Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-01-24 / 3. szám
1987. január 24. SZABAD FÖLDMŰVES 7 Gondolatok egy szövetkezeti klub munkaterve kapcsán Beköszöntőnek a hosszú téli esték. Faluhelyen általában ezt az időszakot tartjuk a kulturális tevékenység és a sokrétű népművelési munka legideálisabb időszakának. Tehát magától értetődő az is, hogy a Muzslai (Mužia) Szövetkezeti Klubba azzal a szándékkal látogattam el, hogv a bennfentesektől elsősorban is Csepregi Zoltán klubvezetőtől megtudjam: a téli és a koratavaszi időszakban hogyan akarják kihasználni a több millió korona beruházással épült korszerű művelődési házat; milyenek a kulturális tevékenység művelésének feltételei, s hogy milyen rendezvények szolgálják majd a lakosság esztétikai neve'ését. kulturális színvonalának további emelkedését. A szövetkezeti klub vezetőjének nem okozott különösebb gondot a feltett kérdések megválaszolása. Ottlétemkor éppen az utolsó „simításokat végezte az eléggé terjedelmes — vagy tizenhat oldal terjedelmű — munkaterven, amely meghatározza az idei munkájukat. — A kulturális népművelő munkához lényegében eléggé kedvező anyagi feltételeink vannak — mondotta Csepregi Zoltán. — Rendelkezésünkre áll a korszerű színpadi technika, világító és hangerősítő berendezés, filmvetítő és a további segédeszközök. A szövekezeti klubunk ugyan nem önálló gazdasági egység, tevékenysége az egységes földműves-szövetkezet gazdálkodási tervének részeként, kö’tségvetéshez, pénzügyi tervhez kötődik. Az évi pénzügyi tervünk 258 ezer 340 korona hozzájárulással számol, melynek fedezéséről, fe'e-fele arányban a szövetkezet és a helvi nemzeti bizottság gondoskodik. Ez az összeg lehetővé teszi — a három alkalmazott fizetésén, a fűtési és a karbantartási költségek fedezésén kívül — azt, hogy a bevétellel nem járó rendezvények egész sorát valósítsuk meg. Persze, a bevétellel járó rendezvények esetében gondoskodnunk kell arról, hogy a bevételek fedezzék a rendezvénnyel járó kiadásokat Ez a törekvésünk álta ában sikerrel jár, ami nem kis mértékben annak is köszönhető, hogy a hivatásos művészegyüttesek vendégszereplésekor az egyséegs földműves-szövetkezet megvásárolja tagjai részére a belépőjegyek ötven százalékát. A Béke nevet viselő szövetkezetünk tehát nemcsak a kultúrház építésével és a fenntartási költségek nagy részének fedezésével, hanem az utóbb említett támogatással is bizonyítja, hogy a lehetőségeihez mérten hozzá akar járulni a község kulturális életének fejlesztéséhez. Ezek a tények egyebek mellett arra is utalnak, hogy a kulturális-művészeti tömegmozgalom megalapozásának és fejlesztésének Muzslán kedvező anyagi előfeltételei vannak. A társadalmi szervezetek — főleg a Csemadok, a SZISZ és a Nőszövetség alapszervezetének — ezirányú tevékenysége azonban arra enged következtetni. hogy a kulturális tömegmozgalomban egyébként gazdag hagyományokkal rendelkező községben, az em'ített szervezetek nem élnek kellőképpen az adott lehetőségekkel. Tevékenységüket tehát nem a rendszeresség, hanem csak nagyon ritkán tapasztalható tettrekészség jellemzi. Az említett és a további társadalmi szervezetek életében tapasztalható fogyatékosságokról árulkodik lényegében a szövetkezeti klub idei — egyébként gazdag műsort ígérő — munkaterve is. Szinte megdöbbentő, hogy a tizenhat oldal terjedelmű tervben az említett társada'mi szervezetek egyetlen színdarab bemutatásával vagy szórakoztató esztrádműsor rendezésével sem számolnak. Ugyanígy hiányolható persze az is, hogy a kertbarátok és a kisállattenyésztők