiszemelt seleftbakot. Lord — azon a bizonyos hajnalon — parancsszóra otthon maradt. Furcsállottam egy kicsit a dolgot, mert még sosem fordult elő, hogy gazdája nélküle indult volna a határba.

így hát kettesben értünk — nagy csendben és óvatosan — az erdő alá. A kiszemelt bak ott legelt, zavartalanul a zabtábla szélén. A hajnali pírban

fénylő koronáját egy pillanatra felénk emelte, ele utoljára, mert a lövés nyomban eldördült, a golyó becsapódását is hallottuk; biztos találat. A bak összerogyott, de máris talpra állt és betámolyaott az erdőbe.

Üjra golyót akartam röpíteni a megsebzett vadba, de Imre bácsi lefogta kezemet, s ezzel elhárította a duplázás lehetőségét.

A találat helyére siettünk, ahol bőven volt vér és csontmaradványok, de kitört rajtam a fiatal, tapasztalatlan vadász nyugtalansága. Azonnal a bak

Biztonságban

(P. R. Illusztrációs felvétele)

után akartam magamat vetni a sűrűbe.

— Ne idegeskedj, ne nyugtalankodl gs főleg ne kapkodj! Inkább gyújts rál — intett Imre bácsi, és határozottsága, nyugalma, de főleg önbizalma, biztonságtudata, némileg megnyugtatott. Reszkető kézzel kotortam elő a gyufát és a cigarettát zsebemből. Rágyújtottam Iazóta leszoktam ezen káros szenvedélyről f, de a cigaretta nem nyu0atott meg. Ezt bizonyára Imre bácsi is észrevette és ismét nyugtatni próbált:

— Ne félj. meglesz a bakod, csak várd ki türelemmell — mondta és bizalmasan felém kacsintott.

— Meglesz, de mikor, vár az osztályom és a bizonyítványok — nyögtem ki türelmetlenül, s közben az órámra pillantottam, az idő pedig haladt, a Nap lövellle meleg sugarait.

Nem akarom tovább csigázni az olvasó kíváncsiságát és türelmét, szóval a bakot nem találtuk meg. A bő vérnyomok száz méter után eltűntek, a sebzett vadnak nyoma veszett. Teljesen tanácsaialan és reményvesztett voltam, de nem úgy öreg barátom. A bizonytalanságnak még a halvány nyomát, sejtelmét sem lehetett leolvasni arcáról. Pillanatokon belül döntött:

— Te most hazamégy kiosztod a bizonyítványokat, ne siess! Na végeztél az iskolában. gyere vissza, és Lordot hozd magaddalI — hangzott a rövid, katonás eligazítás, mire otthagytam az erdőt és az Őrködő Imre bácsit.

Olyan gyorsan gyerekek talán még soha nem kapták meg év végi bizonyítványukat, és a kiértékelés is csak néhány fontosabb mondatból állt, azok is Inkább a szünidei tevékenységgel voltak kapcsolatosak. A gyerekek nem tudták mire vélni azt a szokatlan sietséget.

Nem sokkal utána már Lord ott nyergeit mellettem, én pedig a motorkerékpár nyergében száguldottam az erdő felé. Mire odaértünk, teljesen „üzemelt“ a nyári erdő, madarak énekeltek, itt-ott vadgalamb szőtt, tücskök, kabócák etrtpeltek, és az erdőn túli rét felett fecskék, pacsirták repkedtek, daloltak, énekeitek.

A motor zajára Imre bácsi elő főtt rejt ekéből és első dolga volt, hogy Lordot pórázra tegye. így indultunk nyomkeresésre.

A többt már simán ment, Lord néhány méter után megtalálta a még élő őzbakot. Imre bácsi kegyelemdöféssel végzett vele. azután állapítottuk meg. hogy a bal hátsó combját szakította és törte a golyó, tehát mozdult, amikor rálöttem. Lord nélkül azonban reménytelenül kerestük volna a sűrűben.

A történet most tavasszal futott eszembe, amikor barátom új vizslát hozott a sokadik helyébe. Az utód éppen olyan vidám, rakoncátlan, mint régi „vadászbarátom“ volt, ráadásul még Lordnak is hívják. Remélem szeretni fogjuk...

Motesíkv Arpád