alapszervezete sem számol — a terv legalább is erre utal — azzal, hogy a tagsága szakmai látókörét egy-egy előadás vagy előadássorozat megrendezésével bővítse. Táncmulatság persze lesz bőven — ez nem hiba. arra is szükség van —, s e téren főleg a sportszervezet és a SZISZ alapszervezete jeleskedik. Az utóbbi évek tapasztalatai arra utalnak, hogy helyi forrásokból fakadó színes műsoros estek és a’kalmi keretműsorok rendezésében csak az alapiskolára lehet építeni. Lényegében tehát a tanítók által szervezett, összetartott és művészeti tekintetben is fejlesztett gyermekcsoportoknak fénekkar, citera-zenekar és alkalmi tánccsoportok) köszönhető, hogy az állami ünnepek és más je’legű ünnepi estek alkalmából viszonylag gazdag és színvonalas műsort is láthat a közönség. Az utóbbi évek tapasztalatai persze arra is utalnak, hogy a közönség fokozottabb érdeklődése a helyi forrásokból fakadó kulturális rendezvények iránt nyilvánul meg. Ez volt tapasztalható a Csemadok helyi szervezetének rendezésében bemutatott színdarabok, és pár évvel ezelőtt gyakran szereplő menyecskekórus fellépéseinek emlékezetes közönségsikerében is. Ezek, vagyis a lakosság nagy érdeklődését tükröző közönség-sikerek arra kötelezik a társadalmi szervezeteket, a Csemadok helyi szervezetének vezetőségét és tagságát, hogv a szervezet életének stabilizálásával, aktivitásának fokozásával mutasson példát a kulturális-népművelési munka fejlesztésében, tehát az eddigieknél sokkal jobban használja ki a szövetkezeti klub által teremtett kedvező feltételeket, s ezáltal fokozottabban járuljon hozzá tevékenységével a lakosság kulturális igényeinek kielégítéséhez. Mint már említettem, a Muzslai Szövetkezeti Klub idei munkaterve — annak ellenére, hogy abban a társadalim szervezetek a várható szereplésükkel nem jeleskednek — eléggé sokrétű, tehát gazdag műsort ígér. Például négy esetben számol a Magyar Területi Színház .színtársulatának, egy esetben pedig a stúdiószínpadának vendégszereplésével. A Slovkoncert. szlovákiai koncertiroda közvetítésével, több alkalommal is fogadnak majd hivatásos előadóművészeket és művészcsoportokat A tervek szerint szerepel majd Muzslán a jónevű Csallóközi Dal- és Táncegyüttes, valamint a Csemadok Štúrovói Heiyi Szervezetének színjátszó csoportja is. Ojszerfl kezdeményezés a szocialista brigádok estjének a megrendezése. Ennek keretében a nagy nyilvánosság előtt nyílna lehetőség a különböző szakaszokon működő szocialista brigádok tagjainak tapasztalatcseréjére, szakmai és á'taíános tájékozottságuk összehasonlítására, majd kötetlen, tehát kellemes szórakozásra. Kiállítások rendezését is tervezik a szövetkezeti klubban. Például az idén is célul tűzték Jki a tanuló ifjúság kézimunka-kiállításának, valamint a kertbarátok immár hagyományosnak is minősíthető terménykiállításának megszervezését. Számolnak persze azzal is, hogy az Ersekúivári (Nové Zámky) Művészetek Galériájának kiállítási anyagát — esetleg több alkalommal is — átveszik képzőművészeti kiállítás rendezése céljából. A működési terv nagy jelentőséget tulajdonit többek között a természet- és környezetvédelmi plakátok kiállítása megrendezésének. A szövetkezeti klub szakköri tevékenysége eléggé „szegényesnek“ tűrök. Említésre méltó tevékenységet — a klub vezetőjének állítása szerint - a fényképészeti kör, a helyi rádiós propaganda, a szemléltető agitácó, valamint az ifjú citerások szakköre fejt, illetve fejtett ki. A működési terv az említett szakkörök számát a bűvész-szakkör létrehozásával kívánja növelni. A tervezett szakköri tevékenység mellett feltéte'ezhető, hogy figyelemreméltó érdeklődés lesz a varrőtanfolyam, és a hidegtál-készítés módszereit ismertető tanfolyam iránt is. Végezetül megismételhetjük, hogy eléggé gazdag munkaterve van a Muzslai Szövetkezeti Klubnak. Ennek a tervnek van persze „szépséghibája“ is. Elsősorban is az, hogy nem bizonyítja a helybeli kultúrmunkások aktivitását, továbbá az, hogy nem tükrözi a községben működő társadalmi szervezeteknek azt az elhatározását, hogy a tervben előirányzott különböző rendezvények sikeréhez a klubvezetőnek maximális segítséget nyújtanak. Ezen a helyzeten illő lenne elgondolkozni és a helyzet javításához nagyobb segítséget nyújtani mindazoknak, akik a segítségnyújtásra — a község politikai, gazdasági és kulturális életében betöltött szerepük folytán a leghivatottabbaknak bizonyulnak. PATHO KÄROLÝ SAS ANDOR (1887 -1962) Hazai magyar szellemi életünk egyik legjelentősebb történésze és irodalomkritikusa Sas Andor volt, aki tanulmányaival, újságcikkeivel következetesen szolgálta a csehszlovák— —magyar közeledés ügyét. Recenzióival, kritikáival nemzetiségi irodalmunk „.nagykorűsításán“ fáradozott, ugyanakkor pedagógusként is érdemdús tevékenységet fejtett ki a fiatal, marxista irodalomtörténész- és kritikusnemzedék nevelésében. Az egyetemi katedrán kívül hasznos, mindennapi segítséget nyújtott a lapok, folyóiratok szekresztőségeinek a marxista irodalomkritika megindításában. Fábry Zoltán is méltatta munkásságát: „Sas Andor élő hagyományt idéz elénk minden írásában. Száz-egynéhány év magyar időközében a múlt és jelen egymást tükröző' problémái villannak föl... Sas Andorban megvan az a ritka képesség, hogy a kultúra komplikációit is egyszerűen tudja kibogozni és így a dolgozók számára érthetően közvetíteni; és ez nagy, küldetéses érdem!“ Egy évszázada, 1887. január 22-én született Szegeden. Budapesti egyetemi évei alatt a Négyessy-szeminárium tagja, Babits Mihály, Juhász Gyula, Balázs Béla baráti társaságában mozgott. Még az első világháború előtt középiskolai tanári oklevelet és számos doktorátust szerzett. Alapos körültekintéssel megírt irodalmi és történelmi tanulmányait szívesen közölték a magyar tudományos élet irányadó folyóiratai (Huszadik Század. Nyugat, Atheneum .A Tanácsköztársaság idején főiskolai tanárrá nevezték ki — a proletárdiktatúra bukását követően emigrálnia kellett. Előbb Bécsben élt, majd az 1920-as évek elején Csehszlovákiába költözött, és tartósan itt telepedett meg. Munkácson lett középiskolai tanár. Munkahelyi lekötöttsége mellett a történész lázas ügybuzgalmával merült bele a kutatómunkába, s Munkács város rendezetlen papírhalmazt tartalmazó levéltárából több kötetnyi dokumentumot, történeti forrásanyagot gyűjtött össze. Ezek egy részét Szabadalmas Munkács város levő’tára 1376—1850 címen még 1927-ben közreadta. Ez a mű Kárpát-Ukrajna történetének jelentős forrása, amelyet gyakran Idéznek napjaink szovjet tudósai Is. j Az 1930-as években Sas Andor It-1 került a pozsonyi magyar tanítóképzőbe. Kutató szenvedélye átragadt tanítványaira is. Számos írásában a cseh—magyar kulturális kapcsolatok történetet kutatta, s továbbfejlesztésének olyan elveit, körvonalait dolgozta ki, amelyek csak később, á szocialista állam művelődéspolitikájában valósulhattak meg. Ezek a gondolatok és törekvések a legmarkánsabban a Riedl Szende hídverési kísérlete a cseh és a magyar szellemiség között a Bach-korszak Prágájában című kismonngráfiiájában (1937) találhatók meg, amely ma Is fontos forrásmunkának számít. Sas Andor úttörő jellegű, s a jövő nemzedék nevelésére kiható munkásságát már ötven évvel ezelőtt Vass László is méltatta a Magyar írás hasábjain: „A benső barátokon s ismerősökön kívül alig vesz itt tudomást valaki arról, hogy közöttünk dolgozik a magyar történetírás egy legszerényebb alakja, Sas Andor, akinek a cseh—magyar kultúrhatásokról írt munkáit a mai főiskolás ifjúság ugyan alig ismeri, de egy hálásabb utókor nélkülözhetetlen forrásként fogja használni.“ A fasizmus évei (1939—1945) alatt Sas Andort elhallgattatták. A felszabadulást követő néhány keserű év (1945—1948) elteltével a „jégtörő és gyümölcshozó február“ (Sas Andor találóan szép kifejezése) utat nyitott az 6 tudományos munkásságának, és felnyitotta a közéleti tevékenységet gátló zsilipeket is. 1951-től a bratislavai Pedagógiai Főiskola magyar tanszékének vezetője, 1959-től haláláig pedig a Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Kara magyar tanszékének docense volt. 1953-ban jelentette meg Történelmi és irodalmi tanulmányok című művét, a következő évben Magyar humoristák címmel Petőfi, Jókai, Mikszáth, Móricz, Szabó Dezső, Karinthy Figyes, Tamási Áron, Illyés Gyula és mások vidám írásait gyűjtötte egy kötetbe. 1955-ben látott napvilágot Egy kárpáti latifundum a hűbériség alkonyág című történelmi munkája, ugyanakkor írt tankönyvet az alapiskolák számára és számos bevezető tanulmányt Eötvös, Jőkal, Mikszáth, Gárdonyt, Móra könyvel Ugye Ismerik Sztázi nénit? Igen, igen, ő az, az egykori hajdanvolt faluszépe, a büszke Sztázi. S ha akkor egyetlen faluszépe volt, ma már háromr is telne belőle. De tömeqével együtt a büszkesége is a háromszorosára dagadt, amelyből ekkora adag a rossz nyelvek szerint már gőg. Pedig hát róla aztán ne merje senki állítani, hogy gőgös vagy kevély, sőt uram bocsá’ összeférhetetlen, csupán szereti s fennen hirdeti az igazságot, azonkívül tombol benne a békevágy. Efelőli kétségemnek még az árnyékát is eloszlatta múltkori találkozásunk. — Jó napot, leikecském, hát magát ml szél hozta erre? — köszönt rám, akár eqy recsegő trombita. Szinte összerezzentem. Mire felocsúdtam, Sztázi néni már térdig gázolt a politikában. Hol csípőre tett kézzel, hol hadonászva bizonygatta, mennyire a szívén viseli például a világbéke ügyét: — A ménkő csapna abba az atombombába, lelkem! Hát csak nem lehet az ember nyugodt. A múltkor, amikor a Gorbacsov meg a Reagan abban a Réklijikban tárgyaltak, két napig se ettem, se aludtam, hogy hát már csak megegyeznek valahogy. Bizonyisten a szívemnek ment a nagy izgalom, még egy üinylt is bevettem. Nos hiábai Soha se lesz már békét — Dehogynem, Sztázi néni, hiszen béke van. Es jó úton halad a leszerelés ügye is — próbáltam vigasztalni, de mire reménykeltő szavaim elrebegtem, Sztázi néni már más vizeken evezett. — Hát mi meg is volnánk lelkem, csak az a két pokolra való menyem ne emésztene. És még a haszontalan fiaim is az ö pártjukat fogják ellenem, a saját szidőanyjuk ellen. Pedig az egész világ rá a tanú, hogy nekem van igazam. Péter fiam helyében már régesrég otthagytam volna azt a jelzőt mondtam. —■ Üreskézzel adta férjhez az a híres anyja... Hogy volt képe azt a semmit stafírungnak, meg azt a pár lyukas garast pénznek nevezni! Most meg két kézzel szórja a fiam pénzét, amit én teremtettem elő a kérges tenyeremmel, ni... — jókora lendülettel löki orrom elé dundi tenyerét, amelyen nyoma sincs a kéregnek, de még az a temérdek munengedi át, hogy kikaparja a veteményesemet, a fái árnyékot vetnek a kertemre, a kéményéből meg az udvaromba száll a füst..., hogy az embert szét ne vesse a düh! De a múltkor jól beolvastam neki, szinte belesápadt! — diadalittas káröröm hullámzott át pufók arcán, majd folytatta a siránkozást, és szórta átkait sógorra, komára: Sztázi néni békevágya cicomázott toliseprűt. Nem becsül az engem, sose hallgatott rám. Pedig tanulhatott volna tőlem az a kétbalkezes pipiske, míg mellettem volt. Ha azt találtam mondani: az edényt nem szárítani, hanem eltörülni kell, így feleselt: „így higiénikusabb, mama". Ügy öltözött, mint egy madárijesztő. Meg kellett mondanom: csak nem akarsz világ csúfjára így végigmenni a falun?'. Ö erre: „De igen, mama, ez az én stílusom." És ez így ment nap mint nap, és én tűrtem. Aztán egy szép napon mit merészelt ez az orcátlant Azt mondta: „Mama ne tessék haragudni, de zavar, hogy folyton beleszól a dolgainkba! Es nagyon kérem ne tessék engem rágalmazni a gyerek előtti" No ezt már nem nyelem le, gondoltam, s menten ki is utasítottam: takarodj a házamból! Hallatlan! Még hogy én beleszóltam, még hogy én rágalmaztam... A magasságos ég a megmondhatója, hogy a gyereknek is csak a színtiszta igaka sem hagyott rajta látható jegyet. Már oldalogni indulni próbáltam, tudniillik az ilyen szószból nagyobb adag meg szokta ülni a gyomromat, de bölcs Sztázi lélegzetvétel nélkül sírta tovább a panaszát: — Most már bezzeg hívnak a haszontalanok, hogy így ne haragudjak, meg úgy ne haragudjak, menjek el hozzájuk. De én ugyan be nem teszem oda a lábam, nem én! No de, alig szabadultam meg az egyik díszmadártól, tessék, már itt is a másik. Hát nem ugyanolyan senkiházi jutott a kisebbik fiamnak is?! A tetejébe még nagyszájú is. De azt jegyezze meg, hogy az én házamban nem fog pöffeszkedni, meg tollászkodni, mint egy páva. Majd én megmutatom neki, merről jött! SUlve-jőve együtt szöszmötöl azzal a hitvány szomszédasszonyommal, pedig jól tudja, hogy ki nem állhatom azt a cséphadarót. Az is folyton borsot tör az orrom alá: azt a tetves tyúkját szántszándékkal — Jaj, hogy miért éppen engem ver az isten, hát mit vétettem én?! Itt ez az örökség is szegény megboldogult anyám után. Volt vele is elég bajom életében, most meg a hagyatékából is ki akarnak forgatni... Hogy minek nekem az a telek, meg hogy hová tenném azt a rozzant szekrényt?l Hát azt csak bízzák rám, majd én csinálok neki helyet, de ami nekem jár, az nekem jár, juszt sem engedem! Csak még egyszer merje idetolni a képét az a kapzsi bátyám, meg az a málészájú felesége!... — Látom, Sztázi néni valóban fergeteges rendteremtő, és reitenthetetlenül elszánt békeharcos — vágtam most már a szavába, meghazudtolva jólneveltségemet —, azért nem ártana fegyverszünetet kötni és elkezdeni a béketárgyalásokat. Ami pedig a leszerelést illeti, hát azt ajánlatos volna a saját portáján kezdenieI.. GYEPES ARANKA elé. Aktívan részt vett az irodalmi élet megindításában. Első cikkei az Gj Szóban jelentek meg, később valamennyi jelentősebbb szlovákiai magyar lapban és folyóiratban publikálta írásait. Számos recenziót, kritikát jelentetett meg a szlovákiai magyar írók — Bébi Tibor, Gyurcső István, Fábry Zoltán, Egri Viktor, Dávid Teréz, Duba Gyula — könyveiről. Tanulmányai közül említést érdemelnek a Kurucok szlovák földön, a Magyar antifasiszták kapcsolata a szlovák nemzeti felkeléssel, a Magyar irodalmi kapcsolatok a Szovjetunióval és A műbírálat helyzetéről és küldetéséről címűek. Életművéről Párkány Antal Irt monográfiát 1975-ben, Sas Andor helye a csehszlovákiai magyar kulturális életben címmel. Dr, PÉNZES ISTVÁN *
